Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-12 / 28. szám
1980. július 12. SZABAD FÖLDMŰVES, KGST-egyiimniiüilessel virágzó szocialista ország MONGOLIA A SZOCIALISTA NÉPEK CSALÁDJÁBAN A Mongol Népköztársaság népe ünnepel. Nem kerek évfordulóról emlékezik meg, de olyan eseményről, amely örök időkre döntően kihatott e nagy történelmi múltú nép életére. 1921. július 11-én a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példájától ihletett mongol dolgozók felkeltek és megdöntötték a teokratikus uralkodó, a bogdo-gegen hatalmát. Mongólia ezzel az önálló, szabad fejlődés útjára lépett, melyen fontos állomás volt később, hogy 1924. november 2K-án kikiáltották a Mongol Népköztársaságot, melynek vezető ereje a Mongol Népi Forradalmi Párt. Viharos történelmi múltra tekint vissza Mongólia népe. Egykor hunok, majd török törzsek uralták mai településeit, majd évszázadok során, főként az időszámításunk szerinti XIII. században kialakult a hatalmas mongol birodalom, mely Dzsingiszkán és Batu kén vezetésével hódító törekvéssel Európa felé vette útját. Hozzánk is eljutattak a mongol hadak és hódításukat „tatárjárás“ néven örökítette meg a történelmi krónika. Hatalmas birodalmat alkottak, egykor Kína is a mongolok uralma alatt állott, ők alapították a pekingi trónt egy évszázadon át elfoglaló J ü a n uralkodóházat. A XVII. századtól azonban fordult a helyzet és a mongolok váltak függővé Kínától és a mandzsu dinasztiától. Ennek az állapotnak az 1911-es kínai polgári forradalom vetett véget. A mongol uralkodó osztály képviselői akkor az uralkodó lámaista vallás fejének, a hgogdo-gegennek vezetésével kikiáltották Külsű-Mongólia függetlenségét. Ez az államalakulat egy cseppet sem oldotta meg az akkoriban még jórészt nomád állattenyésztők helyzetét, majd később, főként a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a szovjet állam megalakulása után az imperialista cselszövések eszközévé vált volna stratégiai elgondolásokból a fiatal szovjetköztársaság elfojtására. Ezeknek a cselszövéseknek vetett véget a SZUHE BATOR és CSOJBALSZAN vezette szocialista forradalom. Óriási feladat hárult a nép vezetőire: évezredes elmaradottságot kellett felszámolni. Mongólia erre egyedül képtelen lett volna. Már a forradalom bölcsőjénél maga mellett érezte a testvéri szovjetország népének segítségét. Először is meg kell védeni a forradalmat és az ország függetlenségét a külső beavatkozási próbálkozásoktól. Ennek a korszaknak nagy jelképe a segítő szovjet csapatok 1939. évi halhin-goli győzelme, mely elvette a japán hódítók kedvét Mongólia bekebelezésétől. Közben, 1940-ig befejeződött az ország demokratikus átalakítása, a forradalom első szakasza. Mongólia fejlődésének sajátossága, hogy elkerülte a kapitalista fejlődési szakaszt, társadalma a feudális viszonyokból lassan, de folyamatosan belenőtt a szocialista rendszerbe. Ezt természetesen csakis a Szovjetunió, majd a második világháború óta kialakult szocialista közösség segítségével érhette el. Ha a hosszú fejlődés eredményeit nézzük, megállapíthatjuk, hogy a mai szocialista Mongólia fejlődő agráripari állam. Ipara egyre dominálóbb. Főként a szerkezete változott. Míg a háborút követő években — a szocialista közösség országai, köztük hazánk hathatós segítéségével és közreműködésével — elsősorban az élelmiszeripari és könnyűipari ágak, a szolgáltatások épültek ki, Mongólia ma erőteljes lépeseket tesz energises nyersanyagbázisának megteremtésére. A KGST XXXIV. prágai ülésszaka sokatmondóan szögezte le, hogy a tagállamok az értékelt időszakban folytatták a VSZK, a Kubai Köztársaság és a Mongol Népköztársaság számára a gazdaságuk fejlesztésének meggyorsításához és hatékonyságának növeléséhez, a műszaki-tudományos haladás meggyorsításához szükséges segítségnyújtást. Ma már tehát az együttműködésben és segítségnyújtásban ezen, a modern színvonalat meghatározó dominánson van a hangsúly. Egyébként jellemző adatként említjük, hogy Mongóliában az ország ipari termelésének a felét adó 330 hatalmas ipari létesítmény szovjet segítséggel épült, s a hatodik ötéves tervben további 250 épül, köztük 17 kimondottan energetikai és fűtőanyagipari jellegű létesítmény. Hazánk szintén nagy mértékben részt vesz a mongol testvérország gazdasági fejlesztésében, mely napjainkban a tavalyelőtt aláírt alapelvekhez igazodik. A hagyományos együttműködés, expor-import mellett igen nagy jelentősége van annak, hogy 1963 óta intenzíven részt veszünk a nemzetközi geológiai kutatásban, mivel megállapították, hogy a kietlen föld is roppant ásványi kincseket rejteget magában. A mongol forradalom idei ünnepségei arra az időszakra esnek, amikor Alois Indrának, a Szövetségi Gyűlés elnökének vezetésével csehszlovák parlamenti küldöttség tartózkodik baráti látogatáson Mongóliában. A tárgyalások folyamán nemcsak népeink régebbi keletű barátságát domborították ki mindkét oldalról, hanem azt is, hogy a megvitatott kérdésekben teljes volt a nézetazonosság. Mongólia nagyra értékeli Csehszlovákia és a többi szocialista ország segítségét, amelyet Mongóliának a szocializmus anyagiműszaki bázisa megteremtésében nyújtunk. A vendégek meg azt emelték ki, hogy Mongólia az Interparlamentáris Unió keretében is szorosan együttműködik hazánkkal. Fontosnak tartjuk, hogy a mongol vezetőség határozottan elítélte az Egyesült Államok, Kína és Pakisztán beavatkozását Afganisztán ügyeibe. A mongol nép pártja vezetésével, a szocialista országok testvéri közösségében szilárdan halad a szocialista társadalom megteremtésének, a nagy alkotási tervek megvalósításának útján. —in — MIAMI UTÄN Az „emberi jogok védelmének“ amerikai tükre. jM.'Abramov rajza) Uelmut Schmidt nyugatnémet TM kancellár kétnapos moszkvai látogatása, mely szinte az amerikai hidegháborús politika ellensúlyozására valósult meg, joggal vonta magára a világközvélemény figyelmét. Nem alaptalanul fűztek hozzá reményeket, de óvatosan. Washington már hetekkel előtte elkövetett mindent, hogy a kancellárt visszatartsa látogatási szándékától, s a dolog odáig fajult, hogy Carter a velencei tőkés csúcstalálkozó küszöbén durva hangú kioktató levelet küldött Schmldtnek. A kancellár visszautasította a minősíthetetlen hangnemű mentorkodást, s nyilatkozatain érződött, hogy bár Bonn nem akar különutas lenni a nyugati közösségben, nemzeti érdekeit és az európai népek érdekeit nem kívánja teljesen kiszolgáltatni Washington önzésének. Carter Velencében rögtönzött nyilatkozatával ugyan „tisztázta a félreértést“ de értésére adta Schmidtnek, hogy önállóan ne bocsátkozzék megállapodásokba, döntésekbe stb. Bonn fair álláspontra helyezkedett. Korrektül ragaszkodik az 1971. évi négyoldalú szerződésben rögzített elvekhez, amelyek a Szovjetunióhoz való kapcsolatát is megalapozzák, ugyanakkor azonban nem idealizálható Bonn realitása: a nyugati világ szerves része, a nemzetközi osztályharcban a barikád túlsó oldalán áll, még akkor is, ha a kormánykoalíció vezető ereje a szociáldemokrata párt. Realitásérzéke, a gazdasági érdekek elsődlegessége, az ország európai szerepe azonban higgadtságra, a békés együttműködés módjának keresésére készteti a bonni kormányt, még akkor is, ha olykor meghirdetett szándékaival ellentétes lépésekre is ragadtatja magát, mint amilyen például a moszkvai olimpiai játékoktól való távolmaradása. Felemás álláspontot foglalt el Bonn a Nyugat-Európában telepítendő közép-hatótávolságú rakéták kérdésében is. A NATO keretében megszavazta az amerikai tervet, ugyanakkor az életbe léptetésével egyidejű tárgyalások mellett nyilatkozott. Ezért is várták nagy figyelemmel Schmidt és a szovjet vezetők két napon át folytatott tárgyalásainak eredményeit. Ha általánosságban akarjuk értékelni a megbeszéléseket, képletesen így fejezhetnénk ki: reménysugár ha-A bekepolitika szelleme felülkerekedik A POZITÍV KEZDEMÉNYEZÉS KÖVETÜKRE VÁR tolt át az európai légkör hidegháborús fellegein. Ezt a emgállapítást először is arra alapozzuk, hogy félreértés nélkül leszögezték: tárgyalni kell. Tárgyalni, mert a vitás kérdések politikai rendezése a béke megőrzésének egyetlen módja, a békének pedig *nincs és nem is lehet alternatívája. Vagy béke, vagy háború — így áll a kérdés. |y|indenképpen pozitívum, hogy a felek síkraszálltak az 1971. évi négyoldalú szerződés szigorú betartása, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése legjárhatóbb útjának folytatása mellett. Ez az út vitte Schmidtet Moszkvába, s a kétoldalú kapcsolatok ápolásának nemcsak a két ország, hanem általában az európai népek szempontjából nagy jelentősége van. Azt a nemes szándékot, hogy mindkét részről betartják a két ország között megkötött, érvényben levő szerződéseket és megállapodásokat, nyilatkozatuk mellett az is megerősítette, hogy a látogatás alkalmával aláírták az együttműködés fő irányainak hosszú távú programját. Ez az együttműködés, mint ismeretes, a gazdaságra és iparra terjed ki, különösen nagy jelentősége lesz az energetikai vonatkozású együttműködésnek, közös kutatásának stb. A felek jószándékéra vall, hogy a köztük felvetődő humanitárius kérdéseket is kedvezően igyekszenek megoldani összetettebb volt a világpolitikai kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalás. Nagyon fontos körülmény, hogy a helsinki Európa-értekezlet szellemében foglaltak állást az európai biztonság és együttműködés fejlesztése mellett, s ebben a szellemben szorgalmazzák a konstruktív felkészülést a 35 ország képviselőinek őszi madridi találkozójára, s ezen az értekezleten is előtérbe kívánják helyezni a bizalomerősítő kérdések megvitatását. A közép-hatótávolságú rakéták megítélésében különböztek a nézetek, de kiemelendő, hogy a szempontok tisztázására törekedtek és a megegyezés távlatait tartották szem előtt. A leszerelés elősegítésének keresése hatotta át tanácskozzásaikat is e kérdés különféle szempontjaival foglalkozó nemzetközi bizottságok munkájának megítélésekor. Az afganisztáni kérdés megítélésében nagyon különböztek a nézetek, de pozitívumként könyvelhetjük el annak az elvnek íelülkerekedését, hogy mielőbb politikai rendezést érjenek el a kérdésben. л szovjet—nyugatnémet széles körű eszmecsere szerény gyakorlati eredményei ellenére követendő utat mutat a kelet—nyugati kapcsolatok rendezésére, az európai légkör egészségesebbé tételére. A többi nyugati államon a sor, hogy megragadják a kezdeményezést, az alkalmat. Franciaország pozitív hozzáállása nem kétséges. A washingtoni Fehér Ház, melynek a kancellárt Moszkvába elkísérő Genscher külügyminiszter azonmód beszámolt, nem helyezkedett azonnal határozott álláspontra. Muskie külügyminiszter rejtelmesen azt ígérte, hogy majd „konstruktívan tanulmányozni fogják“ a közép-hatótávolságú rakétákkal kapcsolatos szovjet álláspontot. Vajon milyen lesz a kibontakozás? Derűlátók vagyunk, de nem lehetünk naivak. Az osztályszempontból megosztott világban osztályérdekek dominálnak. A tőkéseknek történelmileg bukásra ítélt osztálya még nagy eszközökkel rendelkezik, hogy mérgezhesse a légkört. Am a következetes, tudományosan megalapozott, a humánum mély forrásaiból táplálkozó szovjet békepolitika kezdeményező ereje most is diadalmaskodott. Schmidt látogatása után talán megtört a jég, s az a fontos, hogy a hidegháború fagyos légköre ne dermeszthesse meg a békés kibontakozás hajtásait. LÖRINCZ LÄSZL0 ^ Ф «5» «$► «}► Ф «J* <5» «j* «5» «J* Ф »2» *** <£♦ «£♦ »*♦ »“♦ »*♦ »I* «J* ♦** «£* v GAZDASÁGI jegyzetek A „zöld Európa" prÉI» A közöspiaci országok súrlódásai a gazdasági küzdőtéren az utóbbi években idült viszállyá fajultak. A szűnni nem akaró ellentétek eredője továbbra is a mezőgazdasági közös piac létrehozása. A paraszttömegek tüntetései, a farmerek traktoros tiltakozó felvonulásai a közöspiaci politika ellen a kilencek válságos fejlődésének mindennapi megnyilvánulásává váltak. Amikor 1957 márciusában Rómában aláírták az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról szóló okmányt, a Közös Piac kezdeményezői derűlátással tekintettek a jövőbe. A Közös Piac fő céljául a közösség tagjai közötti kereskedelmi korlátozások fokozatos megszüntetését, harmadik országokkal kapcsolatban közös vámtarifa bevezetését, „személyek, tőkék és szolgáltatások szabad mozgását“ tűzték ki a Közös Piac keretében. Emellett igen nagy jelentőséget tulajdonítottak a közöspiaci országok egységes agrárpolitikája kidolgozásának. Am azokkal a számításokkal szemben, hogy Nyugat-Európa a nagytőke uralma alatt egyesülni fog, mindmáig nem sikerült megszüntetni a nemzeti és a nemzetek fölötti monopóliumoknak mezőgazdasági téren folytatott ádáz küzdelmét. A közöspiaci országokban — nem alaptalanul — nagy bizalmatlansággal viseltetnek a kilencek politikai és gazdasági szerveivel szemben, amelyekben annak mechanizmusát látják, hogy a kisebb partnereket alárendelik az erősebb országok diktátumának. Ily módon a tőkés integráció nemcsak nem simítja el, hanem méginkább elmélyíti ellentéteiket. Ennek szemléltető példája volt a Nagy-Britannía és Franciaország közötti „juhháború“. A lényeg az, hogy a juhhúskereskedelmet mindmáig nem rendelték alá a más mezőgazdasági termékekre vonatkozó szabályoknak. Az új-zélandi juhhús szabad behatolása Nagy-Britannián keresztül a francia piacra — a közgazdászok számításai szerint — 150 ezer francia állattenyésztő tönkremenését okozná. Ez azonban „zöld fényt“ jelezne az új-zélandi hús közöspiaci országokba irányuló szállításának, ami számos brit ellenőrzésű, nemzetek fölötti társaságnak jelentene előnyt. A franciaországi tömeges munkanélküliség elhatalmasodásának és a szociális viszonyok gyors romlásának hátterében, az agrártermelők erősödő tiltakozásának hatására a francia hatóságok kénytelenek voltak bevezetni a mezőgazdasági termékek e fajtája behozatalának korlátozását. A közöspiaci agrárpolitika a maga hatalmának megszilárdítására törekvő nyugat-európai nagytőke általános stratégiájának szerves része. E politikának elsősorban a közöspiaci országok mezőgazdasági kisárutermelői esnek áldozatul. A dolgozó parasztságot mind a termelés folyamán, mind az értékesítéskor megfosztják munkája gyümölcsétől. A nagytőke a közöspiaci hatóságokkal karöltve felvásárlási monopolárakat szab, felvásárolja, majd feldolgozva háromszoros áron viszonteladja a mezőgazdasági termékeket. A nyugat-európai társaságok gyakran a fejlődő országok mezőgazdasági termékeit is szinte „bagóért“ vásárolják fel. így élősködnek az alacsony felvásárlási árak és az Európai Gazdasági Közösség belpiacán érvényes árak közötti különbségen, ugyanakkor szorgalmazzák az adott termék termelőinek nyújtott állami segítség korlátozását. Ez pedig a parasztok további elnyomorodásához vezet a közöspiaci országokban, s ahhoz, hogy gazdaságaik fokozatosan a nagy társaságok ellenőrzése alá kerülnek. A közöspiaci agrárszektornak a monopóliumok javára megkezdett átalatikása súlyos csapást mért a hagyományos mezőgazdasági termékek termelőire, s tönkretette egész vidékek termelési bázisát. Az olasz sajtó adatai szerint például Olaszország zöldség- és gyümölcs kivitele az első negyedévben a tavalyi első negyedévhez viszonyítva 5,6 százalékkal visszaesett. Értékben kifejezve Olaszország zöldség- és gyümölcskivitele több mint tíz százalékkal hanyatlott. Ennek következtében Olaszország, alárendelve magát a Közös Piac általános agrárpolitikájának, mind nagyobb mértékben importál különféle élelmiszercikkeket, melyeket az országon belül is elegendő mennyiségben megtermelhetnének. Ez a dolgozó parasztság elszegényedéséhez vezet, mert termékei nem versenyképesek a sokkal olcsóbb import-élelmiszerekkel. Franciaországban is ugyanez a kép. A legutóbbi húsz évben több mint egymillió parasztgazdaság szűnt meg lézteni. Ám a közösség más országaiban sem jobb a mezőgazdasági dolgozók helyzete. A Közös Piacban 1962 óta a mezőgazdasági termelést alárendelték az ún. prefencia-rendszernek. Elgondoló! szerint ennek ösztönöznie kellett volna a mezőgazdasági termékek közöspiaci kölcsönös vásárlását. Bármelyik tagállam, amely más országokban vásárol termékeket, köteles sajátos „bírságot“ fizetni a közösségnek. Anglia mindmáig jelentős mértékben a brit Nemzetközösség országaiból szerezte be élelmiszer-szükségletét, mivel ilyen irányú volt monopóliumainak orientációja s ezért nagy befizetéseket eszközölt az EGK számlájára. London a múlt év vége óta blokkolta a kilencek mezőgazdasági mechanizmusát, s követelte a közösség pénzalapjához való brit hozzájárulás csökkentését. A közöspiaci országok mezőgazdasági, pénzügyi- és külügyminisztereinek legutóbbi ülésén végül kompromisszumra léptek. Nagy-Britannia hozzájárulását csökkentették, ennek fejében az angolok belegyeztek abba, hogy tíz százalékot meghaladóan emeljék a mezőgazdasági termékek felvásárlási árát. Számos engedményt tettek, főként a földrészünkre behozott bárányhús exportjának kérdésében. A nemrégen megkötött brüsszeli egyezmény egyáltalán nem könnyített a dolgozó parasztság helyzetén. A felvásárlási árak kilátásba helyezett emelése nem hozza be ezt a veszteséget. Ezenkívül a közösségi alaphoz való brit hozzájárulás csökkenése következtében a kilencek más országainak adófizetői is a saját zsebükből lesznek kénytelenek fedezni az így keletkező hiányt. A hatalom birtokosainak" ez alkalommal is sikerült a „zöld Európát“ tépázó ellentétek élét elvenni. A problémák azonban nem oldódtak meg. A közőspiaci országok mezőgazdasági termelői folytatják harcukat. V. POTAPOV i'VVV ;♦ «j» «J« »J» »J» «J» «j» «J« »** 4^» *J> «J» «*« »*• »*« «J» «*» «*« ♦*« »*♦ «*• »*♦ »•«
