Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-25 / 17. szám

1981. április 25. SZABAD FÖLDMŰVES, 3 Az NŠZEP X. kongresszusa Berlinben egy héten át tanácsko­zott a Német Szocialista Egységpárt X. kongresszusa, melyen a CSKP kül­döttségének vezetőjeként részt vett Vasil Bilak elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja. Erich Honecker, a párt főtitkára a központi bizottsági beszámolóban megvonta az elmúlt időszak mérlegét. Az NDK a párt vezetésével a hetvenes években is bebizonyította politikai szilárdságát, növelte gazdasági ere­jét és az európai béke biztos pilléré­nek bizonyult. Az NSZEP tapasztala­taira építve, tovább halad a fejlett szocialista társadalom építésének út­ján, s a jövőben is fő feladatának te­kinti, hogy a szocialista termelés gyors fejlesztésvei, a hatékonyság fokozá­sával, a műszaki-tudományos haladás s a termelékenység növelése alapján tovább javítsa a nép anyagi és kul­turális életkörülményeit. A beszámoló kiemelte az SZKP XXVI. kongresszusának óriási jelentő­ségét a szovjet nép, a szocialista kö­zösség és a nemzetközi fejlődés szem­pontjából. Honecker mélységes aggo­dalmát fejezte ki az imperializmus legagresszlvabb erőinek az elmúlt Időszakban felélénkült mesterkedései miatt. Kína politikai együttműködése az Egyesült Államokkal az imperializ­mus legreakciósabb köreinek politiká­ját segíti elő. Az NSZEP megkülönböztetett fon­tosságot tulajdonít minden, a fegy­verzetkorlátozást és a leszerelést szolgáló lépésnek, így annak is, hogy a madridi találkozón megállapodás szülessék a katonai enyhülést és a leszerelést célzó Európa-konferencia összehívásáról. A beszámoló elégedetten állapította meg, hogy minden területen gyorsan és eredményesen fejlődik az NDK együttműködése a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal. Támogatásáról biztosította azt a szov­jet javaslatot, hogy a testvérországok vezető politikusai a közeljövőben együttesen vitassák meg a gazdaság­­politikai problémákat. A lengyel helyzetet érintve Honec­ker hangoztatta: „Pártunk kezdettől fogva kinyilvánította szolidaritását a lengyel kommunisták, minden hazafi iránt, aki a szocializmus megvédése és erősítése érdekében lép fel orszá­gában. Ezt tesszük annál is inkább, mert a lengyel elvtársak a Varsói Szerződés tagállamai vezető képvise­lőinek decemberi moszkvai találkozó­ján kinyilvánították, hogy a Lengyel Népköztársaság szocialista, az volt és az is marad — az ellenforradalmi erők minden mesterkedése ellenére." A két német állam normális kap­csolatairól szólva kijelentette, hogy ezek fejlesztése a békés egymás mel­lett élés elve alapján az egész euró­pai helyzet szempontjából is nem kis jelentőségű. Hangoztatta, hogy „a munkásosztály vezetésével kialakult a szocialista német nemzet, s ezen sen­kinek sem áll módjában változtatni“. Honecker figyelmeztetett a két német állam viszonyára vonatkozó szerződé­sek, valamint a Nyugat-Berlinre vo­natkozó négyoldalú egyezmény szigo­rú megtartásának és teljes megvaló­sításának fontosságára. Erich Honecker ezután felvázolta a nyolcvanas évek gazdasági straté­giájának tíz súlypontját. Ezek: 1. A cializmus előnyeit még szorosabban egybe kell kapcsolni a tudományos­műszaki forradalom vívmányaival; 2. jelentősen fokozni kell a munka ter­melékenységét, ehhez felette szüksé­ges a munkahelyekkel való takaré­koskodás; 3. lényegesen jobban kell kihasználni a nyers- és üzemanyago­kat, nagy következetességgel növelni kell hazai termelésünket; 4. kiváló termékek érdekében jól áttekinthető minőségi mutatókat keli kidolgozni a népgazdaság különböző ágazataiban; 5. döntően növelni kell a munka ha­tékonyságát; 6. az ésszerűsítés külö­nösképpen mozgékonyságot, alkalmaz­kodóképességet, rövid határidőket kí­ván; 7. a beruházások legyenek még inkább a tudományos-műszaki hala­dás motorjai; 8. a nyolcvanas évek­ben a fogyasztási javakból lényegesen többet és jobbat kell termelni; 9. a társadalmi termelésnek és a nemzeti jövedelem előállításának rendkívül szoros kapcsolatban kell lennie; 10. a szocializmus vívmányainak védelme, tekintettel a fokozott imperialista fegyverkezésre, nagyobb védelmi rá­fordításokat követel. Az SZKP Központi Bizpttsága nevé­ben Mihail Szuszlov, a szovjet párt­­küldötség vezetője köszöntötte a kongresszust, s kiemelte, hogy az NDK példája is a marxizmus—leniniz­mus megdönthetetlen igazságát bizo­nyltja, ňiajd behatóan foglalkozott az SZKP XXVI. kongresszusán tett leg­újabb szovjet békekezményezéssel. Pártunk üdvözletét Vasil Bifak elv­társ tolmácsolta. Említést tett a nyolcvanas évek bonyolult építési és gazdaságfejlesztési feladatairól. Pár­tunk terveivel kapcsolatban kijelen­tette; teljes mértékben tudatosítjuk, hogy elképzeléseink csakis a Szovjet­unióval, a Német Demokratikus Köz­társasággal és a szocialista közösség többi országával szoros együttműkö­déssel valósítható meg. Ebben látjuk az egyes szocialista országok hasonló vagy azonos problémáinak megoldá­sát, valamint annak lehetőségét, ho­gyan lehetne jobban kihasználni a szocializmus lehetőségeit, hogyan le; hetne megsokszorozni erőnket. Bilak elvtárs méltatta a szovjet kommunistáknak az SZKP XXVI. kong­resszusán előterjesztett békejavasla­tait, melyeket a nyolcvanas évek stra­tégiájának és taktikájának tartunk a békéért és a társadalmi haladásért vívott küzdelemben. A kongresszus Willi Stoph minisz­terelnök beszámolója alapján elfogad­ta az NDK gazdasági és társadalmi fejlesztésének 1985-ig terjedő tervja­vaslatát. Eszerint a nemzeti jövedel­­met 28—30, az ipari termelést 31—33, ebben a gépipar termelését 41—43 százalékkal kívánják növelni. A gaz­dasági és szociális program szerves része az impozáns lakásépítési terv. A kongresszus határozathozatallal és az új vezetőség megválasztásával befejezte munkáját. A párt főtitkára Ismét Erich Honecker elvtárs lett. További lépés a haladáshoz vagy... ? Az űrrepülés, melynek Immár két évtizedes múltja van, ma már életünk természetes velejárója. Az űrkutatás fő céljait is ismerjük az Interkoz­­mosz-program révén. Ez az űrkuta­tással szerzett új ismeretek hasznosí­tása az emberiség javára a mezőgaz­daságtól, időjárásjelentéstől az orvos­­tudományig széles területre kiterjed. Oj jelenség volt az űrkutatásban az amerikai Columbia űrrepülőgép indí­tása és sikeres visszatérése. Jelentő­sége technikai érdekességéből ered; a különféle típusú rakétákkal felbo­csátott űrhajó repülőgépként folytatja útját a világűrben és így is tér vissza. S mi több, többszöri utazásra alkalmazható. )ohn Young és Robert Crippen bra­vúros vállalkozását megérdemelt elis­merés kísérte. A programmal kapcso­latban azonban kérdőjelek kívánkoz­nak. Nem azért, hogy vajon tényleg százszor Is megismételhető-e a kísér­let ugyanazzal az űrrepülővel, hanem azzal kapcsolatban, mi lesz a rendel­tetése, ha rendszerbe állítják. Kitudó­dott ugyanis, hogy az űrrepülőgépnek katonai rendeltetése is van. Például van egy titkos kabinja, amelyben a katonai kutatást szolgáló műszerek rejlenek. Más mesterséges kozmikus testek „elkapására“ szolgáló „karok­ról“ is tudnak. A kérdések özönében Caspar Weinberger amerikai hadügy­miniszter, aki korántsem tartozik az amerikai politika „galambjaihoz“, kénytelen volt beismerni, hogy az űr­repülőgép katonai célokra is felhasz­nálható, noha sietett hangoztatni, hogy elsősorban „humánus“ szolgála­tot teljesít. A tények azonban nem ezt bizonyít­ják. Ugyani a Shuttle-program kere­tében végzett újfajta űrkísérleteket most a Pentagon vette irányítása alá, kiszorítva a NASA-t, az Amerikai Űr­hajózási Hivatalt, ami szintén a kísér­letek katonai jellegére enged követ­keztetni. Ezért aztán joggal vetődik fel a kérdés: a Columbia útja további lé­pést jelentett-e az űrkutatásban, vagy pedig az űrháború felé...? (in) Korunk nagy vívmánya, a tele­vízió távolságokat és időt rövi­dít. Ez ma már olyan termé­szetes, hogy közhelyként hangzana. De nem annak szántuk. A brit tele­vízió révén a' hazai televíziós képer­nyőkön is filmkockák jelentek meg — még az események napján — arról a lázadásról, mely London déli negye­dében, Brixtonban tört ki, ahol zöm­mel bevándorolt szfnesbőrűek laknak. Égő autók, „házaknak“ nevezett tá­kolmányok, felzaklatott tömeg, roha­mozó rendőrök — ezt mutatta néhány filmkocka. Mutathatott volna többet is, de a lényeget úgy sem tudta vol­na kifejezni. Brixton — további feje­zet a tory kormány társadalom- és gazdaságpolitikájának alakulásában. Ha ugyanis Brixtonról mint város­részről, negyedről beszélünk, eleve tisztáznunk kell, hogy gettó ez a ja­vából. A középkoriaknál is rosszabb állapotok uralkodnak Itt. Brixton ne­ve ritkán szerepel az újságok hasáb­jain, a „társadalmi krónikában“. Ez nem a Downing Street környéke. Még a Soho is többet hallat magáról, itt ugyanis az alvilág az úr. Brixtonban csak földhözragadt szegények nyomo­rognak és tűrnek. A brixtoni eseményeket mérlegelve nem beszélhetünk egyszerű szociális robbanásról, mint amilyen a Nyugat más nagyvárosainak nyomornegyedei­ben nem is olyan ritkán előfordul. Brixtonban a jelenlegi angol kormány politikájával kapcsolatos Olyan prob­lémák sűrűsödtek össze, mint a kon­zervatívok szociális politikájának szerves részeként fenyegető mérete­­• ket öltő munkanélküliség, bizonyos társadalmi rétegek helyzetének kilá­­tástalansága és a gyakorlatban ál­lampolitikai rangra emelkedő fajüldö­zés. Margaret Thatcher asszony kon­zervatív kormánya már évek óta azzal figyeltet fel magSra, hogy kül- és belpolitikai vonatkozás­ban a legszélsőségesebb jobboldali el­képzeléseket iképvíseli és szorgalmaz­za, jellemzői: szovjetellenesség, a de­­ténte (feszültségenyhülés) politikájá­nak elvetése, Washington fokozott fegyverkezési programjainak mara­déktalan támogatása. Anglia mindezt olyan helyzetben teszi, amikor bajok vannak az államháztartás körül, ami­kor milliók munkanélküliek és ez a kiábrándító távlat kecsegteti a pálya­kezdő fiatalokat is. Hatványozottan vonatkozik ez a színes bőrű bevándo­roltak százezreire. Semmi meglepő sincs abban a való­ságban, hogy Anglia nagyvárosaiban néger, indiai és egyéb negyedek ala­kultak ki. Az egykori gyarmatbiroda­lom óriási tömegeket szippantott fel, A nyomor és a gyarmatokon uralkodó viszonyok miatt a színesek közül sokan úgy gondolták, jobban alakul majd sor­suk, ha az „anyaországba“ költöznek. Így alakultak ki az angol nagyváro­sok „bennszülött negyedei“. Itt olcsó volt a munkaerő, s a bevándoroltak zöme olyan munkákat vállalt, amilye­nek végzésére tőzsgyökeres angol nemigen vállalkozott. Például már a harmincas években híresek voltak a tiszta munkát végző indiai mosódák. A bevándorlás azonban idővel szé­dületes méreteket öltött, a brit gyar­matbirodalom pedig összezsugorodott, s egykori nagyságának csodálói ma már csak a történelmi emlékekből él­nek. A bevándorlást ugyan szigorú törvények korlátozzák vagy teszik le­hetetlenné, ám a problémát nemcsak a „friss“ bevándoroltak okozzák, ha­nem az itt élő sötét bőrűeknek már a harmadik nemzedéke is. Pedig ezeket már őshonosoknak tekinthetik. Nagy-Britanniában mintegy kétmil­lióra tehető az egykori gyarmatokról származó színes bőrűek száma. A Ka­­rib-tenger térségéből több mint 600 ezren. Indiából 400 ezren, Pakisztán­ból 240 ezren, Bangladesből 150 ez­ren, az afrikai országokból több mint 3000 ezren költöztek be Angliába. Az Anglia uralta egykori gyarmatokról fehérek is jötték, bár ők nem számi­­tanok bevándorlóknak, emi szintén e kérdés faji szemléletére vall. A bevándoroltak sorsa kétségbe­ejtő s mindinkább kilátástalan. Tehertétel ez a jelenlegi tory kormánynak, mely szeretne megsza­badulni a bevándoroltaktól, mert gaz­daságpolitikai kudarcában e kérdés­nek is szerepe van. Ügy fest a hely­zet, hogy szívesen sorsukra hagynák a bevándoroltalkat, pedig az ötvenes évek gazdasági életének fellendülése légkörében tömegével csalogatták őket Nagy-Britanniába. A múltban egyébként a törvényhozás is elősegí­tette a bevándorlást. 1914-ben az állampolgári törvény megnyitotta Anglia kapuit a gyarmati bevándor­lók előtt, 1943-ban pedig ugyancsak törvénnyel brit állampolgárokká nyil­vánították a Brit Nemzetközösség összes alattvalőit. A bevándoroltak helyzetük kilátás­­talansága miatt egyre kétségbeejtőbb akciókra ragadtatják magukat, s ez a hatóságoknak kapóra jön, hogy a lázongása már hosszabb ideje tapasztalható fajt előítéleteket, sőt fajgyűlöletet, egy­előre óvatosan leplezve, állampolitika rangjára emeljék. Ebben pedig jó segítőtársra és eszközre találtak az utóbbi években Angliában is elbur­jánzott neonáci szervezetekben, első­sorban a határozott programmal je­lentkező Nacionalista Frontban. E neofasiszta szervezet vezetői a fehér faj „megmentőinek“ a színében lépnek fel, részesedni kívánnak a ha­talomban, hogy megakadályozzanak egy „ördögi“ összeesküvést“, mely szerintük a bevándoroltak müve. Ter­vük egyszerű: a fehér faj állítólagos megmentése végett szorgalmazzák az összes színesbőrűek kényszerkitelepí­tését Angliából. Követelik továbbá, hogy Nagy-Britannia szakítsa meg kapcsolatait az olyan nemzetközi szervezetekkel, amelyeknek nem fe­hér lakosságú országok is tagjai, és hozzák létre a „fehér népek új kö­zösségét“. A „klasszikus“ brit fasiszta, Mosley utódai sokkal praktikusabbak szelle­mi elődüknél. Már fel is kínálták szol­gálatukat Thatcher asszony kormányá­nak, mely nem zárkózik el segítségük igénybe vételétől. Jellemző a brixtoni események­kel kapcsolatos hivatalos állás­­foglalás. A kormányfő nem ítélte el a neofasiszta fajgyűlölő szel­lemtől megmételyezett rendőrség bi­zonyíthatóan önkényes fellépését a brixtoni nyomortelep lakóival szem­ben, s ezt utólagosan „megelőző in­­tézkedésként“ próbálják magyarázni. Thatcher asszony mérsékletre, önura­lomra szólít fel, „alantas emberi szen­vedélyek“ kitöréseként magyarázza a történteket, és semmi ígéretet sem tesz a szerencsétlenek szociális hely- • zetének javítására. Még megnyugta­tásként sem. Érdemi megoldást úgy sem várhatnánk a toryk megrögzött haladásellenes vezetőjétől. Lehullott tehát a lepel a kormány­zó tory pártról. Anglia egyre mé­lyebbre süllyed a megoldatlan, égető problémák hínárjába. Ha tekintetbe vesszük, hogy balratolódás történt az ellenzéki Munkáspártban, mely átren­dezte sorait és balra tolódott, a kö­vetkező parlamenti választásokon már nem Jósolnánk a tory kormány fenn­maradását. LÖRINCZ LÄSZLO A CSSZSZK 1981 -1985. évi gazdasági és szociális fejlesztésének irányelveiből Sfiigazdasági kapcsolatok A XVI. pártkongresszuson elfoga­dott dokumentum ebben a fejezeté­ben kiemeli, hogy a nyolcvanas évek­ben a gazdaság fejlődésének és haté­konysága fokozódásának feltétele Csehszlovákia fokozott részvétele a nemzetközi munkamegosztásban, első­sorban a szocialista gazdasági integ­rációban. Az irányítás valamennyi szintjén alapvető feladat a termelés exportké­pességének, a külkereskedelem haté­konyságának állandó fokozása. A be­hozatalhoz viszonyítva jelentősen gyorsítani kell a kivitel növekedési ütemét. Gyorsabban kell reagálni' a külföldi piacok helyzetére, tökéletesí­teni kell a kivitef összetételét, emelni kell az exporttermékeik műszaki szín­vonalát és javítani minőségüket. Nö­velni kell a magas fokú kidolgozott­­ságú és a kvalifikált munka jobb hasznosítását igénylő termékek kivi­teli részarányát. Ennek alapján a ke­reskedelmi tevékenység javításával magasabb kiviteli árakat kell elér­nünk. Javítani kell a műszaki és szer­viz-szolgálatot, szigorítani kell a ter­mékek minőségének ellenőrését, biz­tosítani kell a pótalkatrész-szállítást. Gazdaságosabban kell felhasználni a behozatalra, termelési fogyasztásra előirányzott összegeket. Magas mű­szaki színvonalú gépeket és berende­zéseket, a hazai piacot gazdagító szükséges árufajtákat kell behozni. A Szovjetunióval és ? többi szocia­lista országgal folytatott sokoldalú gazdasági és tudományos-műszaki együttműködést a gazdasági és kül­gazdasági kapcsolatok tartós dinami­kájának és hatékony fejlesztése alap­jának kell tekinteni. Feltételeket kell teremteni a kölcsönös árucsereforga­lom több mint 25 százalékos növelé­sére. Gazdaságunknak az eddiginél nagyobb mértékben kell bekapcsolód­nia a nemzetközi szocialista munka­­megosztásba, tevékenyen részt kell vennünk az integrációs programok megvalósításában a KGST keretében. A termelési kooperáció és szakosítás fejlesztésével növelnünk kell export­­képességünket. Ezzel szilárdítanunk kell függetlenségünket a tőkés orszá­gokból való importtól. Kulcsfontossá­gú feladatnak kell tekinteni a szako­sítás és a kooperáció fejlesztése táv­lati programjának megvalósítását a Szovjetunióval. Pontosan teljesítennünk kell a sok­oldalú integrációs intézkedésekből, a KGST-országok népgazdasági tervei­nek egyeztetéséből, valamint a hosz­­szú lejáratú kereskedelmi megállapo­dásokból eredő kötelezettségeinket. E kötelezettségek teljesítéséért nagyobb felelősség hárul a gazdasági szervek­re. El kell mélyíteni a minisztériu­mok, a termelési gazdasági egységek, a csehszlovák vállalatok közvetlen kapcsolatait a KGST-országok partne­ri vállalataival. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése elveinek szellemében fejlesztenünk kell tudományos-műszaki és gazdasá­gi együttműködésünket a nem szocia­lista országokkal. A kölcsönös elő­nyök elve alapján a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság és a szocialista közösség szükségleteiből következő távlati célokból kell kiindulni. Felté­teleket kell teremteni a kiviteli cik­kek hatékonyságának fokozására. Ki kell használni az együttműködés fel­sőbb fokú formáit, a tudományos­műszaki kooperációt és távlatibbá kell tenni ezeket a kapcsolatokat. Tovább kell mélyítenünk sokoldalú együttműködésünket a fejlődő orszá­gokkal, ez az együttműködés lehetővé teszi, hogy kétoldalúén nagyobb hasz­not élvezzünk a nemzetközi munka­­megosztásból, és elősegítsük a fejlődő országok termelőerőinek fejlesztését. Feltételeket kell teremteni a köb csönös árucsere szerkezetének javítá­sára a fejlett tőkés országokkal. Min­denekelőtt a gépek és berendezések részarányát kell növelni a csehszlo­vák kivitelben. A behozatal az elen­gedhetetlenül szükséges nyersanya­gokra, a lehető legmagasabb műszaki színvonalú és devizában gyorsan meg­térülő gépekre terjedjen ki. Gátat kell vetni a nem kívánatos ellenirá­nyú behozatalnak és kivitelnek. Továbbra is tevékenyen részt kell vennünk a nemzetközi szervezetek keretében a fontos gazdasági kérdé­sek megoldásában. El kell mélyíteni a külgazdasági kapcsolatok irányításának hatékony­ságát, emelni kell az irányítás szín­vonalát. Tökéletesíteni kell a külke­reskedelem tevékenységét, intenzlveb­­vé kell tenni a termelő és külkeres­kedelmi szervezetek együttműködését. Fokozni kell a központi szervek és a külkereskedelmi szervezetek felelős­ségét a kivitel és a behozatal koor­dinálásáért, a gyakorlatban követke­zetesebben érvényesíteni kell a beho­zatali értékesítési geszciőkat. javítani kell a termelő szervezetek tájékozta­tását a világpiaci helyzetről és ala­kulásáról. * \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom