Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-04-25 / 17. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1981. április 25. VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT <£> V AD ASZ AT ф На a vadászatra készülők közül megkérdeznénk valakit, hogy mire gondolt, amikor a fegyvert a vállára akasztotta, a válasz az esetek többségében aligha az egészségben való hazatérést jelölné meg. Esetenként azonban időszerű és hasznos lenne, ha a vadász erre is gondolna, mert a hazatérés gondolata nemegyszer nagyon nehéz helyzetekből segíthetné őt ki. Egyesek sajnos azt hiszik, hogy a tragédiák elkerülése lehetetlen. Azzal érvelnek, hogy az ember tévedhet. Semmi nem mentheti meg őt a tévedésektől és a hibáktól. Elég egy pillanat, a látási reflex kihagyása, a távolság, s a célpont megbízható felmérésének hiánya, vagy a fegyver esetleges hibája, s máris megkerülhet a baj... A vadászatban is szabály, hogy okosabb a bajt kellő elővigyázattal megelőzni, mint bekövetkezése után a tragédiát helyre hozni! Az alábbiakban intő példaként szeretnénk feleleveníteni azokat az eseteket, amelyek két évvel ezelőtt fordultak elő, hadd emlékeztessék a vadászokat a fegyver használatának nagy felelősségére. Ezen sorok is bizonyítják, hogy még mindig vannak emberek, akik elővigyázatlanul, felelőtlenül forgatják, a fegyvert, s ezzel veszélyeztetik önmaguk és embertársaik egészségét, esetenként életét. A túlzott magabiztosság a „semmi nem történhet“ hibás felfogás már nem egyszer tragédiákat okozott. Az esetek közös jellemzője tehát a fegyverhasználat felelőtlensége volt. Egy-egy esetnek, melyeket az alábbiakban ismertetünk — ha a tettesek legalább egy kicsit elővigyázatosabbak lettek volna — nem kellett volna előfordulnia. 0 0 0 0 A losonci (Lučenec) járásban négyen vaddisznó zsákmányra számítva rossz látási viszonyok között vadásztak, és J. M. negyven méterről golyós fegyverével D. K. vadászt a térde alatt megsebezte, tehát a csontot is megsértette. ©A rozsnyói (Rožňava) járásban S. P. az esti órákban róka helyett a vasúti töltés mellett haladó polgártársát találta el. Az Illető a lövés pilalnatában éppen cigarettára gyújtott, s a vadász golyós fegyverével a kezét lőtte át. 0 A vranovi járásban M. F. és az édesapja rókalesre indult szintén az esti órákban. Elhatározták, hogy mindketten külön riasztják a rókákat, mert így mindketten jó zsákmányt érhetnek el. A látási viszonyok azonban annyira gyöngék voltak, hogy a fiú sörétes fegyverével az édesapját mintegy huszonöt méterről telibe találta. A lövéssel súlyos belső sérüléseket okozot édesapjának. • A trenčini járásban J. K. vadász egy kutyára lőtt, s véletlenül az éppen arra haladó nőt is eltalálta. A nő gyógyítása egy hónapig tartott. 0 A prešovi járásban J. A. örömet akarván szerezni Š. F. tizenhárom éves fiatalkorúnak, magával vitte őt a vadászterületre. A vadász állítása szerint éppen egy vadra célzott, azonban a lövés elhangzása után ébredt rá, hogy nem a vadat, hanem a magával vitt geyereket találta el. Kilőtte a gyerek szemét. 0 A nyitrai járásban egy körvadászat alkalmával L. T. olyan elővigyázatlanul lőtt egy kiugró nyúlra, hogy a töltet három sörétje M. C. jobb lábába fúródott. 0 A Považská Bystrica-i járásban F. P. megfeledkezett a biztonsági szabályok betartásának a jelentőségéről, amikor körvadászaton nem tartotta be a lövés szögét. Így F. H. vadász szemét sértette meg. A gyors orvosi beavatkozásnak köszönhető, hogy az illető megmenekült a vakságtól. A fenti esetek világosan bizonyítják, hogy ha a vadászok elővigyázatosabbak lettek volna, akkor nem okoznak fájdalmat embertársaiknek. Nem voltak körültekintők, nem figyeltek oda, hogy milyen célpontra lőnek, ezért nem való fegyver a kezűikbe I О О О Felháhorftó, hogy egyes vadászok mennyire felelőtlenül veszik kézbe a lőfegyvert, pedig tudhatnák, hogy a puska nem játékszer. így nem egyszer önmagukat is megsebzik. 0 A rozsnyói járásban például A. K. vadász valószínűleg tudta, hogy töltött, tehát lövésre kész, de biztosítatlan fegyverrel megy a vadászterületre. Amikor azonban vaddisznó zsákmányra indult, menet közben a fegyver ravaszát babrálgatta, mire az elsült, és a golyó a vadász lábát fúrta át. Ez azért történhetett meg, mert nem tudatosította a zár biztosításának a jelentőségét. Ezzel aztán saját magának okozott fájdalmat. 0 A trnavai járásban E. V. az éjjeli órákban tisztogatta vadászfegyverét, azonban megfeledkezett róla, hogy az töltve van.'s kilőtte a jobb szemét. ' 0 A topofčanyi járásban előfordult esetet rendkívülinek tartjuk. J. V. vadász ugyanis felkéredzkedett egy fát szállító tehergépkocsira. Az erdőből kifelé jövet egy óvatlan pillanatban autóbalesetet szenvedtek. A sofőr — S. J. — szerencsétlenség után elsőnek tért magához, és kábult állapotban segítette a vadászt, hogy kiszabadulhasson a „törmelék“ alól. Vonszolás közben elsült a vadász fegyvere, s a golyó mindketűtjüket megsebezte. A vadásznak a bal keze, a sofőrnek pedig a kulcscsontja sérült meg. A vizsgálat kiderítette, hogy a vadász töltött és biztosítatlan golyósfegyverrel ült a gépkocsi fülkéjébe. 0 A hrabušicei eset azonban tragikusan végződött, mert F. B. nyugdíjas vadász annyira elővigyázatlanul kezelte vadászfegyverét, hogy az egy óvatlan pillanatban halálát okozta. 0 A nagykürtösi (Velký Krtiš) járásban V. P. szintén megfeledkezett róla, hogy a töltött és biztosítatlan fegyver elsülhet. Sörétes fegyverét anyira elővigyázatlanul, tehát erőteljesen ütötte a földhöz, hogy az elsült s mivel a fegyver torkolatán tartotta e kezét, a sörétek a tenyerét lőtték át. О О О A fentiek arra hívják fel a figyelmet, hogy a felelőtlenség, az elővigyázatlanság tragikus következménye minden téren megmuytatkozik. Nem változtat a lényegen az a tény, hogy a tettek előidézőit a törvény szigorával sújtották, kártérítésre és társadalmi elmarasztalásra ítélték. A sebe-A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az Erdészeti és Vízgazdálkodási Minisztériummal karöltve 1981. április 1-től két évre, vagyis 1983. április 1-ig Szlovákia egész területére betiltotta a siketfajd és a nyírfajd lelövését. A tilalom fő oka, hogy a vadászok, s a természetbarátok fokozott felelősséget éreznek e két ritka és értékes madárfaj megőrzéséért. A szakemberek megfigyel1 ték ugyanis, hogy ezen madarak létszáma az utóbib időben csökkent. О О О A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, továbbá az Erdészeti és Vízgazdálkodási Minisztérium az 1981-es vadászati idényben harminchat medve lelövését engedélyezte, az alábbi elosztásban: Az Észak-szlovákiai Állami Erdőgazdaság žilinai vállalata gondozásába tartozó erdőségekben tizenhat medve lelövése lehetséges. Ebből kilenc darabot a külföldi vadászvendégek, hét darabot pedig a hazai vadászok lőhetnek le. A Közép-szlovákiai Állami Erdőgazdaság Banská Bystrica-i vállalatának sültek gyógyításával s a kártérítés behajtásával az elővigyázatlanság, a feleőtlenség következménye még nem hárult el. Az ember jó ideig munkaképtelen, sőt egész életére részleges, esetleg teljesen rokkant lehet. Ez indokolttá teszi a fegyverhasználat szabályainak szigorú betartását. Halaszthatatlanul szükséges, hogy a vadásztársaságok új tagjainak felvételekor vegyék figyelembe az^ egyén jellembeli tulajdonságait, elsősorban az ítélőképességet, a felelősségtudatot, a személyi felbecsülőkápességet stb. Aki tehát jogosítványt kap vadászfegyverhasználatra, minden tekintetben kifogástalan embernek kell lennie. A felelőtlenségből és az elővigyázatlanságból előadódó esetek csak így kerülhetők el. (P. R.) erdeiben tizenöt medve lelövése engedélyezett. Ebből nyolcat a külföldi, hetet pedig a hazai vadászok lőhetnek. Ezen túl öt medve lelövéséről a Banská Bystrica-i kerületi szervek rendelkezhetnek, persze, csak abban az esetben, ha a medve szarvasmarha- és juhállományban, vagy a méhesben kárt okozott. A külföldi vadászvendégek egy-egy medve lelövéséért harmincezer koronát és az érvényben levő illetéket, a hazai vadászok pedig medvénként hatezer koronát és az illetéket fizetik az állam javára. 0 0 0 Ornitológiái megfigyeléseim szerint a seregélyek, a bíbicek és a kékgalambok már február második felében megérkeztek téli szállásukról. Az erdei szalonkák azonban március elején tiszteltek meg jelenlétükkel. A megfigyelés csak gyér visszatérésről adhat számot. Érdekesség például, hogy március 20-án már gólyákat is láthattunk, melyeknek az érkezése rendszerint április elejére várható. JÄN fű. HABROVSKÝ VADÁSZATI HÍREK HORGÁSZÁT О HORGÁSZÁT 0 HORGASÁT 0 HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT 0 HORGÁSZÁT О HORGÁSZÁT © HORGÁSZÁT О Lehaiaszás Minden új tervidőszak kezdetén mélyrehatóan elemezzük az előző időszak eredményeit. így pontosan határozhatjuk meg a soronlevő feladatokat. Esetünkben is ez történik, amikor az SZHSZ bratislavai fővárosi szervezetének munkáját a hatodik ötéves tervidőszak sikerei és a választási program vetületében értékeljük. Szövetségünk aZ eltelt időszakban figyelmet érdemlő eredményeket ért el tagsága és azok hozzátartozói érdekköri tevékenységének sokrétű fejlesztésében. Jelentősen hozzájárult ezzel a horgászok szellemi és fizikai képességének a felújításhoz. Az érdekköri tevékenységben csakúgy, mint a sporthorgászatban tagjaink túlnyomó többsége részt vesz. Ennek a lehetőségét teremti meg fővárosi szervezetünk vezetősége, s ezzel tulajdonképpen előbbre lendítjük a gazdasági célok sikeres megvalósítását is. Napjainkban minden eddiginél nagyonb figyelmet szentelünk a vizek intenzív halasításának. Ez a mi jelenlegi legnagyobb gondunk és feladatunk. Alapvető feltétele ez a sporthorgászati tevékenység fejlesztésének. A teljes siker, vagyis a vizek halbősége érdekében minden kínálkozó alkalmat megragadunk és kihasználunk, ami az alábbiakból is kitűnik. Az eltelt öt évben fővárosi szervezetünk vizeibe több mint 2500 mázsa ponty és hatszázötvenhét mázsa egyéb halfajt, közte csukát, fogast, compót, kárászt, növényevő halfajo. kát, pisztrángot és a fehérhalak nagy választékát helyeztük ki. Arra törekedtünk, hogy a halasításhoz kihasználjuk a ragadozó halfajok, főleg az egynyaras fogas ivadékát, melyből több mint 254 ezer, az egynyaras csuka Ivadékát, melyből több mint tizennégyezer, angolnát, melyből több .mint 16 ezer, továbbá sok egynyaras pisztrángot, pontyot és harcsát is telepítettünk vizeinkbe. így vizeink halbőségét a jelenlegi eléggé Ínséges, Ivadékszegény helyzetben is pozitívnak értékeljük. Az Ivadék túlnyomó többségét az SZHSZ KB, továbbá az Állami Halgazdaság nevelő és szaporító telepeiről vásároltuk. Tulajdonképpen ez képezte a halasítás alapanyagát, ami bizony nem volt problémamentes. Az említett telepekről való vásárlás mellett azonban szükségszerűvé vált az ivadék más forrásainak felkutatása is. Az utóbbi két évben a központi telepekről ugyanis leginkább csak pontyivadékot vásárolhattunk, s ez is sok tekintetben csak részben felelt meg vizeink jellegének, vagy a sporthorgászat céljainak. A helyzet javítása érdekében a gyakrabban látogatott horgászvizek halállományát intenzív takarmányozásban kellett részesítenünk, hogy a pontyok gyorsabban nőhessenek. Ez a feladat teljes mértékben körzeti szervezeteinkre, pontosabban azok halgazdáira hárult. Célratörően halasítottuk vizeinket ragadozó halfajokkal, mert ezek gyorsabban nőnek, mint a ponty. Erre a természetes feltételek is rendelkezésünkre állnak, hiszen gazdasági szempontból értéktelen apró halból vizeinkben van bőven. S így a nagyobb Ha többet adunk, többet is kapunk! zsákmány elérése Is jobban biztosított. Törekvésünk lényege abban van, hogy a ponty horgászata, lassú növekedése, meg aztán a természetes táplálék hiánya miatt kevés sikerrel kecsegtet, s ezt kellett pótolni más, tehát a vizekben a természetes táplálékot fogyasztó és gyorsabban méretesre növő halfajokkal. A fentiekkel összefüggő jő szándékainkat az is befolyásolta, hogy a ragadozó halfajok horgászata a dunai vízi erőmű építése időszakában túlsúlyban belvizeinkre korlátozódik, tehát már a múlt évben Is megmutatkozott, hogy a belvizeken érezhetően növekedett a horoggal kifogott ragadozó halfajok részaránya. Már említettem, hogy az ivadék beszerzése egyre nehezebb. Fővárosi szervezetünk már 1979-ben is arra törekedett, hogy hatáskörében ivadékneveléssel és szaporítással segítsen az országos gondok megoldásán. így az 1979—1980-as években az említett összmennyiségből több mint 139 mázsa pontyqt, 46 ezer 300 fogasivadékot, 12 ezer 500 csukaivadékot és 88 mázsa fehérhalat neveltünk fel halasltásra saját telepeinken. Tudatában vagyunk annak, hogy e téren még csak részeredményeket értünk el, hiszen saját telepeinlkről — a múlt évben például — a pontyivadéknak csupán tizenkilenc százalékát teremtettük elő. Természetesen arra törekedünk, hogy — saját nevelésből — fokozatosan javuljon a vizekbe telepített halmennyiség részaránya. Egyes körzeteinkben gyorsított ütemben építjük a nevelő és szaporító telepeket, hogy azok minél hamarabb alkalmassá váljanak ivadéknevelésre és szaporításra. Ha a munkálatok befejeződnek, és sikeresen ráállhatunk a céltudatos nevelésre, akkor saját telepeink hamarosan biztosíthatják a halasitáshoz szükséges pontyivadék ötven százalékát. A halasítás további hatékony kiegé szító módszere a körzetünkbe tartozó — halgazdasági szempontból alkal matlan — vizek lehalászása és az így nyert ivadék és méretes halpéldá nyok horgászati, tehát halgazdasági szempontbői alkalmas vizekbe való áthelye/ése. Ezen a téren a legjobb eredményeket a bratislalavai III. kör zeti szervezet tagjai érték el. Az el telt két évben az említett vizekből 10 886 csukaivadékot, 4528 fogasivadékot, mintegy húszezer egynyaras pontyot, továbá harminc mázsa többféle fehérhalat, de szép számmal méretes pontyot is kimentettek, és a horgászvizekbe telepítettek. Ez az ivadék, magától értetődően, szerves részót képezi a halasitáshoz felhasznált összmennyiségnek. Az így nyert ivadékkal való halasifásból nagy előnyök származnak. A kifogott halfajok jól fejlettek, és gyors ütemben méretes zsákmánnyá fejlődhetnek. Sikereiűk időszerűvé tették, hogy fővárosi szervezetünk keretében érdekeltté tegyük körzeti szervezeteinket, hogy aktív részt vállaljanak főleg a csuka és a fogasivadék átmentésében. Belvizeink intenzív halasítása, továbá a Duna és mellékágainak halgazdasági szempontból való hasznosítása tág lehetőséget nyújt tagjaink részére. Ezt jól bizonyítja a horoggal kifogott halzsákmány is. Az eltelt öt évben ugyanis tagjaink több mint 3800 mázsa halat fogtak, s ennek az összértéke meghaladja a négymillió hétszázezer koronát. Hangsúlyoznom kell, hogy a kifogott halak többsége gazdasági szempontból az értékes fajokból-állt. Ezek részaránya a múlt évben az összmennyiségnek több mint ötvennégy százalékát érte el. A felmérés jól bizonyította, hogy fővárosi szervezetünk keretében nagyon kedvezők a feltételek a sporthorgászat fejlesztésére. Ha nem kerüli el figyelmünket az a tény, hogy az évenkénti halasításból jócskán maj rád ivadlék a vizekben, s ezek a fokozott gondoskodás kapcsán szépen gyarapodnak, akkor az is bizonyos, hogy ebben az évben rendkívül kedvező feltételek vannak a gazdag zsákmány elérésére. Tagadhatatlan persze, hogy fővárosi szervezetünk tagjainak évi halzsákmánya nem éri el a szlovákiai átlagot. Ez arra ösztönzi választmányuk minden tagját, s a horgászok népes táborát is, hogy következetesen valósítsák meg a horgászkörzetekre méretezett gazdasági célkitűzéseket. Csakis így válhat valósággá vizeink nagy halbősége, ami az egyre nagyobb zsákmány elérésének legfontosabb feltétele. Szükséges, hogy következetesen betartsuk a halfogás rendszabályait, pontosan vezssük a halfogási naplót, aktívan részt vegyünk a környezetszépítö és védő társadalmi, válamint halmentő akciókban, gondoskodjunk vizeink és környékük tisztaságának a megőrzéséről stb. Azzal a tudattal teszünk mindent, hogy ha mi ma töbet adunk, akkor holnap többet is várhatunk, vagyis gazdagabb zsákmánnyal és sikerélménnyel számolhatunk. Dr. Michal Masaryk, e fővárosi bizottság titkára A halak összegyűjtése halasitáshoz Fotó: Adamcsik F. ’ *
