Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-04-18 / 16. szám
1981. április 18. SZABAD FÖLDMŰVES Bitérten a takarmányprogram megvalósítása OKULTAK ÉS INTÉZKEDTEK Pártunk és kormányunk múlt év decemberében behatóan foglalkozott a tömegtakarmányok termesztésének és hasznosításának kérdésével. Az elfogadott határozatok megfontolt és határozott programot tűztek ki célul, amelynek megvalósítása mind az állattenyésztés, mind a növénytermesztés szakaszán elsőrendű kötelessége valamennyi vezetőnek és dolgozónak egyaránt. E programból kiindulva a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban is konkrét intézkedéseket foganatosítot- • tunk a szükséges tömegtakarmányalap megteremtése érdekében. Járásunkban az állatsflrűség — száz hektár mezőgazdasági területre számítva — 76,7 darab szarvasmarha, ebből harminc darab tehén. A járási mezőgazdasági igazgatósághoz tartó ző gazdaságok mezőgazdasági területe összesen 68 208 hektár, ebből pedig 62 860 hektár a szántó. A rétek és legelők területe 2929 hektár. Évelő takarmánynövényeket úgyszólván kiletícezerötszáz hektáron termesztünk, ami a szántóterületnek tizenöt százalékát teszi ki. A tervek szerint az egynyári takarmánynövények a -szántóterület tíz, a keverékek pedig 6,5 százalékon részesednek. Ezen túlmenően évelő takarmánynövényekből ú) állományokat létesítünk, összesen 3684 hektárnyi területen. A jelentős állatsűrűség arra kényszerít bennünket, hogy a tömegtakarmányok szükségletét a lehető legkisebb szántóterület igénybevétele mellet a hektárhozamok növelésével biztosítsuk. Az idei tervfeladatok szétbontásakor széles körű vizszgálatot indítottunk az egyes gazdaságok takarmányprogramjának ellenőrzése végett. A vizsgálatot egy külön bizottság hajtotta végre, amelynek tagjai egyben a gazdaságok takarmány-programjának helyességéért is felelnek. A tömegtakarmányok termesztési programját csak abban az esetben hagytuk jóvá, ha ez — egy nagy számosállatra számítva — öt tonna szárazanyag kitermelését teszi lehetővé. Ennek a mennyiségnek nyolcvan százaléka zöldtakarmányból, szénából, szenázsből, szilázsból leveles répafejből és takarmányrépából tevődik össze. A hátralevő mennyiséget a kukoricaszár és a szaltna hasznosításával biztosítják majd a gazdaságok. Ezen túlmenően — gazdaságok szerint — részletes Időtervet készítettünk az egyes takarmánynövények kaszálását, szárítását, zöldetetését és legeltetését illetően. A fő célunk, hogy az adott terület maximális kihasználásával olyan mennyiségű és minőségű tömegtakarmányalapot biztosítsunk, amely lehetővé teszi — erőtakarmány-fogyasztás nélkül is — a tehenészetben a hat-nyolc literes fejési átlag, a hizlalásban pedig a hatvan dekagrammos napi súlygyarapodási átlag elérését. E célok elérése érdekében behatóan elemeztük a tömegtakarmányok eddigi termesztési módszereit, s ezeket több esetben módosítottuk. Már az előbbi években fokozatosan csökkentettük az őszi és tavaszi keverékek területét, s helyükbe évelő takarmánynövényeket vagy silókukoricát vetettünk. Ugyanis a lucerna és a silókukorica termesztésével ugyanazon területről lényegesen nagyobb menyiségű fehérjét és keményítőértéket biztosíthattunk, mint a keverékekből. Véleményem szerint a tömegtakarmányalap megteremtésében a gyakorlatnak abból kell kiindulnia, hogy a szükséges mennyiséget ésszerűen, a lehető legkisebb terület igénybevételével, a nagy hektárhozamok és a kiváló minőség elérésével biztosítsa. Emellett tekintetbe kell venni a költségek csökkentésének és a gépek ésszerű kihasználásának leheőtségét is. Olyan tömegtakarmányoR termesztését kell előtérbe helyezni, melyek termése az adott természeti körülmények között a legkevésbé ingadozik. Ezek a követelmények új lehetőségek feltárására ösztönöznek bennünket s erre kényszerítik majd az összes gazdaságokat is. De nézzük meg közelebbről, miben is rejlik a lucerna termesztésének jelentősége a takarmányalap megteremtésében, s az eddigi tapasztalatainkból milyen következtetések vonhatók le? A lucernát lkát fontos szempontból értékeljük: elsősorban mint tápanyagban, főleg fehérjében gazdag és nagy hozamú takarmánynövényt. Másodsorban, mint az egyik legkiválóbb elöveteményt, amely javítja a talaj szerkezetét, s növeli tápanyagértékét. U-gyanis egy lucernás beszántása esetén — amelyről évente kilenc-tíz tonna szénát takarítottunk be — a gyökérzet révén nyolc-tíz tonna szerves anyagot, illetve százötven-száznyolcvan kiló nitrogént juttatunk a talajba. A lucerna kedvező, talajjavító hatása főleg a nehéz, ülepedett talajok esetében érvényesül. Az elemzések fényt derítettek arra, tulajdonképpen mi is az oka annak, hogy járásunkban lucernából évek óta nem értük el a tíz tonnán felüli szénahozamot. Tudatában vagyunk annak, hogy természeti adottságaink között megfelelő agrotechnikával tizenkét tonna átlaghozam — száraz anyagban számítva — is elérhető hektáronként. A hibákat ott követtük el, hogy a lucernát árpába vetettük alá. Ennél a vetési módszernél huszonöt-huszonnyolc kiló vetőmagra van szükség, ami járásunk viszonylatában — a tiszta kultúrában vetett lucernához mérten — huszonöt tonna vetőmagtöbbletet követel. Ennek értéke pedig 325 ezer korona. A lucerna árpába való alávetésénél nagyobb mennyiségű vetőmagra több okból van szükség. Ugyanis az árpából — mint védőnövényből is — öt-hat tonna átlagtermés elérésével számolunk. Ezért a tápanyagok és vetőmagvak mennyiségét ehhez mérten kell alkalmazni. A gabonába vetett lucerna gyengén fejlődik, mert a takarónövény gyökérzete, főleg a bokrosodó fajtáké, elnyomja a lucerna fejlődését. A gabona az egész tenyészidő folyamán, vagyis egészen a betakarításig, beárnyékolja a lucernát s ezáltal lelassítja a gyökérzetének fejlődését, illetve a gumók képződését. A takarónövény betakarítása után a lucerna nagyon érzékeny a szárazságra, s a legyengült növényzet nehezen vészeli át a telet, gyakran kifagy. Az alávetésnek további hátránya az, hogy ha nincs kellőképpen előkészítve a talaj, sok mag vagy nagyon mélyre kerül, vagy a talaj felszínén marad, s mivel nem jut elegendő nedvességhez, ki sem csírázik. Ennek következtében a lucernaállomány kiritkul, foltos lesz, s elgyomosodik. De aratáskor is, főleg nedvesebb talajon, a kombájnok keréknyomai jelentősen károsítják a növényzetet. Azonban a nagyobb szemveszteség esetében is — ha a kombájn gyorsabban halad a kelleténél — a ikicsírázott gabona a gyomokkal együtt hátráltatja a lucerna fejlődését. Tehát a felsorolt negatív hatások a fő okai annak, hogy az alávetett lucernából az adottságokhoz képest csak gyengébb termés érhető el. Jobb megoldást keresve, a lucerna augusztusi, tiszta kultúrában való vetésével is próbálkoztunk járásunkban. Csapadékos időjárás esetében a lucerna gyorsan ki'kelt, a vegetáció végéig megerősdőtt és jól áttelelt. A tiszta vetéhez csupán tizennyolc kiló vetőmagra volt szükség hektáronként. Azonban járásunk éghajlata meglehetősen aszályos és az augusztusi vetés az esetek többségében sikertelennek bizonyult. A növényzet gyengén fejlődött, s a tél folyamán kifagyott. Igaz, járásunkban az öntözési lehetőségek kedvezőek, de öntözés esetén a talaj cserepesedik, s így a csírák a cserepes talaj alat elpusztultak. Tapasztalataink szerint — természeti adottságaink között — legbeváltabb módszernek bizonyult a lucerna tavaszi vetése. Ezt a vetési módszert akarjuk a üövőben alkalmazni. Ennél a módszernél is csupán tizennyolc kiló lucerna-vetőmagot hatvan-nyolcvan kiló zabbal vetettünk el. Természetesen a zabot nem éretjük be magra, hanem a lucernával együtt lekaszáljuk. Említést érdemel, hogy nemcsak jelentős mennyiségű vetőmagot takarítunk meg, hanem egyúttal jól fejlett, komplett növényállományt is biztosítunk. Ezen túlmenően az agrotechnikai követelmények betartásával, a tápanyagszükséglet kielégítésével és az öntözési lehetőségek kihasználásával a lucernaállomány hasznosítási idejét két évről három évre hosszabbíthatjuk. Hangsúlyozni szeret ném, hogy a felsorolt követelménysk betartása esetén minden évben tizenkét tonna szénát nyerhetünk hektáronként! A gyakorlati tapasztalatok igazoljákk, hogy az árpába alávetett lucerna csak két évig hasznosítható. A harmadik évben — a legkedvezőbb körülmények között is — csak a termés ötven százalékát érhetjük el. De legtöbbször már az első kaszálat után ki kell szántani a lucernát, mert anynyira elgyomosodik. Ahhoz, hogy a lucernatermesztésben kitűzött tervünket megvalósíthassuk, elegendő mennyiségű gyomirtőszerre lesz szükségünk. Ezt azért teszem szóvá, mert az utóbbi években nagyon hiányos volt a gyomirtőszer-ellátás. A takarmányprogram megvalósításában a lucerna magtermesztéséről sem feledkeztünk meg. A magtermesztésben is nagyobbb hektárhozamok elérésére törekszünk. Ennek érdekében minden egyes gazdaságban a területhez mérten — külön parcellákat jelölünk ki a magtermelésre. A magra termesztett lucernát szélesebb sorközi távolságban vetjük, s az agrotechnikai követelményeknek megfelelően biztosítjuk a tápnyagszükségletet is. SZUTTER PÄL, a jmi agronómusa A jól végzett munka meghozza gyümölcsét A nagysallói (Tekovské Lužany) Haladás Földmüvesszövetkezet tagsága a jól végzett munka érzésével zárhatta az elmúlt öt esztendőt. Hiszen a mezőgazdasági nyerstermelést százhuszonhárom százalékra teljesítették. Feladatuknak mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés szakaszán eleget tettek, ami egyben igazolja, hogy a szövetkezet tagsága lépési tart a fejlődéssel, s szüntelenül a jobb eredmények elérésére törekszik. Főleg tavaly, kiemelkedő eredményekkel dicsekedhettek a növényter mesztésben. Gabonából a legnagyobb termést érték el a lévai (Levice) járásban. Ugyanis árpából hatvanhat, búzából pedig hatvankét mázsa termést takarítottak be hektáronként. A nehéz körülmények ellenére a cukorrépa is négyszáz mázsán felüli hektárhozammal fizetett a munkáját becsülettel végző tagságnak. Az állattenyésztés szakaszán is szép eredmények születtek. A tehenészetben — egyedenkénti évi átlagban — háromezerötszáz literen felül alakult a tejtermelési átlag. Ennek köszönve tizenhárom ezer literrel több tejet adta a közellátásnak a tervezettnél. A marhahizlalásban kilencvenöt, a sertéshizlalásban pedig ötvenhárom dekagrammos napi súlygyarapodási átlagot értek el. Ezáltal a húseladási tervüket jóval túlteljesítették. Azonban még egy olyan élenjáró szövetkezetben is, mint a nagysallói, akad lehetőség a termelés további javítására, tgy például több gondot követel a maíacnevelés, mert a múltban e tekintetben kissé lemaradtak. Az emberek munkájában, helytállásában is akad helyrehozni való. Erre utalnak az állatgondozók és a fejők eredményeiben mutatkozó eltérések. A fogyatékosságok kiküszöbölése jelentős lehetőségeket tár fel a termelés továbbfejlesztéséhez. S ez a fő céljuk. Hiszen az idei terv igényes feladatokat ró a tagságra. Megvalósításuk pedig fokozott aktivitást és becsülettel, teljes felelősségérzettel végzett munkát követel minden egyes szakaszon. A nagyobb erőfeszítés nem jár eredménytelenül, mert a jól végzett munka mindig meghozza gyümölcsét. TÓTH ILONA Országszerte gyors ütemben végzik a tavaszi munkákat, s készítik elő a talajt a vetéshez Több zöldséget és gyümölcsöt! A losonci (Lučenec) járás mezőgazdasági üzemei a hatodik ötéves tervidőszakban jelentős előrelépést tettek a gyümölcs- és a zöldségtermelés fejlesztésében. Több száz hektárnyi kevésbé termő területen, domboldalon szőlőt és gyümölcsöst telepítettek. Az illetékes szervek kidolgozták a zöldség- és gyümölcstermelés részletes fejlesztési tervét, amelyben figyelembe vették a gazdaságok adottságait, eddigi elért eredményeiket és szakmai felkészültségüket. Fő céljuk még jobban érvényesíteni a nagyüzemi termelési módszereket. A járásban zöldtermelésre a Füleki (Fifakovo) Állami Gazdaság, valamint a buzitai (Buzitka) és a galsai (Holiša) földművesszövetkezetek szakosodnak. Az előirányzott terv szerint a zöldség termőterülete az elkövetkezendő években százhatvan-kétszáz hektárra bővül. Járási viszonylatban az össztermés Qléri a háromezernégyszáz tonnát. A felvásárló üzem igényeihez igazodva a legnagyobb menynyiségben paradicsomot, paprikát, káposztát és hagymát termesztenek. Egyéb zöldségfélét — kisebb területen — a többi gazdaságban is termelnek. Nagyobb mennyiségben korai zöldségfélét is termesztenek. E cél érdekében erőteljesebben fejlesztik az üvegházi és a fóliasátras termelést, főleg a galsai és a tamási szövetkezetben. De paprikapalánta-neveléssel más gazdaságok is foglalkoznak majd, azonban csak kisebb arányban. A hetedik ötéves tervidőszakban a hektárhozamok növelését tűzték ki célul a zöldségtermelő gazdaságok. Ennek érdekében az eddiginél jobban ki akarják használni az öntözési lehetőségeket, de új öntözőberendezések építésével is számolnak. Komoly feladat hárul a gazdaságokra a termelés gépesítése színvonalának fokozásában. Belterjes gyümölcstermelésre főleg a sőregi (Surice) szövetkezet és a Füleki Állami Gazdaság szakosodik. Sőregen további harminc, Füleken pedig hetven hektáron gyümölcsfákat telepítenek. A hetedik ötéves tervidőszak végére nyolcszázötven tonna gyümölcstermést várnak a két gazdaságból, ebből a sőregíek hétszáz tonnát termelnek. A két gazdaság főleg almával és őszibarackkal látja majd el a piacot. Természetesen a többi gazdaságban is termesztenek gyümölcsöt, de kisebb mennyiségben. A termelőknek az előirányzott menynyiség elérése mellett nagyobb gondot kell fordítaniuk a gyümölcs minőségére. Ezért itt is alapvető követelmény az agrotechnikai előírások szigorú betartása, és a kertészeti dolgozók szaktudásának szüntelen fokozása. A gyümölcs- és zöldségtermelés fej* lesztése mellett, tovább bővítik a szőlőültetvényeik területét is. Erre — az 1981—85-ös években a buzitai, a rapponi (Rapovce) és a sőregi szövetkezetekben kerül sor. A tervek szerint továbbra is a borszőlőfajták telepítését szorgalmazzák. Az eddigi kísérletek ugyanis igazolták, hogy a járás természeti adottságainak ezek felelnek meg a legjobban. A szakemberek ugyan kísérleteznek csemegeszőlő termesztésével is, de ezen a téren nem értek el kedvező eredményt, sem a mennyiség, sem a minőség szempontjából. Tehát a lakosság megfelelő zöldséges gyümölcsellátása érdekében konkrét intézkedéseket foganatosítottak a járásban. Ehhez hozzájárulnak a kistermelők is, de tevékenységüket az eddiginél jobban kell irányítani. A gazdaságok és a kertészkedők a felvásárló vállalattól elvárják, hogy tegyék meg a szükséges Intézkedéseket a rugalmasabb felvásárlás érdekében, hogy a nehéz körülmények között megtermelt zöldséget, gyümölcsöt friss állapotban juttassák el a fogyasztókhoz. CSÄK ISTVÄN Újítások ÖTLETES BERENDEZÉS A növényvédőszerek alkalmazásakor a permetlé előkészítése még napjainkban is gyakran hosszadalmas, primitív eszközökkel történő, kézimunkaigényes művelet. Az előkészítést végző dolgozók közvetlen érintkezésbe kerülnek a mérgező anyagokkal, de sokszor a permetlé töménysége sem felel meg az előírásoknak. A permetlé előkészítésének a megkönnyítésére és meggyorsítására, de egyben a mérgezés veszélyének a csökkentésére is szolgál Štefan Gaňa a budulovcei szövetkezet (Košice-vidéke járás) dolgozójának újítási javaslata. Az újító többféle kiselejtezett gép alkatrészeiből, elemeiből — aránylag egyszerűen összeállítható — keveröberendezést szerkesztett, Növényvédőszer-tartálynak egy párolóberendezést használt fel. A növényvédőszerek vízzel való keverésére és a permetlé tárolására egy kiselejtezett, kétezerötszáz liter befogadóképességű hígtrágyatartály szolgálhat. A ZPB NOT 215-ös jelű szivattyú a víz áramlását, valamint az elegynek a permetezőgépbe való átszivattyúzását biztosítja. A keverő battériát egy megfelelően módosított tehergépkocsi fékberendezéséből állította össze. A keverőberendezés további elemeit egy módosított szűrőberendezés, kéztszivattyű és szelepek alkotják. A keverőberendezés kapacitása hétszáz liter percenként. A Kertitox 20/18 permetezőgép alkalmazása és 80 liter növényvédőszer adagolása esetén a keverőberendezés 5—7 permetezőgép töltésére alkalmas, s ezáltal tízórás műszakban 350—490 hektár területi teljesítmény érhető el. A keveréssel és a permetezőgép töltésével járó öszszes munkaműveleteket csupán egy dolgozó és a traktoros végzi. Egy permetezőgép töltése — beleszámítva a tömlő fel- és leszerelését — mindössze öt percet vesz igénybe. —inf—
