Szabad Földműves, 1980. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-16 / 7. szám
I960, február IB. SZABAD FÖLDMŰVES. Carter és az olimpia Carter elnök fokozott hidegháborús Irányzata, melyet az ún. afganisztáni kérdéssel kapcsolatban hirdetett meg, megváltozott világviszonyok, Helsinki Európájának viszonyai között kívánja felidézni a trumani és eisenhoweri múltat. Az ún. Carter-doktrína, melynek értelmében az Egyesült Államok jogot formál saját megítélése szerinti érdekeinek minden eszközzel, még katonai erővel történő „megvédésére'* és érvényesítésére is a világ minden részében, eléggé sokat sejtet. Veszélyes, még akkor is, ha az elnök választási hadjáratával kapcsolatos hétvenkedéséből ered, de bumerángként sújthat vissza értelmi szerzőire. A Szovjetunió és szövetségesei nincsenek egyedül, velük vannak a világ békeszerető népei, viszont az amerikai imperializmus, noha korántsem becsüljük le erőit, gyengébb, mint valaha volt, mert a. carteri politikának még saját táborukon belül is többen vannak az ellenzői, mint Washington bármikori hivatalos politikájának. Ez nyilvánult meg most a nyári moszkvai olimpiai játékok bojkottálására tett amerikai felszólítás kapcsán is. Carter határidőt is szabott: ha február 20-ig a szovjet katonai egységek nem hagyják el Afganisztánt... Az olimpiai játékok előkészítése régóta folyik, nemcsak a költségeket kell tekintenünk, hanem azt az emberi tényezőt is, hogy sok fiatal a világ számos országában lelkesen készül, hogy méltóképpen képviselhesse majd hazája színeit. Ennyi fáradság kárba vesszék egy szeszélyeskedő politikus haragszomrád játéka, vagy méginkább Washington távolabbi célokat követő légkörmérgező politikája miatt? Józan személyiségek fejezik ki kételyüket az elnöki akció józanságával kapcsolatban, de a washingtoni nyomás mindenképpen érezhető. Sokkal többről van szó, mint az idei olimpia játékok elhalasztásáról vagy színhelyének áthelyezéséről. A lényegre legtalálóbban a Szovjetunió olimpiai bizottsága világított rá. „Teljesen világos, hogy előre kitervelt és egyeztetett ellenséges akcióról van szó, amely a népek közötti megértés és barátság, a béke és a haladás ellen irányul. Éppen azok támadnak a nemzetközi olimpia mozgalom alapelveire, akik nemrég még azt hangoztatták, hogy hűek „a sport politikamentes“ jelszóhoz. Jelenlegi akciójukkal zsaroló és hegemonista politikájuk szolgálatába akarják állítani földünk tízmillióinak mozgalmát... Az országok többsége olimpiai bizottságainak és a nemzetközi sportszövetségeknek a vezetői, vezető sportszemélyiségek, neves edzők, kimagasló sportolók megerősítették, hogy változatlanul szándékuk részt venni az 1980-as moszkvai nyári olimpiai játékokon." Békés megoldásokat KÖZLEMÉNY GROMIKO ÉS CEAUSESCU TÁRGYALÁSAIRÓL Andrej Gromiko, az SZKP Politikai Bizottságának t<%ja, szovjet külügyminiszter a hónap elején rövid látogatást tett Bukarestben és tárgyalásokat folytatott Nicolae Ceausescuval, a Román KP főtitkárával, az RSZK elnökével. Áttekintették a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésének kérdéseit, megvitatták az európai, a közel- és közép-keleti, a délkelet-ázsiai és távol-keleti helyzetet és a többi nemzetközi problémákat. Mint a hivatalos közleményből kitűnik, aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy a nemzetközi helyzet az utóbbi időben bonyolultabbá vált. Megállapították, hogy ez a megoldatlan kérdések felhalmozódásának, az imperialista erők más államok belügyeibe való beavatkozásának, valamint az általuk alkalmazott erő és fenyegetés politikájának következménye. Az imperialista és a reakciós erők mindezt a katonai költségvetés növelésére, hosszú távú fegyverkezési programok kierőszakolására, az államok függetlenségének és szuverenitásának megsértésére használják fel, ami jelentősen növeli a háborús veszélyt. A felek hangsúlyozták, hogy az ENSZ alapokmánya elveinek, köztük az államok szuverenitása és a belügyeikbe kívülről való be nem avatkozás elveinek tiszteletben tartása alapján határozott intézkedéseket kell tenni az enyhülési politika folytatására. Annak szükségességét is kiemelték, hogy az államok között minden vitás kérdést tárgyalások útján, békés módon oldjanak meg, aj nemzetközi kapcsolatok normáinak, a béke, a* népek közötti kölcsönös megértés és együttműködés követelményeinek megfelelően. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak a fegyerkezési hajsza megfékezéséért, a tényleges leszerelésre, elsősorban a nukleáris leszerelésre történő elodázhatatlan áttérésért folyó harc égető feladataira. Hangoztatták, hogy a jelenlegi körülmények között még nagyobb az időszerűsége a Varsói Szerződés tagállamai által javasolt, az európai katonai enyhülés és a leszerelés kérdésével foglalkozó konferencia megtartásának. Hangsúlyozták annak fontosságát, hogy következetesen valóra váltsák az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában foglaltakat; gondosan előkészítsék az ősszel megtartandó madridi találkozót, amely arra hivatott, hogy új ösztönzést adjon az enyhülési folyamatnak, valamint az európai biztonsági értekezlet minden részvevője közötti együttműködés fejlődésének, és különösen segítse elő a katonai enyhülést és a leszerelést célzó hatékony intézkedések elfogadását. A felek ezzel kapcsolatban rámutattak a Varsói Szerződés tagállamai konkrét javaslatainak megkülönböztetett jelentőségére. Érintették a Varsói Szerződés aláírásának 25. évfordulójával kapcsolatos kérdéseket. Az évfordulóról annak jegyében emlékeznek meg, hogy a tagállamok fokozzák harcukat az enyhülés megszilárdításáért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a leszerelésért, az európai és egyetemes béke és biztonság megszilárdításáért. A felek síkraszálltak azért, hogy a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről a jövőben is tartsanak különböző szintű konzultációkat és véleménycseréket, az olyan irányadó megbeszélések szellemében, amelyek a legfelsőbb szintű szovjet—román tárgyalásokra jellemzők. TRUMAN SZELLEME KÍSÉRT Carter elnök hidegháborús kirohanásai jellemzik az amerikai előválasztásokat. (Kukrinyikszi rajza) A Lengyel Egyesült Munkáspárt a hét elején tartotta VIII. kongresszusét. Küzdelmes, problémákkal terhes, de munkasikerekben, győzelmekben sem szegény, vitákat, kezdeményezéseket kiváltó korszakot zárt le. A kongresszusi irányelvek, melyek vitája hónapokon át folyt, lényegében a nyolcvanas évek Lengyelországához vezető utat mutatják. Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottságának első titkára pártkonferenciákon elhangzott legutóbbi felszólalásaiban azt domborította ki, hogy nyílt, konstruktív, őszinte hangnemben vitatták meg a kongresszusi irányelveket, bátran rámutattak a fogyatékosságokra, s a további útkeresés nemcsak a kommunisták, hanem az egész nép ügye lett, emellett tovább erősödött és kiemelkedően megnyilvánul a párt vezető, élcsapat szerepe. A vitában nagyon pozitívan értékelték az ország eddigi gazdasági fejlődését. Valójában egy egész évtized értékeléséről van szó, s a hetvenes évek hatalmas változásokat jelentettek, a népgazdaság ugrásszerű fejlődéséhez vezettek. Milliószámra létesültek új, korszerű technikával ellátott munkahelyek, melyek a munkafolyamatba most bekapcsolódó fiatalok tekintélyes rétegének nyújtottak megélhetést. Az is igaz, hogy e hatalmas összegeket igénylő beruházásokhoz külföldi hitelekre is szükség volt, melyek érthetően nehezítették az államháztartás gondjait. Sikereket értek el az életszínvonal emelésében: például jelenleg kétszer annyi modern lakást adnak át rendeltetésének, mint a hatvanas évek végén (tavaly 340 ezer új lakás készült el), ám a fejlődés üteme mellett ez kevésnek bizonyul. Vitathatatlanok a szocialista Lengyelország sikerei: hiszen az áraknak az utóbbi években történt több mint egyharmados emelkedése ellenére is a felével nagyobbodtak a reálbérek, ám a közellátás-Lengyel testverpärtunk kongresszusa ban mutatkozó nehézségek, főként a szetesen a hangsúly a jövőben Is á húsellátás problémái gondokat okoznak a lakosságnak, noha e téren is fejlődés történt, mert az egy főre számított évi húsfogyasztás elérte a 70 kilogrammot. Milyen utat mutatnak a kongreszszusi irányelvek? A fő feladat a nyolcvanas években is a lakosság életszínvonalának további emelése, a nép jólétének megteremtése lesz. Ezt a célt szolgálja az élelmiszeripar továbbfejlesztése nagyarányú építkezésekkel, a lakásépítési program intenzív folytatása, a bérek állandó emelésének politikája és az egységes társadalombiztosítási rendszer megteremtése. Természetesen, a beruházások zöme e kijelölt ágazatokra fog összpontosulni, s a nyolcvanas évek első felében ettől várják a mezőgazdaság, illetve az élelmiszeripar olyan arányú fellendülést, hogy 20 százalékkal több élelmiszert termeljenek. Egyidejűleg szó van a szolgáltatások általános megjavításáról, a szó legtágabb értelmében vett közellátás minőségi fejlesztéséről. A nyolcvanas évek derekáig 10—12 százalékkal emelkednek a bérek, emellett a reáljövedelem szintje 9—11, a fogyasztási szint pedig 13—14 százalékkal lesz magasabb. A további beruházás az eddigi 20 százalékos szinten marad, s az irányelvek nagy jelentőséget tulajdonítanak az ipar általános fejlesztésének. Hisz a nemzeti jövedelem megteremtésének fő forrása, s fejlesztését a 80-as évek derekáig 14—19 százalékos ütemben határozták meg. Terméfűtőanyag- és energia-ipar fejlesztésén lesz, mert Lengyelország szénkészletekben igen gazdag s a jövesztett szén bizonyos mennyiségét még exportálja is. Az elképzeléseknek megfelelően az ipar fejlődésének a szocialista mezőgazdaság további alakulására is ki kell hatnia. A gépesítésé a jövő, csak ezen az alapon lehet bővíteni a mezőgazdaság szocialista szektorát. így, az irányelvek a közvetlen mezőgazdasági termelés 12—13 százalékos fokozását helyezik kilátásba a nyolcvanas évek közepéig (egyhadmaddal több gyümölcsöt kell termelniük). Az irányelvek természetesen abból indulnak ki, hogy a Lengyel Népköztársaság a KGST-államok szerves része, s elsősorban a szocialista integráción belül fejleszti és bontakoztatja ki gazdasági és termelési kapcsolatait. Partnerei között az első helyen a Szovjetunió áll, utána hazánk következik, s az utóbbi időben lengyel részről is kiemelik — különösen Gierek elvtárs legutóbbi prágai látogatásával kapcsolatban — az országaink együttműködésében rejlő nagy lehetőségeket. Röviden: a lengyel testvérpárt kongresszusa az ország, a társadalom jövőjéről tárgyalt, az ország gazdáihoz méltóan, abban a tudatban, hogy a gazdasági téren, a szociális viszonylatban kijelölt célok elérése a legbiztosabb alapja annak, hogy a felépítmény, a társadalmi tudat terén is nagy lépést tehessenek a haladás irányában. *—tn^-i AZ IMPERIALIZMDS IGAjABAM A rettegés birodalma A nagy nemzetközi problémák, a ** súlyponti kérdések mellett a figyelem most ráterelődött egy kis közép-amerikai államra. A Guatemala! Köztársaság egyike a közép-amerikai banánáílamoknak, amelyek a hírhedt United Fruit Company amerikai társaság tényleges tartozékai, s politikájukról nem a fővárosukban, hanem Washingtonban döntenek. Hosszú csend után most ismét olyan hírek jelentek meg a világsajtóban, melyek bizonyítják, hogy továbbra is mozgalmas a banánköztársaság élete. Egy nemzetközi bonyodalmakhoz vezető tragédiáról számoltak be a világlapok: a gazdasági helyzet miatt nyugtalankodó, a kormány politikája ellen tiltakozó, késsel, pisztollyal és benzines palackokkal felfegyverzett 32 paraszt behatolt Spanyolország guatemalai nagykövetségére, hogy ilyen szokásos intézmény-elfoglalással felhívja magára a közvélemény figyelmét. A guatemalai rendőrség a parasztok követedéseit egyébként igazságosnak tartó Maximo Cajaly López nagykövet tiltakozása ellenére is behatolt a nagykövetség épületére és tüzet nyitott a parasztokra. A tűzharc során egy benzines palack felrobbant s ettől lángba borult a nagykövetség épülete. A tüzet csak a nagykövet élte túl, aki égési sebekkel kiugrott az ablakon. Az egyik túlélő paraszttal később a rendőrök egyike végzett. Az ügy végleges tisztázásáig Madrid megszakította diplomáciai kapcsolatait Guatemalával. Eddig a hír. A KONKVISZTÁDOROK utódai l^em meglepő és nem is űj jelenség a guatemalai rendőrség eljárása. Csak a korszellemmel ellentétben egyre kirívóbb. Az egykori virágzó nagy birodalom egyik jelentős központja a századok során az amerikai imperialista nagytőke függvényévé süllyedt. Az említett United Fruit, vagy ahogyan itt rettegve becézték a parasztok — Mamita Junajt, noha nam anyának, hanem még mostohának is rossz volt — lényegében minden föld és a néhány feldolgozó üzem tulajdonosa. Ő nevezte ki valójában a kormányokat. Csak a negyvenes évek második felében történt változás, amikor a második világháború végén itt is hallattak magukról a nemzeti felszabadító erők. Arevalo elnök 1945-ben haladó politikai és gazdasági reformokat hirdetett meg, s ezek határozott megvalósítására az 1952-ben az ország élére választott Jacobo Arbenz ezredes kormányzása idején került sor. A United Fruit birtokait államosítás fenyegette, ezért bizonyos Castillo Armas ezredes vezetésével gyüievész hadsereget toborzott és megdönttette Arbenz haladó rendszerét, mondván: „nem hagyja az országot a nemzetközi kommunizmus ölébe hullani.“ |^| ilyen is ez az ország, melyben az emberélet vajmi keveset ér, az . éhezők száma pedig egyre szaporodik? A kemény katonai diktatúrák idején olyan törvény volt érvényben, hogy akinek nem volt legalább 0,7 hektárényi földje, köteles volt évente 100—150 napot ingyen dolgozni, vagyis kényszermunkát végezni. Mindez abban az országban volt érvényben, ahol a földek 80 százalékával a lakosságnak mintegy két százaléka rendelkezett, 64 százalékos szintet ért el az Írástudatlanság, 95 ezrelékes a csecsemőhalandóság, ahol a húszéves fiataloknak elenyésző töredéke tesz szert elemi iskolai ismeretekre, ahol az egy főre számftott évi jövedelem alig éri el a 300 dollárt, a peremvidékeken és nyomortanyákon pedig ennek is csak a felét (!) A TERROR NEM ENYHÜL Ezt a nyomorképet méltóképpen egészíti ki a politikai összkép. A rejtélyes körülmények között meggyilkolt Armas óta egymást váltották a diktátorok. Mendez Montenegro elnöksége idején valamelyest enyhült a terror, de a társainál demokratikusabb elnök is elnézte a nem hivatalos terrorszervezetek garázdálkodását, s amikor védekezésül a baloldal is szervezkedni kezdett, Arana Osorio ezredes őt lemondatta. Az az Arana Osorio, aki csapataival a partizánvadászatban tűnt ki és rémtetteivel kiérdemelte a „Zacapa sakálja“ jelzőt. Öt az ugyancsak ultrakonzervatív Kjell Laugernd váltotta fel az elnöki székben, majd 1978 óta az Intézményes Demokrata Párt és a Nemzeti Felszabadítás! Mozgalom néven szereplő további reakciós párt, valamint a tábornokok megegyezésével, „holt lelkek“ kimutatott szavazataival Romerő Lucas Garcia tábornokot juttat-« ták hatalomra. Most az 6 rendőrei gyilkoltak. Az utóbbi évtizedben mintegy 30 ezer személyt tettek el láb alól a guatemalai rendszerek. Nyomtalanul eltűntek a kellemetlen politlkífsőlc) a United Fruit ellenfelei, a helyzetük miatt tiltakozó kisemberek. A MANÓ (nemzeti antikommunista mozgalom), a Manó Blanco (Fehér Kéz) az Üj Antikommunista Szervezet, Antikommunista Tanács — van belőlük vagy 16 — a terrorrendszer rettegett jel-« képei. De a hivatalos erőszak-szervezetek gyilkolták meg az utóbbi tíz évben a kommunista párt, a Guatemalai Munkapárt két főtitkárát, Monzon és Alvarado elvtársat. ... Carter elnök az általa hirdetett „emberi jogok“ kampányában kellemetlenül érezve magát védencei miatt, mérsékletre intette a hat legkeményebb latin-amerikai diktatúra vezetőit, köztük a guatemalaiakat- Válaszuk tiltakozás volt az elnök „kozmetikázási“ szándékai ellen, mert — úgymond — beavatkozik belügyeikbe. Találva érezték magukat és találva érezheti magát a szabadság és a demokrácia gáncs és félelem nélkül lovagjának mezét öltő Jimmy Carter is, aki előszeretettel oktat ki más népeket az „emberi jogokról“. Csak éppen elfelejtett körülnézni az USA házatáján. Nagy mulasztás. Ugyanis reméltük, hogy majd megmagyarázza, miért is kellett 32 ágrólszakadt kétségbeesett parasztnak elvéreznie a spanyol nagykövetségen. Hogy mit kerestek ott? A kilátástalanság, a terménytelenség ragadtatta őket ilyen szokatlan lépésre, de a házigazda, a spanyol nagykövet megértette őket és nem tiltakozott Jelenlétük ellen. Carter talán még arra is magyarázatot tudna adni, mi adta a parasztoknak a végső lökést, hogy színre lépjenek. A rossz nyelvek szerint a két legtermékenyebb mezőgazdasági vidéken olajat és nikkelt találtak, a kormány emberei e földeket potom áron felvásárolták, s kihasználásukra aztán koncessziót kaptak — kik mások? —i az amerikai multinacionális társaságok, monopóliumok ... LŰRINCZ LÄSZLÖ
