Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-06 / 23. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. június 8, 14 HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • MIÉRT PUSZTULNAK A HALAK? A horgásztársadalmat nagyon ér­dekli, hogy a nem éppen ölesén ha­laszott vizek élővilága — időről-idő­re ;— miért válik áldozattá? Nyáron —> amikor a víz hőfoka 18—20 C-fok fölé emelkedik — elég­gé gyakori a hajnali oxigénhiány. Ez többnyire úgy keletkezik, hogy a vízi­növények — algák, hínárfélék — bu­ján elszaporodnak. Ezek nappal nagy mennyiségű oxigént termelnek. Az est leszálltával ez a termelés megszű­nik, és ők maguk is oxlgénfogyasz­­tókká válnak, hasonlóan, mint az ál­latok, ezen belül a halak. Mire éj­félre jár az idő, a víz oxigéntartalma felhasználődik, s ettől kezdve a ha­lak mind nagyobb oxigénhiánnyal küzdenek, a felszínre emelkednek és a légkör levegőjét „pipálják1*. Ez azonban legtöbbjüket nem elégíti ki. Az oxigénigényesebb fajok — mint például a balin, a süllő, a dévér stb. — sorra elpusztulnak. Mire elérkezik a hajnal, a víz felszínét megannyi terpesztett kopoltyújú haltetem borít­ja. Ilyen jelenség a horgászvizeken éppen úgy előfordulhat, mint vala­melyik vízfolyásban. Ha a vízinövények tömege elpusztul *— Uyen nemcsak ősszel, hanem nyá­ron is bekövetkezhet —, akkor is fel­léphet oxigénhiány. Ugyanis a bomló, rothadó növények körül hallatlan mennyiségben elszaporodnak a szer­ves anyagot lebontó baktériumok, amelyeknek szintén szükségük van oxigénre. Sőt ez a folyamat még az­zal a veszéllyel is fenyeget, hogy a vízbe kisebb-nagyobb mennyiségben mérgező bomlástermékek — ammó­nia és kénhidrogén — is juthatnak, ami tovább bonyolítja a halak nehéz helyzetét. Az oxigénhiány — másrészt a mér­gező ammónia és kénhidrogén kiala­kulása, megjelenése — csökkenthető, megakadályozható, ha a vízterület ke­zelői nem tűrik a vízinövények túl­zott elburjánzását, a bomló szerves­anyagok felhalmozódását. Erre a cél­ra nagyon jó eredménnyel hasznosít­hatók a növényevő halfajok (pl. az amur, a fehér és pettyes busa), ame­lyek nap mint nap gyérítik a növény­­állományt. A másik, közvetettebb út­ja a védekezésnek, ha erdősítéssel, nádas telepítésével (a parti sávban), kedvező talajműveléssel stb. megaka­dályozzuk a növényi tápanyagok (fő­leg a nitrogén és a foszfor) vízbe való folyamatos és nagyarányú bemo­­sódását. Persze az ilyen akcióra a horgászok egymaguk nem képesek, de a vízügyi szervekkel, erdőgazdasá­gokkal, s a mezőgazdasági üzemek­kel közösen már hathatósan beavat­kozhatnak, a cél megvalósítása érde­kében. Az ívással egyidőben is felléphet szórványos halpusztulás. A horgászok jól tudják, hogy a dévérkeszeg olyan hevesen, önfeledten ívik a parti kö­vek között, hogy egyik-másik azok közé szorul és ott elpusztul. Néhány nap múlva az élettelen, oszlásnak in­duló hal kilazul a kövek fogságából és hullámzáskor a partra vetődik. Ez nem rendkívül „kóros eset“, így van ez évek óta. Az ilyen jelenséget „nászhalálnak“ nevezzük. A halfogó emberek körében — le­gyenek azok horgászok vagy halá­szok — a hal gyakran végzetesen sérülhet, megnyomódhat. Az ilyen halból aligha lesz ép példány, ha ismét visszakerül a vízbe. A fő hor­gászati és halászati idényben ezért ilyen előzmények is kiválthatnak szórványos halpusztulást. Ami pedig az egyéb okokat illeti, azok közül rendszerint a rothadó szervesanyag-tartalmú és vegyipari (pl. cián) szennyvizek okozhatnak haltragédiákat. Előfordul, hogy a szántóföldeken felhasznált növény­védő szerek kerülnek gyanúba a hal­­pusztulás okozóiként. Ebben a tekin­tetben a statisztika) elemzést végez­nek, melyből kiderül, hogy ezek a szerek csak elvétve, például hanyag munka miatt okoznak pusztulást. Mi a tendő halpusztuláskor? Amennyiben nyilvánvaló, hogy va­lamilyen rendkívül esemény — pél­dául vízszennyezés stb. — következ­tében a halak megbetegedtek, úgy késedelem nélkül értesíteni kell az illetékes vízügyi szerveket, a helyi nemzeti bizottságot, valamint a hor­gászszervezetet. Ezek hivatottak arra, hogy a vízszennyezéssel kapcsolatos halpusztulás okait hatósági úton ki­vizsgálják, s egyidejűleg a védekezést is megszervezzék. Néhány napos ké­séssel érkező tájékozódás gátolhatja, sőt lehetetlenné is teheti egy-egy hal­tragédia kiderítését, mert addigra az „okok“ megszűnhetnek. Persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy az említett intézményeknek sok munkája van. Ezért csak abban az esetben riasszuk őket, ha tényleg baj van és sok hal kerül vezsélybe.-pép-Egy haüogó-versenyröl Hazatérőben több horgásztárs kérdezte, hogyan sikerült a dunaszerda­­helyi (Dunajská Streda) városi szervezet halfogó versenye. Erre azt vá­laszoltam, hogy a verseny sikeres volt. A bősí (Gabčíkovo) út melletti ta­von álltak rajthoz a versenyzők, hogy kipróbálják képességeiket. A száz­harminc horgász május 9-én eléggé hideg vízen próbálta ki ügyességét, A versenyt pontosan délben fújták le. A versenyzők egy asztalnál sora-* koztak, mert ott mérték és jegyezték be a pontokat jelentő adatokat. Egy­­egy dekagramm egy pontot, és minden darab hal további egy pontot ért. Az első díjat a dunaszerdahelyi Perczell József nyerte, aki összesen huszonhat halat szákolt. Ezek között két kisebb méretű pontyot fogott, a többi pedig compó volt. A zsákmány összesen 8,66 kilogramm volt. Szabó Lajos Vásárvámosról 7,35 kiló halat fogott, szintén többségben compót, A halak többsége méreten aluli volt. A verseny szervezői szigorúan ra­gaszkodtak hozzá, hogy egy-egy horgász csak két halat vigyen haza. Te­hát két darab méreten aluli compó jutott a versenyzőknek. A versenyt jól megszervezték, hi­szen több mint ezey ember nézte végig, A horgászszervezet halászlét és sült halat árusított az érdeklődőknek. Krajcsovics Fi Olgyai Ede, a szer­vezet elnöke, átad­ja az első díjat A célprogramok a tudományos ” eredmények gyakorlati megva­lósításának hatékony formái lehe­tővé teszik, hogy a legfontosabb nép­gazdasági feladatokra összpontosít­sák az intézetek erőit. A Szovjetunió Halgazdálkodási Minisztériumának Kollégiuma 1980. márciusában tizen­két halászati-kutatási célprogramot hagyott jóvá, amelyekből hat a hal­tenyésztéssel és a belvízi halászattal kapcsolatos. Az „Amúr program“ a növényevő halak és más fajok nagyüzemi alkal­mazását, a tógazdasági hozamok 300 —800 kg/ha-ra, illetve a természetes vizek hozamainak 100—150 kg/ha-ra való növelését irányozta elő. A prog­ram része a természetes takarmányok teljesebb kihasználása, a genetikai, szelekciós és hibridizációs munka ja­vítása, nagy ivadéknevelő bázisok lé­tesítése temperált víz felhasználásá­val. KOMPLEX CÉLPROGRAMOK A „Prűd program* a tógazdasági haltenyésztés intenzitás-növelésére, a tenyészanyag-előállítás tökéletesíté­sére irányul. Cél: a tógazdaságokban 180—250 kg/ha, az iparszerü halte­nyésztő üzemekben 250—350 kg/mJ hozam elérése, ezen belül a terület­­egységre eső ivadéktermelés 30 szá­zalékos növelése, a 100 kg áruhal megtermeléséhez felhasznált tenyész­­anyag 10—20 %-os csökkentése. A feladatok teljesítéséhez a te­nyésztési feltételek és a teleltetés optimalizálását, a halbetegségek le­küzdését, a természetes táplálékbázis mesterséges serkentését, a halgazda­sági munkafolyamatok gépesítését és automatizálását kell megvalósítani. A „Premix program* a teljes érté­kű tápok és a korszerű takarmányo­zási technológiák alkalmazását irá­nyozza elő. Cél a súlygyarapodásra felhasznált takarmánymennyíség és a takarmányköltségek 20—30 százalé­kos csökkentése. A mesterséges tápok minőségének Javítása érdekében kapszuláit, indító-, gyógy- és produkciós tápok gyártását tervezik. Az „Ozer program* a Szovjetunió 25—30 millió hektár természetes víz­területének halgazdasági hasznosítá­sára irányul. A jelenlegi 10—12 kg/i ha haltermését az adottságoktól füg­gően 2—10-szeresére kell növelni. >—< Feladat: a Szovjetunió észak-nyugati területein levő tavak halállományá­nak rekonstrukciója. Valamennyi program megvalósítá­sánál nagy figyelmet fordítanak a gazdaságossági kérdésekre.. T. A. VADÄSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÄSZAT 4 VAD ASZ AT 4 VADÁSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÁSZAT 4 Hazánkban mindent megteszünk az ipar környezetkárosító hatá­sa ellen. A célkitűzések azt is biztosítják, hogy a vegyszermaradé­kok és más veszélyes szennyező anya­gok biztonságos tárolására kijelölt területeket időközönként rekultivál­­juk és bizonyos esetekben erdősítsük. Az eredeti állapotban megőrzött te­rületek nagyon alkalmasak a vadvé­delmi kutatás céljaira. Tekintettel arra, hogy a hetedik ötéves tervidő­szakban hazánk ökológiai teherbírá­sának a felmérése kiemelt feladatnak számít, célszerű a természetvédelmi területek élővilága kutatásának elmé­lyítése. Ez azonban nem merülhet ki a fauna egyszerű leltározásában, — vagyis az ott előforduló fajok regisz­trálásában. A kutatásnak tehát tájé­koztatónk kell lennie a védelem, a területgondozás és a fejlesztés gya­korlati vonatkozásaiban is. Társadalmunkban a jövő nemzedék részére eddig kétszázhuszonhét vé­dett területet létesítettünk, — több mint félmillió hektáron. Énnek 90 százaléka erdős terület. Ornitológiái megfigyeléseink sajnos eléggé hézagosak. A téli szállásról az erdei szalonkák, a bíbicek, a sere­gélyek, a gólyák és a fecskék közül aránylag kevés tért vissza fészkeiéi helyére. Emiatt sok gólya- és fecske­­fészek maradt üresen. Arra törekszem, hogy a maga va­lóságában mutassam be a helyzetet. Sohasem voltam borúlátó, ezért nem szeretnék vészharangot kongatni, a vonuló madarakról mégis el kell mon­danom, hogy az Afrikában telelt ma­daraknak csupán negyven százaléka tért vissza fészkelési helyére. Fölépítettük a fejlett civilizációt. Ez azt jelenti, ha az emberi erő tíz évenként megsokszorozódik, akkor a következő száz évben az ember az egész naprendszert benépesíti. Létez­nek már tudományosan megalapozott adatok népes firvárosok építésére. Napjaink égető problémája az elő ászai hónapja környezet szennyezése. Előfordulnak olyan energetikai és vegyi jellegű szennyeződések, amelyeket egyelőre képtelenek vagyunk kiküszöbölni. A jövő zenéje, hogy ezt a kérdést a tu­domány az emberiség javára meg­oldja. Szlovákiában évről-évra kevesebb az apróvad. A területek vadeltartó képessége s a táplálékszerzés lehető­sége jő, azonban a búvóhelyek mes­terséges létesítése nem hozta meg a várt eredményt. Vadgazdálkodásunk nagy gondja az apróvad élőhelyén bekövetkezett ká­ros hatások ellensúlyozása. A termé­szetes búvóhelyek és csenderesek hiánya még mindig nagy. Hol fész­keljen a madár, hol éljen a nyúl, ha nincsenek ehhez megfelelő természe­tes feltételek? Újra és újra ismétlem önmagam, nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy csendereseket, vadbúvóhelyeket elsősorban a mezőgazdasági területe­ken létesítsünk. Az egyes cserje- és fafajok lelőhelyigény és rendeltetés szerinti telepítésére >— szegélyesen vagy sávosan — kell törekednünk. Milyen fa- és cserjefajokat telepít­sünk a csenderesekbe? Tudjuk, hogy a választék nagy. Ezeket szinte lehe­tetlen felkarolni. A vadgazdálkodási célokat szolgáló fásítás terep- és geo­lógiai alapismereteket, továbbá a táj­egység klimatológiai helyzetismeretét is igényli. Csak természetes, hogy a mezőgaz­dasági üzemek a vadvédő fásítást esetleg kifogásolják. Ezért mindent meg kell tenni megnyerésük érdeké­ben. Sajnos a fogoly- és a nyúlállo­­mány nagyon megcsappant, azonban a fácánnnal is bajok lehetnek, ha a vadontenyésző állomány tartózkodási búvóhelyének a problémáit sürgősen nem oldjuk meg. Az élőkörnyezet nagyon megválto­zott. A mezőgazdaságban új vegysze­reket használnak a termés fellendíté­sében, új technológiát vezetnek be, 8 emiatt a vad élőhelye Is módosult. Utazásaim alkalmával láthattam a felperzselt mezsgyéket, bokros réte­ket és nádasokat. Mondhatom, na­gyon szomorú látvány tárult elém. Kedves vadásztársaim, az élőszónak végtelenül nagy ereje van. Ezért már a tavasz kezdetén beszélni kell az Illetékesekkel, hogy ne égessék fel a vadvédő területeket. A természetben ismeretesek bizo­nyos törvényszerűségek és folyama­tok. Ezzel tulajdonképpen apróléko­san foglalkozik az élettan tudománya. A tudósok kimutatták, hogy 100—150 évenként előfordulnak bizonyos sza­kaszok, amikor az apróvadállomány mélypontra kerül. Lehet, hogy nap­jainkban ilyen időszakot élünk? Am tapasztalatból tudjuk, hogy a növény­világban előforduló fejlődési késedel­met a természet önmaga behozza, és talán eljön az az időszak, amikor annyi lesz az apróvad, mint a har­mincas években. Persze csak akkor, ha mindent megtesszünk ennek érde­kében. A vadászat tulajdonképpen a sza­badidő ésszerű eltöltését szolgáié te­vékenységek egyike. Ennek kereté­ben a vadász tiszta levegőn, egészsé­ges környezetben tartózkodik, és na­gyon hasznos természetvédelmi mun­kát is végez. Ezáltal milliós értékek keletkeznek. A vadászok többsége megközelítően százezer órát dolgozott a múltban különféle társadalmi akciókban. Se­gítette a szövetkezeteket és az állami gazdaságokat az idénymunkák gyors ütemű elvégzésében, de a vadásztár­saságok által kijelölt feladatok meg­valósításában is. Ki kell emelni azo­kat • vadászokat, akik a helyi és a felsőbb szervekben szabadidejük ro* vására felbecsülhetetlen értékű szer­vező és irányító tevékenységükkel elősegítették a nagy értékek létre­hozását. Ján M. Habrovský HASZNOS BEMUTATÓ VOLT Az SZVSZ losonci (LuCenec) Járás! választmányának székházéban a kö­zelmúltban kiállítást nyitottak, ahol bemutatták a járás területén lőtt va­dak trófeáit. A kiállítás megnyitása­kor a látogatók megtekinthették 4 szebbnél-szebb trófeagyűjteményeket. A szervezők ugyanis negyvenkilenc szarvas-, 173 őz-, 8 muflon- és két dámvad-trófeát mutattak be. Ez azt bizonyítja, hogy Járásunk gazdag vad­állománnyal rendelkezik. Voltak és ma is vannak sikereket elérő vadá­szok, Ezek évről évre a sportvadá­szat tüneményessége mellett figyel-1 met szentelnek a nemes vadállomány továbbtenyésztésének, azok téli gon­dozásának, etetésének stb. A sikeres bemutatóval párhuzamo­san a Járás vadászszervezetét nagy megtiszteltetés érte. A Bulgáriában, vagyis Plovdivban sorra kerülő vadá­szati témájú kiállításra a járásból öt trófeát küldhetnek, s ezzel gazdagít­hatják a CSSZSZK kiállítási anyagát. Csák István DRAGA PECSENYE Egy nyugatnémet vendéglős tilalmi időben lőtt egy nyulat. Kocsijának rendszáma alapján feljelentették őt a kirándulók. Amikor a vendéglős fele­sége otthon feltálalta a nyúlpecse­­nyét, betoppantak a rendőrök. Az orvvadászt 2400, feleségét pedig 600 márka pénzbüntetésre Ítélte a nürn­bergi bíróság. Mi ebből a tanulság? Az, hogy jobb, ha becsületes a va­dászi -zahi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom