Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-24 / 4. szám
1981. Janafir 24. .SZABAD FDLDMOVES. Gazdasági kilátások 1SB1 küszöbén A SZOCIALISTA KÖZÖSSÉG ORSZÁGAIBAN A KGST-országok idei terveit a körültekintő mértékletesség jellemzi. Az idei tervkoncepciók mindenekelőtt a gazdasági realitásokkal számolnak. A növekedési ütem az elmúlt két évben valamennyi KGST-országban mérséklődött, s az idén sem a fejlődés gyorsítása a fő cél. Tendenciaváltást csak ott terveznek (például Lengyelországban), ahol az utóbbi két évben a nemzeti jövedelem az előző időszakhoz viszonyítva csökkent. A tervkoncepciók alapján a nemzeti jövedelem növekedési előirányzatai 1—4 százalék között mozognak, ennél gyorsabb ütemű fejlődést csak Romániában terveznek. Szinte az egész szocialista közösség előtt a következő közös feladatok állnak: az egész gazdaság komplex és arányos fejlesztése, a meglevő termelőberendezések hatékonyabb kihasználása, az ún. „bázisgazúaságok“ (az energiagazdálkodás, a kohászat, a gépgyártás, a vegyipar és a közlekedés) gyorsított ütemű korszerűsítése, a legszigorúbb takarékosság a népgazdaság minden területén. A komplex és arányos fejlődés nemcsak az eddig viszonylag háttérbe szorult tercier szektor — például az infrastruktúra, a szolgáltatások >—i immár a folyamatos termelést és ellátást akadályozó szűk keresztmetszeteinek a csökkentését tűzi ki célul, hanem az arányosabb területi fejlesztést is magában foglalja a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és Romániában egyaránt. A meglevő temelésl eszközök hatékonyabb kihasználásán túl egyre nagyobb hangsúlyt kap a fajlagos anyag- és energiafelhasználás csökkentése, továbbá a másodlagos nyersanyagok jobb hasznosítása. Az idei tervekben részben az anyagi érdekeltség fokozásával, részben az előírások, a normatívák szigorításával ösztönzik erre a termelőegységeket. Az energia-gazdálkodás már évek óta az érdeklődés homlokterében áll. Az idei szovjet kőolaj-, földgáz- és kőszénkitermelés terve csaknem azonos a tavalyival, s a szovjet népgazdaság növekvő energia-igényessége miatt a kisebb szocialista országok onnan származó importja nem emelkedhet. A kisebb KGST-országok idei terveiben ezért nagyobb hangsúlyt kapnak az újabb energiahordozó-lelőhelyek felkutatására iránynló törekvések. A báziságazatok közül a gépiparban részint az űn. hordozó ágazatok kiemelt fejlesztése a cél, de az egész ágazatban a termékszerkezet átalakításával kívánják .növelni a gazdaságosságot. A Szovjetunióban a számjegyvezérlésű gépek és berendezések mellett az ipari robotok termelése az átlagosnál gyorsabban nő. Csehszlovákiában az atomenergetikai gépek, az NDK-ban a mikroelektronika lesz az egyik leggyorsabban fejlődő ágazat. A vegyiparban a fejlődést behatárolja a rendelkezésre álló szénhidrogének mennyisége és rohamosan emelkedő ára. Románia is tekintélyes kőolajfeldolgoző kapacitásának esetleges egyéb hasznosítását fontolgatja. Az NDK saját barnaszénkészleteivel számol a vegyipari termelés bővítésénél. A KGST-országok gyorsabb ütemű fejlődést csak a mezőgazdaságban várnak. Viszont mérlegelendő, hogy a tavalyi mezőgazdasági eredmények elmaradtak a várakozástól. A mezőgazdaság közepesnél gyengébb teljesítménye kedvezőtlenül befolyásolta a külgazdasági egyensúly helyreállítására irányuló törekvéseket is. A mezőgazdaság fejlődését ezért több és hatékonyabb beruházással is segítik. A Szovjetunió például az előirányzott 140 milliárd 200 millió rubeles teljes beruházási összegnek csaknem tíz százalékát a mezőgazdaság fejlesztésére fordítja. A beruházási előirányzatok abszolút összege csak mérsékelten haladja meg a tavalyit. Változatlanul az átgondoltabb, jobban előkészített beruházási programokat szorgalmazzák. Kevesebbet szánnak létesítményekre, a hangsúly mindenütt a már megkezdett beruházások mielőbbi befejezésén és a racionalizálásokon van. A takarékosság a külkereskedelemben is a fő jelszó. Valamennyi szocialista ország visszafogottabb importot tervez, különösen a nem rubelelszámolású viszonylatokban. Az export bővülése mindenütt meghaladja az ipari termelés és a nemzeti jövedelem növekedési ütemét. Nemcsak az idei, hanem a következő ötéves terv egyik fő feladata is az eredmények megszilárdítása, az aránytalanságok egyidejű megszüntetésével. Ez jellemzi általában az életszínvonal-politikát is. Itt a hangsúly a reáljövedelmek mérsékeltebb emelkedése mellett az életkörülmények javítására helyeződött át. (Konjunktúra- és Piackutató Intézet nyomán) Moszkvában a múlt héten háromnapos ülést tartott a KGST Végrehajtó Bizottsága. A testület 98. ülésén Rudolf Roblíöek szövetségi mlnisterelnök-helyettes vezette a csehszlovák küldöttséget. A KGST és a jugoszláv kormány vonatkozó megállapodása értelmében az ülésen részt vett Szlobodan G 1 i g őrije v i c s, a szövetségi végrehajtó tanács tagja, Jugoszlávia állandó KGST- képviselője.. Jelen volt továbbá N y ikolaj Faggyejev, a KGST titkára. A szovjet küldöttség vezetését a Szovjetunió új állandó képviselője, Nyikolaj Talizin ministerelnökhelyettes vette át. Az ülésen A ndrej Lukanov bolgár miniszterelnök-helyettes elnökölt. Hangsúlyozta, hogy a KGST tagjai számára igen fontos az új esztendő, mert most kezdik meg újabb ötéves tervük megvalósítását. Több baráti országban a következő hónapokban pártkongreszszus tárgyal ezekről a tervekről. Az együttműködés kiszélesítése fontos feltétele a nagyszabású programok megvalósításának, — mondotta Lukanov. Az ülés részvevői tájékoztatták egymást a tudományos és technikai együttműködés megvalósítására készülő tervezetekről, intézkedéseket foganatosítottak e munkálatok meggyorsítására. Tájékoztatták egymást ennek az együttműködésnek a tökéletesítéséről, s kiemelték az érdekelt országok tudományos-műszaki politikája érvényesítésének jelentősé-A célprogramok megvalósításáért gét tudományos-műszaki és termelési-gazdasági együttműködésük erősítésében, a komplex tervezésben. Kiemelték: célszerű volna, ha a figyelem elsősorban a gép- és berendezéskomplexumok fejlesztésére, a társadalmi termelés hatékonyságának lényeges fokozódását biztosító korszerű technológiák fejlesztésére, továbbá a nyersanyagok és energiahordozók ésszerű felhasználását célzó intézkedések végrehajtására, в kölcsönös áruszállítmányok műszaki színvonalának emelésére, és minőségének javítására összpontosulna. A végrehajtó bizottság a KGST szerveinek feladatává tette, hogy dolgozzanak ki javaslatokat a tagországok együttműködésének bővítésére az energia-szükséglet távlati biztosítása végett. A végrehajtó bizottság jelentést vitatott meg annak a? általános megállapodásnak végrehajtásáról, amely az orenburgi földgázlelőhely kihasználásában és a 2877 kilométer hoszszú, legnagyobb európai gázvezeték építésében folytatott együttműködésre vonatkozik. A Szövetség-gázvezeték 1979 végén 15 és fél milliárd köbméter földgázt szállított tervezett teljesítménye elérésének határidején belül, amint ezt az általános egyezmény leszögezte. A jövőben célszerű lesz az itt szerzett tapasztalatok hasznosítása az integráció új létesítményeinek építésében. KOMMENTÁKUNK A KGST KERETEBEN Gyártmányfejlesztés a gyakorlata A Német Demokratikus Köztársaság ez évtől kezdve korszerűbb, új típusú indítómotorral látja el haszongépjárműlparát. Az indítómotorok szállítója a magyarországi Autóvillamossági Felszerelések Gyára. A kétoldalú szakosítási egyezmény keretében szállított régebbi, 3,5 kilowatt teljesítményű Indítómotorokat fokozatosan váltják fel a korábbinál nemcsak korszerűbb, hanem kétszer hosszabb élettartamú, saját fejlesztésű új indítómotorral. Ez az új típus egy már meglevő gyártmányunk továbbfejlesztésének eredménye, amelyen a különféle konstrukciós változtatások mellett olyan átalakításokat is végrehajtottak, hogy beszerelésük módja megegyezzen az eddig használatoséval. Az új típusú indítómotor sorozatgyártását már megkezdték. Az alkatrészek nagy része a nemrégiben munkába állított új gyártósorokon, korszerű technológiával készül. Ennek folytán a termék minősége is javul. Az idén — a tervek szerint — az évente gyártott mintegy 90 ezer darab Indítómotornak már több mint a fele ilyen típusú lesz. (Magyar Hírlap) Ami a közőspiaci országokban közős Az Európai Gazdasági Közösség statisztikai szolgálata közölte, hogy a munkanélküliek száma a közöspiaci országokban elérte a 6 081400 főt, vagyis a „kilencek“ összmunkaerejének 5,6 százalékát. (JuriJ Kersín rajza) Afrika középső részében olyan események játszódnak le, melyek újabb bizonyítékát adják annak, hogy az imperializmus és a kolonializmus lényege nem változik, még akkor sem, ha bizonyos transzformáción, a fejlődés, a konkrét világopilítikai helyzet által kikényszerített változáson, átalakuláson megy is keresztül. Vonatkozik ez teljes mértékben az egykori francia impériumra is, melynek romjain a francia burzsoázia mélabúsan gondol vissza a „gloire“ egykori fényes korszakára, a napóleoni hódítások idejére, majd a második világháború után De Gaulle vezetésével megújhódott köztársasági nagyhatalmi szerepének elvesztésére. Franciaországnak takarodnia kellett Afrikából — ez a keserű felismerés foglalkoztatja a mai franciákat is. De Gaulle guineai felsülése történelmi intelem volt. Nemcsak a Guineai Köztársaság nyerte el függetlenségét, hanem a hatvanas években sorra váltak függetlenné az egykori francia gyarmatok. Igaz, a guineai függetlenség kikiáltása drámai körülmények között zajlott len, Conakry elszakította az országot Párizshoz kötő köldökzsinórt. A többi ország esetében Párizs ravaszabb taktikához folyamodott — egykori lojális alattvalói kezébe helyezte az új országok Irányítását a megmaradt Francia Közösség keretében. A frankofon afrikai országok zöme nemcsak franciabarát politikát folytatott, hanem gazdaságilag is teljesen az egykori anyaországtól függött, nem egy esetben francia katonaság állomásozott a helyi bázisokon, s így Párizsnak eleve biztosítékai voltak arra, hogy egykori gyarmatain nem történhetnek számára kínosan mélyreható társadalmi változások. , A hatalom békés átadásában a kivétel talán csak Algéria volt. Népének hosszú felszabadító harcot kellett vívnia a francia gyarmati hadsereg és Párizs hábjai ellen, míg a független Algériában következetesen imperialistaellenes, szocialista orientációjú politikai útiára térhetett. Ebben van a legfőbb különbség a gyarmatok „felszámolásának“ brit és francia módszere között: London idejében felismerve a realitást, higgadtan kivonult a „Szueztől keletre* eső területekről, hogy aztán gazdaságilag maradjon, Párizs viszont megpróbált szembehelyezkedni a történelemmel, s annál inkább felsült. Ezeknek az előzményeknek az ismeretében kell vizsgálnunk a csádi történeteket, illetve a beieTenfeft unió körüli afrikai történést. Már a múlt év vége felé hírek érkeztek arról, hogy a csádi nemzeti egvségkormány és Kadhafi elnök líbiai kormánya tárgyalások eredményeként megegyezésre iutott a két ország egvesítésében. Az unió fokozatos kihirdetése egy tavaly nvári megállapodásra énül, melvnek értelmében — védelmi iellegü szerződésről lévén szó >— Líbia csapatokat küld Csádba a biztonság és a béke szavatolására, fokozott gazdasági segítséget nyúit déli szomszédjának és elítélte az „északi fegyveres erők* néven működő szeparatista mozgalmat. A két ország egyesülésének terve nagy riadalmat keltett Párizsban. Líbia ugyanis gazdag, így potencionális befolyással rendelkező ország, állampolitikája határozottan imperialistaellenes, iszlám talajba ágyazott szocialista elvekre épül, annak ellenére, hogy gyakorlati megvalósításában olykor következetlenség, hangulatos-, ság Is tapasztalható, mely Kadhafi elnök személyével függ össze. Párizs és a neki szurkoló nyugati világ tehát az unió kapcsán Csád és a környező, zömmel frankofon országok radikalizálásátől, forradalmasodásától tart. így érthető, hogy hevesen támadja Líbiát, terjeszkedéssel, hatalmi pozíciókra törekvéssel vádolja. Ebben partnere az egyiptomi Szadat-kormány, Algéria viszont pártolja Líbia törekvéseit. A végrehajtó bizottság az 1981'-« 1985. évek időszakára intézkedés-tor« vezetet hagyott jóvá korszerű szerszámgépek, számjegyvezérlésű gépek fejlesztésére, illetve magas műszaki színvonalú gyártásának megvalósítására. A VB jóváhagyta a KGST egészségügyi együttműködési állandó bizottságának tevékenységét és munkájának fő irányvonalát a következő öt évre és 1990-ig terjedően. A tagországok belkereskedelmi miniszterei tanácskozásának feladatává tette, bővítsék az együttműködést a tagországok belpiaci áruválasziékánek gazdagítására. A részvevők megvitatták a szocialista világrendszer gazdasági kérdéseivel foglalkozó nemzetközi intézet öléves tevékenységéről előterjesztett jelentést, valamint tevékenységének következő ötévi irányait. Az ülésen általános megállapodást írtak alá az érdekelt KGST-tegországok többoldalú együttműködéséről, mellyel támogatni kívánják a Vietnami Szocialista Köztársaság 1990-ig terjedő tudományos-műszaki fejlődésének meggyorsulását. A tagországok gazdasági és tudományos műszaki együttműködésének egyéb kérdéseivel kapcsolatban is határozatokat fogadtak el. A végrehajtó bizottság ülése a barátság és kölcsönös elvtársi megértés légkörében zajlott le. nősen sokat hallatott magáról Hissene Habré, az „északi fegyveres erők“ vezetője, aki egész lényével kalandornak bizonyult. A tubuk támogatását élvezte. Az Afrikai Egységszervezet közbelépésére Habré tavaly megbékült a központi kormányzat képviselőjével, Goukouni Oueddei-jel, de a másfél évtizede tartó polgárháborúban ez a tűzszünet is tiszavirág életűnek bizonyult. Oueddet csapatainak tavaly ősszel sikerült megsemmisítő csapást mérniük az „északi fegyveres erőkre“, s Habré most Kamerun „vendégszeretetét“'élvezú m ádban ezek utón formálisan ír egységes vezetés alakult ki — nemzeti egységkormány (GUNT-) Oueddei vezetésével, s ez 11 frakciót tömörít. A frankofon országokban, nem utolsó sorban a párizsi propaganda hatására, Oueddeit „Líbia emberének“ tartják, győzelmét is be nem bizonyított líbiai támogatással magyarázzák, noha Líbia segítsége általában csak műszaki jellegű volt. A bejelentett egyesülés hírére Párizs azzal válaszolt, hogy növelte káténál jelenlétét a frankofon országokban. A legutóbbi évtized eseményeinek fényében azonban eltörpülnek e vádak. A Csád Köztársaság 1960-ban történt megalakulásakor Párizs csatlósaként kezdte független életét. Erre a legfőbb biztosítékot Francois Tombalbaye elnök személye adta. A több mint egy és negyed millió négyzetkilométer területű, de csak négy és fél millió lakosú Csád lakosságának majdnem a felét szudáni négerek alkotják, utánuk az arabok, szarák, hausszák és a tubuk következnek. A tubuk a tuaregekhez hasonló rendkívül szívós, rejtelmes sivatagi nép, korlátozva érezte magát az új államban, s ezért eleként csatlakozott a francia uralom maradványai és Tombalbaye elnök önkényuralma ellen megalakult Csádi Nemzeti Felszabadító Fronthoz, a Frolinathoz. Másfél évtizede robbant ki a harc, s a franciák nem maradtak tétlen szemlélői: Párizs idegenlégiósokat állomásoztatott Csádban, hogy fenntartsa védencének uralmát. A katolikus Tombalbaye-t azonban az sem mentette meg a bukástól, hogy a 60 százalékban mohamedán, 10 százalékban katolikus országban a természeti vallások hagyományainak („pogány“ múlt) felújításával kacérkodott, nevet is változtatott, mint ezt egyébként Mobutu elnök is tette a Zaire Köztársaságban. A hadsereg fellázadt ellene, megölték. A Tombalbaye-t felváltó Felix Malloume ezredes is a franciák embere volt. 1975-ben jutott hatalomra puccsal, de nem sokáig övezte Sicsfény. Az ország fejlődése szempontjából azonban nem kívánatos fejlemények történtek, amikor a Frolinatből egymással vetélkedő csoportok váltak kt és hadseregeikkel egymásnak rontottak. 1976 óta külöelsősorban a Közép-afrikai Köztársa. Ságban, Nigerben és Kamerunban. Csádban is bővíteni kívánja bázjspozícióit. Ellene van az egyesülésnek és szemben áll Líbiával — Csád szomszédjai közül — még Kamerun és Ni* géria is. Párizs átlátszó szándéka* hogy katonailag mozgósítani kívánja csatlósállamait, amit Giscard d’Estajng köztársasági elnök és legszűkebb köre tanácskozásairól kiadott legutóbbi közlemény azzal indokol, hogy fontolóra kell venni, „.miként lehet növelői a Franciaországhoz védelmi szerződésekkel kapcsolódó afrikai országok biztonságát.“ Az Afrikai Egységszervezet 15 tagállamának, a fogói Loméban megtartott tanácskozása is Lfbia-eljenes álláspontra helyezkedett. Párizs ugyanis „líbiai agressziótól“ való félelem légkörét terjeszti az afrikai államikban, célzatosan. Ezt azzal Indokolja, hogy annak Idején, 1972-ben a csádi polgárháború sósén Líbia „történelmi jogaira“ hivatkozva megszállt egy százezer négyzetkilométernyi északi sávot Csádban, ám e sivatagi terület nem bizonyult jelentéktelennek, mert egyéb hasznos ásványkincsek mellett urániumot is találtak Itt, s ennek felhasználására támaszkodva kívánja Líbia megvalósítani a maga atomprogramját. Párizs ugyanakkor nem akarja megszakítani Líbiával — annak antiimperialista politikáfa ellenére is —< folytatott együttműködését. Mindenekelőtt szüksége van a líbiai olajra. Líbia viszont továbbra is igényli a nyugati fegyvereket és egyéb berendezéseket. A Csád Jrórül zajlő események során furcsa sakkhúzásnak, politikai színjátéknak vagyunk tanúi. LÖRINCZ LÄSZL0 Párizs síiül Krfeti
