Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-22 / 34. szám
Lesz-e szakosítás? Nyár dereka van: a kertekben szaporodik, a zöldség, érik a gyümölcs. Az árut, a kitermelt mennyiséget értékesíteni kell, de sokszor az a kérdés, hol és hogyan? A kertész derűlátó, így gondolkozik: „Ami nem kell a háznál, elkel a piacon.“ Csakhogy elképzelését nem mindig tudja megvalósítani. Ilyenkor panaszkodik. „Megtermeltem s most nem kell senkinek, pedig annyi paprikám van, hogy nem tudom, mit kezdjek vele.“ Mert — mondjuk meg őszintén — akadnak olyan községek is, ahol ugyan van szervezet, de nincs gyűjtőhely, a felvásárlásra alkalmas ember, vagyha van is, az áru értékesítése akadozik. Mit tesz ebben az esetben a kertészkedő Jobbik esetben e megy a szomszéd községben, ahol átveszik az árut. Milyen jó lenne ezeket a panaszokat mielőbb megszüntetni! A jól megszervezett és rugalmas felvásárlás és szállítás következtében üzleteinkben bővebb lenne az áruválaszték, jobb a minőség, így sem a városi ember, sem a kertészkedő nem bosszankodna. Éppen ezért jóleső érzés fog el, amikor olyan községbe látogatok, ahol a kertészkedőknek nem kell félniük, mi lesz munkájuk gyümölcsével, ahol a zöldség és gyümölcs felvásárlását jól megszervezték. Ilyen többek között a Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének padányi (Padáű) helyi szervezete a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban. ÍGY is lehet Az aránylag gyakori áruértékesítési nehézségek ismeretében azt mondhatnánk, hogy a padányiak szerencsés emberek; a faluban járva, nem hallottunk semmi panaszt. Pedig több kertészkedőt megkérdeztünk: mi a véleménye a felvásárlásról. Például Horváth Ottó hnbelnököt, aki nagyon elégedett a szervezet munkájával. Ű is aktív tagja a szervezetnek. Néhány áras területen zöldséget — főleg tököt, paradicsomot, paprikát, hagymát termel, gyümölcsből barackot és szilvát értékesít. Amint mondotta: a felvásárlással nagyon elégedett, eddig, amit termelt, mindent átvettek tőle. Kosár Lászlóné június végéig leadott negyven láda tököt, amit gumiabroncsban termeltek az udvaron. Ezenkívül kb. 500 kiló paprikát, némi karalábét, meg 350 kiló uborkát értékesítettek. Az említettek elismerően szóltak Kosár Arpád felvásárló és Sírnik Gábor elnök munkájáról, aktív tevékenységéről. — Kár, hogy nem korábban jöttek — mondta Gábor bácsi, látogatásunk célja hallatán. — Röviddel érkezésük előtt szállítottuk el a zöldséget a dunaszerdahelyi Agrofrigor raktárába. Nem panaszkodhatunk rájuk, az áruért pontosan jönnek, s ha többletünk van, azt is átveszik, pedig az átvételi napokon igen sok láda megtelik zöldséggel és gyümölccsel. — Mivel magyarázza a kertészkedők jó együttműködését a felvásárló vállalattal? — Harmadik éve vagyok a szervezet elnöke — válaszolta Gábor -bácsi —, de eddig nem volt komolyabb gondúnk az értékesítéssel. Véleményem szerint a szerződésben megkötött mennyiség, illetve a szállítási határidő betartása, de nem utolsósorban az áru minősége a mérvadó a jó kapcsolat kialakításában. Ma már termelőink is tudják^ hogy érdemes szerződéses alapon jó minőségű zöldséget és gyümölcsöt termelni. i — Igen fontos a tagság bizalma, az, hogy a tagok érezzék, valaki törődik a terméssel — szólt közbe Simik Karolina néni, pénztáros. — Kosár Arpád személyében jó felvásárlóra találtunk: ügyes ember, érti a dolgát. De a férjem Tóth Ottó hnb-elnök elégedett az idei terméssel is jelen van minden egyes felvásárlásnál, sót a szállításnál is: Én a könyvelést végzem, amit szeretek csinálni, hiszen huszonkét évig üzletben dolgoztam. A felvásárlás időpontjáról hangszórón keresztül értesítjük a tagságot. Minden héten vasárnap és szerdán vásároljuk fel az árut, másnap szállítjuk. Ilyenkor még a környező falvakból is hozzák az árut az emberek. Évről évre nagyobb forgalmat bonyolítunk le. KIS SZERVEZET KIVÁLÓ EREDMÉNYEI — Az idei első félévben 48 ezer darab salátát, 7 ezer darab karalábét, 10 ezer csomó retket, ugyanennyi hagymát, 600 mázsa uborkát, tíz mázsa tököt, 9 ezer darab karfiolt, 420 kiló fokhagymát, 122 mázsa paprikát és JL5 mázsa gyümölcsöt vásároltunk fel — tájékoztatott Gábor bácsi. — Vagyis 585 ezer korona értékű forgalmat bonyolítottunk le, aránylag kedvező átvételi áron. Féléves eladási tervünket túlteljesítettük s így előreláthatólag a tervezett 620 ezer korona értékű évi forgalmat is túlszárnyaljuk. Fiatal, mindössze hároméves szervezetről van szó, de e rövid idő alatt sokat tettek a kertbarát mozgalom fejlesztéséért. Megalapozásán a nyugdíjas Simik Gábor fáradozott a legtöbbet. Szívvel-lélekkel irányítja jelenleg is a kilencvenkét tagú szervezetet. A tagok kilenc hektár területen különféle zöldséget és gyümölcsöt termelnek. Viszont az eltenni való uborka termelése egyelőre nem bír meghonosodni. Lehet, hogy azért, mert a kicsi, és egyébként is szántóföld- és munkaerő-hiánnyal küszködő szövetkezet egy teljes hektáron kénytelen uborkatermesztéssel foglalkozni? Ugyanis a betakarítást a kertészkedők alapszervezetével együttműködve oldják meg. Ráadásul — az irányszámok értelmében — a közösnek jövőre már három hektáron kellene uborkát termelni. Mi történne, ha a kertészkedők — más községek kertbarátainak példáját követve — átvállalnák a szövetkezettől az uborkatermesztési feladatot, és szerződéses alapon konzervuborka termelésére szakosítanák a háztáji termelést? A szerződés a termelőknek biztonságot és jó jövedelmet, a szövetkezetnek pedig kevesebb gondot, de elsősorban több takarmánytermő területet jelentene. Kérdés, tetszik-e a javaslat a padányi kertészkedőknek meg a szövetkezet vezetőinek, s a termelési igazgatóság hozzájárulna-e a megvalósításához? NAGY TERÉZ Simik Gábor (balról), a szervezet elnöke és Kosár Lászlóné • paprika minőségéről beszélgetnek. Foto: — dek—> A SZÖVETKEZET KEZDEMÉNYEZ, A KERTÉSZKEDŐK LATOLGATNAK Az együttműködés akadálya: két százalék Ügy mondják, Búcson (BúöJ másfél évtized alatt három ízben lobbant fel a kertészkedésl láz. A harmadik szikra végre lángot fogott; immár nyolcadik éve működik — igaz, hogy gondokkal, problémákkal küszködve — a Szlovákiai Kertészkedók Szövetségének helyi szervezete. Kezdetben csak a szőlő- és gyümölcstermelők fogtak össze. Pár évvel ezelőtt — más községek példáját követve — a zöldségtermelők is mozgolódni kezdtek. — A taggyűlés hetvennyolcban választott meg az alapszervezet élére — mondta Karkó Zoltán elnök. — A leváltott elnök azt mondta, a Zelenina kirendeltségével megállapodtak a felvásárlás feltételeiben. Már szállítani kellett volna az árut, amikor kiderült, hogy megállapodásról szó sem volt. Csupán előzetes felmérés készült, szerződés nem. A következő évben már szerződéses alapon termeltünk, mégpedig hat hektáron. Hadd tegyem hozzá, hogy ebből négy hektáron hajtatott zöldséget termeltünk. Tavaly három millió korona forgalmat csináltunk. § Felettébb érdekes, hogy ennek ellenére mégis sokan bosszankodnak a faluban a körülményes felvásárlás miatt. — Jogosan bosszankodnak, mert valóban körülményes az áru átvétele. Egyetlen megbízott felvásárló van a faluban, kertészkedő meg kétszázharminc. Általában félórákat kell várakozni, amíg megkapjuk a ládákat. Utána sorakozunk az áruval, s végül a pénzünkért. És csúcsidényben hetente három ízben van felvásárlás! Mór kértük a Zeleninát, hogy járuljon hozzá még egy felvásárló foglalkoztatásához, de nemleges választ kaptunk. Itthon hiába magyarázkodunk, mindenki azt hiszi, lusták vagyunk intézkedni. 9 A panasz sajnos nem ilyen egysíkú. Sokan nehezményezik, hogy más községekbe kell szállítaniuk, ha nem akarják a szemétre önteni a piacképes árut. — Ezt a problémát iš ismerjük, de megoldani nem tudjuk. Hiába készítünk előzetes felmérést, hiába jelezzük a felvásárló vállalatnak, hogy a következő évben miből mennyit szeretnénk termelni, visszajelzést nem kapunk. Elmúlik az ősz, a tél, a palántákat már régen kiültetjük, mire megkötik velünk a szerződést. És a kínálatnak legfeljebb a negyven százalékára. A gond és a kockázat mindig a miénk. § Nem gondolja, hogy a dolguk ilyetén alakulásáért maguk, tehát a kertészkedők is felelősek? Miért akarnak mindenáron karalábét, meg salátauborkát termelni, ba egyszer nincsen piaca? — A kedvező adottságok kihasználására törekedve, az Idén a konyhakertekben már több mint tíz hektáron termelünk fólia alatt. Mégpedig hideghajtatással, legfeljebb kényszerfűtést alkalmazva. Salátát, karalábét, utána meg paprikát és uborkát termelünk. Ugyanezt másutt fűtéssel teszik. A gazdaságosság nem társadalmi érdek? 9 Lehet, hogy igaza van, de a háztáji termelés irányításában és szervezésében ilyen messzire még nem jutottunk el. A piac felvevőképessége pedig határos. Az idén megint nem megy a salátauborka, viszont maguk hetven tonnával növelik a jövő évi termelési szándékot jelző kínálatot. — Salátauborka. Ha csak említik, a hideg futkároz a hátamon. Tavaly ősszel 308 tonnát kínáltunk a Zeleninának. Tavasszal kilencvenre sikerült szerződést kötni, de még ezt is gond lesz értékesíteni.. Az emberek átkoződnak, de... Azért csak csinálják. A felmérés szerint hetven tonnával többet akarnak termelni. Én figyelmeztettem őket, de hiába minden szó. • Miért ez a makacs ragaszkodás? — Az uborkának kezdetben nagyon jó ára van, s mindenki úgy számol, hátha éppen neki sikerül. Megoldás? Szavatolni kellene az állandó felvásárlási árat és a leszerződött mennyiség átvételét. Akkor talán mindenki csak annyit termelne, amennyire a piac igényt tart, s jutna hely az elrakni való uborkának is. • Szakosodásra még nem gondoltak? Ha jól tudom, a szövetkezetnek éppen elég gondot okoz a paprikaternielés. Talán átvállalhatnák tőlük a feladatot. — Egy ízben már felvetettük az együttműködés lehetőségét, de nem tudtunk megállapodni. A gazdaság tavasszal átvett tőlünk ötvenezer karalábét, mert valóban katastrófólis volt a helyzetünk. Még így is legalább 80 ezer karalábéból csináltunk zöldtrágyát. О A szövetkezet elnöke úgy nyilatkozott, hogy a vezetőség hozzájárulna a paprikatermelési feladat átvállalásához. Sőt! Mint közvetlen termeltető, magára vállalná az alapszervezet tagjai által a háztájiban megtermelt összes zöldség és gyümölcs értékesítését. Ez, szerintem, jelentősen megszilárdítaná a kertészkedők termelési biztonságát. — Ez kétségtelen — mondta Karkó Zoltán, majd homlokráncolva gyorsan hozzátette —, viszont kivenne a zsebünkből hatvanezer koronát. • Lehetne világosabban? — Az alapszervezet az évi forgalom két százalékának megfelelő anyagi juttatásban részesül, ha közvetlenül a Zeleninának adja át a megtermelt árut. Ha a szövetkezet közremüködé-Karkó Zoltán: Szívesen átvállalnánk a szövetkezet paprikatermesztési feladatát, de ráfizesiünk hatvanezer loronát? (A szerző felvétele) sével fogjuk értékesíteni a termékeinket, akkor ettől a kedvezménytől elesünk. így hiába előnyös a szövetkezet együttműködési ajánlata, nem fogadhatjuk el. Ä szövetkezeti tagok, mint magánemberek, vállalhatják a feladatot, de mi a szervezet nevében nem mondhatunk le a legjelentősebb bevételi forrásunkról. Hát nem furcsa az élet? Az egyik oldalon adott a társadalmi érdek, a másikon az egyéni és a szövetkezeti érdek és kölcsönös kezdeményezés — és mégsem gurul a szekér. Magunk kötözzük meg a kerekét. Tényleg: miért nem kaphatja meg a kertészeti javakat termelő alapszervezet a szokásos anyagi támogatást, ha társadalmi jelentőségű tevékenységét történetesen a szövetkezettel együttműködve fejti ki? (kádek) Almaszüret hálóval Kertünkben olyan magasak az almafák, hogy még létrával sem lehet a tetejüket-elérni. Arról nem is beszélve, hogy az egyenetlen talajon a létra könnyen felborulhatna és kézlábtöréssel fejeződne be az almaszüret. Az „egydarabos“ gyümölcsszedő a bő termés miatt nem vált be. Üj módszert alkalmaztam. Vettem madárhálót, a széleibe vastag zsineget fűztem, erősítés céljából. Méterenként egy-egy akkora hurkot hagytam, amekkorán egy karó áthúzható. A karókat levertem a földbe és a fa alatt kifeszítettem a hálót, kb. egy méter magasságban. Ezután már csak az ágakat kellett kissé megrázni. Nem kellett törődni azzal, hogy az alma hová hullik, mindegyik teljes épségben ért „földet“, pontosabban hálót. Csak időnként ki kellett szedni az almákat, hogy egymáshoz ne ütődjenek. Szeles, viharos időben is sok kártól kímél meg a gyümölcsfák alatt kifeszített madárhálő, mert egyetlen £>é> О $ hullott alma sem vész kárba. Ha éppen nem kapható madárháló (időnként hiánycikk), vagy csak kis darabra van szükségünk, zsákos krumpli felvágott műanyaghálójából szintén megfelelő almaszüretelő segédeszközt nyerünk. (Ezermester 81/7)
