Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-05 / 27. szám

t

1980. Július 5..

SZABAD FÖLDMŰVES

i

FELKÉSZÜLTEK KZ ARATÁSRA

Tapasztalatok

a gabonafélék széritéséban

Á CSKP XV. kongresszusa, a CSKP KB 13. ülése, az eísz-ek IX.. országos kongresszusa, valamint a CSKP 14. , ülése határozataival összhangban a mezőgazdaságnak — az ipar illetékes ágazataival együttműködve — következetesen valóra kell váltania a gabona-programot — biztosítania kell az önellátottságot élelmiszerekből. Ebből kifolyólag az ez évi mezőgazdasági munkák, főleg a gabona betakarítása, szárítása és raktározása, továbib a szalma begyűjtése, a tarló felszántása stb. a mezőgazdaság jelenlegi gépi ellátottsága mellett is megköveteli, hogy e munkáknak a mezőgazdasági dolgozókon kívül figyelmet szenteljenek a pártszervek és a gazdasági vezetők is. Annál is inkább, mivel az idén a földekről — 4,08 tonnás átlaghozammal — 11 millió tonna gabonát kell betakarítani. Megvalósítani ezt a célt, bizony nem kis feladat. Ezért, tekintettel az aratásra, megkérdeztük három, dél-szlovákiai )árás párttisztségviselőjétől: Hogyan készültek fel az aratásra?

JAROSLAV KINTLER elvtárs, az SZLKP Bratislava-vidéke

járási bizottságának titkára:

1— A nyári mezőgazdasági munkák menetével és a gabonafelvásárlás politikai-szervezési biztosításával járási pártbizottságunk május végén annak a tervjavaslatnak alapján foglalkozott, melyet a járási mezőgazdasági igazgatóság dolgozott ki. Pártszervezetünk megállapította, hogy az aratásra való felkészülés körültekintő, s a javasolt intézkedések megfelelnek célkitűzéseinknek és elképzeléseinknek. Az intézkedések konkrét feladatokat állítanak a mezőgazdasági vállalatok és üzemek elé, amelyek ezeket lebontják részlegeikre, munkahelyeikre, kollektíváikra stb. A feladatokat megbeszéljük az emberekkel. Észrevételeik és javaslataik figyelembe vétele, az ügynek való megnyerésük nélkül nem birkózhatunk meg az évi feladatainkkal.

— Járási viszonylatban az idén 25 szer 8.30 hektárról kell betakarítanunk, illetve felvásárolnunk a gabonát. Mivel az időjárás általában kedvező volt, a feladat az, hogy — feltéve, ha meglesz a tervezett 4,36 tonnás átlagtermés — mintegy 120 ezer tonna gabonát „hozzunk“ tető alá. Az ezzel, járó munkákat, tekintettel arra, hogy járásunk déli körzeteiben korábban érik a gabona, 16—18 napra tervezzük. Mindez nagy igényeket támaszt a felkészülésre, a jó szervezésre. Az aratási munkákba bekapcsolódott minden szervezettől és minden kétkezi munkástól pedig rendkívüli Igyekezetét s akaratot kíván meg.

— A gabonabegyűjtés és elraktározás időben és jó minőségben történő elvégzése a munka jó megszervezése mellett elegendő gépet — kombájnt, szárítót, raktárát stb. — is igényel. Nélkülük minden elképzelés, terv stb, megvalósíthatatlan puszta szócséplés. A felkészülés során tehát az említettekre helyeztük a súlyt. Ennélfogva járásunk földjein 302 kombájn vághatja a gabonát. Megterhelésük — egyenként — mintegy 85 hektár lesz. Ha egy-egy gép napi teljesítménye eléri a 8—10 hektárt, akkor magát az aratást — a gépeknek a később beérő gabonaföldekre való átcsoportosítása következtében — elvégezhetjük 14—- 15 nap leforgása alatt. Persze, ez nemcsak az emberektől és a gépektől, hanem az időjárástól is függ. Mi, természetesen, megteszünk mindent, amire erőnkből és lehetőségeinkből telik.

— Járásunk mezőgazdasági dolgozót minden emberi és gépi erőt csoportosan vetnek be. így naponta közel 8 ezer tonna gabonát arathatunk le, mintegy 1800 hektárról. Ez bizony nem könnyű feladat! Feltételezi a munkaerők, a gépi berendezések jó felkészültségét, valamint ezek kifogástalan összhangját. Ezért az aratásra való készülődés során a járási pártbizottság — együttműködve a járási mezőgazdasági igazgatósággal — nagy súlyt helyezett a gépek, főleg a kombájnok rendbehozataléra. Persze, további más aratási technika s berendezés üzemképességéről sem feledkeztünk meg. Megoldott a gabona utókezelése is, értve ezalatt mind a szárítást, mind a raktározást. Aprólékosan kidolgozott a gabona-felvásárlási, a szalmabegyüjtési és más, az aratással kapcsolatos tervünk is. Az idén is nagy figyelmet fordítunk az

aratók élelmiszerekkel és frissítőkkel való ellátására.

— Tudatosítjuk, hogy az aratási, illetve a nyári munkák megkövetelik a járási pártbizottság, valamint a mezőgazdaságban levő pértalupszervezetek, tehát alapjában véve minden kommunista felelősségteljes hozzáállását a feladatokhoz. Javaslataik, ötleteik és észrevételeik alapján járásunk mezőgazdaságanak dolgozói az aratás gyors es szemveszteség nélküli elvégzésére készültek fel. Erről győztek és győznek meg bennünket a pártalapszervezetek taggyűlései is, melyeken a kommunisták megvitatták es feltételeiknek megfelelően konkretizálták az aratási munkálatok politikai-szervezési biztosítását.

VILIAM РОКА elvtár*,

az SZLKP Komáromi (Komárno) Járási Bizottságának titkára:

— Járásunk mezőgazdaságának az idén összesen 120 ezer 513 tonna gabonát kell megtermelnie, ami azt jelenti, hogy hektáronként átlagosan 5,2 tonna szemet kell betakarítanunk. Ma, amikor már csak néhány „óra“ választ el bennünket az aratástól, elmondhatjuk, hogy az említett feladat végrehajtására jó feltételeket teremtettünk. Ebben döntő szerepük van a pártalapszervezeteknek.

— Gabonaféléből jó termésre van kilátás. A járási pártbizottság, a mezőgazdasági üzemek, a szolgáltatások és a falvak pártalapszervezetei megvitatták a javasolt aratási tervet. Végrehajtása céljából körülményeiknek megfelelő intézkedéseket fogadtak el, melyekből kitűnik, hogy a ipunkák menetét s a feladatok teljesítését rendszeresen és rendkívüli igényességgel fogják ellenőrizni. Szoros kapcsolatban a fő célkitűzéssel — időben és minimális szemveszteséggel learatni! — fontos feladat került előtérbe: biztosítani a gabona lehető legjobb minőségét. Az elmúlt évekhez viszonyítva az idén nagyobb súlyt helyezünk a szalmabegyüjtésre. Számolunk azzal, hogy a nemzeti bizottságoktól, általában a lakosságtól, főleg a fiatalságtól, számottevő segítséget kapunk.

— Az idén az aratás eredményességéről, az emberek mellett mindenekelőtt a gépek csoportos bevetése és kihasználása dönt. Ennek első feltétele az aratógépek, a közlekedési eszközök stb. jó előkészítése, illetve a jól megszervezett javítószolgálat. Mezőgazdasági üzemeink az aratógépeket a nehézségek ellenére is rendbehozták, bár, ha menet közben a gépeken valami — főleg az E—512-es kombájnokon — meghibásodik, nem tudom, módjukban lesz-e megjavítaniok!?

— Bízunk abban, hogy a Csehországból érkező kombájnbrigádok is derekasan helytállnak. Földjeinkre a prerovi járásból, de máshonnan is, mintegy 150 gép érkezik. A szemet cséplő gépek száma 350 körül lesz. Egy-egy kombájnnak átlagosan 70 hektárról kell levágnia a gabonát.

Az idei aratási munkálatokba — a tömegpolitikai munka révén — bekapcsolódnak az agitációs központok, a járási szervek aktivistái s az SZFSZ járási bizottságának taviai is. Valamennyi résztvevő a járási pártbizottságság, valamint a járási aratási „vezérkar“ vezetésével olyan feltételek megteremtésén fáradozik, melyek lehetővé teszik, hogy az ez évi aratás valóban a gabonaprogram megvalósításénak első számú tényezőjévé válhasson. Ebből indultunk ki az aratási szocialista munkaverseny megszervezésében is, amely a gépek és az emberek maximális teljesítményét, a lehető legkisebb magveszteséget és minden vonatkozásban a jó minőségű, valamint az időben elvégzett munkát tartja szem előtt. Fokozottabb figyelmet fordítunk az étkezésre, a frissítőellátásra, de a kellő pihenők biztosítására is.

t— A nyári betakarítási munkálatokban nagy szerep jut a pártszerveknek és szervezeteknek. A múlt évi, valamint az idei tavaszi munkák tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a pártmunka súlyát >— értve ez alatt az ellenőrzést is — konkrét munkahelyekre kell helyezni. Ott, ahol adva vannak a feltételek, ideiglenes pártcsoportokat alakítunk. Meggyőződésünk, hogy az aratásra való felkészülés során kifejtett igyekezet meghozza gyümölcsét, elősegíti azon feladatok maradéktalan teljesítését, melyeket pártunk és szocialista társadalmunk állított elénk.

STEFAN ZELMAN, az SZLKP Galántai fGalante) Járási Bizottságának titkára:

>— Járásunkban a pártszervek és szervezetek, az irányító párt és gazdasági dolgozók helyesen fogták fel a gabonaprogramot. Ennek köszönhetően a mezőgazdaság dolgozói vállalták, hogy mindent elkövetnek a gabona-önellátottság biztosítása érdekében. E célkitűzések keretében minden mezőgazdasági vállalat, üzem, szervezet stb. igényes feladatokat vállalt, melyek adottságaikból és feltételeikből indulnak ki. Most azon fáradoznak, hogy a vállalt feladatokat következetesen valóra válthassák, s ennek érdekében igénybe vesznek minden elérhető emberi és gépi tényezőt és tartalékot.

— Ez az igyekezet különösen most, az aratási munkálatok előkészítése során szembeötlő. A párt, valamint a vezető mezőgazdasági dogozók politikai-szervezői és irányítási munkájában a hangsúly ezekben a napokban valamennyi gépi erő maradéktalan mozgósítására irányul, mivel — az emberek mellett — döntően befolyásolják a nyári munkákat, tehát a gabonabetakarítást is. Annak biztosítékát, hogy járásunkban 10—12 nap alatt végzünk az aratással, a munkaidő maradéktalan kihasználásában, a múltban már bevált tapasztalatok újrafelhasználásában és a gépek csoportos bevetésében látjuk.

— A nagy teljesítményű betakarító gépek és a szállítóeszközök csoportos üzemeltetése az elmúlt években soksok tapasztalattal szolgált. Az idén ezeket maximálisan értékesíteni fogjuk. Ezért megköveteljük a munkaerők, valamint az összes technika legésszerűbb és maximális igénybevételét a kooperáció és együttműködés előnyei kihasználása mellett. Nagy előny számunkra, hogy kellő mennyiségű kombájnt, szállítóeszközt, szárítót, raktározási kapacitást stb. biztosítottunk.

— Már hagyomány, hogy aratásunkba .— kooperációs szerződések alapján — az ország más járásai és kerületei kombájnistái is bekapcsolódnak. Értékeljük a prerovi, a jihlavai és az Uherské Hradisté-i, de a zvolení, a 2iar nad Hronom-i, a senicai és a további járások segítségét. A kooperáló járásokból 162 kombájnnal és más technikával számolunk. Terveink szerint a földeken 358 kombájnnak kell üzemelni és egy gépnek átlagosan 70 hektár területről kell levágnia a gabonát.

— Tudatosítjuk, hogy az aratási munkálatok nem szűkíthetők le csupán a kombájnokra és az emberekre, akik rajtuk dolgoznak. Az aratási munkákat teljesebben értelmezzük. Súlyt helyezünk minden szakaszára, így a szállításban, a szárításban, a raktározásban, a közellátásban stb. segítő „aratókra“ is. Megjegyzem, az idén is maximális erőt és igyekezetei fejtünk ki a gabona szemvészteség nélküli betakarítására.

— Az aratási munkálatok és a gépek kihasználása, valamint az emberek felkészültsége problémájával a mezőgazdasági vállalatok, üzemek stb. pártszervei és szervezetei is foglalkoztak és foglalkoznak is szinte nap mint nap. Gyűléseiken részletesen elemezték az aratási munkálatok ütemtervét, konkrét feladatokat adtak nemcsak a fnunkakollektíváknak, hanem a párt minden egyes tagjának is. Ott, ahol az aratásban sok ember vesz részt, számolunk a gépek tömeges bevetésével, s ahol arra adva lesznek a feltételek, ott ideiglenes pártcsoportokat hozunk létre. A feladatuk abból áll majd, hogy biztosítsák a pártalapszervezetek határozatainak konkrét megvalósítását, s hogy biztosítsák a kommuhisták példamutatását az aratásban.

Meggyőződésünk, hogy az emberek és gépek jó felkészítése biztosítja az aratási munkák sikerét. Hozzájárulnak mezőgazdaságunk stratégiai céljának a megvalósításához — elérni az önellátottságot élelmiszerekből, főleg gabunanemüekből.

Or. Kezes József

A gabona mesterséges szárításának problémáját a mezőgazdasági nagyüzemek — állami és szövetkezeti gazdaságok — kialakulása, a mezőgazdaság gépesítése és nem utolsó sorban a gabonakombájnok széleskörű alkalmazása hozta előtérbe. A probléma fokozottabb mértékben jelentkezik a nedves éghajlatú országokban. Csapadékos időjárás esetén tapasztaljuk, hogy szükséges a learatott gabona mesterséges szárítása.

A kombájnnal aratott gabona, bekerülve a magtárakba, tárulókba, még tovább él és lélegzik. A lélegzés annál intenzívebb, minél nedvesebb és melegebb a szemes termény. A légzési folyamat alatt a termény szénhidrát-tartalma vízre és szénsavra bomlik, közben meleg képződik. A termény az erős felmelegedés hatására megbámul. A barnulási folyamat lassan áthatol az egész magon. A nedves gabonában ezenkívül kellemetlen, fokozott „enzimtevékenység“ is fellép. A bekövetkezett — és egyre erősödő — felmelegedés miatt a gabona csírázása megindul, ami végső suron a penészgombák kifejlődéséhez vezet. Ezekből következik, hogy ha lehetővé akarjuk tenni a gabona tárolását, anélkül, hogy benne lényeges káros elváltozást okoznánk, el kell vonni a káros mikroorganizmusok tevékenységéhez szükséges vizet, meg kell akadályoznunk a gabona túlmelegedését. Ezzel tulajdonképpen meghatározzuk a szemes termények szárításánek a célját, illetve a feladatát is.

A gyakorlati életben kialakultak azok az értékek, amelyek mellett még melegedés és megromlás veszélye nélkül tárolhatok a különféle kalászosok magvai. Ezek szerint a gabonafélék 14 °/*-os nedvességtartalom mellett nagy tömegben, ömlesztve vagy zsákokban veszteségmentesen tárolhatók. Magasabb nedvességtartalom mellett (pl. 15 %-nál) 1 évig, IS ®/e-nál fév évig, IS—18 ®/4-náI rövidebb ideig, 19 % víztartalommal legfeljebb néhány hónapig tárolhatok. A learatott gabona — ha gyakori az esőzés — magas, 20—22 %-os nedvességtartalommal rendelkezik, így fokozottabb elővigyázatosság szükséges. Olyan mag, amelynek nedvességtartalma meghaladja a 20 %-ot, tárolás esetén a megromlás veszélyének van kitéve. Így mesterséges szárításra feltétlenül szükség van.

Csehszlovákiában a kisparaszti gazdálkodás idején — az akkori mezőgazdasági fejlettségnek megfelelően — nem igen alkalmazták a mesterséges szárítást. A levágott gabona rendekben, majd keresztekben a nap és a szél szárító hatására természetes szárításnak volt kitéve, és így a további tárolásra alkalmassá vált. A korszerű nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás megteremtésével megváltozott az évszázados gabonabetakarítást technológia, és megjelentek a különböző rendszerű és teljesítményű „mesterséges szárítóberendezések“. Szlovákiában is — az állami gazdaságok mellett — egyre több szövetkezetben alkalmazzák a szemes termények mesterséges szárítását. A mesterséges szárítás lényege tehát az, hogy a felesleges nedvességet párologtatással elvonjuk a terményből. Az így szárított gabonánál — hoszszabb időn át érintkezve a szabad levegővel — beáll egy nyugalmi állapot a mag nedvességtartalma és a levegő relatív páratartalma között. Ez a nedvességtartalom a gabonafélék úgynevezett „kiegyensúlyozott“ nedvességtartalma.

Szlovákiában nyáron a levegő átlagos relatív páratartalma kb. 60—85 százalék körüli. Ezen érték mellett a gabonaszem kiegyensúlyozott nedvességtartalma 13—14 százalék. Ezek a viszonyok tehát kielégítőek és ilymódon lehetővé válik a szemes termék nyék veszélytelen tárolása, raktározása. Természetesen, ha a levegő relatív páratartalma gyakori esőzés vagy borult időjárás miatt növekszik, fokozottabb mértékben előtérbe kerül a mesterséges szárítás gyakorlati megvalósítása.

A mesterséges szárítás során felhasználásra kerülő meleg levegő előbb a termény felületével érintkezve felmelegíti a terményt, elgőzölögteti a felületen megtapadt nedvességet és a berendezés a vízgőzt a szabadba juttatja. A szárításnak ebben a fázisában a gabonafélék nagy nedvességtartalmúak. A termény felületéről való vízelpárologtatás hasonló, mint a szabad vízfelületről való párologtatás, tehát adott légsebesség és hőfok mellett a száradás sebessége állandó, az anyag hőfoka alig változik« Ez a periódus addig tart, amíg a termény nedvességtartalmának 50—60 százalékát elveszti. A szakemberek ezt a folyamatot „külső“ nedvesség diffúziónak nevezik.

Az anyag belsejében végbemenő nedvességmozgást „belső" nedvesség diffúziónak nevezzük. Ez a folyamat a magasabb koncentrációjú helyről az alacsonyabb koncentrációjú hely felé irányul. A nedvesség a termény belső részeiből a felület felé mozog, mindaddig, amíg a koncentráció minden pontban ki nem egyenlítődik. A gabonában a nedvesség mindig a jobban felmelegedett rétegből a kevésbe meleg réteg felé irányul. Abban az esetben, ha a gabonaszemek külső rétegei jobban felmelegedtek, mint a belső részek, a nedvességvándorlás kívülről befelé irányul, így csökkeu a víznek a felszínre való kijutása. Éppen ezért a mesterséges szárításnál feltétlenül az előírt technológia szerint járjunk el, hogy a megtermett gabonáinkat a kívánalomnak megfelelően a legkisebb veszteséggel szárítsuk.

Attól függően, hogy a gabonaféléket milyen célra — vetőmag, liszt vagy takarmány — használjuk, különböző hőfokot lehet alkalmazni a szárítás során. A hőfok azonban nem általános érvényű, hanem függ az egyes szárítóberendezések rendszerétől, típusától is. A szárítást mindig a technológiai utasításnak megfelelően végezzük.

Napjainkban elterjedőben vannak az úgynevezett „oszlopos“ szárítók, amelyekben a nedves termény megfelelően kialakított, perforált lemezek között négyzetkeresztmetszetű oszlopokban, aknákban gravitációs úton —< felülről lefelé — meghatározott rétegvastagságban mozog. Olajtüzelésű kazánban előállított 100—200 °C hőmérsékletű szárítóközeg (levegő és füstgáz keverék) ventillátor segítségével áthalad a terményen, ahol nedvességet vesz fel, miközben lehűl. A szárítóközeg hatására a termény nedvességtartalma csökken, hőmérséklete viszont emelkedik, melyet az oszlopos alsó részben kialakított hűtőzónában a környezeti levegővel lehűtünk. Megfelelő elrendezéssel a felmelegedett hűtőlevegő hőmennyisége a szárítási folyamatnál hasznosítható.

„Tnronyszárítók“ esetében a szárítás folyamata megegyezik elvileg az oszlopos szárítókéval, csupán kialakításban különböznek. A nedves termény a szárítótorony tetején egy kúposán kiképzett felületre ömlik. '***• nen a torony kerületén perforált Hímezek között halad lefelé. Az egyenletes mozgás érdekében a belső perforált falú, terelőlapátokkal ellátott henger forgómozgást végez. A termény először az előmelegítő, utána a szárrítózónába kerül. Végül a hűtőzónában a felmelegedett magvak kb. 30—35 C°-ra lehűlnek.

Dr. László László, tudományos kutató

Társadalmi hasznú újítások

A rokycanyl járás zbirohi Csehszlovák—Szovjet Barátság szövetkezet újítói bebizonyították, hogy az energiahordozók ésszerű hasznosítása tekintetében nemcsak az iparra, hanem a mezőgazdaságra is nagy feladatok hárulnak. Ez a gazdaság csehszlovákiai viszonylatban az elsők között hasznosította vízmelegítésre — kollektorok közbeiktatásával — a napenergiát. Hetven négyzetméter alapterületű kollektor rendszerével szinte egyedülálló gazdaság hazánk területén.

A napenergia ésszerű hasznosítása már jó ideje élénken foglalkoztatja a szóban forgó szövetkezet újítóit. Ezt bizonyítják a témakört felölelő műszaki-gazdasági intézkedések is, amelyek magukban foglalják a hagyományos energiahordozókkal való ésszerű gazdálkodás alapelveit, beleértve minden munkaterületen a személyi felelősséget s a tematikus feladatokat is.

Pavel Lise és Pavel Nejedlý SZISZ-tagok érdeme, hogy nagy hasznú újítási javaslataikkal segítették a feladatok megoldását, A nialacnevelésben korábban hagyományos elektromos fütőlapokat használtak, amelyek sok villanyáramot fogyasztottak. Újítási Javaslatuk alapján olyan takarék fűtőtesteket készítettek, amelyek kevesebb villamos energia felhasználásával ugyanazt a célt szolgálják. A fűtőtesteket 24 voltos, illetve 120 wattos áram fűti, 30 C-fokra.

Zootechnikai és zoohigiéniai szempontból ez a hőfok teljesen megfelelő, s így az újítás a célt szolgálja. A melegítő fütőlapokat a gazdaság több farmján üzembe helyezték, és nagyon jónak ítélték.

Egy probléma mégis felmerült. Mégpedig az, hogy a fűtőlapok további gyártása és szélesebb körben való hasznosítása azért lehetetlen, mert az elkészítésre szükséges kábelek és a 24 voltos transzformátorok hiánycikknek számítanak. Ez pedig arra figyelmeztet, hogy a népgazdasági hasznú újítás elterjesztése tekintetében a döntő szó már a felsőbb szervekre vár. Rugalmasságuktól függ a takarék-fűtőlapok társadalmi méretű elterjedése. гт2Пта