Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-16 / 33. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1980. augusztus 18. 5 Kombájnosok dicsérete Reggel hét óra húszkor szemetelni kezdett az eső. A szövetkezet gazdasági udvarán a kombájnosok aggódó tekintettel kémlelték az eget. Hegedűs János kitüntetett kombájnos nyugtatni igyekszik munkatársait: — Nem lesz ebből semmi, a tüzes korong ott küzd a felhők mögött a világosságért. i A többiek bólintanak, s talán hiszik is, hogy nem tarthat sokáig a küzdelem. Közben megérkezett az ágazatvezető. i— Emberek, tizenegykor kezdünk —i mondta. i—Ez a kis eső addigra féltésében. Egyszer-egyszer szinte ősz-« tönösen meg is paskolják a gépet, mintha érezné. A gazda kezének mozdulata ez: féltés és biztatás egyszerre. Mintha magát is meggyőzné vele: majd mi kettenl Féltizenegykor Hegedűs János beindította a motort, Jozef Slišák is felkapaszkodott a szűk vezetőfülkébe, aztán az SZK—6-os lassan kigördült az udvarból. Nyomában ott zakatolt a többi gép is. Három feltétele van annak, hogy kifogástalan munkát végezzenek a jgépek. Az első, hogy pontosan ügy állítsa be a gépkezelő a „szelet“, ahogy Mindenütt korszerű, nagy teljesítményű gépek végzik a munka nehezét. / Fotó: i—bor szárad. Nézzék, már el is állt. Tizen-négy kombájn indul a hetven hektáros árpatáblára, a többi a búzát fogja vágni. Nem kell kapkodni, de azért használjunk ki minden percet, mert már így is késésben vagyunk. — Mennyi is a gabrona? — kérdezte az egyik kombájnos. — Több mint ezerkétszáz hektár. Vagyis jó húsz napra való munka. — Meglesz i—i mondták többen is egyszerre. Hegedűs János már a kombájnon babrált. Váltótársa, Jozef Slišák segített neki a hatalmas masina előkészíkell. Ehhez persze ismerni kell a gabona fajsúlyát. A fiúk tapasztalt kombájnosok, jó a szemük, meg egyébként is ismerik a szemet, amit az itteni föld terem. Tehát ügyelnek a ventillátor beállításánál, mert az idén könnyű a szem. Aztán a rostanyílás következik, majd végül a dob beállítása. így lesz a lehető legkisebb a szemveszteség. Az udvaron mindent átvizsgálnak, aztán a határban — az első tizenöt méter learatása után — megállnak, s újra beállítják a szerkezetet, ha netán tévedtek volna. Az újbódvai (Nová Bodva) szövetkezetben körülbelül százhúsz fő vesz részt közvetlenül az aratásban: kombájnosok, traktorosok, gépkocsivezetők, szerelők, a szemveszteséget ellenőrző csoport tagjai, raktárosok, kazalozók stb. A legfontosabb alkatrészeket időben beszerezték, hajtóanyag is van elég, az ügyelet pedig mindig készen áll, hogy megoldja az esetleges problémákat. Á mezőn dolgozóknak a szövetkezet üzemi konyhájáról pontosan szállítják az ebédet. Valamennyi korpbájnos részt vesz a belüzemi szocialista munkaversenyben. Ha most valami fontos mérce lesz, akkor a szemveszteség nagysága biztosan. Tény, hogy a gépeket jól felkészítették a munkára. Mindegyikre szereltek egy elmés berendezést, amely pontosan jelzi a kombájn működését és figyelmezteti a kezelőt a megengedhetőnél nagyobb szemveszteségre. — Nemcsak a gépeket kell felkészíteni az aratásra, hanem az embereket is — hangsúlyozta Hegedűs János. .— Ez már csak azért is fontos, mert az aratásban olyanok is részt vesznek, akik teljesen más munkakörben dolgoznak. A kombájnosokon, traktorosokon kívül brigádosok is vannak. Aki jő munkát végez, megtalálja a számítását. Alapelv, hogy nem a gyorsaságra építünk, nem a learatott hektárok alapján kapjuk a jutalmat, hanem a kicsépelt gabona menynyisége szerint. >— Szeretné megismételni a tavalyt jó szereplést? Váltótársammal tavaly kétszáz hektárról gyűjtöttük be a termést. Az idén is méltó helyezést szeretnénk elérni. Persze nem mindenáron, hiszen az elvégzett munka minősége most mindennél fontosabb. Napfényben úszik a kuszáit gabonatábla. A széleken itt-ott vízfolt csillan, az út mentén nyárfák bólogatnak, a túloldalon embermagasságú tengeri zöldell. Az északkeleti szél lassan az utolsó vízcseppeket is feiszárítja. Pár perc múlva tizenegy óra. Az úton őslényként vonulnak a kombájnok. A feszültség feloldódott, Hegedűsék már jókedvűek. A gépek lassítanak, csatarendbe sorakoznak, aztán egymás után beleharapnak a szőke kalászrengetegbe. Igaz, már nem lesz meg a negyven-ötven tonnás teljesítmény, de azért estig még sokszor megtelnek a tartályok. A kombájnosok este hét óráig arattak, lekaszálták a hetven. hektár árpát, s nyolckor már tisztán sorakoztak a gépek a gazdaság udvarán. A ‘kombájnosok mér hazamentek lepihenni, holnap korán kell indulniuk. .(.ibj ľ-~-’rv - - -< Mindenütt sok szalma termett, gondot okoz a begyűjtése. Perbelén öt munkacsoport naponta negyven hektárt képes felszabadítani az ekék számára. (A szerző felvételei) ARATAS — Még soha. Pontosabban? Nem tudom. Úgy számítom, hogy túllépjük a hattonnás átlagot. A névrokon növénytermesztési fóágazatvezető mosolyog, nem bólint, de nem is szól. Aztán mégis: — Ne találgassunk, a nedvességtartalom óránként változik, nem lehet tudni, mi lesz a végeredmény. Meg aztán, eltart még néhány napig ez a csata. О О О Nagy Ferencnek, a közös tizenharmadik elnökének ez a huszonötödik aratása. Ötvenötben, mint az 0- gyallai (Hurbanovo) Gép- és Traktorállomás dolgozója, egy harmincfös kombájnoscsoport vezetőjeként esett át a tűzkeresztségen. Csoportjával bejárta az ország főbb gabonatermö vidékeit. A Dunánál kezdték és Nyugat-Csehországban fejezték be a munkát. Később a Gyulamajori (Dulov Dvor) Állami Gazdaságban irányította az aratást, ahol közreműködésével huszonkettőről harminchétre növelték az átlaghozamot. S hatvanháromban már a perbetel szövetkezet főágazatvezetőjeként indította munkába a kombájnokat. Másfél évtizede választották meg elnöknek. Az első években sok borsót termeltek, s bizony minden erős férfikézre szükség volt, hogy fedél alá kerüljön a termés. Az elnök is nekigyűrkőzött, beállt a kaszások közé. Most koszerű gépek végzik a munka nehezét. О О О — Sok a ^szalma? — Sok, de megbirkózunk vele valahogy — hangzott Nagy elvtárs válasza. — Tavaly háromszázezer koronát adtunk ki fűrészporért, mert már nem volt mivel almozni. A jövő nyárig aligha lesz ilyen gondunk, ’A közösben öt népes csoport serénykedik a szalma mielőbbi eltakarításán, mégis csak lassan haladnak. Nem csoda, hiszen a tíz kombájn száz hektárt vág le naponta, ők pedig legfeljebb negyven hektárról képesek kazalba hordani a sok szalmát. Pedig igyekeznek ám, hiszen hallották, hogy a meteorológusok esőt „ígértek* a hét derekára-végére. Lehet, hogy a falu lakói, az iparban dolgozói fiatalok, a társadalmi szervezetek tagjai segítenek egy kicsit a szövetkezeteseknek?. О О О Az izsai (Haj Béke Efsz-ben vasárnap délután jókedvűen fogadott a növénytermesztési főágazatvezetö. ■— Ha egy órával később jön. már aligha láthatná, hogyan dolgoznak ezek az aranykezű gyerekek — mondta Nagy Lajos. — Mára elég volt? — Mára is, meg egész évre. Nyolcszázötven hektár gabonánk volt, ma az utolsó kalászt is kicsépeljük. Ideje is, hiszen idestova három hete aratunk. Nálunk akkor is zuhogott az eső, amikor másutt ragyogott a nap. A kombájnok összevissza nyolc munkanapot dolgoztak, s gondolom már otthon is várják őket. — Csehországban? — Nem, Közép-Szlovákiában. A Banská Bystrica-i Gép- és Trakt űrállomásról kaptunk kilenc kisegítő kombájnt. Mérgelődtek is az emberek, hogy napokon át ölhetett kézzel kell ülniük. Aztán a gazdag termés valahogy feledtette velük a várakozás perceit. No meg a szakácsok is igyekeztek kedvükre valót főzni. Az idén már saját üzemi konyhánk van, dicsérik is sokan az ételt. Nem Úgy, mint tavaly, amikor még a Jednota főzött az aratóknak. i— Milyen lesz az átlag? — Hetvennégyben búzából igen jó eredményt értünk el, de az árpánk bizony gyenge volt. Most elégedettek vagyunk-, KÁDEK GÄBOR ЛЛЛ Mintha csak törleszteni akarná öszszegyülemlett adósságát a Nap, keltétől nyugtáig süt. Csupán néha takarja el az izzó napkorongot egy-egy felhőrongy rövidke időre. Am a közel félszáznyi diákhadat ez mit sem zavarja, amely az alsócsallóközi műút mentén serényen lapátolja a nedves terményt... A helyszín: egy répaátvevő hely, amit nemcsak ősszel, hanem így nyáridőben is jól hasznosít a nemesócsai (Zemianská Olőa) székhelyű nagy közös gazdaság. A vezetést dicséri ez a leleményesség: az ötletes megoldással anyagi kiadástól mentesül a szövetkezet. Dicséretes dologi No meg az is, hogy a vezetőség talált módot, lehetőséget a tanuló ifjúság, a község diáksága nyári szünidejének hasznos eltöltésére. Miért is nevezhető hasznosnak, céltudatosnak a diákfoglalkoztatás? Mert egyrészt a tanulók megtanulják becsülni a fizikai munkát, másrészt némi pénzkereseti lehetőség is számukra. Nem sok a 7,60 korona órabér, de arányban van a gyerekek munkateljesítményével. Mert afféle dologra szoktató csupán__Meg aztán a szülők is örülnek annak, hogy a gyerek nem lófrál, csatangol naphosszat, hanem „pénzt keres“ S z a 1 a i Gyuláné felügyelete alatt, akit a szövetkezet bízott meg ezzel az átmeneti tisztséggel. >— Rakoncátlankodnak-e sokat....? s— érdeklődöm. — Tudja, szigorúsággal velük nem sokra mennék. Virgoncok, jókedvűek, ugrándoznak, mint a betöretlen csikók ... De azért a lapáttal is jó barátságban vannak. Naponta kétszer átlapátolják a terményt. Ha kell, reggel 7-től akár napnyugtáig is dolgoznak. Meg vasárnap sem maradnak otthon, ha a helyzet úgy. kívánja. — Mióta foglalkoztatják őket? S meddig? ... — Július derekától augusztus 20-ig. Mint afféle serdülők, körénk kíváncsiskodnak. Szalainé említi, hogy Magyarics Erzsi, Szalai Juliska, Cserepes Tibi, valamint az okánikovoi Baloghová Dana már tavaly nyáron is a szövetkezetnek segített. Erzsi 1700, Dana pedig 1600 koronához jutott ilymódon. Ki, mire fordította? Amire a legjobban kellett, a Ralogh-lány, aki Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) tanul a mezőgazdasági szakközépiskolában, például a még mindig divatos és praktikus farmer nadrágot vásárolta meg magának, a többi pénzt az anyukájának adta. Megkérdeztem az ugyancsak okáníkovói Pavlechová Janát, aki az idei nyáron segít először a szövetkezetnek, ő mire fordítja keresetét. — Autóvezetési jogosítvány megszerzése a legközelebbi célom. Ezt pedig nem adják ingyen ... Nem bizony! Még akkor seni, ha Trenéínbe jár a kereskedelmi középiskolába. — A másfélezer mégiscsak több, mint az ötszáz vallják többen. — Miféle ötszáz? — Hát ha dajkaságot vállalnánk d szünidőre... Szalainétól érdeklődve, arra is fény derül, hogy a 45 diák nem mind a terményszárító betonszérün szorgoskodik, hanem lucernát öntöznek, a magtári munkát végzik, a szalmát hordják és a többi... — És nagy az érdeklődés a gyerekek részéről, ami a szövetkezetét illeti? — Határozottan nagy volt, úgyhogy a jelentkezők közül sokat nem is tudtunk foglalkoztatni. Ezek a lányok, fiúk nem mind szövetkezeti tagok gyermekei, ipari üzemekben dolgozóké is találhatók köztük szép számban. Nagyon helyes, hogy a szövetkezet vezetősége felkarolja az ilyképp megnyilvánuló segítőkészséget, s a maga módján jutalmazza. Meg aztán ki tudja, a 45 gyerek közül hányán kapnak majd kedvet — középiskolai tanulmányaik befejeztével — a szövetkezetben való munkára?! Mert kell ám a mezőgazdasági nagyüzemben is a tanulékony, fiatal munkaerő... További, hasznos időtöltést, gyerekek! Remélhető, hogy az erkölcsi elismerés sem marad el a szövetkezeti vezetők részéről. Mert mind a szülők, mind a segítő diákok megérdemlik ezt. I.eghatékonyabb akkor lenne ez az elismerés, ha nyilvános fórumon, mondjuk népgyűlésen hangzana el. (kovács) A Szalainé szakfelügyelete alá tartozó ifjak egy csoportja. (A szerző felvételei) Szorgoskodó diákok a szállítószalag közvetlen közelében. DlAKSEGÍTSEG
