Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 / 4. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. január 24. 4 [Wj SZFSZ A rokkantok nemzetközi éve Az ENSZ Közgyűlése 1976-ban — a 31. ülésén — a világ rokkantainak helyzetéről tárgyalt. Megállapította, hogy minden erőfeszítés ellenére a rokkantakról való gondoskodás, kü­lönösen a fejlődő országokban, ahol a 450 millió rokkant többsége él, nem megoldott. A Közgyűlés ezért 1981-et a Rokkantak Nemzetközi Evének nyil­vánította, s az ENSZ tagállamainak javaslatot tett annak méltó politikai­szervezési előkészítésére. Az ENSZ Közgyűlése 31. ülésének határozata hangsúlyozta, hogy a Rok­kantak Nemzetközi Évének fő célja i— elősegíteni a rokkant polgárok fi­zikai és pszichikai beilleszkedését a társadalomba, továbbá minden ezirá­­nyú nemzeti és nemzetközi törekvés támogatása. Hazánkban a Rokkantak Nemzetkö­zi Éve jó alkalom arra, hogy meg­oldjak a rokkantakról való gondos­kodás tökéletesítésének legsürgősebb problémáit, fokozzuk a rokkantak szervezeteinek tevékenységét. Az ed­diginél nagyobb figyelmet kell szen­telnünk mindenekelőtt a gyógykeze­lés és utókezelés folyamatos össze­kapcsolásának, a sérült állampolgá­rok jobb felkészítésének a munkába való visszatérésére. A Nemzeti Front­ba tömörült tömegszervezeteknek i­­gyekezniök kell bővíteni a testileg, egészségileg sérült egyének üdülte­tési és gyógyfürdő-kezelési lehetősé­geit. A rokkantakról való gondoskodás­ban jelentős szerepe van a megfele­lő munkahelyek létrehozásának, fő­leg a mellékágazatl üzemekben, to­vábbá a mozgássérültek, rokkantak tevékenységét elősegítő segédeszkö­zök gyártásának. A felmérések szerint a múlt évben hétezer rokkant és csökkent munka­­képességű szövetkezeti tag volt, akik közül hat és félezer közvetlenül a szövetkezetekben dolgozott. 1981-ben a Rokkantak Nemzetközi Éve alkal­mából az SZFSZ járási bizottságai po­litikai-szervező munkát végeznek majd a szövetkezetekben-annak érdekében, hogy kedvezőbb körülményeket és feltételeket biztosítsanak a rokkant és csökkent munkaképességű szövet­kezeti dolgozók termelési és társa­dalmi tevékenységének. Egy konkrét példa arra, hogyan kell a Rokkantak Nemzetközi Evének megmozdulásait jól megszervezni. A SZFSZ Nyitrai (Nitra) Járási Bizott­sága egy buletínt ad ki, amelyben külön felhívják a figyelmet azokra a rokkant szövetkezeti dolgozókra, akik a szövetkezetükben és egyéb munkaszakaszokon hasznos tevékeny­séget fejtenek ki. Az egységes föld­művesszövetkezetek szociális bizott­ságainak segítségével kiértékelik a rokkant szövetkezeti tagok munkáját s a legjobbakat különféle ajándékkal és díszoklevéllel jutalmazzák meg. Megrendezik a rokkant szövetkezeti tagok járási aktíváját, ahol az SZFSZ járási bizottságának elnöke értékeli a rokkantak munkájának társadalmi hasznát és hozzájárulásukat a mező­­gazdasági termeléshez. Továbbá fel­ajánlási mozgalmat szervez a rokkant szövetkezeti dolgozók között — a Nemzeti Front választási programjá­nak teljesítése érdekében. Egyes mezőgazdasági üzemekben arra ösztönzik a vezetőséget, hogy már az ejsô negyedévben ünnepi ösz­­szejövetelt szervezzen a rokkant dol­gozók részvételével, ahol értékeli a rokkantak részvételét a közös gazdál­kodásban s ahol megfelelő erkölcsi és anyagi juttatásban részesíti őket. A SZFSZ Nyitrai Járási Bizottsága felméri a rokkantakról való gondos­kodást a járás valamennyi gazdasá­gában, s ott, ahol ezen a téren hiá­nyosságok mutatkoznak, a vezetőség­gel és a szociális bizottsággal együtt javítást eszközöl. Tekintettel arra, hogy egységes földművesszövetkezeteink többéves hagyományokkal rendelkeznek a csökkent munkaképességű és rok­kant tagokról való gondoskodás te­rén, főleg ami a számukra megfelelő munkafeltételek, munkahelye megte­remtését illeti, továbbá, anyagi Jutal­mazásuk megszervezése a társadalmi és kulturális életbe való bekapcso­lásuk terén — a SZFSZ járási bizott­ságainak segítségével valamennyi já­rásban kihasználják a Rokkantak Nemzetközi Évét, az в téren folyó munka javítása érdekében. Jozef FrokeS mérnök Ч.ХХХХ\ХХХХХХ\ХХХХХХ\ХХХХХХХХХХХХХХХХЧХХХХХХХХУХ\ЧХХХХХХХХХХЧХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХЧХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХЧХХХЧХХХХХХХХХХХХХХ\ХХХХХХХХХХХХХЧХХХХХХХХХХХХХХХХХ Szocialista mezőgazdaságunkban a vegyszerek az utóbbi időben egyre nagyobb szerep jut. Elsősorban a nö­vényvédő szerekre, műtrágyákra és a gyomirtókra gondolok. Ahhoz, hogy ezek a kémiai készítmények időben és megfelelő módon .kerüljenek a földekre, mezőgazdasági szakemberek jól szervezett munkájára van szük­ség, akiknek szakmai tudásuk legja­vát kell nyújtaniuk. Ugyanis az op timális adagolás nem csupán az évi termésre van hatással, de befolyásol­ja az elkövetkező évek terméshoza­mát is. A növényvédelem és a tápanyag­­ellátás szempontjából egyre nagyobb feladatok hárulnak az agrokémiai tár­sulatokra. A jól irányított és kellő szakemberekkel ellátott társulásokról van szó, akik amellett, hogy milliós értékeket hoznak létre, a tápanyag­ellátást és a növényvédelmet időben elvégezhetik, hiszen nem függenek túlzottan az Időjárás tényezőitől. A Rimaszombati (Rimavská Sobota) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság ál­tal irányított Agrokémiai Társulásnak négy központja van. B a j о Viktor elvtárstól, a pártszervezet elnökétől arról érdeklődtem, miben nyilvánul meg a társulat tevékenysége, dolgozói miképpen teljesítették hazánk felsza­badításának 35. évfordulójára vállalt szocialista kötelezettségüket. — Az Agrokémiai Társulat azzal a céllal jött létre, hogy a tápanyag­ellátást kellő időben és megfelelő mennyiségben el tudjuk végezni — mondotta Bajo elvtárs. A növényvé­delemben is döntő tényező az agro­kémiai határidő, ami a központok munkáját befolyásolja. Itt meg kell említenem, hogy nem mind a négy központban egyformák a munkafel­tételek, ami rányomja bélyegét a munkák végzésére. Társulatunk csak néhány éve alakult, ezért nem kevés problémával ken megküzdenünk. — Például? — A tornaijai (Šafárikovo) központ 1974-ben jött létre, a beruházás ér­évet zártak téke eléri a 38 millió koronát. Saj­nos a Montostav nemzeti vállalat az építkezések bővítésénél nem tartja be a határidőt, ez pedig kihatással van egész tevékenységünkre. De gondok és problémák nem kisebbek a többi körzetben sem. A rendelkezésünkre állő raktárhelyiségek legtöbbjét régi mezőgazdasági épületekből alakítot­ták át, amelyek ma már nem felel­nek meg a korszerű követelmények­nek. A felsorolt nehézségek ellenére is tavalyi tervünket teljesítettük. — Mit jelent a terv teljesítése pénzben és hektárban? — Évi tervünket, amely 19 millió korona volt közel 200 ezer koronával teljesítettük túl. Hogy a fejlődést és az igényeket hűen tudjuk érzékeltet­ni, felsorolhatnék néhány adatot. Amíg a két Cmelák jelű repülőgépünk 1978-ban 28 ezer hektáron végezte el a tápanyagpótlást és a növényvé­delmet, addig 1979-ben már 52 ezer hektáron, 1980-ban pedig 60 700 hek­táron. Ahhoz, hogy ilyen, vagy ettől nagyobb eredményeket tudjunk elér­ni, még sok mindenre szükségünk van. Az előirányzott tervek szerint a jelenlegi ötéves terv végére el kell érnünk, hogy központunk a tápanyag­ellátást és a növényvédelmet a köz­ponthoz tartoző mezőgazdasági üze­mekben 80—85 százalékra elvégezze. Ehhez természetesen a négy meglevő repülőtérhez egy-két éven belül úja­kat kell építeni, ami még jobban csökkenti az időjárás okozta befo­lyást. Ebben az évben ez a központ már a körzet számára szükséges ké* miaí anyagokat saját raktárában tá­rolja. Ez igen előnyös és gazdaságos, hiszen eddig több mezőgazdasági ü­­zemben nem voltak meg a megfelelő feltételek a raktározásra, ez pedig nem kis veszteséget jelentett. — On, mint a pártszervezet elnöke, hogyan jellemezné az egyes közpon­tokban dolgozók munkáját? — Mindenekelőtt azt szeretném megjegyezni, Ijogy alapszervezetünk 1975-ben alakult kilenc taggal. Jelen­leg harminckilenc a taglétszámunk. Külön öröm számomra, hogy nagy ré­szük saját nevelésű káder. A jó ered­mények elérésében nagy érdemük van a párttagoknak és a szocialista bri­gádok tagjainak. Már erre az évre is mindenki ismeri feladatát, tudja, mit kell cselekednie ahhoz, hogy a párt vezető szerepét érvényesítsük. A tervfeladatok teljesítésében nagy feladat vár a tavaly alakult szocia­lista munkabrigádokra is. Személy szerint kiemelhetjük Kvietok Vojtech, Tokár Aladár, Fábián Albín, Švihla János, Lajgút Ákos, Kilik János és Juhász János munkáját. Természete­sen meg kell említenem Wais Ivánt és Hubay Attilát, a két repülőgép pi­lótáját és Ondrej Dugal kollektívá­kat, akik a helikopterrel végzik Je­lentős munkájukat. A legjobb kollek­tívákat anyagi és erkölcsi támogatás­ban részesítjük. Az anyagi támogatás főleg célprémium formájában nyilvá­nul meg. — Mezőgazdaságunk kemizálása rohamosan fejlődik. Hogyan biztosít­ják a dolgozók szakmai tudásának gyarapítását? — Társulatunkban a 193 dolgozó­nak minden félévben különböző for­májú és tartalmú előadásokat szer­vezünk, hogy sza-kmai téren állandó­an gyarapodjanak. Jelen pillanatban kellő mennyiségű mezőgazdasági ká­derrel rendelkezünk. Az üzemi szak­­szervezet is sokat segít. Különben minden dolgozónk szakszervezeti tag. Csak jő szervezéssel érhettünk el a múlt évben is jó eredményt. Kötele­zettségvállalásunk keretében üzem­­anygaból és alkatrészből például 200 ezer koronás értéket takarítottunk meg; ledolgoztunk 2500 brigádórát Is. Ifjúsági szervezetünk által rendezett hulladékvas-gyűjtésben 15 tonna va­sat gyűjtöttünk. Energiából háromezer koronás értéket takarítottunk meg. A választási program keretén belül pe­dig 13 ezer koronás értéket hoztunk létre. A hetedik ötéves terv első évében Is szeretnénk munkánkat és erőnket úgy összpontosítani, hogy a párt 18. plenáris ülésének határozatait a le­hető legjobban teljesítsük. Garaí Ferenc Habár télidőben kevesebb a növénytermesztésben, a kerté­szetben dolgozó asszonyok mun­kája, tennivaló ilyenkor is akad bőven: Felvételünkön zsákfol­tozó asszonyok csoportját örö­kítettük meg. t Foto: -kalita-TOLLHEGYRŐL „Alomszövőgépem“ furcsa története A múltkor rettenetes álmom volt: Kék terepjáró teherautók szalad­gáltak az úton; bicikliesengóvel megpakolva, s terhüket közterüle­tekre, parkokba, terekre, utakra .billentették“. A szokatlan esemény odáig fajult, hogy már mindent elöntött a btciklicsengő, s a fur­csa kupacokból segélykérő karok meredtek az ég felé. Miután „ér­dekes“ álmomból felriadtam, jót mosolyogtam az álmon, aminek — mint rendszerint — előzménye volt. Egy utazás alkalmával una­loműzés gyanánt egy középkorú férfival beszélgettem. Hamarosan kiderült, hogy az illető egy válla­lat biciklicsengöt gyártó részlegén dolgozik, akt így szólt munkájá­ról: — Részlegünkön több szocialista brigád dolgozik, melyek jó munká­juk révén állandóan növelik a ter­melést. Mivel a hazai igényeket könnyen kielégítjük, külföldre is szállítunk... Aztán az is kiderült, hogy az előirányzott „standard“ minőségű árut csak standard áron értékesít­jük. Miért is ne? — gondolná az ember, hiszen ha egyszer kiter­meltünk valamit, azt értékesíteni kell, ha máshol nem, hát külföl­dön. „Sajnos,“ partnerem szavat hallatán én nem ezt gondoltam. Még szerencse, hogy ő ezt nem vette észre rajtam. Ugyanis holmi­féle vitára ilyen közvetlen beszél­getés alkalmával semmi szükség. Htszen nekt, mint szocialista bri­gádtagnak kézszorítás, köszönet jár azért, hogy társaival együtt feladatait a lehető legjobban vég­zi, hogy vállalásaikban a többlet­­termelés is benne foglaltatik. Per­sze van az éremnek egy harmadik oldala is, éppen ezért írom kö­rül, mire is gondoltam az említett információk „feldolgozása“ után: Egyszer bútoriparunk egyik je­les képviselője — habár bizalma­san, de nagyon Is kézenfekvő tényről — ennyit mondott: ez az Iparág minálunk néha apróságo­kon „csúszik el“. Például gond­jaink vannak a vasalással. Ugyan­is nincs üzem, amelyik színvona­las díszgombokat, fogantyúkat, fémlistákat gyártana számunkra. Ma már enélkíll a máskülönben ki­válóan megtervezett bútorok nem népszerűek, s a külföldi érdeklő­dés minimális. Tehát ez jutott az eszembe ak­kor, amikor a szocialista brigád­taggal beszélgettem, s a követke­ző: Irgalmat nem érdemlő bűnt követne el a „csengőgyár" akkor, ha némi átszervezéssel szabad ka­­kacitását —< történetesen — stíl­bútorokhoz szükséges díszes vasa­lás kitermelésére irányíthatná? En ugyanis — lehet naivan hang­zik, de az összehasonlítás tényét jól szolgálja, — meg vagyok győ­ződve arról, hogy egy néhány ko­rona értékű biciklicsengő előállítá­sa, összeszerelése sokkal költsé­gesebb, mint a keresett román, vagy a jugoszláv bútorokon látha­tó — és nagyra értékelt — önt­vény „kallantyúk", gombok, fo­gantyúk. Egy okos termékváltás megoldhatná egy Iparág nagy gondját. Ugyanis az ismét rene­szánszát élő míves kivitelezésű stíl­bútor, a modern, de igényesen ké­szített lakberendezési tárgy — melyre ma már jogosan igényt tar­tanak embertársaink, — színvona­las vasalás nélkül valóban érték­telenek, esztétikailag elfogadha­tatlanok, tehát az említett előnyök felismerésével jól járna a bútor­ipar, mert otthon és külföldön va­lutáért ts kedvezően értékesíthető cikket gyártana, s jól járna a „csengőgyár" is, mert az ugyan­olyan munkaráfordítással gyártott, de a jövedelmezőbb termék plussz­­hasznából fejleszthetné más, érdek­lődésre számottartó termékének színvonalát, ezzel együtt — te­­kervényes szóval kifejezve — ér­tékesíthetőségét. A fenti képletes példa — egy a sok közül. Ugyanis nem kivétel ez alól a mezőgazdaság — ennek gépgyártása — sem. Például me­­zőaazdaságl szakemberek, gépfor-. galmazók szavait idézem, ha azt mondom: „Habár — ismét képle­tesen szólva — az elavult „bab­­heayezőgépből“ pillanatnyilag any­­nyt van a raktárakban, hoay las­san már egymás fölött sem fér­nek el, „sima“ hatos ekét viszont lassan már a minden hájjal meg­kent „demizsonos" népbeszerzők sem képesek feVhaitant. Nekem az az érzésem, hogy hol­nap, vagy esetleg holnapután is­mét álmodom majd méghozzá a következőkről: Riportkészítés céljából megláto­gattam az „ipart börze“ kamará­jának csúcsbizottsáaát. Tevékeny­ségükről az „álomriportban“ csak­is dicsérően szóltam. Ugyanis vál­lalkozásuk nagyon is magasztos: Az „ipari börze“ kamarájánál azok a vállalatok jelentkeznek, melyek partnert keresnek eay bizonyos árucikk, alkatrész, gépelem előál­lításához, gyártásához s ugyanitt jelentkeznek azok a vállalatok is, melyek pillanatnyilag szabad ka­pacitással rendelkeznek, melyek ha elfoaadnának egy iái jövedel­mező. teszem azt hiánycikknek számító — sok van ilyen — áru­cikk ayártását. Az ipari börze szakemberei és komojúterei oko­san, megfontoltan, összehasonlít­ják, egyeztetik a szabad kapaci­tással rendelkezőket és a partnert kereső üzemeket, ami által érté­kes „ipart üzletkötések" jöhetné­nek létre. Természetesen a kamara ügyelne arra Is, hogy ne kerülje­nek gyártásra olyan árucikkek, ter­mékek. melyeket a nénaazdasáo nem igényel, melyek gyártása nem rentábilis. — Mit gondol a kedves olvasó: eav Ilyen országos „ivari börzé­nek“ valóban csak az álomban van helye? Kalita Gábor TARTALMAS VETÉLKEDŐ A Nemzetközi Tudományos Diákkonferencia IX. évfolyama sikeresen zárult A tudomány fejlődése — a KGST-tagállamok gazdasági haté­konyságának alapja — jelszó alatt került megrendezésre a XI. Nemzetközi Tudományos Diákkonferencia a Bratislava! Köz­­gazdasági Főiskolán. A versenyben hét ország 28 főiskolájá­nak 215 diákja kapcsolódott be 136 pályamunkával. A nemzetközi vetélkedőt prof. dr. Ladislav Rendoi DrSc., a Közgazdasági Főiskola rektora nyitotta meg. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Jozef Švec, az SZLKP KB képviselője, Jo­zef Űurica, a SZISZ KB titkára és Prof. Ing. Viliam Sládek, DrSc., az Iskolaügyi Minisztérium főiskolai szakosztályának Igazgatója is. A vetélkedő 15 szekcióban, 4 szakágazat keretében folyt. Az első szakágazat a politikai gazdaságtan és a népgazdaság Irányítása, a második a matematikai módszerek és a számítás­­technika alkalmazási az irányításban, a harmadik a bel- és külkereskedelem, a negyedik szakágazat pedig a termelést ágazatok Irányítása volt. A versenyzők a vetélkedő után sem tétlenkedtek. Tanulmányi kiránduláson vettek részt Bratislava egyes vállalataiban, majd gazdag programjuk városnézéssel folytatódott. A delegációk vezetői fogadáson vettek részt a SZISZ Központi Bizottságán. Majd utána a szimpóziumon a delegációk vezetői kicserélték tapasztalataikat a verseny szer­vezését Illetően. A diákkonferencia ünnepélyes eredményhir­detéssel ért véget. A bíráló bizottság a Szovjetuniónak hat, Magyarországnak kilenc, Bulgáriának és az NDK-пак tizenhárom, Lengyelország­nak öt, Kubának négy és Csehszlovákiának negyvenegy díjat ítélt oda. Az eredményhirdetés után a verseny résztvevői egy ünnepélyes est keretén belül búcsúztak el a vendéglátóktól, a XI. Nemzetközi Tudományos Diákkonferenciától. A verseny negyedik szakágazata az egyes termelési ágaza­tok felépítésével és Irányításával foglalkozott. Ezen belül az egyik szekció a mezőgazdasági vállalatok munkaszervezését, ennek problémáit tárgyalta. Ebben a kategóriában hét pálya­munka került be a versenybe. Az első díjat az öt fiatalból álló csehszlovák-magyar alkotóközösség nyerte, mely a Cseh­szlovákia és a magyar mezőgazdaság kooperációs kapcsolatai­val foglalkozott. A „Csehszlovákia mezőgazdasági termékekkel való önellátás! programjának kiértékelése“ — a második, „A vállalatok közötti kooperáció elmélyítésének analízise a trnavai járásban“ című munka pedig a harmadik helyet nyer­te el. A verseny után bátran elmondhatjuk, hogy a Nemzetközi Tudományos Diákkonferenciának nagyon fontos szerepe van a szocialista országok leendő közgazdászainak fejlődésében. Tóth Ildikó főiskolai hallgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom