Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-23 / 21. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1981. május 23. 2 TESTVÉRI ÖSSZEFOGÁSSAL, TEVŐLEGESEN A szocialista rendszerben a képviseleti testületek időszaki választása nem formális aktus, a demokráciának nem valamilyen hatáskeltő bizonygatása, nem passzív statiszták felvonultatása, hanem a népképviseletnek választás általi ráruházása a dolgozó osztályok és társadalmi csoportok legjobbjaira, akiket a Nemzeti Front fórumán történt kiszemelésük és a vezető erő, a kommunista párt kongresszusán jóváhagyott fejlesztési programokból kiinduló választási akcióprogram alapján választanak meg az egyes fokú képviseleti szervek tagjaivá. Hogy még világosabb legyen ez a meghatározás: amikor egy kommunista, vagy pártonkívüli, illetve más politikai párt vagy tömegszervezet tagja a Nemzeti Front talaján képviseleti megbízást, illetve megválasztása után mandátumot kap, küldesétét bizonyos platform alapján, bizonyos kötelező program szerint tölti be. Tehát minden egyes megválasztott képviselő társadalmi megrendeléssel indul, ennek teljesítését kell a törvényhozási és igazgatási szervekben betöltött tisztségével konkrétan elősegítenie. Nagyon természetes, hogy enneik a társadalmi megrendelésnek összhangban kell állnia a társadalom vezető erejét megtestesítő kommunista párt céljával, programjával és politikájával. A választások tehát az adott szocialista berendezkedésű ország politikai rendszerének a tükörképét adják, s a választások útján újul meg időszakonként a szocialista társadalom politikai rendszere. A választási rendszerek egyúttal minden egyes ország rendszere demokráciájának a fokmérőjét is jelentik. Hazánk szocialista rendszerében minden állampolgárt megillet 18. életévének betöltésétől aktív, 21. életévének betöltésétől pedig passzív választójog, vagyis az első esetben választhat, a második esetben pedig nemcsak választhat, hanem meg is választható. Kivételt csak az olyan esetek jelentenek, amikor orvost véleményezés alapján a bíróság valakit megfoszt cselekvőképességétől, illetve gondnokság 4alá helyez, vagy ha valaki jogérvényes bírósági ítélet folytán bizonyos időtartamra elvesztette polgárjogait. Természetesen olyan személy sem élhet választójogával, aki a választások idején börtönbüntetését tölti vagy vizsgálati fogságban ül. A tőkés világ választási rendszere rengeteg választójogi korlátozást ismer, úgynevezett cenzusokat, s e korlátozások eredője igen sok esetben a megoldatlan -faji vagy nemzetiségi kérdés. Az előbbinek eklatáns megnyilvánulásával találkozhatunk a megint sokat emlegetett apartheid rendszerű Dél-afrikai Köztársaságban, ahol csak a lakosság egyötödét kitevő fehér lakosságnak van választójoga. A nemzetiségi kérdés rendezetlensége azonban a civilizált Európa egyes őrségeiben is választási bonyodalmakat okoz. Nem is valamilyen változhatatlan cenzusokról van szó, hiszen ezek annyira elavulnak, hogy a gyakorlati élet teszi szükségessé eltörlésüket, mint például a nőktől hosszú-hosszú időn át megvont választójog megadásét. (Svájcban például tíz éve történt ilyen elhatározás.) Inkább arról van szó: minthogy a választási rendszer egy ország politikai rendszerének a tükörképe, az osztályellentétek is feltétlenül megnyilvánulnak benne. Időszerűsége miatt is példaként említhetnénk az írországi helyzetet, illetve politikai válságot, mely lappangó polgárháború stádiumába jutott. A nemzetiségi kérdés — konkrétan a flamand-vallon kérdés — elérhetetlennek tűnő rendezése különös megvilágításba hozza a belgiumi viszonyokat. Nem egy kormányválságot éppen a nemzetiségi ellentétek robbantottak ki. Receptadás, megoldási kísérletezés nem is egyszer adódott, ám hasztalan. Mi tudjuk, hogy az örökös válsággal küszködő kapitalizmus viszonyai között valóban megoldhatatlan a nemzetiségi kérdés, csak tüneti kezeléssel próbálják enyhíteni. Atvjetítve e kérdést a mi viszonyainkra, mindennél világosabban igazolódik a szocializmus egyik nagy vívmánya, a nemzetiségi kérdés gyökeres megoldása, amely a konkrét valóság számos megnyilvánulásában kifejezést nyer. A nemzetiségi viszonylat a szocialista választási rendszerben is kifejezést ölt. A Nemzeti Front keretében például a jelöltek kiszemelésekor a jövőbeni képviseleti testületek nemzetiségi összetételére is ügyelnek, hogy megfeleljen a lakosság ilyen viszonylatú össztételének. Persze szocialista választási rendszerünkben a nemzetiségi szempont figyelembe vétele nem tisztán a számok kérdése. A lényeget ott kell látnunk, hogy választási rendszerünk a Nemzeti Front bázisa alapján egyesíti, összefogja társadalmunk sokrétű erőit. Példáért nem kell messzire mennünk, elég ha körülnézünk A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és a komáromi (Komárno) járás üzemeiben. A több nemzetiségű kollektívák a kötelező állami tervfeladatok teljesítése mellett megtanulnak hasznosan egymás mellett élni, közösen alkotni és segítik egymást. Az olyan létesítmények, mint a Steiner Gábor Hajógyár az internacionalizmus gyakorlati Iskoláinak is nevezhetők, mégpedig több szempontból. Először is fontos szerepet játszik ebben a szakismeretek és tapasztalatok átadása, például cseh szakemberek részéről. A több nemzetiségű kollektívák összeforrnak a közös munkában, előítéleteket áthágó barátságok születnek, melyek a szűk munkakörön túl is élnek és ápolódnak. Ennek természetes velejárója a többnyelvűség, egymás anyanyelvének nemzeti kultúrájának tisztelete és becsülése, a haladó hagyományok ápolása. Ennek bizonyságai példái a rendkívüli sikeres komáromi kulturális versenyek. Az is természetes, hogy ebben a szellemben akadálytalanul érvényesül a kétnyelvűség a hivatalos használatban is. Ennek az internacionalista szemléletnek és érzésnek másik nagy forrása az a tény, hogy a komáromi hajógyárból pompás hajóóriások kelnek olykor útra, hogy rendeltetési helyükre érjenek, a szovjet kikötőkbe. A válságos évek problémáinak leküzdése és a szocializmus ellenségei által megkérdőjelezett és lebecsült értékek helyreállítása óta a szovjet barátság ápolása fokozatosan nagy szerepet játszik társadalmi és közösségi életünkben. Valámennyi üzemi kollektíva becsületbeli ügye, hogy idejében és a kívánt minőségben elkészüljenek a szovjet megrendelések, termékeinkkel ne valljunk szégyent. Ez a hagyományos barátság megnyilvánulása mellett abból a felismerésből is ered, hogy a mai, osztályszempontbói igen megosztott ás bonyolult világban sikereink csakis közösek lehetnek, elérésük alapja pedig a kölcsönös internacionalista öszszefogás, amelyben éppen a Szovjetunió mutat példát. Ez is egy fő terület, melyen merőben különbözünk a tőke világától. A választói programok, melyek szerves velejárói szocialista választási rendszerünknek, konkrét lehetőségeket adnak az internacionalista szellem, összefogás kibontakoztatására. Anyagi értékek létrehozásán túl további fontos szerepük is van. Erősen ráhatnak a felépítmény, a nevelés, a felvilágosítás, a kulturális felemelkedés területére. A jövő képviselőinek, akik között nagy számban akadnak majd fiatalok, a mai bonyolult nemzetközt politikai és gazdasági viszonyok között fokozottabban tudatosítaniuk kell,'hogy nemcsak az anyagi építésért, hanem a szellemiért is felelősek, s ideológiai nevelő munkájukban egyik fő feladatuk a nemzetek és nemzetiségek tudatos szocialista alkotó életének összehangolása, az együttélés és együttműködés zavartalan megvalósulása feltételeinek biztosítása, amelyhez mindennapi hangyaszorgalmú munkájukkal nagy mértékben hozzájárulhatnak. LÖRINCZ LÄSZLÖ JOGI TANÁCSOK Kártalanítás üzemi balesetért F. 1.: Állatgondozóként dolgozott az efsz-ben. Munka közben lábát törte és balesete következtében két hónapig betegállományban volt. A betegállomány letelte után nem került vissza munkakörébe, hanem más munkára osztották be. Itt lényegesen kisebb a keresete. Kérdi, jogos-e ez az intézkedés? A kisebb kereset érzékenyen érinti, mivel nyugdíjazás előtt áll. Feltételezzük, hogy üzemi balesetét a Munkatörvénykönyv vonatkozó 190. és következő paragrafusai értelmében kártalanították (legalább is részben), ugyanis ezek a rendelkezések az efsztagok kártalanítási igényeire is vonatkoznak. Az említett rendelkezések értelmében, ha betegállományos idejének megszűnésétől még nem telt el egy év (egy év eltelte után ugyanis az efsz a kártalanítási igény elévülésével védekezhetne), — igényelhet fájdalomdíjat (bolestné) az 1965/32. számú hirdetmény értelmében, ha azt orvos, (illetve kórház) legalább 30 pontban állapította meg (egy pontért 10 korona összegű térítés jár), — igénye van a betegállományos ideje alatt elesett keresete megtérítésére, azaz a balesetét megelőző naptári évben elért havi tiszta átlagkeresete és a kifizetett táppénz közötti különbözetre; — ha a betegállomány megszűnte után a balesete miatt kellett önt más munkára beosztani, akkor igénye van arra is, hogy megtérítsék a keresetében mutatkozó csökkenést, éspedig havi 2500 korona összegig teljes őszszegben, ha pedig a baleset előtti naptári évben elért havi átlagkeresete ennél az összegnél nagyobb lett volna, a 2500 koronát meghaladó átlag keresete fele összegének erejéig volna igénye az elesett kereset-különbözetre. Ha más munkára történt áthelyezése nem az elszenvedett üzemi balesete okozta csökkent munkaképesség miatt történt, akikor nem lehet Igénye a különbözet megtérítésére. Ha említett balesetének tartós következményei maradtak volna, akkor szintén az 1965/32. számú hirdetmény sizprint a kezelőorvos (illetve a kórházj állapítja meg a társadalnii érvényesülés csökkenéséért járó egyszeri térítést, szintén pontokban (egy pontért tíz korona jár). Ennek az igénynek szlovák elnevezése náhrada za znížené spoločenské uplatnenie sa. Ez a térítés az orvosi véleményezés szerint általában a baleset után egy év elteltével állapítható meg, és ezzel az időponttal kezdődően válik az ilyen igény esedékessé és perélhetővé. A legtöbb efsz-nek a Szlovák Állami Biztosítóval felelősségbiztosítási szerződése van, amelynek értelmében igényük van arra, hogy az idejében bejelentett üzetai balesetet, amelyért az efsz tárgyilag (objektiven, tekintet nélkül a felróhatóságra) felelős, bizonyos fokú saját ikárrészesedése mellett viselje és fizesse a kártalanítást. Ennek ellenére igényeit az efszszel szemben kell érvényesítenie. Ha volna saját betegbiztosítása (a dolgozók társadalmi balesetbiztosítása — združené poistenie pracujúcich formájában), az ilyen szerződésből kifolyólag való térítésre önnek közvetlenül a biztosítóval szemben volna igénye, és az ilyen biztosítási térítést sem az efsz, sem a biztosító nem számíthatná be a Munkatörvénykönyvből eredő, fentebb említett kártalanítási kötelezettségébe. A baleseti kártalanítást először az efsz vezetőségétől kérje. Ha kérelmét nem intéznék el kedvezően, akkor igényeit először az efsz békéltető bizottságának (zmierčia komisia) kellene érvényesíteni — ha az efsz-ben nem volna ilyen, akkor ezeket az ügyeket az ellenőrző bizottság intézi. Ha a békéltető bizottság előtt 30 napon belül nem kötnének egyezséget, amit ez jóváhagyna, akkor joga van kérni, hogy keresetét tegyék át az illetékes járásbíróságra, hogy tárgyalja le az ügyet és döntsön benne. Ha ilyen lépések szükségessé válnának, forduljon ügyvédhez. Ha balesetét kizárólag a munkavédelmi előírások megszegésével önmaga okozta, akkor a Munkatörvénykönyvből eredő, fentebb említett Igényeket nem támaszthatja. A munkaadó, ebben pz esetben az efsz felelőssége, mint már említettük, tárgyi* azaz felróhatóságra való tekintet nélküli, és kifejezi a Munkatörvénykönyv azon rendelkezéseit is, hogy a munkával kapcsolatos kockázatot a munkadó köteles vállalni. Dr. F. IA CSKP megalakulásának 60. év-, fordulójával kapcsolatban sok minden jutott eszembe. Apámra gondoltam, aki húszéves korában lépett a kommunisták soraiba. Őrzöm többnyelvű igazolványát. Többször is megkérdeztem, mi vezérelte a pártba. Gyermeki kíváncsiskodásomra később is csak így válaszolt: — Nézd, fiam, nehezen érted meg az akkori időket. Losoncon (Lučenec) bezárták a gyárkapukat, leszerelték és elvitték a gépeket Csehországba, így aztán a városi meg a környékbeli lakosság jelentűs része munka nélkül maradt. Tanácstalanok voltunk, nem tudtuk, mi lesz a sorsunk. Aztán mind gyakrabban eljártak hozzánk a losonci elvtársak, sokat beszéltek a munkásosztály helyzetéről. Később ismertették a fubochüai (Fenyőháza) kongresszus határozatait és általában a kommunista párt céljait. Nem mindent értettünk, de azt megértettük, hogy ez csak az érdekeinket védelmező párt lehet. Mi, munkásfiatalok többen összebeszéltünk és megalakítottuk a kommunista párt helyi szervezetét. Amikor 1947-ben párttag lettem, apám azt mondta: — Ebben a zilált helyzetben olyan utat választottál, mint én a húszas évek elején. Nem lesz könnyű becsületesen helyt állnod. Ugyan most mások a körülmények, de a felelősség is jóval nagyobb. A közelmúltban, ugyancsak a kórházban, összekerültem régi ismerősömmel, Fehér Gáborral. Elbeszélése nyomán megelevenedik a múlt göröngyös életútja. Ágerdőpusztán született, a Kis-Duna melde«. A sok robottól agyongyötört lett. Apja a Simon-birtokon béreskeanya hamarosan félárvákat hagyott maga után, az apát meg szélütés érte. — így kerültem menhelyre, Békésgyulára. Hatéves koromban újból tanyasi gyermek lettem, odavittek az intézetből. Nevelőszüleim jól bántak velem, de csak rövid ideig, mert megbetegedtem és kórházba kerültem. Felgyógyulásom után egy másik családhoz kerUltem. Itt kutyaéletem volt. Liba- és disznóőrzés mellett a ház körül tettem-vettem. És éheztem, mert sajnálták tőlem a betevő falatot. Egyszer egy köcsög aludttej „elcsórásáért“ szörnyen megvert a gazdám. Megszöktem, de a kakastollasok rövidesen lefüleltek és visszahoztak. Iskolába nemigen Jártam. Ősszel, tavasszal nem értem rá, télen meg nem volt mit a lábamra húznom. Tizenkét éves koromban pékinasnak adtak. Vézna legényike voltam, mindig attól féltem, hogy beleesem az óriásteknőbe és belefulladok a tésztatengerbe. A segédek gúnyoltak, lökdöstek, ezért hát meglógtam. Aztán borbélymesterséget tanultam. Eleinte itt is többnyire háztartási teendőim akadtak. Már segédeskedtem, amikor érdeklődni kezdtem az otthonmaradottak felől, s amikor levelet kaptam, méginkább elfogott a honvágy, hazatelepülési engedélyt kértem. Pénzem nemigen volt útiköltségre. Átjöttem a határon, gyűjtőtáborba kerültem. Ismeretlen testvéreim közbenjárására kienegdtek, aztán a nővéremhez kerültem Vezekényre (Vozokany). Napszámba jártam a sógorommal, aztán igyekeztem elhelyezkedni a szakmában. Akkoriban borbély sem igen kellett. Brattslavában próbálkoztam, de ott Is sikertelenül. Csak néha akadt alkalmi munka, főként télen. — A munkaközvetítő, ahová gyakran eljártam, fordulatot jelentett életemben. Itt ismerkedtem meg Száraz Jóskával, később elmentünk a Duna utcai munkásotthonba. Volt ott újság, folyóirat, előadásokat tartottak, melyeket én csodálkozással hallgattam. 1 Hetek múlva Jóska valamilyen titkos helyre vitt. Ott tudtam meg, hogy a Komszoinol szervezet egyik illegális sejtjébe kerültem. Itt kezdtem ismerkedni a marxizmussal, képet kaptam a munkásosztály helyzetéről a gazdasági válság idején. Rövidesen röplapok terjesztésével és tüntetések szervezésével bíztak meg. 1931-ben időszerű lett a magyar fiatalok szervezése. Száraz Jóskával és Balogh Edgárral hozzáláttunk a Vörös Barátság ifjúsági szervezet megalakításához. A fiatalokkal tartalmas kirándulásokon vettünk részt, a város körüli erdőben elbeszélgettünk az ország, a világ eseményeiről. Tüntetést is szerveztünk a városháza előtt, munkát, kenyeret követeltünk. Az urak megrettentek. Az lett az eredmény, hogy a polgármesterrel folytatott beszélgetés után közülünk harmincán ingyen lakást és kosztot kaptak az YMCA-ban. — Ezernyi volt a tennivaló a városban, de azért vidékre is jártunk szervezni. A diószegi cukorgyár birtokán segítettünk a mezőgazdasági sztrájk megszervezésében. Major elvtársat is mi kísértük az emlékezetes nagygyűlésre, amelyen a csendőrök sortiize emberéleteket oltott ki. Másnap reggel jöttek is értem a „hekusok“; úgy megleptek, bogy a zsebemben levő négy Komszomol-igazolványt el som tudtam rejteni. Hirtelen eszembe jutott az illemhely... Semmit sem tudtak rám bizonyítani. Am állandó megfigyelés alatt tartottak. Az elvtársak ezért azt tanácsolták, költözzem vidékre. így kerültem vissza Vezekényre, s a szomszéd lallóson (Tomasíkovo) rövidesen megszerveztem a Komszomol-csoportot. A falu kommunista bírája, Kádár Ferenc mindenben a segítségemre volt. Vezekényben már mőködőtt pártszervezet, s jelentkeztem tagnak. Hetek múlva a fiával üzent a szomszéd falu bírája, kommunista, hogy tűnjek el, mert letartóztatnak. Lesz, ami lesz, visszamerészkedtem Bratislavába. Rövidesen új feladatot Raptam: Somorján bíztak meg a Komszomol szervezésével. Lassanként a nősülésre Is gondolnom kellett, bár nem volt semmi vagyonom. Rövidesen menyasszonyom lett Lőrincz Lidi, aki egy városi tanácsosnál szolgált. A tanácsosék mosőkonyhájában sokszorosítottuk aztán a „röpcsiket“. Később nősemberként Farkasdra, a felesége falujába került. Bár lebeszélték a politikai tevékenységről, mégis temérdek ifjúsági szervezet alakításában vett részt. — Nagyszabású vörös sportnapot szerveztünk, s a farkaséi ifjúság a tornóci nagy békeösszejövetelen is részt vett. A München után Horthy-Magyarországhoz csatolt területen örökös zaklatásnak voltam kitéve. Nálam tartották az első házkutatást, börtönbe is kerültem, de azért igyekeztem tartani a kapcsolatot az elvtársakkal. A nyilas hatalomátvétel után összeszedték a kommunistákat. Útközben megszöktem, és a felszabadulásig tizedmagammal a házunk alatti bunkerban húzódtam meg. 1945 áprilisában köszöntött ránk a felszabadulás várva várt napja. Elcsigázottan, de ujjongva fogadtuk a szovjet katonákat, s rövidesen hozzáláttunk a párt újjászervezéséhez. Váratlan akadályokba ütköztünk. Egy időre a osehországí Cheb vidékére költöztünk, Itt egy cellulőzgyárban dolgoztam. Szakszerevezeti elnök lettem és kezdtem megszokni az ottani légkört, amikor 1949-ben levelet kaptam a pártközponttól. Felszőlítottak, hogy haladétkalanul menjek Dunaszerdahelyre párttitkárnak. A Csallóköz szívében áldatlan áilapotok fogadtak. A régi elvtársak közül Mpndok Gáborral, Árvái Józseffel, Patócs Gáborral és másokkal hozzáláttunk a rendteremtéshez. Fáradtságot nem ismerve dolgoztunk, szerveztünk. Infarktussal kórházba kerültem.Felépülésem után orvosaim eltanácsoltak a titkári tisztség további betöltésétől. így lettem a Nyárasdi (Topolniky) Allamt Gazdaság igazgatóhelyettese. A politikai munkában azonban nincs megállás. Nyárasdon még nem volt pártszervezet, meg kellett alakítani. Aztán a szövetkezetei hoztuk tető alá. Abban az időben sok pártszervezetet hoztunk létre, majd a küzdelem nyomán alakulhattak a közös gazdaságok is. Jöttek újabb nehéz évek, belekevertek a Slánský-perbe... Ezt Is kihevertem, s továbbra Is részt vállaltam a pártmunkában ... Sokan azt hiszik, egy kommunista a hetvenedik év határán nyugodtan élvezheti megérdemelt nyugdíját. Más a valóság. Fehér elvtárs most Is dolgozik, szervez, nevel. A dunaszerdahelyi Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem évfolyam felelőse. Gyakran ellátogat az iskolákba, beszél a régi időkről, amikor keményen kellett harcolniuk a mindennapi betevő falatért, a munkásjogokért a burzsoá hatalom ellen. Nagyra becsülik. Fehér Gábor több évtizedes munkásságát. Ezt kitüntetések, elismerő oklevelek sokasága tanúsítja. Százak, ezrek ismerik és tisztelik a bátor kiállású kommunistát. TÓTH DEZSŐ Tántoríthatatlan pártbarcosok
