Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-16 / 33. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1980, augusztus ÍŐ, rom hét alatt sem végzünk azzal, a-; mit normális körülmények között tíz-* tizennégy nap alat learathatnánk. Jozef Lukadnak, a palíni szövetkezet elnökének lehangoltsága érthető, hiszen a talaj erősen felázott, több mint ezerkétszáz hektárt víz borít. -A nagy teljesítményű szivattyúk éjjelnappal üzemelnek, de a víz így is nehezen vonul le a földekről. A nagy kiterjedésű zöldségkertészetet is víz borítja. A nyolcvan hektár paradicsomból alig tíz hektár maradt meg. Hasonló sorsra jutott a paprika, a hagyma és az uborka is. Jelenleg több mint száz iskolás dolgozik a kertészetben, gumicsizmában mentik a menthetőt. Sír' '☆ ☆ Á PavlovcB nad Uhom-i (Pálóc) szövetkezetben Kufa János Munka Érdemrenddel kitüntetett elnök távirati stílusban tájékoztat: >—i Javában aratunk, de a sok eső fékezi a munkát. Az eddigi eredményekből ítélve, terven felül .lesz a termésünk. Most minden összegyűlt, azt sem tudjuk, hogy mit csináljunk előbb. A zöldséget is várják a fogyasztók, de a takarmányra is nagy szükségünk van. Jozef Tchúr agrármérnök, növénytermesztési főágazatvezető is állandó mozgásban van. Éppen indul a kombájnosokat ellenőrizni. Csatlakozunk. Távolról nézve, mesebeli óriás sárkányoknak látszanak az E—516-os kombájnok. Odaérve fellépek az egyikre. Vezetője a fiatal Nagy János néhány adatot mond: i—* Hat és fél méteresnél is na-1 gyobb a vágószélessége. Normális körülmények közölt ez a kombájn le tud vágni naponta 18 hektárnyi kalászost, most viszont ennek alig a felét lehet teljesíteni. bgire я sorok nyomdafestéket ,T* látnak, addigra a Hétényt (Chotfn) Efsz jól begyakorolt, szorgalmas kombájnosai, traktorosai, gépkocsivezetői födél alá helyezik a gabona gazdagnak ígérkező termését. Lehet, hogy már a szalma begyűjtésén és a tarlóhántáson is túl lesznek. Tulajdonképpen nem is az az érdekes, hogy az aratást befejezték. Mert időjárás ide vagy oda, ha az ember akarata a gépek erejével párosul, akkor a legsúlyosabb nehézségek is áthidalhatók, fokozott erőfeszítés, önfeláldozó, verítékes munka árán is. Ezzel szemben említést érdemel az a minden területre, minden egyes részletkérdésre kiterjedő felkészülés, a párját ritkító kezdeményezőkészség, a dolgozóknak az a magas szintű erkölcsi és anyagi elismerése, amelyet az efsz vezetői tanúsítottak. Ott, ahol á kombájnok már végigszelték a gabonatáblákat, többen azt mondhatják: „Eső után köpönyeg“, hiszen a kenyérnekvalót már rég a magtárakba, biztonságba helyeztük. Ez igaz. Viszont az is igaz, hogy egy-egy jó példából a jövőt illetően is tanulni lehet. E- mellett gondolnunk kell azokra a gazdaságokra is, ahol az esőzések hátráltatják az arató-cséplőgépek bevetését. Ezekben a gazdaságokban a jó példa még éltető talajra hullhat. Lamy Mikuláš, szövetkezeti elnök kissé keserűen, de nem reménytelenül nyilatkozott. Megjegyezte, hogy tavaly július 23-án a kombájnok már befejezték munkájukat, az idén pedig csak ekkor fogtak hozzá. A komáromi járásban igy is az elsők között szállították a felvásárló központba az őszi és a tavaszi árpát. Csupán a kenyérnek való búzával várakoztak, hátha „megembereli“ magát az időjárás s a legalább néhány napos napsütés kiszívja a nedvességet, növeli a sikértartalmat. Ellenben a termést nem bízták a véletlenre, az időjárás szeszélyeire, hanem a jól felkészült emberekre és gépekre. Az aratásban részt vett valamennyi dolgozót részletesen ismertették feladatáról, kötelességéről. A hét nagy teljesítményű arató-cséplőgéphez és a szalmabegyűjtő gépekhez a pótalkatrészeket idejében beszerezték. A három csehországi vendégkombájnos pedig vadonatúj arató-cséplőgéppel érkezett. A műszaki feltételek kedvezőnek bizonyultak, a többi már az embereken, a szervezésen múlott. A jóformán tíz napos késedelem ellenére a gazdaságban nem hatalmasodott el a kapkodás, az elhamarkodott munka. Helyesen mérték fel a helyzetet, amikor a feladatok homlokterébe nem a hektáronkénti teljesítmény, hanem a minőségi munka, vagyis a kicsépelt gabona mennyisége került. Tudatosították, hogy a hektárhozamokat a szemveszteség is jelentős mértékben befolyásolja. A gazdag szalmatermés begyűjtését mindenütt fontos feladatnak tartják. Fotó: í—bor VERSENYBEN, NEMCSAK AZ IDŐVEL A minőségi munka, az egyes munkafolyamaink — szalmabegyűjtés, tarlóhántás, a köztes növények vetése — szorosan egymásra fűződő, gyors és folyamatos elvégzése, a szemveszteségnek minimálisra való csökkentése volt a meghatározó mércéje a nyári munkákba bekapcsolódó dolgozók belüzemi szocialista versenyének is. Aratáskor a kezdeményezés, az anyagi érdekeltség fokozása érdekében már több éven át külön prémiumrendszert alkalmaznak, amely az eddigi tapasztalatok szerint beváltnak bizonyult. A napi teljesítménybér mellett minden tíz tonna kicsépeit gabonáért a kombájnosnak húsz korona, a segédkombájnosnak pedig tizenhat korona jutalom járt. Természetesen a verseny prémium rendszere mindenekelőtt a szeinveszteség csökkentésére irányult. Valamennyi komhájnosnál, akiknél a szemveszteség haladja meg az 1,5 százalékot, a kereset a napi alapbér tizenöt százalékával növekszik. A meghatározott szemveszteség minden egyes további tíz százalékos csökkentése esetén az alapbér két százalékkal emelkedik. Ez pedig azoknál, akik becsületes munkát végeztek, jelentős összeget tesz ki. A versenynek további érdekessége, hogy az elért eredményeket egy nyolc tagú bizottság öt naponként értékelte és a két legjobban helytálló kombájnosnak, szalmabegyűjtőnek, gabonaszállítónak, valamint a tarlóhántást végző traktorosnak a tett színhelyén, kint a mezőn nyújtották át a jutalmat, az első díjként százötven, a második helyért pedig száz koronát. Lehet, hogy többen rosszallóan csóválják a fejüket, mondván, miért kelt külön jutalmat fizetni a becsülettel végett, minőségi munkáért, a nagyabb teljesítményért, hiszen ez mindenkinek kötelessége, a munkaerkölcs követelménye. Ez így igaz. Viszont az „éremnek“ van egy másik oldala is, mégpedig az, hogy nem mindenkinek egyforma a munkához való hozzáállása, a teljesítőképessége. Tények bizonyítják, hogy az úgynevezett „egyenlősdinek“ mennyire káros hatása van az emberek munkakedvére, kezdeményezőkészségére. Miért ne kereshetne többet az, aki többet nyújt a társadalomnak, aki több, vagy minőségileg jobb munkát végez. Ezt az anyagi és erkölcsi elismerésben rejlő erőt a hetényi szövetkezetben helyesen értelmezték, és eredményesen, alkalmazták. A példájuk valóban követésre méltó. Klamarcáik Mária mérnök A szemtermés után a szalmát is gyorsan össze keit gyűjteni, ki tudja milyen idő lesz holnap. tunk. Nem azt piondom, hogy könynyen, de egy nap egy kombájnnal 45 tonnát teljesítettünk. i— Mit lehet ilyenkor tenni? r—- kérdeztem a szimpatikus fiatalembert, akit újítóként ismernek járásszerte. i—i Pótkereket szereltünk a kombájnokra, így a felázott talajon is jól tudnak dolgozni. A pótkereket saját magunk készítjük a központi műhelyben .. t i--1 A kombájnosnak ilyen esetben erősen figyelnie kell . szól közbe Michal Smerekovsky, aki tizenöt éve kombájnol. — Méterenként változik a tábla, egyik helyen áll a termés, de mindjárt utána jobbra, aztán meg balra dől. Megint arrébb annyi a gaz, hogy ha nem vigyáz az ember, eltömődik a felhordó, összetörik a terelő, így kell haladni állva, mindenre figyelve, órákon keresztül. Egyszerre dolgozunk kézzel, lábbal és fejjel. így aztán, ha váltjuk egymást, a földre lépve érezzük, hogy zúg a fejünk, fáj a karunk,'fáradt a lábunk. A szerelő Tibor Tomovčik egyetért kombájnostársával, de meg nem állja, hogy ki ne egészítse. i— Óvatosnak kell lenni. Most ez a legfontosabb. Nemcsak a vezetőt, a kombájnt is nagyon igénybe veszi ez az állapot. s—i Ettől óvatosabb már nem lehet az ember — kapcsolódik a beszélgetésbe Timko János, aki első alkalommal arat és mindjárt a legnehezebb helyzetbe csöppent.Talán háöt kombájn csatázik a búzatáblán. Elől halad Nagy János, öt követi Fedor András, majd Lovas András. A sort Ján Roško zárja. Ladislav Kuklinca leállt, úgy üríti a szemet Michal Mužu 148-as Tátrájába. A kombájn után Hudák József, Örmezey György és Milan Kontru halad szalmafelszedő kocsival. *—1 Tavaly ilyenkor már végeztünk az aratással, most meg éppen, hogy elkezdtük —- mondja Jozef Tchúr. t—t A kézi aratásra is felkészültünk, mert 189 hektár búzát elöntött a víz és ezt a területet már csak kézzel tudjuk learatni. i Sajnos, járásszerte elég rosszul állunk — mondja Ondrej Plutko agrármérnök, az SZLKP michalovcei járási. bizottságának mezőgazdasági titkára, aki határszemlére érkezett a pavlovcei szövetkezet határába. — Az aratnivaló területünk 61 százaléka felázott, 20,4 százalékát pedig elöntötte a víz. Az összterületnek több mint felén megdőlt a termény, és a vetésterület 32 százalékán már a gombabetegség is elterjedt. Ahol csak lehet, araiunk. Ma már 350 kombájn dolgozik. Mostanáig 166 kombájn van kalászemelővel ellátva. Mennek a gépek, bár alig bírja őket a föld. Mállik, süpped a felázott talaj. Keserves munka, de reméljük, ettől nem lesz keserű a kenyér. Csak jó idő kellene márl Illés Bertalan Július utolsó napja van. Ismét lóg az eső lába. így van ez Péter-Pál őta szinte minden nap. Ha nem reggel, akkor délben vagy este biztosan elered az eső. Hiába, a természet nagy űr. A hűvös májust, júniust, esős, viharos július követte. így aztán nagyon lassú volt az érés üteme. Az aratás akkor kezdődhetett; amikor más, átlagos időjárású években a zempléni síkságon a betakarítás kétharmadán túljutottak a mezőgazdasági üzemek. Az idei aratás tehát - rendhagyó: a kombájnokon, vontatókon, gabonatisztító, szárító, felvásárló telepeken dolgozóknak a munka zömét augusztusra hagyta. A pályiní (Palin) szövetkezet határában az aratókkal beszélgettünk. < Csak rá-rálopjuk magunkat a táblára, kínlódunk :— mondja a kom* bájnos, Michal Smerekovsky, A százötven hektáros repcetáblán nyolc E—5£2-es kombájn arat. A szerelő, Tibor TomovCik : zömök termetű ember, olajtól, zsírtól keze, arca maszatos i—i még csak az imént mászott elő az egyik kombájn alól, de már ismét lohol utána. Igazít valamit a meghajtóláncokon. Ez van i— közli később f—■, tegnap kezdtük az aratást, nagy baj még nem volt, kisebb igazításra viszont annál többször van szükség. A termés az ázott földön hever. Ügy leverte a sok eső, hogy a tömött kalászt tartó szár mér nem bírt többé kiegyenesedni. A gaz meg csak nő. A muhar, a perjefű, a futőka egyre zöldebben uralkodik. Tibor Tomovőik szerelő kijelenti: f— Hát ezért nehéz. Pontosan már magam sem tudom, hogy hány éve, de amióta a szövetkezetben dolgozom, minden nyáron kint vagyok a kombájnok mellett. Ilyen még nem volt. Tavaly ugyanezekkel a gépekkel arat-Ugy tűnik, nem reménykedtünk hiába: augusztus elején végre megemberelte magát az időjárás és a nyugat-szlovákiai kerületben is telles pompájában beköszöntött a nyár. Lehet, hogy csupán átmeneti jelleggel, hiszen hétfőn máris záporesőt, zivatart hozó időváltozást jósoltak a meteorológusok. A hét végén kék volt az ég, perzseltek a napsugarak, és az olykor szárnyra kapó enyhe légfuvallat elviselhetően kellemessé varázsolta az igazi kánikulát. A fürdőhelyeken csúcsforgalom volt; a páti (Pafinde) fürdőielepen ezrek élvezték a kellemes időt, a napfényt és a simogató hullámokat. Szívesen velük tartottam volna, de a monoton hangú, kombájnok, a holnapi kenyérnekvalöval bajlódó, verejtékes homlokú traktorosok, szalmabetakarítók, egyszóval az aratás számomra mindig kedves és megkapó látványa, hangulata jobban csábított. О О О Bárhol, bármerre jártam, szombaton és vasárnap is szorgoskodó emberekkel találkoztam a földeken, a magtárakban, a szövetkezeti mázsaházak szűk szobácskáiban avagy a szalmakazlak tövében. A dunamocsi (Motaj szövetkezet virti határában már levágták a gabonát, és a présgépek is elvégezték feladatukat. A hétvégén a kazalozók serénykedtek a faluszélt táblán, hogy mielőbb kazalba hordják-rakják a szalmát. — Jól dolgoznak a prések — mondogatták —, olyan kemény bálákat szórnak maguk mögé, hogy legalább három lépésről kell megcélozni őket, különben nem lehet beledöfni a villát. Meg aztán nehezek is ám ezek a bálák, legény a talpán, aki még este is bírja az iramot és az ötödik sorra is könnyedén feldobja a villa terhét, О О О A marcelházi /Mareelová] határban is serény munka folyt a gabonaföldeken. Gazdag termést ígér a nyár, aminek mindenki szívből örül. 'A porfelhőt kavaró kombájnok halk zakatolással, lépésben haladtak a dús kalászú gabonában, az aranyló szemet szállító gépkocsik és traktorok meg szaporán térültek-fordultak, hogy egyetlen gépnek se kelljen kényszerpihenőt tartäni. В а к и I á r László, a szövetkezet elnöke, a valaha országos hírű kumbájnos, elégedetten szemlélte a kombájnosok munkáját, Nem véletlenül: ember és gép egyaránt helytállt. A kombájnok a koj rábbi években megszokottnál lassah-1 ban haladtak, de a tartályok is hamarabb megteltek, és a szalma alatt keresve is alig-alig lehetett elszórt gabonaszemet találnii 0 0 0 A perbetei /Pribeta) szövetkezetben tíz kombájn vágta-csépelte a kaszaérett gabonát. Az Olešnái Gép- és Traktorállomás öt darab „ötszáztizenhatost“ küldött vendégmunkára, ezek közül háromnak perbetei „lovasa“ van. A két csoport együtt naponta mintegy száz hektárról képes begyűjteni a termést. Gazdag a kalász, de sok a szalma is, nem. lehet rálépni a gázpedálra, mert akkor vagy befullad a gép, vagy elszórja a kalászt s a magot. Ato meg nem is érdeke a gépkezelőnek a kapkodás, hiszen a kicsépelt mag mennyisége és az elvégzett munka minősége szerint kapja a jutalmat, nem pedig aszerint, hogy hány hektárt írnak a neve mellé esténként. Az idén a perbetei szövetkezet tagjai is ürömmel várják az új kenyér ünnepét, hiszen harminc év alatt még nem termett ennyi gabonájuk. ■— Itt-ott még van éretlen gabonánk is, de ha tovább tart a napos idő, a kombájnok rövidesen elvégzik feladatukat — mondta mintegy üdvözlésként dr. N ад у Ferenc szövetkezeti elnök. — Viszont a szalma már gondot okoz. Nem is tudom, volt-e már valaha ennyi szalmánk. « Bs szemből volt-e már ennyi?.
