Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-17 / 42. szám

Jánusz-arcú 1981. október 17. mésbetakarítással párhuzamosan ha­lad a szántás-vetés, a jövő évi jó gabonatermés megalapozása. Az egyik táblán kombájnok zaja olvad össze a kuikoricaszár zörejével, a másikon cukorrépa-betakarító gépek térülnek­­fordulnak, a harmadik táblán viszont vertőgépeik szórják a magot a jól elő­készített vetőágyba. Mindegyik mun­kaműveletre a lendületesség jellem­ző. Ez teljes mértékben érthető, hi­szen addig kell szorgoskodni, nyúj­tott műszakokban, amíg kedvez az idő. Mert tennivaló még bőven van a határban. О О О Molnár Lászlót, az Ipolynyéki (Vi­nica) BÉKE Efsz agronómusát jó fél­napi keresgélés után végre sikerül meglelnem, hogy tájékoztatása alap­ján helyzetképet adhassak az őszi munkák menetéről, különösen a jövő évi termést megalapozó munkálatok­ról. — Ilyenkor, őszidőben, ha száz ke­zünk lenne, mindegyikbe jutna mun­ka — kezdi a növénytermesztési szakember, s közben az órájára néz, ami azt jelenti, hogy sietős a dolga, i— Hamarosan a csali! (Celovce) részlegen kell lennem, ahol... i—* Hol tartanak az ősziek vetésé­vel? ■ térek nyomban a tárgyra. — Bizonyos időelőnyre tettünk szert — válaszolja —, így a közép­szántás után mintegy három hetet ülepedhetett a talaj, s kitűnő vető­ágyba kerülhet a mag. Mindez jórészt traktorosaink igyekezetének, jó mun­kájának köszönhető, akik nyújtott, illetőleg két műszakban dolgoztak. Két Skoda—180-as traktorral dolgo­zott — váltva, naponta — a Kristóf István és Lukács Gábor, illetve a Hodák Gábor és Nagy István páros. Három lánctalpasunk is állandóan üzemelt; Filip László, Gettler jános és Báli László forgatta a talajt. E munkába már a most végzett fiatal szakembereink — Szedmák Feri, Ke­lemen Tibor és Molnár Feri — is be­kapcsolódtak. Van egy új típusú Ze­­torunk is, mellyel Dobos István és Száméi József porhanyltotta — BDT— 7-es tárcsa segítségével — a talajt. — Mennyi az összes vetnivalójuk? — Hétszáznégy hektárnyi, mégpe­dig őszi takarmánykeverék, rozs, őszi árpa, s természetesen, a legtöbb az őszi búza. Búzából a Szolarisz, a Vala, az Asztra, a Mironovi és a Ju­bilejná, árpából pedig a Muraj és az Erfa fajta kerül az idén a földbe. Kukoricakombájnolás (Fotó: —nki—) Takarmányozás céljára a rozs, bük­köny és a búza keverékét vetették, hogy hosszabb Ideig legyen zöldta­karmányuk, épp abban az időben, amikor a legnagyobb sszükség van rá. Három vetőgéppel vetettek, Hras­­kó László, Veszelai Sándor és Miška SZABAD FÖLDMŰVES Pavel közreműködésével, úgyhogy a takarmánykeverék, az őszi árpa agro­technikai határidőn belül került a talajba. S mire e sorok nyomdafesté­ket látnak, majd eljutnak az olvasó­hoz, valószínű, hogy már a búzave­tést is maguk mögött tudhatják. — A vetés menetét nem befolyásol­ja a termésbetakarítás? — Mintegy 120 hektárnyi cukorré­pa betakarítása után kell kalászost vetnünk. Ez azonban lényegesen nem hátráltat, mivel a cukorrépa betaka­rítása nagy lendülettel folyik, s na­pokon belül felszabadul a terület. — Milyen a cukorrépa hozamátla­ga és cukortartalma? — Százötvenöt hektáron termesz­tettük. A hozamátlag nem a legjobb, de a cukortartalom nagyon kedvező. A répa tisztaságával sincs baj. Közben megtudjuk, hogy a silóku­korica betakarítását is sikerült ide-( jében befejezniük. A kukorica beta­karítását szeptember 24-én kezdték, mégpedig egy E—516-os és két Ko­­losz kombájnnal, adapterrel ellátva. Ugyanakkor a maglucerna és a mag­lóhere betakarítását Is már befejez­ték. Több mint 100 hektáron termesz­tenek szőlőt, de az idei termés — a szőlészet létezése óta — a leggyön­gébb. О О © Befejeztük a beszélgetést. Az agro­­nőmus autóba ült, hogy mihamarabb a szomszédos faluba érjen. Nekem pedig az jutott eszembe, jó lenne, ha a védnöküzem és a lakosság is meg­felelő segítséget nyújtana azoknak, aki kaz élelmiszerellátásunk zavarta­lanná tételéhez járulnak hozzá szor­galmas munkájúkkal. Kép és szöveg: Böitös J. „Haditanács“ a vetés szünetében Aminap Királyhelmec (Kráľov­ský Chlmec) városrendezési és fejlesztési problémáiról be­szélgettem Lakatos Edittel, a vnb titkárával és Franko Jenövei, a városi pártbizottság elnökével. A beszélgetésből leszűrt főbb mondani­valót hadd közöljem az alábbiakban. Ezt a várost, két évtizeddel ezelőtt nyugodtan nevezhették volna akár az ingázók városának: nap mint nap, hétről hétre sok százan keltek útra, hogy munkát, kereseti lehetőséget talóLjanak. Ugyanis a mezőgazdaság korszerűsítésével sok munkaerő fel­szabadult itt, a Bodlrogközben. Aztán megfordult a helyzet: ipartelepítés kezdődött. A program megvalósítása sok nehézségbe ütközött, hiszen kép­zett ipari munkaerő nem állt rendel­kezésre. Az iparosodással, az urbani­zációval együtt mind több munkahely létesült. Átalakult a foglalkoztatás szerkezete, fékeződött az elvándorlás, az ingázás. A fejlődés azonban gondot, nehéz­séget is okozott. Feszültségek kelet­keztek. Hiszen a lakosság létszámá­nak gyors ütemű szaporodásával együtt több új üzlet, áruház, óvoda, bölcsőde, iskola kellett. Ez utóbbi tekintetében még ma sem rózsás a helyzet. Kiemelt feladat volt a lakás­építés. Az utóbbi másfél évtizedben felépült 300 magánlakás. Csupán az utóbbi években 337 család költözött új lakásba. A korszerű lakónegyedek ma már méltán büszkeségei a város­nak. A 7. ötéves tervidőszakban újabb 847 lakásegység felépítése van elő­irányozva. Aránylag jónak mondható az üzlet­­hálózat és a lakosságszolgáltatás. De olykor azért a távolabbi városokba kénytelenek utazni a vásárlók, az igényesebb áruért. Az utóbbi években az óvodai he­lyek száma a háromszorosára, a böl­csődei helyek száma pedig a kétsze­resére gyarapodott. Jelenleg a város­ban 2300-an tanulnak. Az iskolák ki­nőtték kereteiket. Ezért volt szükség egy 16 tantermes új gimnázium épí­tésének a megkezdésére. A szaktan­intézetnek 410 tanulója van, s három elavult épületben folyik az oktatás. Ez a probléma is hovatovább megol­dódik — új iskola épül, modern tan­műhelyekkel. Az előbbiekben szó volt az iparte­lepítésről. Az elmúlt, utóbbi másfél évtizedben felépült a KABLO, a bor­üzem, fejlődött az építőipar. Felépült az új bútorgyár, amely 600 munka­erőt foglalkoztat, zömében nőket. Ami a mezőgazdaságot illeti: az álla­mi gazdaság kilenc községre, annak Halmos fejlesztése határára terjed. Korszerűsítették az úthálózatot. Oj kórház létesült, ami lényegesen hozzájárul a tökéletesebb, jobb egészségvédelemhez. Gond: fej­letlen a távközlés, a nagy területű, sok-községes vidék nagyon kevés vo­nallal csatlakozik az országos háló­zathoz. Egy gyárnak, vállalatnak, in­tézménynek úgyszólván nélkülözhe­tetlen a telefon, a telex, amelyek segítségével partnereivel kapcsolatba léphet. Királyhelmec sokat fejlődött: ma már színvonalas központja Bodrog­köznek. Továbbfejlődése újabb minő­ségi változásokat eredményezhet. Ma­napság már sokan érzik magukénak a várost, s egyre többen nemcsak igénylik a jobb ellátást, hanem ma­guk is hozzájárulnak önként végzett társadalmi munkájukkal a közjó meg­teremtéséhez, a város fejlesztéshez. Gondok, lehetőségek, szinte min­dig együtt jelentkeznek. Mármint a jövő formálásában. E város és kör­nyéke sokat behozott lemaradásából, főleg az utóbbi években, de a kiemel­kedő fejlődés még várat magára. A népgazdaság mai, nehezebb hely­zetében nagy jelentőségű a helyi adottságok jobb kiaknázása. Sajnos, kevés az ilyen adottság. Ezek közé sorolható például az, hogy a Kablo és a bútorgyár még mintegy egyhar­­madával bővíthető. Gond viszont az, hogy ez ipar kiegyensúlyozatlan, jó­részt mindmáig kiaknázatlanok az együttműködés (kooperáció) kínálta lehetőségek. Ehhez járul még nehéz­ségként az is, hogy az üzemek nagy többségét máshonnan irányítják. Ez a „távirányítás“ nem minden esetben szolgálja helyesen a közügyét, a tár­sadalmi érdeket. Nagyon komoly gondot kellene fordítani a szocialista életvitel meg­honosítására, a szellemi élet meg­­pezsdítésére, a közművelődés fejlesz­tésére. Üjabban milyen kiemelt építkezés folyik? Érdemes megemlíteni a hús­­feldolgozót, a tejüzemet, amelyek újabb munkaerők foglalkoztatásával kecsegtetnek. Épül az új városháza, a posta, a szolgáltatóház, a szenny­víztisztító üzem, néhány üzlet és egy nagyobb üvegház. E határvárosban jók a hagyomá­nyai a társadalmi munkának, amelyet a városi nemzeti bizottság közösen szervez a Nemzeti Front járási szer­vével. Olyan — főleg városszépítő — munkákat valósítanak meg összefo­gással, amelyekre a költségvetésből már nem futja. De általa a város küleme szebbé, vonzóbbá válhat. Az üzemek, vállalatok anyagi segítséget nyújtanak a gyermekintézmények fej­lesztéséhez. A mezőgazdasági munka­csúcsok időszakában az egész város munkás- és diákkollektívái segítséget nyújtanak az állami gazdaságnak, a szomszédos szövetkezeteknek. Az ifjúság testedzését jól szolgálja a nemrég épült sportpálya, az úszó­medence, melyek ugyancsak társadal­mi munkával létesültek. Kiemelke­dően segíti a társadalmi munka szer­vezését a város 45 tagú képviselő­testülete. Befejezésül elmondható: épül, szé­pül Bodrogköz központja, a 700 éves Királyhelmec. S minden remény meg­van hozzá, hogy a jóváhagyott fej­lesztési program feladatai maradék­talanul teljesülnek. ILLÉS BERTALAN / 5 A losonci (Lučenec) járás rappl (Rapovce) szövetkezetének hatá­rát hegykoszorú övezi. A trakto­rok „mérges“ berregéssel szelik a talajt a meredekebb domboldala­kon; készül a jövő évi kenyér magágya. Eltérőek It a talajviszonyok: az Ipoly közelében dús füvet terem­nek a kaszálók, legelők, általában jő minőségű földek váltják egy­mást. A lapály ősidők óta a zöld­ségtermesztésnek kedvezett ,s ma is kedvezhetne. Valójában ezt a keskeny földsávot domboldalak határolják. S van olyan falucska is, ahol sík terület aligha talál­ható. Domb hátán: domb... Aki nem ismeri jól e tájat, azt hiheti, csak a vezetés, vagy a dol­gozók rossz hozzáállása az oka a gyenge gazdasági eredmények­nek. Nincs ez így! Mert az Ipoly felső folyása mentén levő falva­kat szorgos nép lakja. A baj az, hogy a vezetőktől, tisztségviselők­től — akiket elég gyakran válto­gatnak — esetenként csodákat várnak a járás irányítói, az elég­gé mostoha termőhelyi adottságok ellenére. Néhány héttel ezelőtt Rappon Pápai Gyula mérnök személyében új elnököt választottak a szövet­kezet élére. A fiatal, tehetséges szakember már jónéhány éve a mezőgazdasági igazgatóságon dol­gozott, s alaposan ismeri a járás­ban a helyzetet, s tudja azt is, mik a fejlődés kerékkötői. Nehe­zen állt kötélnek, azonban végül is vállalta a megtisztelő, de nehéz megbízatást. — Tudom, vannak a mezőgazda­­sági termelésben még kihasználat­lan lehetőségek. Okosabban, job­ban is lehetne gazdálkodni. Tőlem se várjanak csodát! Ogy hiszem, az eddiginél sokkal jobban kell hasznosítani a jó minőségű termő­földeket, valamint a melléküzem­­ági termelés nyújtotta lehetősége­ket. Az így keletkező többletjöve­delmet a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésére fordíthatnánk. — Milyen a melléküzemági ter­melésük? — Karosszériákat gyártunk a mezőgazdasági járművekre. Az elődöm is tudta és jómagam is tudom, ez nem perdöntő, viszont elősegítheti a növénytermesztés és az állattenyésztés fellendítését. Egy dolgot mindenképpen el keli mondani: a rappi szövetkezet domboldalain sokkal többe ikerül a talajművelés, mint másutt, ahol több a síkság. Itt nagyobb az üzemanyagfogyasztás, azonkívül rövidebb a gépek élettartama. Pápai Gyula mérnök, az új efsz-elnök s—i Az úgy van szólt közbe mosolyogva Kelemen György, a vezető —, hogy néha a szükség törvényt bont. Ezt nemcsak én tu­dom, hanem valamennyien. Nem nézzük az órát, sem a szabad szombatot, de előfordult már, hogy vasárnap is ott „szórakoz­tunk“. Érthető ez, hiszen az anya­gi érdekeltség sem mellékes. Fia­tal eszemmel úgy gondolom, hogy a társadalom javára ez sakkal hasznosabb, mintha esetleg a kocsmában nyelnénk a füstöt, s dőzsölnénk. Az egyik dolgozótól afelől ér­deklődtem, elégedettek-e a fiatal vezetővel? — Nem a kor számít — vála­szolta —, hanem a hozzáállás, a munkához való helyes viszony, a hozzáértés, a megértés. Gyurká­ban nagyra becsüljük azt, hogy a példamutatása mellett mindenki­hez van megértő szava. Az is lé­eléggé jó minőségű anyagból ké­szült karosszériákat. A melléküzemág vezetője egy szimpatikus, alig 25 éves fiatal­ember, mégis tisztelik-becsülik a dolgozók. — Gyurka olyan gyerek, aki ke­veset papol — mondta egy régi ismerősöm. — A munkát megköve­teli tőlünk, de szükség esetén munkaruhát ölt, velünk együtt dolgozik, ha valamit sürgősen el kel' 1tčitzvl fr<ni. A melléküzemág néhány dolgozója, jobb szélen Kelemen György vezetővel (A szerző felvételei) — A jobb termelési eredmények elérése érdekében — folytatja Pá­pai elnök — a lehetőségekhez ké­pest igyekszünk fellendíteni a zöldségtermesztést, s jobban ki kell használni a réteket, legelő­ket. Szeretnénk kiszélesíteni a melléküzemági termelést, ami az említett okokból nagyon fontos; és a mezőgazdasági üzemek, vál­lalatok egyre jobban igénylik szolgáltatásainkat. Miért? Mert nagyüzemi szinten nehezen tud­nák rugalmasan, gazdaságosan előállítani a különböző méretű karosszériákat. A szövetkezet kalondai részle­gén készítik, illetve szerelik fel a különböző típusú vontatott jár­művekre, tehergépkocsikra az nyeges, hogy anyaghiány nagyon ritkán hátrálhatja munkánkat. Ha valamiből hiány mutatkozik, ide­jében beszerzik Mindez hozzájárul ahhoz, hogy vezetőnkül Ismerjük el, de azért köztünk csak Gyuri, Gyurika marad, hiszen gyermek­korától jól ismerjük. Bár a jó irá­nyító munkája elismeréséül már a György nevet is megérdemelné. Ez volt a véleménye az elnök­nek is! A szövetkezet rendezte lakáshelyzetét; új lakáshoz juttat­ta. Megérdemelten. Rászolgált er­re a közelmúltban családot alapí­tott fiatal vezető. A vezetők és a dolgozók egyaránt elismerik a kö­zös gazdaság érdekében végzett, eredménydús munkájáért. TÖTH DEZSŐ ж* ^ p ikm p|

Next

/
Oldalképek
Tartalom