Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-16 / 20. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. május 18. 14 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 MÉHÉSZET 4 Kezűknek: az tipeilmi IRÁNYÍTOTT rajanyanevelés A rajanyanevelés az egyetlen peté­ből kiinduló módszer, mely teljesen természetes, a méhész minden be­avatkozásától mentes, a méhek kez­deményezésén alapul. A méhész leg­feljebb serkentéssel, felerősítéssel gyorsíthatja a rajzás lefolyását. A család rajzási hajlamát többnyire az építőkeretben jelzi: egyidejűleg több heresejtes veselépbe kezd. A család belső összhangja kezd megbomlani, majd bölcsőkezdetek mutatkoznak az építőkeretben. Ha petések, ideje el­lenőrizni a családot. Ha a rajzásra készülő család fajtatisztaság és ho­zam tekintetében elfogadható, mehet minden a maga rendjén. Viszont ha korcs, a méhész megalapozhatja faj­tatenyésztési munkáját azzal, hogy az összes rajbölcsőt átálcázza. Bizonyosan van olyan méhésztárs a szakosztályban, akinek tiszta fajtájú krajnai családja van. Ezt a szakosz­tály tenyésztési döntnöke igazolja, miután a családot fajtajelleg szem­pontjából megvizsgálta. Ha a méhész maga nem mer vállalkozni az- álcá­zásra, kérje valamelyik méhésztársa segítségét. Igen gondosan kell ellenőriznünk a bölcsőket, egyet sem szabad kifelej­teni. A hosszabb bölcsőket meleg késsel, óvatosan valamicskét vissza­vágjuk. A bölcsők átálcázása követ­keztében csupa fajtatiszta anya fog kelni, méghozzá — ha ügyeltünk, hogy az álcák azonos korúak legye­nek — valamennyi közel azonos idő­ben. A rajbölcsők viszont nem kelnek egyidejűleg. Tehát mindenképpen jobb az átálcázás. Az átálcázástől függetlenül mindig jobb és könnyebb felhasználni a raj­bölcsőket, ha az első rajt kiengedtük. A tenyésztési időt — táblázat alapján — könnyen megállapíthatjuk, mikor­ra várható a raj: a bölcsők lefedésé­nek napján. Ez azonban csak akkor ismert, ha átálcáztuk. Ha kijött az első raj, befogjuk és a pincébe visz­­szük. A folyamat a továbbiakban a hor­dáshoz igazodik. Ha szaporítunk, ak­kor annyi fedett bölcsőt vágunk ki, ahány mesterséges rajt készítünk. Óvatosan, legalább 1 cm hosszú, böl­cső feletti lépdarabkával metsszük ki a bölcsőt és az anyarácsos zárkában levő Wankler-féle hurokba dugjuk. A túl kicsi bölcsőket mindenképpen meg kell semmisítenil Ha jó hordás várható, a mesterséges rajt több nép­ből állítjuk össze, a rajzó törzstől csak 3—4 fiaslépet veszünk el. Ezt is csak akkor, ha otthon akarunk pá­­roztatni. A bölcsőket anyarácsos ka­litkában adjuk be, hogy az anyákat kibújásuk után ne kelljen jelölés vé­gett keresgélni, jelölés után rosta­­szövetes zárkában adjuk őket vissza, kevés cukros péppel elzárva. Sohase bocsássuk be szabadon az anyát! A jelzés szaga idegen! Ez megszűnik, míg a méhek az anyát kiszabadítják. A fennmaradó bölcsőket is anyará­csos kalitkában, Wankler-féle hurok­ban helyezzük el a megrajzolt család mézterében. Vagy az építőkeretes ab­lakba vagy a bölcsőtároló keretekbe állítjuk őket. Ezeket az anyákat kelés után az ismertetett módon gondoz­zuk, majd tervünknek megfelelően felhasználjuk. Ha hordás várható, közvetlenül a bölcsők elszedése után az eltávolított fiaslépek helyébe — a csökkent fé­szekhez csatlakozóan — műlépes ike­reteket rakunk és a rajt visszaütjük. Ha az anya jó teljesítményű, a csa­ládnál marad. Ha nem, kifogjuk és anyarácsos zárkában levő bölcsővel pótoljuk. Ha az új anya kikelt, meg­jelöljük és rostaszövetes zárkában, kevés cukros péppel visszaadjuk. Át­menetileg visszaadhatjuk a rajjal az öreg anyát is, és később, amikor a fiatal anyák megpárzottak, egyiküket leváltjuk. Ez esetben azonban ügyel­ni kell arra, hogy nincs-e a hordás végén rajzó hangulatban az erős csa­lád. Ez nehezíti az anyacserét. Ha belátható időn belül nem várható jó hordás, a rajt külön kaptárba ütjük. A megrajzott család megkapja a böl­csők egyikét. Minden kijárót, melyből a fiatal anyák párzásra kiröpülnek, jellegzetes alakú tárgyakkal jelöljünk, így kődarabokkal, gyufásdobozokkal vagy deszkából fűrészelt különféle alakokkal, hogy az anyák el ne tájol­janak. (Folytatjuk) Pozitív és negatív jelenségek az alapszervezeti munkában ca\\v\m\\\\\\\vv\\v\\\\\\\VA\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\vv\\^^^ Természetes élettér Aki már Járt állatkertben, az azt is láthatta, hogy az emberek védenceiknek hasonló életteret biztosítanak, mint amilyenhez a természetben szoktak. Az állatkert persze az emberek tájékoztatását, szórakoztatását szol­gálja, a méhek azonban hasznára vannak a természet­nek, s az embernek. Segítenek a növények megporzásá­­ban, de mézet és egyéb terméket ts gyűjtenek. Több év­tizedes méhészkedésem alatt felmerült bennem a kér­dés, hogy házunk táján a méhek részére miért nem készítünk olyan lakásokat, mint amilyen hajdanában a szabad természetben volt. Kísérletezések, próbálkozá­sok következtek, és én olyan méhlakást készítettem, mint amilyen a régi lehetett. Az áltaiam kialakított méhiakás sok mindenben ha­sonlít a hajdani faoduhoz. Nem alacsony vagy széles, ami esetleg a méhész szempontjából kényelmes, hanem keskeny és magas, s úgy vélem, hogy ez a megfelelő a méheknek. Úgy készítettem az említett méhlakást, hogy családonként három darab húsz centiméter széles colos deszkából fenék és tető nélküli ládácskákat sze­­geltem össze. Ezeket egymásra raktam, és a két-három családnak megfelelő lakást négy lábon álló nagyobb ládába tettem, amelynek az alja sűrű dróthálóból ké­szült. Itt a méhek nem teljesen szabadon, hanem az ál­talam berakott keretekbe készítik a lépépítményt, s ez módszerem újdonsága. Méhészkedésem során a kereteken kívül más esz­közt nem használok. A méhcsaládot nem irányítom és nem is korlátozom az építésben. A méhek jól tudják, mit kell tenniük. Véleményem szerint mi, emberek a helytelen beavat­kozásokkal idéztük elő több veszélyes méhbetegség elő­fordulását. Én ide sorolom a Varroa Jacobsoni atkafer­tőzést is. Megfékezésére sajnos ma még nincs más ha­tásos megoldás, mint a méhek kaptárokkal együtt való elégetése. Az említett méhlakást oly módon készítettem, hogy a- kaptár feneke a három milliméteres dróthálón nyu­godjon. A levegő alulról egyrészt a dróthálón, más­részt a röpnyíláson keresztül biztosított. Tudjuk, hogy a meleg levegő felszáll, a hideg meg lent marad. Gon­doskodtam róla, hogy a felső részből télen a meleg el ne illanjon. Ehhez elegendő volt a műanyag fólia is. Azt gumiszalaggal szorítottam a kaptár külső falához. A kaptárban a nedvesség és a penész ismeretlen. így a noszéma nem talál táptalajra. Az is lehetséges, hogy a kaptárból a Varroa Jacobsoni a dróthálón keresztül a talajra hull, és elpusztul, mert a keretek és a drót­háló közötti üres rész 4 centiméeteres. Ebben a kap­tárban sikeresen teleltek méheim, s ez nagy öröm ré­szemre. HRABAR JENŐ Szövetségünk alapszervezeti tanács­kozásai kedvező légkörben zajlottak le. A CSKP XVI. kongresszusának po­litikai légköre szövetségünkben is fel­színre hozta a kezdeményzőkészséget. Az alapszervezetek munkáját méltató beszámolók s a tanácskozások lefo­lyása jól bizonyitották a vezető tiszt­ségviselők politikai fejlettségét. A revűcai, a šuranyi, a trstenái, a lévai (Levice), a nitrai, a hlohoveci, a Daéov Lom-i, a fiadcai, a žarnovi­­cai, az ipolysági (Šahy) és más alap­szervezetekben műgonddal készítet­ték el a beszámolót. Hü és objektív áttekintést adtak a feladatok megva­lósításáról s ugyanúgy a célkitűzések­ről. Pozitívan értékelhetjük az alap­­szervezetek évzáré tanácskozásain el­fogadott határozatokat, az előre mu­tató cselekvési tervet, a szocialista vállalásokat stb. Tudjuk, hogy «zen politikai szempontból fontos anyagok minőségi előkészítésében az alapszer­vezetek választmánya, élén a titkár­ral, jelentős érdemeket szerzett. Egy-egy alapszervezet tekintélyéről, az adott körzetiben elfoglalt helyze­téről az a tény tanúskodott, hogy mi­lyen kapcsolat alakult ki a szervezet, valamint a többi társadalmi szervezet és a szövetkezetek tisztségviselői kö­zött. Több évzáró tanácskozáson részt vettek a pártszervezet, a Nemzeti Front, a járási és a helyi nemzeti bi­zottság, az állategészségügy, a szö­vetkezet és az állami gazdaság, to­vábbá más intézmények küldöttségei is, ami a szívélyes, já együttműködés bizonyítéka. A Kysucké Nové Mesto-i tanácskozáson például felszólalt a já­rási nemzeti bizottság mező- és erdő­­gazdasági osztályvezetője, aki megkö­szönte a méhészek és a vezetőség de­­rekas helytállását s egyben azt taná­csolta, hogy az alapszervezetek veze­tősége kérje az illetékes osztályt a nagyüzemi szempontból nem haszno­sítható földterületek egy részének méhészeti hasznosítására. Ezeken a területeken az alapszervezetek jó mi­nőségű méhlegelőt létesíthetnek. Az sem a véletlen műve, hogy pél­dául a nagymegyeri (Calovo) alap­szervezet évzáró taggyűlésén a Nem­zeti Front városi elnöke, felszólalásá­ban nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a méhészeti szervezet a város egyik legjobban működő társadalmi szerve­zete, és hasonló hangnemben beszél­tek más alapszervezetek évzáró tag­gyűlésein is. Az ünnepélyes aktusba jól beleillett a legkiválóbb méhészek és tisztség­­viselők nyilvános erkölcsi elismerése és kitüntetése is. Az SZMSZ КВ-re be­küldött anyagok azt bizonyítják, hogy az alapszervezetek erről sem feled­keztek meg és nagyon helyesen tet­ték. A beszámolót követő hozzászólások általában pozitív képet alkottak arról, hogyan értékeli a tagság a vezetők munkáját, az egész alapszervezet te­vékenységét, a bel- és külpolitikai megnyilvánulásokat, a méhállomány egészségi állapotát, a méhészeknek a mezőgazdasággal és más szervezetek­kel való együttműködését stb. Ezek a hozzászólások a tagság tájékozottsá­gát is tükrözik. Az igazat megvallva, a hozzászólá­sok többsége a virágzó mezőgazda­­sági növények permetezése kapcsán a méhállomány tömeges pusztulására hívta fel a közfigyelmet. Tudomásunk van jénéhány esetről, amelyeket szö­vetségünk jogi képviselői az illetékes szerveknél intéztek. Sok tanácskozáson, napirenden tar­tották a varroa-atka kártételének a kérdését is. Erről a problémakörről nem csupán a fertőzött körzetekben. Egyetértek azzal a megállapítással, hogy az anyanevelés során fokozott figyelmét kell szentelni a tenyészcsa­­lád kiválasztásának. A tenyészcsalá­­dot pedig azok közül választjuk ki, amelyeknek a viselkedésével, munká­jával legjobban meg vagyunk eléged­ve. Ez pedig hosszú megfigyelést igé­nyel, amit Nagy Kálmán méhésztár­­sumk is szem előtt tartott. Cikkében közli, hogy ismerőse Liptovský Hrá­­dokon egy fajtatiszta „Troiseck“ anyát kapott, amelyet Nagy Kálmán méhésztárs az egyik törzscsaládjában helyezett el. Azt nem írja, hogy ki nevelte a fajtatiszta anyát, így sze­rintem az anya fajtatisztasága kétsé­ges, mert ilyen anyákat nyilvántartott méhészek nevelnek, akik ehhez meg­felelő szakismerettel és feltétellel rendelkeznek. A szakvélemények szerint a fajta­tiszta „Troiseck“ anyára nem vonat­koztathatók azok a megfigyelések, a­­melyekről Nagy Kálmán méhésztárs írt. Bizonyított tény ugyanis, hogy a fajtatiszta „Troiseck“ törzs számtalan jó tulajdonsággal rendelkezik. Ezek közül megemlíthető az ellenállóké­­pesség, a gyors fejlődés stb. Mivel a család gyorsan fejlődik, felmerülhet a nagyobb rajzási esély is. Véleményem szerint Nagy Kálmán méhésztársnak először meg kellett volna győződnie a kapott anya minő­ségéről a törzscsaládban, és csak az­után kellett volna hozzáfognia az utódneveléshez. Kicserélni huszonkét méhanyát a fajtára vonatkozó meg­felelő tapasztalat nélkül, bizony me­rész vállalkozás. Ami az utódokat illeti, ismeretes, hogy ezek nem tar­toznak az első generációhoz, ezek minősége tehát csökkenhet, amit a here minősége is befolyásol. Az utód tulajdonsága ugyanis nemcsak az V1TAZÄHÓ Amint a Szabad Földműves olvasói előtt ismeretes, a múlt év november lS-én „Keserű tapasztalat“ címen a Méhészet rovatban megjelent Nagy Kálmán méhésztárs cikke, aki az írás befejező részében kérte a méhésztár­sakat, hogy szóljanak hozzá megfi­gyeléseihez. Több méhésztárs reagált ez említett cikkre, amit természete­sen pozitívan kell értékelni. A hozzá­szólók között voltak olyanok is, akik kételkedtek Nagy Kálmán méhésztárs megfigyeléseiben, és ezt elfogadható érvekkel alá is támasztották. A Szabad Földműves rovatvezetője, valamint Juraj FerenCík agrármérnök, az SZMSZ KB titkára felkértek, hogy az említett tárgykörben közöl teikkel kapcsolatban foglaljak állást, és fejtsem ki véleményemet a Szabad Földművesben. Attól eltekintve, hogy már harminc éve méhészkedem, s a szakirodalmat is figyelemmel kísérem, szükségesnek tartottam, hogy ebben a kérdésben szakemberektől is tanácsot kérjek, így jutottam el többetk között P a u e r méhésztárshoz, aki a tenyésztés ki­váló szakembere. Minden méhész tudja, hogy az anyanevelésnek rendkívüli jelentősé ge van. Tervszerű anyanevelésse ugyanis sikeresebbé tehetjük méhész kedésünket, javíthatjuk méhállomá nyunk minőségét. Az is ismeretes hogy méhcsalád és méhcsalád közöt mind viselkedésben, mind termelés ben lényeges különbség van. A méh család minősége elválaszthatatlan a: anya korától és minőségétől. Ez i tény ösztönzi szakembereinket a jj minőségű fajtatiszta anyák neveié sére. anyától, hanem a herétől is függ, hi­szen a két gén az utódokban együtt érvényesül. Nem érthetek egyet Nagy Kálmán méhésztárs azon megállapí­tásával, hogy az ismeretlen szárma­zású anya elősegítheti a Varroa Ja­cobsoni terjedését. A méhanya szár­mazása és a betegség között ugyanis semmilyen összefüggés nincs. Befejezésül szeretném leszögezni, hogy elismerem a kutatás eredmé­nyeit, és meg vagyok róla győződve, hogy a fajtatiszta „Troiseck“ törzs kiváló minőségű. Ha ebben kételked­nék, akkor enyhén szólva, kétségbe vonnám a kutatóintézetek eredményes és áldozatkész nemesítő munkáját. Flörich Ferenc méhészeti szakoktató, az SZMSZ KB tagja JÓL SZERVEZETT OKTATÁS gyanjáról tartottak előadást. Ismertet­ték a méhészekkel az atka felfedezé­sének a módját és a gyógyítás jelen­legi lehetőségeit. A továbbiakban fog­lalkoztak a propolisz és a virágpor termelésével, a gyümölcsfák megpor­­zásával stb. Az utóbbi téma felkel­tette a gyümölcstermesztők érdeklő­dését. Ebből a szemszögből a gyü­mölcstermesztők kérdéseket tettek fel a méhészeknek. Nagyon jő egy ilyen eszmecsere, mert a fciskertészkedők a permetezés során sok kárt tehet­nek a méhekben. Bárcsak hasonló beszélgetésre kerülhetne sor a mező­­gazdasági nagyüzemek növényter­mesztési ágazatvezetőivel Is. Szaszák László méhészeti szakoktató hanem a többi alapszervezeti gyűlé­sen is érdemben tárgyaltak. Az utób­biak természetesen a megelőzés ho­gyanjával foglalkoztak. A fenti problémák persze nem a méhészet általános hanyatlását, ha­nem inkább annak a fejlődését tük­rözték. A múlt évben az akáctermő körzetekben nagy lendülettel fejlő­dött a méőhészet. Például a duna­­szerdahelyi (Dunajská Streda) járás­ban harminckettő, a trenöíniben hu­szonhárom, a komáromiban (Komár­no) hatvannyolc, a lévaiban pedig negyvenkét új taggal szaporodott a méhészkedők tábora. Amennyiben így folytatódik a helyzet, akkor gyakor­latilag minden méhészkedőt megnyer­hetünk szervezetünknek. A taglétszám növekedése kapcsán szóba került az iskolai méhészeti szakkörök munkája is. Pozitívan érté­keljük mindazon alapszervezeteinket, amelyek gondoskodnak a iskolai mé­hészeti szakkörök munkájának elmé­lyítéséről, s ezáltal az utánpótlás ne­veléséről. Előfordul azonban, hogy az alapszervezet helyenként nem gon­doskodik eléggé az iskolai szakkörök irányításáról. Ez gyakran azért for­dulhat elő, mert a tanítók vagy az iskolák igazgatói ezt nem teszik le­hetővé. Bebizonyosodott, hogy ezek nem méhészkednek. Ettől eltekintve az iskolai méhé­szeti szakkörök aktivizálása céljából politikai-szakmai versenyt hirdettek, amely szép sikerrel végződött. Ha­sonló, jó eredménnyel fejeződött be a méhészkedő iskolások grafikai ve­télkedője is, ezért továbbra is ezt az utat követjük a fiatalok megnyeré­sére. A tanácskozásokon joggal került felszínre a méhészeti eszközök be­szerzésének problémája is. Nem vá­sárolható elegendő kaptár és más fontos berendezés. Ügy tűnik, hogy a kaptárgyártás ebben az évben meg­oldódik. Csak helyeselni lehet, hogy a ta­nácskozásokon a méhlegelő lehetősé­gei is szóba kerültek, azonban azt is tudomásul kell venni, hogy ez a kér­dés minden méhész teljes megelége­désére nem oldható meg. A mezőgaz­daság, melynek dolgozó népünk élel­mezése a fő feladata, az intenzív körzetekben a vándorlásra be nem rendezkedett méhészek javára nem csökkentheti a gabona vagy más terv­szerűen meghatározott termények ve­tésterületét, és bizonyos területet például pohánkával vagy más, méhé­szeti szempontból fontos növénnyel nem vethet be. Köztudott ugyanis, hogy egyes vi­dékeken jó nektárhozó növény a rep­ce, azonban ez sem termeszthető minden egyes község határában. E- zért szükséges, hogy a méhészek vándorlásra rendezkedjenek be, és családjaikat elszállítsák a nektárlelő­helyekre. Manapság ez a belterjes méhészkedés egyik feltétele. A fenti pozitívumok mellett fel­színre kerültek bizonyos fogyatékos­ságok is. Ha tehát a jövőben nem hárítjuk el a fogyatékosságokat, azok fékezhetik az alapszervezetek mun­kájának rugalmasságát. Helytelen pél­dául, ha az alapszervezetek némelyi­ke évente csupán három alapszerve­zeti tanácskozással számol. Az is rit­kán fordul elő, hogy a vezetőségi ülést havonként tartják. Kérdéses, hogy a méhészek hogyan értesülnek az őket érdeklő dolgokról, amikor csak ritkán tanácskoznak. Az egysze­rű méhészek ugyanis gyakran fordul­nak közérdekű kérdésekben központi választmányunkhoz, ami azt bizonyít­ja, hogy nem kaptak megfelelő tájé­koztatást az alapszervezet vezetősé­gétől, vagy pedig nem vesznek részt azon a tanácskozáson, ahol a proble­matikát érdemben tárgyalták. Semmivel nem indokolható fogya­tékosság, hogy aránylag sok méhész nem vett részt az évzáró taggyűlésen. Ebben a tekintetben a múlthoz ké­pest visszaesést tapasztalhattunk. Szükséges tehát, hogy az alapszerve­zetek vezetőségei minden összejöve­telen érdemben foglalkozzanak a tag­ság aktivizálásával, mert ez szoros tartozéka a méhészet további fejlesz­tésének. Befejezésül talán még annyit, hogy — az említett rendellenességektől el­tekintve — az évzáró tanácskozások pozitívan értékelhetők, hiszen az alapszervezetek sokasága új célok megvalósítására vállalkozott s arra törekedik, hogy 1983-ig, az SZMSZ IV. kongresszusáig szép sikereket ér­jen el. JURAJ FERENCÍK agrármérnök az SZMSZ KB titkára A Kassa-vidéike (Košice-vidiek) já- f rás Szína (Sena) és Buzita (Buzica) 1 községében a méhészek téli oktatását : a gyümölcstermesztőkkel, a háztáji ] kertészkedőkkel közösen végezték. 1 Szinán három, Buzitán pedig hat kör- 1 nyező község számtalan dolgozója vett ; részt ezen az oktatáson. Az előadások 1 a gyümölcsfák termelésére, gondozó- < sára és a méhészet teendőire terjed- i tök ki. A szakelőadásokat a jelenle- i vők így szívesen és nagy érdeklődés- i sei hallgatták. < Mivel Buzita a Szepsiben (Moldava 1 nad Bodvou) székelő méhészszervezet- 1 hez tartozik, az idén ott is tartottak ! a méhészeknek előadásokat. Szepsiben a varroa-atka méhbeteg­ség továbbterjedése leküzdésének ho-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom