Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 / 4. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. Január 24. 6 lükül sportszervezet Az Ipolynyéki (Vinica) sportszerve­zet a közelmúltban ünnepelte megala­kulásának Gü. évfordulóját. Ebből az alkalomból ünnepi ülést tartottak a kultúrotthon nagytermében, amelyen egyebek között részt vett: Krlžáni mérnök, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség járási bizottságának elnöke, Dimik Tibor, a helyi pártszervezet el­nöke, Sándor István és Papp László, a magyarnándori tanács és termelő­­szövetkezet elnöke, valamint a Nem­zeti Front helyi szervezeteinek veze­tői. Hatvan év egy emberöltő, melynek nyomait észrevenni az ember tevé­kenységében, de az egyéniségén is. Ahogy végignéztem az ünenpi ülés résztvevőin, szemem akaratlanul az őszülő, fehéren csillogó halántékokon akadt meg. Ragyogó szemmel, fiatalos lelkesedéssel — amely a mai fiatal­ság nagy részéből hiányzik — eleve­nítették fel mindazt a vidám, vagy keserű emléket, amelyet a helyi sport úttörőiként átéltek. Hogy Is kezdődött? Ezerkilencszáz­­húsz őszén az ipolynyéki fiatalok egy csoportja a Widder-féle kaszinóban megalakította az Ipolynyéki Torna Egyletet. Krónika szerint az alapító­tagok között volt: Básthy László, Beinrohr Dezső, Kalmár Sándor, Sme­­ringai Lajos, Valasek János és Zsadá­­nyi Dezső, akik vállalták a felmerülő nehézségeket és a meg nem értést. A labdarúgás volt az a sportág, amely akkor is már az érdeklődés középpontjában állt. Az idősebbektől kapott információk alapján a pálya akkori méretei, a játékosok felszere­lése a mai követelményeknek nem fe­lelt meg, de az igényeket kielégítette. Az első barátságos mérkőzést a csa­pat hazai pályán játszotta Ipolyság (Šahy) ellen és 3:1 arányban nyert. Felszerelésük fehér szegélyes piros mez, és fehér nadrág volt. Ebben az időben még központilag irányított baj­nokság nem volt, ezért csak barátsá­gos mérkőzérsekre került sor. Évente 16—20 barátságos mérkőzést játszot­tak. A leggyakoribb ellenfelek Kékkő (Modrý Kameň), Zsély (Želovce), Ipolyság, Szlovákgyarmat (Slovenské Öarmoty) voltak. A harmincas évek folyamán már egy újabb, fiatalabb generáció kezdte bontogatni szárnyait. Rendszeresebben készültek a mérkőzésekre, edzéseket is tartottak a „Rohanyán“ a jelenlegi főtéren. Az akkori csapat zömét a következő játékosok alkották: Iglár Béla, Kusicky Sándor, id. Fekete László, Simek Lajos, Kulfan András, Kiss Kornél. Anyagi téren is nagyon támogatta a csapatot — Widder Ti­bor, Dimik János és Nagypál László. A csapatnak igen komoly nehézsé­gekkel kellett megküzdenié. Nem volt állandó futballpálya. Leggyakrabban a Vásártéren, a Fischer-kertben és a Lányi-szérűn rúgták a labdát. Egye­düli bevételük a mérkőzéseiken való „tányérozásból“ adódott. Sajnos, akad­tak olyan „jobbmódúak“ is, akik a tányérozók elől körbesétálták a pá­lyát. A szervezett munka csak az 1940-es év elején vette kezdetét. A sportszer­vezet irányítását Tóth Béla és Virsik Imre vette át. A csapat gerincét a kö­vetkező játékosok alkották: Szabó Jó­zsef, Antal József, Tóth László, Siket Béla, Nagy Imre, Petrezsél Sándor, Kelemen Béla, Medve László és Há­­rendácsik József. A második világháború gyötrelmes évei a sportélet fejlődését is teljesen megbénították. Több nemzet sportolói áldozták életüket a fasizmus elleni harcban. Soraik közé tartozik Háren­dácsik Sándor ipolynyéki labdarúgó is, aki partizánként áldozta fel fiatal életét. Végre 1945 meghozta a várva-várt szabadságot. Európát a béke májusi üde szellője járta be. A háború okoz­ta sebek lassan kezdtek behegedni, megindult a termelés, a kultúrális munka és a sporttevékenység.' Az ipolynyéki sportszervezet Is új­jáéledt, fokozatosan talpraállt. Meg­alakult a sakk- és a röplabda szak­osztály. A legnépszerűbb sportág azonban továbbra is a labdarúgás ma­radt. Ezerkilencszázötvenháromban a csapat bajnokságot nyert az akkori ipolysági járásban, s jogot szerzett a kerületi I. A. osztályban való szerep­lésre. Ellenfelei olyan jó nevű csapa­tok voltak, mint Žarnovica, Banská Štiavnica, Ipolyság, Zvolen, Detva stb. Az akkori csapat gerincét a kö­vetkező játékosok alkották: Toldi Ti­bor, Kusicky Ernő, Tóth Károly, Bein­­rohr Ernő, Kelemen Béla és Zsigmond László. Anyagi problémák és játékos­hiány miatt a csapat kiesett ebből az osztályból. Az ezerkilencszázötvenöt-hatvanas években az úgynevezett járások kö­zötti bajnokságban szerepeltek az ipolynyékiek, sikeresen. A csapat legsikeresebb időszakát a hetvenes évek jelentették, amikor hét éven keresztül a kerületi első I. B. osztályban szerepelt. Ebben az idő­szakban olyan fiatal és tehetséges já­tékosok kerültek a csapatba, mint Medve Béla, Raskó Kálmán, Cibulya György, Mics Gyula, Kázmér Tibor, Dr. Cseri György, Markó László, Petrezsél László, Gyurász Gábor, Tamás István és Bugyi László. A labdarúgás hódo­lóit szinte vonzotta az ipolynyéki lab­darúgók játéka. Nem volt ritkaság az öt-hatszázas nézőszám sem. De volt ám „foci“ is... Nem úgy, mint most! Ezerkilencszázhetvennyolctól a csapat a járási bajnokságban szerepel, de nem úgy, mint ahogy azt a szurkolók elvárnák. Az utóbbi két évtizedben a labda­rúgás mellett az asztalitenisz és a sakk vált a legnépszerűbb sportággá. A helyi asztaliteniszezők közül a leg­nagyobb sikert Dolánné Szalatnyai Alica érte el, aki Szlovákia ifjúsági bajnoka volt, valamint Sztranyovszky László, aki az ifjúsági korosztályban kerületi bajnokságot nyert. Fekete Ernő, Cibulya István, Búzák Ernő és Gyurász Gábor számos járási verseny győztesei, illetve helyezettjei voltak. Jelenleg az asztalitenisz csapat a já­rási bajnokság első osztályában sze­repel sikeresen. Ipolynyéken hagyományai vannak a sakknak is, sajnos, a sakkozók je­lenleg nem fejtenek ki aktív tevé­kenységet, pedig a lehetőségek adva vannak. A sakkozók közül a múltban a legsikeresebben Siket József, Dobos Ferenc, Dobos Sándor, Vánovszky Já­nos, Fekete Antal, Mikulik István és Pataki Károly szerepelt. Hatvan év alatt, az ipolynyéki spor­tolók sok szép eredményt értek el, melyekre büszkék lehetnek. Az elért eredmények a mai fiatalokat arra kö­telezik, hogy községüknek újabb és újabb dicsőséget szerezzenek. Az eredmények eléréséhez a feltételek adottak. Nem kell anyagi nehézsé­gekkel küzdeniük — mint elődeiknek — mivel a szövetkezet és a helyi nemzeti bizottság minden támogatást megad. Kimondottan csak rajtuk mú­lik, hogy elődeik nyomdokaiba lépje­nek. Ha ez így lesz, akkor még na­gyon sokat fogunk hallani az ipoly­nyéki sportról. Ezt jogosan várja el a község sportszerető lakossága. Petrezsél László ■9WWV\Ve^VXVvV\\VA\W\VVVV\\4\VV\VVVWV\V\VVV\4V«SSe(e A tartalékos tisztek továbbképzésének egyik fontos szakaszát a lövészet képezi Fotó: ©rs Az egész haladó emberiség mély* ^ séges fájdalommal fogadta Vla­dimír Iljics Lenin elhunytának hírét. A világ dolgozóinak sokasága gondolt a munkásosztály jövőjére és tanító­mesterére, aki fizikailag megszűnt lé­tezni. Tömérdek távirat, levél érkezett a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának és a Szovjet kor­mánynak, a temetésével megbízott kormánybizottságnak, hogy az utókor is láthatja-e majd Lenin ^mberl alak­ját. A Pütyilov gyár munkásai ezt írták: „Szükséges Lenint olyan helyre temetni, bebalzsamozni, ahol évszáza­dokig láthatják a feltörő nemzedékek a munkásosztály nagy vezérét“. A ké­réseket, elképzeléseket tett követte és a mauzóleum faépülete néhány nap alatt elkészült.. Az első Lenin-mauzóleum A. V. Scsuszev építész terve alapján készült. Kegyetlen télidőben, éjt nappallá téve dolgoztak a moszkvai munkások és a Szovjetunióba menekült emigránsok. A magyarok Kun Béla vezetésével vet­ték ikí részüket a Lenin-mauzóleum építéséből. A proletariátus nagy vezérének gyorsan létrehozott nyughelye nem volt végérvényes. 1930-ban új mauzó­leumot építettek. Ezt is a tehetséges A. V. Scsuszev építész tervezte. A Kreml fala alá épített remekművet ezüstfenyők koszorúzzák. Építésére újból összefogott az ország népe és rekord idő alatt készült el a kőből, márványból épült mauzóleum. Az elmúlt évtizedekben a Vörös-tér nemcsak az épületremekekről, a dísz­felvonulásokról nevezetes, hanem ar­ról is, hogy a zimankós télidőben, a nyári hőségben napról-napra hosszan kígyóznak a sorolk — a bel- és kül­földiek i— órákat ácsorognak, hogy néhány percre láthassák a proletár­forradalom vezérének tetemét. Aligha tudná valaki megmondani, hány emléktábla, szobor, Lenin-mú­­zeum van a világon, amelyek emlé­keztetnek a munkásosztály kimagasló egyéniségére. A Szmolnij homlokzatán (Lenin­grad), ahonnan Lenin irányította a Nagy Októberi Szocialista Forradal­mat, ezt olvashatjuk: „Itt, Szmolnij­­ban székelt a NOSZF napjaiban a fegyveres felkelő munkásak, katonák, tengerészek parancsnoksága. A Szmol­­nijból irányította közvetlenül V. I. Lenin a fegyveres felkelést“. A ran­gos épületben egyszerűen berendezett kis szobácska tükrözi a nagy vezér szerénységét. Moszkvában, a Központi Forradalmi A kegyelet jelképei Lenin, a nagy gondolkodó és Íróasztala Múzeum — ahol mintegy hétszázezer kiállítási tárgy látható — nagy teret szentel a szocializmusért folytatott legnagyobb harcos emlékének, aki győzelemre vitte és továbbfejlesztette nagy elődjeinek eszméit. Nemrégiben jártam Uljanovban, Lenin szülővárosában. A családi ház szintén múzeum. A szülőház előtti hűs fák árnyékában hasonlóan vára­koznak az emberek százai, hogy meg­tekintsék a múzeumot. De nálunk, a prágai és a Bratislava! Lenin-múzeum­­ba is sok ezren látogatnak el évente, ismerkednek a géniusz életével, mun­kásságával. Lenin-emlékműveket, szobrokat nem­csak a nagy városokban állítottak fel, hanem világszerte sokhelyütt, ahol egy pillanatra megállhatnak a Lenin halála óta felcseperedett nemzedékek, akik közül elméletben sokan ismerik a szellemi nagyság munkásságát, de mégis jó látni a nagy géniusz alakját. Nem véletlen, hogy a világ minden részén elismerik Lenint, tisztelik em­­lékét, munkásságát. A proletárforra* dalom vezérének működése, eszmevl­­lága mindig időszerű, még a mai há­nyatott világban is. Akármilyen új kérdéseket vet fel a földkerekség sok-sok változása, a lenini tanok a nagy szellemi örökség ma is segít a tájékozódásban, a szocializmus építé­­sében éppen úgy, mint az eszmei küz­­delemben. Egy géniusz távozott el közülünk ezelőtt 57 esztendővel, aránylag fiata­lon. Meghalt, de szelleme, eszmei ta­­nltása olyan gazdag örökség, amely* bői mindig meríthetünk. tt-^ ^VS.VVVV*V*J4V4J A művelődés korparancs A CSEMADOK Központi Bizottsága rendszeresen megrendezi a népműve­lők országos szemináriumát. Erre a rendezvényre a közelmúltban Ötátra­­füreden (Starý Smokovec) került sor. Jőleső érzést jelentett számunkra, hogy a népművelők szép számmal képviseltették magukat, az előadók Is állták szavukat, s a rendkívüli mostoha időjárás ellenére időben meg­jelentek, Bodnár Béla, a KB osztályvezetője bevezetőben hangsúlyozta, hogy a szemináriumot a CSEMADOK KB 8. ülésszakának határozata szellemében rendezik, s elvárják, hogy a járási bizottságok, valamint a helyi szerve­zetek nagyobb figyelmet szenteljenek a népművelési tevékenységnek. Dr. Durkő Mátyás egyetemi tanár, a Debreceni Kossuth Lajos Tudomány­­egyetem Bölcsésztudományi Karának dékánhelyettese „A közművelődés a művelődés és nevelés rendszerében“ címmel tartott előadást. Szólt a híd szerepéről, melyet a hazai magyar népművelők töltenek be. Nehéz gya­korlati munkának nevezte ezt a te­vékenységet. Elemezte a szabadidő és a kultúra összefüggéseit, a köz­­művelődés helyét a permanens neve­lés körében s kiemelte a kulturális lehetőségek kiaknázásának szükség­szerűségét. Részletesen boncolgatta a kultúra társadalmi jelentőségét, valamint az életmód és a kultúra közti összefüg­géseket. Kajdi Béla, a budapesti Népművelés című folyóirat szerkesztője a népmű­velődésben észlelhető új törekvéseket ecsetelte. Mindenekelőtt az értelmi képzést helyezte előtérbe. Megállapí­totta, hogy az Igényesebb hallgatók már nem elégszenek meg a régi, sab­lonos megoldásokkal. Mindig újat és színeset akarnak kapni a népműve­lőktől. Dr. Rabay Zoltán, az 0] Sző fő­­szerkesztője „A CSKP 15. plénuma határozatainak alkalmazása közműve­lődésünkben“ címmel tartott előadást. Belpolitikai kérdéseken kívül vázolta az Ideológiai munka szerepét az Im­perializmus elleni harcban, a nem­zetközi munkásmozgalom és felsza­badító mozgalom jelentőségét és a fegyverkezési hajsza új hullámait. Részletesen beszélt a szocialista or­szágok szerepéről a békéért és az enyhülésért folytatott harcban. A jogi nevelés társadalmi jelentő­ségéről Dr. György István, a CSE­MADOK KB vezetőtitkára tartott elő­adást. Hangsúlyozta, hogy a szocia­lista törvényesség és Jogrend betartása törvényszerűen összefügg a szocia­lista Jogtudat fejlesztésével és elmé­lyítésével, a jogi neveléssel és pro­pagandával, amelyek hozzájárulnak a szocialista ember gondolkodásának és viselkedésének formálásához. A CSEMADOK KB 8. ülésszakán