Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-13 / 50. szám

Időszerű a savtompítás! Az ideí időjárás nem kedve­zett a szőlőnek. Milyen borokat várhatunk az idén? A savakra gondolva tudjuk, hogy normális évjáratban a szőlőbogyó zsen­­dtilése idején az almasav van túlsúlyban, érett állapotban vi­szont — a bor legjellegzetesebb sava — a borkősav uralkodik. A csapadékos nyár azonban nö­veli a savak mennyiségét. Az idén savas (kemény) borokra van kilátás. Hazai vizsgálatok szerint a május—szeptember időszakban lehulló minden 100 mm csapa­déktöbblet a borok savtartalmát 0,4 g/1 (0,4 promitle) értékkel emeli. De nemcsak magas lesz ilyen évjáratokban a savtarta­lom, hanem a savak aránya is kedvezőtlenebbül alakul: sok lesz az almasav. Ez kétszeresen is kellemetlen. Egyrészt az al­masavban gazdag borok — nem éppen az almasav íze miatt — „zöld“-ízűek, nem keltenek kel­lemes összbenyomást a fogyasz­tóban. Másrészt az almasav ké­miai erősség tekintetében csak a borkősav után következik. Ez a sav kémiai úton (szénsavas mésszel) való kicsapatását egy­szerű savtompítási módszerrel nem teszi lehetővé. Ugyanis a savtompításnál a mustba, borba adagolt savtompító mész kémiai törvényeknek engedelmeskedik, azaz a savakat kémiai erőssé­gük sorrendjében köti meg. Te­hát előbb a borkősavat, ha ez elfogyna, akkor jön az almasav és így tovább. Tudni kell azt is, hogy bármilyen módszerű a savinérséklés, azt úgy kell vég­rehajtanunk, hogy literenként minimálisan 0,5 g borkősav ma radjon! Ellenkező esetben túl­zott savtompítás jön létre, a bor lúgos ízű, élvezhetetlen lesz. MIKOR VÉGEZZÜK? A savtompítás elvégezhető erjedés előtt a mustban, vagy az újborban. Mindkét időpont­nak vannak előnyei és hátrá­nyai. Egyszerűbb felkészültség mel­lett a művelet végrehajtását új­bor állapotban biztonságosabb­nak tartom. Mert: — magasabb savtartalom mel­lett az erjedés lefolyása bizton­ságosabb, tisztább ízű újbort eredményez, és a savasabb bor öntisztuló hajlama is határo­zottabb. . az erjedés alatti savcsök­kenés, -valamint az esetleges biológiai savbomlás lejátszódása után ítélhetjük meg borunkat a savaik mennyisége és minősége tekintetében. MENNYIRE ÉS HOGYAN? Akkor harmonikus a bor, ha savtartalma a többi alkotóré­szeivel arányos. Általában a fe­hérborok összes (titrálható) savtartalma literenként 6—7 g, a vörösboroké literenként 4,5— 5,5 g. Az egyszerű, vékony bo­rokban különösen szükség van a savakra. Ezek képezik az ilyen borok „gerincét“. Az édes borok több savat bírnak el. A fenti számok csak akkor jelentenek segítséget, ha savas borunk összes savtartalmát la­boratóriumi módszerrel megha­tározzuk. Ha erre nincs módunk, végezzünk próba-savtompítást. Literes palackot töltsünk meg borral. A savtompító mészből 2 grammot (megfelel 3 g/l-es savtompításnak) a palack bor­ba öntünk. A palack tartalmát jól összerázzuk, s közben a fej­lődő széndioxidot ujjunk mel­lett a szabadba eresztjük. A palackot lazán ledugaszoljuk és szobahőmérsékletű helyen tart­juk. Másnap az összerázást megismételjük. Ha a savérzet szempontjából a bor megfelel, egyszerű savtompítást hajtunk végre: Például: 100 liter bort kell savtompítanunk. Először kimérünk 20 dkg szénsavas me­szel Lefejtünk a teli hordóból kb. 5 liter bort. Ezt félretesz­­szük (ez az ún. levét). Lefej­tünk a hordóból kb. fél sajtár­­nyi bort. Ebben a szénsavas meszet alaposan elkeverjük. Üres sajtárba a meszes bort át­öntjük, s ebből megint vissza. E műveletet négyszer-ötször megismételjük, majd a habzó bort a hordóba töltjük. A hordó tartalmát valamilyen eszközzel (például farúddal, gumicsővel 100 LITER BOR SAVTOM PlTÄSÄHOZ SZÜKSÉGES SZÉNSAVASMÉSZ- ÉS TÖRZSBORMENNYISÉG и Q JS i 8 7 i 5 c >_ “ S'» В и N ф я jg 1 Е g/1 б. savtartalom szükséges szénsava menu ra való csökkentéshez sinész- (dkg) és törzshor­­yiség (1) <£5 dkg 1 dkg 1 dkg dkg 1 14,0 40 56 47 63 54 71 61 75 13,5 37 51 44 61 51 68 58 74 13,0 34 48 40 58 47 66 54 73 12,5 31 46 37 54 44 . 64 51 70 12,0 27 42 34 52 40 61 47 68 11,5 24 39 31 48 37 57 44 65 11,0 20 35 27 44 34 54 40 62 10,5 17 32 24 42 31 50 37 57 10,0 13 29 20 39 27 46 34 55 Л\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\-Л\\\\\\\\\\\\\\\\ХХ\\Ч\\\\\\\\\\Ч\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\УТО szolgálatot. Hiába vettem sorba a kertészeti kellékeket meg a háztartási cikkeket árusító szakboltokat, az elpattant rugó helyett nem tudtam újat vásá­rolni. Gondoltam egyet, s vet­tem helyette metszöollóba való rugót. A tulajdonképpeni felhaszná­lás módját az ábra szemlélteti. A javítás nem igényel különö­sebb kézügyességet vagy hozzá­értést, tehát bárki könnyen el­végezheti. Nekem tíz percig sem tartott az egész. Viszont az új rugó kitűnően működik. A szórókészülék javítása Nemrég vettem egy szóróké­szüléket — vagy ha úgy tetszik, szobai permetezőt —, hogy időnként megpermetezhessem a szobanövényeket és a család számára is elviselhetőbbé te­gyem a házgyári lakás egyéb­ként túlságosan száraz levegő­jét. Sajnos kétheti használat ntán a készülék felmondta a (Hladík ja n, Zahrádkáf 9/80) stb.) erősen felkeverjük. 4 hab elültével a levétet a h„. dóba töltjük. Másnap a keverést megismételjük. A savtompítás után 2—3 hét 'múlva a bort fejtsük le üledé­kéről. A kiürült hordót szak­szerűen kezeljük. A savtompított bor frissiben kóstolva kissé bágyadtnak mu­tatkozik, de rövid idő múlva is­mét harmonikus lesz-HA MÉG MINDIG NAGYON SAVAS Ha a javasolt próba-savtompí­­tás után még mindig nagyon savasnak érezzük borunkat az almasav túlsúlya miatt, ügy csak kettőssős savtompítással juthatunk célhoz. Ennek végre­hajtásához azonban szükséges legalább a kezelendő bor tit­rálható savtartalmának isme­rete. Feladat: 100 liter 11 g/1 sav­­tarlalmú bor savcsökkentése 7 g/l-re. A táblázatból kikeres­sük a szükséges mennyiségű szénsavas mész és az ún. törzs­­bor mennyiségét. Esetünkben kimérünk 27 dkg meszet és 44 liter bort. Veszünk egy körülbelül 120— 150 literes kármentőt vagy kis kádat. Ebbe a 44 liter borból 10 litert öntünk (mindig a ke­zelendő összes bormennyiség­nek kb. 10 %-át). A 10 liter bort erős kavar­gásba hozzuk. Gyors ütemben a borhoz keverjük a szénsavas meszet. A bekeverés után még 5 percig intenzíven tovább ke­verünk. ■ További kavarás mellett las­san a kádba öntjük a 34 liter (44—10 = 34) bort. Ezt a műve­letet 15 percen belül be kell fejezni. A habzás nem gátolha­tó a keverés abbahagyásával, csak a bor hozzávezetése tem­pójával. Az intenzív kavarás nagyon szükséges! A művelet végére megtörténik a borkősav és almasav kicsapódása, kettős kalciumsó formájában. A túl savtompított, ún. törzs­bort ülepedni hagyjuk, vagy megszűrjük. A bor tisztáját visszük csak át egy másik edénybe. A tiszta törzsbort erős kavargásba hozzuk. A törzsbor­hoz (nem fordítva!) folytonos kavarás mellett hozzáadjuk a 100 liter bor maradék, 56 liter­nyi kezeletlen részét. A savtompítás befejeztével á bort 2—3 hét múlva lefejtjük üledékéről. A kiürülő hordót szakszerűen kezeljük. AMIRE MINDIG ÜGYELNI KELL •— A gyakorlati végrehajtás­kor csak pontosan a táblázat szerinti mennyiségeket használ­juk fel; — elengedhetetlen a gyors, állandó, intenzív keverés; — mindig a savtompított törzsborokhoz adagoljuk a még kezelésre váró bőrrészt, ne for­dítva; — a savtompítási törzsbornak csak a tisztáját használjuk fel; —< a kettőssós savtompítás után nyert bort 3 hónapnál előbb ne palackozzuk. (Mer ez A., Kertészet és Szőlészet 43/80) Ebből vegyen, kedveském! * Nézze, milyen szép —■ dicséri a paprikáját K. András­­né komáromi (Komárno) lakos. — Aztán hogy adja? kér­dezi egy fiatal nő. Rövid alku után megegyez­nek. Két kilő a táskába kerül. Reggel hét óra tájban a kas­sai (Košice) piac megélénkül. Akadnak ugyan férfiak is a vevők és eladók között, mégis inkább az asszonyok birodalma az áruspult, és a másik olda­lon az 6 karjukon lóg az üres, majd egyre jobban dagadó tás­ka, szatyor — ki mivel jött. — Jobb a mostani piac, mint régen volt — mondja egy idős néni. — Mert november közepe van és bőven van minden. — És az árak? — Ki lehet bírni. A magam­fajta nyuugdíjas inkább csak annyit vesz, amennyit a szeme kíván. Paprikát, hagymát már vettem. Az unokának lesz lecsó a hét végén. О О О Az egyik asztal mögött ked­ves arcú fiatalasszony áll. Régi Ismerősök vagyunk. Nyáron át ő árulta a legszebb paprikát, uborkát, paradicsomot, sárgaré­pát, zöldbabot, karfiolt, káposz­tát. Pultja előtt mindig sorfa­lat álltak a vevők. Már csak azért is, mert soha nem igye­kezett a vevőre sózni semmit, a reklámot a zöldségre bízta. Az asztalán most is mindenből van egy kevés. Karfiol, nagy­szemű fehér bab sorakozik egy­más mellett. Egy ládában pi­rosra érett paradicsompaprika, mellette fokhagyma és retek teszi teljesebbé a képet. •— Hogy kifizetődik-e zöld­ségtermesztéssel foglalkozni? — kérdez vissza a fiatalasszony.— Attól függ, hogy vesszük. Ha jók az árak, ha az embernek van hol és mikor zöldséget ter­meszteni, akkor megéri. — Mi az oka, hogy faluhe­lyen sokan mégsem élnek a le­hetőséggel? — A kényelem. A zöldséggel rengeteg munka van. Ha valaki termesztésre adja a fejét, le kell mondania a szórakozásról, mindenről. Kora tavasztól be­fagyásig nincs vasárnap, nincs szabad délután. Csak a munka, gyomlálás, kapálás, locsolás, szedés, tisztítás, rohanás a piacra, aztán ismét élőiről. Aki­nek nem muszáj, higgye el, az nem is vállalja. Az, hogy az ember tart a kert végében négy öt ágyást, s időnként el­megy a piacra, az más... De így bizony nagyon nehéz. Per­sze, megéri, de mondom, attól függ, hogyan nézzük. — ön szerint mi kell ahhoz, hogy valaki, ha vállalná a ké­pűit előtt nagy a jövés-menés. Egyre fogy az áru. — Én Csicserből (Ciíarovce) járok föl hetente kétszer. A Moszkvics bírja, jól meg lehet pakolni. Ebből garas, abból fil­lér, így gyűlik valamennyi. Nő­nek a gyerekek, sokat kell rá­juk költeni. — Ügy tudom, hogy Csicser­­ben elég jól megszervezték a zöldségfelvásárlást. Mégis szük­séges piacra járni? — Hát ha a komáromiaknak megéri, akkor nekem is. Azzal egyetértek, hogy községünkben példásan megszervezték a ház­LÁTOGATÁS a piacon nyelmetlenségeket, szereti a munkát, nagyobb mérvű zöld­ségtermesztésre adja a fejét? — Mindenekelőtt jó kert. t— Gyakorlatilag tehát azok állhatnak rá a zöldségtermesz­tésre, akiknek az átlagosnál nagyobb kertjük van? — Nem éppen, mert kis terü­leten is lehet intenzív zöldség­termést folytatni, de ahhoz fó­lia kell. Szerintem mind a sza­badföldi, mind a fóliás zöldség­­termesztés a mostani időjárási viszontagságok között teljes embert kíván. Gyakorlatilag azok állhatnak rá nagyban a zöldségtermelésre, akiknek a munkaerő biztosított. A család­ból valaki, illetve valakik ne­dolgozzanak, vagy ha igen, a család többi tagja kisegíthesse őket. Gépesítésre, modern ag­rotechnika bevezetésére aligha van lehetőség, kisgépeket nem is árulnak. De ha ennek elle­nére is sikerül bőséges termést elérni, még mindig ott van a nagy gond,. az értékesítés, a­­mely ismét embert kíván. Hirtelen megnő a tömeg. A táji zöldségtermelést. Akinek csak egy talpalatnyi kertje van, az fólia alatt termeszti a zöld­séget. A ZELENINA helyben fel­vásárolja a zöldséget, de a kis­termelő, ha csak arra alapozna, bizony hoppon maradna, ahogy maradt is már nemegyszer. S nemcsak a magántermelők, de a nagyüzemeik is megjárták már. Egyszer az uborkával, máskor a káposztával; tavaly a paradicsommal volt baj. A fel­vásárlók , persze, mindig talál­nak valamilyen magyarázatot. О О О Majaros József, az SZKSZ csicseri helyi szervezetének el­nöke régi ismerősként fogad. — Tavaly 240 tonna zöldsé­get termeltek a kertbarátok — mondja — és elég jó áron vá­sárolta fel a ZELENINA. Erre az évre szintén 240 tonna zöldségre kötöttünk szerződést, és a rossz időjárás ellenére is 130 tonna zöldséget értékesítet­tünk. Viszont az idén alacsony volt a felvásárlási ár, ezért so­kan a piacon értékesítették az árujukat. Hornyák Gyula, az SZKSZ he­­lyi szervezetének megbízott feli vásárlója mondja: — Előfordult, hogy a kistér­­melők nem mindig tartották be az állami szabvány előírásait* Egyébként bármely zöldségből, bármekkora mennyiséget felvá­sároltunk. Még a gyengébb mii nőségből is. — Amíg kevés a zöldség, adi dig a ZELENINA felvásárolja a satnyát is, de ha eljön a sze­zon, akkor már más húrokat penget — mondja Szopó László kertész. — Rögtön leszállítják az árát, és jön a minőség, szabj vány, mit tudom én, mi. Semmi haszon belőle. Mert mire mei gyek én, ha a ZELENINA a zöldségemet a piaci ár feléért megveszi? Semmire. A ZELENIi NA mindenképpen nyer, én mim denképpen veszítik. Hát itt á hibái OOO Az biztos, hogy a zöldségter­­mesztés sok vesződéssel jár, és bizony, ha nincs biztonság, aligha éri meg vele nagyban foglalkozni. Amint Szopó László is mondta, a szerződéseknek pedig alig van gyakorlati értéi ke, hiszen abban nincs kikötve* hogy milyen minőségben, mii lyen áron veszik majd át a zöldséget. A kockázatot min­denképpen a termelőnek kell vállalni! Az eredmény pedig — az üres üzlet. Minél kíseb a termelésbiztom ság, a kistermelő annál kevés-“ bé engedheti meg magának a nagyüzemihez hasonló — költi séges — technológia bevezetői sét. Mert az igazsághoz tartói zik, hogy a kistermelő a méi regdrága fóliát, gyomirtót és növényvédő szereket csak na­­gyón sok utánjárással tudja bei szerezni. Talán megoldást jelentene, ha a ZELENINA végre elfogadi hatóan egyeztetné a pillanatnyi és a távlati igényeket és feji lesztési elképzeléseket, s bizi tonságos termelési feltételekkel és felvásárlási árakkal igyekez­ne serkenteni és elmélyíteni a termelés iránti érdeklődést. Illés Bertalan 3 Nyúlcomb gombával. A húst néhány órán át hideg vízben áztatjuk, majd forró vízzel há­romszor leforrázzuk (az utolsó vízbe kevés ecetet is kell ten­ni). Ezt követően a combot szép, hosszúkás darabokra vág­juk és zsírban, kevés finomra vágott vöröshagymával, csipet­nyi borssal puhára pároljuk. A sót és a párolt gombát csak akkor adjuk hozzá, amikor a hús már megpuhult Halkocsonya. Többféle halból (1—2 kg) készítjük. A húst fel­daraboljuk, besózzuk és egy két órán át pihentetjük. Közben felaprítunk három-négy fej vö­röshagymát, két-két darab sár­garépát és petrezselyemgyöke­ret, rátesszük a haldarabokat, megszórjuk egy kávéskanálnyi pirospaprikával, és az egészet lassú tűzön körülbelül egy órán át forraljuk. Ha a hal megfőtt, óvatosan kiszedjük, tálba rak­juk és rászűrjük a levét. Ha a lé soknak tűnne, kis. ideig a haidarabok eltávolítása után még forralhatjuk. A húsra ön­tött lé hideg helyen rövid idő alatt kocsonyává keményedik. Halpuding. Hat tojássárgáját egy kanál vajjal habosra keve­rünk, majd csipetnyi sót, lO— 12 dkg lisztet és fél kilő apró­ra vágott, főtt halat dunk hoz­zá. Végül belekeverjük a hat tojásfehérjéből készült kemény habot. Vajjal jól kikent puding­formába öntve főzzük úgy, hogy a formát forró vízbe helyezzük. A forralás egy órát vesz igény­be. Tálaláskor forró vajjal le­öntjük. Kitűnő előétel. Almasajt. Egy kiló almát 1/8 liter vízzel pürévé főzünk és átpasszírozzuk. A nyert gyü­mölcsvelőhöz cukrot adunk (80 dkg-hoz 50 dkg cukor) és ál­landó keveréssel addig főzzük, amíg sűrű masszává nem válik. A masszát 2 cm vastagon per­gamenpapírra kenjük és hagy­juk kihűlni. Néhány napig szel­­lős helyen tároljuk, hogy szá­radjon, majd kockákra vágjuk, kristálycukorban megforgatjuk. Finom ínyencség, különösen a gyerekek kedvelik. Huszár Margit (Holice) Töltött csirke kakukkfűvel és konyakkal. A kb. 1 kg-os csir­két megtisztítjuk, kívül-belül gyengén megsózzuk, összemor­­zsolunk csipetnyi majoránnával négy-öt szál kakukkfüvet s be­lülről meghintjük vele a csir­két. Utána megdarálunk 15 dkg sertéslapockát vagy oldalast, a csibe máját, zúzáját, egy gerezd fokhagymát, egy kis fej vörös­­hagymát, valamint 4—5 szál petrezselyemzöldet (lehet szárí­tott is). Hozzáadunk egy esi­­petnyi borsot, sót, a masszát összekeverjük, végül hozzáad­juk az 1 dl konyakot. Megtölt­jük, majd bevarrjuk a csirkét* és lassú tűzön sütjük. Amikor félig megsült rámetélünk fél vajat és ezzel addig locsoljuk, amíg szép pirosra nem sül* Rizzsel és gyümölcskompóttaí tálaljuk. Letusek Mária (Jelka {

Next

/
Oldalképek
Tartalom