Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-31 / 5. szám

1981. Január 31.

SZABAD FÖLDMŰVES

5

FELBECSÜLHETETLEN ERŐFORRÁS: A JŐ TÖMEGKAPCSOLAT

ÖT GAZDAG ESZTENDŐ

A mezőgazdaság koncentrációja, s az ipartelepítés- és fejlesztés hatására felgyorsult a községek fejlődésének üteme több helyütt. Vidéken is növekedett az ipari dolgozók száma (legalábbis ez a helyzet Kelet- SzlováKiában!) Erősödött az emberek szocialista tulajdonhoz való, helyes viszonya; fokozódott a közéleti aktivitás.

Többek között Leleszen (Leles) is ezt tapasztaltuk, ahol a lakosság gazdag őt évet hagyott maga mögött. Ma már méltó nagyközségi rangjához.

Felkértük Zelei Jánost, a falusi pártszervezet elnökét, mondjon el egyetmást a fejlődési ütem felgyorsulásáról, a községvezetés tömegkapcsolatáról stb.

— Elsősorban arra törekedtünk, — kezdi tájékoztatását a kérdezett, —, hogy megnyerjük a község társadalmi- és tömegszervezeteinek tagságát, a lakosok széles körét a községfejlesztési, környezetszépítési munkák végzésének. Jól bevált a településpolitika nyilvánossága. Népgyüléseken ismertetjük a fejlesztési- és munkatervet, nemcsak meghallgatjuk a választók javaslatait, hanem hasznosítjuk Is azokat, beépítjük a munkatervbe, ha az közhasznú. A programterv teljesítését rendszeresen értékeljük«

— Mit tart az elmúlt öt év legérdemlegesebb, közhasznú cselekedetének?

— Az utóbbi öt évben a korábbiaknál is nagyobb figyelmet fordítottunk a településfejlesztésre. Utakat, járdákat építettünk, javítottuk a közszolgáltatást, bővítettük az üzlethálózatot, korszerűsítettük a sportpályát, felújítottuk a mozihelyiséget, az óvodába központi fűtést szereltettünk. Egy évvel korábban felépül, vagyis határidő előtt, a hnb székháza, amelvben a posta is helyet kap. A lakosság mintegy 90 százaléka vett részt a társadalmi munkában, melynek révén mintegy nyolcmillió korona értékű közjavat hoztunk létre.

A hnb titkára Novák Milan, iskolaigazgatő. Tőle tudom meg, hogy a Nemzeti Front választási programterve teljesült. S néhány konkrét dolgot említ:

— Két új park létesült a községben. A diákok vállaltak fölöttük védnökséget. De nem formálisanl Egész éven át gondozzák — s védelmezik. Továbbá: határidőre felépült a hat tanítói lakás. Kétosztályos iskolai napközi létesült. Megoldódott az iskolai étkeztetés problémája. A nemzeti bizottság facsemetéket adott a lakosoknak, akik azokat elültették. Ki-ki a háza előtt — a hagyományoknak megfelelően — kiskertet hozott létre t— sorjázta, szinte egy szuszra.

sának. A hozzánk forduló állampolgár nem távozhat csalódottan. Nehéz helyiség-gondjainkra nem hivatkozhatunk. Mi a választók bizalmát élvezzük, értük dolgozunk — s bizalmukkal nem élhetünk vissza.

Nincs is panasz a hnb munkájára, rugalmas és mindenekelőtt emberséges ügyintézésük megteremtette a lakosságnak a hnb iránti bizalmát.

— A legfontosabbnak azt tartorfi, — folytatja a hnb elnöke —, hogy a község valamennyi választópolgárával, lakosával a lehető legszorosabb legyen a kapcsolat. Ez, úgy hiszem, sikerült is. A nyilvános gyűléseken mindig nagy számban vesznek részt lakosaink. Észrevételeik, panaszaik, javaslataik elől sosem zárkózunk el. A megoldásra váró problémákat I- gyekszünk a lehető legrugalmasabban, s emberségesen intézni.

A hnb titkárának is van még közlendője. Azt hangsúlyozza, hogy a községvezetésnek rendkívül nagy segítség, a lakosság aktivitása. Éz is bizonyítja: a leleszíek sajátjuknak érzik a falut. Ez javaslataikban, valamint széleskörű társadalmi munkájukban nyilvánul meg a legjobban.

A nemzeti bizottság legerősebb támasza: a tevékeny képviselő-gárda. Ezen keresztül tartja a kapcsolatot a lakosokkal, választópolgárokkal. S természetesen a társadalmi és tömegszervezetek segítségnyújtása is számottevő, főleg a nevelés, a tájékoztatás, valamint a társadalmi munka szemszögéből ítélve.

Node, nézzük csak, mennyire áldozatvállalók, s miben mutatkozik meg szocialista hazafiságuk, tettrekészségük?

A CSPK XVI. kongresszusának, valamint (jp párt megalakulása 60. évfordulójának tiszteletére a lelesziek közel másfél-millió korona értékű kötelezettséget vállaltak. Ebből a választási programterv teljesítésére irányuló társadalmi munka összesen 42 ezer óra.

A hnb a maga módján szorgalmazza a háztáji termelés fellendítését. Nagy megértést tanúsítanak a kisállattenyésztők és a a kertbarátok: az előbbiek 26 tonna húst, valamint számottevő mennyiségű tejet, tojást; az utóbbiak 110 tonna zöldséget adnak a kőzellátás javára.

De említhetnénk más szervezetek

cselek vőkészségét, áldozatvállalását is ... Helyszűke miatt azonban le kell mondanunk erről.

Végül még annyit: a buszváróhoz vezető út mentén sok a pompás, kétszintes családi ház. Érdeklődésemre Török Imre, a nemzeti bizottság tanácsának agilis tagja úgy tájékoztat, hogy a lakosok jobbára már csak ilyeneket építenek.

— Minderre, miből telik a lakosoknak?

— Az emberek jólétének legfőbb előfeltétele — a szorgalmuk.

A tanácstag egyben a hnb alelnöke is. A buszra várva van még kis időm az ismeret gyűjtésre. Tehát a következő időszak tervei felől érdeklődöm. A

— Oj iskola kellene, hogy megszűnjön a napi kétműszakos tanítás. A könyvtárunkat a régi hnb-épületben akarjuk — az átalakítás után — elhelyezni. Folytatjuk a Tiszta, virágos falu mozgalmat. A társadalmi munkavégzés előmozdítására kongresszusi munkaversenyt hirdetünk. Szeretnénk a kulturális és sportéletet is fellendíteni... — íme néhány, közügyét jől szolgálható elképzelés, terv, valóra váltható feladat.

Ami még a lakosság egységét, öszszefogását, a jó tömegkapcsolatot illeti: összeszokott, jól, megérti egymást az emberek nagy többsége. Dologvégeztével eljárnak a Latorca-étterembe, ahol elcsevegnek, szórakoznak, meghányják-vetik — a maguk módján — az ország-világ sorsát. Egy-két pohár pilzeni sört vagy feketét is szívesen megisznak, az utóbbit főleg a fiatalja. A rokonokat, jóbarátokat összehozza a disznótor, a lakodalom, a névnap, no, meg újabban az egyéb családi rendezvények. Kevés a haragtartás, a viszálykodás. Van mit az asztalra tenni.

Azt tapasztaltam: nemcsak dolgos hétköznapokat ismernek az ittlakók, hanem ünnepek is léteznek. S ez csöppet sem hibái És az sem, hogy őrzik, valamint fejlesztik a jó értelemben vett hagyományokat, vagy újakat, szocialista tartalmúakat teremtenek.

Hát, ilyenek a lelesziek!

ILLÉS BERTALAN

Örömteljes viszontlátás

A község lélekszáma több, mint kétezer. Sok a cigány. Noha felszámolták a putrikat, s valamennyi cigánycsalád rendes körülmények között lakik, mégis, sok velük a baj, probléma. A 70-es években nem számottevő a tudati változás, sok Időbe telik, amíg elmondhatjuk: behozták az évszázados lemaradást. Ehhez a községvezetésnek igen jelentősen hozzá kell járulnia <— mármint az étnevelésükhöz.

A beszélgetésbe Ilko István hnbelnök is bekapcsolódik. Mindjárt előljáróban az új épületre tereli a figyelmet: .

— Időbe telik, amíg beköltözhetünk. Ezt azonban nem szabad megsínyleni az emberséges ügyintézésnek, a törvényes előírások betartáHazánkban a legtöbb idős ember élete alkonyát gyermekei, közvetlen hozzátartozói körében tölti. De nem kevés azok száma sem, akik idős korukban elmagányosodnak, magukra hagyatottan élnek. Viszont olyan Idős ember is akad, akinek hozzátartozói, gyermekei, unokái tőle távol élnek. Ez utóbbiak közé sorolható az immár 87 éves Králik Ján is, aki cseh nemzetiségű és Bor u Tachov-ban él, húszéves unokája, Václav társaságában.

S hol élnek a gyermekei, az unokái? Hát a Szovjetunióban. Hogy kerültek oda? Még az első világháború hadifoglyaként. Élete sora úgy hozta, hogy megnősült, családot alapított. Két leánygyermeke felcseperedett — s mindkettő szerencsésen férjhez is ment, Kfjevben.

Impozáns székháza van a nagyölvedi (Veiké Ludince) szövetkezetnek. Felvételünk az épület főbejáratát örökítette meg.

Fotó: aki

... Csakhogy a családapát gyötörte, kínozta a honvágy. Olyannyira, hogy a második világháború befejeztével visszatért Csehszlovákiába.

A Bor u Tachovban éldegélő idős ember a múlt év késő őszén elhatározta: ha törik, ha szakad, felkeresi övéit... Az elhatározást tett követte. Václav unokájával felült a Barátságvonatra, amely Kijev — Leníngrád — Moszkva útvonalon közlekedik. Támasza, közvetlen kísérője viselte gondját Králik bátyónak, aki azért vállalta ezt a számára már fárasztó, nehéz utat, hogy viszontláthassa lányait, megismerhesse unokáit.

Nagyon kevés idő állt Kijevben rendelkezésére ... Amikor ismét felszállt a vonatra, többek között elmondotta:

— Tudja, már jócskán megettem a kenyerem javát. Az élet hossza kiszámíthatatlan. Ezért vállaltam a lányaimmal és az unokáimmal való találkozást. Kimondhatatlan örömömre szolgált a boldog viszontlátás, az nnokák megismerése. Ez kárpótolta az út fáradalmait. No meg aztán, ki tudja, viszontláthatom-e még őket, újra ...?

Aztán a búcsúzkodás perceit elevenítette fel, ami a legfájóbb volt számára.

Elmerengett. Végiggondolta élete főbb állomásait. A Szovjetunióban töltött évtizedeket. Felmérhette azt a nagy fejlődést, amit a szovjet nép a Nagy Honvédő Háború óta elért a társadalmi élet minden szakaszán.

Ismét mosoly költözött a ráncos orcákra, a mélyen ülő szemekbe. Králik bátyó végtelenül boldognak látszott, hogy viszontláthatta lányait, unokáit.

Lám, ilyen a szülői szeretet, ami nem ismer távolságokat, országhatárokat, legyőzhetetlen akadályokat.

Jámbor .Valéria

Ailosonci (Lučenec) járás MLADOSŤ nevű úttörőtábora a téli időszakban sem kihalt: főépületében tanfolyamokat, aktívaértekezleteket, összejöveteleket tartanak, hogy alaposan felkészüljenek az éves tervfeladatok teljesítésére. Fotó: nki

Az idősebbek szívesen emlékeznek vissza a múltra. Felidézik a gyötrelmes, keserűséggel teli éveket, az emberségesebb, jobb életért való küzdelmet. Örömmel emlegetik az áldozatvállalást, a leküzdött nehézségeket, az elért sikereket.

Akár egy forgó kaleidoszkóp képei, úgy peregnek vissza az élmények, események Csémi István emlékezetében. Élete annyira küzdelmes, élményekben, tapasztalatokban gazdag, hogy akár regényt is lehetne róla írni. Ez nem áll módomban, így hát röviden próbálom összefoglalni életét, sorsa alakulását.

Az alsócsallóközi Kulcsodon (Klúfiovec) született 1921-ben. Sötét, nyomasztó gyermekkor, mély, áthidalhatatlannak tűnő társadal-Harcos

mf ellentétek formálták a fiatal Csémi tudatát. A kibékíthetetlen osztályharc edzette őt is, mint annyi mást. Kenyéradói szűkösen honorálták fáradságos, látástól vakulásíg tartó, napi munkáját.

A háború borzalmai, a társadalmi ellentmondások sokmindenre megtanították őt. Dolgozott áldozatkészen, akkor is, amikor nem jó szemmel nézték rá egyesek. Elkötelezetten hirdette a szövetkezeti gondolatot, a közösség öszszefogásának lebírhatatlan erejét. Almai, vágyai valóra váltak, testet öltöttek, mégpedig a kulcsodi szövetkezetben, melynek alapltótagja, szervezője, majd később vezetője lett

A# ezdetben agronőmusi tisztet töltött be. Majd később különböző tanfolyamokon, iskolázásokon vett részt; elvégezte a kétéves mezőgazdasági mesteriskolát is, Nagymegyeren (Galovo). Visťszakerült a nagy családba, ahol új, még felelősségteljesebb munkakör betöltése' várt reá. öt választották ugyanis a közös gazdaság elnökévé. Nem ijedt meg a problémák megoldásától, a nehézségek leküzdésétől. Azon fáradozott, hogy az iskolán szerzett tudását a közösség javára gyümölcsöztesse.

Csémi István mint a párt sorkatonája fokozott áldozatvállalással, s hozzáértéssel valósította meg

— közvetlen munkatársaival s a tagsággal együtt — dédelgetett, a közös gazdaság javát szolgáló, fejlődését előmozdító elképzeléseit, a párt mezőgazdaságpolitikájénak legfőbb irányelveit, kongresszusi határozatait mindenkor szem előtt tartva.

•

Eredménnyel.

Mert, mint mondotta, ha kicsit akadozva is, a sok megpróbáltatás, buktató után kialakult a közösségi élet, gazdaságilag és politikailag is megszilárdult a szövetkezet. S ezen keresztül a falu népe is boldogult, minden addiginál jobban.

De e fejlődés törvénye azt mondja: el kell fogadnunk az előremozdltó újat, minden haladót, a jót, a korszerűt, hogy jobbat, többet és olcsóbban termelhessünk. Ezért volt szükség a kis szövetkezetek összevonására, 1974-ben, amikor Csilizradvány1 (Gilizská Radvaň) székhellyel létrejött a CS1- LIZKÖZ nevű, közös, mezőgazdasági nagyüzem.

így került sor arra, hogy Csé" ml István, mint zootechnlkus, Kulcsodon maradt.

A szövetkezet gazdasági fellendülésével párhuzamosan az állattenyésztés is fellendült, jövedelmezővé vált. Szépek az eredmények. Persze, problémák, gondok Is akadnak. Ahhoz, hogy az egyre növekvő Igényeknek, elvárásoknak eleget tudjanak tenni, igen fontos a termelésszakosftás, a korszerűsítés. Szövetkezetük sokat tesz ennek érdekében. Nemrég telepítettek be egy 450 férőhelyes Istállót fiatal üszőkkel; a napi tennivalókat Itt három ember végzi el. Hasonló szakosítást szeretnének megvalósítani a tehenészetben, mert Így munkaerőt takaríthatnának meg, ezáltal megoldódhatna a műszak-probléma.

Ily módon a megváltozott munkakörülmények jobban vonzanak a fiatalokat az állattenyésztésbe, ahol rájuk leginkább szükség van. Annál Is Inkább, mert az idősebb nemzedékek sora évről évre apad. Azért, hogy nincs megfelelő utánpótlás az állattenyésztésben, a vezetők is elismerik saját hibájukként.

Csémi István zootechnikus az eredményes gazdálkodás egyik legfőbb előfeltételének a rendet, fegyelmet tartja. Az olyan becsületes dolgozók tömegeit, akik cselekvőkészek, szakavatottak, s eszmeileg Is felvértezettek. Meggyőződése: a fiatalok sikeresen folytatják azt, amit elődeik elkezdtek. Sőt, magasabb szintre emelték a gazdálkodást, tökéletesítették a mezőgazdasági nagyüzem Irányítását.

fportalanyunk ebben az évben lesz hatvanéves. Mint a szövetkezeti mozgalom egyik harcosa, sorkatonája Így vélekedett saját Jövőjéről:

— Ha erőm, egészségem engedi, tovább dolgozom. Nehéz megválni attól a közös gazdaságtól, amely a könnyebb, s jómódú élet, a magasabb műveltségi szint elérésének kiapadhatatlan forrása.

Csémi Istvánnak, 60. születésnapja alkalmából friss erőt, jó egészséget kívánunk, hogy még sokáig gyümölcsöztethesse tudását, gazdag tapasztalatait a közösség, a társadalom javárai

Nagy Teréz