Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-25 / 17. szám

12 .SZABAD FÖLDMŰVES A juhtenyésztés fellendítése Szlovákiában a juhtenyésztés­sel régóta foglalkoznak. A hegyaljai és a hegyvidéki kör­zetekben a múltban ez volt az állattenyésztés legfontosabb á­­gazata. Hiszen a legeltetés az állattartásnak legolcsóbb mód­szere napjainkban is. Az elmúlt néhány évtizedben a juhtenyésztés nagymértékű hanyatlásának vagyunk tanúi. Ennek kezdetben az volt a fő oka, hogy a lényegesen olcsóbb külföldi gyapjú, később pedig a műszálak térhódítása háttér­be szorították a hazai gyapjú­termelést. Napjainkban azon­ban fordult a kocka. A világ­piacon egyre keresettebb áru­cikké vált a gyajú és a bárány­hús iránti igények nemcsak a külföldi, hanem a hazai piacon is fokozódtak. Mindez szüksé­gessé teszi a juhtenyésztés fel­lendítését, az állományok bő­vítését és a tartási technológia korszerűsítését, főleg a gépe­sítés színvonalának fokozásá­val. Erre pedig hazánkban adottak a lehetőségek. Szlovákiában, több ezer hek­tárnyi kihasználatlan legelővel rendelkezünk, amelyek gazda­ságosan csakis a juhok legelte­tésével hasznosíthatók. A le­gelők feljavításával a juhte­nyésztésre alkalmas terület to­vább bővíthető. A juhtenyész­tésre Szlovákia déli részein is akadnak kedvező lehetőségek, elsősorban a tarlók, vagy a gyakran parlagon hagyott si­lány legelők kihasználásával. Napjainkban a korszerű juh­tenyésztésnek alapvető követel­ménye a dolgozók megfelelő szakképesítése és az egyes munkafolyamatok gépesítése. Gondoljunk csak'arra, hogy a juhok gépi nyírása, a gyapjú kezelése, a fejes, vagy az álla­tok gondozása és a követel­ménynek megfelelő legeltetés mennyi szakértelmet, becsület­tel végzett munkát követel. Ezenfelül a munkafeltételek sokkal kedvezőtlenebbek, mint az állattenyésztés más ágaza­taiban. jelenleg a juhtenyész­tésben a munkálatok mindössze huszonöt százalékban -gépesí­tettek. De már ez is sokat je­lent a nehéz munka megköny­­nyítósében és az állattartási körülmények javításában. Az elmúlt évtizedben Szlová­kia egyes részein jelentősen gyarapodott a juhállomány. Így például Liptóban — száz hek­tár mezőgazdasági területre számítva — ötszáznegyven da­rabról hétszáznyolcvan darabra növekedett az állomány. Szlo­vákiai viszonylatban száz hek­tárra számítva harmincöt da­rab juhot tartanak. A Banská Bystrica-i járásban például negyvenkilenc, a rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban pedig ötvenhét darab juhot számlálnak száz hektár mező­­gazdasági területen. A juhtenyésztés fellendítése és továbbfejlesztése csakis a termelés hatékonyságának nö­velésével érhető el. Ennek alap­vető feltétele a munkálatok gé­pesítése. A gépesítés megoldá­sa a juhtenyésztés gazdaságos­ságát eredményezné Szlovákia síkvidéki körzeteiben is. Bagota István A peredi (Tešedíkovo) szövetke­zet jogosan nevezhető a galán­­tai járás legjobb répatermelő gazdaságának. Nemcsak azért, mert tavaly járási viszonylatban a legna­gyobb termést érte el, hanem főleg azért, mert — az Űrföldi Állami Gaz­daságtól eltekintve — egyedül ennek a szövetkezetnek sikerült a hatodik ötéves terv időszakára előirányzott feladatát teljesíteni, sőt túlteljesíteni. Ugyanis öt év átlagában négyszázöt­ven mázsás hozamot értek el hektá­ronként, s ezzel a tervet százkilenc százalékra teljesítették. A hektárhozamok évjáratonkénti elemzése világosan jelzi, hogy az el­múlt években a cukorrépa-termesztés­ben jelentős előrehaladást értek el. Míg 1976-ban csupán háromszázhu­­szonkét mázsát takarítottak be egy­­egy hektárról, addig tavaly már öt­százhuszonnyolc- mázsán felül alakult az átlaghozam. Figyelemre méltó az a tény is, hogy az utóbbi két eszten­dőben a hektárhozamok stabilizálódá­sa tapasztalható. Ugyanis 1979-ben is ötszázharminckét mázsán felüli átlag­termést értek el. Pedig a két évjárat­ban az időjárási viszonyok lényegesen különböztek. A számokból nyilvánva­lóvá válik, hogy a hektárhozamok növekedése és stabilizálódása nem a véletlen müve, hanem a céltudatos, egyre tökéletesebb, jobb minőségre törekvő munka eredménye. Érdemes tehát egyet-mást kiragadni a szövetkezet cukorrépa-termesztés­ben szerzett gazdag tapasztaltaiból. Vagyis abból, miben, látja a siker nyitját a ikét fiatal agrármérnök, Mi­chal Contoš és Peter Valanec. A hektárhozamok alakulásának leg­főbb tényezője az agrotechnika. Ezen belül igen fontos szerepet tölt be a műtrágyázás, főleg a nitrogén adago­lása, amely lényegesen befolyásolja* a répa cukortartalmát. Tulajdonképpen a termés megala­pozása már ősszel, az elővetemény kiválasztásával és a talaj megműve­lésével kezdődik. Az elmúlt években a százkilencven hektáron termesztett cukorrépa előveteménye rendszerint az őszi búza volt. Az egész termő­­területre évente háromszázötven-négy­­száz mázsa istállótrágyát juttattak, a­­melyet középmélyszántással bedolgoz­tak a talajba. A foszfor és kálium No AGROTECHNIKA DÖNTŐ TfNYEZÚ 1981. április 25. alapmőtrágyák teljes mennyiségét és a nitrogénműtrágya kétharmadát ősz­szel szórták ki a talajra. Műtrágyák­ból összesen négyszáz-négyszáztíz kiló hatóanyagot használtak fel hektáron­ként. Fokozott mértékben ügyeltek arra, nehogy a nitrogént túladagol­­ják. A mélyszántás mielőbbi elvégzése ugyancsak'fontos agrotechnikai köve­telmény. Ezért az ezt megelőző őszi munkálatokat gyorsan és minőségre ügyelve végezték el. Az utóbbi évek­ben az őszi mélyszántás után az osz­tóbarázdák behúzását és a szántás elmunkúlását alkalmazták. Az ősszel jól megmunkált talaj, tavasszal mini­mális beavatkozást igényel a megfele­lő és minőségi talajelőkészítéshez, de ami a legfontosabb, megóvja a talaj nedvességtartalmát. 4 A vetés előtt a talajnak olyan simá­nak kell lennie, akár egy asztalnak. Látogatásom idején — a vetés kez­dete előtt — a szövetkezet répaföld­jei is ilyenek voltak. Hiszen a sikeres cukorrépa-termesztésnek talán legfon­­tosabbb tényezője a a minőségi vetés és egyelés. Ugyanis ezen munkálatok szakszerű és gondos elvégzésén mú­lik a megkövetelt egyedszám elérése. Erre pedig nagy súlyt fektetnek a szövetkezet dolgozói. Az agronómiái szolgálat és az ellenőrző bizottság tagjai naponta ellenőrzik e két fon­tos munkálat menetét és minőségét. Erre alapozzák a dolgozók jutalmazá­sát is. A munkájukat jól végző trak­torosok prémiumban részesülnek. Egyeléskor a dolgozók között szét­parcellázzák a répaföldeket, s min­denki az elvégzett munka szerint kapja jutalmát. Viszont azok a dolgo­zók, akik hanyagul végezték munká­jukat, s a rájuk bízott parcellákon nem tartották be az egyedszámot vagy a terület elgyomosodott, a juta­lom húsz százalékát levonják. Erre azonban ritkán kerül sor, mert a gaz­daságban mindenki igyekszik becsü­letesen elvégezni a munkáját. A cukorrépát mindig öntözhető te­rületen termesztik, mert a répa igen hálás .az öntözésre, és az ezzel járó többletköltség busásan visszatérül. Megkülönböztetett gonddal végezték a sorközi művelést és a vegyszere­zést. Ügyeltek arra, hogy a nitrogé­­nes levóltrágyázást legkésőbb május végéig befejezzék. A nitrogén későbbi alkalmazása ugyanis kedvezőtlenül befolyásolja a répa minőségét, vagyis cukortartalmát. A hektárhozamok szempontjából nem kevésbé fontos tényező a beta­karítási munkálatok szervezése és végrehajtása. Itt a figyelem homlok­terébe a veszteségek csökkentése ke­rült. Ha a megenegedettnél több répa maradt a talajban, akkor ezt a trak­toros pénztárcáján érzi meg, mert a prémiumát csökkentik vagy elvonják. Az utóbbi években a répa utőkiszedé­­sét közvetlenül az áthaladó gépsorok után végzik. Ezáltal jelentős mennyi­ségű termést mentenek meg. Nem csoda hát, hogy a betakarítási veszte­ségek hét-tíz százalék között mozog­tak. Említést érdemel, hogy a szövetke­zet vezetői rugalmasan érvényesítik a korszerű termesztési módszereket és a tudomány legújabb vívmányait is. Tavalyelőtt kisebb területen próba­képpen alkalmazták a növekedést szabályozó anyagot. Tavaly ezzel már százhetven hektárnyi területet kezel­tek. Bár az anyag alkalmazása nagy szakértelmet és elővigyázatosságot igényel, a jelek arra utalnak, hogy megfelelő kezelés esetén a jó ered­mény sem marad el. Ugyanis a beta­karítás előtt végzett próbavétel ered­ményei alapján a kezelt területen — a kontrolihoz viszonyítva — a répa cukortartalma egy százalékkal foko­zódott és a hektáronkénti termés har­mincegy mázsával növekedett. Ám a sikeres cukorrépa-termelés feltételeinek megteremtésében több komoly probléma nehezíti a gazdaság helyzetét. így például hiányolják fő­leg a vetés utáni kezelésre és a ffi­­gyomok irtására alkalmas szereket. De ami legjobban elkeseríti a növény­termesztőket, az az egycsírájú vető­magvak hiánya. Az Idén lényegesen jobb minőségű vetőmagot kapott a gazdaság, mint a múltban. A diószegi (Sládkovičovo) cukorgyár pedig ígé­retet adott, hogy a termőterület har­minc százalékára egycsírájú vetőma­got biztosít. Ezt az ígéretét nem sike­rült beváltani, s csupán a terület ti­zenöt százalékára szállított egycsírájú vetőmagot. Pedig a gazdaságnak nagy szüksége volna erre. Hiszen az idén a cukorrépa termőterületét kétszáz­húsz hektárra növelték, ami a szán­tóterületnek több mint tíz százalékát teszi ki. Ezenkívül negyven hektáron mákot és harmincöt hektáron hagy­mát termesztenek, s ez mind kézi munkára igényes növény. A gazdaság múnkaerőben pedig nem bővelkedik. A cukorrépa termesztésében tavaly az egységnyi termék kitermelésére fordított önköltségek 20 korona 50 fillért tettek ki. Bár ez a járási átlag­nál — amely 22 korona körüli volt — alacsonyabb, még így is aránylag drá­gán termelnek. így aztán érthető volt a követelésük a nagyobb mennyiségű egycsírájú vetőmag iránt. Hiszen az egyelés kiiktatásával nemcsak mun­kaerőt takaríthatnak meg, de az ön­költségeket is csökkenthetnék. Természetesen ezen ágazat gazda-i ságosságának növelésére akadnak még egyéb lehetőségek is, például a cukortartalom növelésében. Habár ta­valy hetvenhat mázsa cukrot termel­tek hektáronként, ami valóban szép eredmény, a répi cukortartalma 15,4 százalékos volt. Az új félvásárlási rendszer körülményei közöt — amely a nagyobb cukortartalom elérésére ösztönzi a gazdaságokat — a cukor­répa gyengébb minősége hátrányosabb helyzetbe hozza a termelőket. Véleményen szerint a gazdaság ve­zetői és dolgozói a múltban mindent elkövettek a nagy hektárhozamok el­égése érdekében. Most azon van a sor, hogy a hozamok stabilizálása mellett a minőség további javítására és a termelés gazdaságosabbá tételé­re keressék a lehetőséget. Hiszen a CSKP XVI. kongresszusa irányelvei értemében a gazdaságosság fokozásá­ra és a minőség javítására került a fő hangsúly, s erre ösztönöz a nép­gazdaság tervszerű irányításának tö­­kéleltesített rendszere is. KLAMARCSIK MARIA 1вавввавваввв»з1вва|аавааав8аБвааа 'ааааавававввавваавваааававааввааааавааввваааававваавааавааазаЕавававававааваааааввааааавааа Ésszerűbb takaraiáivtermäést! A lévai' (Levice) járásban az állat­tenyésztés egyik fontos ágazata a szarvasmarha-tenyésztés. Ezen ágazat fejlődése azonban nincs összhangban az elvárásokkal. Tavaly sem a tej­hasznosság növelésében, sem a mar­hahústermelésben nem tettek eleget a követelményeknek. Ennek egyik oka az, hogy az állatsűrűség kisebb volt a tervezettnél. A felmérések szerint hatvanhat darab szarvasmarha, ebből 24,5 darab tehén jutott száz hektár mezőgazdasági területre, ami nem volt elegendő ahhoz, hogy a járás tervfeladatát teljesítse. A lemaradás másik fő okát pedig az eredmények aránytalanságában látják a szakembe­rek. A kimutatások szerint, igen nagy különbségek voltak az egyes mező­­gazdasági üzemek tej- és hústermelé­sében. Vannak olyan gazdaságok, a­­melyekben a tejtermelés csökkent. Például a Zselizi (Želiezovce) Állami Gazdaságban — 1979-hez viszonyítva — tavaly 508 literrel csökken a tej­termelés átlaga. Amint megtudtuk: egyrészt azért, mert nem termeltek elegendő mennyiségű és jó minősé­gű takarmányt, másrészt pedig azért, mert az állatgondozók nem végeztek megfelelő munkát. Hasonló helyzet uralkodik a Nová Dedina-i gazdaság-ÉRTÉKES GYÓGYNÖVÉNY A ricinus fontos gyógy- és ipari növény. A ricinusmagból sajtolt olajat főleg a gyógyszer- és a kozmetikai iparban.hasznosítják. De kenőolajnak is alkalmas. A ricinus trőpikus növény, de hazánkban a kertekben mint dísznövényt, régóta termesztették. Természeti adottságaink kö2ött magtermelésre csupán az egynyári, apró magvú változata alkalmas. Sikeresen csak melegebb éghajlatú körzetekben termeszthető, ott, ahol a kései kukoricahibridek is beérnek. Főleg hosszú és meleg őszt igényel. Termelésére a nyélyrétegű, meszes, középkötött talajok a legalkalmasab­bak. Jé trágyaerejű talajt igényel, de kedvezően reagál a foszforműtrágyá­­zésra is. A vetés időpontja rendszerint május első fele. Az erőteljes csírá­záshoz tizenöt-tizenhat C-fok talajhőmérséklet szükséges. A vetésmélység négy-öt centiméter, de szárazság esetén hat-hét centiméter mélyre is vet­hető. A sorközi és tőtávolság nyolcvan centiméter. Hektáronként nyolc­tizenhat kilő vetőmagra van szükség. Három-négy leveles fejlődési sza­kaszban a növényzetet egyelni kell. A tenyészidő folyamán kapálás Is szükséges. A ricinus termesztésének előnye, hogy jól beárnyékolja a talajt, amely ennek következtében porhanyős és gyommentes marad. Hátránya, hogy a mag későn érik be, de ez megfelelő agrotechnikával ellensúlyozható. Kinosko László agrármérnök tan. Ezzel szemben a nagysallói (Te­kovské Lužany) és a szántói (Santov­­ka) földművesszövetkezetekben két­százötven literrel növelték a tehenen­ként! évi fejési átlagot. Az sem ör­vendetes jelenség, hogy az egy liter tej termelésére fordított költségek meghaladták a tervezett szintet. Ter­mészetesen itt is különbséget kell lenni a gazdaságok között. Míg az alsőpéli (Dolný Piai) gazdaságban 2 korona 68 fillérbe, a farnadiban (Farná) 2 korona 66 fillérbe, a győ­­rödiben (Veľký Dúr) 2 korona 44 fil­lérbe, a nagyölvediben (Veiké Ludin­­ce) 2 korona 45 fillérbe került egy liter tej előállítása, addig a demén­­diben (Demandice) 4 korona 30 fil­lért, a Nová Dedina iban pedig 4 ko­rona 01 fillért fordítottak egy liter tej előállítására. Egy liter tej kiter­melése az abraktakarntány-fogyasztás tekintetében is meghaladta az előírt mennyiséget. Az eredményeket elemezve, megtud­hattuk azt is, hogy hasonló a helyzet a marhahizlalásban is. A jó példák közül megemlíthetjük a farnadi és a nagyöivedi szövetkezetei, ahol az el­múlt esztendőben egy kilogramm hús előállítására 16 korona 85 fillért, il­letve 12 korona 68 fillért fordítottak. Ezzel szemben a kálnaiban 30 korona 79 fillérbe, a zseliziben 23, az Ipoly­ságiban pedig 25 koronába került egy kiló hús előállítása. Ezekkel az eredményekkel a járás illetékes szervei nincsenek megelé­gedve. Ezért a járási pártbizottság a jmi-gal karöltve behatóan foglalko­zott a szarvasmarha-tenyésztés — ezen belül a tejtermelés — problé­máival. Olyan intézkedéseket hoztak, amelyeket minden gazdaságban a le­hető legrövidebb időn belül meg kell valósítani. A helyzet javítására irá­nyuló intézkedéseket Dr. VÉGH FE­RENC elvtárs, a járási pártbizottság mezőgazdasági titkára több pontban foglalta össze. Elsőrendű feladat, hogy a gazdaságok kellő mennyiségű és jó minőségű tömegtakarmány-ala­­pot teremtsenek. Fontos tényező a technológiai fegyelem betartása mind az állattartásban, mind a takarmány­termesztésben. De térjünk vissza a tömegtakarmá­nyok termesztéséhez. Miért kevés a tömegtakarmány? Az elemzések során kiderült, hogy a jelenlegi termelési szinten a járás nem képes a szüksé­ges mennyiségű tömegtakarmány-ala­­pot biztosítani. Ezért értékelték a ta­karmányok termelési rendszerét, és az állatsűrüségnek megfelelően növel­ték a tömegtakarmányok vetésterüle­tét, természetesen figyelembe véve a járás lehetőségeit, természeti adottsá­gait. Eszerint a szántóföldi takar­mánynövények vetésterülete — gazda­ságok szerint — eléri a 18—28 száza­lékot. De nemcsak a termőterület bővíté­sével, hanem a hektárhozamok növe­lésével is számolnak. Ez csak úgy ér­hető el, ha a gazdaságokban javul a munkafegyelem és csökken a takar­mánynövények betakarítási veszte­sége. A takarmányalap megteremtésében fontos helyet foglalnak el az éveiő takarmányok, melyeknek a termőte­rületét tizenegy százalékról tizennégy százalékra növelték. A járásban jelen­tős tartalékok rejlenek a rétek és legelők hasznosításában. A járás hu­szonháromezer hektár réttel és lege­lővel rendelkezik. Ezek intenzív meg­művelésének és hasznosításának az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni. A rétekről eddig átlag­ban csak két tonna szénát nyertek, holott ésszerű gazdálkodással 2,5—3 tonan termést is el lehet érni egység­nyi területről. , Igaz ugyan, hogy a hozamok csökkenéséhez sok esetben a műszaki ellátottság nem kielégítő színvunala is hozzájárult. Ha meg is terem a zöldtakarmány, gondot okoz a széna begyűjtése, mivel a hegyolda­lakon elterülő rétek intenzív megmű­veléséhez, a takarmány begyűjtéséhez hiányoznak a megfelelő gépi eszkö­zök. A széna kézi erűvel /történő be­gyűjtése hoszabb időt vesz igénybe, s ennek következtében a minősége romlik. Konkrét intézkedések történtek a köztes növények nagyobb mérvű ter­mesztése érdekében. E takarmánynö­vények vetésterületét öt százalékról tizenkét százalékra növelték. Ezen túlmenően a növénytermesztés mel­léktermékeinek jobb fölhasználásával és a takarmányok Ízesítésével is szá­molnak. A takarmányszükséglet biztosítása mellett igen fontos tényező a takar­mányok minőségi tárolása, mert ezen a területen is több helyrehozni való akad. Az egynyári takarmánynövények alapját a silókukorica képezi, amely­ből szintén nagyobb átlagtermést kell elérni. A silókukorica sikeres ter­mesztéséhez a biológiai és az anyagi­műszaki feltételek adottak, csak nem mindenütt használják ki ezeket. A kukoricaszilázs minősége sem volt ki­elégítő. Tavaly például a szilázsnak és a szenázsnak csak hatvan száza­léka érte el az első osztályú minősé­get, huszonnyolc százalékát a máso­dik, hét százalékát pedig a harmadik minőségi osztályba sorolták. Több mint három százaléka nem felelt meg a követelménynek. Ez a tény is bizo­nyítja, hogy az eddiginél nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a takarmányok tartósítására. Egyrészt a tartósítósze­rek jobb felhasználásával, másrészt a technológiai fegyelem betartásával. A munkálatokat úgy kell szervezni, hogy a silógödröket a gazdaságok egy héten belül megtöltsék és lezárják. Nagy hibát követnek el azok a veze­tők, akik ennek a követelménynek nem tesznek eleget. A tömegtakarmá­nyok nagy részét a szilázs adja, ezért nem mindegy, hogyan gazdálkodunk vele! A fölösleges veszteségek elke­rülése végett a technológia követel­ményeit szigorúan be kell tartani. A takarmányozási program az állat­­csoportok optimális igényeiből indul ki. Ez a fő meghatározója a tömeg­­takarmányok választék és béltartalom szerinti termesztésének. A járásban azon fáradoznak, hogy optimalizálják az állatok takarmányozását. Ez ter­mészetesen attól is függ, hogy a gaz­daságokban hogyan hasznosítják a ta­karmányforrásokat, mert eddig az a tapasztalat, hogy nem minden gazda­ságban bánnak ésszerűen az abrak­takarmányukkal. A feladatok reális megvalósítása érdekében igen fontos a rendszeres ellenőrzés, a következe­tes munkafegyelem és munkaszerve­zés érvényesítése. A következetes irányító és szervező munkának, a mezőgazdasági szolgál­tatások segítségnyújtásának, a tudo­mányos-műszaki ismeretek alkalmazá­sának elsősorban a hasznosság növe­lésében kell megmutatkoznia. Megva­lósításához az előfeltételeket már most meg kell teremteni. NAGY TERÉZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom