Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-13 / 24. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. Június 13. 8 . Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk! (Janus Pannonius) Június első felében minden esz­tendőben a tizennyolc-tizenki­­lenc éves fiatalok ezrei lépnek a zöld posztóval borított asztalhoz, hogy a vizsgabizottság előtt tanúbi­zonyságot tegyenek általános művelt­ségükről, tudásukról, felkészültségük­ről, érettségükről. Ez után a tovább­tanulás vagy a munkaviszonyba lé­pés következik. De ez az egy nap tele van szorongással és izgalommal. Hogyan készültek fel az érettségire az iskolapadot négy évig koptató diá­kok, milyen terveik, vágyaik, elkép­zeléseik vannak? Ezekre a kérdések­re kerestem a választ a Dunaszerda­­helyi (Dunajská Streda) Mezőgazda­­sági Műszaki Szakközépiskolában. Idén az iskola hetvenöt tanulója búcsúzik iskolájától, tanáraitól, bará­taitól, ad számot felkészültségéről és tudásáról. A szlovákiai viszonylatban is jeles tanulmányi eredményekkel büszkélke­dő mezőgazdasági szakközépiskolának az az elsőrendű feladata, hogy a nyu­gat-szlovákiai kerületben a szakkö­­zépkáder-kérdést megoldja, fgy a nö­vénytermesztési és ökonómiai szakon végzett diákok közvetlenül a terme­lésben helyezkednek el: csoportveze­tői, részlegvezető), könyvelői tisztsé­get töltenek be a növénytermesztés ágazatában. Ott, ahol erre szükség van, a kertészetben és gyümölesé­­szetben mint a munka közvetlen irá­nyítói tevékenykedhetnek. Az igazgatói irodában beszélgetek az iskola végzős diákjaival: B ó n a Hedviggel, Molnár Zsuzsával, Szé­náéi Lászlóval és V i n c z e Évával. Beszélgetésünk tárgya aligha lehetne más, mint az előttük álló „egy nap izgalom“, azaz az érettségi és az azt követő vágyak, tervek... Ezeknek a diákoknak, mielőtt ki­töltötték volna a különböző jelentke­zési lapokat, a tájékozódásban sokat segített a pályaválasztási tanácsadás. Terveiket megbeszélték az osztályfő­nökkel és a szülőkkel is, de a tény­leges döntés mindenkinek a saját fel­adata. ★ BÖNA HEDVIG: Kitűnő tanuló öko­nómiai szakon végez. Gépíró-verseny­ben győztes lett. — Mit kívánna, ha három kívánsá­ga teljesülne? — kérdem tőle. „Szeretnék jól leérettségizni, ezért az akadémiai héten legtöbbet a szám­vitelt tanulom, melyből gyakorlati é­­rettségi lesz. Már gyermekkoromban vonzódást éreztem a mezőgazdaság iránt. Most, hogy újra elérkezett a pályaválasztás Ideje, nem adtam fel régi tervemet: a Nyitrai (Nitra) Me­zőgazdasági Főiskolára jelentkeztem, tanulmányaimat itt, az ökonómiai sza­kon szeretném folytatni. Remélem a felvételi vizsgán sikerrel megállóm a helyemet. Ez a második kívánságom, a harmadik pedig az, hogy szeretnék jó üzemgazdász lenni. __ ★ MOLNÄR ZSUZSA: növénytermesz­tési szakon végez. Földműves család­ból származik, gelleí (Holice) lakos, kitüntetett tanuló. „Tanulmányi eredményeim s egyéb körülmények is lehetővé tennék szá­momra, hogy továbbtanuljak. Én azonban dolgozni megyek. A Felbári (Horný Bar) Efsz-ben könyvelő le­szek. Dgy gondolom, így hálálom meg leghamarabb szüleimnek azt a sok szeretetet és gondoskodást, amit diá­­koskodásom idején kaptam tőlük. Per­sze azért a könyveknek sem fordítok hátat, hiszen kedvenc szórakozásom az olvasás.“ ★ SZÉNÄSI LÁSZLÓ: szintén kitünte­tett tanuló, hősi (GabC<kovnl sű, most a növénytermesztési szakon végez. „Szüleimmel gyakran beszélgettünk arról, hogy az érettségi után hová is menjek. Örömmel beleegyeztek elha­tározásomba, hogy főiskolára jelent­kezem. Egyelőre szeretnék minél job­ban leérettségizni és felvételizni.“ ★ VINCZE ÉVA, szintén gellei lakos, kitüntetett tanuló, ökonómiai szakra jár. ö az érettségi után szintén mun­kába lép. „Sokáig bizonytalankodtam, a vé­gén mégis úgy döntöttem, hogy mun­kaviszonyba lépek. Első munkahelyem a dunaszerdahelyi Agrostavnál lesz. Bízom benne, hogy munkatársaim megértöek lesznek, és átsegítenek a nehézségeken.“ öröm végignézni az érettségizők népes csoportján. )ókedvü, magabiz­tos fiatalok, akik tudják, mit akar­nak és tudják, hogy olyan világban élnek, mely szélesre tárja előttük az érvényesülés kapuját, s nem követel cserébe mást, csak kedvet a munká­hoz, a tanuláshoz és becsületes em­beri magatartást, helytállást a felada­tok megoldásában. A fiatalok pedig életkedvvel, tervekkel vannak tele. Valamennyiüket nem állt módomban bemutatni, de talán e néhány pilla­natfelvétel is igazolja, van okuk az örömre, vannak lehetőségeik, esé­lyeik, van jövőjük. Tizenhárom éven át nem hiába készültek az érettségi­re, az életre. M5ľ!Y T^PÍIZ . Vincze Éva Molnár Zsuzsa Bóna Hedvig r«ü г’SS? EóWq ŠWŽ ikor először találkoztunk, ide­gennek véltem. „Bumbus va­gyok“ — mutatkozott be, és hosszan szorongattuk egymás kezét. De ismerősek a vonásai, ahogy így mélyen a szemébe nézek, gondoltam. Aztán hirtelen ráébredtem, hiszen ő az én régi gyermekkori, tűzhely alatt szunyókáló Kókósom unokatestvére. Igen, Így hívtuk: Kókós. — A Kókós? Rokonom. — vallotta be szerényen Bumbus. — Sőt van egy másik is, aki jóval ismertebb — a hangját suttogóra fogta — Mumus a neve és hivatalnok. CSICSAY ALAJOS: — Ja, persze — mondtam hango­san, kacagva, mint aki nem fél a Mu­mustól sem és közben Kókós járt az eszemben. Tőle bizony ma is lúdbőr­­zik a hátam. Ha oktalanul bőgtünk, fékevesztetten ricsajogtunk vagy to­­porzékoltunk, nagynénénk ijesztő han­gon ránkpisszegett: „Jók legyetek, mert mindjárt elvisz benneteket a Kó­kós!“ Es nyúlt is érte a tűzhely alatti „szurdikba“. Onnan ráncigálta elő a csúnya feketeséget. Meg se vártuk, hogy ránk uszítsa, rémült visongással szaladtunk mielőbb menedéket lelni, Jobb híján az asztal alá. Tudtuk, nem árthat nekünk, hisz nem egyéb, mint koromsöprőkefe, vagy efféle alkalmatosság. Alaposab­ban soha sem mertük szemügyre ven­ni. Jó volt félni tőle. Már akkor sejtettem, hogy az embe­rek yiéha szeretnek egy kicsit félni. Nemhiába vannak tele a mesék is csupa rémisztő alakokkal. Csakhogy őket mindig legyőzi a király legki­sebb fia. Ha nem a királyé, hát a szegényemberé. Mindegy, fő, hogy minden mesében akad, aki jól elbá­nik velük. Kókóssal azonban nem így állt a dolog, öt aztán ki nem irtotta senki, legföljebb az életrekeltője parancsol­hatta vissza a sötétbe. Ezért hát nem volt ok nélkül való, ha este az ud­varra kényszerült gyerek, dolga vé­geztével, úgy rontott a konyhába, majd az ajtót törte össze. A Kókós mindaddig élt, míg elegen­dő erőt nem éreztünk karunkban, de főleg a lelkűnkben legyőzhetetlen bá­torságot, hogyha netán mégis hozzánk settenkedne valahonnan az öljarakás mögül a mocskos fajzat, úgy pofon­vágjuk, hogy elmenjen a kedve a gye­rekek ijesztgetésétől. Mikor sikerült így megemberelni magunkat, a Kókós szégyenkezve elsomfordált tőlünk. Hogy még sem bolyongjon árván, gaz­dátlanul a nagyvilágban, kamaszos nagylelkűséggel rátestáltuk őkéimét a kisebb gyerekekre. Hadd féljenek ők is egy keveset tőle. Nem is tudom, mikor hallottam fe­lőle utoljára. Talán megvénült sze­gény, és ki se mozdul már a szűrőik­ből, ha létezik még egyáltalán ilyen tűzhely alatti kókóstanya. Vagy talán örökre elszenderedett, mint sok egyéb csallóközi hagyomány? A Bumbussal viszont nemrég talál­koztam. Nem is akárhol, egy párká­nyi toronyház ötödik emeletén. Le­het, hogy az Öregutcából lopakodott ide, vagy talán Szálkáról, de az is lehet, hogy régebben Muzslán lakott. Olyan eleven, mint az idei kiskecs­­ke. Ogy történt, hogy egy ici pici kis­fiú, aki még a székre is rákérdez — „Mi ez?", meglátogatott bennünket. Első dolga volt kíváncsian földeríteni a lakást. Így hát se szó se beszéd a hálószobába is bekukkantott. Este volt már, korán érő fekete téli este, és csak a konyhát hintette be fénnyel az egykörtés lámpa, A legényke magasra ágaskodott, hogy elérje az ajtó kilincsét. — Kati! — mondta a zár, és lassan, mint aki ásít, eltáltotta száját a szoba. A fiúcs­ka riadtan meghátrált, és gyorsan odaiszkolt az anyja ölébe. Mikor már biztonságban érezte magát, tágranyílt szemekkel fordult a szoba felé. Apró ujjávgl mutatgatta: „Ott a Bumbus“. — Dehogy van, nincs is Bumbus — próbálta lebeszélni őt mamája, de a gyerek csak egyre hajtogatta: „Ott a Bumbus, ott a Bumbus." — Gyere, kihozzuk! — nyújtottam feléje a kezem. Belekapaszkodott a mutatóujjamba, és jött elszántan nya­­koncsípni a félelmetes lujjujt. Igen­­ám, csakhogy bekapcsoltuk a villanyt. A sötétség egy gyenge pattintásra összerögyott, hirtelen nem is láttuk, hová tűnt, és a Bumbus sehol. A kis­fiú találta meg nagy ügyesen. Benyúlt érte az ágy alá, szép óvatosan ki­húzta és a tenyerébe ültette. — Itt van a Bumbus! — kiabálta lelkendezve. Vigyázva kisétált vele a konyhába és a felnőtteknek kínálta. Édesanyja vette el tőle, megsimogat­ta a halálra rémült Bumbus borzas fejét, amitől az egészen megbátoro­dott. Leugrott a szőnyegre, bukfencet vetett és hipp-hopp visszaszökkent a szobába, egyenesen az ágy alá. A fiúcska utána, elmarkolta, kihozta és megint az anyja ölébe rakta. Így ker­­getőztek, hancúroztak, míg végül mindketten jól elfáradtak. A kisfiú elálmosodott, nyűgössé vált. Anyukája ráadta a meleg téli kabátkát, felnyalábolta, hogy elindul­janak hazafelé. De a gyerek hirtelen felélénkült: „A Bumbust is!" — Mit akarsz? — A Bumbust is vigyük! — mondta erélyesen. — Mi a csoda kell még? — zsörtö­lődött a mama. — Vigyétek, csak vigyétek, ha már ilyen jól összebarátkoztak. Mit volt mit tenni, a mama leha­jolt és nagyot sóhajtva a karjába emelte az ott ácsorgó képzeletben Bumbust is. Majd csak akad neki valami csen­des zug a lakásban, ha máshol nem, hát a könyvespolc mögött, л kik a napsütés áldásai mellett fL károsító hatását is észlelték, most hozzákezdhetnek bőrük rendbehozatalához. A mellkason, a háton, a karokon és a vállakon mu­tatkozó apróbb-nagyobb barnás — gombák által előidézett — foltokat kezdjék el kezelni, így a gyógyulá­suk után visszamaradó színkülönbsé­get a legközelebbi napsütés el tudja tüntetni. Próbálják meg egyszerű héziszerek­­kel, citromlével, uborka- vagy para­dicsomszeletekkel eltüntetni arcuk, válluk szeplőit. Eredménytelenség esetén ne habozzanak orvosi segítsé­get kérni, ez biztos eredménnyel fog járni. A strandon nagyon sokan fertőződ­nek gombával, mely az újak közötti és talpon jelentkező hámlással árulja el magát. Ajánlatos gondos vizsgálat alá vetni az említett helyeket, mert amikor harisnyát, zárt cipőt vagy csizmát hordunk, a hámlás fokozó­dik, mély berepedések keletkezhet­nek, a gombás ekcéma enyhébb vagy súlyosabb formája alakulhat ki. Jó ezt ilyenkor még egyszerű kezeléssel megelőzni. Figyelni kell, mert a gombás fer­tőzés átterjedhet a körmökre is, me­lyeknek sárgás vagy barnás elszíne­ződése nemcsak szépséghiba, hanem a láb állandó visszafertőződésének forrása, arról nem is beszélve, hogy meggyógyítása hónapokat vesz Igény­be, s esetleg a körmök sebészeti el­távolítását teheti szükségessé. A száraz arcbőrnek közül sokan megfeledkeznek arról, hogy a nap­fény, a víz és a szél erősen szárít, csak arra törekednek, hogy minél előbb és minél barnábbra süljenek le, elmulasztják fokozott krémezéssel vé-A túlzott napozás utóhatásai denl bőrüket. A bőrük még szárazabb lesz, repedezik, viszket, húzódik, piros foltokkal tarkított. Ha világos, lan­gyos kamillaforrázattal, jó zsíros krémmel kezelve nem jönnek rendbe, orvoshoz kell fordulni. Nagy ijedtséget szokott idősebbek­ben kelteni, hogy a szemek körül megszaporodtak és mélyebbek lettek a ráncok. A húszas évektől kezdve — egyéni adottságoktól és ápoltságiól függően — megkezdődik a bőr rán­­cosodása. Az erős napozás megvasta­gítja a bőr szarurétegét, a ráncok ezáltal kifejezettebbekké válnak. He­lyes bőrápolással ez is viszonylag hamar rendbehozható. Dr. Rohonyi László Régiből újat A régi matracos ágyat ügyesen átalakíthatjuk házilag is. Mind a vaságy, mind a fa­ágy váza megfelel alapanyagul a heverőhöz, vagy a támlás, kényelmes ülőalkalmatosság­hoz. Saját elképzelésünktől függ, hogy teljesen sima heve­­rőt készítünk-e belőle, vagy a képen látható klasszikus dí­ványt. Az ágy támlájára nincs szük­ségünk, csakis az ágy kereté­re. Ez lesz a heverő alapja. A matracokat alaposan kiporol­juk, kikeféljük, s ha szükséges, esetleg fellazíthatjuk és új hu­zatba varrhatjuk bele. Ha csak egy ágyunk van, akkor támla nélküli heverőt készítünk belőle. Vegyünk jól mosható és szép mintájú (eset­leg egyszínű) vásznat, kartont, kretont vagy erre a célra meg­felelő műszálas kelmét és ebből szabjuk ki a huzatot. Nagyon fontos, hogy előzőleg jól szá­mítsuk ki, hogy hány méterre lesz szükségünk. A varrásokra és az oldalakra mindig szá­mítsuk rá a szük­séges centimétere­ket. A vászonfélét, kretont, kartont (a mfiszllas kelme ki­vételével) ajánla­tos előzőleg forró vízbe beáztatni, — így kissé összeug­­rik és sűrűbb lesz az anyag. Ha van rá pénzünk, vehe­tünk bútorszövetet is, így még muta­­tősabb lesz a he­verő. P. P. VÍZSZINTES: 1. A rejtvény első ré­sze (zárt betűk: i, e, а, о, 1, s). 9. Március 18-án ün­nepeljük. 10. Nát­rium vegyjele. 11. Zeusz szerelme. 12. Űr spanyolul. 13. Kettős mássalhang­zó. 15. Laoszi nép­törzs. 18. Kettőzve Zola regényalak. 19. Szövetkezet hozzátartozója. 21. Jegyes. 23. Birka. 24. Hozzáér vala­mihez. 25. Római hét. 26. Szlovák föld. 28. Japán gyöngyhalásznő. 30. A múlt idő je­le. 32. Dolog lati­nul. 34. Klasszikus kötőszó. 35. Nem ugyanaz. 36. Dör­­mög. 37. Női bece­név. 38. Légüres tér. 40. Bizsu kö­zepe. 42. Jugoszláv város. 44. Krono­méter. 47. Dán aprópénz. 48. Szag. 49. Csüng. 50. Cj több idegen nyelv­ben. 52. Vonatkozó névmás. 54. La­tin „és“. 56. Járom. 58. Kettős mással­hangzó. 59. Vágány. 60. Formai. 62. Föléje. 63. Regényalak Gárdonyi mű­vében. 64. Folyó Erdélyben. 65. Szov­jet repülőgép-jelzés FÜGGÖLEES: 1. Nagy magyar for­radalmi költő. 2. Félig zene. 3. Isme­retlen névjele. 4. Szovjet ex-sakkvi­­lágbajnok. 5. ... de Janeiro. 6. Ide­gen tagadás. 7. Római száz és öt­száz. 8. Elektromos töltésű atom. 9. A rejtvény második része (zárt be­tűk: y, t, k, d). 14. Énekhang. 16. A rejtvény harmadik része (zárt be­tűk: s, k, á, o). 17. Gyógykenőcs. 19. Barát és ellenség is lehet. 20. Gázló­madár. 21. Apa törökül. 22. Hazai tex­tilszövetkezet. 27. Igekötő. 29. Szemé­lyes névmás. 31. Puskarész. 32. Ki­rály franciául (ROI). 33. Segélykérő jel. 34. A Brit Légiforgalmi Társaság neve. 39. Igen olaszul. 41. Vércsator­na. 42. Ipari növény. 43. Enyém ola< szül. 44. Időhatározói névutó. 45. Tö­rök férfinév. 46. Valóban. 51. Muta­tószó. 53. E napon. 55. Számnév. 56. Becézett Ilona. 57. Régi Ormérték. 58. Tenger angolul. 60. Juttat. 61. Római negyvenkilenc. Beküldendő a vízszintes 1., a függő­leges 9. és 16. számú sorok megfej­tése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 21. számában közölt ke­­resztrejvény helyes megfejtése: „Ésszerűség és összefogás a siker kulcsa“. Nyertesek: Csépi Etelka, Nagyme­­gyer (Calovo), Farkas Aladár, Fülek (Filakovo), Gál Gizella, Nagytúr (V, Túrovce).

Next

/
Oldalképek
Tartalom