Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-05 / 27. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1980. túlia* S. IV. RÉSZ Árvában, pontosabban Dolný Rubinban az SZÍ,KP járási bizottságának épületében jozef Hlás n i к vezető titkár, Miroslav Hatmaniak, a jmi igazgatója és a járás tisztségviselőinek népes csoportja kimerítő tájékoztatót nyújtott az itt élő emberek életének szüntelen javulását segítő termelés fellendítésének a feltételeiről. Szlovákiának ebben a körzetében bármennyire is javult az élet, mégsem könnyű. Minden mai értelemben vett termelési ágazatot, — a korszerű ipari létesítményeket, csakúgy, mint a nagyüzemi mezőgazdaságot — Itt alapjaitól kellett kiépíteni. Az 1345—46-os években Árvában mindössze 640-en dolgoztak a kezdetleges iparban, a mezőgazdasági termelésből pedig éppen csak fedezték a dolgos és igénytelen nép élelmét. A tájra jó ideig ráillett az „árva“ elnevezés. Eléggé nehezen indult ezen a vidéken a szövetkezetesítés. A CSKP XIV. kongresszusáig a járás földterületének mindössze 28 százaléka tartozott a szocialista szektorba. A kongresszus utáni években azonban módot kerestek a kollektivizálásra. Nem törpeszövetkezeteket, hanem nagygazdaságokat hoztak létre — szakosítási célokkal — s az idő nekik adott igazat. A bizonyos hátránnyal indult kollektivizálással párhuzamban korszerű, gondosan megtervezett termelési szerkezetre alapozott gazdaságokat építettek. Akkoriban ehhez persze már rendelkezésükre állt a bőséges hazai tapasztalat. Így a járás földterületének 93 százaléka a szocialista szektor tulajdonába kerülhetett. A jnti igazgatójának tájékoztatása alapján a járás mezőgazdaságilag hasznosítható földterületének több mint 80 százalékát magashegyi legelők és állandó rétek borítják. A termelés szerkezetét ehhez kellett idomítani. Érthető, hogy az állattenyésztési termelés legfőbb tényezője a szarvasmarha- és a juhtenyésztés. A termelés társadalmi elvárásai Árvában is a fogyasztói piac bőségesebb ellátására irányulnak. Évről évre nagyobb követelményeket támasztanak velük szemben. Növelni kell az állatállomány hasznosságát. Ez pedig kikényszeríti a rendelkezésre álló legfontosabb termelőeszköznek, a földnek lehető legésszerűbb kihasználását, mindenek előtt a szálastakarmányok termesztése, tárolása és hasznosítása legjobb módszereinek a meghonosítását. MINDEN FELADATTAL MEGBIRKÓZNI! Tény, hogy könnyebb ezt mondani, mint megvalósítani, hiszen járási méretben még ma is kevés az állatok férőhelye. Hétezer szarvasmarhát, ebből kétezer tehenet ezerötszáz helyen, tehát provizóriumokban helyeztek el, és a takarmányozás önköltsége szempontjából ez nem ideális helyzet. Ezekből az ismeretekből kiindulva kellett érdemben cselekedniük. A legelők és a rétek termésének a kihasználását minden gazdaságban napjaink legfontosabb feladatának tekintik. Ez azt jelenti, hogy néhányszori kaszálással minél több takarmányt kell tartalékolni télre. A hegyi kaszálókról 2,8, az intenzíven kezelt rétekről pedig — szénaértékben — 6 tonna jó minőségű szólastakarmányt kell elérniük számosállatonként, s itt erre lehetőség van. Az állatállomány, vagyis a szarvasmarha hasznosságának állandó növelésében két tényező együttes megvalósítására, vagyis a takarmányok szervezett, veszteségmentes, jó beltartalmi értékben való begyűjtésére és a takarmányozás minőségi követelményeinek a betartására törekednek. A magashegyek birodalmában ez nem könnyű, azonban szükségszerrű feladat. Nem könnyű, mert négy növedéket, vagyis három kaszálást és egy legeltetést elérni a rétek bizonyos hányadáról csak belterjes gondozással lehetséges, jól tudják ezt, és hozzáigazodnak. Ezzel magyarázható, hogy hektáronként 300—400 kg NPK hatóanyagnak megfelelő műtrágyát szórnak repülőgépekkel. A foszfort és a káliumot ősszel, a nitrogént pedig tavasszal juttatják a talajra. Az utóbbit a kaszálások után megosztva, vagyis a helyi viszonyoknak a figyelembe vételével, a gazdaságosság elveinek a betartásával. Árvában három-négy hónapon belül annyi takarmányt kell bekészíteni, amennyi az állatok istállón tartásának nyolc hónapjában a hasznosság növeléséhez, elegendő, s ez nem könnyű feladat. Vannak a járásban olyan gazdaságok, amelyekben száz hektáronként száz darab tehenet tartanak. Érthető, hogy ezekben a gazdaságokban sok takarmányra van szükség. A KÉSZLET MEGTEREMTÉSÉNEK TÉNYEZŐI A járásban heidegzndött, illetve magától értetődővé vált, hogy a takarmányok összmennyiségét és beltartalmi értékét jelentősen befolyásolja a kaszálások idejében való elvégzése és a termés gyors ütemű tárolása. Csak a műveletek következetes betartásával érhető el mindez, persze a gyors ütemű begyűjtés csak megfelelő gépekkel és a Nemzeti Front szervezeteinek összehangolt segítségével lehetséges. Ez itt nem puszta igény, hanem fontos követelmény. Szükségük lenne a domborzati viszonyokban jól hasznosítható korszerű mechanizmusokra, pillanatnyilag azonban meg kell elégedniük a rendelkezésükre álló gépekkel. Azokkal a legnagyobb hatásfokot keli elérniük. A fő idényben maximumot várnak az emberektől, vagyis azt, hogy mindenki kihasználja a rendelkezésre álló időt, meg az eszközöket, valamint a kínálkozó lehetőségeket és módszereket. A hegyek birodalmában más időjárási viszonyok uralkodnak, mint délen. A takarmányok begyűjtése során ehhez kell igazodni, járási méretben négy változatban, vagyis a renden és állványokon való szárítással, -— fedett tárolókban — rostokon történő hideglevegős utánszáritással, szenázsolással és szilázsolással tartósítják a takarmányokat. Konzerváló szerként a Chemkosil készítményt használják. A vermelésre kerülő fű tonnájához 4—5 liter vegyszert kevernek. A konzerváló szer Árvában bevált, mert a fűtermés jelentékeny hányada alacsony szárazanyag-tartalommal kerül a vermekbe. Arra nagyon ügyelnek, hogy a vermeket a lehető leggyorsabban befödjék. Nyújtott műszakban, naponta 14 órát dolgoznak, s így a vermeket 3 napon belül befödhetik. TALAJJAVlTAS — REKULTIVALAS A járás mezőgazdaságilag hasznosítható talajának termóbbé tételében eddig is jelentős sikerek születtek. Évente mintegy 12—15 ezer hektár területet változtatnak terniöbhé, hasznosabbá rekultivációval. Ehhez évente mintegy 3(1 ezer tonna meszet és ugyanannyi vilahumot használnak. Tény azonban, hogy a járás agrokémiai vállalatának mai felszerelése eléggé foghíjas ahhoz, hogy jól betölthesse szolgáltatói szerepét. A rendelkezésre álló gépekkel csupán a termőföld 10 százalékának a meszezésére képesek, holott Árvában a talaj ötven százaléka igényelne bőséges meszezést. A hagyományos gépekkel hozzáférhetetlen területekre — s ezekből itt jócskán van — a Slovair repülőgépei juttatják ki a szükséges műtrágyát. A termőtalajnak egy részét így kellő termőeröben tartják. A BEVÉTEL FO FORRÁSA A fentiekből is kitűnik, hogy Árvában a hangsúly az állatállomány hasznosságának további fellendítésén van. Ez érthető, mert az nyújtja a termelési értéknek több mint a nyolcvan százalékát. Ezzel magyarázható, hogy a takarmány termesztése, begyűjtése, tárolása és hasznosítása mllett korszerű, nagyüzemi termelési technológiára alapozott, szakosított állattartó telepek építését szorgalmazzák. Már födél alá került az első 1500 férőhelyes járási méretű borjúnevelde, s a következő évben egy 4000 férőhelyes marhahízlaldát is építenek hasonló célzattal. Vele párhuzamosan persze a juhállomány elhelyezésének kérdése is megoldódik. Erre a célra több 500 férőhelyes Movis típusú istállót készítenek. Egy-egy központban így 4000 juhot tarthatnak. Lassan, de biztos, bátor léptekkel jutnak előbbre. Megfontoltan cselekednek, mert az eszközök korlátozottak. Mindig azt helyezik előtérbe, ami a leghatékonyabban segítheti a termelés fellendítését, a társadalom igényeinek maradéktalan kielégítését. Hokeza István Naponta friss zöldség Nitra város lakosságának zöldségszükségletét főleg a helyi zöldség- és virágtermesztő vállalat kilencven hektáros területéről elégítik ki. Idényben a friss árut naponta szállítják a Zelenina üzleteibe. Látogatásunk alkalmával a dolgozó nők jó munkáját figyelhettük meg. Ebben az évben már több mint háromezer csomó hagymát, rengeteg salátát, karalábét és más zöldségfélét szállítottak az üzlethálózatba. Képeink a szorgoskodó asszonyokat mutatják. P. Matts шш- - % A legeli ioszáybirása Az utóbbi években sok szó esik a legelők és a rétek ápolásának, kezelésének fontosságáról, jól van ez így. Az okszerű legelőgazdálkodás sarkalatos elve, hogy tartsák tiszteletben az agrotechnikai teendőket. Arra is ügyelni kell, hogy a legelő ne legyen túlterhelve. Korábban rendelet szabályozta, hogy a legelőre csak annyi állatot szabad kiengedni, amennyi a legeltetési idényben ott táplálékot találhat ... Felmerül a kérdés: Miből adódik a legelő „jószágbírása“? Kevesen tudják, hogy egy bizonyos felnőtt szarvasmarhalétszám (számosállat) kifejezi a legelő jószógbírását is. A lege-Másodnövények termesztése öntözéses viszonyokban A CSKP KB 13. plénumának az Irányelvei mezőgazdaságunktól megkövetelik, hogy több gondot fordítson a tömegtakarmányok termesztésére, tárolására és hasznosítására. A témakörben nagy szerepet töltenek be a másod- illetve a köztesnövények, amelyeknek a területét a korábbi 3— 5-ről tíz-tizenkét százalékra kellene növelni, és az arra alkalmas termelési adottsággal rendelkező körzetekben a szántó húsz százalékát ilyen takarmánynövények termesztésére kellene felhasználni. A másod- illetve köztesnövények elterjesztésében a legnagyobb jelentősége az aratást követő mésodveteményeknek van. Jó hatásfokkal termeszthetők az öntözőhálózattal rendelkező körzetekben. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az öntözőrendszerrel behálózott földeken az alapozó agrotechnika nyomon követésével 20—30 tonna zöldtömeg gyűjthető be hektáronként, másodveteményekből. Ennek figyelembe vételével a száz hektárra jutó 5 százaléknyi másodvetés tekintélyes, — 100— 150 tonna — zöldanyagot biztosíthat gazdaságonként, 100 számosállatra vetítve napi 25 kilós adaggal számolva — 1—1 számosállat átlagában — így 40—60 napra biztosítható a zöldtakarmányozás. Napjainkban több gazdaságban másod- illetve köztesnövényekkel fedezik a terimés takarmáhyok szükségletének 40 százalékát. Ezek között említhető a Kutná Hora-i járásban levő kačíni szövetkezet is. A múlt évben a Felsö-Csallóközben is figyelmet keltő sikerek születtek a másodvetemények termesztésében. A csallóközhidasi (Most pri Bratislave) szövetkezetben tarlórépából 25 tonna, a mihályfai (Michal na Ostrove) szövetkezetben pedig 20 tonna zöldtömeget értek el hektáronként. A másod-, illetve a köztesnövények termesztésének legújabb kutatási és gyakorlati tapasztalatai, eredményei azt mutatják, hogy a takarmánykáposzta egyre nagyobb teret kap a szarvasmarhák táplálásában és háttérbe szorulnak a hagyományos fehérjetartalmú takarmánynövények, mint amilyen a kukoricacsalamádé és a napraforgó. A takarmánykáposztafélék termesztésének előnyére válik, hogy azok sűrű gyökérrendszere kedvezően befolyásolja a terméseredmény alakulását. Ezek a takarmánynövények jó szolgálatot tesznek olyan gazdaságokban, amelyekben a gabonát a vetésforgóban nagy területen termesztik, mert a káposztafélék jó talajt hagynak hátra. A hüvelyes és a fehérjetartalmú takarmánynövényekkel szemben a taknrmánykáposztafélék vetőmagjának hasznosulása önköltség tekintetében is előnyös. Másod-, illetve köztesnövényként a takarnmnykáposztafélék alacsony hőmérsékleti viszonyok között is erőteljesen fejlődnek, s ezáltal a zöldtakarmányozás Időszaka november végéig meghosszabbítható. A takarmánykáposzta másodnövényként való termesztésének az előnye abban is megmutatkozik, hogy bőven nyújtanak nitrogéntartalmú anyagokat az állatoknak. Ezen jó tulajdonságukról meggyőződtünk, az 1976—1979-es években a bratislavai Öntöző Gazdasági Kutatóintézet bázisgazdaságában is. Az eredményekről, illetve a kísérletben termesztett nitrogéntartalmú takarmányok adatairól az alábbi táblázat tájékoztat. Köztesnövény: Nitrogéntartalmú anyagok: °/o t/ha Kukorica 14,29 0,64 Napraforgó 15,28 0,59 Öszirepce 24,38 1,45 Olajretek 22,71 1,28 Parko PVH 24,10 1,12 Takarmánykel 25,35 1,07 Napjainkban a másodnövények, illegve a köztesek termesztése szempontjából nincs megfelelő takarmánykáposzta fajtánk. Ebben a tekintetben előnyösebb helyzetben van például Franciaország, az NSZK és Hollandia, ahol eléggé nagy területen termesztik a kiváló minőségű takarmánykáposztafajtákat. Ezek termelési kísérleteivel mi is foglalkozunk. Köztük említhető a tavaszi repce Petranova fajtája. A repce őszi változatai közül a Kenton, Eragie, Emerald, Bishop, Perko PVH és más nagy hozamot és kitűnő beltartalmi értéket nyújtó másod, illetve köztes termelésre alkalmas fajta. Bár mód nyílnék ezeknek a külföldi szabadalom megszervezésével való szaporítására, mégis az volna az ésszerűbb, ha hazai nemesítésből származó, nagy hozamot és jó beltartalmi értéket nyújtó fajtákat állítanának elő. Ezt a feladatot valamelyik növénynemesítő intézménynek kellene vállalnia. Gondot okozhat a takarmánykáposztának olyan körzetekben való termesztése, ahol a terület jelentős hányadát, (20—25 %) cukorrépa foglalja el. Hasonló gondok adódhatnak a repce termesztésére szakosított gazdaságokban is. Nem elhanyagolható ugyanis, hogy a káposztaféléknek azonos a kártevője, amely bizonyos évjáratokban érzékenyen sújthatná a termelő gazdaságokat. Michal Venenmi mérnök, a tudományok kandidátusa fű jószághirása a termés mennyiségétől és minőségétől függ. Ez pedig az időjárás, a talaj minősége, a talaj neme, a terület fekvése és lejtése szerint változő. A fűtermést az időjárás befolyásolja a legjobban. HOGYAN BÍRÁLJUK EL A LEGELŐ JŰSZAGBlRASAT? Ogy, hogy felbecsüljük annak átlagos hektárhozamát, a legeltetési idény terjedelmét és azt, hogy egy darab számosállatnak naponként átlagosan mennyi fűre van szlikságe. Nem árt, ha tudjuk, hogy száraz talajon a csordát együtt kell tartani, így kisebb helyen tapossa le я füvet, azonban nedves talajon széjjel keli engedni, hogy a gyepet ne károsítsa. A fűben szegényes dombok esek a legnagyobb kímélettel legeltethetők. A szakadásos, suvadásos, csuszamlós helyeken ne járjon a jószág esős időben, de ne járjon a mocsaras, vadvizes helyeken sem, mert ott „mételyt’ kaphat. A fentiekből adódik, hogy mikor legeltessünk. A legeltetési idény kezdetét és végét, illetve a fel- és lehajlás idejét előre meghatározni nem lehet. Ez az időjárástól függ. Helytelenül járnak el ott, ahol ezt erre való tekintet nélkül már hónapokkal korábban meghatározzák, vagy indoktalan szokásból, évről évre ugyanahhoz a naphoz kötik, tekintet nélkül a legelő fűállnmányának a mennyiségére és minőségére stb. Mind a korai, mind a késői legeltetés egyaránt ártalmas a gyepnek és a jószágnak. Sajnos, ezzel sokan nincsenek tisztában. Általános szabály, hogy amíg a ffi nem kezd bokrosodni, és a legelő talaja nem szikkadt, nem szabad legeltetni. Az éhes jószág ugyanis tövig lerágja a füvet, s az a fejlődésében visszamarad és elsatnyul. Az állat letapossa az átázott talajba a gyepet. A kétoldali kíméletleoség a zsenge fű kiveszését okozza. Ártalmas a jószág korai felhajtása a magasabb fekvésű legelőkre és ott ahol istálló és tartalékszéna nem áll rendelkezésre, mert ha a jószágot rossz időjárás éri, az a hidegtől és az éhségtől két-három nap alatt leromlik, és egész nyáron át nem képes rendbejönni. Kmoskő László mérnök
