Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-19 / 29. szám

1980. Július 19. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Mezőgazdaságunk fejlődő részlege... nyolcszáz tonna répával kielégíthet­jük az igényeket. Növeltük a silóku­korica vetésterületét Is. A 280 hektár silókukoricát időben vetettük, és szép termést mutat. Minden remény meg­van rá, hogy a tavalyi 2270 tonna he­lyett az idén huszonöt tonnás hektár­hozam mellett is hétezer tonna kuko­­rícasilónk lesz. • A szövetkezet állattenyésztésé­nek a szakosítása tehát elősegítette a részleg hatékonyságának növelését. A tejtermelés szakaszán a fejlődést szemlélteti a múlt évi 2889 literes át­laghozam, ami 1978-hoz viszonyítva tehenenként 571 liter többlet. Ez mi­nek köszönhető? —> kérdeztem a szö­vetkezet elnökétől. — Azzal kezdem, hogy négy évvel ezelőtt, amikor ide kerültem, ez a szövetkezet eléggé el volt hanyagol­va. A legnagyobb problémát az elha­nyagolt, elöregedett tehénállomány okozta. A szövetkezet az enyhe fel­töltést csak vásárlással tudta némi­leg biztosítani. A vásárolt üszők nem feleltek meg a továbbtenyésztés követelményeinek. Mit lehetett tenni? Nagyobb változás akkor történt, ami­kor négy évvel ezelőtt elkezdtünk foglalkozni üszőneveléssel. Olyan üszőket neveltünk, amelyek minden tekintetben megfeleltek a továbbte­nyésztés követelményeinek. Az évek folyamán elvégeztük a selejtezési munkálatokat, sikerült feltöltenünk a tehénállományt saját nevelésből. Ma már ott tartunk, hogy van ezer üszőnk. Így nincsenek gondjaink az új ötszázhatvan férőhelyes tehénis­tálló betelepítésével. A tervezett se­lejtezést is meg tudjuk valósítani, je­lenlegi tehénállományunk szép és so­kat ígérő. A napi fejési átlag az év elejétől számítva — 8,8-— 9,1 liter kö­zött váltakozik. A múlt évhez viszo­nyítva a termelés emelkedő tenden­ciát mutat. Minden feltétel adva van, hogy a napi fejési átlagot tovább növeljük. Ennek érdekében sokat tet­tünk. Van egy takarmányszárítőnk, pelletezőnk. Így az abraktakarmány felhasználását egy év alatt a tej liter­jeként nyolc dekával csökkentettük, és jelenleg tartjuk az előirányzott normát. Rájöttünk, hogy a napi nyolc­­literes fejési átlag abraktakarmány felhasználása nélkül is elérhető. Mi ezt a takarmány ízesítésével és az élelmiszeripar melléktermékeinek fel­­használásával szeretnénk elérni. Majd meglátjuk. — Az állattenyésztés gazdaságunk fejlődő részlege — mondta búcsuzá­­sul az üzemi pártszervezet elnöke. — A fejlesztési munkából derekasan ki­vette a részét ötvenkéttagú pártszer­vezetünknek minden tagja. Természe­tesen a hetvenegytagú gondozógárda is helytállt, akik a szocialista brigád­mozgalomban példát mutatnak. A fo­lyó évben az állattenyésztők teljesítik a mutatószámokat. Megfelelő hozzá­értéssel gondozással, takarmányozás­sal szavatolhatjuk, hogy az idén ál­lattenyésztőink ennek a fontos, fejlő­désképes részlegnek valamennyi mu­tatószámát sikeresen teljesítik. ülés Bertalan ' ■ г t r A hatékony termelés fontos feltételei A CSKP XV. kongresszusa határo­zatban rögzítette a mezőgazdasági termelés távlatait. A feladatokat min­den dolgozónak ismernie kell. Az adottságokat, a lehetőségeket éssze­rűen kell hasznosítani. Alapvetően fontos a legfontosabb termelőeszköz­nek, a termelőföldnek tökéletes ki­használása és vele párhuzamosan a termelés belterjes fejlesztése, vagyis a nagy hozamok megalapozása. A műszaki-anyagi alapokat is tovább kell fejleszteni, hogy a népgazdaság és a lakosság növekvő igényeit a terveknek megfelelően kielégíthessük. >—e Mezőgazdaságunk fejlesztésé­nek alapvető problémája a gazdasági hatékonyság növelése — említette Lőricz László, a hosszúszöi (Dlhá Ves) szövetkezet üzemi pártszerveze­tének elnöke. — Szövetkezetünk, a pártbizottság irányításával szem előtt tartja a CSKP XV. kongresszusának irányelveit, valamint a Közpunti Bi­zottság plénumainak határozatait. Ennek kapcsán figyelmet keltő sike­reket értünk el az állattenyésztés fej­lesztésében. Az eredményekről Gerencséri Imre, állattenyésztési főágazatvezető tájé­koztatott. — Állattenyésztési részlegünket 1976-tól kezdtük komolyabban fejlesz­teni. Ott tartunk, hogy a szakosítás befejezést nyert. Felszámoltuk a mar­­hahizlalést, azonban növeltük a« te­hénállományt. A marhahizlalás he­lyett üszőneveléssel foglalkozunk. Ér­demesnek tartom elmondani, hogy míg 1976-ban 360 tehenet tartottunk, jelenleg már 810 tehenünk van, és ha minden sikerül, akkor az év végére 1010 tejelő tehenünk lesz. f— Az állattenyésztési részleg ter­melésének összértéke az elmúlt négy év alatt lényegesen növekedett — szólt közbe Koreny László elvtárs, a szövetkezet elnöke. — Míg 1975-ben a termelési érték 10 millió korona volt, addig 1979-ben 12 millió 400 ezer koronára emelkedett. A többlet az állati termékek értékesítéséből származott. • Tudjuk, hogy jő hozamok eléré­sét az állattenyésztésben bőséges és jó minőségű takarmányalappal bizto­síthatjuk. — Ez valóban így van mondta Jozef Leskovianský elvtárs, a növény­­termesztési részleg vezetője. Szövet­kezetünk vezetősége az utóbbi évek­ben ezért nagy figyelmet fordított a takarmánynövények termesztésére. Lényegesen csökkentettük a takar­mány vásárlását. Gazdaságunknak je­lentős az állatállománya. Van 2100 szarvasmarhánk, 2200 birkánk, ugyan­ennyi sertésünk, és a baromfiállomá­nyunk Is nagy létszámú. Ezer ton­nákra tehető a takarmányszükséglet. A múlt évben több mint 2270 tonna szilázst és 1680 "tonna szenázst tárol­tunk, de felhasználtunk 139 tonna szénát Is. Nedvdús takarmányból hiá­nyunk mutatkozott, de szálasokból is kevés volt. Nálunk a kaszálók füho­­zama mindössze 3,91, a legelőké pe­dig 1,26 tonnát tett ki széna értéké­ben. # Milyenek a kilátások ebben az évben? — Kilátásaink Jók. Igyekeztünk karbantartani, műtrágyázni a takar­mánytermő területeket. Az eredmé­nyek máris mutatkoznak. A pillangó­sokat fonnyasztva, szenázsként tárol­juk, így a beltartalml értéket megóv­juk. Terveztük, hogy az Idén 2310 tonna szenázst készítünk, de négy­száz tonna takarmányliszt készítésé­vel Is számolunk. Szövetkezetünknek 324 hektár rétje és 1223 hektár lege­lője van. A rétek első növedékét idő­ben sikerül betakarítanunk. Az erdei legelőirk, a lejtős területek jó fűho­zamát kézi erővel takarítjuk be. Cgy számítjuk, hogy a legelőkről 110 ton­na jóminőségű szénát nyerünk, s fgy a tervezett 320 tonnát ötven száza­lékkal túlteljesttjük. A takarmányter­mesztő területek első növedékének a betakarítása után műtrágyázunk, hektáronként 300 kilogramm nitro­géntartalmú műtrágyát juttatunk ki. A második és harmadik növedékből szénát készítünk. A pillangós takar­mánynövények átlagtermése a múlt évben 7,98 tonna volt. Most pedig az első kaszálásból hektáronként 6,52 tonna átlagtermést értünk el. — Idényben a legelők elegendő zöldtömeget biztosítanak az állatok­nak — vette át a szót a főágazatve­zető. — Tavasszal a juhok seregét nem engedtük ki korán a határba. Ezzel ugyancsak hozzájárultunk a hozamok növekedéséhez. így még 150 hektárnyi legelőről is begyüjtjük a termést. Számolunk vele, hogy egy számosállat részére 5,2 tonna szálas­takarmányt biztosítunk. # Az idén nem számolnak takar­mányvásárlással ? — Számolunk, mert a körzetünk nemzeti bizottságai és a tömegszer­vezetek kötelezettséget vállaltak, hogy 1184 tonna szénát begyűjtenek. Olyan területekről van szó, ahol gépi erővel nem kaszálhatnánk: erdőrészek, töl­tésoldalak, útszélek és árokpartok. MI a kezdeményezést örömmel fogad­tuk. # A növénytermesztési részleg ve­zetője említette, hngy a nedvdús ta­karmányból tavaly hiányuk volt. Mi­vel számolnak az idén? — Radikális intézkedéseket tettünk — vallotta a főagronómus. — Vetet­tünk húsz hektár takarmányrépát, amely gyönyörű termést ígér. Ezer-Mit kell tudni az [-516-os kombájnról? Az E—516-os arató-cséplő gépeket egyre több gazdaságban alkalmazzák. Műszaki adottsága, nagy teljesítőké­pessége lehetővé teszi a kedvező agrotechnikai határidők betartását, a munka minőségének javítását. A gép valamennyi gabona begyűjtésére al­kalmas, vezérlő és ellenőrző beren­dezése megfelel a követelményeknek. A korábbi években gyakori eset volt, hogy a lánc feszességét nem ellenőrizték, nem állították be előírás szerint, s emiatt a ferde felhordó lánc görgői eltörtek. Előfordult a ferde felhordó alsó, valamint felső tengelyének és a rajta levő lánckere­keknek a törése is. A gyártó már megtalálta a megoldást, s az újabb gépekre már nagyobb merevséggel rendelkező csőtengelyek kerültek a tömörek helyére. Az utóverő dob forrasztásának fel­szakadását gyakran okozta a felhal­mozódott termény, mivel a dob olda­lán elhelyezett dugók elvesztek, s azokat nem pótolták. Hasonló jelenséget tapasztaltak a szalmarázó ládák törésekor ts. Ez megelőzhető, ha a ládák végén levő i— gumidugóval zárt — furatokon keresztül gyakrabban tisztítják azo­kat. A szalmaráző ládák megtömődé­­se a szalmaráző tengelyek törését is előidézheti. Aratáskor sok helyen előfordult, hogv az erőátviteli szerkezetre nem fordítottak kellő gondot, s ez sok problémát és többletköltséget okozott. Az ékszíjak beállítására csak kevesen ügyeltek, pedig ehhez különösebb szakértelemre ntnCs szükség, hiszen csak a megfelelő feszességet, és az egy síkban futást kell beállítani. A hajtőmütengely — kapcsoló szalagos megoldásúk, az Itt alkalmazott szíjak nagy igénybevételnek vannak kitéve. Ezek kímélése céljából az összekap­csolásnál a motorfordulatot lehető­ség szerint erősen csökkenteni kell. Egy másik gyakori meghibásodás, a­­mely nem választható el egyértel­műen a kezelő személyzettől, a fordí­­tóhqjtőművek fogaskerekeinek törése. Ennek oka, hogy az irányítás során, még nem a kívánt nyugalmi állapot előtt történik. Ez főleg a vágóasztal fordítőhajtőművénél tapasztalható. A gép munkahidraulikájának egy­ségei közül előfordult a tízliteres szi­vattyú meghibásodása is. Arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy a szi­vattyú akkor hibásodík meg, amikor olaj nélkül forog. Ezt azzal előzhet­jük meg, ha szükség esetén a szivaty­­tyú szívóágát feltöltjük olajjal. A hidraulikarendszernél a szaksze­rűtlen beállítás és javítás üzemki­­esést okozhat. A különböző nyomás­határoló szelepeket eltávolították, nem ellenőrizték mérőórával a szük­séges nyomásértéket, ami előbb-utóbb működési zavart okozott. Az arató­­cséplőgépnek áttekinthető elrendezé­sű egykerék hajtású hidrosztatikus hajtóműve van, s zárt körforgásban dolgozik. A fellépő meghibásodások javítására korlátozott a lehetőség, mert a gyártő megtiltotta a részek megbontását, így a javtítások, a tö­mítések, valamint a gumigyűrűk cse­réjére szorítkozhatunk. A meghibáso­dások leggyakrabban a rudazatok állításával háríthatők el. Sok gondot okozott a hidraulikus rendszer feltöltése. A légtelenítés szempontjából a legkedvezőbb feltöl­tés a jobb oldali hidromotor alján levő furaton keresztül történhet. Eh­hez egy erre a célra alkalmas feltöl­tő szivattyú szükséges. A rendszer felülről való feltöltése ts megvalósít­ható, ebben az esetben azonban fenn­áll a veszély, hogy a rendszerben levegő marad, ez pedig működési za­varokat eredményezhet. Az egész rendszer kifogástalan működésének alapfeltétele a tisztaság és a megfe­lelő olajminőség. Amennyiben a kom­bájn hosszabb ideig nem üzemel, cél­szerű a rendszert teljesen feltölteni, mert ezzel elkerülhető a rendellenes működést okozó kondenzvíz képző­dése. A gép működő berendezései túlter­helésének megelőzéséről, törések el­hárításáról elektromos rendszer gon­doskodik. Egyes helyeken a vissza­jelzőket szabálytalanul kapcsolják ki, ami rendkívül költséges zavarokhoz vezethet. Ezen berendezésnek éppen az a rendeltetése, hogy a költséges alkatrészek meghibásodását megelőz­ze. Ennek jelentősége — a jelenlegi alkatrészellátást figyelembe véve — nagyarányú. (H. A.) Az eltelt tíz évben a Garam folyó két Ízben, a Duna folyam egy alka­lommal, az Ipoly pedig évente el­árasztotta a mezőket. Az Ipoly folyó gyakori kártétele miatt szükségessé vált a közelében gazdálkodók haté­kony megsegítése. Az ember végül rákényszeríti a szeszélyes folyót a részére kijelölt mederben való tar­tózkodásra. A lévai (Levice), a nagykürtösi (Vefký Krtiá) és a losonci (Lučenec) járásban nagy kiterjedésű mocsaras, vizenyős talajok egyáltalában nem, vagy csak részben hasznosíthatók ter­melésre. Árvizek esetén az Ipoly völ­gye gyakran „tengerré“ változott. A közelmúltban ezt állapították meg — Ipolyszakállason (Ipeľský So­­kolec) — a tárcaközi tanácskozás résztvevői, akik az Ipoly folyó víz­­gazdasági és hidromeliorációs rende­zéséről tárgyaltak. A tanácskozáson részt vett ján janik az SZLKP KB El­nökségének tagja, a KB titkára, fán janovic mérnök, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Vladimír Margetin mérnök, erdő- és vízgazda­sági miniszter, továbbá a nyugat- és közép-szlovákiai kerület vezető tiszt­ségviselői. Egybehangzóan megállapí­tották, hogy a folyó eddigi szabályo­zási munkálatai csupán helyi mére­tűek voltak. Szükségét érezték az Ipoly középső szakasza komplex ren­dezésének. Kihangsúlyozták, hogy a felső szakasz munkálatait szintén kompletizálni kellene. Az Ipoly folyó 247,5 kilométeren szeli őt Szlovákia területét. A Magyar Népköztársasággal 141 kilométeres szakaszon határt képez. A szabályo­zás munkálatait a Helenba (Chtaba) és Vilke (Veliká nad Ipfoml térsé­gében kijelölt program szerint vég­zik. Margitin elvtárs megjegyezte, hngy a munka eddig főleg az árvíz­zel veszélyeztetett szakaszokra össz­pontosult. Az új meder kialakításával párhu­zamosan gátakat, vízátemelő szivaty­­tyúállomásokat és más fontos létesít­ményeket építenek. Az alsó szakaszon kialakított gátrendszer a térség öntö­zőrendszerének vízkészletét biztosítja. A vizet a Dunából átemeléssel nyerik és eljuttatják rendeltetési helyére. Gazdasági szempontból előnyösnek ígérkezik az öntözővíz átemelése egészen Szlovákgyarmatig (Slovenské Ďarmoty). A meghatározott távolsá­gokban készülő gátrendszerek és át­emelő szivattyúállomások tovább jut­tatják a vizet, és a belvizeket eltávo­lítják. Más állomások pedig táplálják az öntözőhálózatot. A felső szakaszon, Málinec térségében olyan nagy víztá­roló építését tervezik, amely a vizet öntözés céljaira tartalékolhatná. A tároló tervezetének végleges elkészí­tése persze csak akkor esedékes, ha ezt a brezničkai hidrogeológiai vizs­gálatok is alátámasztják. A határsáv ipolysági (Salii) szaka­szán ebben az ötéves tervidőszakban komplett medret kellett készíteni. Az MMK illetékes szakembereinek kéré­sére viszont az alsó szakaszon a fo­lyót alulról felfelé szabályozzák. A torkolatból felfelé Szalka térségéig, mintegy 13 kilométeres szakaszon az Ipoly szabályozását a Dunai Vízrend­szer építésének a keretében végzik. Az Ipoly völgyében talajjavításra szoruló 33 ezer 600 hektárból eddig 17 ezer 334 hektárról csapolták le a vadvizet. Ebből a losonci járásban 11 ezer 716, a nagykürtösiben 5 ezer 70, a lévaiban 548 hektárt szabadí­tottak meg a pangó vizektől. A kése­delmes vízrendezési munkák miatt a tervezett öntözőhállőzat elkészítése nagyon lemaradt. Az eredetileg terve­zett 45 ezer 600 hektáros öntözőrend­szerből mindössze 4 ezer 600 hektárt hállóztak be. A losonci járásban eb­ből 2 ezer 400 hektár van. A vadvizek levezetése céljából a figyelmet a folyó mellékágainak, vagyis a patakok medrének rendezé­sére is kiterjesztették. Ebben a téma­körben a tervezett 455 kilométeres szakasznak egynegyede — a losonci járásban 181 kilométer — elkészült. A nagykürtösi járásban ugyanakkor 97 kilométeres szakaszon szabályoz­ták a mellékvizeket, a lévaiban azon­ban csupán 73,5 százaléknál tartanak a patakszabályozással, s ez csnpán 27 kilométeres szakasz. Nem kielégítő ütemű az Ipoly völ­gyében a kis víztárolók építése sem. Az eredeti tervek alapján az öntöző­­rendszerek túlnyomó többsége a brez­­ničkái, a málineci és plachtincei nagy tárolóból nyerné az öntözővizet. En­nek az építését azonban még nem kezdték el. A folyóvölgy talajának a javítására eddig mintegy 500 millió koronát használtak fel. A nem beruházás jel­legű akciókban 146 ezer hektárt kel­lene termőbbé varázsolni. Az eltelt tíz évben a losonci járásban 25 ezer 800, a nagykürtösi járásban 20 ezer 500, a lévaiban pedig csak 5 ezer hekárt javítottak fel, 640 millió ko­rona költséggel. A CSKP KB 13. plénuma, s az ezt követő ülések ajánlására, a hetedik ötéves tervidőszakban hidromeliorá­ciós munkálatokra további 400 millió koronát irányoztak elő. Ez az összeg nem kevesebb, mint 6 ezer 700 hek­tár vizenyős föld lecsapolására ele­gendő. Űntözbetővé, illetve terméke­nyebbé válik 4 ezer 600 hektár föld. A munkálatokat persze 8 ezer 100 hektáron kezdik. Ugyanakkor napi­rendre kerül a kis víztárolók építése is. Ezeknek a kapacitása 4,4 millió köbméterre növekedik. Ebből 4 mil­lió köbméter vízmennyiséget haszno­síthatnak, s egyben 12,3 kilométeres szakaszon szabályozzák az Ipoly mel­lékvizeit, vagyis a patakokat.. Ha ebben az évben a munkálatok jó ütemben haladnak s a hetedik öt­éves terv vízrendezési munkálatait sikeresen megoldják, akkor a térség vadvizes területének lecsapolása 78 százalékra megoldottnak tekinthető. Űntözbetővé válik a lecsapolásra ter­vezett föld 21 °/o-a, s a mellékvizek végleges medre 70 %-ban elkészül. A nem beruházás jellegű akciók­ban további 33 ezer 400 hektárt tesz­nek hasznosabbá. A munkálatok költ­sége meghaladja a 385 millió koro­nát. Ha mindezt összegezzük, láthat-* juk, hogy az Ipaty völgyében a hete­dik ötéves tervidőszak éveiben mint­egy 750 millió koronát használnak fel vízrendezésre, és talajjavításra. A talajokból 25 ezer 600 hektár válik szánthatóvá, 6 ezer 400 hektár állan­dó rét és legelő 900, hektár szőlő, és 500 hektár gyümölcsös lesz. A hetedik ötéves tervidőszakra' elő­irányzott hidromeliorációs program nagyon igényes, de megvalótsítható feladat. Az Ipoly folyó egy kilométe­rének a szabályozása 4 millió koro­nába kerül. Ha ezt megszorozzuk a folyó hosszával és hozzászámítjuk az öntözőhálózat, a víztárolók és a járu­lékos beruházások kivitelezési értékét is, akkor csillagászati számokat kap­hatnak. Érthető tehát, hogy a víz­gazdasági és hidromeliorációs mun­kálatokat több évre kellett lebontani. A feladatok befejezését követő évek­ben a befektetés lassan visszatérői. Az Ipoly völgyének a talaja a víz­­rendezési és talajavitási munkák után, valamint az öntözővíz szükség szerinti haszno8ításőval bőven meg­téríti a befektetett összeget. A mező­­gazdasági üzemek több mint kétszáz­ezer hektáron belterjes gazdálkodást folytathatnak. A munkálatok sikeres befejezését követően ez a körzet ve­­télytársa lehet a mezőgazdasági ter­melésről jó hírnévnek örvendő csal­lóközi rónáknak, ahol 50 ezer hektár­ral kevesebb a földterület. VLADIMÍR FAPSO Az izsai (I*a) Béka Efsz-ben nagy gondot fordítanak az állatállomány színvonalas ellátásához szükséges ta­­karmányalap megteremtésére. A szé­nakészlet gazdagítása érdekében már évek óta begyűjtik a töltésoldalak és a gépek számára nehezen hozzáfér­hető más területek fűtermését is. Felvételünkön Bulajcsik Ferenc trak­torost örökítettük meg, aki az első kaszálás idején alaposan megdolgo­zott a jó minőségű szénáért, mert a meredek töltésoldalon tízméterenként eltömődött a rendsodró. Fotó: .--bor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom