Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-22 / 47. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. november 22. Sok múlik az irányításon A LÁNYOK FELLÁZADTAK Elismert tény, hogy mindenben van előrehaladás, még ha spirális módon is. Ennek ellenére jőnéhány helyen az egyes társadalmi szervezetek tevékenysége egy helyben topog, vagy csak árnyéka a múltnak, pedig a lehetőségeik hasonlóak vagy talán még jobbak. Hova tovább, mindinkább, az anyagiak hiányával indokolják, ha például pang a sportélet. Kissé furcsa indoklás, mert hajdanában a kiadások fedezése afféle „magánügy“ volt. Nem voltak különösebb utazási gondok. A labdarúgók felpattanták a kerékpárra, és előtréningént jónéhány kilométert lekerekeztek, mégis szívvel-lélekkel játszottak a győzelemért, a falujuk hírnevéért. Valamikor ismeretlen volt a kalőriapénz vagy bármilyen más juttatás, mert nem azért kergettük a bőrlabdát. Mindenki kitüntetésnek vette, ha bekerülhetett a falu legjobbjai közé, és a rongy labda helyett a bőrt rúghatta. Manapság más a helyzet és a fiatalok még a kis falukban is elvárják a pénzbeli juttatást, azért, mert futballoznak. Efég veszélyes jelenség ez. Részben azért, mert a tehetséges labdarúgók eladják magukat, és olyan csapatot választanak, ahol többet fizetnek, másrészt azért, mert a feltörő nemzedék viszonya már úgy alakul a labdarúgáshoz, hogy az egészséges sportszellem, a játék öröme helyébe az „anyagi érdekeltség“ vagyis a zsebpénzvárás kerül. Sajnos, ez a felfogás más sportágakban is érezteti hatását, azokban, amelyeknél kalória-pénz nem létezik. Részben ezért bontakoznak ki nehezen falvainkban a labdarúgáson kívül más sportágak, márészt azért, mert sok helyütt a testnevelési- és sportszervezet vezetői aktív labdarúgók, s csak a labdarúgással törődnek, nem alakítanak más szakosztályokat, még ha meg is van a lehetőség rá. Szerintem az is hiba, hogy a régebbi sportolók nem kapcsolódnak be a vezetésbe, nem vállalják az irányítást. Fiatal koromban a vezetők rendszerint régi sportemberek voltak, akik mint aktív játékosok már kiöregedtek, de a vezetést nagy odaadással, becsülettel végezték. Vilkén (Vefká nad Ipfom) a harmincas évek elején kezdték a labdarúgást s volt rá eset, hogy tizenöt gólt kaptak, és valójában el sem jutottak ez ellenfél kapujáig. Igaz, akkoriban még sarkantyús csizmában rúgták a bőrt. De tény, hogy a kitartás, fegyelem, néhány év alatt olyan csapatot hozott létre, amelyre feltekintettek az Ipoly vidékén. A negyvenes években volt egy olyan „aranycsapat“, amely országos méretben is jó nevet szerzett a falunak. Most viszont — amikor több a lehetőség — a járási bajnokság harmadik osztályában is csak sereghajtók a fiúk. Mint mindenütt, általában Vilkén is minden igényt kielégítő sportpálya van, ahol nemcsak futballozni lehet, hanem más sportjátékok űzésére is megvan a lehetőség, és bármilyen versenyt meg lehet rendezni. De télidőben lehetőség van a sakkozásra és természetesen az asztaliteniszre is. Kovács Pállal, a vilkei sportszervezet elnökével beszélgettünk a lehetőségekről és azok kihasználásáról. — Jól tudja, az apám is élt-halt a futballért. Mi, gyerekek is, minden kis helyet kihasználtunk, és üldöztük a labdát. Minden falurésznek megvolt a maga pályája, amelyen ádáz küzdelmet vívtunk egymás ellen. Ment az minden különleges szervezés nélkül, fűtött bennünket a lelkesedés. Manapság a sporttevékenységet szervezni kell, méghozzá olyan embereknek, akiknek van tekintélyük, hallgatnak rájuk a fiatalok. Régebben azok tartották kezükben a vezetést, akik már szögre akasztották a futballcipőt. Mostanában közülük nagyon kevesen vállalnak funkciót. Félreértés ne essék, legyenek fiatalok is az irányításban, de szükség van a higgadt, megfontolt emberekre is. Egy ideig Csehországban, egy kerületi bajnokságban vetélkedő csportban játszottam. Ott a vezetőség megfontolt, hozzáértő emberekből állt. A labdarúgó-szakosztály tagjaival karöltve minden mérkőzést értékeltek, levonták a tanulságot és csak az a játékos kapott kalóriapénzt, aki rendszeresen járt az edzésekre, s ennek az eredménye megmutatkozott a bajnoki mérkőzéssorozaton. Pedig ott is eléggé korlátoltak voltak az anyagi lehetőségek, hasonlóan, mint nálunk. Amióta a szövetkezetből állami gazdaság lett, azóta vajmi keveset törődnek velünk, pedig sokszor nehezen tudjuk fedezni a kiadásokat. De szerintem nem az anyagiak miatt kullogunk a járási bajnokság harmadik osztályában, hanem inkább a felelőtlenség miatt, nincs ütőképes vezetőség, a fiúk nem járnak rendszeresen edzésekre, egyesek nem élnek sportszerűen és ez nagyon ragadós betegség. Jómagam szívesen rúgom a bőrt, de azt szeretném, ha levennék a váltamról az elnöki tisztséget. Olyan sporttárs kéne, aki törődne a nevelőmunkával, az erkölcsi ráhatással s akkor minden bizonnyal előbbre lépnénk. — Ha jól emlékszem, egy jó képességű asztalitenisz-csapat is volt a faluban? —i Valóban akadtak egészséges kezdeményezések, de az nem tartott sokáig. Pedig az asztaliteniszezőink is kiválóan szerepeltek. Sajnos, nálunk csak fellángolások vannak, aztán minden ködbe vész. Az idén már a lányok Is megunták a fiúk vajúdását, és az ifjúsági klub keretében labdarúgó-csapatot szerveztek, már tonnát is rendeztek. A lányaink helyt álltak, és továbbra is bizonyítani szeretnének. Lehet, az igyekezetüket siker koronázza és a szoknyás futballisták több örömet szereznek a szurkolóknak, mint a fiúk, pedig azok közt is van néhány tehetséges játékos. Három falu egyesült közigazgatásilag és a gazdasági erőt az állami birtok képviseli. Üdvös lenne, ha a mezőgazdasági tízem a lehetőségekhez mérten jobban segítené a sokoldalú sporttevékenység kibontakozását, hiszen a gazdaságban dolgozó fiataloknak is szükséges sportlehetőséget teremteni. Természetesen, semmilyen más szerv, szervezet nem veheti le sem Vilkén, sem másutt, a felelősséget a testnevelési és sportszervezet vezetőségének, a szakosztályok irányítóinak a válláról. Ezért lényegesen fontos, hogy hozzáértő, komoly emberek, lelkes fiatalokkal egyetemben irányítsák falvainkon a minél sokrétűbb sporttevékenységet. i—tt— A Szovjetunióval való megbont-M hatatlan barátságunk elmélyítésében elsőrendű feladata van a Csehszlovák—Szovjet Barátság Szövetségének. A csehszlovák—szovjet barátság idei hónapja ismét jó alkalom arra, hogy a két ország népei még közelebb kerüljenek egymáshoz, amire a különböző rendezvények: vetélkedők, kiállítások és filmbemutatók, beszélgetések és versenyek kitűnő lehetőséget nyújtanak. Erről a megbonthatatlan barátságról tesznek tanúbizonyságot városaink és falvaink lakói. A CSSZBSZ ógyallai alapszervezete, együttműködve a Nemzeti Frontba tömörülő szervezetekkel gazdag, sokrétű rendezvénysorozatot állított öszsze az idei barátsági hónapra. Erről győzött meg Kecskés Miklós, az ifjúsági klub vezetője. Tőle tudtam meg az alábbiakat: November 6-án Úgyallán kultúrműsorral egybekötve ünnepi nagygyűlésen emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének idei évfordulójáról. Az egyórás esztrádműsort a szlovák és magyar tannyelvű általános iskola tanulói, a pedagógiai középiskola és a gimnázium diákjai, valamint népművelési otthon mellett működő érdekkörök tagjai biztosították. A műsor keretében fellépett a tizenöt tagú modern tánccsoport és a hetvenöt tagú énekkar. A diákok az ünnepi estet szavalatokkal, forradalmi dalok éneklésével tették színesebbé, hangulatosabbá. Ezt követően került sor a városi nemzeti bizottság épülete előtt levő emlékmű megkoszorúzására, a fiatalok a társadalmi sze .vezetek, a városi pártszervezet tagjainak részvételével. De már az ünnepi nagygyűlést megelőző A CSEMADOK KB népművelési osztálya Losoncon (Lučenec), országos szemináriumot rendezett a történelmi és honismereti szakkörök vezetői és képviselői részére. A szemináriumot Bodnár Béla, a CSEMADOK KB népművelési osztályának vezetője nyitotta meg, majd Dr. Csizmadia Dezső kandidátus, a történelmi-honismereti szakbizottság elnöke: „A NOSZF és a nemzetiségi kérdés szocialista megoldása“ címmel tartott nagyon értékes előadást. Dr. Sziegel Ferenc, a nemzetiségi osztály titkára: „A nemzetiségi kérdés megoldása Csehszlovákiában“ című előadásában, főképpen Dél-Szlovákía gazdasági és ipari fejlődését, valamint a nemzetiségi kérdés megoldását méltatta. A történelmi-honismereti albizottságok vezetőinek beszámolóiból megtudtuk, hogy az érsekújvári (Nové Zámky) honismereti kör és a CSEMADOK helyi szervezete között hagyó-Ropjak frissen... Lányok, fiúk együtt ropták a táncot, frissen fiatalosan a felbári (Horný Bar) alapiskola egyik tantermében. Citeraszó kísérte ütemes lépéseiket, s Bognár Gabriella, a tánccsoport vezetőjének vezényszavai szerint szaporázták vagy aprózták a táncot. Amikor befejezték a próbát, leültek egy kissé megpihenni. — Mire készültök? — kérdeztük tőlük. —Az elmúlt tanévben tanult táncokat, lépéskombinációkat ismételtük át. Hamarosan ugyanis kezdődnek azok az évfordulók, események, ünnepségek, amelyeken számítanak szereplésünkre — mondta Póda Zsuzsa. — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom iskolai, községi ünnepségein lesz az idei tanévben az első fellépésünk, s ezt követik majd a CSEMADOK, a helyi pártszervezet, a szövetkezet évzáró gyűlései, amelyeken tánccsoportunk ugyancsak szerepel napon a művelődési ház nagytermében kiváló bratisiavai előadóművészek szórakoztatták a nézőközönséget. November 13-ána CSSZBSZ alapszervezete a társadalmi szervezetekkel együttműködve járási politikai dalfesztivált rendezett, ahol szólóénekesek és együttesesk léptek színpadra. Ezenkívül számos más kulturális rendezvényre, sportvetélkedőre is sor került a barátsági hónapban. Többek között az iskoláskorú fiatalok részvételével kézilabda tornára a NOSZF díjáért. Ezen a versenyen az ógyallai, a lévai pedagógiai iskola diákjai, valamint a magyarországi bicskei és más iskolások tanulói mérték össze erejüket, tudásukat. Első helyen az ógyallaiak végeztek, így a vándorserleg az ő tulajdonukba került. A Szocialista Ifjúsági Szervezet megrendezésében került sor a „minifutball ‘ tornára. Az első helyezést az ifjúsági klub csapata érte el. November 7-én a városban már hagyományosan megrendezett nagyszabású seregszemlére került sor, mégpedig a „Barátsági mányosan jó és gyümölcsöző az együttműködés. Az érsekújvári honismereti kör munkáját dicséri, hogy Köbölkúton (Gbelce) falumúzeumot létesítettek, Szálkán (Salka) néprajzi szoba van, Szőgyénben (Svodín) pedig egy éve kezdték meg a honismereti gyűjtőmunkát. A járás illetékeseinek minden igyekezete arra irányul, hogy a járás községeiben honismereti szakkörök létesüljenek. A rimaszombati (Rimavská Sobota), a komáromi (Komárno) és a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásokban is dicséretes honismereti gyűjtőmunka folyik, a losonci (Lučenec) járásban pedig a honismereti mozgalom fellendítésén fáradoznak. A szeminárium második napján Dr. Püspöki Nagy Péter „A helytörténeti kutatás módszertani kérdéseiről“ tartott előadást. Az értékes előadás után több szakmai hozzászólás hangzott el. Ezek !— kapcsolódott a beszélgetésbe Lehoczky Zsuzsa. — Ám nem csupán a községben szerepel csoportunk. Felsőpatonyba (Horná Potčň) ^s Bősre (Gabčíkovo) is meghívtak bennünket a CSEMADOK-napra, s túlzott szerénység lenne elhallgatni, hogy nagy sikerünk volt tette hozzá Pospísil Éva. Azt már a tánccsoport vezetője mondta el, hogy hat lány és hat fiú alkotja a csoportot. Lelkesedésben, fiatalos lendületben nincs hiány. Versenyek, fellépések előtt naponta gyakorolnak, sokszor egészen késő estig. Eddig legnagyobb közönségsikereiket a lassú és friss csárdásaikkal aratták, a járási táncversenyen pedig ezzel szerezték meg a harmadik helyet. A jövő tervei között szerepel újabb táncok műsorra tűzése. A baráti népek táncaiból is szeretnének begyakorolni egy csokorravalót. A népi táncokon keresztül jutottak el a népművészet hagyományainak ápolásához. Ez vezette őket arra, hogy odafigyeljenek mindenre, ami népi, megőrzésre érdemes. Benyák Mária szalag“ elnevezésű futóversenyre, valamint ifjúsági súlyemelőversenyre. E nagyszabású vetélkedőn a szocialista országok kiváló súlyemelői a csehszlovák—szovjet barátság eerlegéért versenyeztek. A barátsági hónap középpontjában ebben az évben is a Szovjetunió politikai, gazdasági, tudományos és kulturális téren elért sikereinek propagálása, a szovjet emberek életének megismertetése állt. Ennek érdekében Úgyallán is több filmvetítésre, beszélgetésre került sor. Szamovár mellett elbeszélgettek többek között a Szovjetunió békepolitikájáről, a csehszlovák—szovjet együttműködésről és annak konkrét eredményeiről a politikai, gazdasági és tudományos élet területén. Külön foglalkoztak a csehszlovák-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés gazdasági jelentőségével s konkrét tényekkel támasztották alá, miért fontos és kifizetődő számunkra ez az együttműködés. Faliújságokon szemléltetik Csehszlovákia és a Szovjetunió sokoldalú kapcsolatait. Ugyancsak a barátsági hónapban szovjet folyóiratokból és könyvekből kiállítást nyitottak. A barátság hónapjának sokszínű rendezvényeivel a város lakossága a Szovjetunióhoz fűződő megbonthatatlan barátságáról tett tanúságot. Ezt bizonyítja az is, hogy az utóbbi években jelentősen növekedett a szervezet taglétszáma. A szövetség VIII. kongreszusának szellemében emelkedett a szervezeti munka színvonala, az agitációs- és propaganda tevékenység hatékonysága. Sikeresen megvalósították a tagság megfiatalítására irányuló törekvéseket, s ma már elmondható, hogy az alapszervezetben sok fiatal tömörül. És minden tevékenységükkel elősegítik azt, hogy minél jobban megismerjék a szovjet nép életét, kultúráját, munkáját, hogy tovább mélyüljön a megbonthatatlan testvéri barátság Csehszlovákia és a Szovjetunió népei között. Nagy Teréz közül Zsámbok Tamás és Dr. Szénássy Zoltán korreferátumát kell kiemelni. Dr. Szénássy Zoltán többek között rámutatott azokra a fogyatékosságokra, amelyek a középiskolás tanulóknál az irodalmi és a történelipi ismeretek terén mutatkoznak. A kétnapos országos szeminárium 50 résztvevője olyan határozatot fogadott el, hogy pártunk megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére Dél- Szlovákia járásaiban tovább kell folytatni a munkásmozgalmi hagyományok gyűjtését és az összegyűjtött anyag rendezését. —ers—> Mártonvölgyi László hetvenéves Lapunk régi munkatársa, Mártonvölgyi (családi nevén Martinéekl László november havában töltötte be hetvenedik életévét. Főiskolás korában kezdtek megjelenni írásai a Mi Lapunkban, szlovák nyelven pedig a Nitrianske Slovoban. Később magyar nyelven írt cikkei, főként az országos baloldali lapokban jelentek meg (a Győri Dezső szerkesztette Magyar Üjságban és a Magyar Napban stb.j. Az első Csehszlovák Köztársaság összeomlása után Dalos István íróval Nyitrán kiadták a haladó szellemű „Híd“ című irodalmi folyóiratot, Az ún. szlovák állam idején, részt vett az illegális munkában, ezért a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékérmének a tulajdonosa lett. Mártonvölgyi g felszabadulás után is folytatta irodalmi munkásságát, s Szlovákia haladó kultúrhagyományainak feltárását tűzte ki célul. Cikkei továbbra is megjelentek a szlovák és a magyar újságokban, köztük a Szabad Földművesben is. Mártonvölgyi Lászlónak a jelentős évforduló alkalmából szívből gratulálunk és erőt, egészséget kívánunk további munkásságához. A moderntánc-csoport fellépés közben Hagyományápolók találkozása
