Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-05 / 27. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1980. július S. 'ék MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф Az anyákat nz akác virágzása alatt kezdem nevelni, és közvetlenül virágzása után nevelem. Tapasztalatom szerint a bepárzásra is ez a legmegfelelőbb időszak, ekkor tudok legtöbb anyát kapni, így ki tudom cserélni a kiöregedett, vagy a valamilyen oknál fogva nem megfelelő anyákat a törzscsaládoknál. A fiatal anyák még jó erőbe tudják hozni a családot. Nem szeretem a rajzásra bízni az bnyacserét. A rajzáskor kapott anyák sok méhész véleménye szerint nagyon jő tulajdonságúak, tapasztalatom szerint azonban nagyon bizonytalan a bepárzásuk. Nem merném állítani, hogy az általam gyakorolt módon mindig jobb minőségű anyákat kapnék, mint a rajzáskor nevelt anyák, mégis az a tapasztalatom, hogy az általam nevelt anyák megütik a rajanyák minőségének átlagát. Ennek legfontosabb oka, hogy a válogatott mézescsaládok adják az anyagot, ezektől a családoktól veszem továbbtenyésztésre az álcákat. Ilyenformán meg van az a reményem, hogy a kikelő fiatal anya a mézescsalád jó tulajdonságait viszi tovább az új családba. Igaz, jó részük van az átöröklésnél a megtermékenyítést végző heréknek is, a heréket viszont nem tudjuk válogatni. Azonban azt is tudjuk, hogy az akác utáni időszakban vannak a legfejletebb herék, amelyek részt vesznek az anya nászrepülésében. Minden reményünk megvan arra, hogy az anya a nagy választékból a legkitartóbb és a legjobb herékkel fog párosodni. Ezért mindig ott végeztetem a bepárzást, ahol nagyobb állomány van. Az anyanevelés legfontosabb feladata tehát kiválasztani azt a családot, amelynek Hasításából az új anyákat akarjuk nevelni. E célból figyeljük a családokat, és olyat választunk, amelyik nem rajzó hajlamú, nehogy ezt a hajlamát átvigyük az egész állományunkra. Mert ki az, aki a rajok befogásáért szeret fákra mászni, szereti azokat a legkényelmetlenebb helyeken befogni, A másik szempont, mint ahogy mondtam, hogy a családnak jő gyűjtő tulajdonsága legyen. Logikus, hogy а ъок mézet gyűjtő család népes is, mert ha nincs nép, méz sem lehet. Mégsem elég csak a népességet figyelni. Megtörténik ugyanis, hogy egyik-másik népes családnak kevés a méze, az anya csak „húsra“ dolgozik. Az ilyen család nem érdemes az anya nevelésére, mert mindannyian mézet szeretnénk termelni, nemcsak szép családokat fenntartani. Figyeljük meg azt is a jegyzeteinkből, hogyan telelt be az a méhcsalád, amelyikre a választásunk esett. Vajon ősszel szép mézkoszorúi voltak-e, tudott-e minden külön segítség nélkül szépen megnépesedni. A másik fontos teendő a dajkacsalád kiválasztása, illetve a dajkacsalád megalakítása, létesítése. Véleményem szerint fekvőkaptárban lehet a legalkalmasabban kialakítani a dajkacsaládot, vagyis a fekvőkaptár az, amelyik a dajkacsalád megalakítására a legalkalmasabb. Én a következő módon hozom létre a dajkacsaládokat: 24 keretes fekvőkaptárban két családot telepítek, mindkettőt anyának, középen válaszfallal elválasztva. Mikor a családok fejlődése eléri külön-külön a 6 keret Hasítást, anyarácsos válaszfalakkal 3 részre rekesztem a kaptárt. A családok, illetve a fészkek a kaptár két végében maradnak 7—7 lépen. Ezekben a részekben van a családok, illetve a kaptárak két kijárója is. A kaptár közepén egy 8 keretnek megfelelő kijárórész alakul ki, amelyben mind a két család méhei az anyarácson keresztül szabadon közlekedhetnek. Mind a három résznek külön fődeszkája van, az anyarácsos válaszfalak pedig felfelé meg vannak hosszabbítva. így a keretek felett kialakul 3 menekülőtér, amelyben szállításkor a felesleges méhek tömörülnek. Minden így képződött menekülőtér külön-külön még egy fődeszkát kap, tehát a három rész egymástól független, és mind a három részt külön-külön is kezelni tudom. A középső résznek külön etetője van, amelyet a tető felemelésével, a felső deszkán keresztül, a méhek zavarása nélkül esténként szinte pillanatok alatt meg tudok tölteni. A fenti elhelyezés szerint, tulajdonképpen egy olyan dajkacsaládot kaptam, amelynek két petéző anyja is van, de középen, az anyátlan részben nagyon jó eredménnyel dajkálnak. A két család, vagy ha úgy tetszik két anyás család állandóan jó erőben van, tele fiatal méhekkel és nyitott Hasítással. A kaptár középső részét a következőképpen rendezem el: ■ Mindkét anyarács mellett mézes, virágporos keretet helyezek el; ■ A mézes keret mellé nyílt fiasításos lépeket teszek; ■ Mindkét oldalról harmadik keretnek a betelepített anyabölcsős keretek kerülnek; ■ Középre két nyitott fiasításos lép kerül. Ily módon a négy keret fiasítást gondozó fiatal méhek kapják a mesterséges bölcsőben a tenyészanyagot, s mert sokan vannak, a tenyészanyagot is szívesen gondozzák. Természetes, hogy ha a nyílt fiasításos lépekben a Hasítás kifejlődik, és azt a méhek befödik, akkor azonnal vissza kell az ilyen lépeket rakni az eredeti fészekbe, és újra nyílt fias lépeket kell a bölcsők mellé helyezni, hogy ezzel tovább biztosítsuk a tenyészkeretek szomszédságában a sok fiatal méhet. A fészekbe visszakerült fedett fiasítás viszont biztosítja az állandó utánpótlást. Ily módon, ha erre szükség van, a dajjiacsaládot állandóan használhatjuk anyák nevelésére, azzal két-három sorozat anyát is felnevelhetünk. A kaptár két végében levő anyás részt figyeljük, nehogy a családok bölcsőket húzzanak, nehogy a család megrajozzon. Ha ez bekövetkezne, a bölcsőket egészen az anyanevelés befejezéséig állandóan és rendszeresen le kell csipegetni, hogy megőrizzük a család erejét. Az így elrendezett dajkacsaláddal minden alkalommal 28—35 új anyát tudtam nevelni. Ez a szám egy közepes méhészet igényeit kielégíti, ugyanakkor elérem azt, hogy nem kell a családot feláldoznom. Attól nem kell félni, hogy a méhek a törzscsaládoknál' az anyákat megsemmisítik, gyakorlatomban még sohasem történt meg. Az anyanevelés végén újra berakom a kaptárba a válaszfalat, és visszaállítom a család eredeti állapotát. Ha hordás van, akár meg is hagyhatom a két anyarácsos beosztást, ebben az esetben a 8 keretes középső szakasz mézkamrává alakul, amelybe mind a két család gyűjt. Mesterséges bölcsőkben nevelem az anyákat. Ezt úgy készítem, hogy kemény fából egy 8 mm vastag hengert csinálok, annak végét legömbölyítem. A rudacska általában 12—15 cm hoszszú, és a legömbölyített végét vízben áztatom. Amikor egy kicsit megázott, megkezdem a bölcsők készítését. Felmelegített viaszkba mártogatom kb. 8 mm mélyre. Az alját többször is bemártom egymás után, közben egy kicsit meghűtöm, hogy így a bölcsőnek vastagabb feneket biztosítsak. Nagyon fontos mozzanat a bölcsők betelepítése. Gyorsan kell dolgozni, legalább 25 C°-os melegben, nehogy az álcák megfázzanak, vagy a pempő kiszáradjon. Leghelyesebb, ha a lécen elhelyezett bölcsőket jól helyezzük, hogy az átültetést gyorsan és sorozatosan készítsük. A kiválasztott tenyészálcákat gyors mozdulattal helyezzük át a műbölcsők fenekére. Ha van természetes anyabölcső, a belőle vett pempőt használjuk fel az álca megragasztására. Ugyanúgy felhasználhatjuk a természetes bölcsőket, mübölcsők helyett a kiválasztott álca áthelyezésére. A pempő szerepe mindkét esetben az, hogy megragassza az álcát, nem pedig az, hogy az álca táplálkozzék belőle. Nagyon fontos az, hogy az álcák egészen fiatalok, lehetőleg egy napos körüliek legyenek. Így ugyanis egész fejlődésük folyamán pempövel táplálják őket a méhek. Tudjuk ugyanis, hogy a méhek másfél napig minden álcát pempövel táplálnak. Ha az álca egész fejlődése folyamán bőven el van látva pempövel, úgy az anya szebbre, nagyobbra, értékesebbre fejlődik. Hogyan ismerhetjük meg a fiatal álcát? Az ilyen álcának a hoszsza nem nagyobb a gyufaszál szélességénél. Ha betelepítettem egy keret műbölcsőit, azokat azonnal beadom a dajkacsaládoknak. A második keret betelepítéséhez csak azután fogok hozzá, ha az első keretet már beadtam a méheknek gondozásra. A második keret behelyezése után lecsukjuk a családot, és 8 napig nem háborgatjuk, csak etetjük. Az etetés nagyon fontos mozzanat, mert biztosítja az álcák bő táplálását. Nyolc nap múlva már fedett bölcsők vannak a tenyészkeretekben. Miután a bölcsőket dugókra helyeztük, most a dugókat egyszerűen a zárkákkal lezárjuk. A zárkák alsó részére egy kis mézet is csöppentünk, hogy az anya azonnal a kikelése után táplálékhoz jusson. >— NAG—i i az „apiterápia”? Szövetségünk tagjaival folytatott eszmecserénk kapcsán állapítottam meg, hogy közülük sokan az „apiterápia“ szó elhangzásakor a méhek gyógykezelését értették. Tán mondanom sem kell, hogy a fenti értelmezés pontatlan és helytelen. Ez adott rá indítékot, hogy az alábbiakban megmagyarázzam az „apiterápia" tényleges értelmét és összefüggését. Fogalom tekintetében az „apiterápia“ tudományos gyógyászati területet ölel fel, melynek keretében felhasználják a méhtermékeket bizonyos betegségek kezelésére és ezzel párhuzamosan kutatják ezeknek a termékeknek az emberi szervezetre gyakorolt hatását. Az „apiterápia" tehát nem más, mint bizonyos méhészeti termékeknek a gyógyászatban és a szépségápolásban való — tudományosan megalapozott — felhasználása. Az „apiterápia" tárgyi célzatú tanulmányozásakor arra törekedtünk, hogy a méhészeti termékeknek az élő szervezet szempontjából milyen biológiai és farmakológiái hatása van. Ezt részint egészséges, részint pedig beteg szervezetek igénybevételével állapítjuk meg. Mindenekelőtt olyan betegeken folytatunk kísérleteket, akik valóban segítségre szorulnak, és a méhészeti termékek adagolásával meggyógyulhatnak. Az eddig elért eredmények alapos elemzése után döntünk róla, hogy mely készítményeket soroljuk be, vagy iktassuk ki a gyógyászatból. A méhészeti termékeknek a gyógyászatban való hasznosítása többezer éves múltra tekint vissza. Az adatanyagot nemzedékek gyűjtötték össze. Hiba, hogy az ajánlásokat egyesek nem fogták fel pontosan, tudományos alapossággal, nem tanulmányozták a rendelkezésre álló adatanyagot. Napjainkban arra törekszünk, hogy a múlt nem tökéletes ismereteinek tudományos alaposságú vizsgálatával a méhészeti termékeket bevonjuk korunk gyógyászatába. Eddigi ismereteink alapján elmondhatjuk, hogy gyógyászatunkban a mézet meghűlések kezelésére, a testi és a szellemi fogyatékosságban szenvedők kezelésére, a testi energia felújítására, az arcbői regenerálására kiegészítő anyagként hasznosíthatjuk. A pempőt a légzőszervi betegségek, az asztma, a hörghurut, az érbetegségek, a testi gyöngeség, némely idegbetegség, s a nők változókora Idején előadódó zavarok gyógyítására és más célokra is hasznosíthatjuk, az orvos tanácsai szerint. Köztudott, hogy a pempőt szépségápolő szerek gyártására is használják. A viaszkot gyógyszerek alapanyagaként, a bőr kezelésére és adalékokkal együtt szépségápolásra kisebb mértékben használják. A méhmérget Dr. Terí (1844—1915) jugoszláv orvos módszere alapján főleg muzgásszervi megbetegedések, a reuma, az ideggyulladás és hasonló természetű egyéb betegségek gyógykezelésére használják fel. Manapság a propolisznak a nehezen gyógyuló sebek kezelésében, a szájüreggyulladás és a mandulák, valamint a légzőszervi és a bőrbetegségek gyógyításában és a gyomorfekély leküzdésében van nagy jelentősége. A virágport a gyógyászatban energiahordozóként és prosztata megbetegedések kezelésére használják. Az „apiterápia" eddigi fejlődése azt mutatja, hogy a méhészeti termékek hasznosításának nagy jelentősége van a gyógyászatban. A lehetőségeket korántsem használtuk ki. A szakembereken múlik, hogy ezek a termékek mikor kerülnek gyógyászatunkba. Doc. Dr. Jnsef Cižmárik, CSc. Jobb munkát az alapszervezetekben Azzal minden méhész tisztában van, hogy a méhészet nagyon igényes szakmunka. Sok elméleti önképzést, évekig tartó gyakorlatot, tapasztalatot igényel. Ez feltétlen szükséges a sikeres méhészkedőéhez. Tudomásom szerint Szlovákiában az SZMSZ-nek 138 alapszervezete van. A méhészek nevelését 194 méhészeti szakoktató segíti. Köztük 31 magyar előadó. Azért vállalták a hasznos munkát, mert tudatában vannak: méhészkedni csak szaktudással lehet. Szeretnének segítséget nyújtani az ismeretek bővítésében. Igen, szeretnének. Az alapszervezeti munka sok helyen oly gyenge, hogy előadásokra alig vagy egyáltalán nem kerül sor, és ez nagy hiba. Nem elegendő, ha valaki egy méhészszervezetnek tagja és lesi a családonként juttatott 35 korona állami támogatást. Társadalmunk azt várja tőlünk, hogy sikeresen méhészkedjünk, és használjuk ki méhcsaládjainkat az aprómagvak beporzásában is. Erre lehetőség van, ha idejében szerződést kötöttünk a gazdaságokkal, a beporzó tevékenységért 80— 120 koronát kaphatunk. A beporzás során családonként 5—8 kg virágport is szedhetünk. A mézhozamról nem is beszélek, hisz ez már kényesebb kérdés. A nektárképződést az időjárás jelentősen befolyásolja. Előnyös, ha valamely növény virágzását sikerül beérnünk. így legalább 10 kg mézet pergethetünk családonként. Összegezve az egészet szép bevételhez jutunk. Igaz, ez csak bevétel. Ennek a másik oldala a kiadás, amely a bevétel ötven százalékát is meghaladja. Plusz kiadás a jövedelmi adó, végtére 1* a bevételnek 40—45 százaléka tiszta jövedelemként marad. Abban mindnyájan megegyezünk, hogy a vegyszerek felelőtlen használata, sok méhész kedvét szegi. Az is tény, hogy a vegyszeres növényvédelem, szinte elkerülhetetlen a mai korszerű mezőgazdaságban. Abban azonban már nem érthetünk egyet, hogy a növények vegyszeres kezelését teljes virágzásban végezzék a mezőgazdaságban. Az egyik gazdaságban fizetnek a beporzásért, a másikban pedig mérgezik, azaz irtják a melleket, s ez tudatlanságra vall. A felelőtlen vegyszerezés a legfőbb oka a méhcsaládok csökkenésének! Ogy gondolom nem csak ez. Vegyük figyelembe az alábbiakat: Szlovákiában 36 ezer méhész van. Olvastuk, hogy 3200 tonna mézet adtunk el. Ez szép eredmény. Ha ezt 370 ezer méhcsaládra szétosztjuk, a kép már nem ilyen szép. Családonként még a 10 kg méz sincs meg. Ez elgondolkoztató. Akadnak ugyanis méhészek, akik 15—20 kg mézátlagnt is elérnek. Kellő szaktudás hiányában a 36 ezer méhésznek legalább az egyharmada ráfizetéssel ménészkedik. Bármelyik oldalról is közelitjük meg a dolgot, mindig ahhoz a ponthoz jutok, bogy minden méhésznek nagyobb szaktudásra van szüksége. E- nélkül méhészkedni lehetetlen. A méhcsaládok csökkenésének a fő okát a méhészkedés tökéletesítésében kell keresnünk. Ennek fellendítése érdekében mindent kövessünk ell Nagy Kálmán f4f I oliszról A méhek a propoliszt hasonlóan gyűjtik, mint például a nektárt és a virágport. Főleg a nyár-nyírfa, a fenyő és a lógesztenye rügyeiről gyűjtik. Összetétele vidékenként változó: 50 aromás gyanta (növényi balzsam), 30% illóolaj, 10 % ásványi anyag (К, P, Si, Na, Ca). Színben is különböző: sárgás,' barnás, zöldes. Illata kellemes, a fa rügyére emlékeztet. Meggyújtva a méhszurok kékes vagy zöldes lánggal ég. A farügyről a méhek a propoliszt a következőképpen gyűjtik: A legtöbb propoliszt késő nyáron, augusztusban és szeptemberben gyűjtik. Leggyakrabban 10.00—16.00 óra között, míg meleg az idő és lágy a propolisz. Az idősebb, 26—28 napos méhek végzik a begyűjtést. A propoliszt hátulsó pár lábuk szárának kosarában hordják haza, mint a virágport. A méh a rágójával parányi darabkát leharap, gyors és pontos mozdulattal a kosárba ragasztja. A meggyúrt morzsát első lábával — pl. a ballal — megfogja és hátra nyújtja, s hátulsó bal lábét is előre tolja, hogy az első a harmadikkal fél úton találkozzék. A találkozás pillanatában az első bal lábával belöki a kosárba és erősen belenyomja. Melegebb időben ez a folyamat gyorsabb, hűvösebben néha egy órát is igénybe vesz. A ragasztóval hazatérő méh közvetlenül oda megy, ahol azt felhasználják. Itt türelmesen vár, mert egyedül nem tud megszabadulni a csomótól. A ragasztót 10—12 napos fiatal méhek veszik el tőle. A propoliszt hozó méh megtámaszkodik a lábával, potrohát felemeli, a fiatal méh erősen beleharap a csomóba, a gyűjtő méh igyekszik a lábát elhúzni, így szabadul meg a propolisztól. A PROPOLISZ VEGYI ÖSSZETÉTELE A Szovjetunió Természettudományi Egyesületének vegyészeti intézetében végzett vizsgálat aldpján 1—4, 5—10, 10—13 alkotórész flavanon, 1 terpenoid természetű anyag a kariofilének csoportjából alfa-acetoxi-belulenol, aromás aldehid, izovanilin van. Biológiai aktivitása. A propolisz nagy aktivitású anyag. A propolisznak nem csak antibaktériális, hanem vírus- és gombaölő hatása is jelentős. A flavonoidok és a kverdelin származék úgy tűnik P-vitamin hatású. A terpén frakció könnyen elkülöníthető ALíOs-on átbocsátva. Valószínűleg ez okozza az érzéstelenítő hatást. A propolisz fő tulajdonsága, hogy elegyíthető lakkokkal, gyantákkal, benzinnel és anilin festékekkel is. Fényezésre is alkalmazzák a műbútor-iparban. A tiszta propoliszlakk gyorsan szárad. Használták a Stradivari és Amati hegedűk készítésénél is. Jelenleg egy Dán cég hirdetésére kapott nyilvánosságot a propolisz. A németek valamikor párolással kivontak belőle egy anyagot, s ezt propolisznak nevezték. Ez a kivonat figyelemreméltó antiszeptikiis hatású volt, Talán erre figyelt fel a Dán cég. Gyógyászati célokra a propolisz kenőcsök, vazelinos kivonatok alkoholos oldatai ismeretesek. Az állatgyógyászatban bizonyos kórokozókkal szemben sikerrel használták. Gyógyítottak vele baromfisebeket és baromfiparatífuszt. A propolisz, mint gyógyszer nem újdonság. A múltban is használták a nép gyógyításában, pl. „A méhek könyve" című művében. E Alphandérg így ír a propoliszról: Egy méhész lovának a lába botlás közben megsebesült. „A méhész propolisz kenőccsel pár napon belül kikezelte.“ Egy másik méhész tehenének letört a szarva, a vér nagyon folyt. A méhész propolisz tapasszal berakta, és a seb 8 nap múlva begyógyult. Az embergyógyászatban: pl. a Kárpát-Ukrajnában évszázadok óta alkalmazzák a propoliszt tyúkszem eltávolítására. A propoliszt melegítéssel meglágyítják, kevés birkafaggyúval keverik és rákenik a tyúkszemre. Erre kötést helyeznek. Néhány nap múlva a tyúkszem gyökérrel együft leválik. Tüdőbetegség ellen is használták. Friss birkafaggyút zománcos edénybe megforrósították és friss propoliszt kevertek hozzá. Egy kg zsiradékhoz 150 gr-mot. Fakanállal keverték gyenge tűzön 10—15 percig melegítve; majd vékony tiszta vásznon átszűrték. Az anyag megdermedt és birkazsírhoz hasonlított, mely 4—6 hónapig volt használható. Oldat és kivonat alakjában szájon át is hasznosítható, főleg gyomorfekély esetén. Csak orvosi felügyelet alatt használható- Fogászatban hatékony érzéstelenítő, i Vírusellenes hatását Romániában az Ultramikrobiológiai Intézetben mutatták ki, influenza vírus ellen. A sugárzás okozta sebeket is gyógyítja. Javítja az általános egészségi állapotot, köhögést szüntet. A múltban pl. a búr háborúk idején (1899—1902) a propoliszt a sebesült katonák gyógyítására használták, sok katona életét mentették meg vele. Az ember gyógyításában a propolisz a jövő gyógyszere. A propolisznak sok jó oldatát lehetne felsorolni. Vannak emberek akik alergiások a propoliszra. Néhány méhész például a keret érintésétől méhészekcémát kap. Ez azonban ritkaság. Meg kell még jegyeznem, hogyan lehet több propoliszt kitermelni. Szándékosan nyílásokat hagyva, bőr, lemez vagy műanyag takarókkal nyári idényben 200—250 gr . propoliszt is lehet nyerni. Hogyan lehet megkülönböztetni a propoliszt a sötét barna viaszktól, amelyet a méhek szintén ragasztásra használnak? Mindkettőből kis mintát teszünk egy csészébe, ezt forró vízben melegítjük. A propolisz barna foltokban olvadva egyíittmarad, a viaszk pedig szétterül körülötte. A hideg, érett propolisz keményebb a viaszknái. Nem lehet körömmel karcolni. Szaszák László méhészeti szakoktató этИ1вИ1яйрЙ -’i-ff íjfr:-lNoiďf^; - WW 2Á ' v? ■ 4? #
