Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-10-03 / 40. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. október 3. 12 Kövessük a jampoli cukorrepa-termäDket! 'A határonkénti öt tonna finomított cukor kitermelése a szovjet és a hazai cukorrépa-termelők közös célja. A kezdeményezéssel a jampoli kerület Ukrajna vinnyicai területén) répatermelői jöttek elő négy évvel ezelőtt. A terület répatermesztése és cukorgyártása több mint százötven éves múltra tekint vissza. Ma a cukorrépát 236 ezer hektáron termesztik. Kiszámították, hogy minden szovjet család asztalára évente 16 kiló cukor innen kerül. Tetemes veszteségek keletkeznek, s Jelentősen romlik a szilázs minősége, ha halomra szórják, és nem kerül szilárdított vermekbe. Foto: Ivan Laputka lobban használjuk ki a lehetőségeket! A cukorrépa-termelésnek és feldolgozásnak másfél évszázados hagyománya, a gazdag tapasztalatok, a kutatók, a nemesítők, valamint a mezőgazdasági és a cukorgyári dolgozók alkotó erejű munkája kedvező előfeltételei voltak a jampoli mozgalom kibontakoztatásának. A kezdeményezés újszerű vonásai — melyek között elsődleges helyen szerepelnek a kiváló partneri kapcsolatok mindazok között, akik valamilyen módon bekapcsolódnak a cukorrépa termelésébe és feldolgozásába — nemcsak a szomszédos kerületek figyelmét keltették fel. A versenymozgalom a Szovjetunió egész területén, de több szocialista országban is elterjedt. Hazánkban a szovjet példát követve meghonosodott az immár közismert jampoli-prostéjovt mozgalom. Az agrotechnikához érzék kell A jampoli kerületben a cukorrépát a szántóterület tizenhét százalékán termesztik. A növénytermesztés nyerstermelésén 27, tiszta jövedelmén pedig 37 százalékos arányban részesedik. Már e néhány adat világosan jelzi, hogy a cukorrépa-termelésnek megkülönböztetett figyelmet szentelnek. Elsősorban semmiben sem maradnak adósak az őszi talajművelés és tápanyagellátás agrotechnikai követelményeinek, beleértve a három szántás, a nagy adagú istállótrágya és alapműtrágya kiszórásának opti mális időben történő elvégzését. Nem ritkaság a hektáronkénti 55 tonna istállótrágya beszántása a cukorrépa alá. A tavaszi munkák során igyekezetüket a répa mielőbbi és minőségi vetésére fordítják, hogy a növényzet fejlődésének minél hosszabb tenyészidőt biztosítsanak. A kolhozok dolgozói igen fontosnak tartják, hogy az egyes táblákon a répa vetését egy, de legkésőbb két napon belül befejezzék. E követelménynek megfelelően szervezik a munkát és határozzák meg a gépek számát is. Bevált módszernek bizonyult közvetlenül a vetés utáni negyedik vagy ötödik napon végzett boronálás — amikor a répa még nem kelt ki, de a gyomok már kifejlődtek — s ennek szükség szerinti ismétlése. Ez az eljárás „érzéket“ és nagy tapasztalatot igényel a traktorosoktól — vallják az ottani agronómusok. A gépesítőnek úgy kell irányítani a munkát, akár egy orvosnak. Az adottságokhoz, az időjárási viszonyokhoz és a talaj állapotához igazodva kell dönteniük a boronálás legalkalmasabb időpontjáról és a legmegfelelőbb borona kijelöléséről. „Erre nincs sablon, ez alkotó munka“ — tartják az ottani termesztők. Vonatkozik ez a tenyészidő folyamán végzett valamennyi növényápolási munkára is. Ennek eredménye pedig a kimagasló cukorrépahozam. A nemesítők elődjeik nyomdokában haladnak A cukorrépa nemesítésében elért sikerekért Európa-szerte közismert uladovszki tudósnak, L. I. Szimpolovszkijnak ma is vannak követői. A répatáblákon évről évre bővül a genetikailag egycsírájú hazai nemesítésű fajták részaránya. Az egyetlen többcsirájú fajta mellett, — amelyet csak elenyésző területen termesztenek — teret hódítottak az egycsírájú Uladovszki 20, a Belaja Cerkov-i 2 és a Vinnyicai 10 hibridek. Az idén első ízben termesztik az Uladovszki 35 és a Jubilejnaja újnemesítésű fajtákat, amelyek a fajtakísérletekben felülmúlták a többi fajta gyökérhozamát anélkül, hogy cukortartalmuk csökkenne. A jampoli répatermelők jelenleg a kijevi országos hatáskörű Répatermelő Kutatóintézet által javasolt két termesztési módszert alkalmazzák. Az első módszer hektáronként 160—200 ezer mag vetésén alapszik, s minimális munkaerőszükséglettel számol. A másik módszernél 450—600 ezer mag kerül a talajba hektáronként, s az optimális növénysűrűséget, azaz a helyi viszonyok szerint a 110—115 ezer egyedet egyeléssel érik el. Céljuk, hogy betakarításkor hektáronként legalább százezer répa maradjon. Egyes kolhozokban a cukorrépát minimális kézi munkával termesztik. Kisebb betakarítási és tárolási veszteségek A cukorrépa betakarításának és felvásárlásának időszaka egyike a legigényesebbeknek a jampoli répatermelők számára, mert Ukrajnának ebben a sarkában a téli fagyok három-négy hónappal korábban állnak be, mint nálunk. Ezért a betakarítás csúcsidőszaka szeptemberre szorítkozik és a munkálatoknak igen gyors ütemben kell haladniuk. Említést érdemel, hogy a betakarítási veszteségek a három- és hatsoros betakaritógépek esetében egyaránt lényegesen kisebbek, mint nálunk. De sokkal kisebb a répa mechanikai károsodása és szennyeződése is. Érthetően, hiszen ehhez — nem kis mértékben — a kiváló talajszerkezet és a szinte aszfaltsima talajfelület is hozzájárul. Ennek ellenére a cukorgyárak közvetlenül az átvételnél tisztítják a répát, hogy minél tisztábban tárolhassák, s így megakadályozzák a fölösleges cukorveszteséget. Betakarítás opátovi módszerrel Ügy, ahogy a gabonatermesztők az aratás során sikerrel alkalmazzák az opátovi módszert, azaz a szalagbetakarítást, a cukorrépa-termesztők is érvényesítik. Lényege az emberek, a gépek és a szállítóeszközök optimális kihasználása, a céltudatos politikai, irányító és szervező munka, valamint a napi feladatok teljesítésének következetes ellenőrzése. A gyakorlatban jól érvényesült a komplex munkacsoportok létesítése az egyes munkálatok végzésére. így például különkülön csoportok végzik a talaj előkészítését, a répa betakarítását, a leveles répafej begyűjtését, a rakodást, a szállítást, a leveles répafej szilázsolását, az utószedést, a répaföldek megművelését, valamint a következő évi répatáblák őszi talajművelését. A betakarítási munkálatok menetét egy vezetőkből álló külön csoport — a pártfunkcionáriusokkal az élen — naponta ellenőrzi és értékeli, s szükség esetén azonnal intézkedik az észlelt hibák kiküszöbölése érdekében. A cukorrépa termesztésében és betakarításában a pártszervezetek tagjai aktívan részesednek valamennyi kolhozban és szovhozban A szerződések mindenkit köteleznek A termelők, a cukorgyárak, valamint a többi partner közötti kapcsolatot szerződések támasztják alá, amelyek az összes fél konkrét feladatát és anyagi érdekeltségét rögzítik. Minden répatermelő pontosan tudja, hogy a megsazbott cukortartalom, vagy a tervezett terméshozam túllépése esetén mennyit fizet hozzá a cukorgyár a stabil árhoz, vagyis az egy mázsáért számított 2,94 rubelhez. De tisztában vannak azzal is, hogy milyen összeget von le a cukorgyár a szabványnak nem megfelelő terményért. A cukorgyárak a termelőknek hat kopejkát fizetnek és 15 gramm cukrot hozzáírnak minden mázsa cukorrépáért, amelyet a megállapított időpontig az útmenti tárolókban tárolnak. A partneri kapcsolatok minden részletkérdésére kiterjedő szerződések az alapos, felelőségteljes* és becsülettel végzett munkára ösztönöznek mindenkit. Ez az egyik alapvető feltétele a jampoli mozgalom sikerének, vagyis az öt tonna cukorhozam elérésének. A rozsnyói (Rožňava) járás mezőgazdasági földterületének csupán harminc százaléka szántó, a többi 19 400 hektár legelő, 7800 hektár pedig rét. A szántóföld harminchárom százalékán takarmánynövényeket termesztenek. A mezőgazdasági üzemek az év első hét hónapjában — a tervezett mennyiséghez viszonyítva — hatszázezer literrel, a múlt évi valósághoz viszonyítva pedig három százalékkal kevesebb tejet adták a közellátásnak. Egy liter tej kitermeléséhez átlagban harminc dekagramm erőtakarmányt használtak fel. A járás tehénállománya közel kilencezer darab. E néhány adatból is kitűnik, hogy paradox jelenséggel állunk szemben. Hiszen ott, ahol a természet a tömegtakarmányok bőségét kínálja, a széna begyűjtési módszerének pedig évszázados hagyományai vannak, indokolatlanul gyengék a termelési eredmények, s elképesztően rossz a takarmányalap — mennyiségben és minőségben egyaránt. Vajon miért? _ Ennek kiderítésére tettem kísérletet. Ellátogattam néhány gazdaságba, tucatnyi órát gyalogoltam rétekenlegelőkön. Idős parasztgazdák és szakavatott mezőgazdászok véleményét kértem ki. Nehéz összegezni a véleményeket és a tapasztalatokat. Ennek ellenére mégis megpróbálom, előre jelzem, a teljesség igénye nélkül. * . * A mezőgazdasági üzemeknek adva van egy nagyszerű lehetőség: a rétek és a legelők több ezer hektárról minimális ráfordítással begyűjthetik a megtermett szálas takarmányt, amelylyel becslések szerint megtakaríthatnák a felhasznált erőtakarmány 40— 50 százalékát!! Csakhogy nincs megoldva a betakarítási technika. Némely gazdaságban még szénaforgatót sem találni, nem beszélve a kaszálógépekről. Sok helyen megfeledkeznek a legelők rendezéséről, rekultiválásáról. Sőt, számos gazdaságban igyekeznek megszabadulni ezektől a területektől, s rátukmálni az erdészetre, hogy ne legyen vele gond! A gazdaságok jelentős hányada már januárban vásárolja a tömegtakarmányokat a szarvasmarhák részére. Szomorú valóság, hogy sok gazdaságban a tehénállományt a tél folyamán csak a létfenntartáshoz szükséges mennyiségű takarmányadaggal etetik. A laboratóriumi vizsgálatok alapján a tömegtakarmányok minősége az idén még rosszabb, mint amilyen tavaly volt. Nagyon kevés a kiváló és jó minőségű takarmány. Említésre méltó az a tény is, hogy alig használják ki a műszaki lehetőségeket és a szakmai ismereteket, például az évelő takarmányok begyűjtésében. Több gazdaságban láttam a mezőn három-négy hete lekaszált lóherét, amelynek száraz levelei leperegtek a szárról. A takarmányok biológiai értékére nem igen ügyelnek. Sok mindent bíznak a véletlenre, és „ahogy esik, úgy puffan“ alapon viszonyulnak népgazdaságunk feladataihoz ... Am akad követésre méltó példa is. Az almási (jabionov nad Turňou) és a honcei szövetkezetben maximálisan kihasználják a modern begyűjtési technológiát és az adott műszaki lehetőségeket. A szakszerűen és jó minőségben begyűjtött takarmányt szárítják, lisztté őrlik, granulálják, de ugyanakkor fontos takarmányként a szalmát is hasznosítják. A szálas takarmányok szárításában visszatérték a hagyományos, rudakon, illetve boglyákban való szárítási módszerhez is. Ezáltal jobb minőségű takarmányhoz jutnak. Ez a módszer különben a hegyi körzetekben bevált, hiszen gyakran esik az eső, s a meredek lejtőkről nem tudják egyik napról a másikra elszállítani a termést. A begyűjtésben részt vevő dolgozók számára a mezőre szállítják az ebédet, elősegítve ezzel a jobb munkaidő-kihasználást. Említenem sem kell, hogy ezekben a gazdaságokban nagyon jó termelési eredményeket érnek el. Gócson I Goraltovo) egy egyszerű, de a járásban mégis egyedülálló ötletet valósítanak meg a mezőgazdászok. Minimális ráfordítással, de máris mérhető haszonnal rekultiválják a réteket, legelőket. A bokrokat kivágják, a talajt elegyengetik, hogy gépesíteni tudják a tápanyagellátást és a széna begyűjtését. A befektetett munka és pénz sokszorosan megtérül. Itt reális az állattenyésztés fejlesztése és a termelési mutatók növelése. * Piczinger Bélának, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Rozsnyói járási Bizottsága titkárának a takarmánynövények termesztésével kapcsolatos tapasztalatait sűrítem az alább' sorokba: — ,i járás hegyi és hegyaljai körzeteiben rendkívül jók az adottságok minőségi fű termesztésére. Tetemes mennyiségű abraktakarmányt takaríthatnánk meg, és meg kell, hogy takarítsunk a jövőben azzal, hogy az eddiginél fokQzottabb figyelmet szentelünk a rétek és legelők ápolásának, termőképességük megőrzésének és a termés szakszerű, gyors begyűjtésének. Ebben segítségül kell hívnunk a technikát. A műtrágyázásban a helikoptereket, ahol pedig hiányoznak a modern, nagy teljesítményű, terepbíró gépek, ott vissza kell térni a régi bevált módszerekhez, amelynek egyikéről részletesebben is szólnék: a lovak által vontatott gépekről. Alig pár tucatnyi lovat tartanak a járás gazdaságai. Az utóbbi években alaposan megcsappant az állományunk, pedig a mi természeti adottságaink mellett nagyon gazdaságosak. Olcsó a fenntartásuk és igénybevételük üzemanyag megtakarítást jelent. A lovasgereblyék, -forgatók és a szekerek a gépek által hozzáférhetetlen területen is biztonsággal és aránylag nagy teljesítménnyel dolgoznak. Ez indokolja számuk növelését. A legelők termésének hasznosítása is gyerekcipőben jár. A gazdaságok nem használják ki a hegyvidék „élő kaszálógépelt“, a juhokat. Pedig kevés ráfordítással hússá és gyapjúvá válhatna az amúgy értéktelenné vénülő értékes takarmány. A szenázs és a szilázs előállításában nincsenek nagyobb fennakadások. Itt is probléma azonban a jó minőség betartása, megőrzése. Végezetül még egy fontos tényezőre hívnám fel a figyelmet. Amíg a szőlők telepítésére — amiből kevés hasznunk származik — milliókat költhetünk, addig a retek-legelők nagyobb méretű rekultiválására „nincsen pénz“. Komoly problémák és nehézségek előtt áll járásunkban a mezőgazdaság: a tervfeladatok teljesítésében, a termelés fejlesztésében. Javulást, változást elérni csak öntudatos és tapasztalt szakemberek, valamint képzett dolgozók népes, nap mint nap tettrekész gárdájával lehet. Természetesen az előirányzott feladatokkal összhangban növelni kell a termelési technológia és a gépesítés színvonalát. Érvényes ez a régi, elavult épületek korszerűsítésére is. KORCSMAROS LÄSZLÖ H. HANŽLOVÄ mérnök, Zemédélské noviny A jampoli mozgalom hazánkban is elterjedt. Sikere nagy mértékben a betakarítási és szállítási veszteségek csökkenésén is múlik. Fotó: Bara változások a faitavälasztôkbao A bratislavai Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet (ÚKSŰP) évente kiadja az országos fajtaelismerő bizbottság által jóváhagyott fajták jegyzékét. A gyümölcsfélék fajtaválasztékában a következő változásokra kerül sor: Az almafajták közül kivonják a termesztésből az Oldenburg fajtát, amelyet a lényegesen jobb minőségű Piros Oldenburg fajta helyettesít majd. Az almaalanyok választéka az újonnan elismert M-, I-, IV-, IX- és az A2 alanyokkal bővült. Ideiglenesen tovább szaporítják az M-IX alanytól lassúbb növekedésű T-20 és T-73 alanyokat. A kajszi generatív alauyjelöltjei közül elismerték és a termesztésbe iktatták a 12/34 Piešťany elnevezésű jelöltet. A többi gyümölcsfélénél is módosul a fajtaválaszték. Így például elismerték a Van és a Téchlovická II. cseresznyefajtáikat, valamint а ВО 5/3 új málnafajtát. A szőlő fajtaválasztékából kitörölték az Ezerjó és a Glória Hungária fajtákat. A gabonafélék fajtanemesítésében a következő hazai fajtajelöltek és külföldi fajták elismerésére került sor. A búza fajtaválasztéka az SK 2100 és a HE 527 jelöltekkel, valamint a Baranyjka fajtával bővült. Az árpa fajtajelöltjei közül elismerték a CE 15/70, a HE 950 és a Q 448 fajtákat. Ezzel szemben a jelenlegi választékból kiiktatják a Trumpf, az Atlas és a Safír fajtákat. Kukoricából a CE 240 és a KWS 181 hibridjelöltek elismerésére került sor. Egyidejűleg kiselejtezik az LG 3, az NK 175 és az NK 244 hibrideket. BELUCZ JÁNOS agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa
