Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 / 4. szám

1981. Január 24. SZABAD FÖLDMŰVES Látogatóban egy számadó juhásznál Csontos, barnabőrű ember Harbu- Mk létrán, a Družstevná pri Horná­­de-1 szövetkezet számadőjuhásza. Szűkszavú, mint a juhászok általá­ban. Régóta ismerem. Többszőr talál­koztam már vele, így például az aba­­újszlnal (Seiía), a (ahanovcei és az obiíovcei határban is. >— Sok éven át Spak János bará­tommal a szinai szövetkezet juhait gondoztuk — lendül a beszélgetésbe. Közben egy öreg házra mutat, amely­ben született. Apja is Juhász volt, az itteni, valamikori uradalmi nagy­birtokon. A hagyományos juhészaton kívül itt lónevelés, sertéshizlalás és burgonyatermesztés is létezett. Az idő tájt a számadó évente 1,6 tonna ter­ményt, szükség szerint tűzifát, ötven ár földet kapott, emellett disznó- és tehéntartás is megillette. A gyerekkorát, majd a szövetkezet­be lépését, életének további alakulá­­eát említi. — Hat elemit végeztem. Utána el­szegődtem juhászbojtárnak. Évente száz pengőt, huszonöt birka tartásá­ra engedélyt kaptam, meg teljes el­látást ... Amikor az itteni uradalmat a felszabadulás utáni években felszá­molták, s a szövetkezet részévé vált, kineveztek számadójuhásznak. Kez­detben a közös gazdaság nem tudott nagyon bőségesen fizetni, nekem ak­kor i> tisztességesen határozták meg a jóváírható munkaegységet. Ez a tagok egyikének-másikának nem Is nagyon tetszett. Azt mondták: „Miért kap ez annyit, hiszen egész nap csak a botját sétáltatja, a nyájat terelge­ti...* i— Hát nem így van? dobom be ■ kérdést — Már, hogy lenne fgy? >— húzza fel a szemöldökét. — Van egynéhány blrkanyavalya, aminek az orvoslásá­hoz Is értenünk kell. Legalábbis, kel­lett amíg az állatorvosi szolgáltatás alacsonyabb szintű volt — Majd el­magyarázza: Ha ugye, a birka húz­za a lábát, az büdös sántaság, de okozhatja tógygyulladás is. Aztán a rűhössé.g a májmétely, a kergekör ... Ezek mostanában már nemigen for­dulnak elő. Régebben, ha szükség volt rá, az állat koponyáját is meg­lékeltük, hogy a baj további súlyos­bodásának elejét vegyük. Ma már na­gyon jó gyógyszereket kapunk. Ilyes­mit nem kell a juhásznak végeznie. Aztán arról beszél, hogy azelőtt minden juhásznak megvolt a maga, sajátosan kialakított receptje a nya­valyák gyógyításához. Ezt a juhászok nagy titokban tartották —, legalábbis úgy, mint a gyulai kolbász fűszerezé­sét ... Ez régebben volt, nem ez a helyzet most: a szövetkezet 3000 ju­­hát nyolcadmagával gondozza. S ter­mészetesnek veszi, hogy a használ­ható tapasztalatait átadja, megossza a többiekkel. — Említette, hogy a kerület több szövetkezetében megfordult már. Va­jon milyen célból? — Mi célból? Hát, hogy bebizonyít­sam a juhászat jövedelmezőségét, ha­­szonnal-járását. Meg azt is hangsú­lyozni kellett a vezetőknek, hogy a jő juhász keresete, ha bőségesebb is, eléggé megszolgált, tehát ne irigyel­jék a tagok ... — És miként sikerült a tavalyi év? — Hát ha az mondom, hogy a ke­rületben elsők lettünk, ezzel sokat megmondtam. Kitermeltünk nyolc ton­na gyapjút és hét és fél tonna juh­sajtot. Ezáltal 110 százalékra teljesí­tettük hazánk felszabadulása 35. év­fordulójának tiszteletére vállalt kö­telezettségünket. Hozzétehetem: száz anyajuhtól száztíz bárányt választot­tunk el a múlt évben. Harbulák számadó ért a juhászat­­hoz. A nap nagyobbik részét óráját a juhokkal tölti. A dalban szereplő „a juhásznak jól megy dolgából* csak annyit élvez, hogy esténként az ágy­ból nézi a tévét, napközben meg a tranzisztoros rádióból értesül az or­szág-világ sorsa, eseményei felől. — És az intenzív Juhászat kialakí­tása ,..? — Nálunk is erre törekszünk, an­nak ellenére, hogy ismét a vándor­juhászat jön divatba, több helyütt. Ez szélsőséges,; külterjes irányzat. Mi a helyzet a ml esetünkben? Miközben, sžuperintenziv pecsenyebárány-hizl3l­­dát üzemeltetünk, a háttér-juhászat, vagyis a báránynevelés külterjes. No meg a sajt is, úgy készül, ahogy év­századokkal ezelőtt... Ahogy ős­apáinkról reánk maradt. A továbbiakban azt fejtegeti a számadó, hogy nem is ez a főkér­dés. — Hát miben látja a legfőbb ten­nivalót? — Abban,« hogy a juhászaiban is tért kell hódítani a tudományos is­mereteknek, • az új technológiának, a pecsenyebárány-hizlaldához hasonló­an. Ez valahogy, valamilyen okból lemarad. Vagyis, a Juhtenyésztési Kutatóinté­zet tudományos munkaközösségének kellene több segítséget nyújtani, új technológiákat kidolgozni a gyakor­lati juhtenyésztés számára. Vagy pe­dig a világviszonylatban ismert és hozzáférhető ismereteket, eljárásokat, közelebb hozni, a hazai juhászat szá­mára is gyümölcsözővé tenni. Az egyszerű — és mégis nagyszerű — ember a maga nyelvére ezt így fordítja le: — Nézze, az országnak egyre na­gyobb szüksége van a több és jobb minőségű gyapjúra, a juhhúsra. Még­pedig az eddigieknél jóval .nagyobb tételekben. Hát akkor miért nem tesznek az illetékes tudomány embe­rei többet a cél elérése érdekében. Manapság már mind kevesebb juhász vállalja a kézi fejést. Ezen a téten is előre kellene lépni! A juhtej üzemi feldolgozása terén is szakítani ille­nék már a több évszázados, hagyomá­nyos technológiával — megmaradhat­na, különlegességnek csupán, az Ide­genforgalom szempontjából. A gene­tikai vonal fejlesztése, a keresztezés vonalán tudok némi kezdeményezés­ről, de ez nem elegendő ... Mintegy befejezésként, sűrítve mon­dom: olyan irányú és szintű tenyész­­munkára, lényeges minőségi feljaví­tásra lenne sžflkség, amely a gyapjú- és hústermelés fokozása közepette is zöld utat biztosítana a tejhozam eme­lésére. A szakosított, úgynevezett „tej­központú“ törzstenyészet létrehozása is lehetőséget nyújthatna a vándor­juhászat előbbre mozdulásához, az ipari eljárások • meghonosításához. Olyan „bárányóvoda“ létesítése is sür­get, ahol a holnap juhtörzsállománya nevelődhetne, megfelelve a tenyész­­állománnyal szemben támasztott, mai társadalmi elvárásoknak. Illés Bertalan Uralon túli tájakon Egy sajátos tájkomplexum természeti adottságai Tévhit és valóság Tíz nap alatt tízezer kilométer. Ter­mészetesen repülővel. Azt a százkilo­méternyi utat, amelyet terepjáróval tettünk meg, nem is számítom, pedig tulajdonképpen ez adta a legközvet­lenebb tapasztalatot Nyugat-Szibériá­ról. A Szovjetunió ázsiai területén ta­lálható mintegy kétmillió négyzet­kilométernyi síkság, melynek tenger­szint fölötti magassága alig 100 mé­ter, a Föld legnagyobb láp- és mo­csárvidéke. Mi keresnivalója van az embernek e végtelen mocsártenger­ben? Kitermelni a folyékony és gáz­­halmazállapotú energiahordozókat! Természet játéka, hogy élőlény szá­mára legmostohább adottságú tájkom­plexumba rejti a fekete aranyat? Geo­lógusok magyarázhatnák, mennyire törvényszerű ez a folyamat. Tény, hogy a nyugat-szibériai al­földön emberek élnek, dolgoznak, vá­rosok születnek, a legkorszerűbb mű­szaki berendezések üzemelnek, ■ ott, ahol tulajdonképpen minden lépésnél mocsárba süpped a láb, moha és zuz­mó a növénytakaró, fenyő és nyír a favegetáció. S ezt a sajátos tájat figyelhetjük, míg a szem ellát, de kiterjelését csak térkép segítségével tudjuk felbecsülni: nyugaton az Ural­­hegység, délen a tyazah-hátság és az Altáj-hegység, keleten a kelet-szibé­riai fennsík, északon a famai- és a Gidan-félsztget határolja. Az időjárás jellegzetességeket pedig azzal próbál­juk érzékeltetni, hogy a síkságot a + 60° északi földrajzi szélesség és az Északi sarkkör, valamint a 60—70° keleti földrajzi hosszúság közé illeszt­jük. Így már könnyebben megértjük, miként lehetséges, hogy az alig öt hónapig tartó nyár folyamán +20 Celsius-fok hőmérsékletet is mérnek, de januárban a —50 Celsius-fok sem ritka. Elképzelhető, mit jelent ez a rendkívüli nagy hőmérsékletváltozás: mit kell kibírniuk a növényeknek, hiszen „kővé fagyva“ telelnek, nyáron meg gyökér-nyakig vízben állnak; milyen hatással van a műanyagokra, a motorokra, a gépek, eszközök al­katrészeire. Ezen a tájon a megma­radás és a helytállás nem egyéb, mint a legmagasabb fokú alkalmazkodás. Egy szeptemberi napon, amikor Moszkvából elindultunk, a hőmérő lő Celsius-fokot mutatott s alig kétórá­nyi repülőút után, Tyumen nyugat­szibériai területi székhely repülőterén, nemcsak az óránkat kellett a helyi időszámításhoz igazítanunk, hanem a 14 fokkal alacsonyabb hőmérséklet­hez és a havasesőhöz is hozzá kel­lett szoknunk. Ezen a vidéken még búzát és burgonyát is termesztenek, s hogy ezek a kultúrnövények egyál­talán megteremnek, azt elsősorban a nyári időszak napos óráinak nagy száma, tehát a fejlődéshez és növe­kedéshez szükséges fényösszeg és hő­összeg teszi lehetővé. Ilyen termesz­tési viszonyokról hallva s ebből a talajokra is következtetve, nehezen értettem meg, hogy a kezdet kezde­tén és most is, miért a legnagyobb gond a szállítás. Az olaj- és gázki­termelő fővállalat egyik igazgatója például arról tájékoztatott, hogy vég­eredményben két lehetőség között kellett választaniuk: vagy elárasztják a területet s akkor fagyok múltával előtérbe kerül a vízi közlekedés, vagy pedig feltöltik a mocsarat homokkal s ily módon ,£zárazjöldön“ üzemel­tetik az óriási teherbírású hernyótal­pas vagy gumikerekű vontatókat, ö­­szintén bevallom, hogy Tyumenben ezt a két változatot még elképzelhe­tetlennek tartottam, de másnap, 900 kilométerrel keletebbre jutva, a mo­csártenger közepébe érve s a későb­bi tereputak tapasztalatával gazda­godva, már fel tudtam mérni, mit je­lentett és mit jelent egy talpalattnyi járható területet teremteni. Az olaj- és gázkutak fúrásához, a kitermelés­hez rengeteg alkatrészre, berendezés­re van szükség s ezt valamilyen mó­don oda kell számtani, a láp- és mo­csárvidék bármely részére el kell jut­tatni. Igen, de hogyan? Annak ide­jén semmi emberi beavatkozás nyo­ma, de szilárd talaj sem, ahová re­pülőgép leszállhat vagy amelyen egy terepjáró elindulhat. Ebben a kény­szerhelyzetben legjobb megoldásnak a homokkal való feltöltés és az így lét­rehozott felület betonlapokkal való letakarása bizonyult, és honnan az a sok homok, hiszen itt minden láp és mocsár! Türelmes vizsgálódással azonban mindenre feleletet kapha­tunk. Az Ob folyón tett hajókirándu­lás alkalmával jöttem rá arra, hogy itt a ,Jiomokforrás“. Ha az Irtiszt is hozzászámítjuk, az Ob hossza 5570 kilométer, vízgyűjtője pedig közel há­rommillió négyzetkilométer; medré­ben és partjain jó minőségű homokot találnak. Kitermelése folyami uszá­lyokra szerelt markolókkal történik és a kikötőkből megállás nélkül szál­lítják az építkezéshez, a méterenként hosszabbodó utakhoz, a tájat ellepő szondákhoz. Milyen is ez az összhang: a természet segít, az ember gondol­kozik, s az addig járhatatlan terület máris járhatóvá válik. Persze, azt így leírni. könnyű, de képzeljük csak el, mit jelent a minduntalan mocsárba süppedő betonlapokra újabbakat he­lyezni és ezeken közlekedni, nap mint nap újabb területeket elhódítani, de csak olyan széleségben, melyen két egymás mellett elhaladó tehergépko­csi elfér. Ezeket a körülményeket lát­va, már nem is lepődünk meg azon a kijelentésen, hogy a téli időszak a legkedvezőbb a szállításra, mért akkor minden befagy s a nehézjár­művek előtt (alatt?} nincs akadály. Nyáron a mocsár miatt még van egy kellemetlen tényező: a szúnyog. Az ottaniak azt mondják, hogy nagyság tekintetében ez is a szibériai mére­tekhez igazodik. Télen nincs szúnyog, de van fagy. Állítólag a —40 fok alatti hőmérsék­leten kezdődnek s a —50 fok körűit hidegben már nemlqen dolgoznak. Ilyen időszak általában a január s abból is tíz-tizenöt nap. De nem len­ne ember az ember, ha nem találna megfelelő műszaki megoldást, nem teremtene megfelelő életkörülménye­ket. Nyizsne-Vartovszk például jelleg­zetes nyugat-szibériai város s ezt úgy értem, hogy naayon fiatal és korsze­rű település. Település a mai érte­lemben: tömbházakkal, szociális, kul­turális létesítményekkel, kereskedel­mi hálózattal, élénk művelődést élet­tel. Nemcsak a város fiatal, lakói is fiatalok. Dr. Csapó I. József 1НШ 8 PIHENÉSI BUDINAK... I- Alsócsallóközi szövetkezetesek a Macocha-barlang bejáratánál pén megkezdték a hazai üdülés-társ­­sasutazás iránt érdeklődők igényei­nek kielégítését, valamint azokét, akik az 1980-as év karácsonyát, szilvesz­terét külföldön akarták tölteni. Az ez iránti érdeklődés oly nagy volt, hogy valamennyi igényt ki sem tudtak elé­gíteni. Ugyancsak november 15-én kezdték meg az NDK-ba, Bulgáriába és a Len­gyel Népköztársaságba üdülni szán­dékozók igény-kielégítését. November 29-én került sor a külföldi társasuta­zásokra, üdülésekre jogosító utalvá­nyok eladásának megkezdésére, a vi­lágnak szinte valamennyi országába. Bár a költség drágult, amelyet az étkezés és szállás drágulása tett In­dokolttá, az utak iránti érdeklődés nem lanyhult. A komáromi utazási fiókiroda a tavalyinál több lehetősé­get kínál. Így például a belföldi üdü­lés, társasutazás, főleg a nyári idő­szakra, nagyon sokrétű, s jő pihenést, kikapcsolódást, erőfelfrissítést, mara­dandó élményekben gyarapodást tesz majd lehetővé. Ehhez elsősorban az kell, hogy a mezőgazdasági üzemek, a különböző vállalatok, Intézmények idejében közöljék: hová, hányán, mi­lyen járművel, közlekedési eszközzel óhajtanak eljutni — és mennyi Idő­re. 4 Manapság egyre gyakrabban hall­hatják, többnyire irigy természetű, s tájékozatlan emberek szájából a könnyelmű, alapot nélkiilűzé kijelen­tést: milyen könnyű is a rezetek dol­gai Télen a meleg, nyáron mag a hűs irodákból dirigálnak; amellett a fizetésük is magas. Az ilyesféle kijelentéseknek a vissz­hangja néhány esetben olyan falnak ütődött, amiről azt hittük, hogy már réges-régen lebontottuk... Mart, miként Is hangzik a vezér­elv, amely eléggé közismert és fö­löttébb egyértelmű? Magasabb fize­tést az kapjon, aki az átlagnál jóval többet nyújt a társadalomnak, s tár­sadalmi felelőssége is nagyobb. Vitatkozni ezen is lehet, bármilyen nyilvánvaló a tétel igazsága. Hiszen a tisztség, a felelős megbízatás vál­lalása egymagában nem elegendő: a feladatteljesítésnek arányban kell len­nie a szocialista társadalom elvárá­sával. Node, nézzük a dolgot kissé a mé­rik szemszögéből. Többek szavaiból az derül ki, hogy a szellemi munkát a végtelenségig lebecsülik. S azzal sincsenek tisztában, hogy a tudomá­nyos-műszaki forradalom csakis ki­művelt emberfőkkel mehet végbe. Azt mindenképpen tadniuk kellene, hogy a fizikai munka mindinkább háttérbe szorul... Ennek kézzel fogható bi­zonyítéka: épp az utóbbi egy-két év­tizedben nagyon felgyorsult a fejlő­dés üteme. A tudomány és technika nagy méretű térhódítása következté­ben csökkent jelentősen a tlzikai munkát végző munkaerők száma, nem­csak az iparban, hanem a mezőgaz­daságban is. Tehát, a tévhitben ringatódzók nem néznek tovább az orrnknál. Mert, ha tovább néznének — ahelyett, hogy az irigység munkál bennük —, ön­maguk bizonyosodhatnának meg ar­ról, hogy ma már a mezőgazdaságban Is tízezrekre rúg az alap-, közép- és felsőfokú szakkáderek száma. S ez Így van rendjén! Ez a szüntelen fej­lődés mozgató rúgója, lendítő ere­je... Nos, ezek a szakmailag és részben politikailag is jól felkészült erők azok, akik nem elégedtek meg az ál­talános iskolai alapismeretekkel, ha­nem tovább tanultak. Több éves isme­­retgyarapitással, tanulással, követke­zetes önműveléssel jutottak el az é­­rettségi bizonyítvány, vagy a mérnöki oklevél kézbevételéig, majd a felelős posztokon, a gyakorlati eredmények felmutatásáig. Természetesen, ehhez az önszorgalmon kívül az üzem, a vállalat, vagy másmilyen intézmény anyagi-erkölcsi támogatása is hozzá­járult. Vagyis: ezek a tízezrek élni tud­tak a szocializmus által felkínált, e­­léggé tág lehetőségekkel. Tették ezt abban az időben, amikor mások této­váztak, a könnyebbik végét fogták meg akkor is a dolgoknak. Ha ma több a fizetésük, azért többet is kell nyújtaniuk a társadalomnak. Képesek a jobb minőségű munkára. Könnyeb­ben megértik: az a tudás, ami teg­nap még elegendő volt, az ma már kevés, holnap viszont még kevesebb lesz ...! A forradalmi változások mi­nőségi változásokat jelölnek. Ezek a változások csakis a magasabb mű­veltségi fok birtokában jöhetnek lét­ra. ... Ha jelenleg magasabb is egyes kategóriákban a fizikai dolgozók ha­vi fizetési átlaga, ez nem lehet tar­tós, még kevésbé örökérvényű. Elöbb­­utóbb ezek a fizikai dolgozók is rá­kényszerülnek tudásuk lényeges gya­rapítására, ha a mostaninál többet, s főleg jobb minőségűt akarnak nyúj­tani a társadalomnak — a termelés szakaszán. Minőség és hatékonyság: édestest­vérek. Tehát az új ötéves tervidő­szakban méginkább „kibúvik a szög a zsákból“. Ahhoz, hogy a hatékony­ság és minőség üres szólam helyett mindennapi gyakorlattá váljon, fel kell adni a kényelemszeretetet, a „ré­gi hadállásokat“, amelyek jó fedezé : két nyújtottak, szellemi tunyaságra kárhoztattak. A következő években sokkal többször dugják majd össze a fejüket a gazdaságvezetők, az ága­zatvezetők, hogy a dolgozókkal közö­sen „süssenek ki“ okos dolgokat. Té­ve ezt elsősorban azért, hogy az ed­digieknél jóval átgondoltabb, célra­vezetőbb döntések születhessenek — a nehezebb belső és külső körülmé­nyek közepette. Tehát, ne és ne legyen igazuk a „minden kákán csomót“ keresőknek, akik azt hajtogatják: „a vezetőknek könnyű, meleg helyről dirigálnak ...” Akkor se legyen igazuk, ha jobbára az irigység beszél belőlük, s pénz az istenük. Mármint az előbbiekben jel­zett tévhitben ringatódzóknak! (kov) i A közelmúltban Adám Györggyel, a ČEDOK Utazási Iroda komáromi (Komárno) járási fiók-irodájának ve­zetőjével beszélgettem arról, milyen társutazási-Odülési lehetőségeket biz­tosítanak a járás dolgozóinak. Az irodavezető elmondotta, hogy már a múlt év novemberének köze-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom