Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-19 / 29. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 12 Immár két évtizede töretlen, állandóan fölfelé ívelő a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás mezőgazdasági termelése fejlődésének az útja —i állapította meg a járási pártbizottság legutóbbi plénumülésén Jaromír Algayer, az SZLKP nyugat-szlovákiai kerületi bizottsága és a kerületi mezőgazdasági igazgatóság képviseletében. Vajon, van-e ettől felemelőbb, jólesőbb, örömteljesebb hír a mezőgazdasági újságíró számára? Ritkaság, az ilyesmi, akárcsak a fehér holló... De a maga valóságában nagyon is örvendetes tény, amely más járásokat is mozgósít, serkent. És most a plénumülésről. Milyen is volt? Magas színvonalú. Nem csupán az eredményeket summázta (volt ebből is bővenl), a hibákat, a fogyatékosságokat is feltárta a maga meztelenségében. A bírálat segítőszándékú és konkrét volt, névre, üzemre szóló t— kevés kivételtől eltekintve. S így talált telibe! Így késztet mielőbbi cselekvésre. Ez volt egyik legfőbb pozitívuma. Amellett előremutatott: meghatározta a legfontosabb, legidőszerűbb nyári feladatokat, beleértve a szálastakarmány, a gabona jő minőségben és a legkisebb veszteséggel történő betakarítását, a növényápolást, az aratás komplex értelmezését hangsúlyozva. Többek között megkülönböztetett. figyelmet fordítanak a szalma begyűjtésére, s szakszerű tárolására, a tarlóhántásra a mésodnövények vetésére a gabonaterület 10 százalékán. A kommunistáknak ez a tanácskozása előremutató, céltudatos volt azért is, mert a 6. ötéves tervidőszak utolsó esztendeje legfontosabb s legidőszerűbb célkitűzéseit állította reflektorfénybe, hogy ezek elérésére, valóraváltására irányítódjék a legfőbb figyelem a mezőgazdasági üzemekben, a legközelebbi hetekben, hónapokban. ... Az előbb szó esett arról, hogy a járási pártbizottság plénumülését egészséges bíráló légkör jelelmezte. Ez így helyes! Miért? Mert a továbbfejlődést segíti elő, épp azáltal, hogy a hibák, fogyatékosságok elhárítására, majd azok megelőzésére törekednek. Tévedés ne essék, az eredményeik feljogosíthatnák a járás pártós mezőgazdaság irányító szerveit, az élenjáró mezőgazdasági üzemek vezetőit, szakembereit arra, hogy babérjaikon pihenhessenek. Hiszen kevés járásban mondhatják el: száz tehéntől 98,2 darab borjút választanak el évente, a tehfenenkénti tejhasznosság tavaly 4086 liter volt járási átlagban, ami jórészt az állatgondozók, a zootechnikusok, az eredményes és céltudatos tenyészmunkát végzők érdeme. De a dicsőség nem száll a fejükbe! Miért is szállna?! Ehelyett az foglalkoztatta többek között a plénumülést, annak résztvevőit, mi oka annak, hogy ugyanazon éghajlati és talajviszonyok között gazdálkodó üzemek, ugyanolyan társadalmi segítségben részesülnek, s indokolatlanul eltérőek az eredmények. A kommunisták miben látják a legfőbb tartalékforrást? Ezeknek a különbségeknek a megszüntetésében. Vagyis a legfőbb fogyatékosságot emberek idézik elő: mégpedig azáltal, hogy lebecsülik a borjak, üszők, hasas tenyészállatok takarmányozását, az ellést követően későn fedeztetnek, emiatt rossz a fogamzási arány, hiányos a borjúnevelés stb. Azt, amit ilyen határozottsággal mondhatott ki a plénumülés, vagyis a hibák legfőbb okait, a tavaszi és az őszi széleskörű ellenőrzések hozták felszínre. Persze, ezek az ellenőrzések igen nagy jelentőségűek, mert a lemaradozó mezőgazdasági üzemek illetékeseinek konkrét intézkedéseket javasolnak. Ezek sok esetben javulást eredményeztek, miután az intézkedések gyakorlati megvalósítására sor került. A szarvasmarhatenyésztés tavaly őszi és az idei tavaszi ellenőrzés tapasztalatai szerint a járás tehénállományának erőnléte, egészségi állapota jó, s javult az állathigiénia. Ami az egészségi állapot kisebb fogyatékosságait illeti, ez jobbára a takarmányadagok biológiai értékének kiegyenlítetlenségéből adódik. Például a tömegtakarmányok minőségi fogyatékosságai főleg a borjú- és üszőnevelésben, valamint a teheneknél mutatkoznak meg a legerőteljesebben. Tehát mi a legégetőbb feladat: kiváló minőségű terimés takarmányok bekészítése, tárolása, majd szakszerű és gazdaságos takarmányozása, mivel ezáltal erőtakarmány takarítható meg. A plénumülés résztvevőinek alighanem sokéig az emlékezetében marad az a megállapítás, amit Öllé Gyula elvtárs, a járási pártbizottság titkára kihangsúlyozott főbeszámolójában: „Az évelő-takarmányok meleglevegős szárítása ugyan kényelmesebb és biztonságosabb, de a napenergia általi szárítésmód lényegesen olcsóbb, s az így szárított takarmány biológiai értéke is jóval nagyobb.“ Az is megállapítást nyert többek között — csupán a leglényegesebb intézkedéseket érzékeltessük —: hogy feltétlenül szükséges az ivarzás rendszeres jelentése a mesterséges megtermékenyítő állomásra. Az ellés után, 42—60 napon belül végrehajtott mesterséges megtermékenyítéssel javulás érhető el, ami a fogamzás, illetve a borjúszaporulat arányát illeti. A borjúelhullás lényeges csökkentését segíti elő a profilaktórium. Ezt mutatja a somorjai (Samorín) szövetkezet példája, miszerint a 8,4 százalékos elhullási arányt 2,25 százalékra sikerült leszorítaniuk. Ettől még jobb eredményeket értek el — profilaktőrium helyes üzemeltetésével — a Bősi (Gabéíkovo) Állami Gazdaság faluréti telepén, ahol az elhullási Öllé Gyula, a járási pártbizottság titkára. százalék 0,4 százalék. Ugyancsak példás a borjúgondozás (profilaktórium is üzemel) a felsőpatonyi (Horná Potôň), az alistáli (Hrobohovo) szövetkezetben, a Dunatőkési (Dunajský Klatov) Állami Gazdaságban és másutt. Az eddigitől jóval nagyobb megértést tanúsíthatnának egyes mezőgazdasági üzemek vezetői, állattenyésztési szakemberei, ami profilaktórium létesítését illeti. Épp ezekben a gazdaságokban nem a legjobb a borjúgondozás, ami nagyobb szakszerűséget követelne. Hiányos a tenyészállatok ellés uténi kezelése. Alapvető követelmény (mégsem eszerint cselekszenek!), hogy a borjút az ellés után két órával meg kell itatni, a tejes táplálás időszakában (öt-hat héten keresztül) pedig a borjak itatáséra naponta háromszor kerüljön sor. Különös hangsúlyt kapott a főbeszámolóban az is, hogy ,,a növendékmarha egészséges fejlődése a takarmány minőségétől függ. A keresztezett egyedek növekedési erélyét több helyütt elégtelenül használják ki. Ez vonatkozik a fekete és a vöröstarka marhákra, 12—14 hónapos korig. Az üszőnevelésnek ebben a kategóriában mutatkoznak meg a legnagyobb hiányosságai. Visszamaradás következik be a fejlődésben és 16—18 hónapos korban, a befedeztetéskor megkívánt súlyhatár alacsony. Rendszertelen az ivarzés, csökken a fogamzási százalékarány, a továbbiakban egészségügyi zavarok, majd ellési komplikációk lépnek fel. Miért lassul le a feji lődés? Mert az üszők gyakran csak a létfenntartó élelemadagot kapják. Az ilyen‘szakszerűtlen takarmányozással nem hogy olcsóbb, ellenkezőleg, drágább a tartási költség, mivel az üszők fedeztetésére csak 20—24 hónapos korban kerülhet sor. Ennek káros vetülete: nem teljesül az üszőfedeztetési terv.“ A második üszőtenyésztési fogyatékosság: az üszők nem kielégítő kategórizálása, fedeztetésre való kiválasztása. Ezen a téren legszembetűnőbb hiányosság állapltatott meg a dercsikai (Jurová), a nyékvárkonyi (Vrakuňj szövetkezetben, a Tőkési és a Szarvai Állami Gazdaságban. De előfordul kisebb mértékben ugyanez a hiba a somorjai, a dióspatonyi (Orechová Potčň) és más szövetkezei tekben is. Mi a helytelen? Az, hogy az üszőket csak közvetlenül az ellés előtt helyezik át az elletőbe, illetve az előhasi tehenek ellenőrző istállójába, vagy csak az ellés megtörténte után. Ami a szarvasmarha-hizlalást illeti, az eredmények megfelelnek az adott takarmányozási szintnek. Az, hogy a tervezett 981 gramm helyett 906 gramm a napi felhízási átlag, ez az erőtakarmány hiányának tudható be. De még ilyen körülmények között is vannak a járásban példamutató szövetkezetek, mint például a lúcsi (Lúč na Ostrove), a felsőpatonyi, a hegyétei, ahol 1120—1200 gramm között mozog a napi felhízási átlag. Viszont eléggé lemaradnak ezen a téren: az albári (Dolný Bar), a dercsikai szövetkezetben, a Gombai (Hubice) Állami Gazdaságban, az Űszori (Kvetoslavov) Magtermesztő Állami Gazdaságban s más mezőgazdasági üzemekben. Az élenjáró szövetkezetek, állami gazdaságok érdeme jobbára, hogy az év öt hónapjában, a nehézségek ellenére a járás teljesítette marhahúseladásának kötelező tervét. Néhány szót csupán a tejtermelésről. Azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol a tenyészállatok (tehenek) napi takarmányadagjába 5—6 kilogramm jó minőségű lucernaszénát, vagy rétiszénét beiktattak (ez főleg a szárazon állás időszakában nagyon fontos), helyesen, szakszerűen cselekedtek. A jó minőségű réti széna részarányának emelésével párhuzamosan szükséges a tehenek és előhasi üszők takarmányadagjába ásványi anyagokat és vitaminokat juttatni, ami tejhozamnövelő hatást vált ki, valamint életképes utódok születését, azok könnyebb felnevelését, időbeni fogamzását segíti elő. A felsoroltak betartása a tejhozamátlag 56 literrel történő emelését eredményezte a járásban. A járás egymillió liter tejjel túlteljesített tejeladási tervét — az év első öt hónapjában. Ez persze nem jelentheti azt, hogy a padányi, a pozsonyeperjesi (Jahodná), a dercsikai, a nyékvárkonyi szövetkezetben és a Szarvai (Rohovce) Állami Gazdaságban megelégedhetnek az elért fejéshozamátlaggal. Ettől elszomorítóbb az, hogy a leggyöngébb minőségű tejet a dercsikai, a felbárí (Horný Bar) szövetkezet, illetve a Gombai Állami Gazdaság adja. Csupán a dercsikai szövetkezetnek a tej minőségromlásából eredő anyagi vesztesége több, mint 100 ezer korona. Tehát, üdvös lenne minél előbb javítani ezen a helyzeten, mégpedig tökéletesebb munkaszervezéssel, hatékonyabb ellenőrzéssel, a minőségi elválások teljes kielégítésével. Azért, hogy a járásra jellemző 1. minőségű tej részaránya tovább növekedhessen. Ez alapvető kötelesség,-s egyben anyagi érdek is. Ide tartozik még a tejtisztaság kérdése: egyes mezőgazdasági üzemekben több figyelem fordítódhatna a fejőkelyhek fertőtlenítésére, a higiéniai követelmények betartására. Ezen a helyzeten a gellei (Holice) gépállomás is javíthatna, ami a fejőberendezések szerviz-szolgálatát, a hűtőtechnikát illeti. Remélhető, hogy a járási pártbizottság legutóbbi plénumülésének határozata alapján tesznek is majd, ilymódon segítve a mezőgazdasági üzemeket feladataik példás teljesítésében. Köztudott, a dunaszerdahelyi járásban, a szarvasmarhatenyésztés nemesítési programjának II. szakaszában tartanak. Ez a program 1967-ben haszonkeresztezéssel kezdődött... Jelenleg a tehénállománynak 81 százaléka tejtípusú. — Ha továbbra is olyan sikerrel akarjuk realizálni a szarvasmarhatenyésztésben a nemesítési programot, mint eddig — hangsúlyozta főbeszámolójában Öllé Gyula elvtárs, a járási pártbizottság titkára —, további tenyészbikák beszerzése elengedhetetlen. Olyan tenyészbikáké, amelyeknél ellenőrzött a tejhasznossági mutató, a fejhetőségi hajlam, a hústermelői hasznosság átöröklése az utódokra. Miután az illető járásban magasszínvonalú a tenyészmunka, így egész Szlovákiában befolyást gyakorol a szarvasmarhatenyésztésre, összesen 390 az olyan tehén, melyektől évente 110—120 tenyész-bikaborjút választanak el, egyrészt a neveldék, másrészt a közvetlen klasszifikáció részére. Ehhez azonban az is szükséges — mármint a hasznosság megtartásához —, hogy biztosítva legyen elegendő és jó minőségű takarmány. E kérdés megoldásában a mezőgazdasági üzeA járóm pértpiónum-iilé* ré**tvevőinek egy csoportja. Fotó: Gyökere» Jenő mek tehetnek a legtöbbet, az erőtakarmény kivételével. A plénumülés így summázott: kedvezőek a feltételek a szarvasmarhatenyésztés összes mutatójának teljesítéséhez mind a 6. ötéves tervidőszakot, mind az idei évet illetően. Bár a sertéstenyésztés tavalyi eredményei nem a legkedvezőbbek (az állományfelújítás lemaradt), a konkrét útmutatások és intézkedések nyomán máris javulás állt be, aminek következménye: az 1980-as év első öt hónapjában egyenletes az állami tervfeladat teljesítése. Egyetlen példa: közel ötezer darabbal több a malac, mint a múlt év hasonló időszakában. Az ez évi áprilisi ellenőrzések tapasztalatai szerint, nemcsak a malacszaporulat jobb, javult a sertésállomány egészségi állapota, tökéletesebb az állathigiénia. Ehhez hozzájárult a vitamin-mérleg, az oltási program, keretében végrehajtott állatorvosi ellenőrzés, valamint a szelektálás szakaszán beállott javulás. A turnusos üzemeltetés segítette megoldani a főproblémát: az istállófertőzés megelőzését. Negatív tényezőként szerepelt a takarmánytáp-limit kérdése. Ez hátrányosan hatott azokra a mezőgazdasági üzemekre, amelyeknek nem volt lehetőségük a deficit kiegyenlítésére, mivel felkészületlenül érte azokat, s némely esetben a technológia sem engedte más források kimerítését a takarmánytáp-fel javításra vonatkozóan. Kétségkívül, az úgynevezett „koplaló napok“ rendszersítése a súlygyarapodás ideiglenes csökkenésével járt, de előnye is volt, mégpedig az, hogy a mezőgazdasági üzemeket sajáttermésű takarmányaik jobb hasznosítására serkentette. További tartalékként jelöltetett meg: állandó szolgálat rendszeresítése az ellések időszakában, tekintettel arra, hogy ekkor a legszámottevőbb a malacelhullás. Persze, ott, ahol eddig nem éltek ezzel a lehetőséggel. Bizonyos veszteség a hasmenéses megbetegedésekből ered. Ez főleg az előhasi elléseknél fordul elő, ott, ahol az egyes turnusok utáni fertőtlenítés elégtelen, nem szakszerű. Újabb kimeríthető tartalékforrás: az évi ellések számának gyarapítása. Kívánatos, hogy a kocaforgó évente 2,1—2,2 legyen. Jónéhány mezőgazdasági üzemben nem érik el a járási kocaforgó átlagot. A plénumülés megállapítása: néhol ennek objektívek az okai, de sok függ a sertéstenyésztési ágazat szervezési színvonalától, az állatgondozók és az ide beosztott többi dolgozó, valamint a zootechnikusok lelkiismeretességétől, szakmai felkészültségétől, közösségi felelősségérzetétől. Ami a sertéshúsieadás tervének egyenletes teljesítését illeti, ebben az segített, hogy az állatlétszám-tervet nemcsak betartják, a jelenlegi állomány 4745 darabbal felülmúlja a tervezettet. Érdemes még említeni: a közeljövőben számolnak a kocák mesterséges megtermékenyítésével. Ennek megvan a létjogosultsága, amit (egyes problémák megoldásával) az elért jó eredmények igazolnak a legkézzelfoghatóbban. S még egy: tenyészkanállomást hoznak létre a járásban, amely 6000 koca mesterséges megtermékenyítéséhez nyújtana elegendő spermiumot. Ugyanakkor nagyon megkönnyítené az ellenőrző tevékenységet, s azt hatékonyabbá, tenné. A tenyészmunkában egységes irányelv érvényesülhetne. Jobbá, tökéletesebbé, válhatna z irányító munka. A hízósertés-elhullással kapcsolatban, noha javult a helyzet, ezt a kérdést rendszeresen napirenden kell tartani. Ugyanis, a ketreces módszer alkalmazásával javultak a feltételek, mégis akadnak üzemek, amelyekben a turnusos üzemeltetés követelményeinek be nem tartása miatt az itteni obejktumokban előforduló veszteségek teszik ki az őssz-veszteség nagy hányadát. Egészséges a hízósertés-állomány például Blahován, Gellén, Pákán, a CSILIZKÖZ szövetkezetben és másutt Szétnézhetnének e szövetkezetek házatáján főleg a békéi, a lúcsi, az eperjesi, a dióspatonyi szövetkezet és a Szarvai, valamint az Űszori Állami Gazdaság illetékes szakágazatvezetői, hogy tapasztalhassák, milyen is az istállók, hizlaldák jó mikroklímája, légcsere-berendezése; mi szükséges ahhoz, hogy a járási átlag feletti hízóelhullás aránya lényegesen csökkenhessen. Ez legfőbb érdekük, hogy mentesüljenek a gyakori ellenőrzésektől (ezek száma attól függ, menynyire megoldatlanok az egyes problémák). Száz szónak is egy a vége: a tavaszi ellenőrzés tapasztalatai megmutatták, hogy az építkezési és takarmányozási problémák ellenére a sertéstenyésztés jó szinten mozog az idén. Fokozatos az áttérés az alapos fertőtlenítéssel párosuló turnusos üzemeltetésre. A battériás neveldék egyszeri kapacitása 28 ezer darabos, ami rövid időn belül további 4 ezer darabbal gyarapodik. Javult az állomány egészségi állapota, javult a súlygyarapodás napi átlaga, jobb a zoohigiénia, no meg az egy termékegységre felhasznált takarmány is megfelel az állami normának. A turnusos üzemeltetés esetében a veszteségek minimálisak, a termelékenység a többszörösére emelkedett. Miután a mezőgazdasági üzemek igen számottevő többségében a nedves, illetve nedvesített takarmánnyal érik el a legjobb felhízási átlagot, megfontolás tárgyát képezhetné a száraz takarmánnyal hizlalás mellőzése, mert ez bizonyos takarmánypazarláshoz vezet, s az eredmény sem a legjobb. Az egész sertéstenyésztési rendszerben a szakosított munkacsoportok létesítése jelenthet újabb előrelépést, minőségi változást. Ilymódon a fajnemesítő, a zooteelmikai, az állatorvosi követelmények egész problémasora oldható meg szervezettebben, s biztosíthatók a hasznosság kívánt paraméterei. XXX Ez a csallóközi járás magasfokö kormánykitüntetésben részesült, épp a mezőgazdasági termelésben elért kiemelkedő eredményei erkölcsi-társadalmi elismeréseként. Azért az élenjáró, sokéves munkásságért, a mindig jobbra, többre törekvésért, a tudományos megalapozottságú, magas színvonalú szervező-irényító-termelő és tömegpolitikai nevelőmunkáért, aminek gyümölcse most van érőben, A dunaszerdahelyi járásban egyszer s mindenkorra tudatosították: a Köztársasági Érdemrend példamutató, kiváló, eredményes munkára kötelez. Ennek jegyében cselekszenek. (kovács) HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 28. számának 13. oldalán „Életbelép a differenciált árrendszer“ cím alatt közölt írás táblázatába sajnálatos hiba csúszott, amely félreértésre adhat okot. A terményfelsorolás harmadik sora így hangzik helyesen: Tésztaipari búza (triticum durum). Ugyanakkor a latin elnevezés a táblázat második sorából törlendő.
