Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-02-28 / 9. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES 1981. február 28. 12 Az esviirnnüküdéslffin rejig era A smižany-1 földművesszövetkezet Jogosan viseli a Csehszlovák-Szovjet Barátság nevet. Hiszen a nehéz körülmények között gazdálkodó szövetkezet kiemelkedő eredményeivel közismertté vált a kelet-slzovákiai kerületben. Sikerük egyik meghatározója a hasznos tapasztalatcserében rejlik. Évek éta szoros baráti kapcsolatot tartanak fenn a Szovjetunió Kárpátalja területén gazdálkodó Chuszt község „Lenin“ kolhozával. A két gazdaság szakemberei a kölcsönös látogatások során sok hasznos tapasztalatra tettek szert nemcsak a gabona, a silókukorica és a burgonya termesztésében, de az állattenyésztés szakaszán is. t—i Van mit tanulnuk szovjet barátainktól ■—. mondotta Anton Vidíš mérnök, az élsz elnöke. >— A szigorú munkafegyelem, a rend mindenki számára természetes. Az öntudatosság, a munkához való hozzáállás, a felelősségérzet, amelyet fóleg a gépek Javításáben, karbantartásában és védelmében tapasztaltunk, sokkal magasabb szintű, mint nálunk. Látogatásunk során számtalan hasznos tapasztalatot szereztünk szovjet partnereinktől. Pedig a mostoha körülmények között gazdálkodó smlžanyi szövetkezet az élvonalba zárkózott fel az új iránti fogékonyságuk, szorgalmas munkájuk, fokozott akaratuk révén. Nem csoda, hogy azon kevés gazdaságok egyike, ame lyet a magas állami kitüntetés, a Munkaérdemrend illet meg. A szövetkezet mezőgazdasági területe valamivel meghaladja a kétezer hektárt. Szántóterülete 1336 hektár. Tehát nem tartozik a nagy gazdaságok közé, ám nagyságát a szilárd gazdasági alap, a kiegyensúlyozott, stabilizált termelés határozza meg. A hatodik ötéves tervidőszak átlagában gabonából negyvenhárom mázsás átlagterméssel dicsekedhetnek. Az elért hektárhozamok még a legmostohább években sem csökkentek negyven mázsa alá. Pedig nem a zempléni, sem a szepesi síkságon, hanem a Magas-Tátra tövében terjeszkedő dimbesdombos területen gazdálkodnak. A gazdaság dolgozót a burgonyatermesztésnek is nagy mesterei. Ezt fényesen bizonyítja az a tény, hogy az elmúlt öt év átlagában kétszázötvennégy mázás hektárhozamot értek el. Több gazdaság számára hasznos tanulságként szolgálhat, hogyan lehet évelő takarmányokból öt éve átlagában — szénában számítva — száz mázsán felüli átlagtermést elérni hektáronként. Az a gazdaság, amely elegendő mennyiségű takarmányalapot képes megteremteni, annak az állattenyésztése sem lehet gyenge. Pedig ez nem könnyű feladat a szövetkezet részére, hiszen jelentős állatállománnyal rendelkeznek. Száz hektárra számítva kilencven darab szarvasmarhát, ebből harminchárom tehenet tartanak. Évi és tehenenként! átlagban valamivel háromezren felüli fejési átlagot érnek el. A hízósertések napi súlygyarapodási átlaga ötvenhat, a hízómarháké pedig kilencven dekagramm. Dicséretre méltó, hogy vállalásuk nemcsak a termelés növelésére, hanem a minőség fokozására is irányult. A feladatok megvalósításának köszönve, burgonyából tavaly kétszázötven mázsán felüli hektárhozamot értek el. Ezen túlmenően kiváló minőségű ültetőburgonyát termesztettek. A burgonyatermesztésben elért szintet a jövőben stabilizálni akarják, mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt. Az idei évre vállalták a kétszázötven mázsás átlagtermés elérését, továbbá az étkezési és az ipari célokra termesztett burgonya minőségi követelményeinek maradéktalan betartását. Példájuk követésére felhívták a kelet-szlovákiai \kerűlet többi burgonyatermesztő gazdaságát is. Nem véletlen, hogy tavaly в nemzetközi szocialista munkaversenyben a smižanyi efsz nyerte el a kárpátaljai kerület vörös vándorzászlőját. Azonban о szövetkezet dolgozói a sikerek tudatában sem nyugodtak bele az eddig elért eredményekbe. Hanem a gazdálkodás további fejlesztésére törekednek, főleg a legújabb tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati alkalmazásával. Tovább akarják érvényesíteni a haladó szovjet ismereteket és tapasztalatokat is. Ebben látják Jövőjük legmegbízhatóbb távlatát. IVÄN SÁNDOR, a CSSZBSZ Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságának elnöke 3aráii «rszőgck termelési fópasaiatoteí A gabonatermesztés fejlesztése A Szovjetunió gazdasági fejlesztése fő irányelveinek az 1981—1985-ös évekre és az 1990-ig terjedő időszakra kidolgozott tervezete a most kezdődött ötéves tervidőszakban az évi gabonatermést 238—243 millió tonnában irányozza elő. Ez a bruttó gabonatermelés azonban még nem oldja meg az önellátás problémáját. Hogy az ország szükségletét ne csak kenyérgabonából (ez a probléma a Szovjetunióban már régen megszűnt), hanem takarmánygabonából is ki tudják elégíteni, ahhoz a brutto gabonatermést személyenként átlagban legalább egy tonnára kell növelni, vagyis körülbelül 280—285 millió tonnára. A szakemberek véleménye szerint a Szovjetunió ezt a határt 1990-lg el tudja érni. A mostani ötéves tervidőszakra előirányzott 238—243 millió tonna brutto gabonaterméssel kapcsolatban a nyugati sajtó kétségbe vonta a terv realitását. Nos, nézzük a tényeket. Tizenöt évvel ezelőtt a Szovjetunió 130 millió tonna gabonát termelt évente. A most végte ért ötéves tervidőszakban az évi átlagos gabonatermés először haladta meg a 200 millió tonnát, a növekedés — 70 millió tonna. Egyes években a termés elérte a 238 millió tonnát. A növekedés értékelésénél nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Szovjetunióban az utóbbi tíz évből öt évnek az időjárási viszonyai rendkívül kedvezőtlenül befolyásolták a gabonafélék terméshozamát. Nehezen képzelhető el, hogy az elkövetkező tíz évben ilyen gyakran ismétlődnek meg a rendellenes időjárási jelenségek. A szovjet mezőgazdasági szakemberek optimizmusa azonban nem az Időjárás jóindulatára épül, hanem a növekvő reális lehetőségekre és a megalapozott számításokra. Az ország népgazdaságába beruházott összegek mintegy 27 százaléka az agráripari komplexum fejlesztésére Irányul. A gabonafélék termesztéséhez és betakarításához a kolhozok és a szovhozok új, nagy teljesítményű gépeket kapnak, 1985-ben a gazdaságoknak jutó ásványi műtrágya mennyisége eléri a 115 millió tonnát. Ez lehetővé teszi, hogy a gabonaföldek trágyázásához felhasznált műtrágya mennyiségét jelentősen növeljék. A kukorica vetésterületének bővítése és az élenjáró gazdaságokban már meghonosított ipari termelési technológia lehetővé teszi, hogy ennek az értékes takarmánygabonának a termelését a duplájára növeljék. Jelentősen növelik a gabonatermést az öntözött földeik, amelyeknek a terméshozama a Szovjetunió éghajlati és talajviszonyai között rendszerint két* szeresen felülmúlja a száraz művelésű földek terméshozamát, és az öntözött földek kisebb mértékben függnek az Időjárás szeszélyeitől. Már a tizenegyedik ötéves tervben az eddig öntözöt és lecsapolt földekhez — állami beruházással — újabb 3,4—3,8 milliő hektárt csatolnak. És végül: a gabonatermesztés fon* tos tartaléka — a vetőmag minőségének javítása. A mezőgazdasági szervek intézkedései előirányozzák, hogy a gabonaföldek vetésterületének 90 százalékához biztosítani kell az új, nagy terméshozamú vetőmagot. A szakemberek véleménye szerint ez 20 százalékkal növeli a gabonafélék terméshozamát. Az új ötéves tervidőszakban további intézkedéseket Irányoznak elő: az időjárás szeszélyeinek ellenálló gabonafajták meghoz nosítását, a mezei munkák időtartamának csökkentését, az új talajművelési módszerek nagy területeken valő elterjesztését. A szovjet szakemberek ezeknek az Intézkedéseknek a megvalósításától a gabonaprobléma megoldását várják; azt, hogy az ország szükségleteit teljes mértékben ki lehet majd elégíteni saját termesztésű gabonából. 1APN — KS) Komposztálás hígtrágyával Az NDK-ban azzal kísérleteznek, hogy a hígtrágyát más szerves anyagokkal komposztálják. Erre a célra alkalmasnak bizonyultak a televényben gazdag talajok, továbbá a korábbi évekből visszamaradt szalma, valamint a tőzeg stb. Komposztálásra az a hígtrágya alkalmas, amelyben legalább 2 %-os a szárazanyag-tartalom. Minél több benne a szárazanyag, annál könnyebb komposztálni. A komposztáláshoz egymástól 10 m távolságra párhuzamosan ék alakú vermeket ásnak 1,5 m mélységben. A kiemelt földet oldalt felhalmozzák. Majd a mélyedésbe 1 m magasságig szalmát, vagy más alapanyagot (pl. tőzeget) töltenek, azután ezt az anyagot nehéz traktorral jól tömörítik, vékony talajréteggel befedik, és a vermek homokfalait lebillentett földdel zárják le. A felsoroltak csak előkészítő munkák voltak, amelyeket a hígtrágyát kiszállító tartálykocsik feljárójának megépítése fejez be. Ezek után kezdődhet a vermek feltöltése hígtrágyával. Ehhez a tartálykocsikat háttal a vermek széléhez közelítik és a hígtrágyát a verembe ürítik. A verem mérete, illetve befogadóképessége 1000 m3 hígtrágya. Feltöltés után a vermeket kb. 2—3 hónapig nyugodni hagyják. Ez Idő alatt a hígtrágya besűrűsödik, és megindul a szalma kémiai bomlása. Ekkor a verem oldalt felhalmozott sénctalaját bekeverik a vermet feltöltő anyagba. A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA Ezt követőleg a keverékanyagot több alkalommal megfelelő gépi eszközökkel legfeljebb 3 m-es prizmába rakják át, ahol az anyag további rothadásnak van kitéve. A beérett komposztot lstállőtrágya módjára lehet a szervestrágyaszórókkal a szántóföldön elszórni. Feld. TRIAZINREZISZTENS GYOMOK A rendszeres triazin-herbicides kezelések következtében a kukorica évelő gyomnövényei (disznóparéj, madárrepce, libatop, aggófű stb.) közöt 6—8 óv alatt olyan biotfpusok alakulnak ki, amelyek a kukoricához hasonlóan ellenállnak a trlazin-származékű herbicideknek. Az ilyen rezisztens biotípusok egyre jobban terjednek a knkoricaföldeken. A libatop triazin-rezisztenciája nem a herbicíd gyors lebontásán alapul, hanem a kloroplasxtisz-membránokon át folyó elektronszállftás triazin -érzékenységének megszűnésére vezethető vissza. A mechanizmus valószínű magyarázata •z, hogy a membrán finom szerkezete megváltozik, s ez megakadályozza a triazinkötö helyek kialakulását. A szerzett triazinrezisztencia a hasonló kémiai szerkezetű herbtcidek (metri - bubin, terbacil, bromacil) használata során is előfordul, de az eltérő szerkezetű vagy más hatásmódú herbicidek (pl. diuron, linnron, desmedipham, bifenox, dicamba 2,4—D stb.) rendszeres alkalmazása során nem kell tartani a triazin-rezisztencla fellépésétől. Mindez indokolja a herbicidrotáció beiktatását Agrio. Rlsotorfin elnevezéssel a Szovjet Mezőgazdasági Mikrobiológiai Intézetben új műtrágya-koncentrátumot állítottak elő, amelyek bizonyos baktériumokból tőzegkultúrán tenyésztenek ki. Kísérleti eredmények hektáronként kétszáz gramm adagolásával: a többlettermés szójából 0,24, lucerna- és hereszénából egy, cstllagfürt- és lucernazöldtömegből tíz-tizenhárom tonna hektáronként. Pamfrban a kutatók három, eddig ismeretlen vadbúzafajtát leltek. A Pamír szinte természetes laboratóriuma számos vadon élő növénynek, itt még olyan egyedülálló flóra létezik, amely a föld többi táján régen kipusztult A mintegy hatezer növényfajta némelyike rokona az ismert kultórfajtáknak. A fehérmustár tarlóba vetve hektáronként 140—200, de egyes években még 340 mázsa zöldtömeget is ad. A vetésforgók telítése gabonafélékkel csökkentette a talajmikroflóra tevékenységét, a tarlóba vetett zöldtrágya leszántása azonban serkentette azt. Hatására az összes mikroorganizmusok száma 14—39 százalékkal nőtt Az árpa hektáronkénti termését pedig 7,5 mázsával növelte. Sajnos, a lévai (Levice) járás állattenyésztése még napjainkban is a nyugat-szlovákiai kerület ranglétrájának utolsó fokán helyezkedik el. E lemaradásnak egyik oka a múltba vezet vissza, elsősorban az ötödik ötéves tervidőszakba. Abban az időszakban, amikor a többi járás állattenyésztésében dinamikus fejlődés vette kezdetét, e lévai járásban inkább visszafejlődésről lehetett beszélni. Érthető, hogy nehéz felvenni a versenyt azokkal az élenjáró járásokkal, ahol már több mint egy évtizede gyors ütemben bővültek az állatállományok, új istállök épültek, korszerű tartási és takarmányozási technológiákat vezettek be, fokozatosan megvalósították az állatok haszonkeresztezését, — s előrelátóan — a takarmányalap megteremtésére is gondoltak. A hatodik ötéves tervidőszak gyökeres változást jelentett a lévai járás állattenyésztésében, főleg a szarvasmarha-ágazatban. Megkezdődött a fejlesztési folyamat, amely a termelés színvonalának emelését eredményezte. Ha az elmúlt öt esztendőben végbement fejlődést vesszük alapul, akkor kétségtelenül az állattenyésztésben elért eredményeket pozitívan értékelhetjük. Hiszen öt év alatt a szarvasmarha-állomány úgyszólván tizenkilencezer darabbaj gyarapodott, az eladott tej menyisége negyvenhárommillió literről hatvanhárommillió literre, a húsé pedig hétezernyolcszáz tonnáról kilencezerszáz tonnára növekedett. A múlt év eredményeit azonban korántsem lehet pozitívan értékelni. A kezdetben jól beindult fejlődési folyamatban bizonyos visszaesés állt be, főleg a szarvasmarha-tenyésztés szakaszán, de a sertéstenyésztésben is. Ugyanis tavaly — az 1979-es évhez viszonyítva — az állattenyésztési termelés úgyszólván minden szakaszán gyengébb eredményeket értek el. Tehát a tej- és hústermelésben, a hízóállatok hasznosságöban és a szaporulatban egyaránt. A lemaradást elsősorban a tömegtakarmányok hiánya idézte elő. Hogy miért... 7 Erre a kérdésre szinte minden egyes lemaradozó gazdaságban egyforma a magyarázat: az elűző év kedvezőtlen időjárási viszonyai következtében gyenge volt a termés, a tömegtakarmányok termőterülete nem felel meg a szükségletnek, a rétek és legelők kezeléséhez, a termés begyűjtéséhez nincs elegendő gépi eszköz, s még több más objektív tényező, a fogyatékosságok kimagyarázására, melyekből „szerencsére“ nincs hiány. De legyünk tárgyilagosak. Az indoklások részben jogosak, hiszen a járásban öt év átlagában a szántóföldön termesztett tömegtakarmányok termőterülete jelentősen csökkent Míg 1970-ben egy szarvasmarhára számítva 0,44 hektárnyi terület jutott, addig tavaly csupán 0,29 hektár. Ezen túlmenően az előző évhez viszonyítva tizennyolcezer tonnával csökkent a keveréktakarmányok mennyisége. U- gyancsak jogos a hegyaljai és a hegyvidéki gazdaságok követelménye a korszerű gépek iránt. Viszont a szubjektív tényezőkről már nem szívesen beszélnek az egyes gazdaságok vezetői. Vagyis arról, az általános hiá-HHHiiiiiiHNimNinNMiiiimninmMimNiNiiHnmimiiiHNMiHmiuiiiHm ÚTKERESÉS A BŰVÖS nyosságról, hogy a növénytermesztés ranglistáján a tömegtakarmányok termesztése mindig az utolsó helyre kerül. Számtalan fogyatékosság tapasztalható az agrotechnikai intézkedések betartásában, a takarmányterületek trágyázásában és vegyszerezésében, a betakarításban, a tartósításban vagy a rétek és legelők hasznosításában, melyeket nagyobb arányú gépesítés nélkül is jobban ki lehetne használni, főleg legeltetésre. A takarmányozási gondok mellett a meglehetősen leromlott üszőállomány és a nagy állatelhullás is elősegítette a visszaesést. Emellett a tejhasznosság növelésére irányuló haszonkeresztezés kezdetleges szakaszában van, s csupán a tehénállomány tiz százaléka keresztezett. Éppen ezért nehezen magyarázható az a tény, hogy a hízómarhák napi súlygyarapodási átlaga csupán hetvenhat dekagramm volt, holott az eredeti fajta genetikai adottsága lényegesen nagyobb hízékonyságra képes. Persze ebben is közrejátszott az elégtelen takarmányozás. Említést érdemel, hogy a felmerült problémák ellenére — járási átlagban — az állattenyésztés áruforgalmazási tervét teljesítették. Az elmúlt évekhez viszonyítva jelentős javulás állt be a tej tisztaságában is. Tavaly az eladott tej összmennyiségének hetven százalékát az első minőségi osztályban értékesítették, a harmadik minőségi osztályba csupán öt százalék került. Hogy a járás állattenyésztésében jelentős tartalékok rejlenek, s a további fejlődéshez adottak a lehetőségek, erre az egyes gazdaságok eredményeiben mutatkozó lényeges eltérések utalnak. Míg a tejtermelésben a járás 27 szövetkeztte közül tíz gazdaságban tehenenként! és évi átlagban a háromezer litert sem érték el, addig az Alsószecsei (Dolná Seč) és az Ipolyszakállasi (Ipeľský Sokolec) Efsz-ben háromezernyolcszáz literen felüli, a Veľký Űúr-i Efsz-ben 3627 és a Fegyvernek! (Zbrojníky) Efszben 3580 literes fejési átlaggal dicsekedhetnek. Egyes gazdaságok a hízómarhák hasznosságában a kerületi átlagot is túlszárnyalták. A santavkai, a nagyölvedi (Veľké Ľudince), a nagysallói (Tekovské Lužany) és a kissallúi (Tekovské Lužianky) szövetkezetben például a hízómarhák napi súlygyarapodási átlaga 0,92—1,00 kilogramm között alakult. t A sertéshizlaľás szakaszán is jelentős eltérések tapasztalhatók. Míg a nagyölvedi, a sáréi (Sárovce), a Veľký Oúr-i és alsészecsei szövetkezetben az egy hektár szántéföldterületre számított sertéshústermelés 278—327 kiló között Ingadozott, addig a Starý Tekov-i, a Horné Semerovce-i és az Ipolyszakúlasl Efsz-ben 184—170 kilő volt. Az élenjáró gazdaságok példája igazolja, hogy a kedvezőtlen körülmények, a nehézségek ellenére is kimagasló eredmények érhetők el, hogy az időjárási viszontagságok mellett is meg lehet teremteni a szükséges takarmányalapot! A hetedik ötéves tervidőszakban a szarvasmarha-tenyésztés körül a figyelem homlokterébe. Ezért lényegbe vágóan fontossá vált a tömegtakarmányok termesztési színvonalának emelése és az erőtakarmányok szükségletének csökkentése. Tehát feltétlenül a megfelelő takarmányozási és tartási technológia érvényesítésével kell megteremteni mindazokat a feltételeket, amelyek főleg a tömegtakarmányok optimális hasznosulását és a szarvasmarha-ágazat gazdaságosságát eredményezik. A lévai járás vezetői ismerik a problémákat, s a tapasztalatokból levont következtetések révén igyekeznek a múltban felmerülő hiányosságokat kiküszöbölni. Az állattenyésztés, de főleg a szarvasmarha-tenyésztés fellendítésére irányuló intézkedésekről V i d a mérnök, a jmi állattenyésztési főágazatvezetője tájékoztatott. Már a múlt év tavaszán konkrét intézkedések történtek, hogy az idei téli időszakra megteremtsék a szükséges takarmányalapot. Minden gazdaságban felmérték a tömegtakarmányok termesztésének helyzetét, s ott,
