Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-19 / 38. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES 1981. szeptember 19. A sajnálkozás nem elegendő A rokkantak nemzetközi évében különös figyelmet fordítanak a testi fogyatékosságúakra. Sajnos az embe­riség jelentős hányadárúi van szú, s még szomorúbb, hogy a tizen-huszon­­évesek is sokan szenvednek mozgás­­szervi betegségben, és számuk növek­vő tendenciájú. Sok esetben olyan betegség ez, amelyen az orvosok sem tudnak segíteni, gyógyításuk remény­telen. Az emberi egészség „kovácsai“ eredményesen tevékenykednek a for­gócsontok ée más testrészek elmesze­­sedésének gyógyításában. Szerencsére az orvostudomány fejlődősének jóvol­tából ma már a forgócsontok közé is tudnak olyan műanyagot helyezni, amely lehetővé teszi a rendes járást. Akik nem vetik alá magukat mű­tétnek, és nem restellnek botra tá­maszkodva járni, azok tis helyesen cselekednek, hiszen a másik lábukat mentik meg hasonló megbetegedéstől. Hajdanában kevesen használták a kampósbotot. Gyerekkoromban én is azt hittem, hogy az valami úri pasz­­szió. Csak az utóbbi időben döbben­tem rá, hogy ez egy komoly segítő­társ, s enélkül aligha tudnék mozog­ni, hosszabb utat megtenni. Valamikor elég borsos ára volt egy kampósbotnak. Manapság néhány ko­ronáért lehet vásárolni, még francia gyártmányút is, amely sokkal prakti­kusabb és erőteljesebben lehet rá tá­maszkodni. A támasszal tehát nincs különösebb baj. Sokkal inkább a tömegszállító eszközökkel, amelyek vezetői be akar­ják bizonyítani, hogy ők az „urak“, egyesek vajmi keveset törődnek az­zal, miként száll fel és le a szeren­csétlen rokkant. Ettől az esztendőtől, de a követke­zőktől is sokat várnak azok, akik kez­deményezték a rokkantakkal való komolyabb törődést. Kormányunk, a társadalmi szervek és szervezetek erőfeszítéseket tesznek a világakció sikeréért. Rendelkezések egész sorát hozták, amelyek által kellemesebbé lehet tenni a különböző kprú rokkan­tak életét. Az intézkedések kellemes hatását már érezni lehet, de ott, ahol a legnagyobb jelentősége lenne, az utazásnál, édeskevésbé. A villamoso­kon, trolibuszokon, autóbuszokon uta­zók közül többen ezt a véleményt vallják: „Mit kell ezeknek utazgatni, üljenek otthon.“ Közben elfelejtik, hogy a mozgásszervi megbetegedés­ben szenvedő gyerekeknek is utaz­­niuk kell az iskolába, másoknak a munkahelyükre, ahol sok esetben nagy szükség van rájuk. Ez érthető, csak egyesek — köztük a járműveze­tők — nem minden esetben akarják ezt tudomásul venni. Főleg a fiatal sofőrök, legyen az férfi vagy nő. Ép­pen szórakoznak és elfelejtenek a tükörbe tekinteni, le- és felszálltak-e már az utasok, mikor indíthatják a járművet. Az oldalbordáim már sokszor szen­vedtek a tömsgszáilító eszközök ve­zetőinek a figyelmetlensége miatt. Le­ülni nem is merek, mert esetleg nem ott szállnék ki, ahol akarok, mivel a sofőr — nem tndom miért — mindig rohanni akar. Néha-néha az utazó­közönség is felháborodik, odamondo­gat a jármű vezetőjének, de az is csak olyan falra hányt borsó. Az is szomorú, hogy sok fiatal behunyja a szemét, tetteti az alvást, csakhogy ne kelljen átadnia helyét a rokkantnak, idősebbnek, vagy éppen a várandós nőnek. Idén a tömegtájékoztató eszközök illetékesei sokat foglalkoznak a moz­gásszervi betegségben szenvedők uta­zási problémáival. Valóban az egész társadalom megértésére, összefogásá­ra lenne szükség és nem utolsósorban a iömegszállító eszközök vezetőinek emberségére, hogy kellemesebben utazzanak a rokkantak. Tóth Dezső Az akkumulátor kivétele és visz­­szahelyezése nem tartozik az autószerelés legkellemesebb műve­letei közé. Egyes típusoknál külö­nösen elrejtették ezt a súlyos al­katrészt (ilyen pl. a Skoda is). A kiemelést még az is nehezíti, hogy az akkumulátoron szinte semmit sem lehet megfogni. Varga Imre Skoda gépkocsijá­hoz készítette el a képen látható segédeszközt. (Az ötlet — a mé­retek megfelelő változtatásával < más gépkocsiknál Is felhasznál­ható.) A középső fogantyút 20X5 mm-es laposacélból vágjuk ki, kö­zépső részét hagyjuk meg teljes szélességében, a szélek felé kes­­kenyítsük el 12 mm-re. Két végére hegsssztink egy-egy azonos széles­ségű acélgyűrüt. A hozzá csatla­kozó két markoló 40X3 mm-es laposacélból készülhet“ Végükre hegesszünk fel két-két acélgyűrüt. A középső, mozgó merevítő fel­adata kettős; alaphelyzetben egy rugó segítségével összeszorítja a markolókat, kissé megemelve pe­dig — vagyis a rugót összenyom­va — a markolók szétnyílnak, és az emelő ráhelyezhető az akku­mulátor felső peremére. A marko­lók alsó végét kissé hajlítsuk túl (90 foknál valamivel kisebb szög­ben), hogy a perembe jobban be­lekapaszkodjanak, el ne engedjék az akkumulátort. A középső csa­varrugó tengelyében egy acélszög áll, amely hegesztéssel kapcsoló­dik a merevítőhöz, a fogantyú fu­ratában azonban szabadon mozog. Perem nélküli akkumulátorhoz a markolókat olyan hosszúra készít­sük, hogy az akkumulátort alulról fogják meg, Illetve szorítsák ösz­­sze. (Ezermester) Vagy mit nem. Én csak azt tudom, hogy nincs más irlgyem és ellensé­gem a környéken, csak Mehmed úr. legalább háromszor hetvenhét arany-Harun al-Rashld, a bölcs és igaz­ságos kalifa uralkodásának ide­jében két szép halastó volt egy­más közelében Bagdad környékén. Az egyik — ez volt a nagyobb — Méh­­medé, a tehetős halászmesteré volt, a másik — a kisebb — pedig az öreg Szelimé. ö nem volt jómódú, mint Mehmed, aki a nagyobb vízből sokkal több halat fogott ki, mint szegényebb szomszédja. Mind a ketten a várost piacra hordták be a napi zsákmányt, ami a hajnali órákban akadt a háló­jukba. Mehmed is, Szelim is pontyo­kat nevelt, más hal nem volt a ta­vukban. A gazdag Mehmed Irigykedett Sze­­limre, sajnálta tőle azt a kevés jöve­delmet is, amit az öreg halász fárad­ságos munkájával szerzett magának. Szelim, hogy kímélje kis tavának halállományát, azon Igyekezett, hogy mindennap csak annyi halat fogjon ki, amennyi neki és családjának az aznapi megélhetéséhez kellett. Nem is volt baj hosszú időn át a halastóval; annyi ponty mindig került belőle, amennyivel már érdemes volt a vá­rosba bemenni. A tehetős Mehmed teveháton, Szelim pedig szamárháton vitte a rakományt. Történt egy napon, hogy Szelim bepanaszolta a kádinál Mehmedet. Azzal vádolta, hogy kapzsi szomszéd­ja éjszakánként titokban az ő vizé­ben is halászik, mert rövid idő alatt érthetetlenül megfogyatkozott, szinte teljesen kipusztult a halállománya. Más nem lehetett a kártevő, mert a környéken csupa jómódú és becsüle­tes ember lakik, akiknek egyébként halászszerszámuk sincsen. Mehmed a bíróság előtt erélyesen tiltakozott a gyanúsítás ellen. Meges­küdött a Próféta szakállára, hogy egyetlen halat sem fogott ki Szelim tavából, sőt éppen ellenkezőleg: szá­nalomból néhány jókora halat dobott be a magáéból szomszédja vizébe, hogy segítsen a gondokkal küzdő emberen. A kádt igazságos ember hírében állott. A nagy kalifa nem is tűrt vol­na meg olyan bírót a hivatalában, aki nem az igazságot, hanem csak azt nézi, hogy kinek van több pénze. Ka­rún al-Rasid idejében a bagdadi bíró­kat nem lehetett megvesztegetni. — Igen, tiszteletre méltó kádi — Ismételte Mehmed határozottan —, Szelim rágalommal fizet az én jótéte­­ményémért. Nemhogy megkárosítot­tam volna őt orvhalászattal, de egye­nesen megszaporítottam a halait. Az ősz bíró elgondolkozva ült ván­kosán: — A vádlottnak Igaza van — for­dult azután Szelimhez —, hiszen megesküdött a Próféta szakállára, hogy jószándékból még halakat do­bott be a magáéból a te tavadba. Márpedig, még ha tolvaj volna is, egy igazhitű nem vetemedik arra, hogy hamis esküt tegyen. Hiszen akkor magára vonná Allah haragját.,. — Nem tudom — mondta Szelim elkomorodva ■ hogy mit csinált, dirhem a károm ... A bíró most Mehmed felé fordult: — Védekezésedet elfogadom — mondotta. — Éppen ezért kötelezlek, hogy háromszor hetvenhét aranydir­­hemet fizess meg a panaszosnak, azért a kárért, amit okoztál neki. Mehmed felhorkant: — Hogyan?! — kérdezte ingerül­ten. — Én a jószándékú, aki teljesen ártatlan vagyok, még fizessek is en­nek a becstelen rágalmazónak?! — Ügy van, Mehmed — szólt nyu­godtan, de nyomatékosan a kádi. —■ Az esküdet elfogadtam, mert tudom, hogy nem halásztad le titokban Sze­lim halastavát, sőt, éppen megfordít­va: éjnek idején, amikor senki sem látta, halakat dobtál be az ő vizébe. — No ugye?! — kiáltott Mehmed nagy méltatlankodással. — Azért fi­zessek, mert segíteni akartam a há­látlanon? — Ügy van — mondta a bíró csön­desen. — Allah megvilágosította az elmémet. Hitelt adtam a védekezé­sednek, hogy szaporítottad verseny­társad halállományát. Mert ez igaz. De milyen halakkal? Nem növény- és rovarevő pontyokkal, hanem rabló­halakkal. Másként nem történhetett. Ragadozó halakat dobtál be a vízbe, ezek aztán mind egy szálig kipusztí­tották a szelíd pontyokat. Aztán meg más ’ táplálék híján egymást falták fel... Így 'volt, te tisztességtelen?... Örülj, hogy csak fizetned kell, és nem küldetek aflas tettedért tömlöc­­be! Mehmed meghunyászkodva hajtotta le fejét: — Így volt, tiszteletre méltó kádt — mondta megszégyenültem — Allah úgy éltessen, hogy még napszálltáig megfizetem Szelim szomszéd kárát. i3 — Ml az öregség? — teszik fel so­kan a kérdést. A válaszok egymástól legtöbbször eltérőek, de mindegyikük csak részigazságot tartalmaz. A szer­vezet általános elkopása, a szövetek elhasználódása, az életfunkciók csök­kenése, az érzékszervek tompulása — ezek mind az öregség fogalmához tar­toznak. Szigorúan véve: nem kóros jelenségek, hanem az élet lényegéhez kapcsolódó folyamatok. Napjainkban tanúi vagyunk az át­lagos életkor növekedésének. Ez na­gyon sok mindennek köszönhető. A tudomány fejlődése, életmódunk, táp­lálkozásunk megváltozása, a betegsé­gek elleni küzdelem eredményei, a sport és a higiéna jelentősen javítot­ták életkörülményeinket. Életkorunk átlaga tehát növekedőben van és ki­tolható, de annyi bizonyos, hogy az öregséget semmiféle „megfiatalító“ eljárással nem lehet véglegesen meg­gátolni. Mégis egyre elterjedtebb az ilyesfajta gyógyszerek használata. Nálunk is sokan szednek különféle, általában külföldről — nem legális úton — behozott „fiatalító“ gyógy­szereket. Az emberek vásárolják őket, de nem tudják, hogy milyenek ezek a gyógyszerek, ml a hatásuk és ho­gyan kell adagolni őket. De mielőtt a gyógyszerről beszélnénk, meg kell ismerkednünk e gyógyszercsoport használatának alapvető kérdéseivel. öregkorban szaporodnak a degene­­ratív elváltozások. Azt szokták mon­dani, hogy az öreg ember olyan, mint a gyermek. Ez részben így is van, például az idős embernek már kisebb mennyiségű gyógyszerre van szüksé­ge. Az orvostudomány felfigyelt arra, hogy az öregek szervezete különle­gesen reagál a barbiturátok néven is­mert nyugtatókra és altatókra. Ezek a szerek náluk általában nem azt a nyugtató hatást váltják ki, amit el­várnak, hanem nyugtalanságot, ál­matlanságot, izgalmi állapotot kelte­nek. De hát mit csináljon az idősebb ember, ha azt tapasztalja, hogy hatás­talan a gyógyszer, nem nyugtatja az idegeit, illetve nem okoz alvást? A legtöbben ilyenkor növelik az adagot. Egy vagy két tabletta helyett bevesz­nek hármat-négyet, azt remélve, hogy a nagyobb mennyiség használ, pedig ez egyáltalán nem biztos; sőt, az éle­tüket Is kockáztathatják. A barblttí­­rátok ugyanis túladagolásnál tompít­ják a légzést szabályozó központot Ennek következtében a légzés lelas­sul, az agy nem kap elegendő oxi­gént. Ha ez a hatás hosszabb Ideig tart, az oxigénhiány miatt teljesen megszűnhet az agyműködés, ami az­után a többi szerv működésének le­lassulásával vagy teljes megszűnésé­vel is járhat. Ezért, ha a nyugtató vagy az altató hatástalan, nem sza­bad növelni az adagokat. Ilyenkor jobban segít egy kávé vagy kisebb mennyiségű alkohol, mindkettő nyug­tató hatást fejthet ki (egyáltalán nem szabad alkoholt fogyasztani an­nak, aki Seduxen, Radepur, Mepro­­bamat, Diazepam, Oxazepan nyugtató­­kat használ). Idősebb korban azért hat eltérően némelyik gyógyszer, mert már nem minden szerv működik úgy, mint a fiatal szervezetben. Bizonyí­tott tény például, hogy csökken az agy és a szív súlya, csökken a víz mennyisége a sejtekben, ugyanígy a fehérjék mennyisége a vérszérumban, stb. De most nézzük meg közelebbről, hogyan történik idős korban a gyógy­szer felszívódása. Fiatal korban az emésztőcsatorna nyálkahártyája 2d órán belül megújul. Idősebb korban ez már hosszabb ideig tart. Ezért csökken a felszívódást végző felület nagysága, a gyomorsav és az emész­téshez szükséges egyéb folyadékok kiválasztása. A gyomorsavtermelés csökkenésével lelassul a táplálékkal a gyomorba jutott anyagok felszívó­dása. így például csökken a vas fel­szívódása, ezért olyan gyakori a vér­­szegénység idősebb korban. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az időskori vérszegénységet nem elég vastartalmú gyógyszerekkel kezelni, mert ezek a csökkent gyomorsav mennyisége miatt nem Jutnak be a vérbe. Ezért gondolni kell arra is, hogy a beteg elegendő gyomorsavhoz hasonló gyógyszert vagy sósavas-pep­­szines oldatot is kapjon. Ezt az elvet nemcsak a vastartalmú gyógyszerek­nél, de például a fájdalomcsillapító, izzasztó, gyulladásgátlő hatású szall­­cilkészítményeknél, a nyugtatőként ható barbiturátoknál és a tetracikli­­nes antibiotikumoknál is meg kell tartani. Dr. Nagy Géza VÍZSZINTES: 1. A rejtvény első része (zárt betűk: 1, ö, m, e, é, n, a, r). 9. Kedd vége. 10. Szemével észlel. 11. öreg emberek támasza. 12. Argon vegyjele. 13. Sport­­öltözék. 16. Fény­máz. 18. A hang­erősség egysége. 20. Fundamentum. 22. Szeszes ital. 23. AZ első cseh­szlovák űrhajős. 25. Kézhez vesz. 26. Vegyjele Sn. 28. Az elektromos áram erősségének mértékegysége. 30. Irány. 31. Vízben él. 33. Idegen ta­gadás. 34. Helyrag. 36. Tehénnév. 39. Francia névelő. 40. Ütőkártya. 42. Tex­tilmunkás. 43. Vö­rösszínű fém. 44. Piaci árus. 45. Vissza névelő. 46. Sok víz. 47. Becé­zett Ilona. 48. Birka. 49. Ml célbői. 50. V. F. 51. Hamis. 53. Nem halt meg. 55. Nagy növény. 56. Gyarapodik. 58. Jég csehül. 60. Sportág. 62. Tenger angolul. FÜGGŐLEGES: 1. A jószívű ember teszi. 2. Férfinév. 3. Légszesz. A. A múlt idő jele. 5. Bartók Béla. 6. Sző­lőből lesz. 7. Latin „és“. 8. Bratisla­va! autók jelzése. 9. A rejtvény má­sodik része (zárt betűk: o, k, á, c, 1, ly, h). 13. MKN. Í4. A rejtvény har­madik része (zárt betűk: s, i, k). 15. Lnegyel város. 17. A Rhône mellék­vize. 18. A Brit Légiforgalmi Társaság neve. 19. Takar. 21. Angolna németül. 24. Mázol. 27. Puskarész. 29. Omla­­dék. 32. Gyakori magyar családnév. 35. Férfinév. 37. Kettős mássalhang­zó. 38. Hazai textil-szövetkezet. 39. Folyadék. 41. Város a Szovjetunió­ban. 43. Használhatatlan öreg hajó. 48. Fiatal ökör. 48. Nem áll. 49. Te és én. 51. Végnélküli állom. 52. Sem­mikor. 54. Szigligeti személyneve. 55. Török sapka. 57. Elód. 59. Fél ember; 61. Igevégzódés. 62. Tagadószócska. Beküldendő a vízszintes 1., a füg­gőleges 9. és 14. számú sorok meg­fejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 35. számában közölt ke­resztrejtvény helyes megfejtése: „Szeretettel köszöntjük a Szlovák Nemzeti Felkelés hőseit“. Nyertesek: Szirotnyák Terézia, Der­ítő (Drnava), Kajtor Tiborné, Zsély (Želovce), Ürügf Blanka, Udvarnok (Dvorníky na Ostrove).

Next

/
Oldalképek
Tartalom