Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-06 / 23. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. Június 6, A CSKP XVI. kongresszusán Gustáv Husák elvtárs a társa­dalom további fejlődéséről szóló beszámolóban többek kö­zött hangoztatta: A hetedik ötéves tervidőszak céljainak megvalósítása megköveteli, hogy az eddiginél lényegesen kö­vetkezetesebben járuljunk hozzá a termelés hatékonyságának és a munka minőségének növeléséhez, ami gazdaságpoliti­kánk hosszútávú stratégiai irányvonalát jelenti. Ez minde­nekelőtt a termelési lehetőségek ésszerű kihasználását, a rendelkezésre ,álló összes források gazdaságos hasznosítását, a termelési folyamat irányításának tökéletesítését, valamint a dolgozók kezdeményezésének széleskörű kibontakoztatását teszi szükségessé. A mezőgazdasági termelés fejlesz­tésének alapvető feltétele a belterje­­sítés, az iparosítás, az összpontosítás és a szakosítás továbi elmélyítése. A figyelmet elsősorban a növényter­mesztés gyorsabb ütemű fejlesztésére kell fordítani, mert ez az egyik leg­jelentősebb láncszeme az élelmisze­rekből való önellátottság fokozásá­nak. A vezető dolgozóknak vala­mennyi irányítási szinten tudatosíta­niuk kell, hogy a bekövetkezendő időszak követelményei kérlelhetetle­nül felfedik politikai fejlettségüket, szaktudásukat és szervezői képessé­güket. Szükségszerű, hogy a jól és a gyengén gazdálkodók közötti különb­ségek a munkacsoportok, egyének erkölcsi és anyagi elismerésében is kifejezésre jussanak. A belterjesítö tényezők kiaknázása a mezőgazdaságban is megköveteli a munkaszervezés és a jutalmazás új formájának — vagyis a munkacso­portokra épített módszerének — ér­vényesítését. Ebben úttörő szerepet vállaltak a Szenei (Senec) Állami Gazdaság dolgozói. Štefan Matejčík igazgatóhoz azzal a kérdéssel' fordultunk, hogy tulaj­donképpen mi is vezette őket rá a hazánkban eddig ki nem próbált új módszer bevezetésére. — Abból Indultunk ki, hogy nap­jainkban a termelési eszközök — be­leértve a nagy teljesítményű növény­­termesztési gépeket is — olyan ma­gas műszaki és minőségi fokra emel­kedtek, hogy ésszerű kihasználásuk alapvető fordulatot követel a munka­­szervezésben és a jutalmazásban egy­aránt. Az eddigi gyakorlat, amely a területi vagy az óránkénti egyéni tel­jesítmények értékelésén alapult, nem tette lehetővé a korszerű, nagy telje­sítményű gépek hosszabb munkafo­lyamat keretében — például az egész tenyészidő folyamán — teljes mértékű és hatékony kihasználását. Gyakran tanúi lehettünk annak, hogy a nagy teljesítményű gépek — me­lyek beszerzési ára egyre nagyobb beruházást igényel — a helytelen Irányítás és munkaszervezés révén nincsenek kellőképpen kihasználva. Ezért ahelyett, hogy a mezőgazdaság Iparosítását segítenék elő, érzékelhe­tően csökkentik a termelés hatékony­ságát. A munkaszervezés és a jutalmazás brigád formájáról szóló szerződésben i— amely a gazdaság vezetősége és két gépesítő brigád tagjai között jött létre — a következőket olvashatjuk: „Szükségesnek tartjuk a munka­­szervezés és a jutalmazás olyan for­májának létrehozását, amely a kor­szerű gépi eszközök maximális ki­használása révén a termelés, a mun­katermelékenység, a hatékonyság, a minőség szüntelen fokozását segíti elő. Céljaink megvalósításában a szovjet mezőgazdászok tapasztalatára támaszkodunk, főleg a komplex gé­pesítő brigádok tagjainak példájára, akik az elért gazdasgi eredmények­ben anyagilag közvetlenül érdekel­tek.“ A gazdaság dolgozóinak eltökélt szándéka és az eddigi gyakorlattól eltérő szemlélete teljes mértékben összhangban van az SZLKP határoza­tával, amely kimondja, hogy az irá­nyítás tökéletesítésének megbontha­tatlan alkotóeleme a dolgozók aktív részvétele és kezdeményezőkészsége. Csakis olyan munkaformák vezethet­nek célra, amelyek a minőség javí­tására és a termelés hatékonyságá­nak növelésére irányulnak. — Az említett elveket szem előtt tartva — vette át a szót Štefan Kraj­­őoviö üzemgazdász —, gazdaságunk­ban két komplex gépesítő brigádot létesítettünk. Tagjiai teljes felelőssé­get vállaltaik a százhetvenöt hektár­nyi cukorrépa és a háromszázkilenc­venöt hektár termőterületű kukorica termesztéséért, gondozásáért. A bri­gádok a gazdaság két különálló rész­legén tevékenykednek, s a termésért egészen a betakarításig felelnek. Karol Križan a gazdaság bérelszá­moló részlegének vezetője részlete­sen tájékoztatott bennünket a komp­lex gépesítő brigádok jutalmazásának elvéről, s meghatározó tényezőiről. — A brigádtagok jutalmának ösz­­szegét az egyes növények termeszté­séhez szükséges összes munkálatok —i a tavaszi talajelőkészítéstől kezd­ve, a vetésen, a növényápoláson ke­resztül, egészen a betakarításig — az egy hektárra és az egész területre átszámított időnormatívák szerint határoztuk meg — a minimális kézi­munka szükséglettel számolva. A ju­talom teljes összegének kifizetése fel­tételezi a tervezett hektárhozam — vagyis a szemes kukorica esetében a hat tonna, a cukorrépáéban pedig a negyven tonna termés — elérését. Ezt a brigádtagok az alapbérük húsz százalékával garantálják. Tehát ezt az összeget az alapbérből levonjuk, s csak betakarítás után — a terve­zett hektárhozam elérése esetén — fizetjük ki. A hátralevő nyolcvan százalékot előleg formájában kapják meg a brigádtagok. Abban az esetben, ha a brigádta­gok egy-egy munkálatot nem képesek maguk, agrotechnikai határidőben el­végezni és segítségre szorulnak, a mások által végzett munkáért kifize­tett összeget j— az adott hónapban — az előlegezett jutalmukból levonjuk. Ha a komplex gépesítő brigád gondjára bízott területről a terve­zettnél gyengébb termést ér el, ak­kor az alapbérük mozgó része — vagyis húsz százaléka — egy száza­lékkal csökken, minden egyes száza­lék hozamcsökkenésért. Ezáltal a bri­gád tagjai anyagilag közvetlenül ér­dekeltek abban, hogy az összes mun­kálatot agrotechnikai határidőben és minőségileg is jól végezzék el. Az új jutalmazási rendszer azon­ban nemcsak a tervezett hektárho­zam elérésére, hanem elsősorban en­nek növelésére ösztönzi a brigádta­gokat és a gazdaság többi dolgozó­ját egyaránt. Ugyanis ha a brigád a tervezettnél nagyobb termést ér el, akkor ezért tagjainak kollektív prémium jár. A prémium összegének a felét részben a brigádtagok között, részben pedig a többi dolgozó között — az elvég­zett munkában való részesedésük arányában — osztják szét. A hátra­levő összeget a brigádtagoknak fize­tik ki a szocialista versenyben tanú­sított aktivitásukhoz mérten. A többlettermésért járó prémium progresszíven növekszik a terven fe­lüli hektárhozamok arányában. Így például a cukorrépa hektáronkénti három tonna többlettermése esetén a csoportnak tizenötezer korona pré­miumot fizetnek ki. De a negyvenöt tonna átlaghozam elérésekor már harmincezer koronát, a negyvenkét tonna átlagtermésnél pedig hatvan­ezer korona prémium jár a brigád­tagoknak. A prémium teljes összegét csak akkor fizetik ki, ha a répa el­éri a standard, vagyis a tizennégy százalékos, cukortartalmat. Ha a cu­kortartalom ennél alacsonyabb, akkor minden egy tized százalékos csökke­nésért négy koronát vonnak le az egy tonna töbletter чге számított prémium összegéből. Hasonlóan alakul a prémium nagy­sága a szemes kukorica esetében is. Az egy tized tonna hektáronkénti többlettermés elérésekor tizenötezer koronát, öt tized tonna esetében hu­szonötezer koronát, de egy tonna többlet elérésekor már hatvanötezer koronát fizetnek ki prémiumként. Krajčovič elvtárs azonban megje­gyezte, hogy a többlettermésért járó prémium odaítélésének feltétele mindkét növény megállapodott hek­tárhozamának az elérése. Ha például az egyik növénykultúrából nem érik el a tervezett hektárhozamot, a má­sik esetében pedig túlszárnyalják, akkor a többlettermésért járó pré­mium arányosan csökken. Tíz szá­zalékos hozamcsökkenésig minden egyes százalékért a prémium össze­gének két százalékát, a tíztől húsz százalékig terjedő átlaghozam-csök­kenés esetén pedig egy százalékát le­vonják. — A munkaszervezés és a jutalma­zás csoportos formájának bevezetésé­vel, amely teljes mértékben érvényre juttatja az elvégzett munka szerinti jutalmazás és a kollektív érdekeltség elvét, jelentős előrelépést tettünk a munkaszervezés és a jutalmazás ösz­­szehangolásában a korszerű gépesí­tés követelményeivel — mondotta az igazgató. Reméljük, hogy ezáltal leg­alább részben megoldjuk a termelő­viszonyok és termelőeszközök színvo­nala közötti aránytalanságot. A valóban mozgósító erejű jutalma­zási rendszer, amely elsősorban a munka minőségére ösztönzi a dolgo­zókat, egy nevezőre emeli az össz­társadalmi érdeket az egyéni érdek­kel, ami a további fejlődésnek fon­tos mozgató rugója. Am ami a leglé­nyegesebb, a gazdaságban beindított kísérlet tudatformáló hatásával ked­vező feltételeket teremt a teljes ön­elszámoló rendszerre való fokozato* áttéréshez. Štefan Kocian mérnök Hasznos kooperáció Az ipolysági (Šahy) Vörös Lobogó Efsz-ben 1976 óta egy BS 6-os típusú szárító- és egy pogácsézógépsor üze­mel. Az üzemegységet a Deméndi (Demandice) Új Élet és a Palásti (Pláátovce) Béke Efsz-szel együttmű­ködve kooperációban építették fel. Az idei évtől kezdve a kooperáló gazdaságokhoz a Fegyverneki (Zbroj­­níky) Május 9 Efsz is hozzátársult. gett szinte az egész országot bejárj ják. A dolgozók fokozott figyelmet szentelnek a villanyenergia megtaka­rítására is. Az első negyedévben az ipolysági részlegen tizenkétezer kilo­wattot takarítotak meg azáltal, hogy tüzetesen betartották a technológiai előírásokat. Igaz, az Uzemrészleg dol­gozói anyagilag is érdekeltek az Tóth István a dolgozókkal rendszeresen megbeszéli a napi teendőket A takarmánykészítő üzemegység építésekor a munkálatok zömét az ipolysági szövetkezet építészeti cso­portja végezte. Ennek köszönve a beruházási költségeket egy negyedé­re csökkentették s a tervezett négy­millió korona helyet csupán egymil­lió koronát fordítottak az építkezés­re. Tíz év alatt a beruházás költsége busásan megtérült a gazdaságnak. Tehát nem volt hiábavaló a koope­rációs vállalkozás. A társult gazdasá­gok állattenyésztői az üzemegység nélkül már ei sem tudják képzelni a termelést. A takarmánypogácsák gyártásában és a keverékek össze­állításában igyekeznek a legújabb ismereteket érvényesíteni. Emellett fokozott figyelmet szentelnek a ta­karmányok minőségének is. Az ösz­­szfis takarmányozási problémákat kö­zösen vitatják meg. A BS 6-os típusú szárítóban napon­ta száznegyven mázsa szárítmányt készítenek főleg lucernából, lóheré­ből, szudáni főből, valamint őszi és tavaszi keverékből. Pogácsából ha­vonta kétezerötszáz tonnát gyárta­nak. A pogácsák összetétele a követ­kező: negyven százalék szalma, har­minc százalék erőtakarmény, hét szá­zalék lucernaliszt, hat százalék szá­rított répaszelet, tíz százalék melasz, a hátralévő mennyiség pedig karba­­mid és ásványanyag. A Uzemrészleg dolgozói megtesznek mindent annak érdekében, hogy csökkentsék a termelési költségeket. Az elmúlt időszakban az abraktakar­­múny-fogyasztást például tíz száza­lékkal csökkentették. Az egyes gaz­daságok igyekszenek já minőségű ta­karmányokat szállítani az üzemegy­ségbe, további feldolgozásra. Viszont a takarmánykészítő részleg dolgozói is azon iparkodnak, hogy a kooperáló gazdaságok számára idejében elké­szítsék és leszállítsák a nélkülözhe­tetlen takarmányokat. A szárítóban és a pogácsázó gépsornál nyújtott műszakokban dolgoznak, szükség ese­tén pedig szombaton, vasárnap és ünnepnapokon is. A gépkarbantartók­nak sokszor gondot okoz a pótalkat-rňo-rolr hiánva oiórí hnc7or7Dcii Ы viS. energia- és az anyagmegtakarításban. Természetesen a premizálási rendszer figyelembe veszi a tervezett felada-" tok teljesítését. A terv túlteljesítése esetén prémiumban az alapbér hu­szonöt százalékát fizetik ki a dolgo-Zuckermann Ernő és Tóth István vezetők a takarmánykeverék összetételét ellenőrzik zöknak. Nem csoda hát, hogy az üzemrészleg dolgozóinak szilárd el­szántsága, hogy az idei feladatukat nemcsak teljesítsék, hanem túl is szárnyalják. A jó minőségű szárítmány ég po­gácsa gyártása megfelelő takarmá­nyozási feltételeket biztosit a koope­ráló gazdaságok számára, s kedve­zően befolyásolja a szarvasmarhák hasznosságát a tej- és a hústermelés­ben egyaránt. BELÄNY1 JÄNOS Jó termés kedvezőtlen adottságú talajokról Napjainkban, a gazdaságosság elvét szem előtt tartó belterjes növénytermesztésnek egyik nagy horderejű kérdése az, hogyan növelhető a trágyázás hatékony­sága. E kérdéssel kapcsolatban az agronómusoknak nemcsak azt kell figyelemmel kísérni, hogyan kezelik, s tárolják a trágyákat, hanem azt is, hogyan alkalmaz­zák azokat. Ha a trágyázás hatékonyságát befolyásoló tényezőket elemezzük, nem lehet figyelmen kívül hagyni a termőréteg mélységét, amely a trágyázás módjának, alkalmazott adagjának fontos meghatározója lehet. A sekély termőrétegű talajok esetében az adottsá­gokhoz mérten kell irányítani, módosítani a növény­­termesztés rendszerét, de mindenekelőtt a talaj víz­­gazdálkodását és tápanyagutánpótlását, vagyis a trá­gyázást. Hogy miért? A sekély termőrétegű talajok vízgazdálkodása lényegesen eltér a többi talajtól. Ugyanis a kedvezőtlen hatású altalaj rétegek ese­tében a beszivárgó víz vagy elfolyik a vizet át nem eresztő rétegen — ha ennek elég nagy a lejtése —, vagy öszegyül a réteg felett, esetleg a kőzetekben levő repedéseken az alsó rétegekbe szivárog. Tegyük fel,- hogy egy ilyen sekély termőrétegű talaj vastagsága ötven centiméter, amely hozzávetőlegesen hetven milliméter csapadékot tárolhat. Ez a vízmennyi­ség a nyár folyamán lehullott csapadékkal együtt 1— a várt termés eléréséhez — csak akkor lesz kielégítő, ha a tenyészidő folyamán a csapadékelosztás egyenle­tes, vagyis kellő időben fedezi a növény vízszükségle­tét. Abban az esetben, ha a csapadékelosztás nem meg­felelő, akkor az Ilyen talajokon beáll az aszály. Tehát a termés alakulása kimondottan a csapadék eloszlásá­nak és mennyiségének, végeredményben az Időjárás szeszélyének lesz a függvénye. Ezért a sekély termőrétegű talajokon a trágyázást is ennek megfelelően kell módosítani. Azokon a területeken, ahol a termőréteg vastagsága ötven, hatvan centiméternél vékonyabb, már a tervezés során arra keit törekednünk, hogy a vetésforgó helyes beállításával, az adottságoknak legmegfelelőbb agro­technikával kiküszöböljük a rossz vízgazdálkodású ta­lajok káros hatását a termés alakulására. Célszerű, ha ezeken a talajokon kisebb mennyiségű műtrágyát alkal­mazunk és a szükséges tápanyagokat istállótrágyávál, komposzttal vagy zöldtrágyázással pótoljuk. Ezáltal je­lentős mennyiségű műtrágyát takaríthatunk meg, főleg a mélyrétegű talajok okszerű trágyázására. Nem beszél­ve arról, hogy a szervestrágyázás előnyben részesíté­sével a sekély termőrétegű talajokon is jelentősen nö­velhető a termelés gazdaságossága. Hiszen a szerves­trágya alkalmazása nemcsak a műtrágyák megtakarítá­sát, s ezáltal a költségek csökkentését teszi lehetővé, hanem javítja a talaj szerkezetét, vízgazdálkodását, és ez nem kis mértékben a hektárhozamok kedvező alaku­lásához is hozzájárul. KMOŠKO LADISLAV agrármérnök Bodonyt István és Slezák Dušan karbantartók a villanyenergíafogyasztást vizsgálják a szárítóban A szerző felvétele A MELLŐZÖTT HAJDINA Ezt a pohánka, tatárka (Fagopyrum sagittatum) néven ismert növényt Szlovákiában sok helyütt termesztet­ték a múltban. Elágazó szára a rep­céhez hásonló, virágja fehér. A te­­nyészideje igen rövitl — mindössze tiz-tizenkét hét. Ezért tavasztól őszig bármikor vethető. Rendszerint a ve­téstől számított harmincötödik napon virágzik. Nagy előnye, hogy a talaj­jal szemben nem igényes. Termésho­zama közepes termőképességfi tala­jon nem haladja meg a tíz mázsát, de jó talajerőben lévő területeken húsz mázsás terméssel is fizet hek­táronként. Rövid tenyészideje következtében igen alkalmas másodvetésnek, gabo­nafélék után. Másodvetésként balta­címmel együtt vetve kiváló takar­mányt biztosít. Ián M. Habrovský Я о a i ^ и ^ г» Я ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom