Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-02-21 / 8. szám
.SZABAD FŰLDMOVES 1981. február 21. 12 A Bábolna B1—15-ös szárítóüzem Áz Érsekújvár! (Nové Zámky) Földművesszövetkezet mint városkörzeti gazdaság számtalan nehézséggel küzdött és küzd a termelés íeilesztésében. Hiszen a természeti adottságok korlátozzák az öntözőberendezések hálózatának szélesebb körű kitermsztését, és a város közelsége nehezíti az új állattartó telepek létesítését. Az elmúlt öt évben mégis megtalálták a módját a mezőgazdasági termelés gyorsütemű fokozásánák. A szövetkezet fejlődésében gyökeres változást jelentett az 1976-os év, amikor a 'Bánovi Elsz-szel társulva 3852 hektár mezőgazdasági területet felölelő nagy gazdaság jött létre. Az álló- és forgóeszközök összevonása kedvező feltételeket teremtett a termelőeszközök hatékonyabb kihasználására — például a BS-6-os típusu takarmányszárító esetében, amelyet később egy pogácsázó gépsorral is kiegészítettek —, valamint a termelés összpontosításának és szakosításának elmélyítésére az állattenyésztés és a növénytermesztés szakaszán egyaránt. KUKORICA-TERMESZTÉS MONOKULTÜRÄBAN A gazdaság növénytermesztése kimondottan- kukorica-termelésre szakosított. A szemeskukoricát a szántóterület őtven százalékán, azaz ezernyolcszáz hektáron termesztik. Ezáltal kiemelkedő szerepet töltenek be a járás kukorica-programjának megvalósításában. Hiszen kísérleti gazdaságként szerepelnek, melynek célja kipróbálni, miképpen érvényesül a kukorica nagyobb arányú termesztése egy-egy gazdaság szerkezetében. Tehát nem közömbös, milyen eredményeket érnek el, miképpen oldják meg a szerkezeti változással együttjáró problémákat, de főleg hogyan teremtenek összhangot a növénytermesztés és az állattenyésztés között. A szakosított szemeskukorica-termesztés sajátos vetésszerkezet kialakítását tetté szükségessé. Elsősorban leszűkítették a termesztett növénykultúrák számát, s jelenleg — az egynyári és az évelő takarmányok nyellett — csupán búzát, tavaszi árpát és napraforgót termesztenek. A vetésforgóból kiiktatták a cukorrépa, a burgonya, a hüvelyesek, a kender és a fűszerpaprika termesztését. A felsoroltakból látható, hogy sok olyan növény kimaradt a termesztésből, amely gazdag termés esetén jelentősen növeli a növénytermesztés jövedelmezőségét, bővíti a takarmányalapot, de nem utolsósorban kedvezően befolyásolja a talaj termőképességét. A szemeskukoricát váltás nélkül, vagyis monokultúrában termesztik. Ez szükségessé tette a belterjesítésre irányuló agrotechnikai intézkedések maradéktalan érvényesítését. Tavaly műtrágyából például háromszázötven kiló tápanyagot juttattak egy hektár területre. Ezen túlmenően jelentős mennyiségű vegyszert használtak fel gyomirtásra, valamint a betegségek és a kártevők elleni küzdelemre. A négyéves eredmények biztatóak. A gyors ütemű fejlesztés biztató Az eddigi tapasztalatok szerint a kukorica váltás nélküli termesztése be váltnak bizonyult. Erről a legjobban tanúskodik az a tény, hogy az elmúlt öt év átlagában szemeskukoricából ötvenhárom mázsa átlagtermést értek el hektáronként, s ezáltal a harmadik helyre kerültek a járásban. Említést érdemel a termés betakarítás utáni kezelésre létesített központ is, ahol a Bábolna Bl-15-ös szárítóüzem működik. A PROBLÉMÁK leküzdése Természetesen a szerkezeti változás gondokat is hozott a szövetkezetnek. Horváth József mérnök, növénytermesztési főágazatvezető elmondotta, hogy a szükséges szerek hiánya miatt az utóbbi években kezdenek elterjedni a Zeazlnnal szemben ellenálló gyomok, de egyes fűgyomok is. A fokozatos elgyomosodást nem nézik ölhetett kézzel, hanem a vegyszerezés mellett gépi eszközökkel mechanikai gýomirtást is alkalmaznak. További probléma a talajművelő, de főleg a kukoricaszár-betakarító gépek hiánya. Itt saját erejéből már nehezebben boldogul a szövetkezet. Ugyancsak fogas kérdés a takarmányalap megteremtése. Habár tömegtakarmányból bőséges mennyiség áll rendelkezésükre, minőségi változásra volna sükség elsősorban a fehérjedús takarmányok részarányának növelésében. Hiszen a évelötakarmányokat a szántóterületnek csupán 6,5 százalékán termesztik, s a lucernával ügy bánnak, mint a sáfránnal. Zöldállapotban csupán a tehenekkel etetik, a szénát pedig csak a borjak részére készítik. A termés jelentős mennyiségéből lucernalisztet készítenek, amelyből kukoricaliszttel és szalmával keverve pogácsát gyártanak. A tömegtakarmányük minőségének javítása szempontjából sokat segítene a kukoricaszár betakarításának gépesítése. Hiszen a betakarítási munkálatok megfelelő szervezésével a korai hibridek szárát — a zöldanyagnak közel harminc százalékát — silózm lehetne, s ez pedig módot nyújtana arra, hogy az egyéves takarmányok területének egy részét évelő takarmányokkal helyettesítsék. FEJLESZTÉS KIS BERUHÁZÁSSAL Ez jellemzi tömören a szövetkezet állattenyésztését: Az elmúlt öt év alatt a gazdaság szarvasmarha-állománya hatszáz darabbal, sertésállománya pedig ezerháromszáz darabbal gyarapodott. Mindez meglehetősen kis beruházással, a régi épületek korszerűsítésével és bővítésével. Ma a borjak, üszők és hlzómarhák szakosított telepeken helyezkednek el. A kedvező feltételek megteremtése és a belüzeml szakosítás fejlesztése nemcsak az állatok hasznosságának növeléséhez, hanem a termelés stabilizálódásához is hozzájárult. Habár a fejlődés gyors »üteme az állattenyésztés valamennyi ágazatában visszatükröződik, a legdinamikusabb fejlődést a tehenészetben érték el. Tavaly tehenenként! és évi átlagban úgyszólván négyezerkétszázhatvan literes tejtermeléssel dicsekedhettek. Óriási javulás állt be főleg a bánovi részlegen, ahol a múltban a tejtermelés akadozott. Itt öt év átlagában az egyedenkénti tejhasznosságot közel ezer literrel növelték. Kimagasló eredménynek számít, hogy száz tehéntől 105 borjú született és 103,6 borjút neveltek fel. Ezen túlmenően a hlzómarhák napi súlygyarapodási állaga valamivel meghaladja az egy kilót. De ami ennél is fontosabb, az említett hasznossági mutatók az elmúlt két évben nem ingadoztak. Tehát nem egy kivételes, a véletlen vagy a kedvező körülmények közrejátszásával elért sikerekről van szó. Arra a kérdésre, miképpen érték el a valóban kimagasló eredményeket, Bárók László állattenyésztési főágazatvezető három fontos tényezőt sorolt fel: ф A nagy hasznosság elérésének és a szarvasmarha-tenyésztés gazdaságosságának alapvető feltétele a bőséges mennyiségű tömegtakarmány biztosítása, valamint a napi takarmányadag ésszerű összeállítása. Tehát arra törekednek, hogy az állatokat az egész év folyamán egyforma öszszetételü és mennyiségű takarmány-Az Óriási területen termesztett kukoricát csakis a nagy teljesítményű gépek csoportos bevetésével lehetett idejében betakarítani i 1ЯВВВКНВК ш Tanulságos Az idén a muzslai (Mužla) Béke Efsz is azok közé a gazdaságok közé tartozik, ahol a vezetőségnek sok kérdésre kell választ keresni. Ez annak ellenére fennáll, hogy ez a több mint háromezernégyszázhatvan hektáron gazdálkodó szövetkezet, nem tartozik a sereghajtó gazdaságok közé. S6t! Egyes termelési ágazatokban a járási ranglétra felső fokai felé közeledik. Például a múlt esztendőben gabonából hatvan mázsán felüli hektárhozamot takarított be; tejet 567 ezer literrel, sertéshúst pedig 135 tonnával értékesített a múlt esztendőben többet, mint a hatodik ötéves tervidőszak első évében, vagyis 1975- ben. A fejlődés tehát kézenfekvő! És mégsincs minden rendjén! Ezért most, a zárszámadások időszakában és az idei térmelési tervek meghatározásakor gondokkal küzd a vezetőség. Meg kell keresnie és feltétlenül meg kell találnia, majd kamatoztatnia azokat a jó tapasztalatokat, amelyek a gabonatermesztésben döntő fordulathoz vezettek és a tejtermelésben is bár nem csúcs-, de szolid eredményeket hoztak, ám ugyanakkor fel kell tárnia azokat a fogyatékosságokat Is, amelyek a mezőgazdasági össztermelés és áruforgalmazás reálisnak minősíthető tervének teljesítését lehetetlenné tették. Muzslán pár évvel ezelőtt az a nőiét uralkodott — s azt a nézetet a Vezető szakemberek egyiike-másika is védelmezte —, hogy a muzslai és az ebedi határban soha nem lehet olyan termést elérni gabonából, mint Csallóközben. Az eredmények a hatodik ötéves tervidőszak négy évében ezeknek a „kishitűeknek“ az „igazát“ bizonyították. De tavaly aztán megtört a jég! Bebizonyosodott, hogy a muzslai efsz határában Is lehet hektáronként hatvan mázsa gabonát termelni. Lehetett, mégpedig állítólag azért, mert a növénytermesztési főágazatvezető — több évig tartó kísérletezés nyomán — rájött arra, hogy a kevésbé bokrosodó búzafajtákból hektáronként legalább egy mázsával több vetőmagot kell juttatni, mint vetettek az előző években. No, meg biztosan segített valamit a fejtrágyázás és a növényvédelem új technológiája Is, vagyis a repülőgép, amely egyenletesebb munkát végzett a hagyományos műtrágyaszóróknál és kedvezően befolyásolta a gabona növényzetének fejlődését. Ezek után érthető, hogy a szövetkezet vezetősége ezt a jó termelési tapasztalatot a jövőben is gyümölcsöztetni, a hatvan mázsás hektárhozamot pedig távlatilag is stabilizálni, némileg növelni akarja. Helyes következtetésre jutott a vezetőség a tejtermelés helyzetének elemzésekor is. Tény, hogy a tej hozam lényeges növekedését nem lehet csujpán az állomáhyfejlesztéssel, a tehenek genetikai tulajdonságainak javításával elérni — mint azt a múltban, legalábbis látszólag, még a szakavatott vezető dolgozók közül is többen feltételezték, s a minőségi takarmányok termesztését lebecsülték. Tudják, hogy az utóbbi években azért növekedett ötszáz literrel az egyedenkénti tejhozam, mert kellő mennyiségű és kifogástalan minőségű kukoricaszílázst fogyaszthattak a tehenek. — S mint ahogy Barusz Ernő agrármérnök, szövetkezeti elnök és Zalaba András üzemgazdász mondotta, a tehenek haszna még nagyobb volna, ha a kukoricaszilázs mellé fehérjedús lucernaszenázsből vagy lucernaszénából is nagyobb porciót kapnának. Ehhez a megállapításhoz nem fér semmi kétség. S ezért csak helyeselni lehet, hogy a lucerna vetésterületét már az idén további száz hektárral bővítik, és a hetedik ötéves tervidőszakban néhányszáz hektárral növelik. Persze, nagy hiba lenne, ha ez csupán terv, vagy egyszerű elképzelés maradna! Feltétlenül számolniuk kell azzal, hogy az ötszáznyolcvanhat férőhelyes tehenészeti farm közeljövőben! üzemelésével, vagyis amikor szarvasmarha-állományuk fokozatosan 975 darabra növekszik és száz hektár mezőgazdasági területre számítva 30 tehenet tartanak — tehát pár év múlva a tejtermelés egyik legjelentősebb termelési ágazatuk lesz. És számottevő jövedelemforrássá ez az ágazat csak akkor válik, ha létrehozzák a tejhozam további lényeges növekedésének összes feltételeit. Bizony itt az ideje annak is, hogy a tehenészetben a „csak rúgd fel, hagyd ott“ munkát végző dolgozóknak jobban a „körmükre“ nézzenek. Tűrhetetlen állapot az, hogy a tejnek mindössze 12 százalékát értékesítették első minőségi osztályúként. Talán egyetlen literrel sem többet, mint amennyit a két legjobb fejő, Kovács Mária és Zalaba Rozália termelt. Nem szégyenük magukat azok a fejők, akik határozottan kijelentik még azt is, hogy ők bizony nem fogják pucolni, tisztítani a teheneket?! Tudják egyáltalán, hogy hanyagságukkal milyen tetemes kárt okoznak a szövetkezeti közösségnek?! Csak a múlt esztendőben 503 ezer koronát veszített a szövetkezet a hanyag fejők és gondozók hibájából. Hogy ez az állapot tűrhetetlenné vált, illették tudatosítania az állattenyésztési főágazatvezetőnek, vagyis a főzootechnikusnak és a farmároknaik is. Itt nem lehet megengedni egy pillanattal sem tovább a felelősség alóli kitárolást! Helyesen teszi a vezetőség, ha a jövőben mind a gondozók és fejők, mind pedig a tehenészet irányításával megbízott vezető dolgozók esetében következetesebben érvényesíti az anyagi érdekeltség elvét: A több és jobb munkáért nagyobb fizetség, a károsodáshoz vezető rossz munkáért pedig méltó bűnhödésl A gazdasági mérleg kedvezőtlen alakulását a múlt esztendőben a kukorica és a cukorrépa botrányosan kis hektárhozama is befolyásolta. Pedig aránylag jó esztendő volt mind a kukoricára, mind pedig a cukorrépára. Ezt persze nemcsak a csallóközi, hanem még a Muzsla környéki mezőgazdasági üzemek eredményei is bizonyítják. A tapasztalatok egyben arra Is utalnak, hogy a már évekkel ezelőtt gazdag termést elérő mezőgazdasági üzemek kukorica- és cukorrépatermelését nem a visszaesés, hanem a termelési stabilitás és némi előrelépés is jellemzi. Muzslán, ahol optimális talaj- és éghajlati viszonyok vannak az említett két növény részére, a helyzet fordított, mint máshol. Ügy tűnik, mintha a növénytermesztés illetékes szervezői és irányitól tavaly lebecsülték volna a kukorica és a cukorrépa jevedelemformáló szerepét. Pedig komoly szerepet tölthetett volna be főleg kukorica, amit hatszázötven hektáron termeltek. Persze Így, hogy hektáronként 16 és fél mázsával kevesebbet takarítottak be, mint a hatodik ötéves tervidőszak első évében, amikor hatvanegy mázsás hektárhozamot értek el, a kukorica gyenge hozama sokat rontott a szövetkezet évvégi gazdasági-pénzügyi mérlegén. De rontott a cukorrépa Is, amelyből az előző évek négyszáz mázsán felüli hektárhozamával szemben, tavaly csak 321 mázsás hozamot értek el. A tervhez viszonyítva bizony nagy bevételi tételek kieséséről van szó. Érthető, hogy a vezetőség keresi az okokat. Tény, hogy a tél korai beállta miatt nagy volt a betakarítási veszteség. De a szemes kukorica Jelentékeny részét még a rossz idők beállta előtt betakarították. S volt olyan tábla, ahol csak harmincöt mázsás hektárhozamot értek el. Tehát itt valami bűzlik! Nemcsak a rossz idő miatt növekvő betakarítási veszteség játszott közre, hanem más is, amit egyesek talán szeretnének eltakarni! Magam is hajlok a szövetkezet elnökének, a pártszervezet elnökének és még másoknak is azon véleményére, hogy a szolkatlanul kis hektárhozamok mind a kukorica, mind pedig a cukorrépa esetében a ritka növényzettel magyarázhatók. Kétségtelen, hogy Muzslán szorgalmas, dolgos emberek laknak. Fényes bizonyítéka ennek többek között az is, hogy az egyik kisebb parcelláról a cukorrépát harminc centiméteres hóban, és a szőlőnek jelentékeny hányadát dermesztő hidegben takarítót' ták be. Persze, akadnak olyanok is —< s a mezőgazdasági munkák dandárjában talán nem Is kevesen —, akik a könnyebbséget keresik. Talán pillanatnyilag nem is gondolnak arra, hogy a kukorica és a cukorrépa növényzetének túlzott ’kiritkításával tetemes károkat okoznak a szövetkezetnek s végeredményben saját maguknak is. Ezzel számolnia kellett volna elsősorban is a főagronómusnak és a mellé beosztott hat növénytermesztési vezető dolgozónak. Ellenőrizni kellett volna alaposabban és rendszeresebben a hektárhozamok alakulására nagyon kiható agrotechnikai folyamatok menetét és a közösség érdekében szigorúbban kellett volna fellépni a kedvezőtlen jelenségek ellen. De talán nem a legszerencsésebb az a megoldás sem, hogy a növénytermesztési vezető dolgozók, illetve az úgynevezett csoportvezetők csak nagy általánosságban felelősek. Talán Ideje lenne már konkrétabb feladatokkal is megbízni őket. Például szakosítani egy-egy növénytermesztésére, ahol az összes agrotechnikai folyamatok minőségi elvégzéséért felelősek lennének és ugyanakkor a munka minőségéhez és a termelési eredményekhez az anyagi érdekeltség szocialista elvének gyakorlása folytán kötődnek. A cikk elején megállapítottuk, hogy a muzslai Béke Efsz a hatodik ötéves tervidőszak folyamán a sertéshús termelésében nagyot lépett előre. Ez mind szép, de az már kevésbé, hogy a múlt évi húsforgalmazási tervét nem teljesítette. A lemaradás természetesen bosszantja a szövetkezet vezetőségét és tagságát egyaránt. S érthető, hogy lelkiismeretesen keresik
