Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-25 / 17. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1981. április 25. 4 ÉLENJÁRÓK példamutatása Tornaiján (Šafárikovo) az állami gazdaságban a szocialista munkaver­senynek már sokéves hagyományai vannak. Többek között ennek is kö­szönhető, hogy a mezőgazdasági üzem az utóbbi években sokat fejlődött, és így évről évre kimagaslóbb eredmé­nyeket tud elérni a növénytermesztés, az állattenyésztés és a gépesítés sza­kaszán is. Főleg az egyének, a kol­lektívák szakképzettségének növelése és az erkölcsi-akarati tényezők, vala­mint a szocialista munkabrigádok pél­damutatása Járult hozzá a sikerek el­éréséhez. Az állami gazdaságban Jelenleg hat szocialista munkabrigád dolgozik, pél­dásan. Czigány Zoltántól, a szakszer­vezet üzemi bizottságának elnökétől arról érdeklődtem, milyen az egyes brigádok tevékenysége, és hogyan tudták fejleszteni az egyének és kol­lektívák szocialista versenyét. — Tavaly még csak tervben volt, de most már csak hetek kérdése és két szocialista brigád létesül az állat­tenyésztés szakaszán is. Nálunk ugyanis eddig az vol^a helyzet, hogy mind a hat kollektíva' a gépesítés te­rületén dolgozott. Ennek természete­sen meg volt a maga előnye ié, hi­szen hasonló gondokkal, problémák­kal találkoztak, így a kölcsönös tájé­koztatás eredményeképpen könnyeb­ben oldották meg a feladatokat is. — ön szerint milyen eredményeket érnek el az említett szocialista mun­kabrigádok? — Örömmel mondhatom, hogy ezek a kollektívák maradéktalanul teljesí­tik küldetésüket. A szocialista brigá­dokban dolgozók munkaidejük, sőt szabadidejük nagy részét is közösen töltik, aminek a munkatársi -tkapcso­­latok kialakításában nagy Jelentősége van. így olyan eredményeket hoznak létre, amelyekre egyénenként nem lennének képesek. — Talán néhány adatot a fentiek alátámasztására ... — Itt van például a 27 tagú, Pal­­mont Zoltán vezette csoport, ahol ti­zenhatan az ezüstjelvényt, tizenegyen pedig szintén kiváló eredményekért a bronz fokozatot kapták. Mezőgaz­dasági üzemünkben ők rendelkeznek a legnagyobb hagyományokkal a szo­cialista munkaverseny terén, így ők érik el Jelenleg a legjobb eredménye­ket is. A tervezett feladatokat időben elvégzik, a gépek Javítása és karban­tartása terén pedig a szaktudásuk, ami minden esetben igyekezettel és akarattal is párosul, szinte nélkülöz­hetetlen lenne. Egyszóval olyan ered­ményeket érnek el, amelyeket bármi­kor és bárhol példásnak minősíthe­tünk. Az elmúlt évben két újítási ja­vaslatot terjesztettek elő realizálásra és a felajánlottnál kétszázzal több brigádórát dolgoztak le: 146 száza­lékra teljesítették az üzemanyag meg­takarítására irányuló kötelezettségvál­­alásukat és 125 ezer 550 koronás al­katrészmegtakarítást értek el. Azt hi­szem, hogy ezek az eredmények be­csületükre válnak. Jó példát mutat a királyi (Krát) részlegen dolgozó traktorosok SZNF nevet viselő brigádja is, amely az al­katrész- és nnyagmegt^karításra tett vállalást 304 százalékra teljesítette. Természetesen ennek is megvan a magyarázata. A kollektíva egyik tagja — név szerint Murin János — trak­torját nem kellett a tervezett generál javításra beadni, mert már több mint 12 éve olyan példásan gondozza mun­kagépét, hogy ezidő alatt nem volt szükség nagyobb méretű javítást esz­közölni. Az Oldalfalán (Stránska) dolgozó Nosál János vezette szocialista brigád is kitűnik többek közt azzal is, hogy A mezőgazdaság termelőerői gyors fejlődésének, vagyis a tudományos­­műszaki forradalom térhódításának következtében egységes földműves szö­vetkezeteink a termelés összpontosí­tásának újabb időszakába léptek. Ez a körülmény szinte kikényszeríti az ellenőrzés színvonalának emelkedésé­hez vezető feltételek megteremtését illetékes vezető dolgozók nem szor­galmazzák eléggé a termelési felada­tok teljesítését, elhanyagolják az el­sődleges nyilvántartást, nem tartják be a törvényeket, és a többi általáno­san kötelező jogi előírást, a szövetke­zet alapszabályzatát és a szövetkezet belső életét szabályozó egyéb előírá­sokat. Eövetkeseiesea, hozzáértéssel is. A lévai (Levice) járás mezőgazda­­sági üzemeiben az ellenőrzést maánár a járási szerveken kívül az ellenőrző bizottságok tagjai és a belső ellen­őrök szinte hivatásszerűen végzik. Je­lenleg a 27 szövetkezet közül 20 he­lyen az ellenőrző bizottság elnöke fel van mentve az egyéb tevékenység alól. S ezekben a .szövetkezetekben az ellenőrző bizottság nemcsak az alap­szabályok által előírt ellenőrzéseket végzi, hanem szúrópróba-szerüen el­lenőrzi a szövetkezet bármelyik szer­vezeti egységén belüli gazdálkodást, főleg a mezőgazdasági termékek, a vetőmagok, ültetőanyagok és takar­mányfélék, az anyagi-műszaki és pénzeszközök, az épületek, a beren­dezések és a gépek a haszonállatok elhelyezését, hasznosítását is. Az ellenőrző bizottságok sok hibát és fogyatékosságot feltárnak. Például több esetben megállapították, hogy az A járás illetékes szervei az ellenőr­zések során az ellenőrző bizottságok­ban is találtak fogyatékosságokat: Akadt például olyan szövetkezet, ahol huzamosabb ideig az ellenőrző bizott­ság elnök nélkül tevékenykedett, s a bizottsági üléseket a szövetkezeti el­nök hívta össze. Az ellenőrző bizottságok egy része ugyan készített az ellenőrzés eredmé­nyeiről jelentést, de azt a hibák eltá­volítása céljából nem terjesztette a vezetőség vagy tagsági gyűlés elé, így a hibákat nem távolíthatták el időben és megfelelő módon. A járási szervek elégedetlenek, a bátovcei, alsópéli (Dolný Piai), felső­­szemerédi (Horné Semerovce), garam­­lcálnat (Kalná nad Hronom), szántói (Santovka), tompái (Tupá) és a fegy­vernek! (Zbroj'níky) szövetkezetek el­lenőrző bizottságának munkájával. A dolgozókról való szociális gondoskodás igen sokrétű. Például ma már nagyon sok szövetkezet ilyen — a felvételen látható — korszerű lakás­egységeket épít tagjai számára Fotó: i^ita-з a tervezettnél több ingyenes véradót szerzett és négy szabad szombaton szocialista kötelezettségvállalása tel­jesítéséért dolgozott. A Zimányi Ist­ván vezette kollektíva is a járás leg­jobbjai közé tartozik. Ezt az is bizo­nyltja, hogy a kollektívából már ha­tan miniszteri kitüntetést kaptak. — A kollektívák tehát a szocialista versenyben jő példát mutatnak. De mi a helyzet az egyéni munkaverse­nyek szakaszán? — Állami gazdaságunkban a kol­lektív munkűversennyel párhuzamosan igyekszünk fejleszteni az egýének kö­zötti versenyt is. Erre főleg a mező­­gazdasági • idénymunkák nyújtanak nagy lehetőséget, ahol a szaktudáson kívül a pozitív emberi tulajdonságok is megmutatkoznak. A szocialista munkaversenyben ki­váló eredményeket elérő kollektívákat és • egyéneket az üzemi újságban, idénymunkáknál még a különböző röplapokon is bemutatjuk és nyilvá­nosságra hozzuk eredményeiket. Ná­lunk ez a módszer bevált és kedvező hatással van a többi dolgozó maga­tartására, vagyis fejleszti a verseny­­szellemet. Természetesen az erkölcsi elismerés mellett a legjobb eredmé­nyeket elérőknek jutalmat is adunk. Az új- munkaerők, vagyis a fiatal szakemberek be tudnak illeszkedni a szocialista brigádokba? — Természetesen üzemünkben is előfordul, hogy valaki más munka­helyre megy, esetleg más beosztásba kerül, így helyére tapasztalatlan fia­tal szakember kerül. Szocialista bri­gádjaink azonban igyekeznek a fiatal szakembereket minél előbb megtaní­tani a szakma „fogásaira“, vagyis megkönnyítik beilleszkedésüket az új munkakörbe és a brigád életébe. Persze a fiatalokra nagy hatást, gya­korol a SZISZ üzemi szervezete is. Különböző politikai előadásokkal, ve­télkedőkkel, kvízekkel gazdagítja a fiataiok ismereteit, s ez kedvező ha­tással van termelési magatartásuk alakulására. De jó hatással van a fia­­talbkra a szocialista brigádok idősebb tagjainak példamutatása is. Arra ösz­tönzi őket, hogy munkaközösségük­nek mielőbb egyenrangú tagjaivá vál­janak. GARAI FERENC Ugyanakkor teljes mértékben teljesíti küldetését az ipolyszakállasi (Ipeľský Sokolec), a ‘zselizi (Želiezovce), a sá­­rői (Sárovce), a nagyölvedi (Veiké Ludince), .a őajkovi szövetkezet ellen­őrző bizottsága, s ezek a bizottsá­gok a szövetkezeti tagság bizalmát élvezik. Jelenleg több szövetkezetben napi­renden van az ellenőrző bizottság jő munkájának megalapozása. Olyan dol­gozókkal erősitik ezeket a bizottságo­kat, akik megfelelő politikai és szak­mai felkészültségük révén képesek eleget tenni megbízatásuknak, akik kellő szinten tudják ellenőrizni és felülbírálni a szövetkezet minden irá­nyú tevékenységét, s érdemben tud­nak foglalkozni panaszaival, esetleg sérelmeivel. ABEL GÁBOR Legfőbb érték - ai ember Az egységes földmüvesszövetkeza­­tekben általában kellő tisztelet és megbecsülés . övezi a dolgozókat, a jólétünk elmélyítésén fáradozó szö­vetkezeti tagokat. S tegyük mindjárt hozzá, hogy nem csupán az erejük teljében levő fiatalokat, de a deres halántékú, hajlott hátú öregeket is megbecsülik. Az új nemzedék így rója le háláját azok iránt, akik évtizedek­kel ezelőtt, a szocialista mezőgazda­ság megalapozásakor erejük és tudá suk legjavát nyújtva, szorgalmazták a szövetkezetek megalapítását, a nagyüzemi mezőgazdasági termelés fellendítését. Immár általános szokássá vált, hogy a zárszámadó taggyűléseken érdem­ben méltatják az idős szövetkezeti tagok odaadó munkáját, illetve a nyugdíjasoknak a munkacsúcsok ide­jén évről évre megújuló aktivitását. A gazdaságok zömében a taggyűlés ünnepélyes hangulatát kihasználva vesznek búcsút a nyugállományba vo­nuló szövetkezeti tagoktól, megkö­szönve sokéves fáradozásukat. Néhány szövetkezetben már ezen a téren is előbbre léptek: évente meg­rendezik a nyugdíjasok napját. A jó példával az élen járók közé tartozik a dunam öcsi (Moöa) Dunai Flotta Efsz is. Itt a nyugdíjasok napját az év elején, a szárszámadó taggyűlést követő napokban rendezik meg. A szövetkezet vezetősége tájékoztatja a nyugdíjasokat a termelésben elért eredményekről, a fejlesztési elképze­lésekről és a megoldást sürgető prob­lémákról, megköszönik a nyugdíjasok­nak, hogy munkatorlódások idején — erejükhöz mérten — hívás nélkül is a közös segítségére sietnek. A kibon­takozó eszmecsere során a nyugdíja­sak is beszámolnak örömeikről és gondjaikról, s nem egyszer értékes javaslatot tesznek a termelésben ta­pasztalható problémák megoldására. A bensőséges hangulatú, ünnepi összejövetel alkalmával — oklevél és kedves ajándék kíséretében — a kö­zös vezetősége a nyugállományba vo­nulóknak megköszöni a munkásévek során tanúsított szorgalmat és a jó munkát. A napbarnítottá arcokon le­gördülő könnycseppek tanúsítják, hogy az idős szövetkezeti tagoknak jólesik a nyomdokaikba lépők részé­ről megnyilvánuló tisztelet és megbe­csülés. Semmi kétség: így van ez rendj'én. Becsülni kell az embert! És nemcsak addig, amíg adni tud! Kép és szöveg: —bor Töretlen lendülettel A hazánk felszabadító harcaiban közvetlenül résztvevő partizánok több­sége idős kora ellenére is aktívan részt vesz szocialista társadalmunk építésében. így van ez a losonci (Lu­čenec) járásban is, ahol az Antifasisz­ta Szövetség tagjai értékes szocialista kötelezettségeket vállaltak a CSKP megalakulásának 60. évfordulója és a XVI. kongresszus tiszteletére. A szövetség tagjai vállalták, hogy 1981-ben a Nemzeti Front választási programjában levő építkezéseken ösz­­szesen 16 ezer 500 órát, a mezőgaz­dasági üzemekben pedig a csúcsmun­kák idején, .mint a szénabegyűjtési, aratási és az őszi betakarítási mun­kálatok idején 20 ezer 620 órát dol­goznak le társadalmi munkában. Kötelességüknek tekintik a hősi ha­lált halt partizánok emlékműveinek gondozását, állandó karbantartását. Ezen a téren 1 millió 520 órát dol­goznak le — szükség esetén ennél is többet. Mindezek mellett kötelességüknek tartják, hogy részt vesznek az értékes nyersanyaghulladékok gyűjtésében Is. Ezen a téren vállalták, hogy begyűj­­tenek 15 ezer hatszáz korona értékű vashulladékot és négyezer korona ér­tékben papírhulladékot. A szervezet tagsági alapjának fel­frissítése, fiatalítása szempontjából vállalták, hogy az ellenállási mozga­lomban részt vevő személyek család­tagjaiból 126 új taggal bővítik tagsá­gi állományukat. A szövetség újság­jára, a „Bojovník“-ra pedig az idén 150 új előfizetőt szereznek. Továbbá vállalták, hogy hagyomá­nyaikhoz híven az Iskolákban 120 al­kalommal szerveznek találkozót a diá­kokkal, amelyeken a fiatal nemzedék­kel megismertetik a Szlovák Nemzeti Felkelés történelmi jelentőségét. A szövetség tagjai elhatározták, hogy a jövőben sem lesznek csupán „külső“ szemlélői szocialista társadal­munknak. Ellenkezőleg, annak építé­sében — továbbfejlesztésében — ere­jükhöz mérten, cselekvőén, alkotó módon kívánnak részt venni. Ezzel is példát mutatva a fiatalabb nemzedék­nek. Tettük, helytállásuk mindenkép­pen dicséretes! Csák István A mátyusföldi város, Galánta főut­cája járókelőinek könnyen a szemébe tűnhet a Lenin-szobor közelében egy hosszúkás, vörösszínü tabló, sok-sok fényképpel. Szemlélődés közben, a képeken több olyan kommunistát is felismertem, akik a népnyúzó kapitalista társadal­mi rendszerben nem ismertek félel­met, megalkuvást. Ök voltak a tett­vágytól égők, a csüggedőkbe bizako­dást, erőt öntők, a csendőrszuronyok­kal is szembeszegültek. Bárhol, bár­milyen alkalommal is hangzott el sza­vuk, tettekre mozgősftott, kemény osz­tályharcra buzdított a tőkések, föld­­birtokosok, milliomos bérlők és az őket kiszolgáló hajcsárok ellen. ök továbbították a párt szavát a proletártömegekhez. Szavaik nemegy­szer riadóztattak, sztrájkharcokra, tüntetésekre sarkalltak, vagy éppen azt sugallták: „Szavazz a kommunis­tákra ...!“ És a felszabadulás, a Győzelmes Február után? Megintcsak ők álltak az élvonalba, hirdetve a párt igazát, helyes politikáját. Ügy cselekedtek, hogy a szövetkezeti gondolat magva termékeny talajba hulljon, minél előbb csírát bontson, majd kiterebé­lyesedjék és megizmosodjék. Tehát ők voltak azok, akik kitöröl­hetetlenül beírták nevüket a kommu­nista párt, a 'földmunkásmozgalom, majd később a szocializmus építésé­nek történelemkönyvébe. ★ ☆ ★ A diószegi (Sládkovičovo) Hájek Lipót ma már 79 esztendős, akit a cukorgyár! elvtársak jobbára csak Poldónak becéztek és becéznek. Reá esett a választás. Szerény, kertes családi házában kerestük fel a ne­­vezettet. A csönge­­k tésre magas, szál-Щя egyenes ember nyi­­tott ajtót, korát meghazudtoló für­geséggel. Barátsá­­ságos szóval invi­tált: kerüljek csak beljebb ... I Hangos beszélgetésünkre a házlasz­­szofty ugyancsak előkerült. Alighogy leültünk, menten lovat adtam Hájeknó alá, mondván: — A házigazda még eléggé „legé­­nyesen“ mozog. Nem hittem volna, hogy ilyen jó erőben találom. — Ú, ne mondja ... 1 — élénkült fel. — Pedig, -ha tudná, milyen nehéz műtéten esett át a férjem. No, meg kell hagyni, jól bírja még magát__ — s hirtelen másra fordította a szót. Arra, hogyan is találtunk ide, a Dános nevű községrészbe. — A cukorgyárban jártunk, ahol úgy ismerik Hájek elvtársat, mint a saját tenyerüket. Az ábra mutatja, pontosan tájékoztattak, mert a három ablakával az utcára néző épületet megtaláltuk. KI MERTE NYITNI A SZÁJÁT Amint belemelegedlünk a beszélge­tésbe, saját termésű- bor és kolbász is került az asztalra. Mindjárt elöljáró­ban megtudtam, hogy a Lipót csá­szárra emlékeztető keresztnév tulaj­donosa: proletárszülők gyermeke. Na­gyon korán, már serdülő korában megízlelte a kapitalizmus keserű, s túlzottan Is megszolgált kbnyerét. Az iskolapadot otthagyva, beteg lova­kat ápolt a cukorgyár! uradalomban. Utána két évig kocsiskodott. Majd géplakatos-inasnak állt. Megszerezte a segédlevelet. Am, akkortájt a segéd­levél nem sokat jelentett. Különösen, ha tulajdonosa szájalni mert. Rögtön rásütötték a bélyeget: fölbújtó, lázítü, kommunista-fattyú__ — Elbocsájtottak a munkából. Ez még 1922-ben történt, úgy emlékszem rá, mintha ma lett volna ... — sum­mázott Hájek elvtárs. Percnyi csend szakadt közénk. — Munka nélkül maradt — repli­­kázott, életepárje —, mert ki merte nyitni a száját. Ez pedig sosem tet­szett az uraknak. Az ilyen emberek­nek akkoriban hamar „Útilaput“ kö­töttek a talpára. S mi történt ezután? Hiszen valami­ből élni kellett. Amint ezen morfon­díroztam, a házigazda vette át ismét a szót: — A pozsonyi munkaközvetítőbe járkáltam, de kevés eredménnyel, mert az ottani munkásoknak sem na­gyon jutott munka, kereseti lehetőség abban az időben... — tört fel belőle nagyon mélyről a sóhaj. — Meg az­tán is nagvon meg kellett küzdeni a napi betevő falatért. Sokat nélkülö­zött, nyomorgott akkoriban a magam-, fajta nincstelenek tömege. Mit tehettek ezek a legemberibb jogaiktól, a munkától megfosztottak? Szervezkedtek. Így került az ifjú Há­jek is tizenkilenc évesen a kommu­nista pártba. Íme a párttal, a mun­kásosztállyal való elkötelezettség dá­tuma: 1921. május 14-e, mely örökre bevésődött emlékezetébe. í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom