Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 / 4. szám

1981. Január 24.

SZABAD FÖLDMŰVES ,

Szakmai részletkérdésekben nem Vitázom, sem szaktekintélyek véleményére nem hivatkozom, mert nem akarom elterelni a ügyeimet arról, ami ma számunkra a probléma lényege: hogyan hat a müdal.

Véleményem e tekintetben, hogy a műdalok létükben anakroníkus, tartalmilag giccses és hazug, zeneileg hatásvadász, mindezért esztétikailag értéketlen, kerülendő termékek. Mindezek bizonyítására kénytelen vagyok hozzászólásomat néhány idézettel és vázlatos elemzéssel folytatni, hogy a levegőbe beszélés vádját elkerüljem.

A MÜDALOK NYELVILEG t~. TARTALMILAG

Elkoptatott nyelvi fordulatok és kőitől képek sorozatából állanak: halálos csők, tündérálom, kegyetlen szeszély, kékszemű angyalom, turbékoló galambok, „boldogságra vágytam egyszer, de csak a bánat jutott nékem“.

Ezért nyelvük primitív, semmitmondó, közhelyszerű: „Asszony lesz a lányból“ stb. „Az, akinek bánata van, minden reggel könnyes szemmel ébred / Én is azért sírok annyit, mert feledni sosem tudlak téged“. Az elburjánzó közhelyek sorozatából teljesen hiányzik az, amit a zene, de hozzátehetjük — minden igazi művészet egyik lényeges elemének kell tekintenünk: a meglepetés, az előre nem látott tényező, ami a művészi hatás fontos része, az alkotó eredetiségének, szerkesztőkészségének megnyilatkozása.

Érzi ezt a nótoszerző is, és segíteni akarván rajta, mesterkélt és régmúlt ízű, meghaladott stílusú (több- ; nvire romantikus) szóvirágokkal tűzdeli meg a szöveget: délibábos álmok, színes lepkeszárny, fagyosszívö ró- , zsák, könnytenger stb. Itt említjük ; meg az imádságos hangvételű nóták csoportját, melyek után mindig jól : hat ellentétként a csakazértises, „magyaros“ betyárkodást, dacosságot ki- i fejező újabb nóta: „A te neved a Ieg- i szentebb imádságoml“; „Az a tavasz, i amikor egy asszony neve imádsággá : válik“; s utána: „Sej, haj fene bán- ] ja*, meg (ha történetesen az imád- ( ság eredménytelen marad és lemon- 1 dásba fordul a hangulat), „Hogy is i lehet ennyi édes hazugságot írni / Asz- t szonyom, én köszönöm, hogy megta- 1 nltott sírni“, vagy: „de az én két i szemem könnytengerben ázik“; „maid i csak megpihenünk kinn a temetőben“. Kell-e bizonyítani, mennyire ízléstelen felnőtt férfiembertől ez a ! percenkénti elpityeredés, meg hogv 1 mennyire kíszámítottan a hatás ked- . véért következik az érzelgésre a dacosság? Hadd utaljunk itt arra is, . hogy az igazi népdal nyelve egyszerű ugyan, de sohasem primitív: keresetlen, őszinte és világos, mint a benne [ foglalt érzelem, sokszor meglepően 1 eredeti, akárcsak szemléletmódja és i mindenekelőtt: találó, pontos. f

A nóták szövegének költőietlensé- 1 gét az is mutatja, hogy mindig minden átlátszóan szimpla és világos r bennük, vagy jó, vagy rossz, de so- 1 hasem megoldatlan. Hiányzik belőlük c a művészi sejtetés és elhallgatás, az v áttételes közlésmód: „Nincsen -nálad a szebb és jobb a világon / Érzem, j hogy csak te lehetnél a párom“; j „Nem lesz soha veszekedés miná- r lünk, / Boldogan éljük majd a vi- j légünk“. Ez világos beszéd. Problé- s mák nincsenek, nem is lesznek, min- r

gázás a családon belül is. Csakhogy e nóták magázása nem a népnyelv hasonló fordulataira emlékeztet, hanem a korabeli tangók érdekes stílusára: „ringassa el gyöngybetükkel, asszonyom, a lelkem“ (nóta), „maga a legszebb emlék életemben, / A neve könnyeket csal két szemembe" (tangó). Ugyanaz a stílus, csak a megzenésítés módja különíti el ókét egymástól. Vessük ezt össze a következő ősi, pentanon-népdal magázásával:

Haj, Dunáról fúj a szél,

Feküdj mellém, majd nem ér, Dunáról fúj a szél,

Nem fekszem én kend mellé,

Mert nem leszek a kendé,

Dunáról fúj a szél.

