Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-06 / 23. szám
1981. Június 6. SZABAD FÖLDMŰVES 13 / A CSKP XVI. kongresszusának dokumentumai világosan körvonalazták az állattenyésztés továbbfejlesztésének célravezető útját. Nyomatékosan felhívták a figyelmet arra, hogy az öneilátottság fokozása, de mindenekelőtt az erőtakarmányok behozatalának korlátozása megköveteli az állattenyésztés szerkezeti változását. Az eddiginél sokkal erélyesebben kell szorgalmazni a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére valő orientálódást. A felvázolt Irányzat megvalósítása kedvező feltételeket teremt a lakosság megfelelő tej- és húsellátásához, kisebb .mennyiségű erőtakarmány felhasználásával. Természetesen az állattenyésztés többi ágazatát sem lehet elhanyagolni. A SZARVASMARHA-TENYÉSZTÉS ERŐS ÜTŐKÁRTYÁNK Ezt az elvet kell szem előtt tartani már az idei tervfeladatok megvalósításakor is. De ehhez vajon rrtfegteremtették-e mindenütt a szükséges feltételeket, s ha nem, akkor miképpen intézkednek a gazdaságok az előttük álló feladató!: végrehajtása érdekében? Az érsekújvári [Nové Zámky) Járás mezőgazdasági üzemei igényes feladat előtt állnak. Hiszen csak a tejtermelést — a múlt év valóságához viszonyítva — több mint kétmillióháromszázezer literrel kell növelniük. Ez annyit jelent, hogy egyedenkénti évi átlagban el kell érniük a háromezer kétszázötven literes tejtermelést a múlt évi háromezerszáznegyvenhat literrel szemben. MVDr Ján Dojčán, a járási mezőgazdasági igazgatóság főállattenyésztője arról tájékoztatott, hogy az első négy hónapban a marhahús eladási tervét százkét százalékra, a tej értékesítési tervét pedig százegy százalékra teljesítették. Ez valóban örvendetes. De az már annál kevésbé, hogy nem mindegyik gazdaság egyforma arányban járult hozzá a lakosság folyamatos tejellátásához. A járás huszonhat mezőgazdasági üzeme közül tíz nem tett eleget áruértékesitési kötelezettségének. Lényegesen jobb eredményt érhettek volna el, ha például a hűli és a szálkái szövetkezet, valamint a Párkányi (Štúrovo) Állami Gazdaság — amelyek a leggyengébb tejtermelést érték el —, de a többi sereghajtó gazdaság is kedvező feltételeket teremtene és nagyobb Igyekezetét fejtene ki a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése érdekében. Ugyanis a lemaradás szinte közhelyként hangzó fogyatékosságokból ered: hiányos takarmányalap, rossz munkaszervezés, nem megfelelő gondozás, foghíjas tenyésztői munka. A fogyatékosságok felszámolásában olyan élenjáró tejtermelő gazdaságok példáját kell követniük, mint az érsekújvári vagy a szímői (Zemné) szövetkezet. A gazdaságok többsége Igyekezett takarékosan gazdálkodni az erőtakarmánnyal. Járási átlagban egy liter tej kitermelésére harminc dekagramm abrakot fogyasztottak. De e tekintetben is aránytalanságok tapasztalhatók. Paradox helyzet, hogy éppen a gyengébb hasznosságot elérő gazdaságok kevésbé ügyelnek á gazdaságosságra. A libádi vagy a szálkái szövetkezetben például az egységnyi tej kitermelésére felhasznált harmincöt dekagramm erőtakarmány végképp nincs összhangban a fejési átlaggal. A gyakorlat igazolja, hogy a sereghajtók csak ritkán iparkodnak saját kezdeményezésükből a helyzeten változtatni. Beletörődnek, mondván: elvégre nem lehet mindenki élenjáró. Gyakran erélyes intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a lemaradozók legalább a közepes gazdaságok színvonalára zárkózzanak fel. Ehhez a járási pártbizottság megtette a szükséges intézkedéseket. Külön bizottságot létesített, amelynek tagjai rendszeresen ellenőrzik a feladatok teljesítését, felelősségre vonják a lemaradozókat, s a feltárt okok kiküszöbölését szorgalmazzák. A járási mezőgazdasági igazgatóság is megszilárdította ellenőrző tevékenységét. Már a tervezés folyamán gondoskodtak arról, hogy valamennyi gazdaságban meglegyenek a feltételek a szükséges takarmánykészlet biztosítására. A lemaradozó gazdaságok fellendítését anyagi ösztönzéssel is serkentik. Az anyagi ösztönzők főleg azokra a mutatókra irányulnak, melyekben tavaly az egyes gazdaságok lemaradtak. MIÉRT CSÖKKENT A SZARVASMARHA-ÄLLOMÄNY, méghozzá több mint ezer darabbal, amikor a szarvasmarha-ágazat fejlesztésének egyik alapvető feltétele az állománybővítés? A megfontolatlan, szűk látókörű döntés akkor született, amikor a Párkányi Állami Gazdaság szarvasmartenyésztésének kérdését próbálkoztak megoldani, amely évek óta komoly gondot okozott s okoz ma is. A kedvezőtlen tartási, de főleg munkaerőviszonyok miatt tavaly az állományuk jelentős hányadát a vágóhídra szállították. A gazdaság szarvasmarha-állománya egy éven belül 3950 darabról 2904 darabra, ebből a tehénállomány pedig 1431 darabról 1142 darabra csökkent. Gondolom a problémák effajta megoldásához nem kell külön kommentárt fűznöm. Lényeges kérdés azonban, hogyan akarják a tervezett létszámot elérni. Dojőán elvtárs elmondotta, hogy a szarvasmarha-állomány növelésére konkrét intézkedések történtek. A fő hangsúlyt a tehénállomány bővítésére fordítják, s az év végéig a jelenlegi 24 ezer 614 darab tehénállományt a tervezett huszonötezerhatszáz darabra szeretnék növelni. Ezt részben növendékállatok felvásárlásával oldják meg, részben pedig a múltban elég gyakori szubjektív tényezők kiküszöbölésével. Komoly lépések történtek a borjúelhullás csökkentése érdekében s ez pozitív eredményt . hozott. Míg tavaly a borjúelhullás átlaga meghaladta a hat százalékot, az első negyedévben öt egész öt tized százalékra csökkent. Intézkedtek az állategészségügyi szolgálat munkájának javítása végett, főleg a kényszervágások csökkentése érdekében. Az intézkedések nyomán a kényszervágások száma százhúszról nyolcvanhatra csökkent — az előző évekhez viszonyítva. Továbbá fokozott figyelmet szntelnek a tehenek szaporodóképességének javítására. Az idén száz tehéntől kilencvenöt borjú elválasztását tűzték ki célul, a múlt évi kilencvenhárom egész öt tizeddel szemben. Az állattenyésztő véleménye szerint a járásban adottak a feltételek, hogy a tervezett állományt az év végéig biztosítsák. KIVÁLÓ TEJMINÖSÉG, JELENTŐS TÖBBLETBEVÉTEL Ugyanezen a vö jményen vannak-e a járás gazdaságai is? Alighal Az első negyedév átlagában az eladott tej összmennyiségének ötvennégy százalékát első, harminchat százaléikát második és kilenc százalékát harmadik minőségi psztályban értékesítették. Fehérholló csupán az udvardi (Dvory nad Žltavou) és a szímői szövetkezet, ahol az értékesített tej összmennyisége az első minőségi osztályba került. A muzslaiak (Mužla) megelégednek azzal, hogy a tejnek csupán tíz százaléka kiváló minőségű, vagy a libádiak azzal, hogy a tej összmennyiségét a második minőségi osztályban értékesítik — hogy csak a legkirívóbb eseteket említsem. A minőség a termelés gazdaságosságának alapvető tényezője. Talán a járás gazdaságainak zöme ezidáig nem tudatosította, hogy a gyengébb minőségű tej értékesítésével hány ezer korona csúszott ki a kezükből?! A járásban folyamatban van a régi hűtőberendezések felcserélése újakkal, s intézkedések történtek a hűtő- és tárolókapacitásod bővítésére is. Meglehet, hogy a Jelenlegi feltételek nem mondhatók ideálisnak. Fokozott gonddal, a higiéniai követelmények betartásával, fertőtlenítésével — vagyis különösebb anyagi befektetés nélkül, de annál nagyobb akaraterővel — azonban javítani lehetne a helyzeten. ADÄS VÉTELI BONYODALMAK Az első négy hónapban a sertéshús eladási időtervét csupán kilencvenhat százalékra teljesítették. A lemaradás kétszáznegyvenöt tonna húst jelent. Pedig elegendő hízósertésük volt eladásra, vallják a jmi vezetői. Azonban a húsüzem nem volt hajlandó többet átvenni, tárolókapacitás hiányára hivatkozva. Miközben a húsipar nem győzte a felvásárlást — megkérdőjelezhető okból —, addig a gazdaságokban a hízóik élősúlya meghaladta a száztíz kilót, vágóértékük csökkent, nem beszélve a tetemes mennyiségű feleslegesen elpazarolt erőtakarmányról. Ilyen feltételek mellett nehezen lehet beszélni gazdaságosságról, hatékonyságról vagy az össztársadalmi érdeket szolgáló eegyüttműködésről. Ha a gazdaságosságról beszélünk, nem lehet figyelmen kívül hagyni a sertéshizlalásban elért hasznosságot és az egységnyi termékre fordított erőtakarmány-fogyasztást sem. Járási átlagban á hízók napi súlygyarapodási átlaga ötvenkét dekagramm körül alakult, s egy kiló hús kitermelésére 3,94 kiló erőtakarmányt használtak fel. A legjobb súlygyarapodást a szímői, a szálkái és a kottái szövetkezet érte el. Az abraktakarmány-fogyasztásban sem haladták meg a járási átlagot. De nézzük csak a hátul kullogókat. A muzslai szövetkezet a ranglétra legalsó fókán helyezkedik el, huszonhét dekagrammos napi súlygyarapodási átlaggal! Emellett egységnyi hús kitermelésére több mint négy kiló abrakot fordított. A sertések súlygyarapodási átlaga ötven dekagramm alatti volt a mányai, a komjáti és a bardoüovi szövetkezetben is. Négy kilogrammnál több abrakot pedig a máűai és a kéméndi szövetkezetben, valamint a Párkányt Állami Gazdaságban használtak fel egységnyi termékre. SZARVASMARHA-ISTÄLLÖBAN BROILEREK Miért van erre szükség? Elsősorban azért, mert a Cíferi Baromfiüzem decemberben, januárban és februárban nem szállított napos csibéket a baromfihizlaló gazdaságoknak. Ennek következtében a baromfihús értékesítési időtervét kilencvennégy százalékra teljesítették. Az év végéig pedig a járás gazdaságainak több mint háromezer tonna baromfihúst kell adni a közellátáspak. Hogy a lemaradást behozzák, s a tervezett feladatot teljesítsék, a növendékmarhák legeltetése idején felszabadult istállókban broilereket hizlalnak. A tojás értékesítése kedvezően alakult, ezt a feladatot százöt százalékra teljesítették a járás gazdaságai. Az állattenyésztés vonalán minden tekintetben—akár a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésében, az állatok hasznosságának növelésében és a minőség javításában, akár a termelés hatékonyságának és gazdaságosságának fokozásában vagy az adott lehetőségek kihasználásában, de az adás vételi kapcsolatok megszilárdításában is — akad még bőven helyrehozntvaló az érsekűjvári járásban. Ha lépést akarnak tartani a múlt gyakorlatától eltérő igényes követelményekkel, a hathatós intézkedések mellett az emberek szemléletében, a munkához való hozzáállásban kell keresni a legjelentősebb tartalékot. Klamarcsik Mária Kifizetődő a mechanikai növényápolás A kukorica nagy alkalmazkodóképessége követ* keztében a legkülönfélébb talajtípusokon termeszthető. Legnagyobb teljesítményre a jó vízgazdálkodású, levegős, mély, meleg vályógtalajokon és olyan hordalékos agyagtalajokon képes, amelyek jól ellátottak szerves- és ásványi anyagokkal. A kukorica a táplálkozáshoz szükséges vizet és a száraz súlyának hét százalékát kitevő „eszenciális“ tápanyagokat a talajoldajtból veszi fel. A mai intenzív gazdálkodás feltételei mellett műtrágyázás nélkül már nehezen lehetne elképzelni eredményes, gazdaságos és kifizetődő kukoricatermesztést. A kukorica vegetációs időszakában érdemes odafigyelni a növényápolásra — tehát a talaj levegőzésére, melegen tartására, gyomirtására, jó víz- és hőháztartására. A mechanikai növényápolás eszközei a különböző boronák, illetve a hálóborona lehet. E munkálatok során vigyázni kell, főleg a kelésben levő vagy éppen kikelt kukoricanövényekre. Éppen ezért a különböző mechanikai, lazitási munkákat csak addig végezhetjük, amíg a növénymagasság nem haladja meg a tíz—tizenöt centimétert, de a későbbi kultivátorozásoknál is nagyon kell vigyázni arra, hogy a kukoricaszárat meg ne sértsük és a fejlődő növény gyökereit fel ne tépjük. Amíg a fiatal növény a három-négy leveles állapotot el nem éri, addig az ápolási munkát „relativen* mélyen végezhetjük, ettől fogva azonban már csak egészen csekélyen lehet a saraboló kapákat járatni. Mivel a kukorica kezdeti fejlődése aránylag lassú, vegyszerezéses gyomirtás nélkül a gyomok elszaporodhatnak. A kukorica minden más kultúr-* növénynél érzékenyebben reagál a fejlődés kezdeti időszakában bekövetkezett gyomosodásra. A gyomok jelentős veszteséget okozhatnak, ezt minden mezőgazdasági szakember a gyakorlatból jól ismeri. A feltalaj lazítása nemcsak a gyomnövények irtásában játszik szerepet, hanem vízmegőrzésben Is, mert a felső rétegben elrombolja a „kapilláris“ vízemelést szolgáló talajszerkezetet, és ezzel az alulról felszálló páraoszlopot megszakítja, tehát kevesebb víz párologhat el a talajfelszínről. Emellett, ha csapadékot kap a talaj, a beszivárgást a laza felszín nagymértékben megkönnyíti, ugyanakkor gátolja a felszíni vízelfolyást is. A jelenlegi vegyszeres gyomirtás mellett is meggondolandó, hogy nem l'enne-e helyes, ha ilyen megfontolásokkal még akkor is közbeiktatnánk a talajlazítást, ha ezt a gyomnövények elleni védelem egyébként már nem indokolja. Természetesen ezt csak azoknál a gyomirtó szereknél lehet javasolni, amelyek nem gázhatásúak, s amelyeknél a talajmozgatás nem kimondottan káros hatású. Hatleveles állapot után már ritkán van szükség a kukorica mechanikai ápoláséra, amit a kukorica magassága és jó talajárnyékolása is feleslegessé tesz. Ha azonban száraz a tavasz, és a gyomirtó szerek nem hatottak kellőképpen, magas gerendélyű kultivátorral — ha ezt a növények károsítása, megtépése nélkül megtehetjük — egy sekély sarabolás nagy segítséget jelenthet abban, hogy megóvjuk a talajnedvességet a kukoricanövény számára, amelynél éppen ebben a fejlődési szakaszban megy végbe a reproduktív szervek differenciálódása. Hangsúlyozni szeretném, hogy a vegyszerekkel történő gyomirtás napjainkban csaknem tökéletes és a legmodernebb eljárásnak tekinthető, azonban ettől eltérésre is számíthatunk, főleg az időjárási viszonyok hatására. Ezért sok esetben a kukorica mechanikai ápolása kifizetődő lehet. Dr. László László A növények fejlődésének újszerű értelmezése A VÍZ SZEREPE A NÖVÉNYEK BELTARTALMI ÉRTÉKÉNEK MEGŐRZÉSÉBEN III. RÉSZ A szárazság és a növények túlhevülése következtében a növekedés leáll. A növény nem képes hasznosítani a külső energiát, s megkezdődik az addig keletkezett értékes anyagok lebomlása. Ezt a túlhevültség és szárazság által előidézett helyzetet a növény maximális terheltségi állapotának nevezzük, az időpontját pedig konfliktusl időszaknak. Ez a helyzet különösen akkor áll be, ha a vízhiány a kritikus időszakban lép fel. Ez általában rövid időszak, de a hozamalakulás szempontjából igen jelentős. Az előbbi részben említettük, hogy a növények növekedése, vagyts munkavégzése szempontjából mennyire fontos az állandó növényhőmérséklet. Megállapítottuk, hogy ennek biztosítása öntözéssel és a helyes agrotechnikával érhető el. Most a csapadék és az öntözés hőmérsékletszabályozó szerepét vizsgáljuk. A csapadék és az öntözővíz lehűti a növényfelületet. Ezáltal növekszik a különbség az atmoszféra és a növény hőmérséklete között, vagyts növekszik a felső hőlépcső értéke. A növény gyökérzetével felveszi a talajnedvet, s ezáltal fokozza — transzpiráció segítségével — a saját belső és felületi hűtését. A gyökér közelében a víz és a csapadék nagyobb mértékben hűti le a gyökérzetet, mint a talajt a nagy tömegkülönbség következtében. Ezáltal elmélyül az alsó hőmérsékleti különbség is. Tudjuk, hogy minél nagyobb a felső és az alsó hőmérsékletkülönbség, annál tökéletesebb a növény izoterm állapota, amely a növekedés és a munkavégzés folyamatának alapkövetelménye. A sok csapadékot vagy a túlőntözést a növények a kritikus Időszakban el tudják viselni, ha ez számukra egyébként túlterhelést is jelent, mert a túlhűtést — melyet a sok víz idéz elő — a belső energiatartalékkal kompenzálják. A sok nedvesség a gabonaféléknél ahhoz vezet, hogy a mag a kalászban túlnövekszik és a minősége romlik. A burgonya új gumókat termel — károsan fiatalodik. A cukorrépa a vegetációs Időszak végén Is folytatja a víz hatására a növekedést. Mivel a növény ezt a növekedést az őszi napsütés és hőmérséklet energiájából nem bírja fedezni, belső energiájának a felhasználására kényszerül. Ez a répa cukortartalmának csökkenésében és egyéb minőségi mutatók leromlásában nyilvánul meg, miközben a hozamok növekednek. A csapadékdús Időszak a burgonya beérésének Idején szintén csökkenti a keményítőtartalmát. Ezen törvényszerűségek összegezésével azt a célt követjük, hogy a növény életkörülményeit mérhető tünetekkel táljuk jellemezni és ismerhetővé váljanak a talaj bioenergetikai értékel Is. Az eddigi Ismertetés alapján tudjuk, hogy a növény rendelkezésére állő energiamennyiség, amelyet anyaga növekedéséhez használhat fel az U = Ui — U2 egyenletből adódik, ahol az U a hősugárzás által felvett Ui energia és a csapadék következtében elvont Uj energia különbségének felel meg. Ezen energiamennyiség optimális viszonyok között teljes mértékben a növény szárazanyag hozamának a kialakítását szolgálhatja. Ha az energiakülönbség előbbi egyenletébe behelyettesítjük a felvett és leadott hőmérséklet, valamint a csapadék hatásfokának arányát, a kővetkező nagyon fontos egyenletet kapjuk: u = /__L_+7__L_7.ym„ ahol az egyes jelzések így jellemezhetők: t — az adott időszak átlaghőmérséklete; te — az évi átlaghőmérséklet; h — időszaki csapadékmennyiség; he — évi csapadékmennyiség; Ym«« — a lehető legnagyoBb szárazanyaghozam. Ha a saját termelési viszonyok között növényenként kiszámítjuk az U értékét a legnagyobb terméshozamú évjárat adataiból havi Időszakokra, s ezt grafikonon ábrázoljuk, megkapjuk az adott növény kritikus termodinamikai fázisának Időszakát. Ez az intenzív növekedés Időszaka, amikor a növény nem a belső energia anyagainak, vagyis minőségének rovására növekszik. Ennek ismerete — saját viszonyaink között is —* azért fontos, mert ekkor legszükségesebb az adott növény vízigényét fedezni. Habár ennek nagy gyakorlati jelentősége van, nem elegendő csupán a legnagyobb hozamú évjáratokra vonatkozó adatokat Ismernünk. :A fenti egyenlet alapján havi «Időszakokra Is kiszámíthatjuk — az előző hónap hőmérsékleti- és csapadékadataiből, valamint a több éves átlagértékekből —, hogy pillanatnyilag miképpen alakul a növények energiagörbéje. A szárazanyag hozam pillanatnyi értékét egy kis terület átlagolásából számíthatjuk ki. A fontosabb mezőgazdasági növények kritikus termodinamikai időszaka csehországi viszonyok között a következők: május június július augusztus árpa burgonya mák cukorrépa búza repce kapás-takarmánynövények zab kukorica burgonya rozs kukorica Amint látjuk, e^yes növényeknek két kritikus időszakuk- Is van, és ez még fajtánként is változhat az adott évben. A kimagasló hozamok elméleti alapja abban rejlik, miképpen tudjuk biztosítani a kritikus időszakban, hogy a maximális hőmérséklet és csapadékmennyiség mellett nagy legyen a belső energia különbségének az értéke. TARR GYULA vegyészmérnök X EGY JÁRÁS TÜKRÉBEN
