Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-14 / 11. szám

1981. március 14. .SZABAD FÖLDMŰVES. 3 A mezőgazdaság távlatai a KGST-országokban MAGYARORSZÄG: KEDVEZŐ FELTÉTELEKET A LEHETŐSÉGEK KIHASZNÁLÁSÁHOZ A magyar mezőgazdaság és élelmi­szeripar ]ö eredményeket ért el az előző ötéves tervidőszakban. Tavaly az egy lakosra Jutó gabonatermelés 'megközelítette az 1300 kilogrammot, a hústermelés pedig meghaladta a 140 kilogrammot. Am munkájának ne­gatívuma volt, hogy az ágazatnak a nemzeti jövedelemhez való hozzájáru­lása elmaradt a kívánttól, a termelés növekedésével nem tartott lépést a gazdaságosság és a versenyképesség, a kedvezőtlen természeti adottságú mezőgazdasági nagyüzemekben sem a gazdálkodás, sem a pénzügyi helyzet nem javult érdemlegesen. A következő öt évben nemcsak a termelés mennyiségi fejlesztése, ha­nem a gazdaságosság javítása is alap­vető feladat A célok eléréséhez min­den anyagi, szellemi erőre szükség van. A magyar népgazdaság hatodik ötéves terve a kor követelményeit megértő és annak elébe menő kezde­ményezésekre, számos lehetőség feltá­rására és kiaknázására épül. A következő években a mezőgazda­ságban mindenekelőtt három követel­ménynek kell megfelelni. Ezek: a ha­zai igények jobb kielégítése, a belső ellátás Javítása mellett egyre jobban Igazodni kell az exportkövetelmények­hez, s végül javítani kell a termelés hatékonyságát. Gazdasági feladatként természete­sen az agrárágazatban is az ország nemzetközi fizetési mérlegének javí­tása, az életszínvonal-politikai célok elérése áll a munka középpontjában. A következő években tovább nő a hús, húskészítmények, a tojás — te­hát a biológiailag nagyon fontos, na­gyobb értékű tápanyagok egy főre jutó fogyasztása. A liszt, a tésztafé­lék, vagyis az úgynevezett cereáliák fogyasztása mérséklődik. Ezzel szem­ben a zöldségfélék, a gyümölcsfo­gyasztás növekedésére számítanak, s termelési szempontból eleget tesz­nek a korszerű, helyes táplálkozás követelményeinek. A gyakorlati követelmények megol­dásában nagyobb szerep vár a tudo­mányokra. A kutatásban tevékenyke­dők munkájában Is nagyobb haté­konyságra van szükség, hogy a gya; korlat eredményesebb lehessen. A mű­szaki fejlesztésre előirányzott nem nagy összegeket rendkívül ésszerűen kell felhasználni. A mindennapi mun­kában mindinkább érvényesíteni kí­vánják azt az elvet, hogy a legjobb eszközök is csak hozzáértő, szorgal­mas, jól képzett emberek kezében hasznosulnak Igazán. A mezőgazdasági termelés fejleszté­sében a két fő tennivaló: a hagyomá­nyosan termelhető termékek odahaza szükséges mennyiségének megterme­lése és a hazai szükségleten felül a mezőgazdasági, élelmiszeripari terme­lés erőteljes növelése azokban az ága­zatokban, amelyek gazdaságos export­ra képesek. A népgazdasági terv 1985 végére az agrárexport 30 százalékon felüli növelését Irányozza elő. A vele összefüggő import ennél lényegesen kisebb mértékben nő. Nem kisebb feladat a mezőgazda­ság nemzeti jövedelemhez való hoz­zájárulásának a növelése. A mezőgaz­dasági termékek termelése hasonló mértékben — évente 2,3—2,8 száza­lékkal — nő, mint az előző ötéves tervidőszakban. Ezzel párhuzamosan javítani kell a termelés gazdaságossá­gát, ami annak egyik alapvető felté­tele, hogy nagyobb mértékben hozzá­járuljon a nemzeti jövedelemhez. A közgazdasági szabályozás válto­zásai, a mezőgazdasági termelésben felhasznált eszközök, anyagok, beren­dezések árának növekedése, vagyis a nemzetközi gazdaságban zajló válto­zások tervszerű, fokozatos hazai ér­vényesítése nagy kényszerítő erő. Az ipari termékek és az energia árnöve­kedéséből származó mezőgazdasági költségemelkedésnek csak mintegy kétharmadát fedezik a nagyobb mező­­gazdasági felvásárlási árak. Az állami támogatásnak mértéke, köre is szű­kül. Ezeket a pénzügyi hatásokat a termelő egységeknek kell a gazdálko­dás minőségének javításával kivéde­niük. A gabonatermelési terv teljesítése >— ami búzából hektáronként 4000, kukoricából pedig 6000 kilogrammos átlagot feltételez — a következő öt év legfontosabb részfeladata. Erre alapozódik ugyanis a hazai kenyér­­liszt-ellátáson kívül a nagyon nagy értékű hústermelés és a gabonaexport is, _ (Népszabadság) Az űrkutatás távlatai A szovjet űrkutatási eszközök legnépesebb „családja“, a már több mint 1200 tagot számláló Kozmosz-sorozat az űrbiológiától 'kezdve az ásványkin­csek kutatásáig számos tudományos és népgazdasági területen nyújt felbe­csülhetetlen hasznot. A távközlési mesterséges holdak segítségével vált le­hetségessé, hogy a szovjet központi televízió és rádió műsorai ma már csaknem az ország egész területén vehetők, s az Interszputnyik-rendszer keretében a szocialista országok között Is állandó információs kapcsolat Jöt létre. Ezt földi eszközökkel nem lehetett volna megvalósítani. A me­teorológiai mesterséges holdak rendszere az operatív meteorológiai infor­mációik továbbításával, a várható áradások, ciklonok, viharok előrejelzésé­vel évente csaknem egymilliárd rubel hasznot hajt A Szaljut-űrállomások űrhajósai számos kőolaj-, földgáZr és egyéb ás­­váskincs-lelőhelyet fedeztek fel, s mind kézzelfoghatóbb gyakorlati hasz­not hajtanak a mező- és erdőgazdaság, a halászat érdekében végzett meg­figyeléseik. A szakemberek értékelése szerint az elkövetkező évtizedben az űrkutatás biztosítani fogja az egész földet átfogó rádiós és televíziós kapcsolatok, a repülőgépek és tengerjáró hajók közlekedésének biztonságát, a meteoroló­giai és környezetvédelmi világhálózat sikeres működését, a természet és a földi erőforrások széles körű kutatását. E távlatokkal összefüggésben a szovjet tudósok és konstruktőrök a Jelenlegieknél tökéleletesebb, megbíz­hatóbb, hosszabb távon hasznosítható, specializált űrállomások és techno­lógiai rendszerek létrehozásán dolgoznak. A szovjet űrállomások követke­ző nemzedékének prototípusai a Szaljut-sorozat tagjai. Ezek az úgyneve­zett modullrendszerrel, azaz négy-hat csatlakozóberendezéssel rendelkez­nek. Ekonomicseszkaja Gazeta MUNKANÉLKÜLIEK — FUTÓSZALAGON A brit szigetvilágban a háború óta rekordméreteket öltött a munkanél­küliség. Nagy-Britanniában jelenleg 2 millió 300 ezer munkanélkülit tarta­nak nyilváh, és számuk tovább nő. (Jurij Kersin rajza) Befejeződött az SZKP ЮПИ kengressziisa Ismét Leonyid Brezsnyev a párt főtitkára A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXVI. kongresszusa a hét elején folytatta a vitát Nyikolaj Tyihonov miniszterelnök be­számolójáról — a szovjet népgazda­ság fejlődésének fő irányai az 1981— 1985. években és az 1990-ig terjedő Időszakban. A csehszlovák pártkül­döttség rövid látogatást tett a Lett SZSZK fővárosában, Rigában, és részt vett a Leninről elnevezett VEF rádió­technikai gyár dolgozóinak baráti nagygyűlésén. A vita befejezése után a kongresz­­szus határozatokat hozott. Már előző­leg egyhangúlag jóváhagyta és elfo­gadta a főbeszámolót és a pártszerve­zetek feladatává tette, hogy megvaló­sítsák az abban foglalt célkitűzéseket. A kongresszus arról is határozatot hozott, hogy megkezdik az SZKP programja új változatának megszer­kesztését. Az új programot a soron következő kongresszuson terjesztik elő. A kongresszus határozatilag jóvá­hagyta a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlődésének fő irányait az 1981—1985. évekre és az 1990-ig ter­jedő Időszakra. A Szovjetunió Minisz­tertanácsának feladatává tette, hogy a fő irányelvekkel összhangban dol­gozza ki az ötéves állami terv javas­latát, s ezt bontsák le a minisztériu-. mok, főhatóságok és a szövetségi köz­társaságok vonalán ügy, hogy a Leg­felsőbb Tanács októberi ülésszakán előterjesszék. A kongresszus a dolgozók levelek vei, észrevételeivel és a kommunisták­nak a kongresszushoz eljuttatott pa­naszaival kapcsolatban is határozat­ban foglalt állást. A kongresszus március 3-án meg tartotta záróülését, melyen Dimitrij Usztyinov, a választási bizottság el­nöke ismertette a központi szervek megválasztásának eredményeit. Lelkes tapssal fogadták, hogy Leonyid Brezs­­nyevet egyhangúlag a Központi Bi­zottság tagjává választották. Ezt kö­vetően összeült az új Központi Bi­zottság és megválasztotta vezető szer­veit. Az SZKP Központi Bizottságának főtitkárává egyhangúlag ismét Leo­nyid Brezsnyevet választották. A Köz­ponti Bizottság megválasztotta a Poli­tikai Bizottságot és a Titkárságot, ki­nevezte a pártellenőrzési- bizottság elnökét. A kongresszusi küldöttek ezek után meghallgatták Leonyid Brezsnyev zár­szavát. A pártfőtitkár hangoztatta: Minden erőfeszítésünket két kölcsö­nösen összefüggő irányban kívánjuk összpontosítani. Az egyik a kommu­nizmus építése, a másik a béke meg­szilárdítása. A küldötteknek pártszer­vezeteikbe visszatérve be kell kapcso­lódniuk a kongresszusi határozatok gyakorlati végrehajtásába. A szovjet emberek tudják, hogy a párt jelszava: mindent a szovjet em­ber jólétéért, mindent az emberért. Tudják ezt és ezért odaadóan támo­gatják pártunk politikáját. Mi azon­ban mást is tudunk: semmi sincs in­gyen. Az életkörülmények javítása csakis maguknak a szovjet emberek­nek intenzív munkájával érhető el. A fejlett szocializmus biztosítja min­den egyénnek a lehető legszélesebb körű érvényesülést, lehetőségeket. Az a fontos, hogy ezeket a lehetőségeket ki is használjuk. A szabad, öntuda­tos munka, a magunk és társadal­munk javára végzett munka minderre elég! Külpolitikai programunk az enyhü­lési folyamat folytatásának és elmé­lyítésének a programja, a lázas fegy­verkezés megszüntetésének harci programja. Pártunk ismét bebizonyí­totta, hogy a szovjet népnek nemcsak óhaja, hanem politikai akarata is, hogy minden! megtegyen a tartós és megrendíthetetlen békéért. A békét nemcsak akarjuk, hanem világos, fon­tos programmal indulunk a békeharc­ban, — hangoztatta Leonyid Brezs­nyev. A kongresszus befejeződése után az SZKP Központi Bizottsága fogadást adott a Kremlben a kongresszuson részt vett külföldi kommunista, mun­kás- és népi demokratikus pártok kül­döttségeinek tiszteletére. A 123 kül­földi küldöttség nevében Gustáv Hu­­sák, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára mondott köszönetét a meg­hívásért és szívélyes fogadtatásért. Küldöttségünk még a nap folyamán Moszkvából hazaérkezett Prágába. MWiffBwtig: чини индии—: „Az eget ostromolták” A naptár pirosbetűs évfordulót je­lez: 110 éve röppent a magasba u párizsi proletariátus forradalmi zász­laja. A történelem első olyan forra­dalma, amelynek célja nem az ural­kodó osztályok megszokott szerepcse­réje, hanem az egyenlőség és a világ­szabadság eszméitől ihletett, megala­pozott, ha kissé forradalmi romanti­kától áthatott, minden eddiginél mé­lyebbre ható politikai rendszcrváltoz­­tatási kísérlete volt. Tény, kéthónapos fennállása és bukása számtalan tanul­sággal szoigált a forardalmi munkás­­mozgalom kibontakoztatásában, ta­pasztalatait leszűrte napjaink kommu­nista és munkásmozgalma is. A Pári­zsi Kommiin a mához is szól számta­lan vonatkozásával. - A Kommün rövid történetét vizsgál­va számos fontos, máig is érvényes elvet fedezünk fel. Először is a Kom­mün szervezői tisztában voltak vele, hogy csak a régi burzsoá elnyomó apparátus szétzúzásával, mindenre ki­terjedő és az egyenlőség elvét követő széles népképvisalet megteremtésével valósulhat'meg a munkások önkor­mányzata. Másodszor a Kommünt át­hatotta az internacionalizmus vezé­relve — ezért is hozott rendeletet a francia uralkodók és a burzsoá kor­mányzat hódításait megörökítő emlék­művek lerombolásáról, mert szemléle­tében mind erősebbé vált az osztály­testvériség elve, s hozott külön hatá­rozatot arról, hogy külföldiek is tiszt­séget vállalhatnak a Kommünben, a­­minek ragyogó példáját éppen a ma­gyar FRANKEL LEO, óbudai ötvösmű­ves mutatta, aki a Knmmünnek a francia proletáriátus kormányának népjóléti és gazdasági ügyekkel meg­bízott biztosa (minisztere) volt. A Párizsi Kommün, melynek emléke március 18-hoz fűződik, történetével a burzsoázia álhazafiságát is lelep­lezi, megkérdőjelezi patrióta szólamai­­nek őszintetségét. Amikor a proleta­riátus megmozdult, hogy átvegye a kezdeményezést a porosz—francia há­borúban vereséget szenvedett bur­zsoáziától, amely még a passzív ellen­állás gondolatát is feladta, ez a bur­zsoázia, nevezetesen THIERS minisz­terelnök, a Versaille-1 csoport vezető­je nem átallott szövetkezni Bismarck* kai, a porosz vaskancellárral, hogy megakadályozza a népfelkelés forra­dalommá fejlődését. Még egy felismerés: a burzsoázia brutális kegyetlensége. Amikor a Kom­mün vezetőinek hibáit, következetlen­ségét kihasználva, megszervezte ellen­forradalmát és 1871. május 28-án le­verte a Párizsi Kommünt, borzalma­sabb változatban ismétlődött meg Me­dici Katalin Szent Bertalan éjszakája. Az előbbinek a történelmi források szerint 30 ezer, az utóbbinak 80 ezer áldozata volt. A bosszúért lihegő bur­zsoázia a puszta elveket is üldözte, a nemzeti gárdához tartozás gyanúja pedig elég volt ahhoz, hogy valakit felkoncoljanak akár a nyílt utcán. A párizsi kommünárok fáklyavivők voltak a forradalmi harcban. Emlékü­ket nemcsak a Pere Lachaise temető őrzi, hanem a marxizmus—leninizmus forradalmi, állandóan gazdagodó taní­tása is. A marxizmus klasszikusai „egy új társadalom dicsőséges hírnö­két“ látták a Párizsi Kommünben, mely Engels szavaival élve, „a prole­tariátus diktatúrája volt“, —in—< К 0 MM ENTARUNK Elszámították magukat Ä külpolitikai fejlődés, egyes or­szágok nemzetközi helyzetének alakulása olykor meglepetése­ket tartogat, előre nem látható for­dulatokat, amelyek bizonyos szakasz­ban döntően kihatnak az illető or­szág fejlődésének további alakulásá­ra. A spanyolországi helyzet alakulá­sával foglalkozva legutóbb utaltunk rá, hogy ADOLFO SUAREZ miniszter­­elnököt jobboldali beállítottságú tá­bornokok fenyegető hallgatása, far­kasszemet nézése, titkos szervezke­dése késztette lemondásra, kormány­zó pártja, a Demokratikus Centrum Unió sorainak belső átszervezésére. A puccsista készülődésről szárnyra kelt mende-mnndák nem bizonyultak alaptalanoknak, mert amikor a cor­­tesban Suarez bemutatkozó kijelölt utódának, LEOPOIDO CALVO SOTE­­LÖNAK meghalgatása folyt, Illetve a bizalom megszavazásáról tanácskoz­tak, váratlan incidens zavarta meg a honatyákat. Csendőrök, a hírhedt GUARDIA CIVIL emberei törtek be a terembe ANTONIO TEJERO MOLINA alezredes vezetésével és órákhosszal sakkban tartották a képviselőket. Mintha csak vártak volna valamire, ami azonban elmaradt, s a puccsisták — mert azok voltak, a hatalom kato­nai átvételére törekedtek — egymás után megadták magukat. Annak a francoista időkből jól ismert Guardia Liviinek az emberei léptek a színre, akik annak idején közreműködtek JULIAN GRIMAU kommunista pártve­zető hóhérkézre juttatásában, haza­fiak meghurcolásában stb. Az elvetélt puccs nagy próbatétele volt a törékeny spanyol demokráciá­nak. A körülmények úgy hozták, hogy a király határozott fellépése, az al­kotmány és a demokrácia melletti el­kötelezettsége a döntő pillanatban a­­molyan katalizátor lett a katonapoliti­kai erők játékában. A hadsereg főpa­rancsnokaként egyenruhában feltűnő király puszta megjelenésével intelmül szolgált a főtiszteknek, kire és mire esküdtek fel. Érthető, hogy ez a vá­ratlan körülmény emelte a király népszerűségét, melyet a köréje tömö­rülő párt, a Demokratikus Centrum Unió kellően ki is használt. Calvo Sotelo megkapta a bizalmat, s a tör­téntekkel kapcsolatban bejelentette, hogy gyökeresen átszervezi a kor­mányt. Demokratikus átszervezés, a köz­élet megtisztítása a fasiszta alvilág maradványaitól — ez a spanyol közvélemény követelése is. A kérdés, milyen következetesen törté­nik meg. Hiszen Tejero alezredes 1978-ban már részt vett az ugyancsak dugába fúlt Galaxia fedőnevű puccsban, de „bűnbocsánatban“ része­sült. Az elmozdított katonatisztet be­fogadták a csendőrség kötelékébe. Az alkotmányos rendszer és a demokrá­cia védelmében kétségtelenül tovább kell lépni. Ezt tudatosítaniuk kell в király körül felsorakozott olyan bal­oldali erőknek is, mint Santiago Car­rillo Spanyol Kommunista Pártja, vagy FELIPE GONZALEZ szocialistái. A marxizmus—leninizmushoz és a pro­letár internacionalizmushoz odaadóan hű baloldali csoportokból tavaly ala­kult Spanyol Egyesült Kommunista Párt vezetői nem véletlenül mutattak rá a francoizmus elleni harc egész korszakának tanúságaira, az éberség, a következetes demokratizálás elen­gedhetetlen fontosságára Ibéria vá­laszúján. A spanyol közvélemény tö­megreagálása azt bizonyítja, érvényes az egykori polgárháborús jelszó: No pasaran! Vagyis: nem tör át a reak­ció. Spanyolországban különösen fon­tos a hadsereg megtisztítása és demokratikus szellemű átformá­lása. A hadsereg komoly szerepet ját­szott Franco államában, bizonyos idő­szakban élet-halál ura volt. A hadseregnek nehéz volt megszok­nia a demokratikus viszonyokat. Még nem járta ki a demokrácia iskoláját, s ezért is nagyon fontos, kinek a ke­zében van a vezénylet. Ma már nem titok, hogy az a titokzatos személyi­ség, akinek parlamenti megjelenésére vártak Tejero emberei, nem volt más, mint ALFONSO ARMADA Y COMYN tábornok, a vezérkari főnök helyette­se. Nem akárkiről van sző. A nemesi származású, arisztokrata katonatiszt annak idején a király nevelője volt. Sőt, Tejerőék megmozdulása előtt sze­retett volna beszélni a királlyal, de nem kapott bebocsátást. A jelek sze­rint a katonai hatalomátvétel gondo­latának a királyt is meg akarták nyerni, de az uralkodó átlátott a szi­tán és éleslátásának tanúbizonyságát adta. Ez reményt ad a spanyol de­mokrácia zsenge hajtásainak megerő­södésére. A spanyolországi belső front megerősödése azért is fontos, mert külpolitikai vonatkozásokban a NATO szövögeti terveit Ibéria körül, ezzel Washington stratégiai és világhatalmi terveit szolgálva. L6RINCZ LÁSZLÓ 1 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom