Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-31 / 5. szám
1981. Január 31. .SZABAD FÖIDMÜVES. A KGST a fejlődés útján Szovjetunió: Konkretizálják a célprogramokat Csehszlovák-szovjet kapcsolatok A Szovjetunióban az ország gazdasága szempontjából alapvető jelentőségű öt komplex célprogramon folynak a munkálatok. Ez az öt program: fűtőanyag-gazdálkodási, fémmegtakarftási program, a kétkezi munka alkalmazásának csökkentése, új közszükségleti cikkek termelésének növelése, a bajkál-amuri fővasútvonal övezetének gazdaságos kihasználása. Ezek a programok a legközelebbi távlatot követik. A szovjetországban érvényesülő modern tervezési gyakorlat egyik fő Sajátosságát tükrözik viszsza, az, hogy a célprogrammődszer szerepe, amely egyre fontosabb helyet foglal el a gazdasági fejlődés irányainak és paramétereinek (jellemzőinek) meghatározásában, egyre nó. Mi e módszer lényege? Először^ tudományos alapra helyezik a nem ágazati vagy regionális, hanem országos népgazdasági jelentőségű legfontosabb szociális-gazdasági és tudományos-műszaki problémákat. Ilyen például a fűtőanyagenergetikai komplexum, a közlekedési-szállítási, rendszer, a lakásépítés fejlesztése stb. Ezek a problémák rendszerint nem nyerhetnek megoldást az ágazati vagy területi terv szűk keretei között. Egyelőre a konkrét célok megfogalmazásán folyik a munka — részletezik a kijelölt problémák struktúráját. Például a lakásépítési probléma tovább „rétegeződik“ a nagyipari házépítésnek, a cementipar fejlesztésének problémáira stb. A következő szakasz — mint a közgazdászok emlegetik — a célkomplexum formálása. Eldöntik, konkrétan kit, milyen ágakat, vidékeket, irányítási szerveket, milyen tervező szervezeteket vonnak be. Például egyetlen nagy gázlelőhely kiaknázása ágazatközi láncolatban csővezetékek és hozzájuk szükséges fémanyag gyártását feltételezi, ehhez pedig feltétlenül új kohóipari kapacitásokat kell létesíteni, következésképpen meg kell szervezni kohóipart berendezések stb. pótlagos gyártását. Azt is tisztázzák, szükségesbe új adminisztratív egységek létesítése, milyen termelési és szolgáltatási válfajokat kell ebbe bevonni (például a bajkál-amuri fővasútvonal övezete gazdasági hasznosítási programjának kidolgozására különleges tudományos tanács alakult). Általában meghatározzák a megjelölt célok eléréséhez szükséges elemek egész komplexumát Ezt kővetően kialakul a tulajdonképpeni program, azaz kidolgozzák azoknak az intézkedéseknek a rendszerét, amelyeknek szavatolniuk kell a probléma összes szempontjainak — tudományos-műszaki, szociális, gazdasági és szervezési — igazgatási szempontjainak a megoldását. Végül pedig következik az utolsó szakasz — az egész tervezési láncolaton végig biztosítani kell az intékedések ellátását erőforrásokkal. Mivel magyarázható, hogy éppen a célprogrammódszer vált különösen időszerűvé a szovjetország modern tervezési gyakorlatában? Elsősorban a szovjet gazdaság szerkezetének bonyolultabbá válásával. Szakosítási és koncentrálási folyamatok mennek végbe a mezőgazdaságban, új termelési és tudományos-termelési egyesülések létesülnek az iparban (1970- ben 608 ilyen egyesülés volt, most mintegy négyezer a számuk). A szovjetországban mintegy húszmillió különféle termékfajtát bocsátanak ki, évente a gazdasági műveletek milliárdjait tökéletesítik. Mind nehezebbé válik az egyik szférában az erőráfordítáéok, a másik szférában pedig az eredmények közötti kapcsolat figyelemmel követése. Tekintetbe kell venni azt is, hogy a kialakult tervezési és irányítási rendszer mindenekelőtt vertikálisan (vállalat — minisztérium — a Szovjetunió Állami Tervbizottsága) biztosítja az információk áramlását és a kölcsönhatást, ami gyakran megnehezíti a horizontális (ágazatok, reszortok közötti) kölcsönhatást, olyan feladatok megoldását, melyeket régebben egyetlen tervezési szint szokásos funkcióiban sem láttak előre. A célprogram-múdszer lehetőséget ad az erőforrások összpontosításának biztosítására, az egyes gazdasági láncszemek tevékenységének egyeztetésére a legkomolyabb feladatok megoldásában. Ezt a módszert alkalmazzák az állami terv összeállítására és egyes kiemelt problémák, konkrét programjának kidolgozására is. A Szovjetunió már tapasztalatokat szerzett a nagy gazdasági programok megvalósításával kapcsolatban, mint amilyen volt a GOELRO-terv a húszas években, az uráli-kuznyecki kombinát felépítése a harmincas években, a szűzföldek megművelése a keleti országrészekben az ötveneshatvanas években, a. nyugat-szibériai földgáz- és olajlelőhelyek komplexumának létrehozása a hetvenes években, a nem-feketeföld övezet mezőgazdaságának folytatódó átalakítása és egyebek. Am a korábbi programok rendszerint egyedülállóak voltak, s a terv keretén kívül dolgozták ki őket, ami természetesen az erőforrások előreláthatatlan újrafelosztását s a vele kapcsolatos problémákat jelentette. Most első ízben formálódik a programok rendszere, másodszor pedig ez a programrendszer az általános állami tervnek nagyon fontos szerves része. VAGYIM KIRICSENKO, a Szovjetunió Állami Tervbizottsága közgazdasági tudományos kutatóintézetének igazgatója |£ormányküldöttségek moszkvai tárgyalásainak eredményes befejezése után csehszlovák-szovjet árucsere-forgalmi és fizetési jegyzőkönyvet frtak alá az idei évre. Országa ink idei árucsere-forgalma jelentőser túlszárnyalja a tavalyit és mintegi 7 milliárd 700 millió rubel értéke fog képviselni. A jegyzőkönyv rögzíti a KGST kom ples programjának teljesítésében, a: 197B—1980. évi csehszlovák-szovje árucsere-forgalmi és fizetési egyez CSEHSZLOVÁK EGYÜTTMŰKÖDÉS a magyar nukleáris program megvalósításában árucsere-forgalom az idén fejlődik a termelés szakosítása és kioperálása, elsősorban a gépiparban, ami hozzájárul a további népgazdasági ágazatok műszaki fejlődéséhez mindkét országban. A Szovjetunió az idén gépeket, közlekedési eszközöket, berendezéseket és műszereket szállít hazánknak. Folytatja az alapvető nyersanyag- és anyagfajták, köztük a kőolaj, a földgáz, a kőszén, a villamos energia, a vasérc, különféle fémek, gyapot és további termékek szállítását. Csehszlovákia főként gépeket, berendezéseket, közlekedési eszközöket és műszereket, valamint nagy átmérőjű csővezetékeket, vegyipari termékeket és egyéb anyagokat szállít a Szovjetuniénak. Az idén tovább törekszenek a árucsere-forgalom bővítésére. Az idei kölcsönös áruszállítások elősegítik a két ország népgazdaságának tervszerű fejlesztését, a termelés hatékonyságának fokozódását, a lakosság növekvő szükségleteinek mind teljesebb kielégítését. Az Igazság: az afgán nép támogatja kormányát MONGOL SIKEREK A Mongol Népköztársaság kölke-) reskedelme 1979-ben 12,8 százalék-' kai növekedett. Mongólia harminc országgal ápolja a külkereskedelmi kapcsolatokat, közöttük legfontosabb partnerei a KGST-országok. Külkereskedelmének lehetőségeit bizonyltja az Is, hogy több mongol Ipart gyártmány aranyérmet nyert olyan rangos nemzetközi vásárokon, mint a lipcsei, plovdlvi és brnói. Tavalyi külkereskedelmi forgalmának az előirányzat szerint 9,9, kivitelének 11,4 százalékkal kellett nagyobbodnia. A nyugati ellenséges imperialista propaganda minden alkalmi megragad arra, hogy folytassa rosszindulatú kampányát és a tények elferdítését az afganisztáni eseményekről. Noha nem Is olyan régen Babrak Karmai afgán vezető egy sajtóértekezleten cáfolhatatlan bizonyítékokkal támasztotta alá az afganisztáni konszolidálódás tényét, a rendszer erősödését, amit az Is bizonyít, hogy újabb ellenforradalmi csoportok adták meg magukat a kormány katonaságának és részesültek amnesztiában, az ellenséges propaganda további fogásokat eszel ki, hogy félrevezesse a közvéleményt. „Szemtanúkra“, „megbízható forrásokra“ hivatkozva tálalják kitalálásaikat az imperialista propaganda bértollnokai, hogy leplezzék a kibontakozó afganisztáni forradalom tényét és pozitív jellegét! A hőnap elején például az Amerika Hangja rádióállomás azt a „kacsát“ röppentette fel, hogy Abdul Rasid Arján afgán miniszterelnök-helyettes, igazságügyminiszter menedékjogot kért Pakisztánban, sőt, akadt „szemtanú“ is, aki a „disszidált“ miniszterrel Pakisztánban találkozott. A „kacsa“ rövidesen kimúlt, mert a palitikus a kábult rádióban maga cáfolta meg a tendenciózus álhírt. A nyugati sajtőszervek azonban olyasmiről nem tájékoztatják olvasótáborukat vagy hallgatóságukat, hogy a kormány támogatásával erősödik az afgán szövetkezeti mozgalom, aminek nagy szerepe van a döntö gazdasági ágazat, a mezőgazdaság fellendülése szempontjából. Az állami szervek most sokrétű segítséget nyújtanak az afgán földműveseknek, hathatós intézkedések történnek a falu termelőeszköz-ellátására. A legfőbb feladat a földművelés és az állattenyésztés minőségi színvonalának emelése, s ezzel kapcsolatban Igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a szakemberképzésnek. Az állami szervek ugyancsak nagy gondot fordítanak a fogyasztási szövetkezetek tevékenységének fellendítésére is. A Nyugat, Pakisztán és Peking rosszindulatú rágalomhadjáratára nagyon találó választ adott a hetekben három angol munkáspárti képviselő afganisztáni látogatása, majd tapasztalataik alapján tett beszámolója. Ron Brown, Allan Roberts és Robert Litherland brit munkáspárti képviselő az afgán kormány vendégeként ötnapos körutat tett Afganisztánban, járt a pakisztáni-afgán határvidéken is. Hitelesen meg tudták cáfolni azt a nyugati koholmányt, hogy a fővárosban zavargások yannak. Tapasztalataik alapján arra az álláspontra jutottak, hogy mind koholmány az, amit Afganisztánról a brit sajtóban olvastak. Hazatérve, a három képviselő londoni sajtóértekezletén felszólította a jenlelegi Thatcher-kormányt, ismerje el Babrak Karmai kormányát, mert az ellenőrzi az országot. Nyilatkozatukban hangsúlyozták, hogy az öt nap alatt szabadon járhattak-kelhettek, filmezhettek ott, ahol akartak. A már említett Arján miniszterelnökhelyettes, a „disszidens“ is fogadta őket. Találkoztak különféle vezetőkkel. Egyöntetű benyomásuk: a nyugati sajtó hamis képet fest Afganisztánról és a Szovjetunió ottani szerepéről. A brit képviselők megállapították, hogy az ország vezetése minden szintén az afgán hatóságok kezében van, a biztonságot az afgán hadsereg, rendőrség és a helyi milíciák ellenőrzik. Szovjet katonákkal, hadfelszerelésekkel csak elszórtan találkoztak, pedig jártak támaszpontokon, laktanyákban, rendőrőrsökön is. Az volt a benyomásuk, hogy a szovjet egységek a kormány tényközlésének megfelelően csak a biztonsági tartalék szerepét játsszák esetleges külső agresszióval szemben. Saját szemükkel győződtek meg arről, hogy Kabulban, Dzselalabadban is, ahol csak jártak, nyugodt, normális a légkör. Az üzleti élet képviselőitől azt hallották, hogy elsősorban stabilitást őhajtanak, és ezt a Karrrral-kormánytől várják, amely támogatja tevékenységűket. Meggyőződésük, hogy az új rendszer a fokozatos, jőzan reformok híve, Így akarja átalakítani Afganisztánt. Ron Brown kijelentette, az a benyomása, hogy ahol csak jártak, a lakosság mindenütt támogatja a kormány Irányvonalát. A másik két képviselő úgy vélte, hogy ilyen rövid idő alatt nem mérhették fel a lakosság politikai hangulatát, de abban mind a hárman egyetértettek, hogy a Karmal-kormány alternatívája cs^k barbár, feudális rendszer lenne nagy hanyatlással. A képviselők egyöntetű véleménye az volt, hogy Carter elnök tavaly cinikusan használta ki az afganisztáni helyzetet választási kampányában, és Thatcher asszonynak is kapóra jött a szovjetellenes uszítás Afganisztán ürügyén, hogy elterelje vele a figyelmet kormányának katasztrofális gazdasági irányvonaláról. KOMMENTÁRUNK A Fehér Ház új lakója ZSÄKUTCÄBAN A Carterral letűnt amerikai kormányzat nemcsak szorította szövetségeseit, hogy többet áldozzanak a háború istenének oltárán, hanem militarista propaganda hadjáratával maga is példát mutatott nekik. (L. Cseprunov rajza) A z Egyesült Államok 40. elnöke ^beköltözött hivatalos otthonába, a Fehér Házba. Január 20-án megtörtént Ronald Wilson Reagan beiktatása. Az elnök és „csapata“ — kormányának kijelölt és a szenátus plenáris ülésén részben már megerősített tagjai munkájukhoz láttak, és kezdődnek a „dolgos hétköznapok“. Tettekkel kell bizonyítani azt, amit Reagan, az elnökjelölt még a kampány idején ígért a választóknak. Belpolitikai vonatkozású ígéretekről van szó, melyek azonban összefüggnek egy általános külpolitikai természetűvel. Reagan beiktatási beszédében a Capitol előtt is biztosította hallgatóságát, hogy az Egyesült Államok békére vágyik. Ez majd a tettekből fog kiderülni. Igaz, az elnök olyan kijelentést is tett, hogy az USA „tettekre is kész potencionális ellenségeivel szemben“. Senki sem kételkedik benne, hogy a fenyegető célzás a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió címére hangzott el. Oeagant előző tevékenységéből, ** valamint a választási kampányban való szerepléséből kifolyólag erősen jobboldali beállítottságú, egyáltalán pem galamb-politikusnak, de szavatartó, határozott egyéniségű politikusnak képzeli el a szocialista világ, s ezt az utóbbi tulajdonságát előnynek tartja James Carter kiszámíthatatlanságával szemben. Az új kabinet kulcsfontosságú tárcái ts veszélyes katonapolitikai ábrándokat kergető politikusok kezében vannak, mint amilyen Alexander Haig külügy- és Caspar Weinberger hadügyminiszter. Haig a következetességet, kiszámíthatóságot és egyensúlyt jelölte meg követendő politikai elvekként. Szenátusi bemutatkozásakor azonban olyan külpolitikai szempontokat hangoztatott, mint szembenállás a Szovjetunióval, az erőviszonyok megváltoztatása, az olajexportáló államok megfékezése és a fejlődő országok „megrendszäbályozása.“ Ennek az elképzelésnek a gyakorlatba való átültetése nem sok jóval kecsegteti Amerika népét, de a békeszerető emberiséget sem, ám a szavak elröppennek... Meg kell várnunk a tetteket. Az új elnök, akinek államfői tisztségében a szónoki fogások alkalmazásában, a szuggesztív ráhatásban kétségtelenül előnyére van színészi múltja, belpolitikai téren szembenézett a rideg valósággal: a tömegméreteket öltött munkanélküliség, az in-* fláciő, a gazdasági és szociális hanyatlás fenyegetű méreteivel. Feltárta a bajokat. Orvoslásukhoz a nép „közreműködését“ kérte. Am hogyan képzelhető el a gyakorlati orvoslás, ha még a Carter által beterjesztett költségvetési tervezet közel 196 és fél milliárd dollárt irányoz elő fegyverkezésre. A fehérházi szerepcserét furcsa drámai esemény kísérte. Az 52 amerikai túsz iráni szabadon bocsátására gondolunk, melyből Carter már nem kovácsolhatott magának politikai tőkét. A viszály azonban nem oldódott meg ezzel. Reagan kulcskérdésnek tartja az amerikai jelenlét fokozását a Perzsa-öbölben, -s elődje kormányának a túszok ügyében Teheránnal kötött megállapodásához —\ főleg a gazdasági vonatkozású kérdésekhez — nem valami bizalomkeltő véleményt nyilvánított. |ó olvasmányul szolgálhat az " washingtoni administráciőn, Gromiko szovjet küügymlniszternek napokban megjelent cikke, melyben szovjet külpolitika elveit fejtege Ebben ennek elvszerűsége msllí olyan szempontok ts hangsúlyt ka nak, mint a jogfolytonossághoz va ragaszkodás (például a SALT-szerz dés esetében), az egyenlőség és egyenlő biztonság elvének érvény sítése, a fennálló erőegyensúly bizt sítása. Elvi kérdésekről nincs а! к dozásl LÖRINCZ LÄSZ1 á A plzeňi Skoda Művek 440 megawatt teljesítőképességű szovjet WER típusú reaktort gyárt és szállít Paksra az ott épülő magyarországi atomerőmű berendezésére. A reaktor első és legnagyobb alkotoőelemét, a 215 tonna súlyú nyomőtartálytestet tavaly márciusban szállította Paksra. Most már befejezéséhez közeledik a nyomótartály 12 méter magasságú felső blokkjának és a reaktor belső részeinek megmunkálása. Ezeket a részeket februárban már útnak is akarják indítani. A magyar megrendelésre készülő atomreaktor egyben a Skoda Művek és csehszlovák atomenergetikai gépipar első ilyen nagy értékű és nagy Igényű terméke. Az atomreaktor-egységek gyártása nemcsak hatalmas beruházásokat kívánt, hanem minden eddiginél bonyolultabb műszaki feladatokat is adott a nagy múltú gyáróriásnak. A reaktoroknak körülbelül harminc éven át teljesen megbízhatóan és veszélytelenül kell működniük. A tervek szerint a következő években az üzem összesen 19 WER-440- es atomreaktor-egységet készít, ezekből már az NDK és Lengyelország új atomerőműveinek is szállít. Közel nyolcmuliard rubele mény végrehajtásában elért eredmé nyékét, s az 1981—1935. évi népgaz dasági tervek egyeztetésének ered ményeiből indul ki, biztosítja a fe leknek az érvényes gazdasági egyez ményekből eredő kötelezettségei tel jesítését. Országaink között az idén tovább
