Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-31 / 5. szám

1981. január 31. SZABAD FOLDMOVES' 13 Négyszemközt a miniszterhelyetessel A mezőgazdasági és élel­mezésipari komplexum népgazdaságunk szerke­zetében nagyon fontos szerepet tölt be, hiszen minueui<e.u.ű élelmiszernek és a feldolgozáshoz szükséges nyers­anyagnak a termelője s egyben for­galmazója is. Ez szükségszerűvé te­szi a termelési és a gyártási folya­matok összehangolt irányítását, to­vábbá a tervezés kompletizálását is. Csak következetes, távlatokra épülő termelői munkával és a nyersanya­gok tervszerű feldolgozásával, az áru­­választék szüntelen bővítésével elé­gíthető ki a fogyasztói piac igénye. A napokban Ladislav Cupík agrár­mérnök, mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszterhelyettes, arról tájé­koztatott, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca hatáskörébe tar­tozó vállalatok és intézmények együtt­működésében milyen problémák adód­nak, de azt is megemlítette, hogy az adás-vételi viszony problémaköre tu­lajdonképpen két fő ágra oszlik. Az egyik fő ág a tárcán belüli, a má­sik pedig a tárcák közötti problémá­kat öleli fel. A mezőgazdasági és élelmiszeripa­ri komplexum keretében a fő hang­súlyt a nyersanyagok és a piac kész áru minőségének szüntelen növelésé­re irányítják. Gyakran befolyásolja ezt az időjárás és. a feldolgozók be­határolt kapacitása. Nem szabad meg­feledkezni arról sem, hogy az élel­miszeripar nyersanyagszükségletét a mezőgazdaság biztosítja. Ш Az élelmiszeripar tiszteletben tartja az adás-vételi kapcsolatok szo­cialista elveit? — A tárcín belül ezen a téren alig akad megoldatlan probléma. Nem elegendő azonban csak tiszteletben tartani ezt a kapcsolatot. Ennél több­re van szükség. A népgazdaság irá­nyítás tökéletesített rendszere új le­hetőségeket hozott a felszínre, és ehhez igazodnia kell mindenkinek a partneri kapcsolatok kimunkálásában. Minden korábbinál sürgetőbbé vált, hogy az élelmiszeripari üzemek és más partnerszervezetek nagyobb ér­deklődést tanúsítanak a létüket biz­tosító mezőgazdasági nyersanyagok előteremtése iránt. A mezőgazdasági üzemeket segíteniük kell a talajmű­veléstől kezdve a vetésen keresztül a begyűjtésig, mert az elegendő nyers­anyag kitermelése főleg az 6 érde­kük, ezért nem leshetik ölhetett kéz­zel, míg a mezőgazdasági üzemek átadják a feldolgozásához szükséges nyersanyagot. Időszerű, hogy a part­nerek felelőséget érezzenek a terme­lésért. ■ Hogyan serkenti a tárca a me­zőgazdaságot és a feldolgozóipart a feladatok sikeres megvalósításában? •— Az 1981-es évre előirányzott ter­melési és forgalmi eszközöknek jól átgondolt elosztásával segítjük elő az egyes ágazatok termelésének a ko­rábbinál jobb kibontakozását. Főleg olyan termékekre gondolok, amelyek keresettek a fogyasztói* piacon. Ezek közé tartozik például az alacsony cukortartalmú szörpök forgalombaho­­zatala, s a megtakarított cukrot más célokra, például cukorka gyártására, hasznosíthatjuk. Ma ez nagyon kere­sett a fogyasztói piacon. Mérlegeljük annak lehetőségét is, hogy némely termékekből fölösleget halmozzunk fel, és azt a külföldi piacon értéke­sítsük. Ezek között említhetem a vi­lágpiacon kedvelt juhhúst és Juhsaj­tot is. Arra törekedünk, hogy a Juh­tenyésztő gazdaságokat az állomány kívánt méretű szaporításában érde­keltté tegyük. Ezzel egyrészt nyers­anyag alapot létesítünk a szőrmefel­dolgozó ipar részére, de ugyanakkor a juhsajt és a juhhús bizonyos há­nyadát valutáért értékesíthetjük. A kérdést úgy akarjuk megoldani, hogy az exportfeladatot teljesítő mezőgaz­dasági vállalatok részére a deviza­­keret bizonyos hányadát átengedjük, s ezt felhasználhatják a szükséges termelőeszközök beszerzésére. ■ Gyakran halljuk, hogy a nyers­anyagok átvételekor a partnerek nem tartják be a minőségi normákat és megkárosítják a mezőgazdasági üze­meket. Emiatt romlott az adás-vétel légköre. >— Helyenként persze ez előfordul­hat, azonban mégsem általánosítható Jelenség. A helyzetet maguk a mező­­gazdasági üzemek is ellensúlyozhat­nák. Tudjuk, hogy a szocialista me­zőgazdaság a fejlődés magasabb sza­kaszába lépett. Az üzemi szerkezet azonban ehhez nem teljes mértékben igazodott. Időszerű, hogy minden me­zőgazdasági vállalatnak és üzemnek jól képzett szakembere legyen, aki érdemben Intézheti az adás-vételi ü­­gyeket, személyesen adja át a nyers­anyagok a partnereknek, ugyanakkor tökéletes ismerője az Állami Szab­rőjaként a tartósítás megduplázódott, de legfontosabb az, hogy a minőség kiváló. Várható, hogy a konzervubor­ka termesztése tovább javul, s így jobban elláthatjuk a hazai piacot, de exportra is jut elegendő. A következő időszakban azonban konzervipari pa­radicsomból csak annyit kell termel­ni, amennyit a terv előirányoz. A ter­vezett mennyiség feldolgozására meg­felelő kapacitással rendelkezünk. Eb­ben az évben például mintegy hu­szonöt százalékkal kevesebb paradi­­csomkonzervet gyártunk, mint a múlt években, mert csak a hazai piacot kell ellátnunk. A termelők, de a kon­zervipar is gondoskodjon róla, hogy a tervezett területet bevessék paradi­csommal. Olyan választékot kell vet­ni, amely ritmikusan érik, és a be­gyűjtés 56—60 napon belül megold­ható. Befejezésül talán még annyit, hogy az utóbbi hónapokban feszültségek A mívesebb partneri kapcsolatok feltételei tói piac igényeit Importból kellett ki­elégítenünk. Ilyen áru volt például a tengert hal és egyebek. Problémát okozott persze az élemiszergyártó, illetve termelő kapacitásnak az elég­telensége is. Arra törekedtünk azon­ban, hogy a múlt évekhez viszonyítva szorosabb kapcsolatot létesítsünk a belkereskedelemmel, új termékeket adjunk a fogyasztóknak. Arra ösztö­nözzük termelést gazdasági egysége­inket, hogy minél jobb hatásfokot ér­jenek el a mezőgazdaságtól kapott nyersanyagok hasznosításában, a gyártmányválaszték és szerkezet bő­vítésében, s ezen keresztül a házi­asszonyok otthoni munkájának a meg­könnyítésében. ■ Évek óta feszültség észlelhető a ZELENINA és az őstermelők adás­vételi viszonyában. Várhatö-e a fe­szültség oldódása? •—> Valóban sok kifogást hallottunk a ZELENINA munkájára, mind a me­zőgazdasági üzemekben, mind a fo­gyasztók körében. Többen kifogásol­ták, hogy a Jelenlegi gyakorlat nem segítője, hanem sokkal inkább féke­­zője a zöldségtermesztés további fej­­lesztésének. Ügy tűnik azonban, hogy az adás vételi viszony a közeljövőben sem oldódik fel teljesen, azonban nem is ebben kell keresni a problé­mák okát. Az egyre növekvő igények megkövetelnék ugyanis, a zöldség- és a gyümölcstermesztés fellendítését segítő anyagi-műszaki alapok színvo­nalasabbá tételét, beleértve a klima­­tizált raktárhálózat igényeknek meg­felelő kiépítését, de a rugalmas szál­lításhoz szükséges kamionok beszer­zését is. így. jobb, tehát gyorsabb le­hetne a piacok minőségi áruval való ellátása. Tehát nagyobb lehetőséget nyújtó beruházási eszközökre lenne szükség, s ha mindent a maga ide­jében és rendjében komplatizálnánk, akkor már azt is megkövetelhetnénk a partnerektől, hogy a terveket rit­mikusan teljesítsék, jelenleg azonban legfeljebb a dolgozók elkötelezettebb helytállására apellálhatunk. ■ Mi Tárható az energiahordozók, a vegyszerek és a gépek beszerzése terén? — Az igazat megvallva ezek okoz­zák részünkre a legtöbb gondot. A hazai gyártás csak részben fedezheti az Igényeket, ezért a nagyon költsé­ges importhoz kell folyamadnunk, azonban így sem teljesen elégíthetjük ki a szükségleteket. Ez arra figyel­meztet, hogy nagyon takarékosan bánjunk a szűkre szabott készletek­kel! Nincs például elegendő sörös- és konzervipari üvegünk és élelmiszer­­ipari csomagoló alapanyagunk. A ha­zai kutatás feladata, hogy segítséget nyújtson a problémák megoldásában, Olyan hazai anyagokat teremtsen elő, amelyek pótolhatják az Importált a­­nyagokat. Ebben nagy segítséget nyúj­tanak a partner tárcák is. ■ A mólt években az éghajlati el­tolódás miatt némely nyersanyagok­ból keveset kapott a konzervipar, vi­szont fellendült az exportképes el­rakni való uborka termelése. Hogyan tovább ezen a téren? — A múlt év szélsőséges időjárása nem kedvezett a konzervipari és a fűszerpaprika termesztésének. A fa­gyok korán érkeztek, s a fűszerpap­rika termés jelentés hányada nem szlneződhetett ki, hanem a földön megfagyott. Ez terméskiesést okozott. Ugyanakkor minden eddiginél jobb sikereket értünk el konzervipari u­­borkából. A termés, s ennek velejá­alakultak a konzervipari üvegek hiá­nya miatt. Szlovákiában nem keve­sebb mint 23 millió konzervipari üveg hiányzik. Szóba került persze az is, hogy fel kellene vásárolni a háztar­tásokban felhalmozódott üres üvege­ket. Ki más vásárolhatná fel, mint a belkereskedelem. A konzervipari szak­emberek azonban bizonyították, hogy a 130 Celsius fokon történő konzer­válás során az üvegek olyan hatás­nak vannak kitéve, hogy újra, hason­ló száraz hófokot nem viselnek el. Szükséges tehát, hogy a konzervipar mindig új üvegeket kapjon. Ha azonban a belkereskedelem a fogyasztóktól felvásárolná az üres és tiszta üvegeket, akkor idényben el­adhatná azokat a háztartásoknak, ahol a forróvizes konzerválást alkal­mazzák, és az üvegeket maximálisan 100 Celsius fokra hevítik. Ilyen felté­telek mellett az üvegek nem káro­sodnának. így feltételezhető, hogy a konzerviparnak is jutna elegendő új üveg. Beszélgetett: HOKSZA ISTVÁN Allük a szavukat A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás dolgozói körében egyre nagyobb méreteket ölt a CSKP XVI. kongresszusa tiszteletére kibonta­koztatott szocialista verseny, amely a gazdaságosság és a hatékony­ság növelésére s egyben a minőség javítására irányul. A Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat dunaszerdahelyi üzemegységének a dolgozói az elsők között jelentkeztek kötelezettség­vállalásokkal. Kifejezésre juttaták elkötelezettségüket a CSKP politi­kája mellett. Az üzem gazdag hagyományokra tekint vissza, a dolgo­zók munkakezdeményezése és aktivitása tekintetében. Ez főleg az üze­mi vezetőség, a pártszervezet és a szakszervezet tisztségviselőinek, s egyben az egész munkaközösségnek az érdeme. A dolgozók, vállalá­saikat mindig következetesen teljesítették, s ami a legfontosabb, a végtermékek minősége egyre javult. A múlt évben, a felszabadulás 35. évfordulója tiszteletére elfogadott vállalásaik teljesítésével a mu­tatók többségét túlszárnyalták. A fogyasztói piacra félmillió korona értékben friss baromfit és konzarvet adtak, s ugyanilyen összeggel csökkentették a költségeket. A munkaszervezés tökéletesítésével • közel három százalékkal növel­ték a termelékenységet, s az „A“ minőségi csoportban értékesí­tett termékek készletét — az 1979-es év valóságához képest — jelen­tősen riövelték. A „szakszervezet a köztársaságnak“ mozgalom kereté­ben kétezer órát dolgoztak társadalmi munkában a munkakörnyezet szépítésében. A CSKP XVI. kongresszusa tiszteletére vállalták, hogy a nyersanyag­szállító partnereikkel, így a Komáromi (Komárno) Állami Gazdasággal, továbbá a Mäsospol Üzemközi Vállalattal együttműködve 25 tonnával több vágóbaromfit juttatnak az alapokba, mint eredetileg tervezték. Ezzel egyidejűleg a gútai (Kolárovo) szövetkezettől és a Gombai (Hu­bice) Állami gazdaságtól egymillió tojással vesznek át többet, mint azt tervezték. örvendetes, hogy mindez a termelés minőségi mutatóiban Is kedvező helyzetet teremt. A vállalás alapján több mint egymillió koronával túl­teljesíthetik a termelési tervet, tehát az előző év valóságához viszonyít­va félszázalékkal több baromfit értékesíthetnek standard minőségben. Ugyanakkor a gyártmányfejlesztési program keretében két új, barom­­flkonzervvel bővítik a választékot. A termelési szerkezet normálnak be­tartásával szintén félszázalékkal Javítják a minőséget. A CSKP KB 18. ülése irányelveivel összhangban gondoskodnak a fo­gyasztói piac rugalmas és bőséges ellátásról. E célból hétszázezer koro­na értékben adnak több terméket a kereskedelemnek mint tervezték. Arra törekednek, hogy a minőség állandó javításával több mint félmillió korona értékben növeljék az exportot. A minőségellenőrzés terén főleg a szaratovl mozgalom következetes érvényesítésére építenek. így tovább javíthatják a termékek minőségét és csökkenthetik a reklamációt. A munkaszervezés javításával arra törekednek, hogy lényegesen csökken­jen a nyersanyagok szállítási költsége. Fejlesztik és javítják a partnerekkel való kapcsolatot, ugyanakkor gondoskodnak a gazdaságirányítás tökéletesítését szorgalmazó Intéz­kedések alkalmazásáról, az Irányítás és a szervezés színvonalának tö­kéletesítéséről. Ezzel összefüggésben a munkaerő ésszerűbb kihaszná­lását is szorgalmazzák. Napirendre kerül persze a műszaki és a ter­melési fegyelem szilárdítása ls. Arra törekednek, hogy száz korona teljesítményre harminc fillér megtakarítást érjenek el a tervezett költ­ségekből. Az energia és fűtőanyag költséget 0,1, a termelési költséget pedig a múlt évi valósággal szemben másfél százalékkal csökkentik. A költségcsökkentéssel és a forgalmazási terv módosításával hatszáz­ezer koronával több termák elérésére nyílik lehetőségük. A belüzeml elszámolási rendszer következetes alkalmazásával a részlegek közti ön­állóságra törekednek, mert ezáltal növekedik a dolgozók felelősség­­érzete a tervfeladatok teljesítésében. A termelési mutatók mellett a környezet Javításáról, a dolgozókról és azok gyermekeiről való gondoskodásról sem feledkeznek meg. En­nek megfelelően háromezer órát dolgoznak társadalmi munkában az üzem környezetének szépítésén, s a városi nemzeti bizottsággal együtt­működve a választási terv keretében mérlegelik egy üzemi óvoda fel­építésének a lehetőségeit. A vállalások teljesítését negyedévenként értékelik. Eltökélt szándé­kuk, hogy a vállalt feladatok többségben a CSKP XVI. kongresszusa előtti időszakban, a napi tervüket pedig a kongresszus napjaiban százöt százalékra teljesítsék. SVINGEr ISTVÁN Ésszerűen a hulladékanyagok hasznosításában ványnak, s az áru átadásánál ügyel a normák betartására is. Nem vár a partnerektől se többet, se keveseb­bet, mint amennyi a mezőgazdasági üzemnek jár. Ha a partnerek látják, hogy olyan korrekt értékesítővel, áll­nak szemben, aki ismeri a játéksza­bályokat, akkor óvakodnak tőle, hogy kísérletet tegyenek, megkárosítására. A szakavatott, becsületes embert u­­gyanis nem lehet átejteni, mert nem ad rá lehetőséget. ■ Utalt a tárcák közötti kapcsola­tokra is. Hogyan alakul a téren a helyzet? — Valóság, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca egyrészt szál­lítói, másrészt pedig megrendelői kapcsolatban van más tárcákkal. Szállítói minőségben az előző ötéves tervidőszakra előirányzott tervfelada­tokat nagy vonalakban teljesítettük, azonban választék tekintetében elő­fordult némi eltérés. Így a fogyasz­Gyakran hallhatjuk, hogy kevés ál­lati eredetű összetevő áll a takar­­mányfeldolgoző Ipar rendelkezésére, s emiatt helyenként az egyes állat­fajok részére nem mindig megfelelő a takarmánytápok minősége. Valóban igaz, hogy a nemesített állatfajok nagyon igénylik az állati fehérjében gazdag tápot. Amint az eleségben csökkent a fehérjeösszete­vő részaránya, úgy a hasznosságban is eltérés mutatkozik. Tudjuk, hogy az állati eredetű fe­hérjék világpiaci ára szüntelenül e­­melkedik. Emiatt hasonló összegért, mint mondjuk a múlt évben, most ke­vesebb ilyen alapanyagot importálha­tunk. Ez arra figyelmeztet, hogy ma­ximális mértékben használjuk ki sa­ját erőforrásainkat, vagyis a mező­­gazdasági-, élelmiszeripari komple­xum melléktermékeit és hulladék­anyagait. Az illetékesek már több alkalom­mal megállapították, hogy aránylag sok feldolgozó ipari melléktermék és hulladékanyag megy veszendőbe, te­mérdek vér folyik el a vágóhidakon és savó a tejfeldolgozó üzemekben. Ezeknek az értékes alapanyagoknak i jelentékeny hányada pedig a feldol­­• gozás, vagyis a szárítás alkalmával szenved kárt. Ennél fogva egy egy­ségnyi állati fehérje-szárítmány néha csak fele tápértékkel kerül az erő­­takarmányokba, s ez nagy veszteség. Szükséges tehát, hogy a feldolgozás alkalmával jobban ügyeljenek a mi­nőségi normák betartására. Talán he­lyes volna, ha a kész fehérje-összete­vő minősítése alapnl szolgálna fel­dolgozásban résztvevők munkadljazá­­sában. Az alábbiakban arról számolunk be, hogy a Cseh Szocialista Köztársa­ságban, ahol 14 állategészségügyi asz­­szanációs központot tartanak számon, mit tesznek az állati eredetű hulla­­dékanyagok és melléktermékek fel­dolgozása, illetve hasznosítása érde­kében. Nagyra értékelik a zsírtala­nított csont és húsliszt takarmány­­ipari hasznát. Ezeknek a hasznosítá­sával sok millió devízakoronát taka­rítanak meg társadalmunknak. Az észak-csehországi kerületben, a mimonyi központ naponta mintegy öt­ven tonna állati eredetű alapanyagot dolgoz fel. Hasznosítják a vágóhídi hulladékot, és a mezőgazdasági-élel­miszeripari komplexum melléktermé­keit. Mégpedig azért, mert ezek na­gyon hasznos összetevőket biztosíta­nak a takarmányfeldolgozó iparnak. Ebben a központban évente kétezer tonna kiváló minőségű zsírtalanított csont- ős húslisztet, 1200 tonna takar­­mányzeiradékot, 600 tonna technikai zsiradékot és 50 tonna szarvasmarha bőrt dolgoznak fel. Rendkívül értékes alapanyagként tartják számon a csont- és húslisztet, továbbá a takarmányzsiradékot. E kettő a takarmányfeldolgoző ipar ha­zai álla*ti eredetű erőforrása. Külföl­dön a zsírtalanított csont- és hús­liszt kilóját mintegy tíz devízakoro­­náért kell beszerezni. A központ dol­gozóinak áldozatkész munkájával azonban lehetőség nyílik, hogy társa­dalmunk megközelítően húszmillió de­vízakoronát takarítsanak meg a ha­zai nyersanyagok feldolgozásával. Hazánkban a mimoft-i központ a nutriazsiradék egyedüli feldolgozója. Ezt az alapanyagot a kozmetikai ipar részére készítik. Évente mintegy tíz tonna nutria zsiradékot vesznek át az ország kerületeiből és azt az erre a célra elkülönített részlegen feldol­gozzák. A központ zsírtalanított csont és húsliszt készlete évi átlagban nyolc­vanezer tonna fehérjedús takarmány­­táp gyártására elegendő. Ez a meny­­nyiség körülbelül negyed részét fedezi a kerület állati fehérjével dúsított erőtakarmány szükségletének. A fe­hérjedús tápokat a sertéstenyésztés­ben és hizlalásban, továbbá a tojás­­termelésben és a baromfihizlalásban kitűnő hatásfokkal hasznosítják.-hai-Használjuk ki erőforrásainkat ■ A minősítés a munkadij alapját ké­pezhetné ■ Az észak-csehországi kerület példát mutat ■ Nyolcvanezer tonna fehérjedús takarmánytáp összetevőit teremtik elő ■ Húszmillió de­vízakoronát takarítanak meg társadalmunknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom