Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-17 / 3. szám

az szszk mezögazdasAgi és Élelmezésügyi minisztériumának hetilapja 1981. JANUÁR 17. 3. szám XXXII. évfolyam Ага 1,— Kčs Zárszámadások előtt Más lesz ez a mostani, rövidesen sorra kerüld zárszámadás szövetkeze­teinkben, mint az előbbiek. Mondhat­nánk úgy is, hogy rangosabb, jelentő­sebb, felelősségteljesebb. Ennek nem is annyira külsejében, Unnepiességé­­ben, mint belső tartalmában kell kü­lönböznie az előző évek mérlegvoná­sától, zárszámadásától. Hiszen nem­csak az elmúlt gazdasági év eredmé­nyeit, esetleges kudarcait kell szám­­bavenni, a tanulságokat levonni, új tervfeladatokat célul tűzni, s az egész tagság — vagy az azt képviselő kül­döttek — által jóváhagyni.. A már le­zárult ötéves tervidőszak sok hasznos ismerettel, tapasztalattal és tanulság­gal gazdagította a közös gazdaságok vezető-, szakember- és műszaki gár­dáját, valamint egész tagságát, amit bűn lenne, ki nem használni a közös­ség javára, az új tervfeladatok kitű­zése, majd azok végrehajtása köze­pette. Miért kell jelentősebbnek, rango­sabbnak lennie, s tartalmában is kü­lönböznie a hamarosan sorra kerülő zárszámadásoknak? Mert az új, 7. öt­éves tervidőszak Indulásával párhuza­mosan, új korszak vatta kezdetét. Olyan új fejlődési szakasz, amelyben megváltozott körülmények között vált­ható valóra a szövetségi kormánv és a CSKP KB 18. ülése által jóváha­gyott új ötéves népgazdasági terv első évének gazdasági programja. S ehhez épp a CSKP XVf. kongresz­­szusa előtti időszakban kezdünk hoz­zá. Szövetkezeti parasztságunktól Is minden eddiginél nagyobb ecőfeszíté­­seket követel az éves népgazdasági terv teljesítéséhez való hozzájárulás. Remélhető: ezzel nem Is marad adós. Mindenekelőtt a célt kell világosan látni, amit a párt kitűzött. Vagyis minden erőforrás — anyagi és szelle­mi — hatékonyabb hasznosításáról, a takarékosabb gazdálkodás irányelvei­nek még következetesebb realizálásá­ról, a minőség és a hatékonyság elő­térbe helyezéséről van szó, nemcsak a termelésben, hanem a gazdaságirá­nyítás valamennyi szakaszán. Ha az éves termelési-áruértékesítési terv en­nek figyelembevételével készül, az élenjáró munkaközöségek, szocialista brigádok kezdeményező-készsége, vé­leménynyilvánítása, józan Ítélőképes­sége, megannyi jó ötlete, meglátása érvényesül, a járási mezőgazdasági Igazgatóság illetékes szerveinek meg­értésével találkozik, párosul. A jelzett, kiemelt feladatok részle­teire, kollektívákra, s azokon belül egyénekre bontása elengedhetetlen. A szövetkezeti termelőegységek vezetői „ lépten-nyomon megbizonyosodhatnak arról, hogy az eddigi út már csak részben járható. Üj „csapásokat“ kell felfedni, amelyeken biztonságosabb lehet az előrehaladás. A kevésbé ki­taposott út, bár göröngyösebb, keve­sebb kockázatvállalással lesz járha­tóbb. Még közérthetőbben: a tudományos­­műszaki ismeretek sokkal rugalma­sabb hasznosításának, az újító-éssze­­rűsítő mozgalom kibontakoztatásának létjogot kell nyernie az éves tervben, ami nemcsak a termelést, hanem a gazdaságirányítást is elősegítheti, tö­kéletesítheti. Persze, nem önmagában! Emberek kellenek hozzá, mégpedig újszerűén gondolkozók, akik képesek nemcsak megérteni, hanem a gyakor­lati életben alkalmazni a még kevés­bé közismert, de a cél elérésének szolgálatába állítható módszereket, eljárásokat, rendszereket. Igenis, legyen szó a zárszámadó küldött-, avagy tagsági gyűléseken a növénytermesztés gyorsabb ütemű fej­lesztésének hogyanjáról, mikéntjéről, az Uzemközi társulások nyújtotta le­hetőségeket is számba véve, mérlegel­ve. Még akkor is, ha problémáktól, nehézségektől ez sem mentes. De előbbre mozdíthatja a fejlődés kere­két, gyorsíthatja az ütemet, ami tár­sadalmi elvárás, követelmény. Egyre gyakrabban hallhatják, olvas­hatják: minőség, hatékonyság —< kulcsfeladat. Teljesítéséhez nélkülöz­hetetlen a szocialista verseny. De nem a formális! Oj tartalommal kell telíteni azt, a megváltozott körülmé­nyekhez igazítva. Ezekután, mi lehet a legfontosabb? A versenyfeltételek meghatározása elsősorban ne a meny­­nyiségre, hanem a minőségre, a ter­melés hatékonyságának fokozására kell, hogy irányuljon. Ha viszont to­vábbra is a megszokott, merev for­mák érvényesítése kap zöld utat — a mezőgazdasági üzemek vezetői célt tévesztenek. A CSKP XVI. kongresszusa és a pártalapítás 80. évfordulója tisztele­tére kibontakozó, széleskörű vállalási mozgalom úgy segítheti a legteljeseb­ben a 7. ötéves tervidőszak első esz­tendejére kitűzött tervfeladatok haté­kony teljesítését, ha a vállalások a kulcsfeladatokra irányulnak. Az ed­­digi gyyakorlat alapján megszoktuk, hogy koronákban fejeztük ki a köte­lezettségvállalások teljesítésének érté­két. Az új körülmények közepette nem ez a lényeges. Annál inkább az, ami a komplex intézkedések gyakor­lati megvalósítását eredményezheti. Ha a megváltozott, bonyolultabb ter­melési adottságok nagyobb szakava­­tottságot, hozzáértést követelnek, ak­kor miért ne irányulhatna egy-egy vállalás — csupán példát mondunk —« a szakmai ismeretgyarapítósra, rövl­­debb időtartamú tanfolyam sikeres elvégzésére? Avagy: szellemi vetélke­dő megszervezésére és sikeres lebo­nyolítására? Ez határozottan az ön­művelés járható útja. A mezőgazda­sági szakirodalom nagyobb megbecsü­lése, gyakoribb tanulmányozása még sok kívánni valót hagy maga mögött. A példamutatást, a kezdeményező­készséget elsősorban a szocialista bri­gádoktól várjuk. A kongresszusi ver­senyvállalások legyenek részükről újszerűek, az új célok elérését jól szolgálók. A formális, semmitmondó, ellenőrizhetetlen vállalás fabatkát sem ér. S ne csak a vállalás legyen a legfőbb, hanem a teljesítése isi A vállalás-teljesítés: becsület dolga. Az ellenőrzéséről azonban lemondani annyi, mint fegyvert a vetésbe dobni. Azokban a mezőgazdasági nagyüze­mekben, ahol a párt vezető szerepe maradéktalanul érvényesül, a tömeg­politikai nevelőmunka általában ered­ményes, a káderpolitika jó úton ha­lad. Nemcsak azzal törődnek a veze­tők, hogy rábízzák — a tagság jóvá­hagyásával — a dolgozók egyikére­­másikára a felelős tisztségek betölté­sét, hanem lépten-nyomon segítik is azokat, hogy helytállhassanak — jó­tanáccsal, tapasztalatszerzéssel, erköl­csi támogatással. Vagyis: nem hagyják őket magukra. Az ilyen káderek, ha fiatalok is, rendszerint —, ahogy mondani szokás — „gyökeret ereszte­nek“, igyekeznek megfelelni a közös­ség elvárásainak. Mivel csaknem minden járásban, ha nem is általánosan, tisztújításra kerül sor a szövetkezetekben, alapo­san fontolják meg —, mielőtt a tag­ságot kézfelnyújtásra szólítanák fel —, fejlődőképes-e az illető, s képes-e majd eleget tenni a megbízatásnak. Mert, könnyű a kart felnyújtani, sok­szor gépiesen, de a magára-hagyott­­ság, a vele nem törődés többnyire kudarcot szül. Tehát a szükséges elő­feltételeket is teremtsük meg ahhoz, hogy az új posztra állított — valóban betölthesse tisztét, úgy, ahogy a tag­ság elvárja, ahogy az egyre fokozódó követelmények megszabják. Az ember­­nevelésre fordítódjék minden eddigi­nél nagyobb figyelem. Szó sincs ■ vezércikk keretében holmi „világmegváltásról“, csupán az új, az eddigieknél jóval nehezebb kö­rülményekhez való igazodásról. A tö­kéletesített gazdaságirányítás nagyon is összetett, aminek elsősorban az ABC-jével kell ismerkedni. A zárszámadó taggyűlés és a szö­vetkezeti felnőttoktatásra fordított idő is, legyen alkalom erre ezen ABC el­­sajítására, nehogy méregdrága legyen a későbbi tandíj. Eredményes tanácskozást! N. KOVÁCS ISTVÁN Az élőnyúl befogásának nagy vadgazdálkodási és népgazdasági jelentősége van. A befogott vadat a vadász­területek betelepítésére és vérfrissítésre használjuk, ezenkívül sok vadat előnyös feltételek mellett külföldre szállítunk. Fotó: archív Magas a mérce? ♦ Ötezerötszáz literes fejési átlagot akarnak elérni a CSKP XVI. kongresszusa és a párt megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére ♦ Példamutatásuk követőkre talál ф Kelet-Szlovákiában a Valalikyi Állami Gaz­daság tehenészetéről hírneves. A mintegy 1800 tehéntől az éves fejési átlag tavaly 3700 liter körül moz­gott. Az Idén a gazdaság ettől száz literrel többet tűzött maga elé: ez ötszáz literrel több a járási átlagnál. Az, hogy ilyen magas fejési átlagot tűzhetnek ki, jórészt a tejtermelési szocialista munkaverseny eredményes­ségének Is köszönhetik. Itt kollektíva, kolelktívával versenyez. Például a Lešková Mária, Dulová Anna, Tokar­­čiková Margita által Irányított fejő­­csoportok a múlt évben 4000—4500 liter közötti fejési átlagot értek el. De ettől még jobb a Balia Margit vezette szocialista fejőbrigád, amely a gazdaság kokšov—bakšai telepén 110 tehenet gondoz és fej. A nyolc tagú brigád éves terve nagyon me­résznek, szinte fantasztikusnak tűnt. Meg is kérdeztem, nem magas-e az általuk állítot mérce. Egyáltalán, hol a felső határ a tejtermelésben? Mi­ként válaszolt a brigádvezető? — Ügy, körülbelül kétszáz literrel túlteljesítjük előreláthatólag ezt a fe­jési átlag-tervet. S mennyi az ebrakfelhasználás literenként? »— Pontosan megmondhatom: hu­szonöt deka. De a magas fejési átlag titka nem csupán az abrakl Nagyon közrejátszik az egyedi takarmányo­zás, a lelkiismeretes bánásmód a te­henekkel, a rendszeres, pontos fejés, a tiszta környezet, a végzett munka iránti felelősség. Természetesen, nem szálltam vitába Balia Margit brigádvezetővel. Ök tud­ják jobban, milyen tényezők segítik elő a kiváló eredmények elérését. Ezért jelenthette ki oly magabiztosan: — Brigádunk a kongresszusi mun­kaverseny országos sikeréhez úgy já­rul hozá, hogy а XVI. pártkongresz­­szus tiszteletére vállalja a 5500 lite­res fejési átlag elérését. Nagy örömünkre szolgálna, ha egy év múlva azt hallanánk: vállalt köte­lezettségüket mind egy literig teljesí­tették. Úgy legyen! XXX Jóleső érzés, hogy más példás fejő­­kollektívák is akadnak a kerületben. Többek között a Tornaváraljai (Tur­­nlanské Podhradie) Állami Gazdaság, a zsarnói (Žarnov) telepén levő, Ke­rekes József zootechnikus által Irá­­nyitott fejőcsoportja, amely tavaly 5355 liter fejési átlagot ért el. Ez a fejőkollektíva is arra kötelezte magát — a pártkongresszus tiszteletére — 4 hogy a Balla-fejőbri^ádhoz Hasonlóan 5500 literes fejési átlaggal örvendez­teti meg á gazdaság vezetőit, dolgo­zóit Iván Sándor, Kassa (Košice) A termelés fellendítését szolgálja Dolgozó népünk élelmezésének szüntelen javítása egy­re jobban előtérbe helyezi a mezőgazdasági szempont­ból hasznosítható földterületek termőerejének növelé­sét. Szükségszerű és fontos feladat ez, mert hazánk­ban a termőtalaj egyre kevesebb, a népesség pedig év­­ről-évre nagyobb. Jgy területegységenként több élelmi­­szeripari nyersanyagot és piackész terméket kell elő­teremtenünk. Csak jól szervezett munkával elégíthetjük ki a vásárlók sokaságának igényeit. A mezőgazdaságban már évtizedekkel ezelőtt Ismer­ték a talajok eltérő minőségét, s aszerint csoportosítot­ták a földeket. Igyekeztek úgy művelni, gondozni és trágyázni a talajokat, hogy az adott feltételek között optimális termésátlagot érhessenek el. ETa, az iparszerű, nagyüzemi, tudományos alapokra tá­maszkodó termelés időszakában már olyan megbízható adatanyag áll rendelkezésünkre, amely támpontként szol­gálhat a kis terméshozamot nyújtó területek termöere­­jének javításában Is. Szocialista rendszerünk néhány évtizedében a mező­­gazdasági tudományok széleskörű fejlődésével és köz­vetlen támogatásával a mezőgazdasági termelés is nagy lendületet kapott. A tudományos kutatás közreműködé­sével az ismeretanyagok alapul szolgálhatnak a terme­lés fellendítésében s a hatékonyság növelésében. Az ismeretanyag nagy tartalékok feltárását feltételezi. Azt Is megmutatja, hogy Csehszlovákia mezőgazdasági­lag hasznosítható földterületéből egymillió négyszázezer hektár termésátlaga azért nem megfelelő, mert a föl­dek nem jutnak elegendő természetes csapadékhoz. Ha figyelembe vesszük, hogy ezek a földek az ország leg­termékenyebb körzeteiben, tehát a Csallóközben, a Dél­­morva-síkságon és Kelet-Szlovákiában terülnek el, arra kell gondolnunk, hogy ezt nem hagyhatjuk csak ennyi­ben. A CSKP tudományos Ismeretekre alapozott termelés fejlesztési irányelvei korábban Is arra figyelmeztettek, bogy a természetes csapadék hiánya esetén folyamod­junk az emberi beavatkozáshoz. így lényegesen növel­hető a talajok termésátlaga. A népgazdaság irányítási rendszer Irányelvei kihang­súlyozzák a tudományos alapokra épülő termelés terv­szerűségét. Ez azt jelenti, hogy a korábbinál szilár­dabb fegyelemmel, elkötelezettebb helytállással kell megvalósítanunk, a tervekben megfogalmazott társadal­mi horderejű feladatokat. A tudományos Ismeretekre támaszkodó népgazdasági terv többek között a beruházások terjedelmét is meg­határozza. Köztudott, hogy a korábbi tervidőszak évei­ben éppen a beruházások okozták a legnagyobb gondot. A hetedik ötéves tervidőszakban tehát csak olyan be­ruházási akciók kerülnek napirendre, amelyek segíthe­tik a mezőgazdasági termelés fellendítését, a piacok rugalmas ellátását, s ugyanakkor a beruházott összeg minél hamarább visszatérülhet. A mezőgazdaságilag hasznosítható föld köztudottan alapvető termelőeszközünk, ezért gondoskodnunk kell termőerejének fokozásáról. Ennek megfelelően a nép­gazdaságfejlesztési terv számol vele, hogy a soron lévő öt évben a CSSZK-ban további negyvenezer, az SZSZK- ban pedig 120 ezer hektáron új öntözőrendszert kell létesíteni, hogy ellensúlyozhassuk a természetes csa­padék hiányának nem kívánatos következményeit, és lényegesen növelhessük ezen területek termésátlagát. Ez azt jelenti, hogy a soron lévő öt évben megfeszí­tett munka vár mindazon intézményekre, és vállalatok­ra, amelyek közvetlenül vagy közvetve részt vesznek az új öntözőhálózat építésében, s az ehhez szükséges beruházások, illetve berendezések elkészítésében. Tár­sadalmunk erre a célra közel ötmilliárd koronát irány­zott elő. Szükséges tehát, hogy a Sigma Termelési Gaz­dasági Egység vállalatai, valamint az Állami Meliorá­ciós Igazgatóság üzemegységei, ^ a további segédvállal­kozók az új helyzethez igazodva4 mindent megtegyenek a kiemelt társadalmi horderejű feladat rugalmas meg­valósítása érdekében, (boksza) *

Next

/
Oldalképek
Tartalom