Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-16 / 20. szám
1981. május 18. SZABAD FÖLDMŰVES A LEGJOBBAK ÜNNEPE Hétköznap volt. Április végi szeszélyes Idő. Szokatlanul erős és hűvös észak-nyugati szél söpört végig a csallóközi rónán és erőlködve dühöngöt a falvak utcáin. Lúcson (Lúč na Ostrove) ünnepeltek. Tehették, mert a tavaszi mezei munkákkal már végeztek. Meg aztán okuk is volt az ünneplésre. A művelődés háza már kilenc órától tárt ajtókkal várta az egységes földművesszövetkezet győzelmet ünneplő tagjait és a győzteseknek tisztelgő vendégeket. És jöttek. Kezdetben csak szórványosan, majd később, úgy háromnegyed tíz felé, kisebbnagyobb csoportokban. Tíz órakor telt ház volt és a Munka dalának vérpezsdítő akkordjai, majd a pionírok tisztelgő látogatása feledtette az egymást kergető felhőkkel versenyző vihar tombolását. A társadalmi elismerést jelképező vörös vándorzászló átadása alkalmából Németh Jenő agrármérnök, mezőgazdasági miniszterhelyettes, a szövetségi kormány és az SZFSZ Központi Bizottsága küldöttségének vezetője méltatta a lúcsi földműveseknek á termelés fejlesztésében elért kiemelkedő sikereit Bensőséges légkör és összpontosított figyelem, vagyis az együvétartozás tudatának példás megnyilvánulása kísérte Bartal Ferencnek, a szövetkezet Munkaérdemrenddel kitüntetett elnökének ünnepi beszámolóját. Tényeket, vagyis olyan eredményeket ismertetett az elnök, amilyeneket a hatodik ötéves tervidőszak folyamán egyetlen földművesszövetkezet sem könyvelhetett el. Illik ismertetnem, vagy legalább is érzékeltetnem ezeket az eredménye két. Még akkor is, ha ezeknek a nagyszerű eredményeknek a hitelességét — mint az már nagyon sokszor előfordult — az egyhelyben tapogók, a kishitűség béklyójától szabadulni nem tudók kétségbe vonják. Illik iköztudatba vinni, hogy a dunaszerdahelyi járásban, Csallóköz szívében létezik egy ezerötszáz hektáron gazdálkodó egységes földművesszövetkezet, melynek vagyonát évről évre szerény, de nagyon szorgalmas emberek kiemelkedő termelési eredményekkel gyarapítják. S hogy nem véletlen az sem, hogy a szövetségi kormány és a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának vörös vándorzászlaját, amelynek átvételére immár harmadszor tarthattak számot, végérvényesen birtokba vehetik. No, de lássuk csak a büszkélkedésre feljogosító termelési eredménye-, két. Azokat, amelyek a lúcsiakat a ranglétra legfelső fokára emeltékl Előre- bocsátom, hogy ötévi számvetésük nem „foghíjas“. A jók közül nem kandikálnak ki gyenge termelési ágazatok és elrejtve sem találhatók. S ami nagyon lényeges, tökéletes öszhan^ van a növénytermesztés és az állattenyésztés között. Hej, ha a/ mezőgazdasági üzemek többsége legalább megközelítőleg anynyival járult volna hozzá hazánk önellátottsága mércéjének növeléséhez, mint a lúcsiak, akkor az élelmiszerek iránti növekvő igények kielégítésével jóval kevesebb gondunk volna. Bizony ez a szövetkezet nagyon jó példát mutatott azáltal, hogy a hatodik ötéves tervidőszakra előirányzott termelési és áruforgalmazási tervét túlteljesítette. S pedig nem könnyen teljesíthető feladatokat tűzött maga elé. Szemesekből például ötévi átlagban hatvan mázsás hektárhozamot tervezett és hatvanöt mázsát ért el, vagyis a termelési tervét nyolc százalékkal túlteljesítette. Nem okozott részükre különösebb gondot — csupán szakszerű és lelkiismeretes munkát kívánt — a cukorrépa sem. Háromszázhetvenkét tonnával teljesítették túl termelési tervüket. A múlt esztendőben 588 mázsát takarítottak be hektáronként. Azt, hogy a fehérjeprogram teljesítését és a nagy tápértékű tömegtakarmánybázis létrehozását valóban szorgalmazták, egyrészt az bizonyítja, hogy az öt év folyamán 15 ezer 486 tonna lucernalisztet és szénát termeltek, termelési tervüket száznegyven százalékra teljesítették, mégpedig nem a vetésterület bővítése, hanem a hektárhozamok céltudatos növelése által. A múlt esztendőben például a lucerna minden hektárjának terméséből 155 mázsa lisztet, illetve szénát nyertek. Másrészt pedig a jó hozzáállást a silótakarmányok 570 mázsás hektárhozama, vagyis az öt év folyamán készített 41 ezer 418 tonna szilázs bizonyltja, illetve az, hogy termelési tervüket 2808 tonnával túlteljesítették. A növénytermesztési ágazat rendkívül jó eredményei kedvező hatással voltak az állattenyésztési ágazatok A szövetkezet dolgos kezű népe figyelmesen hallgatja Magyarics Vincének, az SZLKP Dunaszerdahelyi Járási Bizottsága vezető titkárának köszönő, és további kezdeményezésre ösztönző szavait Fotft; fejlődésére. S míg nagyon sok gazdaságban a tej- és a hústermelés tervelőirányzatának teljesítésével komoly bajok voltak, addig a lúcsi szövetkezet az ötéves tervét tejből kilenc, húsból pedig harminckét százalékkal szárnyalta túl. Az említett tervidőszakban 9 millió 152 ezer liter tejet termelt, 769 ezer literrel többet a tervezettnél, négyezerkilencszázhat literes évi fejési átlaggal. Húst pedig négyezernyolcszázhetvennyolc tonnát szállított, illetve adott a társadalom asztalára. A társadalmi elismerést jelképező vándorzászlót nem ítélik oda senkinek szére-szóra. S annak a gazdaságnak, amelyik megkapja, nemcsak a termelésben, hanem a termelési-bevéteil tételek képzésében és a nyereség növelésében is példát kell mutatnia. A lúcsi szövetkezet példát mutatott! Mert a hatodik ötéves tervidőszakban össztermelésének értéke 206 millió 764 ezer korona volt, vagyis 13 millió 263 ezer koronával több a tervezettnél, míg az áruforgalmazásból származó bevétele 172 millió 997 ezer korona, 7 millió 112 ezer koronával több, mint amennyit tervezett, így a hatodik ötéves tervidőszakot ez a szövetkezet nyereségtervének tizenhét százalékos túlteljesítésével, vagyis 37 millió 586 ezer korona nyereséggel zárta. A szövetkezeti tagok hazafias helytállását, a CSKP politikája iránti egyértelmű elkötelezettségét bizonyító termelési eredmények, valamint a termelés jövedelmezősége kedvezően hatott a személyi jövedelem alakulására, a béralap növekedésére, amely öt év alatt több mint harminchatmillió koronát tett ki és lehetővé tette a gazdaságfejlesztés ütemének meggyorsítását, egyes termelőhelyek korszerűsítését is. Például tizenötmillió korona beruházással ötszázférőhelyes korszerű tehénistállót építettek, korszerűsítették és felújították a sertéshizlaldákat, valamint a gépjavítóműhelyt, s egy szociális helyiséget is létesítettek. Persze, sok gondot, pénzt és munkát áldoztak a környezet védelmére és szépítésére, parkosításra, valamint az utak portalanítására is. A valóban rendkívül jónak mondható termelési és gazdaságfejlesztési eredményeket ismertető elnöki beszámoló után Németh Jenő mérnök, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterének helyettese, a szövetségi kormány és az SZFSZ Központi Bizottsága küldöttségének vezetője emelkedett szólásra. Gratulált a szövetkezet tagságának a termelés frontján elért győzelemhez, hangsúlyozta továbbá, hogy a lúcsi szövetkezet- példája mások részére követésre méltó. Majd a CSKP XVI. kongreszsusának határozatából kiindulva a mezőgazdaságra háruló feladatokat jellemezte. Kiemelte a termőföld védelmének, jobb kihasználásának szükségességét, a növénytermesztés elsődleges fejlesztésének, valamint a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti összhang megteremtésének fontosságát. Majd Ján Huékoval, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Szlovákiai Bizottságának titkárával átadta Bartal Ferencnek, a szövetkezet elnökének és Kulcsár Károlynak, az üzemi pártszervezet elnökének a szövetségi kormány és az SZFSZ Központi Bizottságának vörös vándorzászlaját. A jó termelési eredményekhez és a vándorzászló végleges elnyeréséhez a szövetkezet vezetőségének és szorgalmas tagságának gratulált a Nyugatszlovákiai Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság vezetőjének helyettese, Belanský mérnök, továbbá }anda Iván, a Bratislavai Magyar Tanítási Nyelvű Kilencéves Alapiskola és Gimnázium igazgatója, Szabados Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Győri Járási Bizottságának vezető titkára, aki többek között hangsúlyozta, hogy a közös eszme és a közös célok erősítik népeink barátságát és kölcsönösen örülünk egymás sikereinek. „Nagy dolog a jók között legjobbnak lenni — mondotta — s tudom, hogy a vándorzászló átvételét sok emberi munka előzte meg. De amit tettek, az férfimunka volt!“ A lúcsi szövetkezet helytállását, nagyszerű eredményeit Magyarlcs Vince vezető titkár, az SZLKP Dunaszerdahelyi Járási Bizottsága, a járási nemzeti bizottság, a járási mezőgazdasági igazgatóság és az SZFSZ járási bizottsága közös küldöttségének vezetője is méltatta. — Büszkék lehetnek a lúcsi elvtár* sak, párttagok és pártonkívüli szövet* kezeti tagok, vezetők és sorkatonák egyaránt arra, hogy mint a jók közül a legjobbak — a hatodik ötéves tervidőszakra előirányzott feladataik teljesítéséért és túlszárnyalásáért ismét megkapták, most már végérvényesen, vagyis örökre, a szövetségi kormány és az SZFSZ Központi Bizottságának vörös vándorzászlaját — mondotta* Majd így folytatta: — Tudom, hogy a lúcsi szövetkezeti tagok nem elbizakodottak, nem ülnek majd tétlenül babérjaikon, mert tudják, hogy az elbizakodottság az aktivitás hanyatlá* séhoz és a szövetkezet lemaradásához vezethet. Befejezésül közvetítette a szövetkezet vezetőségének és tagsá* gának a járás politikai, közigazgatásig társadalmi és gazdasági vezető szerveinek köszönetét és jókívánságait és azt a meggyőződését, hogy a Lúcsi Egységes Földművesszövetkezet a jövőben Is példásan teljesíti a társadalom iránti kötelességét, vagyis a CSKP XVI. kongresszusán meghatározott feladatok teljesítésében élenjáró lesz, s így öregbíti a saját és a dunaszerdahelyi járás mezőgazdaságának jó hírnevét. A lúcsi szövetkezet ünnepi közgyűlése a szövetkezeti tagság politikai elkötelezettségének szimbolikus kinyilatkoztatásval, a CSKP megalakulása 60. évfordulójának tiszteletére vállalt egymilliókétszázezer korona értékű szocialista kötelezettséget tartalmazó okirat átadásával fejeződött be. PATHÖ KAROLY A mulasztásokat nehéz, de nem lehetetlen helyrehozni Alsópétert (Dolný Peter) járva, a helybeli szövetkezetről nem sok jót hallottam a község lakóitól. Nem áll szándékomban az elmarasztaló véleményeket kiteregetni. Lehet, hogy közöttük akad több elfogult nézet is. Egyet azonban tudok: a szövetkezet több tízezer koronás veszteséggel zárta az elmúlt' esztendőt és a komáromi (Komárno) járás egyik leggyengébb tejtermelő gazdasága. Habár az elmúlt években néminemű előrehaladás tapasztalható a szarvasmarha-tenyésztésben, ahol öt év átlagában az állományukat hozzávetőlegesen négyszáz darabbal, a tehenenként! évi tejtermelési -átlagot pedig kétezerötszáz literről háromezerre növelték —, a fejlesztés üteme korántsem felel meg a korszerű mezőgazdasági termelés, illetve a párthatározatok irányelveiből eredő követelményeknek. A tejtermelés jelenleg is elavult, régi * istállókban, extenzív tartási módszerekkel megy végbe. Ez az ágazat a gazdaságnak évek óta a leggyöngébb pontja. Ezért nem véletlen, hogy sem a múltban, sem a jelenben nem voltak képesek a tejtermelésben és az eladásban előirányzott tervet teljesíteni. A tehénállományok jelentős része igen gyenge hasznosságé. Ámbár tejtermelésre irányuló haszonkeresztezést nem végeztek, a hazai szlovák-tarka szarvasmarha-fajta is — az első negyedévben elért *et egész harminc tized literes napi fejési átlagnál — nagyobb teljesítményre képes kedvező feltételek és megfelelő tartási technológia mellett. Az álattenyésztök véleménye szerint a takarmányalapban tömegtakarmány áll rendelkezésre. Akkor hát mi az oka a lemaradásnak, az egyhelybentopogásnak? — merül fel önkéntelenül a kérdés. Torna Imre agrármérnök — aki tavaly került a gazdaság állattenyésztésének az élére — úgy vélekedik, hogy a gyenge eredményeknek fő oka a tenyésztői munkában, a tartási technológiában és a gondozásban rejlik. A múltban nagyon kevés figyelmet szenteltek az üszők gondozásának és fedeztetésének. Nem gondoskodtak a szükséges utánpótlásról, sem a gyenge hasznosságú egyedek selejtezéséről. A tehénállomány legalább részbeni felfrissítésére, üszők vásárlására kényszerültek, már amennyire ezt a keret lehetővé tette. Elhanyagolták a nyilvántartást és az ellenőrzést. Azokon a részlegeken, ahol maguk a vezetők nem sokat törődtek a munka menetével, a fegyelemmel, csak természetes, hogy az állatgondozók sem törték magukat a nagyobb hasznosság és a jó tejminőség elérésére. A mulasztások hátterébe — az irányítási és a szervezési fogyatékosságok mellett — ott lappang az anyagi eszközök ráfordításának és az anyagi érdekeltségnek a kérdése, ennek helytelen gyakorlati érvényesítése. Miért elavultak az istállók? Talán a gazdaságnak az elmúlt években nem állt rendelkezésére keret legalább a korszerűsítésre? Igaz, tavaly egy korszerű tejházat adtak át rendeltetésének — amelynek köszönve lényegesen javult a tej minősége-—, de ez minden, amit a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére fordítottak. Az anyagi ösztönzés rendszere is inkább gátlója, mint. előmozdítója volt a termelés fejlesztésének. A bérezést szabályzó sok kritérium közül elmaradt a legfontosabb, a nagyobb teljesítményre ösztönző. Sőt, visszaélésre adott lehetőséget. A munkáját hanyagul végző dolgozó éppen úgy jutalomban részesül, mint a becsületes és igyekvő. Habár a gazdaság tehenészetében fennálló kedvezőtlen helyzetet, a számtalan fogyatékosságot több éven át sokan elnézték ás megtűrték, ez így nem mehetett a végtelenségig. Hiszen napjainkban a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése a mezőgazdasági termelés egyik kulcsfontosságú kérdésévé vált. A fokozódó követelmények nyomására a gazdaságban már tavaly több fontos intézkedést foganatosítottak ezen ágazat fellendítésére. Helyrehozták a szarvasmarhaállományok nyilvántartását, s elmélyítették az ellenőrzést. Több figyelmet szenteltek a tehenek selejtezésének is. A legnagyobb javulást azonban az ez évtől érvényesített új bérezési rendszertől várják, amely kimondottan a tejtermelés növelésére, a tehenek szaporulatának és a tej minőségének javítására ősztönzt a dolgozókat. Az intézkedések, de főleg az ösztönző jutalmazási rendszer hatására máris bizonyos javulás tapasztalható. Az első negyedévben a múlt év valóságéhoz viszonyítva a tejtermelést tizennégy százalékkal növelték. Igaz, a múltban berögződött gyakorlatot, az emberek szemléletét és a munkához való hozzáállását nehéz egyik napról a másikra megváltoztatni. Ezért még mindig jelentősen eltérnek az egyes fejők eredményei. Remélhető, hogy az egyedenkénti legjobb (8,8 literes) és leggyengébb (4,7 literes) napi fejési átlag közötti aránytalanság idővel megszűnik, s a kiegyenlített, nagy hasznosságú tehénállomány létrehozásához a szövetkezet valamennyi dolgozója hozzájárul. Persze, évek kellenek majd ahhoz, hogy a gazdaság tehenészete megfelelő szintre emelkedjen. Kemény munka vár a vezetőkre és a dolgozókra egyaránt. De ha valamennyien tudatosítják a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének népgazdasági fontosságát, ha lesz elég akaratuk és kitartásuk a nehézségek leküzdéséhez, akkor a múltban elkövetett mulasztásokat helyrehozhatják. Klamarcsik Mária iaaaaaai * > $