hozott határozatokkal összhangban 1980 ok­tóberében megalakult a Központi Jogi Albizottság. Járási szinten Is szorgal­mazzák a jogi előadő testületek ki* építését, munkájuk rendszeresítését E munkaszakasz fegfontosabb célját az alkotmányi kérdések, az igazság­szolgáltatás, az ügyészség és a köz­biztonsági . szervek hatáskörének a megismertetésében, valamint a bűnö­zés és a társadalomellenes kihágások ellen folytatott harc fontosságában jelölték meg. A tartalmas vita azt bizonyította* hogy a szeminárum résztvevői szív­ügyüknek tartják a csehszlovákiai magyar kulturális élet további fej­lesztését. A CSEMADOK KB a népmű­velés valamennyi ágazatában — ál­talános népművelés, politikai nevelő munka, történelmi honismereti tevé­kenység, érdekköri- és klubmozgalom. Irodalom-népszerűsítő és könyvvel va­ló munka stb. — Igyekszik megvaló­sítani az igényes terveket. Ezen be­lül továbbra Is nagy figyelmet fordít a világnézeti nevelésre, és a párt politikájának népszerűsítésére. Ábel Gábor EMLÉKSZOBÁT AVATTAK Okiratok, Jegyzőkönyvek, fényképek, mezőgazdasági ^rzerszámok és egyéb dokumentumok képezik az anya­gát annak a forradalmi emlékszobának, amelyet nemré­gen nyitottak meg a bátorkeszi (Vojnicc) földműves­szövetkezet irodaházában. Az állandó jellegű kiállítás a szövetkezet életét, eredményeit, fejlődési szakaszait szemlélteti. A felszabadulás után a kommunisták vezetésével In­dult meg a munka ebben a községben is. A Februári Győzelem egy új út megkezdését jelentette, amely a CSKP vezetésével aszocializmus felé vezetett. Ez a tör­ténelmi esemény nagy hatással volt bátorkeszi lakossá­gára is. Ezerkilencszáznegyvenkilenc május 26-án az előkészítő bizottság ülésén napirendre tűzték a szövet­kezet megalakításának programját, s még ebben az év­ben megalakult a helyi szövetkezet, melynek 72 tagja volt. Ha figyelmesen végig Járjuk az emlékszobát, elmond­hatjuk, hogy az egykori 72 taggal rendelkező efsz-ből járásunk egyik legeredményesebben gazdálkodó nagy­üzeme lett. Az emlékszobában a termelés korszerűsíté­sének eredményeivel is találkozhatunk. A fényiképek segítségével összehasonlíthatjuk a múlt és a jelen ter­melési eredményeit. Az ötezer férőhelyes sertéshizlal­dából évente 120 vagon sertéshúst adnak el. Tavaly ad­ták át a ketreces sertésneveidét. Néhány évvel ezelőtt kezdte, meg működését az efsz MGF-OB típusú szárítója, amely a lucerna és a gabona szárítására is alkalmas, a dohány szárítására pedig a korszerű SIROKKO-szárítőt használják. Jövőre megkezdi működését egy korszerű tehénfarm és takarmánykeverő. Az efsz vezetősége mindig fontosnak tartotta a tagok­ról való szociális-kulturális gondoskodást. A község fej­lődésében és a lakosság életszínvonalának kedvező ala­kulásában döntő szerepe van a szövetkezetnek. A több­milliós vagyonnal rendelkező efsz révén egy nagy csa­ládot képez az egész község. A hnb és az efsz közösen váltja valóra a közérdekeket szolgáló terveket. Az efsz eddig elért eredményei azt bizonyítják, hogy kamatozott a szorgalmas és becsületes munka. A múlt és a jelen találkozik az emlékszobában, hogy adatközlő, szemléltető céllal Ismertesse a nagyüzemi gazdálkodás fejlődését. M1R1ÄK FERENC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom