Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-12 / 15. szám

1980. április 12. SZABAD FÖLDMŰVES 5 TAVASZI KÔEKČP: Versenyfutás az idővel Ez a tavasz is furáid kezdődött; a hőmérő higanyszála nulla Celsius fok alá süllyedt s hó borította a vetéseket. A szeszélyes Időjárás nagy izga­lomban tartotta a mezőgazdasági üzemek növénytermesztési szakembe­reit, dolgozóit. Gyakori volt a határszemle: készülhet-e a magágy, hol, mikor vethetik a kora tavasziakat, az árpát, a cukorrépát. S amikor az idő engedte, hozzá is fogtak a tavaszi munkák gyors végzéséhez. Hi­szen a bö termés megalapozásáról, a tavalyinál igényesebb növénytermesz­tési feladatok teljesítéséről van szó. E feladatok teljesítése rugalmas szervező-irányító munkát, a dolgozóktól minden eddiginél nagyobb hozzá­értést, becsületes helytállást, következetességet igényel. S nemkülönben a rendelkezésre álló, alkalmas idő, valamint a gépek teljesítőképességé­nek maximális hasznosítását, az üresjáratok mellőzését, takarékosabb üzemanyag- és energiagazdálkodást. KAPKODÁS nélkül A Bratislava-vidéke járás mezőgaz­­'dasági üzemeinek dolgozói felelős­ségteljesen készültek fel a tavaszi munkák végzésére. Megteremtették az anyagi-műszaki alapot, széles kö­rűen megvitatták a tavaszi munkák programtervét. A múlt évihez viszo­nyítva hektáronként öt kilogrammal több hatóanyag jutott a talajba. A gépjavítás területén azonban — az akadozó pótalkatrész-ellátás miatt — a kerekes traktoroknak 86, a lánc­talpasoknak 76, a kukoricavetógépek­­nek pedig csupán 63 százalékát si­került idejében kijavítani. Habár a vetőmagellátásban az idén javulás ta­pasztalható, mégis akadtak nehézsé­gek, elsősorban a lucerna-, a borsó- és zab-vetőmag beszerzése körül. Szakemberek véleménye szerint a ve­tőmag csírázóképessége nem felelt meg teljesen a követelményeknek. E problémák, valamint a szeszé­lyes, havas-esős márciusi időjárás kö­vetkeztében — bár lassúbb ütemben, de — megkezdődhetett a tavaszi munka. — A második biológiai felmérés ta­pasztalatai arra engednek következ­tetni, hogy az őszi kalászosok lénye­gesen jobban átteleltek — tájékozta­tott Markovii mérnök, a jmi fő­mérnöke —, mint a múlt évben. A növényzet 96 százaléka fejlett, sűrű­sége négyzetméterenként eléri a négy­száz egyedet. Az első nitrogénes fej­trágyázást a járás valamennyi mező­­gazdasági üzemében szakszerűen el­végezték. Jelenleg a legfontosabb teendő: az ősziek ápolása, vegyszere­zése. Ez utóbbit főleg azért hangsúlyozta a főmérnök, mivel a járásban több helyütt felütötte fejét a gabonafut­rinka, s gyökérbetegség is jelentke­zett, leginkább ott,ahol a búzát búza után vetették. A korán vetett őszi búza nemcsak elegendő csapadékot ka­pott, hanem a gyom is elburjánzott. A következő napokban az agrokémiai központ hatékony segítségével harcot indítanak a kártevők, a gyomok és a különféle betegségek ellen. Sajnos, gondot okoz az egyes vegyszerek hiá­nya. A tavaszi munkák lassúbb üteme ellenére március végéig a tavaszi árpa 74, a zab 23, a borsó 57 száza­lékát elvetették az illető járásban. Főleg azokban a mezőgazdasági üze­mekben maradtak le a vetéssel, ahol kötött a talaj, vizenyössége gátolta a gépi művelés elvégzését. Ott, ahol a körülmények kedveztek, már elvégez­ték az évelő takarmányok, a rétek és legelők ápolását, valamint trágyázá­sát. KÖVETKEZETESEBB FÖLDVÉDELMET Markovié elvtárs többek között panaszolta: — Az évelő takarmányok termő­­területe nem felel meg az elvárások­nak. Tizennégy helyett csak tizenegy százalékos a részarány. Miért? A termőföldvédelem nem eléggé követ­kezetes, aminek következtében éven­te mintegy 250 hektár szántót vészit a 'járás. Az egyre jobban terjeszkedő építkezések csorbítják a termőterü­letet. Gondot okoz a lucernavető­mag hiánya! Ennek következtében az idén képtelenek a mezőgazdasági üzemek közel ezer hektáron az alá­vetést elvégezni. — Majd hozzátette: — Más utat kell keresnünk a tömeg­­takarmány-szükséglet biztosítása ér­dekében. Jelentős tartalékot látunk a köztes növények termesztésében, melyek vetésterülete a múlt évihez viszonyítva tíz százalékkal bővül, el­sősorban az öntözhető területeken. Az idén fokozott figyelmet fordí­tanak a Bratislava-vidéke járásban az öntözőberendezések üzemképessé­gére, az öntözött terület bővítésére, s természetesen a berendezések tel­jesítőképességének jó kihasználására — a szükségletnek megfelelően. ÖSSZPONTOSÍTÁS, szakosítás Szorosan a tavaszi munkákhoz tar­tozik a szőlészetek, gyümölcsösök, kertészetek megannyi sürgős tenni­valója. Ez annál is jelentősebb, mi­vel a járás nemcsak saját szükség­letét fedezi, hanem Bratislaváét, sőt még Közép-Szlovákiába i* szállít gyümölcsöt, zöldséget. A járás nagyüzemi szőlészeteinek össz-területe 3620 hektár. A metszést már befejezték, most a vesszők kötö­zését végzik, illetve rövidesen befeje­zik. Gyümölcsöt 840 hektár területen termesztenek. A metszést, valamint a rügyezés előtti permetezést már be­fejezték. Baj az, hogy többnyire csonthéjasokat termesztenek, s ezek elöregedtek. Az idén, s a következő tervidőszakban felújítják az elörege­dett gyümölcsösöket. A nagyüzemi zöldségtermesztésben sikeresen érvényesítik az összponto­sítás előnyeit. Az északibb fekvésű gazdaságokban gyökérzöldséget, ká­posztát és konzervuborkát termeszte­nek — a szakosítás ezirányban hat. Például 150 hektárba elvetették a gyökérzöldséget, s előkészítették a talajt a káposzta közvetlen szántóföldi vetésére. A melegebb éghajlatú, dé­libb területeken a hajtatott és a me­legkedvelő zöldségféléket részesítik előnyben. E célra 18 hektár fólia­sátor és 8 hektár üvegház áll ren­delkezésükre. EGY EFSZ — 2700 TONNA ZÖLDSÉG A járásban a Ružinovi Efsz ter­meszti legnagyobb területen a primőr­zöldséget, évente összesen 2700 ton­nányit. Hrdliéka Iván mérnök, föagronómus arról tájékoztatott, hogy már befe­jezték a saláta szedését és szállítását. Április második felében pedig hozzá­látnak a salátauborka szüreteléséhez, értékesítéséhez. Az üvegházakban, fó­liasátrakban a talajt és az ültető­­anyagot készítették elő, amikor ott jártunk. Hamarosan hozzáfognak a paprika- és paradicsompalánták ki­ültetéséhez. Felkészültek a zeller 90 hektárnyi szántóföldi vetésére, va-t lamint a korai káposzta, a karfiol és a paradicsom palántázására. A járás valamennyi mezőgazdasági üzemében valóban mindent megtesz­nek annak érdekében, hogy a gépi erőt és az emberi szaktudást maximá­lisan hasznosítsák, hogy kapkodás nélkül fussanak versenyt az idővel. Ez a helyzet az oroszvárt (Rusovce), a főrévi (Prievoz), az újfalusi (Nová Dedinka), a Gajar-i, a féli (Tomá­šov), a Vysoká pri Morave-i szövet­kezetben, valamint a Malacky-i és a Stupavai Állami Gazdaságban ahol. nemcsak gyors, hanem minőségi munkát végeznek. Klamarcsik Mária A bő termés érdekében A Nemesócsai (Zemianská Oíüa) Efsz-ben is rugalmasan, minden alkal­mas időt, gépet, gépi eszközt, szak­tudást jól hasznosítanak. Miklós Gyula, növényvédelmi agro­­nómus elmondta: az ősziek idejében kikeitek, jól átteleltek. A januári hi­degektől már hótakaró védte a ve­tést. A bő termés érdekében idejében elvégezték a fejtrágyázást, a gépi- és a vegyszeres növényápolást. így az sem nyugtalanította őket, hogy az el­ső tavaszi napon hó borította a ha­tárt. Kellett a csapadék az évelő ta­karmányok, az őszi kalászosok fejlő­déséhez, a földbe vetett mag csírázá­sához. Merthíszen március 8-án már földben volt a tavaszi árpájuk, s Jó­­zsef-napra meg a borsó is. Ottjártunkkor szakavatottan, gyors ütemben készítették elő a cukorrépa magágyát. S mire e sorok nyomda­­festéket látnak, már a kukorica ta­laját is előkészítik, hogy 680 hektár­ba idejében hulljon a mag.., (nt) A fejlődést a szocializmus hozta Várkony (Vrakúű) ősrégi csallóközi település. Nyék és Várkony egyesü­léséből jött létre. Ma egyetlen köz­igazgatási egység. Az első írásos fel­jegyzések a községről 1015-ből valók. Pozsonyi várbirtok volt, 1245-ben IV. Béla király a fiának adományozta. Mai nevét a törökdnlás idején kapta, amikor Warcumnak, váracskénak ne­vezték. A későbbiek folyamán az Amádé-család kezébe került a kastély és a birtok. Araidé János, a híres csallóközi huszárkapitány, aki a tö­rökök elleni harcban tönt ki, szintén vérkonyi volt. A családnak azonban irodalmár és zeneszerző leszármazot­tai is voltak. Az ottani templomot I. István király építette, s a be­járatnál még ma is ott található a pad, amelyen egészen 1680-ig azokat a hűtlen asszonyokat pellcngérezték ki, akik megcsalták a férjüket, vagy egyéb erkölcsi vétséget követtek el. A leijegyzések szerint itt fejezte be életútját Mekcsev István, Gárdo­nyi: „Egri csillagok“ című re­gényének egyik hőse. Századunkban Pfeiffer nagybirtokos épített itt szeszgyárat és gőzmalmot, majd 1935- ben Belko József vásárolta meg a birtokot. A húszas évek végén és a harmincas évek elején a kommunis­ták vezetésével többször kérőit sor sztrájkokra, tüntetésekre: a földmun­kások és béresek bérharcaikkal élet­­körülményeik megjavítását követelték. A község gazdag történelmi múlttal és hagyományokkal rendelkezik. Büsz­kék is erre a várkouyiak, féltve őrzik haladó hagyományaikat. Az új életet azonban számukra csak a felszaba­dulás jelentette, amikor államosítot­ták a grófi birtokot, majd később megalakult a szövetkezet. A tágas utcákon végighaladva sor­ban tűnnek szemünkbe az új középü­letek és családi házak. Ezek láttán nehéz elképzelni a 20—25 év előtti viszonyokat, ám még nehezebb lenne feleleveníteni a felszabadulás előtti áldatlan körülményeket. Erre már a legidősebbek közül is alig emléksze­nek, meg aztán nem is szívesen idé­zik fel az akkori sötét korszakot. Dolgos, munkaszeretű emberek lakják a községet, akik a gondosan megtaka­rított pénzüket családi ház építésére, lakberendezésre, személygépkocsi vá­sárlására fordítják. A lakosság nagy része helyben dolgozik, hiszen a szö­vetkezeten kívül itt van a Bősi Álla­mi Gazdaság egyik üzemrészlege. Je­lentős előrehaladást értekei az iparo­sítás terén is. Az érsekújvári (Nové Zámky) Elektrosvit nemzeti vál­lalat fióküzemet létesített Várkony­­ban, ahol több mint kétszáz dolgozó, főleg nő talált munkalehetőséget. Ör­vendetes, hogy az utóbbi időben egy­re igényesebbek a kultúra területén is, s ma már az új házakban sok he­lyen házi könyvtár található. A tele­vízió úgyszólván egyetlen házból sem hiányzik. Ebben az esetben is bebizo­nyosodott, hogy a lét formálja a tu­datot, hiszen 35 év eredményei nem­csak az anyagi javak emelkedésében mérhetők le, hanem formálódott a la­kosság gondolkodásmódja is. Az ilyen nagy község fejlesztése ée a lakosság igényeinek kielégítése fo­kozott erőfeszítéseket követel a hnb­­től. A képviselőtestület és a lakosság jó együttműködését bizonyítják a* eredmények. Főleg a lakosságnak nyújtandó szolgáltatások fejlesztésé­ben értek el figyelemre méltó ered­ményeket. Társadalmi munkával fel­épült a bevásárló központ, ahol egy helyben vásárolhatják meg az élelmi­szert, húst és hentesárut, meg a ház­tartási cikkeket. Az árnellá (isset sincs baj, mindig bőséges a válasz­ték. A hnb Hordóst György elnök irányításával gundoskdik az egészsé­ges életkörnyezet kialakításáról. Ai községben sok a zöldövezet, a park. Csupán az utóbbi években 1,5 hektá* területet füvesítettek és tágítottak, Mivel a községben jelentősen megnőtt a dolgozó nők foglalkoztatottsága, a régi óvoda már kicsinek bizonyult, Így aztán elhatározták, hogy bővítik befogadóképességét. A Nemzeti Front­ba tömörülő társadalmi és tömegszer­vezetek aktívan kapcsolódtak be a falufejlesztésbe, de közülük is di­cséretet érdemelnek a Nőszövet­ség, a Vöröskereszt, a Tűzoltó­szövetség, a Sportszervezet és a CSEMADOK helyi szervezetének tag­jai. A választási programterv teljesí­tésébe a helyi mezőgazdasági üzemek is aktívan bekapcsolódnak. A törté­nelmi emlékszoba néprajzi, népművé­szeti és munkásmozgalmi gyűjteményei mellett megtalálhatók a község dina­mikus fejlődését bemutató falitáblák is. A lakosság a megbecsülés és hála jegyében emlékszik a szabadságot hozó szovjet katonákra, akik 1945 április elsején szabadították fel a köz­séget. Harmincöt év a történelemben kevésnek számit, ám ahhoz elegendő, hogy új társadalmi létet és tudatot formáljon. A harmincöt év új szocia­lista életmódját pozitívan tükrözi az elért fejlődés. A lakosság kiemelkedő munkasikerekkel és szuciaiista köte­lezettségvállalásokkal ünnepli a köz­ség felszabadításának 35. évforduló­ját. SVINGER ISTVÁN ZsbuiK baiiuur bácsi. i^özel egy év­­tizede isme rém őt. Gyakran megfordult a fa­iunkban. Azzal tűni fel, hogy a gyü­mölcsfák leveleit, hajtásait szemlél­­gette. Közölte is nyomban a tulaj­donosokkal, milyen kór vagy féreg pusztítja a fát, s mi rá a gyógyír . A háziasszonyok, zöldségeskertjeibe Is be-bekukkantott hivatalos teendőinek elvégzése után. Mindig adott valamilyen orvosságot vagy megfogadni, hasznosítani érde­mes jó tanácsot a növények betegsé­geire, a kártevők ellen. Később, kezdő agronómus korom­ban nekem is sokat segített, átadva tudását, tapasztalatait. Szinte az egész Járásban Ismerik öt, mármint a szö­vetkezetek vezetői, agronómusai, a mezők dolgozói, hiszen már tizennégy éve növényorvos. A szőlőjében találok rá, a körtvé­­lyesi (Hrušov) hegyoldal Dudás-dűlő­jében. Szemlét tart. — Késik a tavasz, Laci fiam... — mondja, s tenyerem elvész vaskos parasztmarkában. Az idő eléggé hűvös, barátságtalan. Bezárja a kaput, s elindulunk sétálva a kanyargós ösvényen a falu felé. Alattunk a halastó vize csillog. Fölöt­tünk a hegyoldalból — az alagútból ' kirobog a kassai gyors. Sanyi bá­csi csendes beszélgetésbe kezd: — Hatvanéves lettem. Nyugdíjas. El sem akarom hinni. Rossz érzés. Talán már megöregedtem ...? Emberélet sommázata A rca napbarnított. Hosszú forró nyarak emlékeit őrzi. Szeme sarka és szájszöglete ráncaiba véső­dött a hullámzíó vetések látványa, sok-sok öröme, a múló idő. Korom­fekete hajába ezüst szálakat szőttek a gondok. Szemében örök huncut mosoly villog. — Ezerkilencszázhúszban születtem. Szüleim földművesek voltak. Nyolc elemit végeztem. Jó tanuló voltam. Rimaszombatban (Rimavská Sobota) szerettem volna továbbtanulni a me­zőgazdasági szakiskolában. De: „Itt van fiam a föld, gazdálkodj!“ — mondta jó apám. Maradtam. Ökrökkel szántottam, kora reggel és késő este legeltettem őket. Az ebédszünetben? Üjságot olvastam. 1940-ig otthon gaz­dálkodtam. Évente eladtunk egy pár ökröt. Sajnáltam az ökröket. ... 1940- ben is készülődtünk a józsef-vásárra. Éjfél után két órakor indultam gya­log az ökrökkel a vásárra. Indulás előtt megkérdeztem: — Édesapám, mit kérjek az ökrö­kért? — Hamarabb ott leszek én, fiam, mint te. Szekérrel megyek. — Alighogy elindultam. — folytatja Sanyi bácsi —, valaki utánam kiál­tott: — Gyere haza, meghalt az apád.. .1 — akkor húszéves voltam. Egyedül maradtam. Gazdálkodtam. Anyám? Bekerült a kórházba. Azután? jött a vérzivatar. 1941-ben bevonultam ka­tonának. A leszerelés után megnősül­tem. Ám alig keltünk egybe, jött a SAS-behívó, itt kellett hagynom a fe­leségem. A behívó a frontra szólí­tott ... Az első ütközetben a 360-unk közül hatvanan meghaltak. Ott sokat gondoltam arra, sütök-e még szalon­nát a körtvélyesi hegyen? Ezidőtájt született az első lányunk, Sárika. Két hét szabadságot kaptam ... rl ételemé a szabad természet “ és az emberi közösség: a fák, a növények életének a figyelése; kapcsolatok, barátságok szakadatlan szövése, ápolása. Éltetője az örök mozgás és az állandó vélemény-, va­lamint tapasztalatcsere. —A fronttal én is hazakerültem, ötvenkettőben alapító tagja lettem az efsz-nek. Tizenhatan kezdtük. Könyvelőnek választottak. Persze, ta­nulnom kellettl Kitől? Csécsre (Ce- Cejovce) jártam Szaniszló Sándorhoz, az ottani efsz könyvelőjéhez. Utána elvégeztem a somodi (Drienovce), majd a nagykaposi (Veiké Kapušany) mezőgazdasági mesteriskolát... 1953- ban megingott a szövetkezet; a 86 tagbői 16-an maradtunk. Ekkor let­tem elnök, majd később agronómus. Igaz, sok haragosom volt azidőtéjt, de nem hagytam, hogy a szövetkezet széthulljon ... 1957-ben ismét meg­okosodott a falu lakosainak legtöbb­je: újra felvétetett a szövetkezetbe. Keveset tudtunk fizetni, de szorgal­masan dolgoztunk, kitartottunk ... ■^■egemlfti, hogy 1957-ben a * ® Szabad Födmüves című heti­lap „Hogyan javítaná meg a gazdál­kodást?“ elnevezéssel pályázatot hir­detett. — Nos, a legnagyobb meglepetés ért, amikor megtudtam: pályaműve­met I. díjra érdemesítették, öt évvel később, ugyanennél a lapnál — ha­sonló pályázaton — Sári lányom a IH.díjat kapta ... Több éven át leve­lezője voltam ennek a közkedvelt lapnak. Aztán, 1966-ban növényvédelmi technikusnak hívták a Rozsnyói (Rož­ňava) Gépállomásra. Tíz évet töltött e tisztségben, majd utána — a mai napig — az agrokémiai vállalat nö­vényorvosaként tevékenykedik. A CSEMADOK helyi szervezetének ala­pító tagja. Tíz éven át volt a falusi pártszervezet elnöke. A fogyasztási szövetkezetnek 25, a Szlovákiai Kts­­állattenyésztők Szövetsége helyi szer­vezetének pedig öt éven át volt el­nöke. Ma is aktív tagja a Vöröske­reszt helyi szervezetének. Már 23-szor adott térítésmentesen vért. Sürgős esetekben — mint készültségi véradó — még mindig adományoz az élet­mentő elixírből. Négy éven át volt a járási nem­zeti bizottságnak is tevékeny képvi­selője. Jelenleg a Nemzeti Front he­lyi szervének elnöke — és tanács­tag. A többi tisztségét átadja a fiata­labb nemzedékhez tartozóknak. «osem utasítgatott, parancsokat nem osztogatott. Mindig meg­találta a legemberségesebb hangot. Örökké , hadilábon állt a hivatalos­­kodással. A jó gazda figyelő szemé­vel, hasznos tapasztalataival, ésszerű javaslataival segítette elő a haladást. Ismét beszél. A családjáról. — Három gyermekünk van: Sári lányunk a legidősebb, aki a Szabad: Földművesnél kezdte pályafutását, majd mérnök lett, в jelenleg a NÖ hetilap szerkesztője. Albin fiunk Pes­ten végzett, atomenergetikusként, Most készül megvédeni a természet-« tudományok kandidátusa címet. Gi­zella, a Jegkisebbik kereskedelmibe járt, s most a járást nemzeti bizott­ság tervezési osztályán dolgozik« A továbbiakban elmondja még, hogy az ünnepekre, disznóölésre, szüretre hazajönnek --a lányai, fia í—< segíteni. Azt példázza« úgy maradt a feleségével, mint két szőlőszem a tőkén ... De hát, ez az élet rendjel Életének hat évtizednyi mély tele­­vényéből sok-sok élményt, emléket hoz magával a mába a csodálatos emlékezet. Megelevenedik, felizzik még egyszer-egyszer a gyermekkor csodálatos varázsa, nosztalgiája, az ifjúság őszbe boruló bája. — Mindig jókedvvel járom a mező-. két — zárja a beszélgetést Zsebik Sándor bácsi. — Szabad időmet a szőlőben töltöm: kapálgatom, metsze­­getem, permetezem. A szüret a jól végzett munka jutalma, ajándéka szá­momra. S amikor az újbor kiforr, az élet eseményeinek ünnepein a zamatos rizling asztalra kerül, hogy jókedvet, nótát fakasszon az ajkakon. Alkonyodlk, mire a szőlőből !e­** ereszkedünk a faluba. Bejár­tam Sándor bácsi hat évtizednyi múltját. Még egy kézfogás, egy kö­szönés — és mindketten folytatjuk útunkat az Időben. Korcsmáros László, LúcSka ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom