Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-16 / 33. szám

ф Hogyan óvjuk nyulainkat a patkányoktól? A patkány a házinyulak egyik legnagyobb ellensége. A tenyésztőknek nem mindig sikerül úgy megépíteni a ketrectömböt, hogy a patkányok ne férjenek hozzá a nyulakhoz. A deszkából készült ólakat bádoglemezzel kell beborítani, hogy a patkányok át ne rágják az állatszállás oldalát vagy padozatát. Persze, van egyszerübty megoldás is: az ólat soha ne állítsuk közvetlenül a fal mellé, és lehetőleg lábakra építsük, hogy a ketrec a föld felszínétől. Néha az is alja legalább 20 cm-re legyen eredményhez vezet, ha az ól alatt üvegcserepeket ásunk be a földbe. A gyakorlati tapasztalatok szerint érdemes bévülről kátrányfestékkel bemázolni a ketreceket, mert a patkányok nem kedvelik az átható kátrányszagot, s elkerülik az ólat. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a hagyományos módszerek (patkányfogó, méreg kihelyezése stb.) alkalmazásáról sem.

Ф Szép virág, de hasznos is?

Cgy tűnik, igen. A körömvirágról van szó, melynek virágzata sárga festékanyagot tartalmaz. Mexikóban újabban hatalmas területeken termesztik, s évente öt termést takarítanak be. Az elnyílt, beérett virágzatokat letépik, megszárítják és finomra őrölve a baromfi takarmányába keverik. Ez az adalék rendszeres összetevőként szerepel a tyúkok takarmányában. A körömvirágban levő sárga festékanyagnak semmiféle táplálóértéke nincsen, viszont az állatok egészségét sem* veszélyezteti. Akkor mire jó ez a nagy buzgalom? Kézenfekvő a válasz: a fogyasztók ma már ugyancsak megnézik, mit vesznek meg, a körömvirág festékanyagától pedig szép sárga színt kap a tyúkok zsírja és a tojássárgája.

# Látási hibák a galamboknál. Nem árt, ha néha a földre szórjuk a galamboknak a szemet, mert így könnyen megállapíthatjuk, jól látnak-e az állatok. A rosszul látó galamb csipegetés közben többnyire a földbe vág a csőrével, csak ritkán találja el a gabonaszemet. Ha rendszeresen etető edényben kínáljuk a takarmányt az állatoknak, aligha fedezzük fel a látási hibákat. S ez bizony baj, mert a látási hibák általában öröklődnek, gyógyításuk költséges. Ezért időnként ellenőrizni kell a galambok látását, s a látási hibákkal küszködő egyedeket azonnal el kell távolítani a tenyészállományból.

Igen, a körte méltó társa ■ az almának. A közkedvelt fajták közül talán a Bőse kobak fajtát kell első helyen említeni. Nem tudom, más hogy van vele, de én ezt tartom a legtöbbre. Évek óta termelem ezt a fajtát, sokat olvastam lóra és némi termelési tapasztalatra is szert tettem már. A szakirodalomból tudom, hogy az első, vadon növő öreg fát 1826-ban az apremonti erdőben találták, Franciaországban. (Származásával kapcsolatban a vélemények eltérőek. Néhány szerző állítása szerint Van Mons nevelte magról 1807-ben, Louvaine-ben. — A szerk. megjegyzése.). Hamarosan közkedveltté vált, meghonosodott Európában, s ma már a világ valamennyi melegebb fekvésű termőkörzetében termelik.

A fajtára jellemző, hogy fája közepesen erőteljes növekedő-Méltó társa az almának

w

A körtefák az idén is gazdag termést ígértek. Sajnos, csak július derekáig. A tomboló szél sok helyütt megtépázta a fákat, s kíméletlenül lerázta a már súlyossá váló gyümölcsöket.

Tojásdad alakú levelei nagyok, sötétzöldek és törékenyek. A fa későn fakad és igen későn fejezi be a-tenyészidényt. Középnagy virágai is későn nyílnak, jő virágporral rendelkeznek; a fajta ömnegporzó és más faj-, ták megtermékenyítésére is alkalmas. Korán termőre fordul, közepesen nagy hozamot nyújt. Fája kevésbé, virága azonban jói tűri a hideget. Gyümölcse nem föltosodik, viszont hajlamos a vlrusbetegségekre, ezért nem szabad elmulasztani a vegyszeres kezelést. Nagy gyümölcse kiegyensúlyozott, tipikus körte alakú, törékeny, zöldesbarna, éréskor bronzszínfl, sőt aranysárga, kocsánya hoszszú, fás, hajlott, mélyedése nincs, gyakran kiemelkedő. Húsa fehér vagy enyhén sárgás árnyalatú, bölevelű, olvadó, kellemes, édes, fűszeres ízű. A termőhely fekvése szerint változik az érési ideje, ami .szeptember elejétől október elejéig tarthat. A mi vidékünkön szeptember elején kell szüretelni, és két-három hétig ládában utóérlelni. Tovább nem érdemes tárolni, mert gyorsan túlérik.

Aki most tervezi a kert betelepítését, feltétlenül gondoljon a körtére is, — ha elfogadják a tanácsot, én a Bőse kobak . fajtát ajánlom. Valóban méltó társa az almának.

Fotó: —bor

Vehovsky Pál (Štúrovo)

Röviden a dorking tyúkról

A tapasztalt baromfitenyésztők már a nyár folyamán megkezdik a továbbtenyésztésre alkalmas növondékáltatok kiválasztását. Az állatok -jó és rossz tulajdonságainak megfigyelése és értékelése után ősszel már nem okoz különösebb gondot a törzsállomány végleges összeállítása. Aki így jár el, általában szép eredményt ér el a baromfitenyésztésben. Persze a kiszemelt állatok tulajdonságainak elbírálásakor mindig az a mérvadó, hogy milyen céllal kívánjuk tenyészteni a baromfit. Manapság elsősorban arra törekszünk, hogy sok jó minőségű baromfihúst termeljünk, de közben a tojásnak se legyünk szűkében. Mindenki a számára legmegfelelőbb fajtát választja, én most mégis csupán egyetlen fajtával, a dorking tyúkkal szeretnék foglalkozni.

Miért? Elsősorban azért, mert ez a fajta, főleg az ezüstnyakú változata, nemcsak kiváló hústermelő, hanem tojónak is megfelelő. A múltban aránylag közkedvelt volt. Európa nevezetes éttermeiben finom sültként tálalták a húsát. E fajta tulajdonképpen most ünnepli

születésének 130. évfordulóját. Az angolok és a németek által hústermelésre kitenyésztett ún. lőtujjú dorkingot a Steier sportbaromfi-tenyésztök nemestíették tovább, majd gondoskodtak az elterjesztéséről. Többféle színváltozata van, melyek közül legalább néhányat érdemes megismerni,

A fogolyszínű dorking tyúknak a taraja piros, jól fejlett, kerekded feje nagy, szemei tüzesek, narancssárgák, a csőre erős és hajlott, élénkpiros áll - lebenye hosszú, nyaka rövid, gazdagon tollazott, háta széles, elég hosszú, a farok felé szélesedő. A melle telt, széles, előredűlő farka nagy sarlótollal díszített. A kakas tollazatának alapszíne fekete, a fedőtollak fehérek és ezüst színben játszók.

A fehér dorking igen szép, de általában csak kedvtelésből, sportbaromfinak tartották. Az amerikai tenyésztők más fehér fajták tollazatának pótlására i— mondjam, hogy hamisítására? — használták fel az általa termelt tollakat. Teste valamivel kisebb, mint a további színváltozatoké.

Az összes ismert változat közül az ezüstnyakú dorking tyúk a legértékesebb. Az első pillantásra szemünkbe tűnik hosszú és széles melle, a vastag hát és a rövid láb.

Az elmondottakból következik, hogy a háztáji tyúktenyésztés fejlesztése során nem szabadna megfeledkezni a dorkingról. Például Magyarországon mindig elismerték és nagy előszeretettel tenyésztették ezt a fajtát, mert edzett, igénytelen hústermelő, és aránylag sokat tojik. Tojásai ugyan nem sárgahéjúak, de egyformák és nagyok, ráadásul kemény a héjuk, tehát jól szállíthatók. A dorking kakas köztenyésztésre nagyon alkalmas, telivérben és félvérben egyaránt. A háromnégyhónapos kakasokból már kiváló ínyencfalat készíthető. A köztenyésztést a csőr és a láb színe sem zavarja, mert akárcsak a bőr, ezek is fehérek. S amit kevesen tudnak: a dorkinggal „rokonságot“ tart az orpington, hiszen ereiben a fehér tollú dorking vére csörgedez.

KMOSKO LÁSZLÓ

agrármérnök

hazai piac zavartalan és

** bőséges élelmiszer-ellátása megköveteli, hogy minden művelésre alkalmas területet bevonjunk a termelésbe. A CSKP KB 13. plénuma kellően hangsúlyozta e kérdés mielőbbi megoldásának fontosságát. Rámutatott arra, hogy minden nagyüzemileg kihasználhatatlan területet elsősorban a kertészkedők és a kisállattenyésztők szövetségének keretén belül, illetve egyéb társadalmi szervezetek közreműködésével kell hasznosítani. Ilymódon lehetőség nyílik arra, hogy kiaknázzuk a lakosság kertészkedés iránti érdeklődését. A kistermelők egyre számottevőbben növelik a zöldség- és gyümölcsellátásban mutatkozó hiánycikkek kínálatát, s ezzel nagyban hozzájárulnak a közellátás színvonalasabbá tételéhez. A tapasztalatok szerint a Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének tagjai belterjesen kihasználnak olyan területeket is, amelyeknek a talaj- és terepviszonyai igen kedvezőtlenek, s amelyek nagyüzemi kihasználása sokszor teljesen lehetetlen. Ide tartoznak pl. az utak, vasutak, távolsági villanyvezetékek, csatornák stb. által a mezőgazdasági nagyüzemek tábláiból kirekesztett földek is.

Sok meg nem művelt földterületet találunk falvaink, városaink és gyáraink belterületén. Ezen területek — azon kívül, hogy belőlük semmi haszon nem származik — sokszor a környezetet is szennyezik, mert mint szemétdombok a gyomok, a bűz és a betegségek melegágyai. Sok magántulajdonban, főleg idősebb emberek tulajdonában levő föld — megfelelő eszközük híján — csak hiányosan van megművelve. Ilyen elhanyagolt földek, sajnos, nem csak belterületen találhatók.

Vitathatatlan, a legnagyobb tartalékuk mégiscsak a szocialista nagyüzemekben vannak. Az utóbbi két évben végrehajtott terepszemlék, és a nyilvántartásba vett földek adatainak összehasonlítása során kitűnt, hogy 76 ezer hektár földterület nincs kellően hasznosítva. Ennek oka főleg a földek kedvezőtlen elhelyezkedésében, a gépesített mezőgazdasági termelésre alkalmatlan alakjában és nagyságában, de főleg az eddigi hasznosítással együttjáró erózióban keresendő. A terepszemle eredményeit értékelő bizottságok javasolták, hogy 56 ezer hektárt azonnal talajjavítás után vonjanak be a nagyüzemi termelésbe. A fennmaradt 20 ezer hektárt viszont a „termelésből ideiglenesen kivont földek“ kategóriájába javasolják besorolni, mert véleményük szerint e földeken olyan tereprendezési és talajjavítási munkákat kellene végezni, melyeknek rögtöni kivitelezése nem lenne sem észszerű, sem gazdaságos. Egyes területeknek a termelésbe vételét a távlati tervekben szereplő meliorációs munkák teszik majd lehetővé. Az értékelő bivan. Ennek több mint egy harmada — hozzávetőlegesen tizenötezer hektár — az erdőgazdaságok véleménye szerint, nagyüzemi mezőgazdasági termelésre alkalmatlan. Mielőtt az illetékes nemzeti bizottságok — az érdekelt erdőgazdaságok kérelme alapján — engedélyeznék a területek erdőgazdasági hasznosítását, ésszerű lenne felülvizsgálni, nem lehet-e néHasználjunk ki minden talpalatnyi földet!

zuttságok véleménye szerint azonban e terület egy negyedét (kb. ötezer hektár) rögtön, az egyes parcellák gondos értékelése után, a társadalmi szervezetek, elsősorban a Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének rendelkezésére kellene bocsátani, mert a területek nagy része a következő húsz-harminc évben is alkalmatlan lesz a nagyüzemi művelésre.

Az ingatlan-nyilvántartás Szlovákiában 257 ezer hektár földet mint „egyéb terület“-et tart nyilván. Általános vélemény, hogy az e kategóriában kimutatott terület egy részét — mintegy öt-hétezer hektárt — kerttelepek létesítésére kellene felhasználni.

Állami erdőgazdaságaink kezelésében körülbelül 43 ezer hektár mezőgazdaságilag művelt, illetve ilyen megszövegezéssel nyilvántartott földterület

mely parcellákat a kertészkedők szövetségének berkein belül intenzív gyümölcsösként hasznosítani. Több elhagyott erdészlak körül, illetve azok közvetlen közelében gondozatlan szántóföld, gyümölcsös és kert — a még meglevő épületekkel együtt — jó alapot nyújtana a kerttelepek létesítéséhez. Ez kettős haszonnal járna: lehetővé tenné a föld intenzív kihasználását, illetve a dolgozók szabad idejének egészséges környezetben és hasznos kedvteléssel való eltöltését. A becslések szerint az állami erdőgazdaságok kezelésében levő, mezőgazdaságilag művelt területből e célra körülbelül ezer hektárt lehetne hasznosítani.

A minisztérium utasítása alapján a nemzeti bizottságoknak a mezőgazdasági igazgatóságukkal karöltve végrehajtott felmérése szerint, a hetedik

rin

ötéves tervidőszakban hozzáve

tőlegesen 12—13 ezer hektár területet lehetne főleg a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége útján intenzíven hasznosítani. A kertészkedés iránt érdeklődőknek körülbelül ezer hektárt lehetne azonnal átadni. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a nem müveit és a nagyüzemi mezőgazdasági módszerekkel gazdaságosan nem művelhető területeknek a társadalmi szervezetek révén történő hasznosítása érdekében utasítást adott ki, amely az SZSZK MÉM Közlönyének 1979. évi 9-ik számában jelent meg. Ezzel a problémakörrel kapcsolatban nemrég a Szabad Földműves hasábjain is megjelent egy írás dr. Michal Ďurdiak tollából, mégpedig „Társított földek átengedése ideiglenes használatra“ címmel.

A nagyüzemi módszerekkel gazdaságosan nem művelhető, parlag földeknek a társadalmi szervezetek által) kihasználása hathatósan elősegítheti hazánk zöldséggel és gyümölccsel történő önellátottságának növelését. Ezen törekvés megvalósításának sikere nagy mértékben függ a nemzeti bizottságok, de elsősorban a Szlováikai Kertészkedűk Szövetsége helyi és járási szerveinek kezdeményezésétől.

Végezetül csupán annyit, hogy a kerttelepek létesítésekor, illetve a már működők fejlesztésekor szem előtt kell tartani a földhasználatról és a mezőgazdaságilag művelhető földek védelméről szóló jogszabályok rendelkezéseit, valamint a Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének alapszabályait.

sű, világos,.középnagy koronát fejleszt, előbb piramis alakú, később szétágazóvá válik. A metszésre aránylag érzékeny, mert a virágrügyek az egy két éves vesszőkön fejlődnek. Ebből következik, hogy lugasnak nem való, viszont érdemes negyedtörzsre vagy alacsony törzsre oltani, és szabadon növő törpefának nevelni.

A Bőse kobak az egyik legértékesebb körtefajtánk. Teljes biztonsággal csak vadalanyon termeszthető. A talajjal szemben nem túl igényes, viszont a számára kedvező feltételek közepette nagy hozamot, kiváló minőségű gyümölcsöt terem.

Щ