Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-28 / 13. szám

I 7ERVEZETt Wm га m ит1| Tornaiján (Šafárikovo) a Szlovákiai Kisállattenyész­tők Szövetségének ikét alapszervezete működik. A minap Kardos Piroskával, a Il-es számú alapszervezet titkárá val a tenyésztők múlt évi eredményeit summáztuk. — Szervezetünknek hetvenhat tagja van — tájékozta­tott Kardos Piroska. — Nem az a célunk, hogy sokan legyünk, hanem az, hogy jó munkát végezzünk. Siker­ként könyveljük el, hogy tagjaink körében egyre na­gyobb népszerűségnek örvend a háztáji szerződéses nyúlhizlalás. Tavaly mintegy ezerháromszáz kilogramm nyúlhúst értékesítettünk. A legtöbb vágóállatot Terpák István, Terpák László, Csizmadia László és Mogyoródi László adta el. Az idén bizonyára sok követőjük akad. Néhány társunk juhokat, galambokat, meg egzotikum madarakat tart, viszont a baromfitenyésztés fejlesztésé­ért még sokat tehetnénk. A tyúktenyésztés még úgy ahogy megüti a mércét, a kacsaállományunk is elég né­pes, viszont lúdból nagyon keveset tartunk, pulykából pedig mutatóba is alig akad a háztájiban. Tyúktenyész­tőink három fajtát (amrox, fehér arany és kék arany vajandott) tartanak, s az elismert tenyészetekből tavaly 660 tojást adtak a hanvai (Chanava) keltetőbe. Lehet, hogy több fajtával is foglalkozhatnánk, de vidékünkön tulajdonképpen már csak mi őrizzük az említett fajták tenyésztésének hagyományát, s ezt tartjuk a fontosabb­nak. — Az eredményes munkának előfeltétele a hozzáértés. Az alapszervezet mivel segíti a kistenyésztők tudásgya­rapítását? — Hangsúlyozni kívánom, hogy nálunk nem szokás eltitkolni a jő tapasztalatokat, titokban tartani a bevált termelési módszereket. A tapasztaltabb tenyésztők szí­­veseny segítenek társaiknak: elméletben és a gyakor­latban is. A fiatalokkal külön foglalkozunk. Ok Bocko Pál felügyelete mellett ismerkednek a háztáji állattar­tás mesterfogásaival. Szaklapokat járatunk, szakkönyve­ket vásárolunk, a példás tenyésztőket tanulmányútra küldjük.és a taggyűlésen meghallgatjuk, mi szépet és jót — s itthon is hasznosíthatót — láttak-hallottak. És természetesen igyekszünk kamatoztatni az így szerzett ismereteket, hogy még eredményesebb munkát végez­hessünk. Garai Ferenc ♦ ♦ A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége Központi Bizottságának a fiatalok munkáját irányító szakbizott­sága értékelte a fiatal tenyésztők köreinek múlt évi szocialista versenyét. A verseny feltételeit összesen 68 szakikör teljesítette. A kerületi győztesek a következők voltak: a Jablonicai KAI szakköre (senicai járás), az SF.KSZ rosinái alapszervezetének ifjúsági szakköre (žili­­nai járás) és.az SZKSZ košicei I-es számú alapszerve­zetének szakköre. Az említetteken kívül további jól működő szakkörök Is vannak minden kerületben. Közöttük említhető az SZKSZ vásárúti (Trhové Mýto) alapszervezetének ifjú­sági szakköre, amely Tóth Arpád vezetésével működik, és tavaly a nyugat-szlovákiai kerületben a tizedik he­lyen végzett. A szakkör ifjú tagjai a helyi apróállat­­bémutatőn kedvenceikkel két első, három második, és ugyancsak három harmadik díjat nyertek. Az elismerés hangján kell szólnunk a konrádovcei gyermekotthonban működő szakkörről is, amely a kö­zép-szlovákiai kerület második helyezettjeként fejezte be a versenyt. Tagjai a hajnáőkai kiállításon mutatták be állataikat, s az SZKSZ rimaszombati járási bizottsá­gának közreműködésével a fiatal tenyésztők járási talál­kozóját is megszervezték. A lelkes fiatalok szorgalmát dicséri, hogy bekapcsolódtak a környezetszépítési moz­galomba, azonkívül új, (korszerű állatszállást építettek a nyulaik számára. Korvíni A., az SZKSZ KB szakbizottságának titkára A Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége beluša! „Halas­tavak“ alapszervezetének tagjai az évzáró taggyűlésen elhatározták, hogy a CSKP megalakulásának 60. évfor­dulója és а XVI. pártkongresszus tiszteletére a Nemzeti Front választási programjának teljesítését 560 társadal­mi munkaóra, a mezőgazdasági üzemet pedig három­­három műszak ledolgozásával segítik, azonkívül a piaci zöldségkínálat gazdagítása céljából értékesítésre tormát, feketegyökeret, homoktövist stb. fognak termelni. (pS) «J* *** «J* «£♦ •*« а л a «J« «2* a < A búcsi (Búč) Gaál Margi­­ték másfél évtizede tagjai a Szlovákiai Kertészkedők Szö­vetségének. Margit néni be­vallása szerint ä háztáji szerződéses zöldségtermelés évi 28—30 ezer korona be­vételt eredményez a család­nak. Hideghajtatással salá­tát,karalábét, uborkát, vala­mint csemegepaprikát ter­melnek Fotó: —bor ♦j* »2» «$* »2« »2* »2* *•* *♦* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *j* *i* »J» *з* *3» «j» «2» «3« «3» «3* «3* «3* A^A A^A A^l HOZZÁSZÓLÁS Az istálló nem feltétel Kedvtelésből közel negyven éve foglalkozom nyúltenyésztéssel, az utóbbi öt évben a szerződéses ház­táji nyűltartásba is bekapcsolód­tam. Minden nyúltenyésztéssel kap­csolatos irodalmat elolvasok. A Szabad Földművesnek régi olvasója vagyok. A január 31-i szám szak­rovatában érdeklődéssel olvastam a „Házinyúl mikroklíma-igénye" című írást, s mert nem tudok min­denben egyetérteni dr. László Lász­ló tudományos kutatóval, elhatá­roztam, megírom ezt a pár sort. A szerző a többi között így ír: „A nagyhozamú nyúlfajták, illetve „hibridek" termelését már nem a szabad természet adott viszonyai, hanem mindinkább a mestersége­sen kialakított tartási feltételek határozzák meg . .. Ennek ellenére a termelés még ma is idényszerű és a vágónyúl-eladás jelentős része az év második felére jut, mivel sok háztáji tenyésztő télen nem szaporítja a nyulakat. Ez a jelen­ség népgazdasági szempontból előnytelen“. Ez a magyarországi tapasztalat sajnos nálunk is teljes mértékben érvényes. Oe vajon miért van ez így? Nem azért, mert a szakirodalomra és a „bölcsek“ tanácsára hagyatkozó, tapaszta­latlan tenyésztők visszarettennek a téli szaporítástól? Mert mit ír a szerző? „Télen az újszülött nynlak számára — élet­koruk 3-ik hetéig — zárt ellető­ládáról kell gondoskodni, amely­ben 20—25 C-fokos istállóhőmér­séklet mellett a szükséges 25—30 C-fokot biztosítani lehet.“ Hát ez az, ami szerintem túlzás. Télen­­nyáron az udvaron elhelyezett, dróthálós ketrecekben tartom a nyulaimat, s különösebb gondvise­lés nélkül télen is szaporítom őket. Több éven át új-zélandi, kalifor­niai és francia ezüst fajtákkal dol­goztam. Két évvel ezelőtt átváltot­tam a nagy csincsillára, s talán ki­tartok mellette. Szaporulata min­den tekintetben kielégítő — az öt kilót is eléri —, fejlődése gyors, húsa első minőségi osztályban ér­tékesíthető. Az állatok nyugodtok, s talán ezért is fejlődnek gyorsab­ban. Az idén két nőstény ellett meg januárban: az egyik mínusz 14, a másik mínusz 16 C-fokos hidegben. Az egyik alomban nyolc, a másik­ban kilenc fióka volt és a jelek szerint (most három hetesek) ha­marosan elválaszthatom őket. Evek óta foglalkozom téli szapo­rítással, és kizárólag kedvező ta­pasztalatokról számolhatok be. Mi­vel a csincsilla jól szoptat és köz­ben maga sem fogy le, a téli sza­porítás révén általában négy — kiváló anyák esetében öt — ellés­­re is sor kerülhet egy évben. Igaza van a szerzőnek — olykor valóban előfordul, hogy a hagyo­mányos természeti viszonyok kö­zepette tartott nyulaknál a téli ei­lest követően a fiókák elpusztul­nak. Ennek azonban mindig oka van. Például az, hogy valami rend­szeresen nyugtalanítja a nőstényt, ezért nem takarja be vagy követ­kezetesen szétszórja a fiókáit, s a­­zok elpusztulnak. Ezt előidézheti például a bak közelsége is (szom­szédos ketrec). Ha így tartjuk a nyulakat, nyáron is elpusztulhat az alom. A téli szaporítást mindenkinek ajánlani tudom. Már csak azért is, mert a helytelen takarmányozás következtében általában elhíznak a tenyészállatok, aztán tavasszal kez­dődik a sopánkudás, hogy nem tudjuk befedeztetni a nőstényt. Csuport János, Béla (Belá) v v v v v *«* ♦♦♦ ♦♦♦ w ♦2* «2* *** *** \ A mozgalom fejlesztését szorgalmazzák A rozsnyói (Rožňava) járás­ban 16 alapszervezete van a Szlovákiai Kertészkedők Szövet­ségének. Az utóbbi két év alatt, amióta Nagy Béla a járási bi­zottság elnöke, kétszáz száza­lékkal növekedett a taglétszám. Ez jelentős eredménynek szá­mít, hiszen a közel félezer hek­tár nagyüzemi termelésre alkal­matlan földterületnek mindösz­­sze tíz százalékát művelik meg kistermelői szinten. Sok még te­hát a pótolnivaló. A járási pártbizottság mezőgazdasági osztálya programot dolgozott ki a parlagföldek mielőbbi kihasz­nálására. Legfontosabb feladat­nak tartják a kertbarátok moz­galmának kiszélesítését. Ezzel egyidőbén gondoskod­niuk kell a tagság szakmai is­mereteinek gyarapításáról is, hiszen a kertészkedők elméleti felkészültsége határozza meg gyakorlati munkájuk színvona­lát, eredményességét. A járási bizottság mennyire tudatosítja ezt a tényt? —. kérdezem Nagy Bélától. — Mi is ezen a véleményen vagyunk — mondja. — Ezért is hoztunk létre egy háromtagú előadó testületet, amelynek tag­jai tartják az alapszervezetek­ben a szakmai előadásokat. Azaz tartanák, ha meghívnák őket. Sajnos, nem mindegyik alapszervezet él a lehetőséggel. A járásban melyik alapszer­vezet büszkélkedhet a legjobb munkaeredménnyel? A rőcei (Revúca) és a rozsnyói szervezetek. A városiak gazdálkodnak, ter­melnek a legjobban? — Paradox jelenség, de így van. A falusi szervezetek tagjai a paraszti gazdálkodás „ősi“ hagyományait, szokásait, mód­szereit alkalmazzák. Azt mond­ják, a „vérükben van“ a föld­del való munka. Az új terme­lési módszerek, valamint a szakszerű tápanyagellátás és vegyszeres védekezés iránt a­­zonban már nincsen (kellő ér­deklődésük. A városiaknál más a helyzet. Nekik mindent az alapoktól kell kezdeni. Több erőt kell kifejteniük az ismere­tek megszerzésében és azok al­kalmazásában, mint a falusi kollégáiknak. Nagyobb a törek­vésük is. Ismereteik gyarapítá­sa során ök már a korszerű mezőgazdasági alapismeretekkel találkoznak, és azok szerint dolgoznak. Mint látjuk — ered­ményesen. Véleménye szerint a nagyüze­mi termelést folytató szocialista mezőgazdasági üzemek mellett milyen szerepet tölt be a kert­barátok mozgalma a gyümölcs­ös zöldségtermesztésben? — A közellátás jelenlegi hiá­nyosságait tekintve, járásunk­ban rendkívüli jelentősége van a háztáji kertészkedésnek. Töb­bek között növeli a mezőgazda­ШВВйЗЯ"?­tfUSZOUINK KÉRDÉS: Van 30 ár földem, kajsziba­rackot akarok telepíteni. Milyen térállást javasolnak, hogyan készítsem elő a földet, és meny­nyi fát vegyek? P. K., z. VÁLASZOLUNK: Merem remélni, hogy aki ilyen komoly vállalkozásba kezd, az valamilyen szakköny­vet is fellapoz. Egy rövid vá­laszban ugyanis nem lehet ki­merítően foglalkozni egy tan- Ikönyvnyi ismeretanyaggal. Te­hát csak röviden: Telepítés előtt a földet 70 cm mélyen megforgatjuk (rigolíro­­zás), tartaléktrágyázással fosz­fort és káliumot adagolunk. Ha ilyen mély szántásra nincsen mód, viszont nehéz, kötött ta­lajról van szó, akkor legalább a leendő sorok helyén kell egy méter széles sávban — és az említett mélységig — földkotró­val megkevertetni a földet. Ha a szükséges talajlazítást semmi­képpen sem tudjuk megoldani, akikor 1X1 méteres és 80 cm mély gödröket kell ásni. A ki­emelt földet két kupacba kell rakni: az egyik oldalra a szán­­lóréteget, a másikra a mélyebb­ről kiemelt vadföldet Azt ajánlom, 6—7 méteres sortávolságra és 4—5 méteres tőtávolságra telepítsen. Persze csak akkor, ha nem akar a fa­sorok (között tartósan mást is termelni, és nem traktorral ter­vezi elvégezni a talajmunkákat stb. Ennél á térállásnál egy tá­ra kb. 30 négyzetmétert számí­tunk, tehát 95—100 csemetére lesz szüksége. Ha a szántás során bedolgoz­tuk a trágyát (lOOq istállótrá­gya, 5 q szuperfoszfát és 5 q kénsavas káli), akkor most megássuk a gödröket (40X40X 40 cm), a csemeték gyökereit visszavágjuk (enyhe kurtítás, inkább csak a sérült gyökerek kezelése), majd agyagos föld­ből és marhaürülékből készített pépbe mártjuk a fácskákat és eltelepeítjük. Ha a csemeték IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIÍM sági üzemek termelékenységét, mert a jelenlegi zöldségárak miatt nem gazdaságos a nagy­üzemi termelés. Legalábbis a mi járásunkban nem az. Elsőd­leges feladatunknak tartjuk a kertbarátok mozgalmának fel­lendítését, azáltal, hogy átvesz­­szük és alkalmazzuk a szocia­lista mezőgazdaság tapasztala­tait és néhány termelési mód­szerét, illetve annak révén, hogy a szakmai ismeretek ok­tató-propagálásával és gyakor­latban yalő alkalmazásával, ke­vesebb idő- és munkabefekte­téssel több és jobb minőségű árut termelünk. A Kertészeti Szolgáltatások vállalatával milyen az együtt­működésük? Tulajdonképpen semmi­lyen. Novemberig a rimaszom­bati járáshoz tartoztunk, ott adtuk le igényléseinket is. Az­tán a szövetség központi bi­zottsága Iglóhoz (Spišská Nová Ves) csatolt bennünket. Ök vi­szont, s ezt maguk is elismer­ték, képtelenek teljesíteni elvá­rásainkat. Ezen a helyzeten mi­előbb változtatni szeretnénk. Az alapszervezetekben, gon­dolom, már lezajlottak az évzá­ró taggyűlések. — A gyűléseket rövid előadá­sokkal és filmveítésekkel kap­csoltuk össze, hogy ezzel is fel­frissítsük a tagság érdeklődé­sét. Az elmúlt esztendő ered­ményeinek értékelése mellett távlati programot dolgoztunk ki az alapszervezetek vezetősé­gével együttműködve, amelynek megvalósításában számolunk a párt- és az állami szervek er­kölcsi, illetve anyagi támogatá­sával is. Korcsmáros László fonnyadtak lennének, kiültetés előtt 2—3 napra állítsuk őket vízbe. Ha nem volt talajforgatás, csupán gödröket ásunk, akkor a termőföldet tesszük a gödör aljára. Olyan 40 cm mélységben már rakhatunk, földdel kever­ve, érett istállótrágyát, kom­posztott, valamint kb. 3—3 kg szuperfoszfátot és kénsavas ká­lit (vagy 3 kiló NPK-t). A ré­­tegezést addig folytatjuk, amíg el nem érjük a csemete számá­ra megfelelő gödörmélységet (mint a faiskolában). Ettől kezdve — a fa gyökereihez — semmilyen trágyát ne tegyünk, inkább jó termőföldet húzzunk rá. Legfelülre a gödör aljáról kiemelt vadföld is megfelel. A csemete köré készítsünk tányért, öntsünk rá egy kanna vizet. Igazítsuk meg a kiülte­tett fá koronáját: egy vezér­­vesszőt és négy-öt oldalágat hagyjunk, mindet egyharmad­­dal bekurtitva. A metszéssel ej­tett sebeket kenjük be olajfes­tékkel. Belncz János agrármérnök, a mezőzgazd. tudományok kandidátusa ШШШШШ Madáritató Az apró egzotikus mada­rakat tartó állatbarátoknak gyakran gondot okoz az íta­­tóedények beszerzése, ezért sokan házilag készítenek különféle — jó vagy kevésbé megfelelő — itatót. Jobb hí­ján én is ezt a megoldást választottam. Az üzletben kis műanyag palackban árusítják a folyé­kony ragasztót, a szódabi­karbónát, a sampont stb. Az ilyen kis műanyag palackból könnyűszerrel készíthetünk megfelelő itatöt madaraink számára. A palackon éles kés vagy zsilettpenge segít­ségével megfelelő alakú és nagyságú nyílást készítünk (lásd az ábrát), majd a vá­gási felületet dörzspapírral simára csiszoljuk. Hogy sza­bályos ívben vezessük a kést, vágás előtt a palack falán rajzoljuk meg a nyílás körvonalát. Az Hatót a kalicka olda­lára kell függeszteni, tehát a palack nyakára — lehető­leg rozsdamentes drótból — foglalatot kell készítenünk. A kb. 2 mm vastag drótra akikora műanyag szigetelő esődarabkát húzunk, hogy körülfogja a palack nyakát, majd a drótot fogó segítsé­gével az ábrán látható ala­kúra formázzuk. Az akasztó két szárát — a palack nya­kára helyezve — ugyancsak drótból készült kapoccsal rögzítjük. A kész itatöt megtöltjük vízzel és az etető vagy az ülőkék közelében a kalicka falára akasztjuk. Előnye, hogy hulladékanyagból ké­szül, tehát olcsó, azonkívül könnyen és gyorsan tisztít­ható, és nem törik össze, ha a madarak leverik vagy tlsz* tításkor véletlenül kicsúszik a kezünkből. (Tv)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom