Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-31 / 5. szám

4

SZABAD FÖLDMŰVES

1981. január 31.

VERSENYZŐ

gépjavítók

Köztudott, hogy az időjárás az elmúlt évben nem fogadta kegyeibe a mezőgazdaságban dolgozókat. Mintha csak megfordultak volna az évszakok, nyáron ősz volt, ősszel tél, s ez a változékonyság kihatott a gépekre is. A kassai (Košice) járásban a gépjavítók úgy tartják, hogy tavaly kéthárom évet öregedtek a gépek. Nagymértékű volt elhasználódásuk, igénybevételük, s ez nem a vezetők, vagy a szerelők hibájából adódott. Az 1980-as esztendő egyben figyelmeztetett arra, hogy még gondosabban, még szakszerűbben kell az erő-, munka-, betakarító gépeket és a szállítójárműveket kijavítani, felkészíteni a várható igénybevételre.

A gépek műszaki állapota a kassai járásban üzemenként változó. Egy azonban tény, hogy a mezőgazdasági gépek egyharmada már elhasználódott, elavult. Bár az utóbbi esztendőkben a mezőgazdasági üzemek nagyon sok új traktort, kombájnt vásároltak és nagy erőfeszítéseket tettek felújításukra, mégis borúlátóan néznek a tavaszi munkák elé.

A gépjavítás feltételei általában jobbak, mint a múltban voltak, mert a gazdaságvezetők rájöttek arra, hogy csak korszerűen felszerelt, tágas gépműhelyekben javíthatják ki tökéletesen és megbízhatóan eszközeiket. Ezért egyre több helyen bővítették a már meglévő műhelyeket, vagy újakat építettek. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kassai járás mezőgazdasági üzemeiben a téli gépjavítást nem bízták a véletlenre. Hiszen az egyre nagyobb teljesítményű gépek méreteikben is növekednek. Ahol a műhelyekbe nem férnek be, ott marad a szabad ég alatti javítás. Fagyban, hóban, esőben pedig ezt nem lehet végezni, szükség van a nagy befogadóképességű, s a jól felszerelt, műszerekkel ellátott műhelyekre. A Sady pri Koäice-i szövetkezet gépműhelyeiben például szakosodtak az egyes gépek javítására. A javítóbrigád vezetőjével, Alfonz Tkáč gépészmérnökkel a tágas csarnok egyik sarkában az esztergapad mellett beszélgetünk.

— A téli nagyjavítás 46 százalékával már végeztünk, így a márciuS elejei határidőt jóval előbbre hoztuk. Ez ugyan nem szerepelt a CSKP XVI. kongresszusa tiszteletére tett vállalásunkban, de jó minél hamarább befejezni a javításokat, a tavaszi munkák megkezdése előtt több időnk marad kijavítani az esetleges kisebb hibákat.

— Már évek óta visszatérő kérdés, a nagyüzemekben honnan és hogyan

szerzik be az alkatrészeket. Önöknél mi a helyzet az alkatrészekkel kapcsolatban?

— A főbb alkatrészeket Idejében sikerült az Agrotechnikán keresztül beszereznünk, de mi ma már házilag egyre bonyolultabb alkatrészek gyártását is meg tudjuk oldani.

A Sady pri Košice-i szövetkezetben Is élénk visszhangot váltott ki a CSKP XVI. kongresszusa tiszteletére indított szocialista munkaverseny. A gépjavító szocialista brigád Alfonz Tkáč vezetésével a járásban elsőként csatlakozott a mozgalomhoz.

— A kívülállók közül sokan azt hiszik, egy gépjavító brigád nem sokat tud kezdeni a felhívással — kapcsolódik a beszélgetésbe Katona József gépjavító.

— Nekünk csak az a dolgunk, hogy a rossz gépeket megjavítsuk. Csak éppen nem mindegy, hogyan. Egyik célkitűzésünk az egy hektár teljesítményre jutó alkatrészfelhasználás értékének öt százalékos csökkentése. Eszközökkel jól fel vagyunk szerelve, esztergák, marógépek és egyéb gépek állnak rendelkezésünkre, melyeken bonyolultabb alkatrészeket is elkészítünk. El lehet kerülni az anyagpazarlást. Persze összehangoltabban kell dolgoznunk a traktorosokkal. Most, a téli nagyjavításba őket is bevontuk. Lehet, hogy megorrolnak ránk, de az eddigieknél szigorúbban ellenőrizzük majd a gépek karbantartását, üzemanyagfogyasztását; ez is kiűzött céljaink között szerepel.

Közben a brigád tagjai közül többen bekapcsolódnak a beszélgetésbe. Sok közöttük a fiatal. Van, aki hoszszabb, van aki rövid vándorútröl tért meg. Szobcsák Ferenc fiatal gépjavító ingázó volt.

*—■ Három hónapot dolgoztam Kassán — közli a hosszú hajú fiatalember —, de elég volt. Két és fél ezret kerestem, el is ment. Nem tudom, ki miért szeret utazgatni, de ha már helyben van munka, és meg is íizetik, nem éri meg itthonról elmenni.

A tágas csarnokban szétszerelt traktorok, teherautók sorakoznak. Palascsák Imre egy traktor alól bújik ki.

— A téli gépjavítást szakosítottuk. Külön javító csoportot alakítottunk önjáró gépekre, traktorokra, teherkocsikra és a vontatott eszközökre. Így megszűnt a kapkodás, mert mindenki tudja, hogy mi a feladata, ki miért felelős.

Noszfil Ferencnek is van monda' nivalója:

—• Az az Igazság, hogy vállalt fel' adataink közül sokat a felhíváshoz való csatlakozás nélkül is teljesítettünk volna. Mert az energiatakarékosságot már korábban elkezdtük. Az áram alatt lévő munkagépeket kikapcsoljuk, ha nincs szükség rájuk, az erőgépeket állandóan ellenőrizzük, így elkerüljük az olajcsepegést. Ezek nem nagy dolgok, de sok kicsi sokra megy. Vegy például már korábban tapasztaltuk, hogy sok a raktárban elfekvő, nálunk már nem használható alkatrész. Viszont a környező gazdaságokban még található sok olyan gép, ahol ezeket hasznosítani tudják. Jegyzékbe vettük, mire nincs szükségünk, s ezeket eladjuk. Tíz százalékkal akarjuk csökkenteni az elfekvő készleteket. A vállalásaink között szerepel az is, hogy társadalmi munkában 20 tonna vashuladékoi gyűjtünk és azt értékesítjük. Én azt hiszem, hogy a közel százezer korona értékű szocialista kötelezettségvállalásunkat teljesíteni fogjuk.

— Mit csinálnak szabad idejűkben? i— kérdem a fiatal gépjavítókat.

■— Szabad Időnk kevés van —mondja a többiek nevében is Katona József. — A szövetkezeti munkaiskola keretében részt veszünk a téli oktatásban. A gépállomás segítségével kombájnvezetői, heggesztői, traktorvezetői és más speciális tanfolyamokat szerveztünk. Átvesszük a munkabiztonsági és tűzvédelmi előírásokat, a traktorosok felfrissítik a közúti forgalommal kapcsolatos ismereteiket.

•— Nagyon jő közösség kovácsolődott itt össze — veszt át a szót Alfonz TkáC gépészmérnök, a gépjavítók szocialista brigádjának vezetője.

— Éppen most kaptuk meg a SZFSZ járási bizottságától a szocialista munkaverseny tavalyi értékelését. Javítóbrigádunk járási méretben harmadik helyen végzett. Ami igaz, igaz, boszszankodtunk egy kicsit, hogy nem sikerült az első hely. Az idén talán sikerüli

Nehéz körülmények között üzemeltek az elmúlt év nyarán és őszén a mezőgazdasági gépek. Ilyen igénybevételre talán nem is gondoltak a tervezők sem, a helytállás pedig mindenképpen dicséretes volt: ember, s gép egyarárrt jelesre vizsgázott. Nem tudni, milyen tavaszunk, nyarunk lesz, milyen körülmények között kell majd betakarítani ősszel a terményt. A mostani felkészülés — akármilyen is legyen az időjárás —■ meghatározója lesz az idei munkának.

Villog a fény, serceg a vason a láng, orrfacsaró a füst szaga. A sadyi szövetkezetben a téli gépjavítást, felújítást végzik. Keményen készülnek a tavaszra.

ILLÉS BERTALAN

{♦ «5* «J* *5» «5* «J* «}► »J» *i* »X* *j* *i* «J* «J« *j* *j* »J* »J« <X» «J» *j* «J» «J* «J» »J* ♦♦♦ «$• *j* «*• »*« »*< ♦;

Az oktatás nevelő hatása

A jó és az egyre jobb eredmények eléréséhez ma már nem elegendő kimondottan a fizikai tevékenység. Az egyes munkafolyamatok végzéséhez, az új módszerek alkalmazásához szakmai képesítés, hozzáértés szükségeltetik. A szövetkezetek vezetői igyekeznek felkarolni azokat a szakmunkásokat, akik az iskola padjaiból kikerülve tudnak korszerűen termelni. Hiszen a mezőgazdasági termelés fő fejlesztési irányzata az iparszerű termelés kialakítása felé halad. Megvalósítása csakis a tudományos-műszaki vívmányok széleskörű bevezetésével lehetséges. Ehhez jól képzett szakemberekre van szükség. Hasonló esettel állunk szemben a növényvédelem, a tápanyagfelhasználás, az állattenyésztés új módszereinek alkalmazása során. Ezért fontos szerepet tölt be a dolgozók szakoktatása.

A fentiek tudatában az SZFSZ járási bizottságai minden évben megszervezik a szövetkezeti dolgozók oktatását. A szövetkezetek vezetői igyekeznek ennek a követelménynek eleget tenni. A jó közösségi szellem kialakítása érdekében szükségszerű, hogy az illetékesek hatékony eszközökkel gondoskodjanak a földművelők politikai-szakmai neveléséről, ismereteik gyarapításáról. Ennek leghatásosabb módszere a tévé, valamint a szövetkezeti dolgozók munkaiskolája. Arra voltunk kíváncsiak, amikor ellátogattunk a többszáz embert foglalkoztató nagymegyeri (Calovo) termelőszövetkezetbe, hogyan szervezték meg a dolgozók iskoláztatását. Kérdésünkre Zsoldos József, szövetkezeti elnök válaszolt:

— A szövetkezeti munkaiskola első tananyagát még októberben átvettük. Aztán kihagytunk egy időszakot, mert dolgozóink el voltak foglalva az őszi munkák végzésével. A második tananyagot januárban ismertettük a tagsággal. A többi „leckét“ a következő időszakban vesszük; igyekszünk behozni a lemaradást. Azt nem mondhatja senki, hogy a szakoktatást elhanyagoltuk, mert például a sok munka és gond közepette is egyhetes tanfolyamon vettek részt traktorosaink. A növényvédelmi csoport tagjai, az állattenyésztési dolgozók, valamint a kertészasszonyok részére külön előadásokat tartottuk a legidőszerűbb kérdésekkel foglalkoztunk. A téli oktatást úgy szervezzük, hogy minél többen vegyenek részt az előadásokon. Örömmel mondhatom, hogy tagságunk döntő többsége részt vesz az előadásokon.

— Az oktatá* mennyire segíti dolgozóik szakmai továbbképzését és nevelését?

— A szakoktatás hasznosnak bizonyul. Kedvező hatással van a dolgozók kezdeményezőképességére, az egyéni tehetség és akarat kibontakozására. A tévéadások olyan fontos területet érintenek, illetve mutatnak be, ahol az új, a korszerű megoldások sikeresen szorítják ki a régit. Ez olyan tény, ami a dolgozókat gondolkodásra serkenti. Persze a tévéadások hatékonyságát fokozza az, hogy előadóink a Szabad Földművesben megjelent témákat áttanulmányozzák, jegyzeteket készítenek, s az egyes témákból egyórás előadást tartanak. Ezek után konzultálunk, vitatkozunk, beszélgetünk. Egy-egy összejövetelen élénk vita bontakozik ki, felvetődnek helyi és egyéni jellegű problémák Is, amire a jelenlevők választ várnak és kapnak.

Egyébként a téli iskoláztatás sikeres lebonyolításáért a lektorcsoport felel. Minden csoport vezetőjének megvan a saját feladata. Például az első tananyag előadásával Abrahám Tibort, a harmadik és negyedik téma előadásával Morva Józsefet biztnk meg. Az az igazság, hogy a legtöbb témát magam dolgozom fel, s ha már bajlódom vele, elő Is adom.

Véleményem szerint az oktatást, a szakmai továbbképzést általában azok tartják feleslegesnek, akikre nagyon is ráférne a tanulás. Pedig nagyot tévednek azok, akik azt tartják: „minek menjek az előadásra, nekem abből semmi hasznom nincs“. Hiszen köztudott, hogy a szakismeretek gyarapodása szakszerűen végzett munkához és az eredmények növekedéséhez s végeredményben a szövetkezet és a tagság gazdagodásához vezet. Úgy vélem, hogy a szakoktatáson a traktoros, a tehenész, a növénytermesztő, a gyalogmunkás, vagyis minden résztvevő új ismeretekkel gazdagodik. Szükséges és hasznos azért is, mert a tagság tájékozódik a mezőgazdasági termelés időszerű problémáiról. Tudomást szerez arról, hogy a termelést fokozni, tehát Jobban és olcsóbban termelni csak úgy tudunk, amennyiben az eddigieknél igényesebben dolgozunk. A dolgozók téli iskoláztatása azért is célszerű, mert ezeken az összejöveteleken olyan kérdések is elhangzanak, amelyeket azután a közéletben hasznosítani tudunk.

NAGV TEREZ

V ♦ V ♦

V

v *♦* *♦' *♦' *** *♦* *** •J* ♦> »J* *1« ♦!* »1« *!• «£♦ **» *í* A A

Ab A A A*.

Szociális gondoskodás

Előadást hallgatnak a klub tagjai (A szerző felvételé)

A Párkányi (Štúrovo) Nyugdíjasok Otthonát nemcsak a városban, hanem a környéken is ismerik. Ugyanis a környező falvakból hozzák ide a magukra maradt idős embereket, ahol gondoskodnak róluk és szeretik őket. A napi foglalkozás alkalmával mindenki megtalálhatja kedvtelését. Könyvtár, tévé, társasjáték áll az idős polgárok rendelkezésére. A szórakozáson kívül, társadalmi tevékenységük is figyelemre méltó. Szocialista kütelezettségvállalásukat túlteljesített ék. a vállalt négyszáz társadalmi óra helyett négyszázötvenhetet dolgoztak le, mégpedig a környék rendbehozásánál, de az őszi mezőgazdasági munkák (szüret) mielőbbi elvégzéséhez is nagyban hozzájárultak. Hulladékanyag-gyűjtésben sem maradtak le: ötszáz kilogramm papírt gyűjtöttek össze.

A városi nemzeti bizottság nagyra értékelte az idős polgárok munkáját, 39 ezer S00 korona értékben juttatott bevásárlási utalványt az arra rászorulóknak.

A város idős polgárai megbecsült személyek, munkájukra, segítségükre mindig szükség van. Az idős emberek élnek ie a lehetőséggel, tenniakarásban pedig nincs hiány. A közeljövőben a nyugdíjas klub udvarát szándékoznak rendbehozni, azaz kerthelyiséggé varázsolni, ahol — szabad idejükben — nyugodtan, kényelmesen, szép környezetben, szórakozhatnak, pihenhetnek. Hajtman Kornélia

TOLLHEGYRŐL

KELLEMETLEN DOLOG

M. L., ez a fiatal szerelő kétségtelenül nagyvpnású ember, Sőt, ha jellemének ezt a tulajdonságát alaposabban szemügyre vesszük, nyugodtan leszögezhetjük: pályát tévesztett. Az igazi tehetséget azonban nem lehet sokáig elnyomni, előbbutóbb megtalálja a számára legelőnyösebb pályát, melyről a magasba szárnyalhat.

A kapu, melyen át M. L, fent említett nagyvonalúsága a szabadba ívelhetett, akkor nyílt meg, amikor a műhelyben televíziós készülékeket is kezdtek javítani. Erre a készülékre sok egyéb jó tulajdonsága mellett az a legjellemzőbb, hogy műszaki jelépítését csak a beavatottak ismerik. A tudománynak eme nagyszerű vívmánya, az állandó üzemeltetésen túl, gyakran van kitéve a futballszurkolók elemi erejű dühének. Így nem csoda, hogy a műhelyből sohasem hiányzik egykét „beteg* készülék.

De térjünk a tárgyraI

Szilveszter éjszakája előtt, pontosabban: karácsony és újév között Szilveszter készüléke felmondja a szolgálatot. Kellemetlen dolog! Szilveszter — családjával együtt — a leghűségesebb televíziónézők táborába tartozik, a szilveszteri vidám műsorra meg különösen felkészültek. De a képernyőn csupán kozmikus viharok és csillogó nyári zivatarok jelentkeztek. Szilveszter mérgesen becsomagolta a készüléket és meg sem állt az ismert javítóműhelyig,

M. h., a műhely szerelője, ez a nagyvonalú ember, méltóságteljesen közeledett a készülékhez.

s— Ml a baja? — tette fel a teljesen fölösleges kérdést Szilveszter.

— Hát kérem, — mondotta a szerető, — elég súlyos eset. Legjobb esetben is ki kell cserélnünk a képernyőt.

— Legyen! — vágta rá egyből Szilvesszter.

— Ámde... — s a mester ttt hangjával együtt a mutatóи/iát is fölemelte, — ,.ä egy új képernyő kilencszáz korona.

— Rendben van, — bólintott Szilveszter felesége. — Mit csinálhatunk? No, és mikor lesz kész?

— Három hét múlva jöhetnek érte,. i

— Hogyan? ,,,

A mester legnagyobb meglepetésére Szilveszter, sápadtan s ideges mozdulatokkal újra becsomagolta a készüléket, majd apró érthetetlen szitkokat szórva, elrohant,

—1 Csak szaladj, szerencséién, — dörmögte bosszúsan a mester, jössz még te a boltba ...!

A mester azonban ez alkalommal tévedett. Szilveszter még aznap este barátja ajtaján kopogtatott. Szerencséje volt, mert otthon találta. A fiatal tehetséges szakember készségesen mindjárt megvizsgálta a készüléket, s csekély fél óra alatt megjavította.

— A képernyőnek nem volt semmi baja, — mondotta búcsúzáskor.

Ez az odavetett mondái a későbbiek folyamán súlyos jelentőséget kapott. Szilveszter, miután végignézte a műsorszámokat, megkérte a közbiztonság szerveit, nézzenek a körmére a mesternek.

M. L.-t nemsokára letartóztatták. Kiderült ugyanis, hogy az év folyamán többezer koronával károsította meg „klienseit“.-nt- •

i