Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-12 / 37. szám

1981. szeptember 12. SZABAD FÖLDMŰVES. n Beruházási raegsert-hatákonyság szerint A mezőgazdasági termelés a nép­gazdaság és az üzemek szempontjá­ból akkor tekinthető igazán hatékony­nak, ha a termelésben felhasznált eszköz és munkaerő növekvő jövede­lemmel jár. Ehhez természetesen a termelési eszközöket gyarapítani és korszerűsíteni kell, mert ésszerű fej­lesztés nélkül nehezen képzelhető el a folyamatosan javuló eredmény. Erre ösztönöz egyébként a mezőgazdasági dolgozók számának csökkenése Is. A beruházási, fejlesztési lehetősé­gek azonban nem korlátlanok. Az idei népgazdasági terv például lehetősé­get teremt a mezőgazdaság és az élel­miszeripar tervszerű előrehaladásá­hoz, ám szelektálja a különböző fej­lesztést követelményeket. Nem első eset ez a beruházások terén: koráb­ban is voltak kiemelt és kevésbé fon­tos célok. Idén azonban még nagyobb a lehetősége annak, hogy a beruházá­sokkal tovább szilárdítsuk a szerve­zettebb, takarékosabb, jövedelmezőbb gazdálkodás alapjait, lehetőségeit. összehangolt munka A mezőgazdaság számára Is útmu­tatást ad e tekintetben a CSKP XVI. kongresszusának idevonatkozó hatá­rozata: „A beruházásokat a gazdasági és társadalompolitikai céloknak meg­felelően kell rangsorolni, kapjon el­sőbbséget a folyamatban levő beru­házás gyors, tervszerű megvalósítása. A beruházások hatékonyságának javí­tása céljából összehangolt munkával meg kell gyorsítani azoknak a léte­sítményeknek az építését, amelyeket terv szerint a 7. ötéves tervidőszak­ban helyezünk üzembe. Haladást kell elérni a szervezésben, a beruházók, a tervezők, a kivitelezők és a beren­dezéseket szállítók együttműködésé­ben. A hitelfeltételeket úgy kell ala­kítani, hogy elősegítsék a gyorsan megvalósítható beruházásokat.“ Rendkívül fontos tehát az, hogyan döntenek a gazdaságok a beruházá­sokra felhasználható eszközök elosz­tásáról. Értelmetlen dolog, s az anya­gi források pazarlása lenne, ha olyan esetben új beruházásokra töreked­nénk, amikor a termelés a meglevő eszközök, kapacitások jobb kihaszná­lásával Is növelhető. A gazdálkodás színvonalának emelésében mindmáig kiaknázatlan lehetőségünk, s egyik legfontosabb belső tartalékunk a munka- és üzemszervezés tökéletesí­tése, az összpontosítás és a szakosí­tás, valamint a tudomány és a tech­nika ismeretanyagának jobb kihasz­nálása. A feltételek megteremtése Nézzük például az utóbbi évek nagy mezőgazdasági beruházásai kö­zül a szakosított állattartó telepeket: Néhány konkrét példáért a kelet-szlo­vákiai kerületbe látogattunk. Mint Л ahogyan azt a kerületi mezőgazdasá­gi igazgatóságon megtudtuk, a szako­sított állattartó telepek eddig nem egyformán működtek. De állandóan és biztosan javult az eredmény ott, ahol megteremtették a telep működé­sének személyi, szervezeti feltételeit, s kijavították az előforduló műszaki és takarmányozási hibákat. A rozs­­nyói (Rožňava) járásban a goöaltovói szövetkezet szakosított juhtartó tele­pe gazdaságosan üzemel és szép nye­reséget biztosit a gazdaságnak. A te­­rebesi (Trebíáov) járásban a baromfi­­tenyésztés iparszerű rendszere már évekkel ezelőtt kialakult, s ezzel összhangban ígéretesek a korszerűsí­tést szolgáló beruházások. A ketreces rendszerek bevezetésével nagymérték­ben javítható az épületek kihaszná­lása, s az energiaigény is 15—20 szá­zalékkal csökkenthető. A Spišská No­vá Ves-i járás iparszerü sertéshizlal­dájában a ketreces malacnevelés be­vezetésével mintegy 20 százalékkal fokozták a meglevő kapacitások ki­használását, miközben az energiafel­használás alig nőtt, vagy változatlan maradt. Nagy szerepe van tehát a szakosított állattartó telepeken is a további korszerűsítésnek, tömören fo­galmazva az olyan beruházásoknak, amelyek elősegítik a jövedelmezőbb árutermelést, Javítják a munkaerő- és eszközhatékonyságot. Mulaszthatatlan feladat a mezőgaz­daság és az élelmiszeripar fejleszté­sének összehangolása is, ami nem várható kizárólag a központi szer­vektől. Nagyon sok múlik az élelmi­­szeripari üzemek és a gazdaságok jó együttműködésén, beruházási céljaik kölcsönös előnyökön alapuló egyezte­tésén, az egészséges, ésszerű munka­­megosztás kialakításán. Gazdaságaink saját területükön ezért főképpen a tárolás, a szárítás és a takarmány­­keverés kapacitásának növelésére és korszerűsítésére törekedjenek. Emel­lett előtérbe kell helyezni a nagyobb teljesítményű gépeket, a hatékonyabb vegyszereket és a nagyobb hozamú fajtákat is. Sok lehetőséget kínál a termelés növelésére a gazdaságok kö­zötti szakosítás, továbbá a gazdasá­gok összefogásával közösen megvaló­sítható beruházások kiválasztása és megszervezése. Jelenben a Jövő A 7. ötéves tervidőszakban a szó szoros értelmében igényes növény­­termesztési feladatokat kell megvaló­sítanunk. Az előirányzatok szerint a mezőgazdasági termelést 13, ezen be­lül a növénytermesztést 18, az állat­­tenyésztési termelést pedig 9 száza­lékkal kell növelni. Az, hogy a nö­vénytermesztést kétszeres ütemben növeljük az állattenyésztési termelés­hez viszonyítva, indokolt, hiszen a növénytermesztés képezi a gazdasági komplexum alapját. Az , állattenyész­tésnek pedig a takarmányalaphoz kell igazodnia, miközben az ágazaton be­lül mindent megtesznek a szemesek ésszerűbb hasznosítása érdekében. A növénytermesztés intenzitása az egész kelet-szlovákiai kerületben kö­zepes színvonalú. A kerületben tehát még sok a tennivaló. Amikor a gazda­ságok felmérik saját eredményeiket, ne csak a múltban keressék a mér­cét. Az összehasonlítás lendítő és tar­tós mércéje mindig a legkorszerűbb módszerekkel elért eredmény legyen. Termelési rendszerekkel a nagyobb hozamokért Az SZSZK mezőgazdasági és élel­mezésügyi minisztere által 1979 ja­nuárjában összehívott operatív ta­nácskozáson az illetékesek feladatul kapták, hogy 12 fő növényi kultúra termesztésére dolgozzanak ki terme­lési rendszereket: gabona, kukorica, tömegtakarmányok, burgonya, cukor­répa, hüvelyesek, zöldségfélék, gyü­mölcsfélék, szőlő, -dohány, olajos nö­vények, ipari növények. E termelési rendszerek alapelveinek kidolgozá­sáért az illetékes kutatóintézetek igazgatói a felelősek. Szlovákiában a kukoricatermesztési termelési rendszer kialakítására 38 mezőgazdasági vállalatot jelöltek ki, 22 vállalatban alkalmazzék a cukor­répa-termelési rendszert, 43 vállalat­ban a burgonya-, 22-ben pedig a zöld­ségtermelést rendszert. A rendszerek tulajdonképpen a tu­dományos-kutatási alapelvek érvé­nyesítésének a „szabványai“, s az egyes növények termesztésére vonat­koznak. A jelenlegi tudományos-mű­szaki ismeretek és az élenjáró nö­vénytermesztők gyakorlata alapján dolgozták ki az iparszerű termelési rendszereket oly módon, hogy a ter­melés lehető leghatékonyabb legyen. A legnagyobb teljesítőképességű tech­nika, a leghatékonyabb vegyszer drá­ga; egy korszerű kukoricavetőgép 300 ezer, egy kukoricabetakarltó­­kombájn pedig háromnegyedmilliő koronába kerül. Az ilyen költségek viszonylatában nem mindegy, hogy egy gép kihasználása egy-egy idény­ben 50 vagy 70 százalékos. A termelési rendszerek kialakítása nem „egyszeri“ akció, hanem céltu­datosan irányított, hosszú távra szóló folyamat. Hatékony formája a XVI. pártkongresszuson és az SZLKP kong­resszusán kijelölt növénytermesztési feladatok megvalósításának. Aki ko­moly beruházásokról, fejlesztési lehe­tőségek felhasználásáról dönt, nem kerülheti ki a termelési rendszereket, nem lehet meg nélkülük. Keresni kell az ésszerűt, a jobbat, a célravezetőbb megoldásokat. így lesznek megfontol­tak és jók a beruházási döntések. ILLÉS BERTALAN A zöldségértékesítés hogyanja örökzöld téma Fotó: Matte tanul ság®jjal A nitrai Állat­tenyésztési Kutatóintézet gazdasági farmja Fotó: -tt-Megfelelő a vetőmagellátás A felsőbb párt- és állami szervek határozata értelmében a jelenlegi öt­éves tervidőszakban a növénytermesz­tés Jóval dinamikusabban fejlődik majd, mint az állattenyésztés. Első­rendű cél, hogy több élelmiszer ke­rüljön forgalomba, s az állattenyész­tés részére is megfelelő mennyiségű erő- és tömegtakarmány legyen bizto­sítva. A felsorolt célkitűzések valóra váltásában nagy feladat hárul a vető­mag- és ültetőanyag-előállltó gazda­ságokra is. A lévai (Levice) járásban a vető­mag és ültetőanyag termelését és ér­tékesítését a Járási Magtermesztési Központ koordinálja. Vetőmagtermesz­téssel közvetlenül a nagysallói (Te­kovské Lužany), a kissallóí (Tekov­ské Lužianky), a palásti (Plášfovce), a sárói (Sárovce), a báti (Bátovce), a zselizi (Želiezovce), a farnadi (Far­nál és a lévai szövetkezetek foglal­koznak. Konkrétan a kukorica, gabo­na, hüvelyesek, olajos növények és herefélék vetőmagjáról van szó. Az idén a járásban közel 16 ezer tonna vetőmagot biztosítanak a fel­sorolt mezőgazdasági üzemek, ami több mint 8 ezer hektár szántóterü­letre elegendő. A vetőmagok raktározása sajnos nincs teljes mértékben megoldva, mi­vel a raktárhelyiségek nagy része elavult, s nem felel meg a kor köve­telményeinek. Ezekben a gépi beren­dezéseket sem lehet alkalmazni. A közeljövőben egy minden igényt ki­elégítő új üzem létrehozásét tervezik, melynek elsőrendű küldetése a vető­mag, mindenekelőtt a kukorica szak­szerű tárolása lenne. A rendkívül szélsőséges időjárási tényezők ellenére is a gazdaságok ré­szére kellő mennyiségű — a Košútka és a Száva őszi búzafajták kivételé­vel — és megfelelő minűsőgű vető­mag áll rendelkezésre. A választék igen bő, így minden feltétel biztosí­tott a vetés időbeni és minőségi el­végzéséhez. Ez pedig a jövő évi ter­més egyik fontos alapja. Abel gabok A képviseleti szervek ellenőrző te­vékenységében fontos szerepet tölte­nek be a kerületi és a járási nem­zeti bizottságok mezőgazdasági, erdő- és vízgazdálkodási albizottságai. A múlt választási időszakban ezek a bi­zottságok — a nyugat-szlovákiai ke­rületben — célszerűen, részletesen kidolgozott' terv szerint végezték munkájukat. Fő figyelmüket össztár­sadalmi problémák — többek között a talajvédelemről szóló törvény be­tartására, az ivóvíz tisztaságának megóvására, a környezetvédelemre stb. — összpontosították. Annak érdekében, hogy a bizottsá­gok a lehető leghatékonyabban fejt­sék ki tevékenységüket, tanácskozá­saikat felváltva a kerület egyes járá­saiban tartották. A munkaszervezés említett módszere lehetővé tette, hogy jobban megismerkedjenek a járás problémaival, valamint a nemzeti bi­zottságok tevékenységével. Említést érdemel, hogy a bizottsá­gok az adott problémák behatóbb elemzése érdekében a vizsgálatokat közvetlenül a helyszínen — szövet­kezetekben, állami gazdaságokban és egyéb szervezetekben végzik. A meg­állapított tényeket jelentésekben ösz­­szegezik, s a bizottság ülésén vitat­ják meg. Ha olyan problémákat tárnak fel, amelyek üzemi vagy járási szinten nem oldhatók meg, akkor tájékoztat­ják és figyelmeztetik az Illetékes fel­sőbb szerveket. így például 1978-ban a kerület mezőgazdasági üzemeiben végzett vizsgálat alapján részletes je­lentésben tájékoztatták a Szlovák Nemzeti Tanácsot, valamint a Szlová­kiai Tervbizottságot a mezőgazdasági gépek és pótalkatrészek ellátásában mutatkozó fogyatékosságokról. A jobb áttekintés érdekében a me­zőgazdasági bizottság tevékenységéről néhány konkrét példát, tapasztalatot szeretnék felsorolni. A topoföa­­n y i járásban például a bizottság be­hatóan foglalkozott a gabona tárolá­sával és kezelésével, valamint az ivó­víz problémáival, megoldási lehető­ségeivel. Hazánk legproduktívabb mezőgaz­dasági járásában, a dunaszerda­­helyiben (Dunajská Streda) a bi­zottság tagjai fő figyelmüket a takar­mányalap megteremtésére fordították. A járás mezőgazdaságaiban évről év­re bővül az állatállomány, ezért a tömegtakarmányok termelése mellett figyelembe vették az erőtakarmányok szükségletének csökkentését is. Szük­ségesnek tartom megemlíteni, hogy ebben a járásban — országos viszony­latban — a legjobb tejtermelési ered­ményeket érik el. Eredményeik hason­lóan jók a szarvasmarha-hizlalásban is. Az említetteken kívül több gazda­ságban elemezték a szilázs minőségét, az állategészségügyi intézkedések be­tartását, valamint az állategészség­ügyi és az állattenyésztői szolgáltatá­sok színvonalát. A bizottság tagjai megállapították, hogy a járás illeté­kes szervei mindent megtesznek a ki­egyensúlyozott és eredményes mező­gazdasági termelés feltételeinek meg­teremtése érdekében. Ezzel szemben viszont élesen bírálták a dunai vízi erőmű kivitelezőit, akik nem teljesítették kötelességüket az építke­zés során felhalmozódó termőréteg elszállításában, amely meddőhányót képez. A bizottság a zöldségtermesz­tés és értékesítés kérdéseivel is fog­lalkozott. Köztudott, hogy a komáromi (Komárno) és az érsekújvári (Nové Zámky) járások kiemelkedő szerepet töltenek be a zöldség- és gyümölcstermesztésben. A két járás érdekelt gazdaságai évek óta jogosan panaszkodnak az örökzöld problémát jelentő értékesítési nehézségekre, a termésmennyiség és a feldolgozó ka­pacitás közötti aránytalanságokra, —« vagyis az összhang hiányára. A tanácskozáson részt vettek a gaz­daságok, a járási szervek és a Zele­nina képviselői. Molnár József ag­rármérnök, a marcelhfizai (Mar­celo vá) szövetkezet növénytermeszté­si ágazatvezetője többek között hang­súlyozta, hogy a zöldségtermesztés fejlesztésében érdekelt szerveknek célszerűbb irányító és szervező mun­kát kellene kifejtenie. A mezőgazda­ságban szüntelenül csökken a mun­kaerő, ennek ellenére nem rendelke­zünk olyan gépekkel, melyek a mun­kaerőhiányt pótolnák. Az üzemek kül­földről vásárolják a gépeket, melyek hatékony kihasználását a hiányos fel­dolgozó kapacitás hátráltatja. Az el­mondottak elsősorban a paradicsom­termesztésben alkalmazott gépsorok­ra érvényesek. B i e 1 i к agrármérnök, az Ö g у a 1 - lai (Hurbanovo) Közös Zöldségter­melő Mezőgazdasági Vállalat igazga­tója a taggazdaságok értékesítési gondjaival foglalkozott. Rámutatott a zöldség ée a gyümölcs felvásárlásá­ban és értékesítésében tapasztalt ru­galmatlanságra, felhívta a figyelmet arra, hogy a Zelenina vállalatai csu­pán bizonyos zöldségfélék felvásárlá­sára kötnek szerződést, de az sem biztosítja a megtermett mennyiség értékesítésének lehetőségeit. Nem árt megemlíteni, hogy a ko­­oprációs társulás hat évvel ezelőtt abban az időszakban alakult, amikor a komáromi járás zöldségtermelése csökkenő tendenciát mutatott. Az agrotechnika, a gépesítés és a szakosítás terén érvényesülő szerve­ző munkával sikerült a járás zöldség­produkcióját ötvenezer tonnára nö­velni. A kooperációs társulat vető­magot, fóliát és egyéb eszközöket biz­tosít a taggazdaságok számára, vala­mint szervezi a termények értékesí­tését is. A társulat termelőeszközei­nek értéke eléri a negyvenhét millió koronát. Ennek java része nagykapa­citású tárolókból, gépi eszközökből —< főleg a zöldborsó, a hagyma, a para­dicsom betakarítását szolgáló kom­bájnokból — tevődik össze. A bizottság tagjai az alsópéte­­ri (Dolný Peter) szövetkezetbe is el­látogattak, ahol valóban dicséretre méltó tevékenységet fejtenek ki a ta­lajjavítás terén: ugyanis a gazdaság egyes területein hordalék homok —< rétegvastagsága helyenként a 10 mé­tert is eléri — fedi a termékeny fe­kete talajt. Ezekről a területekről a hordalék homokot eltávolítják, s az építkezési vállalatoknak szállítják. A homokréteg eltávolítása után két-há­­rom éves intenzív műveléssel a talaj visszanyeri eredeti termőképességét. Ezzel a módszerrel a gazdaságban több hektár termőföldet nyertek, s ez a tény is szemléltetően példázza a talajvédelem és a talajjavítás terén kínálkozó lehetőségeket. STEFAN KOCIAN mérnök, a Szlovák Statisztikai Hivatal dolgozója f í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom