Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-25 / 43. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1980 október Stfc HM I A hatodik ötéves tervidőszak utolsó éva feladatainak teljesítése folyamán és az ezt követő időszakban is döntő szempontnak kell tartani a belső tartalékok hatékonyabb mozgósítását, harcolni kell a veszteségek ellen, a termelés minőségének javításáért és hatékonyságának növeléséért, s egyidejűleg szilárdítani kell a termelés anyagi-műszaki alapját. Az élelmiszer-termelés növelése végett a legnagyobb gondot elsősorban a növénytermelés feladatainak teljesítésére kell fordítani. Ez a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumoktól, a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságoktól, a szolgáltató szervezetek és a mezőgazdasági üzemek, vállalatok dolgozóitól megköveteli, hogy többek között lényegesen növeljék a tömegtakarmányok termelését, és javítsák minőségüket, főleg a rétek és a legelők belterjesebb kihasználásával, az évelő takarmánynövények részarányának emelésével, valamint a más terményekkel együtt termesztett növények vetésterületének növelésével. Ehhez gondoskodni kell megfelelő mennyíiségű és minőségű vetőmagról, s lényegesen csökkenteni kell a betakarítási, a tartósítási és a tárolási veszteségeket. A takarmánynövények szerkezetét és fajtaösszetételét a legújabb tudományos ismeretek alapján kell meghatározni. Behatóbban kell törődni a szalma sikeres betakarításával, tárolásával és megfelelő kezelésével. A tömegtakarmány-termelésnek ugyanakkora figyelmet kell szentelni, mint a gabonatermelésnek, beleértve az anyagi ösztönzést és az erkölcsi megbecsülést is. A mezőgazdasági üzemeknek, vállalatoknak és az irányító szerveknek határozott intézkedéseket kell tenniük az egy termelési egységre jutó takarmányfogyasztás csökkenése céljából. A takarmányipar dolgozóitól elvárjuk, hogy javítsák a takarmánykeverékek minőségét, biztosítsák a szállítások folyamatosságát és stabilizálják a takarmánykeverékek összetételét. Avégett, hogy a hetedik ötéves tervidőszak éveiben az állattenyésztésben a gabonát ésszerűbben hasznosítsák, következetesebben kell végrehajtani a takarmánytermelési programot. Mindenekelőtt növelni kell az évelő takarmánynövények termesztését úgy, hogy termőterületük a szántóterületnek legalább 17—18 százalékát képezze, s hektáronként — száraz anyagban számolva — legkevesebb hét tonna termést érjenek el. A köztes növények vetésterületét a szántóterület 10—12 százalékára kell növelni. Következetesen kell érvényesíteni a rét- és legelőgazdálkodás hatékonyságának növelését elősegítő tényezőket úgy, hogy száraz anyagban számolva a rétekről évente hektáronként legkevesebb öt tonnát kell betakarítani. Arról van szó, hogy minden mezőgazdasági üzem, vállalat önellátóvá váljon a tömegtakarmányokból, beleszámítva a legszükségesebb tartalékokat is. (A CSKP Központi Bizottsága 13. ülésének határozatából.) Nemrégiben Pavol Filkorn agrármérnökkel, a bratislavai Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet (ŰKSÜP) állattenyésztési osztályvezetőjével a takarmánynövények betakarításéval, a tartósításával és tárolásával, a keveréktakarmányok gyártásával és forgalmazásával, valaщт % ЯН Az így betakarított és tárolt takarmány gyenge minőségű. mint minőségének javításával kapcsolatos kérdésekről beszélgettünk. Az intézet három (bratislavai, zvolení és košicei kirendeltségének dolgozói az idei év első felében — szlovákiai méretben — százhatvankilenc széna-, háromszázhetven siló- és szenázs-, ötvenkét, elsősorban a szarvasmarha-tenyésztésben hasznosítható, préselt takarmány- és százkilencvennyolc forrólevegős szárítmánymintát vizsgáltak meg. A kapott beltartalmi értékek alapján megállapítható, hogy az SZSZK-ban az 1979-es évi termésből származó szénafélék minősége jobb volt, mint az 1978-as évből származóké, azonban még ennek ellenére is a minták egyharmada a takarmányozásra kevésbé alkalmas szénafélék csoportjába tartozott. A leggyengébb beltartalmi értékű rétiszénákat elsősorban a kelet-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeiben, vállalataiban takarították be. Szlovákiai átlagban a szénafélék 9,1 százaléka jó, 60,8 százaléka közepes, 30,1 százaléka pedig gyenge minőségű volt. Továbbra sem lehetünk elégedettek a siló- és szenázstakarmányok minőségével. Ez számadatokkal is bizonyítható: szlovákiai átlagban az 1979-es évi termésből származó silő- és szenázstakarmányok 16,4 százaléka jó, 38,7 százaléka közepes, 36,3 százaléka pedig gyenge minőségű volt, ugyanakkor 8,6 százaléka nem felelt meg a takarmányozási követelményeknek. A gyenge minőség leggyakoribb okai közé a betakarított növényi kultúrák optimális szárazanyag-tartalmának és a silózási, illetve a szenázsolási technológia mellőzése, valamint a nem megfelelő erjedési folyamat bekövetkezése tartoztak. A silózás folyamán különösen a közép-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeiben, vállaiataiban fordultak elő komolyabb fogyatékosságok, főleg a tartósító szerek adagolásában. A Chemkosil készítmény adagolását például az üzemek többségében nem oldották meg a szecskázógépeken elhelyezhető applikátor segítségével, a silógödrökbe történő kijuttatása pedig egészségügyi okokból nem tanácsos. A vizsgálatok az ipari takarmányokra, az összetevőkre is kiterjedtek. Az első félévben többek között több mint háromezerháromszáz takarmánykeverék-mintát, több mint háromszáz — külföldről behozott — fehérjetartalmú összetevőt és több mint ezer további ipari összetevőt, adalékot vizsgáltak Czázhuszonöt évvel ezelőtt, * 1855. október 27-én született I. V. Micsurin, a nagy orosz tudós. Korai fiatalságát Rjazanytól délre, Pronszk városkában töltötte, ahol apjának egy kis gyümölcsöskertje volt. A fiatal Micsurin itt tanulta meg apjától a gyümölcsfák ültetésének és felnevelésének művészetét, aminek nagy hasznát vette később, amikor maga is gyümölcsészettel kezdett foglalkozni. Iskolái elvégzése után Micsurin a kozlovi vasúti állomás forgalmi irodájának hivatalnoka lett. De őt leginkább a kertészet érdekelte. Már gyermekkorában arról álmodozott, hogy megjavítja szülőföldje kertjeit, s új fajta gyümölcsöket termeszt. Micsurinnak ez az álma az évek során nem halványult, sőt elenkezőleg, mindjobban megerősödött. Azt akarta, hogy Oroszország kertjeiben is meghonosodjanak a délvidéki gyümölcsök. Micsurin belefogott ebbe a nehéz munkába, és egész életét ennek szentelte. „Nem várhatunk könyöradományokat a természettől. Vegyük el tőle azt, amire szükségünk van: ez a mi feladatunk!“ — mondta Micsurin. Hatvan esztendő alatt több mint háromszáz új gyümölcsfajtáját hozta létre. Munkássága során egy teljesen új tudomány alapját vetette meg, mégpedig a természet átalakításának tudományát. Micsurin korszakalkotó sikereiről maga V. I. Lenin is tudomást szerzett és a szovjet állam szolgálatába vették fel. Kertjéről a szovjet kormány gondoskodott, az látta el minden szükségessel. Mindent elkövetett annak érdekében, hogy Micsurinnak mindaz rendelkezésére álljon, amire tudományos munkájának kibővítéséhez szüksége volt. Kertjéhez újabb földterületet csatoltak és gyönyörű szép, új laboratóriumot építettek számára. 1925-ben I. V. Micsurint „A Munka Vörös Zászlaja“ renddel tüntették ki. Abban az időben ez volt a legmagasabb szovjet kormánykitüntetés. Rövid idő múlva — az elsők között — neki adományozták a Lenin-rendet is. Fimirovics Micsurin Látogatók tízezrei érkeztek hozzá a Szovjetunió minden részéről, hogy kertjét megtekintsék és megtanulják tőle a természet átalakításának nagyszerű tudományát. És hogy a nagy orosz tudós átadhassa ismereteit és tapasztlatait az Ifjúságnak Kozlov városában külön tanintézetet alapítottak: a Micsurinról elnevezett Kertészeti Főiskolát. Később Kozlov városát is a nagy tudósról nevezték el Micsurinszknak. Micsurin nemcsak új gyümölcsfajták nemesítésével foglalkozott, hanem párját ritkító, új rózsafajtákat is hozott létre. Oj rózsafajtáinak híre hamarosan elterjedt az egész Oroszországban, sőt már külföldre is eljutott. Micsurin megtalálta a módját annak is, hogyan védje meg rózsáit a fagytól: a rózsabokor ágait úgy nevelte, hogy szétterüljenek a földön. így a téli hő belepte, betakarta és megbízhatóan védte őket az időjárás viszontagságaitól. Micsurin sehogyan sem tudott belenyugodni abba, hogy Kozlovba messze földről, déli vidékről szállították a szőlőt, drágán árusították, s hogy az egyszerű emberek, a munkások, az iparosok nem jutottak hozzá. Elhatározta, hogy a városában és környékén hidegtűrő szőlőfajtát nemesít. A kezdetben valószerűtlennek látszó terve megvalósult. Nem telt el sok idő, s Micsurin kertjében szép, erős tőkéken érlelődtek az új, északi szőlő édes, dús, nagyszemű fürtjei. Ma már nem ritkaság a Micsurinféle szőlő termesztése zord éghajlatú helyeken sem. Micsurin elmélyülten és sokoldalúan tanulmányozta mindazt, ami a természetei kapcsolatos volt. Jól ismerte azokat az előjeleket is, amelyek a néphit szerint az időjárás alakulására utaltak. A tudós igyekezett megtalálni ezeknek a jeleknek helyes, tudományos magyarázatát. Az öregedő tudósnak egyre inkább nehezére esett az immár valóban nagyszabású kertgazdaság irányítása, ezért helyettesről kellett gondoskodnia, akit odaadó segítőtársa Oszip Sztyepanovics Gorskov személyében talált meg. Másik kiváló segítőtársa Pavel Nyikanorovics Jakovlev volt, akit a biológiai tudományok doktorává avattak, s később akadémikust címmel tüntettek ki. Nyolcvan éves korában halt meg Micsurin, de műve örökké él és élni fog, mert munkatársai, tanítványai és a fiatal mícsurinísták folytatják a nagy tudós munkásságát. P. R. A Baktinokul tartósító szer (a nitrai Bioveta n. v. terméke, amelyet az Incheba ’80 nemzetközi vegyipari kiállításon aranyéremmel jutalmaztak) jól hasznosítható a leveles répafej silózásánál (A szerző felvételei) meg. A kapott eredmények alapján arra következthetünk, hogy az idei év első felében — a mült év azonos időszakához viszonyítva — javult a takarmánykeverékek minősége. Szlovákiai átlagban a megfelelő minőségű takarmánykeverékek részaránya a korábbi 82 százalékról nyolcvanöt százalékra emelkedett. Itt szeretném megjegyezni, hogy a leggyengébb minőségű takarmánykeverékeket a nyugat-szlovákiai kerületben forgalmazták. Az abrakkeverékek beltartalmi, takarmányozási értékét sajnos ebben az időszakban is károsan befolyásolta a gyártási receptúrák gyakori változtatása és a hazai forrásokból származó összetevők hiánya, még annak ellenére is, hogy a takarmánykeverékek gyártásához több külföldről behozott fehérjetartalmú komponenset használtak fel, mint egy évvel korábban. Az idei év első felében a mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalatok által forgalmazott takarmánykeverékek esetében mindössze hatvankilenc, a regenerált tejporok esetében pedig huszonkét reklamálás érkezett az intézetbe. Ez a korábbi évek valóságához viszonyítva jóval kevesebb. A Laktavit tejporral kapcsolatban a legnagyobb fogyatékosságok a kelet-szlovákiai kerületben fordultak elő. A takarmánykeverékeket gyártó vállatokban végzett felülvizsgálások során az intézet dolgozói megállapítottak, hogy főleg a nyugat-szlovákiai kerületben problémákba ütközött a gyártási receptúrák betartása. Komoly fogatékosságokat állapítottak meg az összetevők, komponensek raktározása sorén is. A külföldről importált fehérjetartalmú összetevők közül a takarmánypogácsák zöme megfelelt a követelményeknek. A tápanyagtartalom, elsősorban a nitrogéntartalmú anyagok szempontjából többségük а II. minőségi osztályba lett besorolva. A vizsgált halliszteknek mintegy egyharmada kevés N-tartalmú anyagot tartalmazott, és a szemcsézettsége sem volt a legmegfelelőbb. Az Észak-Európából behozott halliszt általában az I., a Peruból importált pedig а II. minőségi osztályba került. A vizsgált, hazai forrásokból származó, állatifehérje-lisztek többsége nem felelt meg a követelményeknek. Ugyan a csontőrleményes húslisztek minősége a kelet-szlovákiai kerületben némileg javult, de sürgető kérdésként kell kezelni — főleg a nyugat- és a közép-szlovákiai kerületben — a vérliszt, az állategészségügyi asszanációs központokban és a húskombinátokban pedig a csontőrleményes húsliszt gyártásának megoldását, a termékek minőségének javítását. Például a szenei (Senec) és a nyitrai (Nitra) állategészségügyi asszanációs központban gyártott csontőrleményes húsliszt minősége továbbra sem megfelelő. Ugyanez mondható el a vérdarával (Zavar) és a vérliszttel (például a račai húskombinát) kapcsolatban is. A vérliszt minősége annyira gyenge, hogy kizárja e fontos fehérjetartalmú forrásnak a takarmány* iparban történő felhasználását. A takarmánykiegészítők, vitaminkészítmények szakaszán az első félévben több mint ezerhatszáz mintát vizsgáltak meg. Ennek mintegy a fele az A-vitamintartalom megállapítására irányult. A minták több mint tíz százaléka nem felelt meg a követelményeknek! Az Intézet dolgozói a Slovenská Ľupča-i Bíotika nemzeti vállalatban tett ellenőrzési látogatások folyamán megállapították, hogy a takarmánykiegészítők előállításához a hlohoveci Slovakorfarma n. v. által gyártott А-vitamint használják fel, ameiy rendszerint nem éri el a külföldről behozott minőségét. A Biotika nemzeti vállalatban gyártott lizinnel kapcsolatban szintén fogyatékosságokat állapítottak meg. Az említettek alapján arra következtethetünk, hogy a CSKP KB 13. ülése határozatainak teljesítése érdekében még sok a tennivaló mind a mezőgazdasági üzemekben, vállalatokban, mind pedig a szolgáltató vállalatokban. A felülvizsgálások, elemzések eredményei bizonyították, hogy az agrokomplexum üzemeiben, vállalataiban és szervezeteiben rengeteg belső tartalék, termelés-fejlesztési lehetőség vár mozgósításra. Ezek feltárására és kiaknázására nemcsak az idén kell nagy gondot fordítani, hanem az elkövetkező, hetedik ötéves tervidőszakban is, hiszen a megfelelő mennyiségű és jó minőségű takarmányalap megteremtése, kiváló beltartalmi értékű takarmánykeverékek forgalmazása nélkül nehezen képzelhető el az állattenyésztés nagyarányú fejlesztése! BARA LÄSZLÖ agrármérnök A kukoricaszár legeltetése A kukoricaszár legegyszerűbb és gazdaságos hasznosítási módja a kukoricatartlók legeltetése húshasznú tehenekkel, üszőkkel vagy juhokkal. Az állatok különösen a szem betakarítását követő időszakban jutnak a legtöbb táplálóanyaghoz. A legeltetéssel a kint maradt csövek, csődarabok jelentős hányadát is hasznosíthatjuk. Az állatok a legnagyobb mennyiségű szárazanyagot a levélből ás a csuhéllevelekből veszik fel. A levél és a tarlón maradt szemmaradványok magas tápértéke teljes mértékben fedezi egyes állatcsoportok tápanyagszükségletét. A kukoricaszárnak legeltetéssel való hasznosítása szempontjából nem közömbös, hogy idővel tápértéke miként alakul. Ugyanis a tápanyagok összetétele és táplóértéke az időjárás hatására állandóan romlik. Béládul az októberben legeltetett kukoricaszár emészthető hyersfehérje-mennyisége 21, novemberben már 18, decemberben 17 és januárban csupán 10 g/kgban kifejezve, ami 52,4 százalékos csökkenést jelent. Ha a kukoricaszár keményitőértékét vizsgáljuk — laboratóriumi elemzés szerint — akkor októberben 425, novemberben 316, decemberben 276, januárban pedig 225 g/kg-ban kifejezve. Itt is a veszteség igen magas, 47,1 százalékos. Ebből következik, hogy ajánlatos a kukoricaszár legeltetését mihamarabb megkezdeni. Ezek az adatok jól szemléltetik a nyers táplálóanyagokban bekövetkezett változásokat. A legeltetéssel még hasznosítható kukoricaszár táplálóértéke január végéig mintegy 50 százalékkal csökken. Egy kilogramm száraz anyagra vonatkoztatva az emészthető nyersfehérjetartalom és a keményítőérték ugyancsak a felére csökken. Gyakorlat! megfigyelések szerint a szárazanyag-tartalom fokozásával párhuzamosan növekszik a nyersrost menyisége is. A minőségromlás a legeltetés időszakában — az időjárás hatására — évjáratonként különböző, de nem olyan mértékű, mint azt korábban a szakemberek feltételezték. Az idő múlásával nemcsak a táplálóanyag-tartalomban következik be veszteség, hanem a nyers táplálóanyagok kihasználása is folyamatosan csökken, és a csökkenés az összes táplálóanyagot érinti. A táplálóanyag és az emészthetőség csökkenése — késői legeltetés folytán — az állatok táplálóanyag-szükségletének kielégftése végett megfelelő kiegészítő takarmányozást kíván. A vizsgálatok arra Is felhívják a figyelmet, hogy a kukoricaszilázs készítésénél és különböző szárbetakarító eljárásoknál akkor érjük el hektáronként a legnagyobb mennyiségű, tápértékét, ha erre közvetlenül a kukorica szembetakarítása után kerül sor. Dr. László László
