Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-25 / 17. szám

1981. április 25.

SZABAD FÖLDMŰVES

13

IRÁNYTŰ: A CSKP XVI. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATA

A TÁRSADALMI IGÉNYEKKEL ÖSSZHANGBAN

A CSKP XV. kongresszusának határozata értelmében a mezőgazdasági üzemeknek az 197Б—1080-as időszak ban az volt a fő feladatuk, hogy a termelés tervszerű fejlesztésével, a tartalékok mozgósításával, illetve a tudományos-műszaki haladás vívmányainak sokrétű gyakorlati alkalmazásával megszilárdítsák élelmiszer-önellátottságunkat, és színvonalasabbá tegyék a lakosság igényeinek kielégítését. A termelők legfontosabb feladata továbbra is az maradt, hogy teljesítsék a gabonaprogram célkitűzéseit, ugyanakkor nagy figyelmet kellett szentelniük az állattenyésztés tervszerű fejlődését megalapozó takarmánytermesztésnek is. Az állattenyésztésben a szarvasmarha-tenyésztés fellendítése került figyelmünk középpontjába.

A CSKP XVI. kongresszusán elhangzott beszámolókból és vitafelszólalásokhól immár tudomást szereztünk arról, hogy országos viszonylatban milyen eredményt hozott a nem könnyű feladatok teljesítésére való törekvésünk. Tudjuk, hol, a mezőgazdasági termelésnek melyik területein értünk el kiemelkedő sikereket s miben vallottunk kudarcot. De vajon milyen eredmények születtek az egyes üzemekben, melyik gazdaság milyen mértékben volt'részese a sikereknek, illetve a kudarcoknak? A minap erre a kérdésre kerestük a választ — Korpás Gábor agrármérnök, szövetkezeti elnök és K a k a š Sándur agrármérnök üzemgazdász segítségével — a nagysallói (Tekovské Lužany) Barátság Efsz-ben.

ÉLVONALBAN

A 3750 hektáros egyesült szövetkezet életében az utóbbi ötéves tervidőszak az újabb sikerek, a gazdasági felemelkedés éveit jelentette. A növénytermesztésre — és az éves tervek teljesítésére — kedvezőtlenül ható tényezők következtében ugyan nem sikerült minden tekintetben elérniük a tervidőszak végére meghatározott színvonalat, mégis jelentősnek minősíthető előbbrelépésről adhattak számot a múlt év végén. A mezőgazdasági nyerstermelést öt év alatt 22,5 százalékkal növelték. Olyan eredmény ez, amely az egyik-másik szakaszon tapasztalt hiányosság ellenére, továbbra is élvonalbeli helyet biztosított a régóta jó hírnévnek örvendő gazdaságnak.

— A tapasztalt objektív és szubjektív tényezők kedvezőtlen hatása ellenére a növénytermesztésben mintegy tizenöt százalékos fejlődést tudtunk elérni — említette a többi között Kakaš Sándor agrármérnök. — Már ez is jelzi, hogy vannak még mozgósítható tartalékaink. Nagy örömünkre szolgált, hogy a gabonatermesztés fejlesztését szorgalmazó igyekezetünk ismét gyümölcsöző volt. Az ötödik ötéves tervidőszakhoz viszonyítva csaknem négy és félezer tonnával több szemest termeltünk. A gabona átlaghozamát öt év átlagában közel egy tonnával növeltük.

ф Viszont a kukóricatermelésben visszafelé lépegetnek.

— Sajnos, de így igaz. Ha az össztermelést nézzük, kis híján ötven százalékos növekedést értünk el. Csakhogy ehhez hatvannégy százalékkal nagyobb termőterületre volt szükségünk. Legalább ennyire bosszant bennünket, hogy a cukorrépával sem boldogulunk az utóbbi években. Hektáronkénti átlagban közel hat tonnával kevesebb répánk terem, mint évekkel ezelőtt. Az össztermelési színvonal megtartása megköveteli, hogy a termőterületet növeljük, ha már a hozamok javításában tehetetlenek vagyunk. )

A szövetkezetesek számára a dohány és a szőlő is inkább keserűséget jelentett, mint örömöt. Annál szívesebben beszélnek például a napraforgóról, hiszen a tapasztalt öt mázsás hozamjavulás következtében immár tizenhat-tizenhét mázsát termelnek belőle hektáronként. S hogy folytassuk a sort: nem várt sikert értek cl a zöldségtermelés fejlesztésében. A zöldségfélék termőterületét mindössze tizenöt és fél százalékkal növelték, viszont . össztermelés szempontjából 76,6 százalékos előbbrelépést értek el. Tavaly már csaknem nyolcezer tonna zöldséget produkáltak, ami ugyancsak szép eredmény.

TÖBB TAKARMÄNY —

TÖBB TEJ ÉS HÜS

Mint megtudtam, az egyesült szövetkezetben az utóbbi években nagy figyelmet szenteltek a takarmánytermesztés fejlesztésének és természetesen a megtermelt takarmányok ésszerű, takarékos felhasználásának is. Minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy öt év- átlagában az évelő takarmányok átlaghozamát közel nyolc tonnára tudták növelni.

— Komoly feladatot tűztünk magunk elé a tervidőszak kezdetén. Amit az eredeti elképzelésekből sikerült valóra váltanunk, az megközelítően harminc százalékos nyerstermelés növekedést eredményezett az állattenyésztési ágazatban. Tavaly hektárokénti átlagban 133 kiló marhahúst, 283 kilogramm sertéshúst és 985 liter tejet termeltünk. Csak egy konkrét példát említek: öt év alatt a tehenek számát mindössze százharminccal gyarapítottuk, ugyanakkor a darabonkénti évi tejtermelést több mint hatszáz literrel növeltük.

GAZDASÁGI FELEMELKEDÉS

ES EGYÉNI JÓLÉT

A nagygazdaság öt év alatt gazdaságilag is megizmosodott. Az ugyancsak nagysallói Haladás Efsz segítségével felépítettek egy, granulációs gépsorral felszerelt takarmányszárítót, nyolc Sirokkó típusú dohányszárítót, saját erőből gabonatárolót, ötszáz férőhelyes marhahizlaldát, vegyszerraktárt, malacneveldét és sertésisállót, valamint két darab, egyenként hat-hat lakásegységet tartalmazó lakótömböt építettek. Az átlagdolgozóra számított munkatermelékenység mintegy huszonkét százalékkal nőtt, s ennek megfelelően javult a dolgozók életszínvonala. A dolgozók évi átlagjövedelme huszonnégy-huszonötezer korona közötti.

TERMELÉS FEJLESZTÉS,

A TÁRSADALOM IGÉNYEIVEL

ÖSSZHANGBAN

@ Hogyan tovább? — kérdeztük immár Korpás Gábor agrármérnököt, az egyesült szövetkezet elnökét.

— Élénk figyelemmel kísértük a CSKP XVI. kongresszusának tanácskozását, ismerjük népgazdaságunk fejlesztésének irányelveit s a társadalom igényeinek megfelelően igyekszünk az egyes ágazatokban mi is többet és jobbat termelni. Továbbra is fontos feladatnak tartjuk a gabonatermesztés fejlesztését. Tavaly búzából közel hatvankét mázsát, árpából pedig kis híján hatvankilenc mázsát csépeltünk hektáronkénti átlagban. Ezt a színvonalat legalábbis tartani szeretnénk. Búzát több mint ezer hektáron vetettünk, túlsúlyban bőtermő fajtákat (Solaris, Slávia), ami véleményünk szerint biztosítja a várt eredményt. Viszont itt van a kukorica. Igaz, hogy magszaporítással is foglalkozunk, ds a műit évben elért harminchat mázsás átlaghozam akkor is kevés, hiszen pár évvel ezelőtt már ötven mázsa körüli hozamot is elértünk. Tény, hogy ezen a szakaszon gyors javulást kell eszközölnünk. Ugyanúgy a cukorrépánál is. javítani kívánjuk az agrotechnikát, főleg a vegyszerezést, viszont az egyedsűrüséget nagyban befolyásoló vetőmag-minőség kérdését másoknak kell iflegoldaniuk! A termelés eredményesebbé tételét szolgáló helyi tartalékok és lehetőségek tökéletesebb kihasználását pedig ragunknak kell szorgalmaznunk. Például körültekintőbben kell kidolgoznunk a növényforgói, hogy hatéko-Nem is olyan régen, április vége felé a nyáj, a konda és a gulya kivonult a legelőre, s őszig kint tartózkodott. Ez az eljárás megfelelt az akkori külterjes állattenyésztési módszereknek. A mai belterjes állattenyésztés azonban más takarmányozási eljárásokat követel. Az állatok nyári takarmányozását, amelyet valamikor a legelő oldott meg, ma a zöldtakarmányozásra alkalmas szántóföldi takarmánynövények helyettesítik — az őszi és a tavaszi keverékek, a csalamádé, a köztes növények, de nem utolsósorban a herefélék. ' Számos gazdaság azonban éppen a herefélék zölden történő etetésekor követ el súlyos hibát, mert nemcsak a fehérjét pazarolják, hanem a jövő évi takarmányalap is kockán forog. Az olyan gazda, aki csak annak örül,

Ésszerű zöldtakarmányozás

hogy a tehenek a zöldherétől jól tejelnek, s nem számítja ki a takarmányozással járó költségeket, az előbbutóbb a saját kárán tanulja meg a zöldtakarmányok ésszerű etetésének a formáit. A kár, amely a lierefélék mértéktelen etetéséből származik, nem az állatok egészségére, hanem az emészthető tápanyagok, különösen a fehérje pocsékolására vonatkozik. Ugyanis a fehérjefölösleget az állat nem képes elraktározni.

A nagy hasznosság elérése megköveteli, hogy a napi takarmányadagbúl — tavasztól késő ohzig — ne hiányozzanak a zöldtakarmányok. Éppen ezért szükséges, hogy a zöldtakarmányozás ideje alatt különös gondot fordítsunk az adagok összeállítására, mert a takarmányokban levő tápanyagok akkor hasznosulnak kedvezően, ha a nitrogéntartalom és a nitrogénmentes anyagok aránya az egyes állatok termelési igényének megfelel. E- zért célszerű, ha már a vetés idején gondolunk a keverék helyes megválasztására. A takarmányborsó, a bükköny és a szudánifű keverékének, a bükköny és a rozs vagy, a búza, a rozs és a borsó keverékének etetésével a tápanyagok sokkal jobb hasznosítását érjük el, mint a tiszta vetésekből származó zöldtakarmányok etetése esetén.

NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS

A KGST-országok kukoricanemesítési és vetőmagtermesztési tevékenységének összehangolására Kukoricanemesítési Koordinációs Központ alakult Mártonvásáron az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetében. Az alakuló ülésen az együttműködésben résztvevő országok — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, a Szovjetunió és Jugoszlávia — képviselői ismertetést hallgattak meg az egymás közti, eddigi főként kétoldalú nemesítési kapcsolatok eredményeiről, majd megállapodtak az elkövetkező öt esztehdő kutatási programjában, s kidolgozták a koordinációs központ Idei munkatervét.

A koordinációs tevékenység célja, hogy a résztvevő országok összehangolják a kukoricanemesítési, a fajtaminősítési munkát, a nemesítési alapanyagok felhasználását, egyesítsék anyagi és személyi erőforrásaikat, s a tagországok sajátos igényeinek megfelelő tenyészidejű hibrideket állítsanak elő. Mindezek eredményeként pedig az északabbra fekvő, hűvösebb éghajlatú országokban is lehetővé tegyék az eredményes állattenyésztés alapját képező kukoricatermesztés fejlesztését, hatékonyságának növelését.

E cél érdekében közös nemesítési, keresztezést programokat dolgoztak ki.

M. M.

Amilyen káros következményekkel jár az állatok hiányos fehérjeellátása, eppen olyan kárt jelent a pazarlás a többletfehérje etetésekor. A tejelő állat csak tejelőképességének megfelelő mennyiségű takarmányfehérjét alakít át tejfehérjévé, a növendékállat is csak növekedési képessége arányában alakítja át a takarmányfehérjét testfehérjévé. Amíg az állati szervezet a szükségleten felül etetett szénhidrátokat — zsírt, cukrot és keményítőt — zsír formájában elraktározza, addig a fehérjét csak csekély menyiségben képes tartalékolni. A felesleg, a nitrogén tartalmú része a vizelettel eltávozik a szervezetből, a nitrogénmentes része pedig — mint a többi szénhidrátos anyag — elég vagy zsírrá alakul át. így a fehérje, mint a takarmány legértékesebb tápanyaga ugyanúgy használódik fel, mint a lényegesen olcsóbb cukor vagy keményítő. De a felesleges mennyiségű fehérje etetése már azért sem helyes, mert a fehérje szétbontása és a bomlási termékek kiküszöbölése növeli a máj, a vese munkáját.

Nézzük meg közelebbről, mit mutat

Mezőgazdasági dolgozóink minden alkalmas percet kihasználnak, hogy kellően megalapozzák a gazdag hozamokat. Reméljük, sikeres lesz a fáradozásuk Fotó: —bor

nyabban kihasználhassuk a hatszáz hektáros öntözőberendezést. A növénytermesztési ágazatban az idén hat százalékos javulást tervezünk. Adott a lehetőség, hogy ezt a célt elérjük.

@ Az állattenyésztésben nem voltak különösebb gondjaik. Gondolom, a megnövekedett feladatokra is alaposan felkészültek.

— Az állattenyésztőében dolgozók munkájának sikere részben a növénytermesztésben, elsősorban a takarmánytermesztésben elért eredmények függvénye. A tejtermelésben azt hiszem, nem lesznek gondjaink, hiszen több tejet termelünk, mint a múlt év azonos szakában, ráadásul minőségi javulás is tapasztalható. A negyven tonnával több sertéshús iktermelése is megoldható. Viszant marhahúsból is harminc tonnával többet kér a társadalom, s ez már nagy feladat. A marhahizlalásban elért sülyoyarapodási átlaggal ugyanis elégedetlenek vagyunk. Három évvel ezelőtt, amikor végre üzembe helyeztük a szabadtartásos nagyhizlaldát, egyszeriben viszszaesett 46 dekára a napi súlygyarapodás. Tavaly már sikerűit elérnünk a 91 dkg-os átlagot, de ezt még kevésnek tartjuk. Tudjuk, hogy más járásokban ennél sokkal jobb eredményekkel dicsekedik egyik-másik szövetkezet. Elhatároztuk, hogy ellátogatunk néhány élenjáró szövetkezetbe, hogy tapasztalatokat gyújtsunk a még eredményesebb munkához. Elvégre — a jobbtól tanulni nem szögyen. Még akkor sem, ha sokan így vélekednek a kölcsönös tapasztalatcseréről. Ami pedig a távlatokat illeti: bizakodó vagyok. Bízom az emberek hozzáértésében, elkötelezettségében és szorgalmában! kAdek gäbor

a gyakorlat, ha zöldetetésre csupán a lucernát takarmányozzuk: Egy kg virágzó zöldlucernában 0,24 kiló szárazanyag, 0,10 kg keményő és 28 gramm emészthető fehérje található. De maradjunk csak a fehérjénél. Egy hatszáz kilós tehén napi 10 literes tejtermelési átlaggal például naponta 800 gramm emészthető fehérjét igényel. Ha az állat jóllakottság-érzését fel akarjuk kelteni, akkor legalább 55 kiló zöldlucernát kell vele feletetni. Ez a mennyiség 1450 gramm emészthető fehérjét képvisel. Adott esetben ez 740 grammal több, mint amennyire az állatnak szüksége van. Ez a veszteség csupán egy állatra vonatkozik. Száz tehépre számítva, naponta 74 kiló emészthető fehérje megy kárba, amelynek értéke szerény számítások szerint (egy kilő hat korona 42 fillér) is 475 korona. Száznapos idény alatt tehát 47 508 koronát tesz ki az elpocsékolt takarmány értéke. Meg kell mondanom, hogy nem sokat változtat a dolgon, ha naponta egy-két kiló takarmányszalmát is keverünk a zöldheréhez.

Hogy a fehérje pazarlását megakadályozzuk, a takarmányalappal úgy kell gazdálkodnunk, hogy ne kerüljön sor a herefélék zölden történő etetésére. A zöld „futószalagot“ úgy állítjuk össze, hogy megfelelő mennyiségben képviselje a keményítőkben gazdag és fehérjében dús takarmányt. Ha a keverékek kitartanak a nyári takarmányozási időszakban, a herefélék jó minőségben kazlakba kerülhetnek, s kitartanak az új termésig. Ezek után a zöldtakarmányok mellett hereszéna is jut az állatok részére az év minden szakában. A keverék helyes összeállítása a gazdaság állattenyésztőjének saját ügye. Erre ugyanis nincs különösebb recept, előírás. Mindössze rugalmas takarmányozási technikát és kellő szakértelmet követel. K. MOLNÁR FERENC

aaaaaaaaaBaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai

Csepegtető

öntözés

Magyarországi látogátásom során többek között a Mezőgépfejlesztő Intézet csepegtető öntözéses kísérleti telepét látogattam meg. .Itt a meglevő vízkészletek gazdaságos felhasználását leginkább csepegtető öntözéssel biztosítják, amelynek révén energiát és munkaerőt takarítanak meg.

Az eljárás lényege, hogy az öntözővizet kis mennyiségben hosszú időn keresztül cseppenként .jmikro-sugárban“ adagolják a talajba. Az öntözésre berendezett területen ötven centiméter mélyen elhelyezett gerinccső-vezeték szállítja a szükséges vízmennyiséget. Erről ágaznak le — a telepített kultúrának megfelelően — a kis átmérőjű, csepegtető-testekkel ellátott szár'nyvezetékek. A szárnyvezetéket ajánlatos a talajra fektetve, vagy a gyümölcsösökben a fatörzsekre erősítve vezetni. A berendezést az eldugulás elkerülése végett, csak átszűrt vízzel lehet üzemeltetni. Minden egyes csepegtető test az öntözésre szánt terület közepén helyezkedik el. Mérete és formája a talaj szerkezetétől függ. A csepegtetőtói távolodva a talaj nedvességtartalma csökken és levegőtartalma nő. Ez teszi lehetővé a folyamatos öntözést a növényzet és a talaj károsodása nélkül. Az állandó csepegtetés következtében a sorok mentén nedves, a sorok között pedig száraz sávok keletkeznek, amelyek elősegítik a talaj belső vízelvezetését.

A csepegtető öntözés alkalmazása szőlő, gyümölcs és kertészeti növények esetében a következő előnnyel jár:

ф a növény Vízigénye naponta kis vízmennyiséggel kielégíthető; egy időben trágyázó öntözés is végezhető;

@ a talaj a szükséges mélységig nedves marad;

® a víz szállítása alacsony nyomással örténik, ezáltal csökken az energiaigény;

® lejtős területeit is al-, kalmazható, különösebb tereprendezés nélkül;

О az egyéb öntözési módszerekhez viszonyítva az öntözővíz harminc-ötven százalékának megtakarítása ellenére optimális talajnedvességet érünk el;

О az éjszakai órákban történő öntözés esetén csökken a párolgás, ami a talajhőmérsékletet csökkenti és a levegő nedvességtartalmának növelését eredményezi;

ф a berendezés kezelése rendkívül egyszerű,-, s tizenöt hektár öntözött terület kezelésére — az ellenőrzést és a karbantartást is beleértve — csupán egy munkaerő szükséges;

• a berendezés élettartama

nyolc-tíz év;

® a fagyra nem érzékeny, ezért vízteleníteni télen sem szükséges.

Hátránya, hogy az öntözővfz nem tartalmazhat semmiféle mechanikus szennyeződést. Ezért üzemeltetéséhez szűrőberendezést kell alkalmazni.

Ján M. Habrovský

\

«