Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-09-19 / 38. szám
Szebb, tartalmasabb volt a tavalyinál A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének diószegi (Sládkoviéovo) helyi szervezete az idén nyáron is megrendezte az immár hagyományokkal büszkélkedő apróállatbemutatót. A háromnapos rendezve nyen — a környező községek (VeTké Üfany, Mostová, Pata, Nebojsa, Matuškovo, Čierna Voda, Lúčny Dvor, Nový Dvor, Pusté Úlany) ktsállattenyésztőinek közreműködésével — több száz nyulat, galambot, kacsát, ludat, pulykát, nutriát, juhot, kecskét, sarki rókát, tyúkot, dlszbaromfit, pávát és egzotikus madarat volt alkalma megtekinteni a kis híján másfélezer látogatónak. A legkisebbek nagy-nagy örömére, három ketrecben vagy száz tarka-barka tengerlmalac futkározott, félénken pislogva a kíváncsiskodókra. Szívélyesen hívtak, hát elmentem a megnyitóra. Korán érkeztem, még javában rendezkedtek. Öllé Árpád, az alapszervezet elnöke Is ott sürgölődött a ketrecsorok közöt. — Emberek, tegyük át a takarót a középső ketrecsorra, ne kínozza a nap a nyulakat. Miskai Meghozták már a juhokat? Jánosi Abban a szélső ketrecben még nincsen széna a nyulak előtt. Es a cédulát is erősítsétek fel jobban, mert elviszi a szél. Kezet nyújtott, azutá.l megtörölte a homlokát. — Sajnos megkéstünk egy kicsit — mondta —, de ha figyelembe vesszük, hogy bizonyos nézeteltérések miatt már-már elmaradt a kiállítás, akkor ez a kis késés Igazán semmiség. Nézelődjön egy kicsit, azután majd beszélgetünk. ФФ Nagy Mihály, lapunk hűséges olvasója és tudósítója vérbeli nyulász. Egyike azoknak, akik gyakran éjt nappallá téve szorgoskodtok, hogy a sorrendben negyedik seregszemle szebb és jobb legyen az előzőeknél ős minden tekintetben teljesítse küldetését. A megnyitó előtt Is nagy munkában találtam: az értékelést végző állatorvosnak segítet. — Nem könnyű dolog órákon át emelgetni, ide-oda cipelni a nyulakat, mégis szívesen csinálom — mondta, miközben mérlegre helyezte a nyugtalankodó új-zélandi nőstényt. — Végre elértük, hogy hozzáértő, pártatlan szakember értékeli az állatainkat. Nagy segítség ez a további munkához, hiszen most fény derül a vétett hibákra. Az állatorvos megszelídíti az ugrásra kész nyuszit, és jól látható örömmel simogatja meg az állat gyönyörű, tömött bundáját. — Szépek, a standard követelményeknek általában megfelelnek a bemutatásra kerülő állatok — mondta. — Más lapra tartozik, hogy a nyulászok közül egyelőre csak kevesen tudják, hogyan kell kiállításra, asztali értékelésre felkészíteni az állatokat. Ha ezeket a fogásokat is megtanulják, esetenként legalább két ponttal jobb eredményt érhetnek el az értékeléskor. Nagy Mihály kedvence 94 pontot kapott. ФФ Kapucza Gyula,' a Len- és Kenderfeldolgozó Vállalat diószegi üzemének dolgozója idestova két évtizede tart díszmadarakat. Otthon, a terebélyes diófa árnyékában madárházat és röpdét épített, a kertben sokféle madáreledelt termel, kiállításokra jár, és rendszeresen látogatja a trnavai, a bratislavai és a mostovái madárbörzéket. — Őszintén szólva, nem a madarak, hanem a nyulak kedveltették meg velem a kisállattenyésztést — vallotta Gyula bácsi. — Egy ideig nutriát is tenyésztettem, de az Igazi kikapcsolódást, örömet a madártenyésztésben leltem meg. Vettem egy kanárit, azután egy papagájt, a többi már jött magától. Ma több mint száz madaram van. Az évi szaporulatot a Chovprodukt vásárolja fel. Persze néhány madarat a tenyésztőtársak is elvisznek, akik ugyancsak gyakran felkeresnek. — Sokféle madarat tenyészt, elég népes az állomány. Vannak-e kedvencei? •— Van egy igen jól költő rozellapár, az a kedvencem. A tojó egyszer a lábgyűrűjénél szövetébe, mire hazajöttem a fogva beleakadt a röpde drótmunkából, teljesen szétroncsolta az egyik lábát. A feleségem bíztatott, vigyem el az állatorvoshoz. Nem volt mentség, a szétroncsolt lábat amputálni kellett. De az orvos vigasztalt, ne sirassam el a madarat. Azt mondta, kiállításra ugyan nem mehetek vele, de még sok örömöm lesz benne az életben. Igaza volt: a rozellapár azóta is rendszeresen és jól költ. Számomra valamennyi közül ez a két madár a legkedvesebb. ФФ A nutríák részére készült, vízmedencével ellátott, speciális ketrecek előtt nagy volt a tömörülés. Néhány felnőtt, meg egy tucat gyerek nézegette a lubickoló állatokat. A tenyésztő — Seňan Pavel, a Košárovcel Efsz bratislavai melléküzemági részlegének dolgozója — megetette az állatokat, közben türelmesen válaszolgatott a kíváncsiskodók kérdéseire. Amikor magunkra maradtunk elmondta, hogy tíz éve foglalkozik állattenyésztéssel. Galambokat, pulykákat, meg nutriát tenyészt, de van egy kínai díszmacskája is. — Az idén első ízben kap tam lehetőséget, hogy a kiállítás keretében bemutassam kedvenceimet, a standard nutrlákat ős a szélesmellü pulykákat. Tulajdonképpen ez érlelte meg bennem az elhatározást, hogy belépjek a kisállattenyésztők szövetsége tagjainak sorába. Már szóltam a helyi szervezet elnökének, hogy készítse a jelentkezési ívet. ФФ A városi címet áhítozó nagyközségben Pethő Attilát tartják a legjobb nyulásznak. Egy órával a kiállítás megnyitása előtt még borostásan, félnadfágban sürgölődött a ketrecsorok között. — Ráment néhány heti szabad időnk, de végre vannak saját kiállítást ketreceink — mondta, miközben az egyik ketrec ajtajára fölerősítette az asztali értékelés eredményét hirdető cédulát. Az írás tanúsága szerint, Kovács Attila matúškovói tenyésztő új-zélandi fehér nyula 95 pontot kapott. Később kiderült, ennél szebb, jobb nyúl nem is találtatott a bemutatón. >— És a magáé? :— kérdeztem Pethő Attilától. — Még otthon van az ólban. Tegnap sok volt itt a munka, későn kerültem haza, és ma is korán kezdtünk. Egyelőre nem jutottam hozzá, hogy kicsinosítsam egy kicsit szegény állatot. Azt hiszem, legfőbb ideje, hogy hazaugorjak érte. Felült a biciklijére és elkarlkázott. Amikor megjött, mindjárt a mérlegre tette a megtermett francia ezüst nőstényt. Az állatorvos megtapogatta, felborzolta az állat szőrét, hanyattfektette, megnézte élűiről, hátulról s egyre a fejét csóválta: >— Sajnálom, erre csak kilencvenhárom pontot adhatok. Nagyon szép nyúl, de kicsit többet kellett volna simogatni az utóbbi napokban. Pethő Attila visszatette a nyulat a szállítóiadéba, aztán elindult az egyetlen üres nyúlketrechez. — Talán nem Is kellett volna elhoznom — mondta letörten. — Sejtettem, hogy ez lesz a vége. Persze az állatorvosnak igaza van: a nyulat kell értékelni, nem a társadalmi munkát. ФФ Késő délután végre az alapszervezet elnökével is szót válthattam. Öllé Árpád elmondta, hogy az alakulás óta eltelt közel egy évtizedben sok gondjuk-bajuk volt. Legutóbb a vezetőséget kellett átszervezniük, most a passzív tagokat igyekeznek odaadóbb munkára ösztönözni. •r-< Alapszervezetünknek sorrendben ez a negyedik kiállítása — mondta Öllé elvtárs. >—> A múlt évi bemutatót követően húszán jelentkeztek a sorainkba, így ma nyolcvan taggal dolgozunk. Az érdeklődők számát tekintve feltételezem, hogy legközelebb huszonöt-harminc tagfelvételi kérelem sorsáról kell majd döntenünk. Ami az érdeklődési területet illeti, tagjaink többsége baromfit (tyúkok, ludak, kacsák) és nyulakat tenyészt, de tartunk juhokat, kecskéket, galambokat, díszmadarakat, sőt, nutriát és sarki rókát is. Igyekezetünk középpontjában a tyúktenyésztés fejlesztése, illetve a szerződéses nyúlhústermelés fellendítése áll. Tavaly kétszáznyolcvan pecsenyenyulat adtunk el a Brinko vállalatnak. Az idén lényegesen többet kínálunk, hiszen immár tizennégyen szaporítanak nyulat eladási céllal. A tojástermelést, Illetve a szerződéses állathizlalást is igyekszünk népszerűsíteni. Tavaly háromezer étkezési tojást értékesítettünk, s szervezetünk néhány tagja malacnevelésre, valamint marhahizlalásra is vállalkozott. Most azon fáradozunk, hogy a közelmúltban vásárolt keltető üzembehelyezésével megoldjuk a község, illetve a környező falvak tenyésztőinek naposcsibe-ellátását. ■— Az előkészületek Idején aránylag sok fiatalt láttam a ketrecek, az állatok körül sürgölődni. Ök is tagjai a szervezetnek,' vagy csupán a szüleiknek segítettek? ■— Az alapiskola diákjai közül tízen tagjai szervezetünknek. Otthon madarakat, nyulakat és tengerimalacokat tenyésztenek, azonkívül aktívan dolgoznak a pionírház mellett működő ifjú kisállattenyésztők körében. A kölcsönös megegyezés értelmében angóratenyésztésre szakosodnak. Nemrég megajándékoztuk őket nyolc vemhes angóra anyával. Bízunk benne, hogy valamennyien jó tenyésztővé, mozgalmunk lelkes szószólóivá válnak. — A nemzeti bizottság megérti, támogatja a törekvéseiket? — A nemzeti bizottság felkarolta a kertészkedők és a kisállattenyésztők mozgalmát, és minden téren segíti a munkánkat. Éppen most kaptunk egy régi épületet, hogy társadalmi munkával irodahelyiségét, üléstermet, raktárhelyiségeket létesíthessünk benne. Az elképzelés szerint az udvaron kap helyet a kiépítendő piactér, itt fogjuk megoldani a vágónyulak, a zöldség és a gyümölcs felvásárlását, és az állattartók részére érkező takarmányt Is itt fogjuk tárolni, illetve kiosztani. S ami ugyancsak fontos, immár állandó kiállítási területünk lesz, bemutathatjuk a kertészkedök termékeit, sőt, rendszeres időközökben börzét rendezhetünk a környék díszmadártenyésztői részére. Most már csak rajtunk, kisállattenyésztőkön és kertészkedőkön múlik, hogy mikor tudjuk valóra váltani az elképzeléseinket. kAdbk Gábor C Kert étze t— *^^"szeptember^g^^^k ®Kižál8qjtenyésžtéf ) 1 mm A diószegi (Sládkovičovo) kisállattenyésztők szívélyes meghívásának eleget téve, kiállításon jártam a minap. Nem bántam meg, hogy elmentem: nagyon sok szép állatot láttam. Elöljáróban csupán annyit, az értékelő bizottság döntése alapján hét tenyésztő (Szolga Imre, Kovács Attila, Nagy Mihály, Košík Ján, Farkas Mihály, Kardeli Ján és Danada Štefan) kapott tiszteletdíjat bemutatott állataiért (nyulak, tyúkok és díszmadarak). A riport szakrovatunk negyedik oldalán olvasható. kádek Gábor felvételei ШШш
