Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-16 / 20. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1981. május 16. IRÁNYTŰ: a Kill, pártkongresszus határozata Mezőgazdasági üzemeink dolgozói országszerte élénk figyelemmel kísérték a CSKP XVI. kongresszusának tanácskozását. Az emberek most mindenütt azon fáradoznak, hogy a szavaknak konkrét tettekkel tartalmat adva, megteremtsék a legfelsőbb pártfórum határozata teljesítésének feltételeit. A következőkben néhány földművesszövetkezet példájával azt szeretnénk szemléltetni, hogy az őstermelésben milyen visszhangra talált a határozat és az üzemek mit tesznek gazdasági és szociális helyzetünk jobbulásáért. Világi Ferenc, a Felbári (Horný Bar) Efsz növénytermesztési föágazatvezetöje: „Adottságaink körültekintő kihasználásával eddig is sokat tettünk azért, hogy a gabonaprogram országos célkitűzései valósággá váljanak. A gabonafélék hét tonnát meghaladó átlaghozama évek óta élvonalbeli helyet biztosít számunkra. Kukoricatermesztésben is a legjobbak közé tartozunk. A takarmány-gazdálkodásban pedig kénytelenek vagyunk csúcshozamokra törekedni, hiszen népes állatállománnyal rendelkezünk, a mezőgazdasági földterületünk pedig mindössze 1250 hektáros. A többi között több mint ezernégyszáz szarvasmarhát tartunk, tehát sok tömegtakarmányt kell termelnünk. A silókukoricának nálunk legalább olyan becsülete van, mint a magra termesztettnek, de ad is egy hektárról hatvanhatvanegy tonna zöldet. A lucerna pedig minimum tizenkét tonnát, természetesen szénában számítva. Évek óta nagy gondot fordítunk a töltésoldalak, illetve a ligetfalusi lóversenypálya közelében elterülő, nagyjából hatvan hektáros parcella fűtermésének hasznosítására. Nemcsak kaszáljuk; de gondozzuk is ezeket a területeket, így évente körülbelül nyolcvan hektáros lucernatábla hozamának megfelelő szénára teszünk szert. A vízi erőmű építésével kapcsolatos területcsökkenés ellenére az össztermelési színvonalat tartani kívánjuk, hiszen vannak még tartalékaink. A hozamnövelésben is, de elsősorban a szántóterület bővítésében. Ha felszámoljuk a harmincéves jegenyéseket, feltörjük és termelésbe vonjuk a vizenyős laposokat és a tátongó kavicsgödröket, mintegy ötven hektáros szántóterületet nyerünk. Ha felépül a központi telepen az ötszáz férőhelyes tehéntelep, a bodaki részlegen felszámolhatjuk a tehéntartást, s egyúttal feltörhetjük az ötven hektáros legelőt is, további lehetőséget biztosítva a növénytermesztés tervszerű fejlesztéséhez“. Kovács Ferenc agrármérnök, a szőgyéni (Svodín) Barátság Efsz elnöke: „Egyike vagyunk azoknak a gazdaságoknak, amelyeknek évek őta a szarvasmarha-tenyésztés tervszerű fejlesztése okozza a legnagyobb gondot. Tudatában vagyunk annak, hogy az éllatsürüség növelése és a tejtermelés színvonalának javítása területén is sok még a tennivalónk. A XVI. pártkongresszus határozata erre ikülön felhívta a figyelmünket. Száz hektár átlagában mindössze ötvenhat szarvasmarhát, illetve huszonegy tehenet tartunk, ami miatt bizony sok bírálatot kapunk. Arról már nem is szólva, hogy a tejtermelésben a járás átlagos eredményt felmutató gazdaságaival sem tudtunk lépést tartani. Az elmondottakból következik, hogy a hetedik ötéves tervidőszakban egyik legfontosabb feladatunknak éppen a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését, illetve a tejtermelés! eredmények javítását tartjuk. Némi javulást már sikerült elérnünk, hiszen április második harmadában — napi és darabonkénti átlagban — a teheneink már tíz liternél több tejet termeltek. Így túlszárnyaltuk a múlt évi színvonalat és az időszaki járási átlagot is. Az idén összesen huszonegy százalékkal több tejet értékesítettünk, mint a múlt év azonos időszakában. Az előbbrelépést elsősorban — mintegy hetvenöt százalék erejéig — az egyedenkénti tejtermelés növekedésének köszönhetjük, ugyanakkor az alapállomány népességét is növeltük. Biztató, hogy jó ütemben halad a 820 férőhelyes, korszerű tehéntelep építése. A tervek szerint 1982 őszén fogjuk üzembe helyezni, s akkor már az állatsűrűség szempontjából is fölzárkózunk a Járási átlagnál jobb eredménnyel büszkélkedő gazdaságokhoz. Az állattenyésztés fejlesztését természetesen csak a növénytermesztési eredmények arányos Javításával összhangban tudjuk megvalósítani. A szemesek termelésében az élvonalbeli mezőgazdasági üzemek közé tartozunk. Az elért átlaghozamok alapján árpatermesztésben járási elsők, búzatermesztésben negyedikek, kukoricatermelésben pedig másodikok vagyunk. A takarmány termesztésben viszont — elsősorban a területegységenkénti átlaghozam növelésével — javulást kell eszközölnünk. Tervbe vettük egy ezerötszáz hektáros öntözőrendszer kiépítését. Az ilyen irányú törekvéseket a pártkongresszus határozata kimondottan támogatja, tehát reméljük, hogy elképzeléseinket valóra válthatjuk. Az öntözéses gazdálkodás feltételei közepette már nem lesz számunkra gond a népesebb állatállomány kielégítő takarmányellátásának biztosítása. Cukorrépa-termesztési gondjaink megoldását ugyancsak az öntözéses gazdálkodás bevezetésétől várjuk, ötezer hektáros száraz határban, kötött talajon rendszeres öntözés nélkül lehetetlen az eddiginél jobb hozamot elérni. Egyelőre harmincöt tonnás átlagnál tartunk, ami mintegy tíz százalékkal a járási átlag alatt van. Csehszlovákiában ml termeljük a legtöbb étkezési babot. Az ország össztermésének körülbelül három százalékát biztosítjuk. A két tonnát meghaladó átlaghozam éppenséggel nem rossz, de bosszant bennünket, hogy megfelelő gépek hiányában, évente három-négy mázsés betakarítási veszteséggel kell számolnunk hektáronként. Egy két éven belül ezt a problémát feltétlenül meg kell oldanunk, annál Is inkább, mert a bab termőterületét tervszerűen növeljük.“ Pollák János agrármérnök, az ógyallai (Hurbanovo) Februári Győzelem Efsz elnöke: „A hatodik ötéves tervidőszak eredményei igazolják, jó ötlet volt a korábbi három kis szövetkezet erőinek összevonása. A helyi adottságokhoz mérten, jelentős sikereket értünk el a termelés összpontosításában és szakosításában, a gabona- és a kukorica-, valamint a takarmánytermesztés fejlesztésében. Korszerűsítettük és eredményesebbé, jövedelmezőbbé tettük a zöldségtermelést, s meghonosítottuk a jó hozamot nyújtó napraforgót. Viszont évek óta küszködünk a cukorrépával. Általában százötven hektáron termeljük, több-kevesebb sikerrel és gonddal. Hektáronkénti átlaghozama húsz-harminc tonna közötti, amivel temészetesen magunk is elégedetlenek vagyunk. Főleg azért, mert immár öntözéses feltételek közepette termeljük, és a betakarítási veszteségek csökkentésére törekedve, a kézi utószedést is szorgalmazzuk. Tény, hogy a szemeseknek és a takarmányoknak sokkal nagyobb figyelmet szentelünk, ennélfogva a cukorrépa termesztésében kisebb hibákat is vétünk, viszont úgy véljük, hogy a sikertelenség lényege tulajdonképpen a nem kielégítő minőségű vetőmag függvénye. Nézzük talán a múlt évi példát. Gyenge csírázóképességű magot vetettünk, ráadásul a vegyszerezés is rosszul sikerült, így nagyon hiányosan kelt a répa. A felülvetés valamivel jobb volt, viszont az eredeti sorokat nem tudtuk pontosam követni, így ősszel a kombájnokat nem állíthattuk munkába. Meg amúgy is elég csapadékos volt az időjárás, határunkban számításba sem jöhetett a gépek bevetése. Ügy határoztunk, hogy kézzel szedjük fel a cukorrépát. És az eredmény? Kis híján ötvennégy tonnás átlaghozam. Az idén megint van százötven hektár cukorrépánk. Elterveztük, hogy legalább 40—45 tonnás átlaghozamot fogunk elérni, mégpedig szakszerű agrotechnikával. Igen ám, csakhogy nagyon elképedtünk, amikor megkaptuk a vetőmagot. A szállítólevélen egyszerűen „elfelejtették“ feltüntetni a csírázőképességet. Érdeklődtünk telefonon, s azt a választ kaptuk, hogy talán kilencven százalékos csírázóképességgel számolhatunk. Talánl A biztonság érdekében sűrűbbre vetettünk, de így meg kevés lett a mag. Üjabb szállítmányt kértünk, hát adtak Is. De amolyan hulladékot. Csupa törmelék volt az egész; jobb híján azt kellett elvetnünk. Rendszeresen locsoljuk a területet a nagy szárazság miatt, de bizony így sem valami biztató a helyzet. Örömmel vennénk, ha a vetőmag-ellátás javításával a jövőben hatékonyabban támogatnák igyekezetünket! Örömünkre szolgál, hogy végre birtokba vehettük az új öntözőrendszert, mert így már ezerötszáz hektáron tudunk öntözéses gazdálkodást folytatni. Illetve csak tudnánk, ha az ezer hektáros hálózat teljesítené küldetését. Sajnos, gyaikori a meghibásodás és az elfakadt nyomócsövek javítása, cseréje miatt olykor két napig Is szüneteltetni kell az öntözést. Ilyen drága beruházást nem szabadna Ilyen nagy hibaszázalékkel építeni. Ami az állattenyésztést Illeti, 32 millió korona ráfordítással lényegében megoldottuk a szarvasmarhatenyésztés összpontosítását és szakosítását. Száz hektár átlagában hetvenöt szarvasmarhát, illetve huszonnyolc tehenet tartunk. A marhahizlalásban a kerület élenjárói vagyunk (az elért súlygyarapodási átlag 1,10 8kg), a tehenenként! évi tejtermelés pedig megközelíti a 3600 litert. Most a sertésprogram teljesítését helyeztük előtérbe. Pillanatnyilag hat farmon, huszonnégy istállóban évente kilencszáz tonna sertéshúst termelünk. A gazdasági épületek zöme huszonöt-harminc évvel ezelőtt épült — többek között a régi baromfiólakban is sertéseket tartunk —, felújításuk, korszerűsítésük jelentős ráfordítást igényel és csak átmeneti jelleggel oldja meg a gondjainkat. Beruházás szempontjából gazdaságosabb volna egy korszerű sertéstelepet létesíteni, de nincs rá keret. Kimondtuk, hogy az ország sertéshús-termelését nem kell növelni, de ez, szerintem, nem vezethet oda, hogy a szakosított üzemeket eltérítsük korszerűsítési és összpontosítási törekvéseiktől. Valakinek mégiscsak kell sertéshúst termelnie, mégpedig a kor követelményeinek megfelelő módszerekkel, lehetőleg kevés munkaerővel, abraktakarékosan és gazdaságosan. Ennek a követelménynek a harmincéves gazdasági létesítmények egyre kevésbé felelnek meg.“ Lejegyezte: KÄDEK GÄBOR A szarvasmarhatenyésztés fellendítését szorgalmazó mezőgazdasági üzemek nagy gondot fordítanak a fejlesztési elképzelések megvalósítását segítő, bőséges takarmőnykészlet megteremtésére Fotó: »-bor Pontosság, becsületesség, lelkiismeretesség E három alapvető fogalom felsorolásával lehetne talán a legjobban jellemezni a Belogi (Balog nad Iplom) Ipolyvölgye Efsz állattenyésztési dolgozóinak munkáját. Ezt tanúsították Patai Árpád agrármérnöknek, a szövetkezet állattenyésztési ágazatvezetőjének szavai is, amikor az állattenyésztés helyzetéről, problémáiról és távlatairól tájékoztatott. Az elmúlt években a gazdaság fokozott figyelmet szentelt a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés fejlesztésének, főleg a hasznosság növelése szempontjából. Tavaly a tehenészetben— az előbbi évhez viszonyítva — a tejtermelést száznegyvenezer literrel növelték s a tej eladási tervét százhárom százalékra teljesítették. Jó eredményt értek el az állathizlalásban is, ahol ’tervfeladatukat ugyancsak túlteljesítették. Nem csoda hát, hogy az állattenyésztés szakaszán az elmúlt esztendőt háromszázezer korona tiszta nyereséggel zárta a gazdaság. • Hogyan alakult a takarmányelláíás? — érdeklődtem az állattenyésztőtől. — Sajnos, a növénytermesztés sok esetben nem képes az állatok számára szükséges takarmányalapot biztosítani. A hiányt elsősorban tömegtakarmányokból érezzük. Ennek egyik oka, hogy a szántóföldi takarmánynövények termesztési lehetősége korlátozott. Igaz, gazdaságunk több mint kétszáz hektár réttel Is rendelkezik az Ipoly menti területen. Am a folyó úgyszólván minden tavasszal kilép a medréből s elárasztja a part mentén húzódó réteket. A gyepterületet gyakran még júniusban is víz borítja. Tehát ezekről a területekről jó minőségű szénát csak ritkán takaríthatunk be. • Tudtommal gazdaságukban egy pogácsázé gépsort is üzemeltetnek? — Igen, pogáesázó gépsorunk a szécsénykei (Sečianky) részlegen üzemel, s mondhatom, hogy nagyon jól bevált. A pogácsák összetétele ötven százalékban szalma, huszonöt százalékban lucernaliszt, húsz százalékban gabonadara, a hátralevő menynylség pedig melasz és ásványi anyag. A pogácsából a hízómarhák naponta nyolc-kilenc ikllót kapnak, a napi adag hátralevő részét pedig jó minőségű szilázzsal egészítjük ki. Ezzel a takarmányozási módszerrel a marhahizlalásban kilencven dekagrammon felüli napi súlygyarapodási átlagot értünk el, s így ezen a téren járási viszonylatban az első helyre kerültünk. Megtudtam, hogy a kelenyei (Kleňany) részlegen még az Idén átadják rendeltetésének az ezer férőhelyes marhahizlaldát. Jövőre pedig megkezdik a korszerű kétszáz férőhelyes tehénlstálló építését a lúdvégi részlegen. Az új beruházások megvalósítása lehetővé teszi a szarvasmarhatenyésztés szakosításának elmélyítését. Erre pedig nagy szükség lesz, hiszen a gazdaság fejlesztési programjában a tejtermelés növelése kerül a figyelem homlokterébe. E cél megvalósítása érdekében eddigi tehénállományukat további kétszáz darabbal bővítik. Emellett szeretnék növelni a tejhasznosságot is, de olyan takarmányozási módszer érvényesítésével, amely lehetővé teszi az egységnyi tej kitermelésére szükséges erőtakarmány-fogyasztás további csökkentését. Fő elvük: többet és olcsóbban termelni. —★ — Az igényes feladatok megvalósításában megbízható alapra támaszkodhat a gazdaság. Hiszen az állattenyésztésben dolgozók száma kétszázötven. Az eddig elért jó eredmények mindannyiuk odaadó munkájának az érdeme. Külön elismerést érdemelnek azok a dolgozók, akik a gazdaság éli lattenyésztésének öt szocialista brieádtában tevékenykednek. Antalié János a szövetkezet tehenészetében tevékeny* kedő tizenegy tagú ezüstérmes szocialista brigád egyik élenjáró tagja. A feleségével együtt dolgozik, aki fejőnő. Az ötvenhárom éves állatgondozó több mint száz tehén takarmányozásáról gondoskodik. Habár munkája nehéz és fárasztó, helyzetével mégis elégedett. Hiszen már gyermekkorában szívéhez nőttek az állatok. Véleménye szerint a jő hasznosság elérésének nyitja a lelkiismeretesen végzett etetésben rejlik. Vagyis a technológiai fegyelem tüzetes betarfásában. A másik fontos tényező a fejők és az etetők jól összehangolt munkája és az emberek közötti egyetértés. A brigád tagjai pedig jól össze* forrott közösséggé kovácsolódtak. Munkáját mindenki becsülettel végzi, a tagok egymást kisegítik, s közösen oldják meg a felmerülő problémákat Az eredmény pedig ...? A múlt évben egy-egy tehéntől évi átlagban több mint háromezerötszáz liter tejet fejtek. A tej összmennyiségének nyolcvanöt százalékát pedig első minőségi osztályban értékesítették. Természetesen a jól végzett munkáért külön jutalom is jár. így értékeli és anyagilag ösztönzi a szövetkezet vezetősége a legjobb dolgozók munkáját. Az anyagi és erkölcsi elismerés pedig még nagyobb teljesítményre, a minőség további Javítására serkenti a dolgozókat. E feltételek mellett bátran támaszkodhat a szövetkezet vezetősége a dolgozók kezdeményezőkészségére, amely a legmegbízhatóbb záloga a további sikereknek. Petrezsál László Baráti országok terme lesi t& BELTERJESÍTÉS ÖNTÖZÉS ÜTJÄN A Szovjetunióban a mezőgazdasági termelés további belterjesítésének egyik útja az öntözőberendezések és öntözőrendszerek kiépítésében és észszerű kihasználásában rejlik, jelenleg több mint 17 millió hektár terület öntözhető. Ez a terület a jelenlegi tizenegyedik ötéves tervidószakban tovább növekedik, de a legnagyobb figyelmet az öntözhető területek észszerűbb kihasználásának szentelik. Erre nagy szükség is lesz, hiszen az öntözési alapeszközök pénzbeli értéke már meghaladta a 8 milliárd rubelt. Nagyon sok függ attól is, hogy milyen gondot fordítanak az öntözőcsatornák rendszeres tisztítására és az aggregátok optimális kihasználására. A gazdálkodásnak azt a formáját szeretnék a gyakorlatban érvényesíteni, hogy az első termény betakarítása után a területet — szükség esetén — megöntöznék, majd azonnal más növényi kultúrával bevetnék. Az öntözés adta lehetőségek ésszerű kihasználását az alábbi adatok is alátámasztják: A Szovjetunió öntözhető területein — több körzetben és számos esetben — 100—120 mázsa szemes kukoricát, 80 mázsa őszi búzát, 70 mázsa rizst, 200—300 mázsa silókukoricát vagy több tiz mázsa szénát takarítanak be hektáronként, és még így sorolhatnánk a jó példákat. SZÁMÍTÓGÉPES gyomirtás Déli szomszédainknál, konkrétan Baranya megyében az őszi búza agrotechnikájában új, számitógépes gyomirtási módszert vezettek be. Ezt a korszerű módszert — amely nemzetközi viszonylatban is rendkívüli újdonságnak számít — az idén 15 ezer hektár területen alkalmazzák. A módszer lényege abból áll, hogy a kísérletet folytató termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban gyommintákat gyűjtenek, amelyeket a Baranya megyei Agrokémiai Állomásra továbbítanak. Itt az adatokat feldolgozzák és a pécsi körzeti számítóközpontba továbbítják, ahol a számítógép kiválasztja a leghatásosabb és legmegfelelőbb védekezési technológiát. A növénytermesztési és növényvédelmi szakemberek ezáltal pár óra leforgása alatt pontos képet kaphatnak az egyes búzaparcellák elgyomosodásáról, és a védekezés lehetőségeiről. Ez az új módszer lényegében a kukoricatermesztés során alkalmazott növényvédelmi technológiának az egyik változata, amit szintén Baranya megyében dolgoztak ki és azóta széles körben érvényesítenek. Tavaly például ez a gyomirtás! technológia már a kukorica termőterületének 95 százalékát érintette. Az új módszer alkalmazása abban nyilvánult meg, hogy a kuikoricaparcellák gyomnövényekkel való fertőzöttsége a felére csökkent, ami szolid számítások alapján mintegy 20 millió forint értékű megtakarítást jelentett. (HÍZ) Antalié János
