Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-13 / 50. szám
bította- az embereket. Nem be- hetetlent. Belebuktam. Ha másszélve arról, hogy a Gombai nak sikerül, örülni jogok neki, (Hubice) Állami Gazdaság föld- XXX jein mindenki annyi kukoricát Méry.László, a helyi nemzeti gyűjthetett a kombájnok után, bizottság újdonsült elnöke meamennyit bírt. Sokan az egész rész elhatározásokról beszéltt családot mozgósították. Volt, Az ősz folyamán válaszották a aki tíz mázsa kukoricát hordott falu élére, egyelőre alaposabb haza a földekről. Mások meg a tájékozódásra sem futotta az kertben termeltek kukoricát, idejéből. Elárulta: ő még nem Intenzív kertészkedéssel, szerző- nyugodott bele, hogy felbomdéses zöldségtermesztéssel csak lőtt a kisállattenyésztők szerigeii kevesen foglalkoznak a fa- vezete. luban. Hát valahogy így történt, — Több, kiváló eredményeket elérő alapszervezel működik járásunkban — mondta a többi . között —, tehát van kitől tanulni és példát venni. Némi tapasztalatgyűjtés után minden bizonnyal sikerül lányokon is feléleszteni a kisállattenyésztés, valamint a háztáji szerződéses állattartás iránti érdeklődést, és ismét szervezetbe tömöríteni az állatbarátokat. SőtI En ennél messzebb megyek. Belátható hogy tavaly ősszel — az után időn belül a Szlovákiai Kertésza sikertelen gyűlés után — kedők Szövetségének helyi megírtam a járási bizottságnak: szervezetét is megalakítjuk. Van húzzák ki a lajstromból a szer- itt néhány lelkes kertészkedő vezetünket. s talán követőik is akadnának, — És most mi van? Belenyu- ha lenne egy szervezet, amely godtak az emberek? — úgy, mint más községekben — Miért ne nyugodtak volna — képes megoldani a kertészbele, hiszen ők akarták, hogy kedéshez szükséges legfontoígy legyen. Néhányon továbbra sabb kellékek beszerzését, illetis tartanak baromfit, meg nyu- ve a kitermelt áru szerződéses lat. Persze csak a saját szakái- értékesítését. Közérdek, hogy lukra. Értékesítés? Mindig meg- mielőbb megoldjuk ezt a proboldják valahogy. Van a környé- lémát, hiszen községünkben a ken néhány jól működő alap- konyhakertek tökéletes, az eszervezet, a nyulak értékesítése gyén és a társadalom szemnem okoz gondot. Es persze a pontjából egyaránt gazdaságos tojást is kihordják a faluból, kihasználásáról csak néhány mert a boltosok nem hajlandók kiemelkedő példa kapcsán beátvenni a házi tojást. Ez van, szélhetünk. Tenni fogok érte, mást nem tudok mondani. hogy e téren is előbbre lép— És ha akadnának kezde- jünki ményezök, ha újra megalakulna a szervezet? XXX — Felőlem megalakulhat, én A szó elhangzott, most a tétmár nem megyek vissza. Néz- teken a sor. Kedves jányoklakt ze, én már nyugdíjas vagyok, Ugye támogatni fogják a nemde azért még dolgozgatok. Áka- zeti bizottság elnökének kezderatom ellenére elnökké válasz- ményezésél?! tottak, hát megpróbáltam a le- Kádek Gábor Óvjuk virágainkat a huzattól Szobanövényeink, főleg a télen nyíló virágok (Primula, Saintpaulia, Hyacinthus stb.) a téli hónapokban az ablak közelében elhelyezve virulnak a legszebben, mert itt elegendő fényhez jutnak. Sajnos, az ablak közelében tartott virágokat veszély is fenyegeti. A hirtelen hőingadozás rendszerint kárt tesz a növényekben. Az ablakok — főleg a házgyári lakásokban — bizony nem záródnak légmentesen, így ha odakint hirtelen lehűl a levegő, hideg légáramlat éri a virágokat. Ezért aki valóban szereti a virágot, még a hidegek beállta előtt szigeteli (öntapadó habszivacs) az ablakokat vagy legalább tömíti (újságpapír) a nagyobb részeket, hogy megóvja a növényeket a huzat káros hatásától. Minden igyekezetünkkel azon kell fáradoznunk, hogy elejét vegyük a hirtelen hőingadozásnak. Ha viszont kint is meleg van, akkor szellőztetni kell, mert a száraz meleget sem kedvelik a virágok. Szellőztetéskor ugyancsak óvatosan kell eljárni, nehogy kereszthuzatot csináljunk, ami a virágokra megintcsak ártalmas. Tél végén, márciusban már ereje van a napnak, ezért árnyékolni kell a szobanövényeket, hogy elejét vegyük a perzselő-A rhododendronoknak, ezeknek az örökzöld vagy lombhullató cserjéknek, illetve fáknak sok hódolójuk akad a kertbarátok körében. Az azaleát (őse a R. indicum) cserepes dísznövényként termesztjük. Párás levegőt, savanyú földet és lágy vízzel történő locsolást igényel désnek, illetve meghosszabbítsuk a virágzás időtartamát. (Ši) Fotó: —bor 1 Sajnos, de igaz, hogy a kertészkedők, a háztáji gyümölcstermelők nagyobb hányada szüret után egyszerűen megfeledkezik a gyümölcsfákról, s csak az első langyos tavaszi fuvallat figyelmeztetésére veszi kézbe ismét a metszőollót és a permetezőgépet. Nagy kár, hogy így van, mert a szakszerű téli faápolással sok-sok tavaszi és nyári bosszúságnak elejét vehetnénk, mérsékelhetnénk a betegségek és a rovarok kártételét, s kevesebb pénzt kellene növényvédő szerekre költenünk. Több helyütt a szervezetbe tömörült kertészkedők már szinte magától értetődőnek tartják, hogy a téli hónapokban egymást érik a szakmai előadások, Visszametszésről akkor beszélünk, ha a fa vesszőinek egy részét eltávolítjuk. Mérsékelt metszés az, amikor a vesszők negyedét távolítjuk el. Van még közepesen erős és erős metszés, amikor a vesszők felét, illetve 2/з részét vágjuk le. Ez a metszés elősegíti az oldalrügyekből keletkezett hajtások növekedését. Az almafák különbözőképpen reagálnak a vesszők bekurtítására. A gyengébb növekedésű fajtáknál már fiatal korban, az erőteljesebben növekvőknél termőkorban ajánlatos sort keríteni a visszametszésre. A spür típusú fajtáknál fiatal korban csak mérsékelten, termőkorban — a növekedés érdekében — A teli íaápotesrol melyeken sokat lehet tanulni a képzett szakemberektől. Azt viszont csak kevesen tudják, hogy a Szocialista Akadémia járási bizottságai is szívesen küldenek szakembereket a faluba, ha a nemzeti bizottság erre igényt tart. Most pedig lássuk, milyen tennivalók várnak ránk télen a gyümölcsösben. Azok járnak el helyesen, akik a növényvédelemben továbbra is a mechanikai is a biológiai módszereket részesítik eyőnyben, s a vegyi készítményeket csak a hatásfok növelése céljából alkalmazzák. Legfontosabb dolog, hogy helyes tápanyagpótlással (erről már írtunk) biztosítsuk a fák kedvező fejlődését, jó erőnléti és egészségi állapotát. S most vegyük elő a metszőollót. Először is távolítsuk el a fákról a beteg vagy sérült ágakat és a lisztharmatos részeket. A lehullott faleveleket gyűjtsük össze és égessük el vagy ássuk be a földbe, hogy gátat vessünk a varasodás és más betegségek, illetve a kártevők terjedéséneik. Mivel az idén aránylag nagy területen károsított a varasodás, a falomb megsemmisítését sehol sem szabad elhanyagolni. A mechanikai növényvédelemhez tartozik a fák törzsének ápolása is. A kéregkaparóval vagy erősebb kefével a kéregrepedésekből eltávolíthatjuk a takácsatkák lárváit és az almapiolyok bábjait, majd összegyűjtve elpusztíthatjuk őket. Az alma- és körtefáikat általában a nyugalmi időszakban, tehát télen szoktuk metszeni. középerősen kell metszeni. A visszametszést, természetesen, nem csupán a vesszőkön és a hajtásokon alkalmazzuk, hanem a gallyakon, a termőágakon és a vázágakon is. Arra mindig ügyeljünk, hogy csonkokat ne hagyjunk, a metszlap pedig 30 —40 fokos szögben lejtsen. A fiatal fák koronaalakító metszésére lehetőleg az erősebb fagyok után kerítsünk sort, mert itt már minden végső rüggyel számítunk, s ha kárt tesz bennük a hideg, szabálytalan alakú lesz a korona. Ha a metszlaphoz legközelebb eső rügyet fagykár éri, a második rügyből fejlődő vessző már nem kifelé, hanem a, korona belseje felé fog nőni| ami nem kívánatos. Ha ilyesmire mégis sor kerülne, lekötéssel igyekezzünk helyes irányba nevelni a vesszőt, vagy azonnal távolítsuk el. Ha elkészültünk a metszéssel (a csonthéjasakat tenyészidényben metszük), ne halogassuk a téli lemosó permetezést. Ehhez többféle készítmény áll rendelkezésünkre: Nitrosan 25, Nitrosen 50, Arborol M vagy Nopon 7 E. A legmegfelelőbb készítményt és permetlé-töménységet az észlelt kártevők szerint kell megválasztani. Az idén úgyszólván egész Dél-Szlovákiában elterjedt a kaliforniai pajzstetű. A kártevőt vékony viaszréteg védi, ezért csak nagyobb töménységű oldattal lelet elpusztítani. Ennek tudatában a pajzstetűvel fertőzött területeken a Nitrosan 25 3,0 százalékos a Nitrosan 50 1,5 százalékos, a Nopon 3,5 százalékos, illetve az Arborol M 4 százalékos töménységű oldatát használjuk. Ahol nem fenyeget a pajzstetű-invázió, ott hígabb oldattal dolgozhatunk (Nitrosan 25 2 %, Nitrosan 50 1 %, Nopon 7 E 2 %, Arborol M 2 százalék). A Nitrosan készítményekről jó tudni, hogy a hatóanyaguk homokszerű, fehér színű vivöanyaghoz van kötve, amely nem oldódik. Tökéletes keverés után ezt az anyagot le lehet és le Is kell szűrni, hiszen a permedében már nincsen rá szükség, viszont egykettőre eltömíti a permetezőt. Legjobb a Nitrosant és az Arborolt évente váltva használni, mert bár az Arborol az atkákat is írtja, de a fákra is ártalmas lehet. Az Arborolban található olaj néhány évi használat után fagyra érzékennyé teszi a fák kérgét. Ugyancsak az Arborolra vonatkozik, hogy óvni kell a hidegtől, mert ha egyszer megfagy, elveszíti a hatását. A téli permetezés során alaposan áztassuk el, mossuk le a permedével a fákat. Kizárólag fagymentes és szélcsendes időben permetezzünk, s ha egy módunk van rá, patakból nyert lágy vízből készítsünk permetlét. Vigyázat! A kajszit és az őszibarackot ezekkel a készítményekkel nem szabad kezelni! Gyakran előfordul, hogy a barack, a meggy, a ribiszke, illetve a dísznövényként tartott aranyfa (Forsythia) rügyeit megkárosítják télen a madarak, főleg a verebek. A kártételt megelőzhetjük, ha a növényeket szükség szerint kétszerháromszor bepermetezzük a Nitrosan 25 1 százalékos töménységű oldatával. A barackfákat február második felében már nem szabad keželni! Némely körzeteikben károsan elszaporodott a szilvafa-pajzstetű. Ezeken a vidékeken a szilvafák téli lemosó permetezését halasszuk a nyugalmi időszak végére. Tudniillik a kártevő lárvái általában február végén, a már melegebb, napos idő beköszöntésekor vándorolnak. A permetezésre akkor kell sort keríteni, amikor a pajzstetű lárvái befejezik a vándorlást. A biológiai növényvédelemről csak annyit: készítsünk madáretetőket, szoktassuk kertünkbe a hasznos madarakat és egész télen rendszeresen etessük őketl Megéri a fáradozást,' hiszen a hasznos madarak sok kártevőt elpusztítanak. Szalay István, Mukranc (Mokrance) #tz utóbbi hónapokban a társadalmi elvárásoknak megfelelően — nagy gondot fordítottunk a szerződéses háztáji állattartás népszerűsítésére, egyéni és társadalmi jelentőségének köztudatba vitelére. A falvakat járva, örömmul hallottuk, hogy ha lassan is, de azért csak felizzik az évek óta hamu alatt szunnyadó parázs. Tíz évvel ezelőtt a szerződéses nyúlhizlalás meghonosítását szorgalmazó kezdeményezés bölcsőjét ringattuk ugyanilyen lelkesedéssel és türelemmel. S lám, országot átfogóvá terebélyesedett a mozgalom. Most a szerződéses háztáji állattartás iránti érdeklődés ismételt felkeltésén fáradozunk, s úgy tűnik, nem eredménytelenül, ürömmel vettük és közöltük a hírt, hogy ebben vagy abban a községben megértésre talált a köz javát szolgáló felhívás, hogy egyre többen tartanak kocát, nevelnek malacot, hizlalnak sertést és bikát szerződéses alapon, hogy felcsillant a szerződéses lúdhizlalás meghonosításának reménye, és kezdetét vette a tojásfelvásárlás. Az örömbe, persze, olykor üröm is vegyül. Még mindig sokan panaszkodnak, hogy a kezdeményezésük nem talál kellő megértésre és támogatásra. Az egyik helyen a tojás átvételét megtagadó boltosok, a másikon a rendelkezést helytelenül értelmező bizottsági vagy szövetkezeti vezetők szegik kedvét az embereknek. Azután olyasmi is előfordul, hogy a nagy gonddal felnevelt, meghizlalt állatokat felvásárolják, de hónapokig egy fillért sem adnak a tenyésztőknek. Csank Dezső gesztet! (Hostice) olvasónk írja, hogy a községben augusztusban és szeptemberben a Rimaszombati Efsz, illetve a Kerületi Fajállattenyésztő Vállalat felvásárolt egy csomó választott malacot, de a vételárat azóta sem kapták meg. A gesztetei tenyésztőkkel együtt kérdezzük: Mikor akar fizetni a felvásárló? Hiszen lassan mór vágóhídra lehet vinni azokat a bizonyos malacokat! Arra nem gondoltak, hogy ismét kell majd a választott malac, de a kistermelő csak akkor tud — és csak akkor hajlandó! — befektetni, ha visszakapja a nőmi jövedelemmel kiegészült alaptőkéjét?! . minap Jányokon t IJaníky) tártam. *41 Hiába kérdeztem kicsit és nagyot, A sen,ci sem tucíta ú megmondani, hogy a nagyjából nyolcgzaz telket számláló települéten mikor alakult meg a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének helyi szervezete. Végül mégiscsak mellém szegődött a szerencse. A bácsi — lehetett vagy hetven éves — a feje búbjára tolta a kalapját, s atyáskodva mondta: — Sose törje magát, fiatalemberi Az a szervezet már rég nem létezik. S amíg volt, akkor is csak halódott. — Aztán miért szűnt meg a szervezet — érdeklődtem — jtalán errefelé nem szeretik az állatokat? — Ne tőlem kérdezze az úr vonta meg az öreg a vállát. »— Inkább az elnöktől érdeklődjön. Akarom mondani, a volt elnöktől. — Név szerint? — Ha jól tudom, a Nagy Jani volt az utolsó a sorban. Büszke lehet rá. XXX Nagy Jánosékat kukoricatörés közben zavartam meg. Azt hitték, hogy ä járási bizottság küldötte vagyok és végre átadhatják valakinek a volt szervezet működésével kapcsolatos iratokat. Csalódásukat nem is titkolták, de azért az ajtót sem csapták be az orrom előtti A házigazda szemmel láthatóan kényelmetlenül érezte magát, mégis válaszolt a kérdésekre. Már amelyikre tudott. Mert azt ő sem tudta megmondani, hogy mikor is alakult a gyászos véget ért szervezet. Pedig Nagy János maga is alapító tagnak vallja magát. — A szüleimmel együtt annak idején én ts beléptem a szervezetbe — mondta —, de hogy az mikor, melyik évben volt, arra már nem emlékszem A tagsági igazolványban biztosan benne van, de hát most hol keressem? — Aztán sok volt a szerve zett tenyésztő? — Voltunk néhányon. Ha jói emlékszem negyvenhetén. So kan csak azért jelentkeztek mert némi takarmányt is ősz tettunk. De a fajtatiszta álló mány beszerzésére csak keve sen szánták el magukat. Ölest takarmány pedig az alapsza bályzat értelmében csak annal jár, aki fajtatiszta állatállo mányi tart. így lassanként el maradoztak az emberek. Né hány nyúltenyésztő meg tojás termelő kitartott, de így i. csak tessék-lássék létezett < szervezet. Eveken át Csenket Erzsébet pénztáros tartotta < lelket a szervezetben. Maga kö ré toborozta a baromfitenyész tőket, és mindig hozatott fajta tiszta csibéket. Amikor 6 meg halt, léket kapott, süllyedő kezdett a hajó. Az egyik veze töségi gyűlésen a nyakambt varrták — Így, ahogy mondott — az elnöki funkciót. Azt sert tudtam, mihez kezdjek. Néhánt hét múlva összehívtam a tag gyűlést. Mindössze négyen főt tünk össze, még a vezetőség tagok sem jöttek el. Néhányat megüzenték, ne is várjunk rá juk, mert ők már nem fognai tovább baromfitartással kínlód ni, inkább megveszik Bratisla bábán a fagyasztott csirkét S mivel nem lehetett kivételez ni, már a takarmány sem csá