Feltűnő, hogy szinte minden nótában előfordul a temető, könny, sírás, bánat szó, vagy valamelyik közelibb vagy távolibb szinonimája. 1 Ezért e dalok nagy része pesszimista, borongós hangulatú; a lemondást, a fájdalmakat prédikálják. A szerzők primitív felfogása abban is megnyilvánul, hogy csak e két végletes érzelmet ismerik el és tartják képesnek a hatáskeltésre! (Filozófiájukat a következő szó szerinti idézetek fejezik ki a legjobban: „szenvedés az élet", „visznek engem a sírba“. Pusztán csak emlékeztetünk itt arra, hogy az igazi művészet sohasem pesszimista — a tragédia sem! —, a katarzis mindig felemelő, erőtadó.

A könyv a legjobb barát, mely népeket és nemzeteket köt össze ' Foto: K. L

SZERGEJ JESZENYIN:

Lenin

Részlet

MI A TENNIVALÓ

Mindezek alapján talán már nem túlzás azt állítani, hogy a műdalok nyelvi jellemzői minden ép nyelvérzékű emberből csak elutasítást válthatnak ki.

Nem az a sürgető feladat, hogy kirostáljuk a 20 000 műdal közül a néhány viszonylag elfogadhatóbbat, hanem az, hogyan szüntessük meg azt az elszomorító helyzetet, hogy százezrek számára Bach, Beethoven és Bartók neve egyet jelent a semmivel, hogy megértessük velük, micsoda hallatlan veszteség röyid emberi életünkben az igazi zeneművészet értékeinek elutasítása.

De mindez a szakemberek feladata. Én mint kívülláló még csak egyet tehetek az eddigiekhez. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a sírva vigadásnak lejárt az ideje, mint ahogy a múlté az az osztály is, amely a saját pusztulására csak ezzel tudott reagálni. A ma az építés az alkotás ideje. Ki-ki építi saját fizikai és szellemi létét, s ugyanakkor azt a társadaln^t is, melynek tagja. Korunk századokat halad előre évtizedek alatt. Lépést tartani vele — nem kis dolog. Nézzünk hát előre, s csak azt vigyük magunkkal a jövőbe vezető úton, amit feltétlenül érdemes.

Horvát Tibor,

(Megjelent A Hét évkönyvében — Román Szocialista Köztársaság)

S meghalt...

Ml sírunk csöndesen, de vígasz-e múzsa millióknak?

Ágyú-titánok felzokognak utolsó dísz-tüz zúg el messze fenn г.

Lenin, a megmentónk, halott.

De nekik, kiket itt hagyott,

hogy vasbetonná edzzék sárba fulladt,

zajló, vergődő országunkat,

hiába mondod,

hogy Lenin halott.

Komor, mélységes gyászon át szivükbe fojtva könnyet, bánatot: ők építik tovább.

Madarász Emil fordítása

ötvenhét évvel ezelőtt, január 24-én halt meg Vlagyimir Iljics Lenin, a világtörténelem kimagasló személyisége, aki Marx-Engels tanítását kiegészítve a gyakorlatban is megmutatta az utat, miképp lehet megszüntetni a dolgozók kizsákmányolását, vagyis győzelemre vinni a kommunista párt vezetésével a proletár forradalmat a félfeudálts Oroszországban, s megnyitni az emberi társadalom fejlődésének új korszakát.

Határozott határozatlanság

A „szóból ért az ember“ alatt szerintem azt értjük, hogy a félrebeszélássel, a köntörfalazással, nyílt, őszinte véleményt szeretnénk hallani. A nyíltságnak, őszinteségnek sokszor határozott jelentősége van, de az is előfordul, hogy az őszinteség nincs kellően értékelve, sőt, még kellemetlenség Is származhat belőle.

Mit értünk azonban az olyan szóból, amely egyszerre jelez határozottságot és bizonytalanságot? Az egyik „komoly“ beosztású vezető a minap így fogalmazott. „A leghatározottab-i den a legjobban van ezen a legesleg- jobb világon, A hallgató is nyűgöd- tan hajthatja álomra a fejét, dehogy! , fogja őt ez a „művészet“ meggondol- koztatni, kétségek elé állítani, avag' tőle — horribile dictul — egyéni vé

i leményt elvárni.

Visszatérve a művészi elhallgató: ! kérdésére, egyetlen népdalszakasz ; szeretnék idézni:

Kimentem a selyemrétre kaszálni, i De nem tudtam én a szénát levágni i Mert nem láttam a sok sárga . virágtól —

Régi babám, most búcsúzunk

egymástól

Egyszerű, bővített mondatok, me: lyek szinte rideg ténymegállapísokként hatnak, a köznapi népi életből vett szavak és képek, semmi nyoma az érzelmeknek, és mégis sokkal mélyebb és őszintébb érzés van bennük elrejtve, mint a műdalok ezer könynyes éjszakájában és sírkertjében, Engedtessék meg, hogy e helyen megemlékezzem egykori énektanáromról, Péter Lórándról, akivel ezt a népdalt az iskolában tanultuk, s aki akkor pár szóban megvilágította nekünk e szakasz tartalmát, feltárta valódi mondanivalóját. Mi ugyanis az a sárga virág, amitől a legény nem tudja a szénát levágni? Nem más, mint maga a széna, amit a legény fájdalmában, hogy el kell válnia kedvesétől, nem ismer fel. Gondoljuk^ csak el: falusi legény, aki nap mint nap dolgozik vele, ne ismerje fel a szénát! Természetes, hogy egészen rendkívüli lelkiállapotban kell lennie. Hallunk erről valamit a dalban? Egy szót sem hallunk fájdalomról vagy kétségbeesésről, csak okát és következményét látjuk, s az esztétikai hatás éppen abban van, hogy e két adott tényezőből nekünk kell kiolvasnunk a jelen nem levő, de leglényegesebb, pillanatnyilag szerepet játszó harmadikat. Ha jól utána gondolok, ez a kis esemény volt az egyik első pillanat az életemben, amikor a művészet lényegéből valamit megértettem, nevezetesen azt, hogy a számunkra elsődlegesen Jelenlévő jelrendszerből mindig nekünk kell kiolvasnunk a háttérben rejtőző tulajdonképpeni művészi üzenetet, tehát a műalkotás hatása igen jelentős mértékben a mi hozzáértésünkön, fogékonyságunkon múlik. Ilyen művészi üzenetet a műdalokban hiába keresünk.

Érdekes megfigyelni, hogy milyen nagyszámú nótában múlt idejű az igealakok zöme (volt, vitték, álltam, vártalak, jöttél stb.). Ez a tény világos bizonyítéka és egyenes következménye a valóságtól elforduló, múlt bamerülő beállítottságuknak.

Végül e nóták szóhasználatából alapod elemzéssel sok minden kimutatható volna, ha az ehhez szükséges munkaidőt nem tudnók okosabban is felhasználni. így csak utalunk arra, hogy a- műdalok:

Heterogén nyelvi anyagot ízléstelenül kevernek, s ezért gyakori a stílustörés bennük. Figyeljük meg például az ellentétet a következő idézet választékos hangvételű első sora és a következőben olvasható erősen népies ízű babájának szó között: „Hangjában tündérek muzsikálnak / írja meg elfogad-e babájának“. Itt említjük néhány nóta magázó megszólítását is. Közismert, hogy faluhelyen nem egv vidéken használatos a ma-A népdal — eredeti tolmácsolásban >— mindig igazi értéket ad.

Foto: -tt-Meghalt Jócsik Lajos

Életének 70. évében súlyos betegség következtében meghalt JÖCSIK LAJOS író. Érsekújváron született 1910-ben. A két világháború között a szlovákiai magyar szellemiség egyik élharcosa volt, mint a szlovákiai magyar értelmiség Sarló-mozgalmának egyik vezetője. Móricz Zsigmonddal 1940—1942 között együtt szerkesztette a Kelet Népe című folyóiratot.

Nagyon alulról indult. Az 1918— 1919-ben bekövetkezett politikai változások szülővárosában Érsekújváron szakadtak családjára. Mozdonyvezető édesapja egy sztrájkban ’való részvétele miatt elvesztette állását, a hattagú család máról-holnapra kenyértelenné vált. Apja ekkor gázgyári napszámos lett, de fiát — akinek kivételes szellemi képességei korán megmutatkoztak — gimnáziumba íratta.

Jócsik Lajos — társadalmi gyökereiből következően — hamarosan bekapcsolódott a haladó diákmozgalmakba. Egyik elindítója volt a középiskolai önképzőkörök és a diákcserkészet megújhodásáért kezdeményezett mozgalomnak. Mint egyetemi hallgató részt vett a Sarló néprajzi és ' szociográfiai vándorútjain. Érdeklődése korán felébredt a társadalmi és gazdasági kérdések Iránt. Ilyen témájú írásait eleinte A MI Lapunkban, később a Korunkban, Az Útban, a Gondolatban tette közzé.

Újságíróként kezdte pályafutását. 1940-ben Móricz Zsigmond felszólítására belső munkatársa lett

a Kelet Népének. 1943 nyarán részt1 vett az írók balatonszárszói konferenciáján és a Duna-medence népeinek demográfiai viszonyairól és gazdasági helyzetéről tartott, nagy viszhangot kiváltó előadást. A felszabadulás után figyelmét — a Duna-völgye társadalmi és gazdasági problémaköre mellett — egyre inkább a környezetvédelmi és néptáplálkozási kérdéseik kötötték le a hazai és világviszonylatban egyaránt. Egymás után jelentek meg ilyen témájú művei, a nagy érdeklődést kiváltó A világ kenyere ma és 2000-ben, Az öngyilkos civilizáció — a levegő és víz szennyeződése, a talajerő pusztulása, és ezek betetőzéséül a Magyarország felfedezése sorozatban az Egy ország a csillagon című kötete.

Jócsik Lajosban szerencsés szimbiózisként egyszerre volt jelen, egy személyben testesült meg a szépíró és a tudományos író, illetve az élet alapos ismeretéről tanúskodó realista elbeszélő és a valóságkutató és elemző közgazdász és szociológus. Felváltva írt regényeket (Anna és Mária, Fekete kecske, Hat ember meg egy fél) és tudományos műveket, irodalmi és művelődési kérdésekkel foglalkozó cikkeket és társadalmi-gazdasági témájú tanulmányokat.

Életműve: mintegy másfél tucat könyv és temérdek cikk, tanulmány, emlékezés szerte a hazai és szomszéd országokbeli folyóiratokban és hírlapokban. S. L.

ban merném állítani...“ Nem tudtam, hogy minek higgyek. A leghatározottabbnak? Dehát akkor miért csak merné és nem meri állítani. Ha biztos volt a dolgában, a feltételes móddal miért csökkentette az állítás hitelét?

Ha csupán ritka esetről lenne szó, akkor helytelen fogalmazásnak minősíthetnénk az idézett szavakat. De nem igy van. A legtöbben már a kezdet kezdetén jelzik, elárulják az önálló véleményalkotás hiányát, és előtérbe kerül a finoman felépített tartózkodó véleménynyilvánítás. Csak képzeljük el, ha valaki egyszer így kezdené: „Határozottan állítom...“ Akkor valaki a hallgatóság'közül bizonyára felállna és azt mondaná, hogy kérem, én ezt vitatom, mert nem így van. Felsorakoztatna egy csomó cáfoló érvet és bizonyítaná, hogy neki van igaza. Mennyire ártana ez az illető presztízsének. Ezért a „merném“ szócska, mert egyfelől határozott kijelentés, másfelől magában hordoz bizonyos fenntartást. Vagyis sok minden szól az állítás mellett, de annak a lehetősége sem kizárt, hogy nem minden lesz ügy. Amit ilyen bizonytalan határozottsággal állít valaki, azt nem lehet megcáfolni, az illetőnek mindenképpen igaza lesz, s marad a tekintély is. Különben a tekintélyt már csak azért sem kell félteni, mert aki cáfolni akar, azt sosem „kontra“, de érdekes módon „pro“ alapon teszi. Hol van a forradalmiság? A bólogató beleegyezés, a teljesen foindegy, a „nekem így is jó“ vagy a „miért éppen én szóljak“ gondolatok mögött?

A tekintélycsökkenés elkerüléséhez mindössze annyi kell, hogy valaki a téma alapos ismeretében az összefüggésektől tájékozottan, sokoldalú tanulmányozás és mérlegelés alapján nyilvánítson véleményt. Persze, a vita lehetősége mindenki esetében fennáll, hiszen senki sem csalhatatlan. Ha a vitában az ellenérvek kerekednéhek felül, akkor is csak pozitív kockázata lehet az ilyen önálló véleménynek, mert új gondolatokra, további okos véleményekre serkent. Ez pedig nem csökkenti, hanem növeli annak presztízsét, aki nemcsak önálló véleményre, hanem annak felülvizsgálatára is képes. Mert a határozott szókimondás mindig építőbb jellegű, mint a finoman csomagolt határozatlanság.

K, Molnár Ferenc

A

GONDOLATOK

NÓTAÜGYBEN