Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-14 / 11. szám

1981. március 14. __________SZABAD FÖLDMŰVES __________^- 7 Emlékezés Peter Jilemnickýre Bartök-év SIMON LAJOS: Bartók gyűjtőúton Nagyanyáim pirulva kacarásztak: jaj, dehogy énekelek az úrnak, hiszen nincs búcsú most, és lagzi sincs, . keresztelő volt a múlt héten három, akkor tán szerencsésebb lett volna az úr. Nagyapáim döcögve nevetgéltek: bolond az, aki csak úgy rázendít, talán egy üvegecske, egy kis pályinka talán ... egy kis öröm, uram, egy kis öröm ... És szólott Bartók: hát a keserűség?! Nagy csend után valaki tétován felsőhajtott: „Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele, ' két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere.“ „Bár az intézőnél lakik, rendes az úr ...“ beszélgették virradatig. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1901. már­cius 18-án Letohradon egy mozdony­­vezető családjában született a szocia­lista realizmus egyik szlovák úttörője, Peter Jilemnický nemzeti művész. Kö­zépiskolai tanulmányai befejezése után a huszas évek elején a lévai (Levice) tanítóképzőben oklevelet szerzett s Szlovákia akkori legszegé­nyebb vidékein tanítóskodott. 1926 nyarán a fiatal szovjet állam megse­gítésére alakult egy nemzetközi bri­gád, az Interhelpo, s jilemnický, mint a brigád krónikása és a brigád cseh­szlovák tagjai gyermekeinek tanítója utazott ki a Szovjetunióba, ahol előbb Pispek (a mai Frunze) városában, majd Kraszno-Csehovka községben működött. Innen került a Moszkvai Ojságíróképzö Intézet. Hazatérése után néhány évig a Pravda szerkesztőjeként dolgozott, majd 1930-ban ismét a tanítói katedra mögé állt és Szlovákia több községé­ben tanítóskodott. 1939-ben cseh származása miatt el kellett hagynia a klérofasiszta szlo­vák államot. Csehországban a fasiszta megszállás idején mint Csehszlovákia Kommunista Pártja illegális központi bizottságának összekötője tevékenyke­dett, míg a Gestapo 1942-ben le nem tartóztatta. Koncentrációs táborba zár­ták, s fogságának csak a győzelmesen előretörő Szovjet Hadsereg vetett vé­get. A Csehszlovák Kommunista Pártot képviselte a nemzetgyűlésben s az Is­­kolaűgyí Megbízotti Hivatalban dol­gozott mint osztályvezető. 1947-ben a Belgrádi Szláv Tanács munkatársa volt, majd 1948-től Csehszlovákia Moszkvai Nagykövetségén dolgozott, mint kulturális attasé. Ott is halt meg szívszélhűdésben 1949. május 19-én. Még Csehországban élt, amikor mint fiatal költő elkezdte Irodalmi tevékenységét. Expresszionista költe­ményeket írt, melyek arról tanúskod­tak, hogy a saját hangvételű, tehet­séges cseh költő, Petr Bezrur hatása alatt állt. Később, már mint szlovákiai tanító több kommunista lapnak volt az állandó munkatársa. Cikkeket, kar­colatokat és elbeszéléseket írt a Pro­letár, a Pravda chudoby, a DAV és a Hlas fudu című lapokba. A huszas évek végén és a harmincas években jelentek meg regényei, melyeket a haladó világban — elsősorban a Szov­jetunióban — hódító új alkotó mód­szer, a szocialista realizmus módsze­re alapján írt. Első regénye, a „Győzelmes bukás“ 1929-ben jelent meg. Kysuce népének Mélyen aludt a ctgdnytelep. Oh, csak legalább megálmodták vol­na, hogy mi történt Jergovo feletti Csak figyelmeztette volna őket vala­mi éjszakai látomás, hogy legyenek éberebbekI Nem, nekik sejtelmük sem volt a világ gonoszságairól. Ök mosolyért mosollyal szoktak fizetni, nem pedig halálos ütéssel. Иоду a faluban valami Müller tom­bol? Nem törődtek vele. Inkább rág­csálták a szalonnabört és krumplit sütöttek. És rájuk szakad a baj. Ha nem tévedek, mindjárt másnap vagy harmadnap három katona ment ki hozzájuk. Az egyik német volt, a másik kettő Vlaszov-féle. Vidámak voltak, vicceltek és pálinkával itatták a cigányokat. Amikor már emelkedett a hangulat, akokr aztán előjöttek a csellel. — Elszöktünk a katonaságtól, — mondták a cigányoknak, — és a par­tizánokhoz tartozunk. Nem tudnátok bennünket útbaigazítani? Persze, a cigányok haboztak: hinni, vagy nem hinni? De mikor a katonák tovább töltögették a poharakat, las­sanként mégis feloldódott a nyelvük. — Útbaigazítani? Annál mi sem könnyebb! Menjetek a hegyekbe!... Ott annyian vannak, mint égen a csillag! — És közietek nincsenek partizá­nok? — tudakolták tovább a németek. — Dehogyis nincsenek! — büszkél­kedtek az ittas cigányok. nyomorúságát és élniakarását, a jobb élet iránti vágyódását mutatta be e regényben, akkor még nem a szo­cialista, hanem a kritikai realizmus eszközeivel. Regényének főhőse Mato Horon, még nem igazi forradalmár, ám ösztönösen küzd a kizsákmányoló kapitalista rendszer ellen azt remél­ve, hogy egyszer sikerül kiharcolni a jobb világot. Ugyancsak 1929-ben je­lent meg egy külföldi kiadónál — Chicagóban — Jilemnický nagysikerű riportkönyve, a „Két esztendő szov­jetföldön“, amely karcolatok, riportok egész során keresztül mutatta be a Szovjetunió sikeres elveszítéseit, a szovjet nép munkalendületét, tenni­­akarását és optimizmusát a szocia­lista társadalmi feltételek közepette. Egy évvel később, 1930-ban újabb című regénye, melynek élményanya­gát a Szovjetunióban eltöltött két esz­tendő szolgáltatta. Ebben a regényé­ben alkalmazta Jilemnický elsőízben a szocialista realizmus alkotó mód­szerét. Regényének főhőse, MatúS Repka a Gorkij által megörökített Pa­vel Vlaszovhoz hasonló, igazi szocia­kat és töprengőket egyaránt — a szo­cializálás gondolatának. 1932-ben adták ki Jilemnický „Tö­>— Csak még nem tértek vissza. Estefelé, amikor besötétedett, a ka­tonák elmentek. A leitatott cigányok beténferegtek putrijaikba és aludtak, mint a tej. Éjjel rájuk törtek a németek. El­­özönlötték a telepet, mint az árvíz. Felverték a fekete népséget, kikerget­ték őket vackaikból, és mindannyiu­­kat behajtották a legnagyobb putriba, amely elé őrséget állítottak. — Ö, Istenem! Krisztusom! — hang­zót a velőtrázó sikoltozás. — Könyö­rüljetek meg, urak! Ne hagyjanak el­pusztulni! Ki tudja valaha is megmagyarázni azt a csodát, ami ekkor történt. Talán Katarína szemei bűvölték el az őrt? Vagy talán — bocsánat a feltevésért — mégis megszólalt benne az emberi lelkiismeret? Nem tudom. De az őr, amikor magára maradt, egyszerűen kinyitotta a putrit, a mezítlábas, vé­kony ingekben levő cigányokat kien­gedte a vizes hóba, és közben a fejük fölé lövöldözött, amíg csak széjjel nem futottak a bozótos hegyoldalon. Biztosan maga is hallott már erről a tűzvészről, és így tudja, hogy a régi cigánytelep akkor teljesen porrá éget. És ha manapság elmegy az egy­kori putrik felé, láthatja, hogy mi­lyen csinosan sorakoznak ott a cigá­nyok új faházai. Ez bárkit meggyőz­het róla, minden beszéd nélkül is, hogy mi nem érzünk faji gyűlöletet, és egyáltalán nem akadunk fenn raj­ta, hogy a cigányoknak fekete sze­műk és göndör hajuk van. rétién föld“ című regényét, melynek cselekménye a kapitalizmus nagy vál­sága idején, a huszas évek végén és a harmincas évek első felében játszó­dik le. A regény főhőse Pavol Hus­­čava, Vítkovice! gyárimunkás, volt szegényparaszt, aki cseh munkás elv­társainak segítségével a proletariátus jobb életéért folyó harc öntudatos sorkatonájává válik. Ebben a regény­ben már teljes mértékben érvényesül a szocialista realizmus alkotó mód­szere és az író egyre inkább kibonta­kozó tehetsége. A harmincas évek gazdasági válsá­ga képezi a hátterét Jilemnický 1934 ben megjelent regényének is, amely „Egy kocka cukor“ címmel látott napvilágot. Cukorrépát termelő kispa­­rasztok, gyári munkások, béresek a szereplői a történetnek, akiknek sor­sán keresztül az író azt mutatja be, hogy a kapitalizmus válsága elsősor­ban a nincsteleneket, a proletariátust sújtja. Három évvel később jelent meg Jilemnický újabb, igen érdekes szer­kezetű és felépítésű regénye, az regényben és mondanivalójának az a végkövetkeztetése, hogy csak az igaz­ságos szocialista társadalomban érhe­tő el a boldogság, ha az ember meg­leli a helyes utat annak az „iránytű­nek“ a segítségével, amely ott van minden emberben, amely minden em­ber cselekvéseinek ösztönzője. Bár Jilemnický nem volt aktív részt­vevője a Szlovák Nemzeti Felkelésnek — mivel akkor a koncentrációs tábor foglya volt —.kiszabadulása után azonnal felkereste a harcok színterét és gyűjtöte az anyagot egy újabb re­gényéhez, melyben a felkelésnek kí­vánt örök emléket állítani. így került el a Felsőgaram vidékére is és meg­írta a Garam menti krónika című re­gényét, amelyben a Cíerný Balog köz­ség közelében folyt harcokon keresz­tül mutatja be a regény hőseit, a bá­tor partizánokat és az illegális párt­munkásokat. Egyszerű, de egyszerűsé­gükben is kiváló hősök egész sorát vonultatja fel, és így adózik a szlovák történelem legnagyobb eseményének. Peter Jílemnickýt ma úgy tartja számon a szlovák irodalomtörténet, mint a szocialista irodalom egyik út­törőjét és megteremtőjét. írótársával, irányították a figyelmet a dolgozó tö­megek életére és sorsára, s ők szol­gálták a szlovák irodalomban elsők­ként a haladás nagy ügyét a toll fegyverével is. Születésének 80. évfor­dulóján szeretettel emlékezünk az Íróra, akinek emberi, írói és kommu­nista helytállása példaképül szolgál­hat valamennyiünk számára. SÄGI TÖTH TIBOR Bosszantó Szilveszter éjszakáján fogadalmat tettem, ahogy esik, úgy puffam min­den, nem törődöm a világgal, a világ­nak száz bajával. Az őseim emlékére esküdtem, nem iszom többé „tüzes vizet“. Ezt be is tartottam tnajdňem egy egész napon át. Ha a régi bará­tom be nem toppan, lehet ma is absztinens lennék. De jött, és addig mondta a szépet élettársamnak, míg engedélyt nem kaptam egy órás ki­menőre. Hová, merre, töprengtem? Bár jól Ismerem a fővárosi dühöngőket, de azok rendszerint hétfőtől—péntekig vannak nyitva, mert szerintük akkor szolgálják a dolgozók érdekeit. Per­sze vasárnap- és ünnepnapokon kevés olyan vendéglátóüzemet találni, ahol a jőnép az éhségét csillapíthatja. A jó öreg nyugdíjas egyszer-egyszer szeretne rendesen megebédelni, de erre ném igen van módja, mert az éttermek zárva vannak. A fene tudja, miként alakult ki ez így. Ügy látszik nálunk ez a divat. Hellyel-közzel ért­hető, ha valakik arra hivatkoznak: „Mi is emberek vagyunk“. A vendég­látásban azonban indokolatlonok az ilyen kifakadások. A szegény csapo­sok és pincérek ugyan arra hivatkoz­nak, hogy „bagóért“ dolgoznak, de ha valóban így igaz, akkor hogyan lehet ezeknek a kiskeresetű embereknek villájuk, nyaralójuk, és miért tudják egyesek az autókat oly gyakran cse­rélni, mint sok férfi a feleséget. Egyszóval ők is emberek. János bá­csi, aki harminc esztendőt ledolgozott a Dimitrovka „illatos“ gyártelepén, még karácsonykor sem-ehetet rántott­szeletet, mert a vendéglátóipar leg­több alkalmazottja ünnepelt. Részem­re egy kissé érthetetlen, miért nem inkább hétfőn tartanak zárva. Lehet, hogy nincs ebben igazam. Az üzlet, az üzlet. Csakhogy a fővárosba egész hétre bejáró emberek az asszonytól megkapták a heti fejadagot, hogy ételből, italból hiányt ne szenvedje­nek. Ezek közül sokan a hétfő reg­geli viszontlátás örömére a reggel hatkor nyitó másodosztályú kávéhá­zakban nyolcig elvedelhetik a zseb­pénzt. Frédi barátommal a minap már tér­dig lejártam a lábam, míg végül a Tatra Szállóban találtuk nyitva a presszót. Leültünk, csakhogy azok a fránya modern székek úgy millegtek, hogy a gyengébb fizikumú ember könnyen tengeri betegséget kaphatott volna. Boroviőkát rendeltünk — az állító­lag jó gyomormosó — hozták is egy röpke félóra múlva, valami istentelen öblös pohárban, amelynek a fenekén lötyögött valami. — A sok bába között elvász a gye­rek — mondta Frédi barátom, aki hozzá van szokva a tisztességes fa­lusi- féldecisekhez, és szereti meg­nézni azt is, hogy jelzésig telt-e a pohár. Ezt meghallotta a pincérnő, és csendesen odasúgta: Pofa be, mert le is út, fel is út. — Mi bűnt követtünk el? — kér­deztem bátortalanul. — Nincs magukkal beszélnivalóm. Én dolgozónő vagyok, ünnepeken is helyt .állok, és még maguknak jár a szájuk. Mondtam a havernak — pofa be, de a konok „parasztja“ csak köteke­dett, és a második körnél féldecist kért igazának bizonyításául. Féldecis poharat nem kapott, de útilaput igen: — Menjenek a fenébe! Biztos, ami biztos, magammal von­szoltam régi barátomat, aki tovább méltatlankodott az óriáspohár miatt. Csillapítgattam, de ő makacskodott, és csak mondogatta, miért kell a nagy pohárból semmit inni. Töprengtem, hogyan győzzem meg a méltatlankodót. — Te, Frédi, jól tudod üyeggyártó nagyhatalom vagyunk. Egész évben, de különösen az ünnepek alatt, sok külföldi látogat el hozzánk. Hát nem illik megmutatni a remek poharain­kat? — Lehet, hogy igazad van, csak azt nem értem, miért kell a biliket mű­anyagból készíteni, ami egykettőre megsárgul. Én már csak úgy gondo­lom, ha annyi üvegünk van, azt is készíthetnénk üvegből. TÖTH DEZSŐ vXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>XVNXVC>XX4XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV» хххххххххххххххххххчххххх>хххххххххххххххххх\ххчххххчхххч\хххххххх\чххххчхххх\\хххч.хч.ххх\ххчххччххххчххх* A cigánytelep RÉSZLET A GARAMMENTI KRÓNIKA CÍMŰ REGÉNYBŐL regénnyel jelentkezett Peter Jilem­nický: Megjelent a „Dübörgő léptek“ „Iránytű“. Az író az emberi boldog­ság problematikáját fejtegeti ebben a az ugyancsak kommunista tanító Fra­­lista realista hős, aki pozitív jellem- ňo Kráílal együtt ők honosították vonásaival, őszinte emberi magatartá- meg a SZj0vák szépprózában a ezocia­­sával nyeri meg a regényben ábrázolt nsta realizmus alkotó módszerét, ők szovjet falu népét i— szimpatizánso­' f 4 4. A í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom